A halláscsökkenés korai felismerése - A gyermekkori hallászavarok

Ezer újszülött közül megközelítőleg két gyermek hallásveszteséggel jön világra. Az újszülöttek hallásvizsgálata a rutinszerűen végzett vizsgálatok közé tartozik Magyarországon, ennek ellenére egyes esetekben csak későn derül fény a halláscsökkenésre.

Miért maradhat diagnosztizálatlan a gyermekkori nagyothallás?

Mivel az újszülöttkori hallásszűrés az újszülött kötelező szűrővizsgálatai közé tartozik, sok szülő később sem gondol gyermeke halláscsökkenésének lehetőségére. Több ok miatt is előfordulhat azonban, hogy később válik indokolttá a gyermek hallásvizsgálata, ahol igazolódik a nagyothallás.

Egyrészt a szűrés nem teljes körű diagnosztika: a középsúlyos vagy súlyos esetek felismerésére alkalmas, ugyanakkor nem minden esetben mutatható ki a részleges halláscsökkenés. Ilyenkor a baba alapvetően reagál a hangingerekre, ám későbbi fejlődésében mégis gondot okozhat az elégtelen hallás.

Az okok másik csoportja abból fakad, hogy a szűrés időpontjában az újszülött hallása valóban jó, de a későbbi hónapokban kialakul a hallásromlás, vagy fokozatosan súlyosbodik a kezdetben még nem kimutatható, enyhe nagyothallás.

Mik a gyermekkori halláscsökkenés jelei?

A halláscsökkenés korai felismerése döntő fontosságú a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából. Az újszülöttkorban fel nem ismert, illetve még fel nem ismerhető károsodást legtöbbször két éves kort követően, illetve óvodáskorú gyerekeknél diagnosztizálják, de olykor az is előfordul, hogy csak kisiskoláskorban derül fény a problémára.

A korai életkorban nehéz észrevenni a problémát, mert a viselkedési reakciók természetes módon is eltérően fejlődnek csecsemő- és kisgyermekkorban. Korai jel lehet, ha a baba nem reagál hangos, 90–100 decibeles zajra, nem fordul a beszélő felé, vagy nem változik a viselkedése hangingerre. A reakció hiánya nem minden esetben a rossz hallás tünete, azonban ilyenkor indokolt lehet a hallásvizsgálat.

A halláscsökkenés nem csupán a hangok érzékelését érinti, hanem közvetlenül befolyásolja a beszédfejlődést és a nyelvi készségeket is. A megkésett fejlődés, vagy a beszéd érthetőségével kapcsolatos problémák oka lehet a hallászavar, ugyanis a beszéd tanulása hallás útján történik. A szavak megkülönböztetéséhez és a helyes beszéd kialakulásához elengedhetetlen, hogy a gyermek pontosan hallja a beszédhangokat.

Óvodáskorban a halláscsökkenés jelei között szerepelhet, ha a gyermek nem figyel a szülők vagy pedagógusok kérdéseire, félreérti utasításokat. Ezt sokszor viselkedési problémaként, szófogadatlanságként vagy figyelmetlenségként értelmezik. Ilyenkor ugyancsak fontos a részletes audiológiai kivizsgálás.

Fontos megérteni, hogy problémát nem csak a hallásküszöb-emelkedés jelent. Sőt, redszerint azon esetek felismerése történik meg hamarabb, ahol a halkabb hangokat egyáltalán nem hallja a gyermek, ennek tünetei feltűnőbbek. A halláscsökkenés azonban számos más, kevésbé nyilvánvaló formában is jelentkezhet:

• Előfordulhat, hogy a gyermek hallja a hangingereket és reagál azokra, azonban a szóbeli információk feldolgozása már zavart szenved.
• A beszéd és a zaj elkülönítésének nehézsége azzal járhat, hogy csendes környezetben nem jelentkeznek a problémák, háttérzaj esetén azonban már nem érti az utasításokat, így visszakérdez vagy félreérti azokat.
• Olykor a gyerek nem tudja megfelelően megkülönböztetni a beszédhangokat, nem világos számára, hogy ki szólt hozzá.
• Ha a beszédfeldolgozás nehezebb, a gyermek sokszor csak lassabban reagál, mivel nem tudja kellő sebességgel követni a gyors illetve váltakozó beszédet.
• A halláscsökkenés sokszor csak bizonyos frekvenciákra vonatkozik.
• A fenti problémák érzelmi és szociális problémákat okozhatnak, a gyermeknek nehézségei lehetnek a beilleszkedéssel kortársai közé.
• Amennyiben legalább az egyik fül tökéletesen funkcionál, az anyanyelvi beszