Preimplantációs genetikai vizsgálat - Javítható a sikeres terhességek aránya
frissítve:
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a mesterséges megtermékenyítés területén is egyre több sikeres beavatkozás hajtható végre, ennek egyik eszköze a beültetés előtt végzett, azaz preimplantációs genetikai vizsgálat. A lombikbébiprogram egyik hazai szakemberével, dr. Vereczkey Attilával beszélgettünk.
Van-e bevált és megbízható módja a genetikai rendellenességek kiszűrésének?
Dr. Vereczkey Attila: A genetikai rendellenességek kiszűrésének jelenleg egy nagyon széles körben alkalmazott és elismert módja az úgynevezett prenatális genetikai vizsgálat. A vizsgálat elvégzésének ideje általában a létrejött terhesség 10-12., illetve 16-18. hete közötti időszak.
A prenatális genetikai eljárás elvégzésére ma már többféle módszer létezik. A legfontosabb a két fő irányvonal az ún. invazív és a noninvazív eljárások megkülönböztetése.
Az invazív eljárások során sebészi eljárásokkal történik a mintavétel, általában a méhlepényből vagy a magzatvízből, a méhfalon való áthatolást követően. Az eljárás ezekben az esetekben egy vékony tű segítségével, a hasfalon vagy a hüvelyen keresztül történik. Ezeknek a vizsgálatoknak a pontossága jelenlegi ismereteink szerint a legmagasabb, hiszen hozzájutva a magzati sejtekhez lehetségessé válnak a molekuláris genetikai vagy citogenetikai vizsgálatok. A vizsgálatok elvégzésével magas biztonsággal meg tudjuk mondani, hogy a magzat hordoz-e valamilyen genetikai vagy kromoszóma rendellenességet.
A noninvazív mintavétel során nem éri olyan behatás a kismamát, mint az invazív mintavétel esetében, és ezen vizsgálatok szintén nagyon magas pontosságú adatokat nyújthatnak. A módszer alapja, hogy terhesség során bizonyos mennyiségű magzati DNS bejut az anya vérébe, amely kimutatható és vizsgálható is. Ilyenkor egy egyszerű, vénás vérvétel történik, majd az anyai és magzati DNS-t elkülönítik egymástól. Ezután szintén a sejtek molekuláris genetikai vizsgálatai zajlanak le. Fontos tudni, hogy bár ezen vizsgálatok pontossága is magas, de bizonyos esetekben nem adnak eredményt, és szűrővizsgálatnak minősülnek. Tehát amennyiben a noninvazív vizsgálat kedvezőtlen eredményt hoz, szükséges a diagnózis megerősítése valamely invazív eljárással.
A mesterséges megtermékenyítési eljárások során azonban ezen vizsgálatok hátránya a preimplantációs – tehát a beültetés előtt történő – genetikai vizsgálatokkal szemben, hogy a magzat a terhességnek ebben a szakaszában már beágyazódott. Ha valamilyen rendellenességet találunk (a leggyakrabban Down-szindrómát), akkor a pár abba a nagyon nehéz helyzetbe kerül, hogy el kell dönteniük, megtartják-e a babát, vagy pedig vállalják azt a nem könnyű, és sok kockázattal járó sebészeti beavatkozást, melynek során a terhességet megszakítják.
Milyen előnyei vannak a beültetésre szánt embriók preimplantációs genetikai vizsgálatának?
Dr. Vereczkey Attila: A preimplantációs genetikai vizsgálatok (PGT, preimplantation genetic testing) lényege, hogy a már megtermékenyített petesejtet, azaz az embriót, az IVF eljárás egyik lépéseként még a méhbe történő beültetés előtt molekuláris genetikai módszerekkel megvizsgálják. A preimplantációs genetikai szűrés során megvizsgálhatjuk, hogy a magzat hordoz-e olyan kromoszóma-rendellenességet, amely életképtelenséghez vagy súlyos betegséghez vezet. Ebben az esetben, a vizsgálatok után kapott információk birtokában a pár eldöntheti, hogy továbbra is ragaszkodik-e az embrió beültetéséhez vagy sem.
A preimplantációs genetikai vizsgálatoknak két nagy csoportját ismerjük. Egyik azoknál a pácienseknél végezhető el, ahol valamelyik szülőnél egy hordozott genetikai rendellenesség áll fenn, például valamilyen génhiba, amit ő bizonyos kockázattal továbbadhat a születendő gyermeknek. Ezzel szemben a szűrés alkalmával a beültetés előtt a magzat kromoszóma állományát vizsgáljuk. Ilyenkor arra vagyunk kíváncsiak, hogy a 24-féle kromoszómából valamelyik tartalmaz-e bármilyen számbeli vagy nagyobb szerkezeti rendellenességet.
Gyakori rendellenesség a 16-os kromoszóma triszómiája. Ebben az esetben a terhesség biztosan vetéléssel vagy halvaszületéssel fog végződni. Az említett vizsgálattal viszont ezt a rendellenességet fel tudjuk ismerni, és a páciens az elváltozás tudatában elutasíthatja az embrió visszaültetését. A rendellenességek másik típusa, amikor a magzat ugyan meg tud születni (ilyen fejlődési rendellenesség a már említett Down-szindróma vagy a Turner- szindróma stb.), ám sajnos genetikai rendellenességgel jön a világra.
Mely esetekben lehet szükség a preimplantációs genetikai szűrésre?
Dr. Vereczkey Attila: A preimplantációs genetikai szűrés az egész világon széles körben, rutinszerűen alkalmazott eljárásnak számít. Az eljárást azonban csak bizonyos indikációk alapján lehet elvégezni, kérésre nem. Indikáció lehet az előrehaladott anyai életkor (36 év felett), a korábban többször előforduló vetélés, többszöri sikertelen lombikprogramban való részvétel. A magyar jogszabályok előzőekben ezen három diagnózis valamelyikének megléte esetén engedélyezték a preimplantációs genetikai szűrést a meddő pároknak, illetve a szakmai kollégium is ebben a három esetben javasolta az eljárás elvégzését.
| A preimplantációs genetikai vizsgálatok típusai |
|
Hogyan zajlik a preimlpantációs szűrés?
Dr. Vereczkey Attila: A lombikprogram során a petesejteket rövid altatásban levesszük a pácienstől, majd ezeket a hímivarsejt segítségével megtermékenyítjük. Régen a mintavétel a harmadik napos, 6-8 sejtes embrióból történt, ma már azonban az ötödik napos ún. blasztocisztából történik a minta (kb. 5 sejt) levétele. Ezután bizonyos eljárásokkal hozzájutunk az embrió DNS-éhez, azt pedig molekuláris genetikai vizsgálatoknak vetjük alá.
Jelen tudásunk szerint ennek az eljárásnak nincs negatív hatása az embrióra, a magzat károsodásának veszélye az eljárás során minimális. A vizsgálatok hatékonysága pedig nagyon magas: 95-99,5%-os pontossággal állapítható meg, hogy az adott sejt kromoszóma állománya hordoz-e számbeli vagy szerkezeti rendellenességet. Az új generációs módszerek már nagyon pontos vizsgálatot eredményeznek. A régebbi vizsgálati módszerrel csupán néhány kromoszómát (4-8) tudtak megvizsgálni, míg ma már mind a 24-féle kromoszómát tudjuk ellenőrizni a módszerrel.
A PGT-A vizsgálat eredménye a mai modern eljárásoknak köszönhetően 12-24 óra, de akár 4-6 órára is lecsökkenthető. A PGT-M eredménye – az alkalmazott laboratóriumi módszertől függően – általában pár nap, de ez laboronként eltérő lehet.
Ha egy pár esetében korábban már mutattak ki genetikai rendellenességet az embriónál, mekkora az esély arra, hogy végül egészséges babájuk szülessen?
Dr. Vereczkey Attila: A kromoszómákat érintő rendellenességek előfordulása random történik, és minden korosztályt érint. A petesejtek és a hímivarsejtek egy része életkortól függetlenül kóros lehet, az pedig köztudott, hogy az életkor előrehaladtával a kockázat folyamatosan nő. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy 44-45 éves kor fölötti hölgyeknél a saját petesejttel végzett lombikbébi programok rendszerint sikertelenek. Ugyanez a tendencia a férfiaknál is megfigyelhető, az ő esetükben a kóros spermiumok aránya jellemzően az 50-52. életév környékén ugrik meg, de korábban is léteznek.
Amennyiben a szűrések nem mutatnak ki rendellenességet a beültetés előtt, és a pár újabb babára vágyik, úgy a következő terhesség előtt szükséges-e ismét elvégezni a szűrést?
Dr. Vereczkey Attila: Ha már egyszer egészséges gyermeke született a párnak, akkor évekkel később, az életkor előrehaladtával lehet magas a fejlődési rendellenességek előfordulásának kockázata. Ezért ilyenkor még inkább indokolt a preimplantációs vizsgálat elvégzése, mivel a kóros vagy genetikai rendellenességet hordozó embriók gyakorisága az évek múlásával lényegesen magasabb lehet.
Szól-e valami a módszer ellen? Felvet a szűrés például bizonyos etikai kérdéseket, a döntés felelősségét.
Dr. Vereczkey Attila: Sajnos Magyarországon sok olyan kritikával illették ezt az eljárást, amik nem feltétlenül voltak szakmailag megalapozva, és nélkülözték a tudományos publikációk ismeretét.
Az egyik ilyen vád, hogy ez a módszer génmanipulációra ad lehetőséget. Ez nem igaz. Az eljárás teljes mértékben alkalmatlan génmanipulációra, hiszen a módszer nem tud olyan mélységekben vizsgálódni, ami ezt lehetővé tenné. A módszer nem alkalmas arra, hogy például a születendő gyermek szemének vagy hajának színét megállapítsa, tehát hogy ún. „dizájner bébik”-et hozzunk létre. Ezekhez az információkhoz a fent említett vizsgálatokkal nem tudunk hozzájutni. Ezen kívül a nemi szelekció vádja is érte már a módszert, ami jelen esetben szintén nem áll fenn, hiszen Magyarországon ez tiltott eljárásnak számít, aki a magzatokat nemük szerint szelektálná, bűncselekményt hajtana végre.
Ezzel szemben az eljárásnak számtalan előnye van. Például a párok nem vesznek részt olyan IVF-kezelésben, amely életképtelen embrió beültetésével, és ennek következtében vetéléssel járna. Továbbá, nem tarunk lefagyasztva olyan embriókat, amelyekből soha nem születhetne egészséges magzat. A módszer segítségével a sikertelen lombikprogramok helyett, az egészséges embriók beültetése által, többszörös sikerrátáról beszélhetünk, a vetélési arány pedig alacsony szintre esik a szűrések elvégzése után.
A meddőség kezelésének célja ma már nem a beültetés, és nem a terhesség létrejötte, hanem az egészséges kisbaba az anyuka kezében. Ma már törekszünk arra, hogy azt az embriót ültessük be, amelyből egészséges baba születhet.
Kapcsolódó
Forrás: WEBBeteg
Szakértő: Dr. Vereczkey Attila, meddőségi specialista - Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet orvosigazgató
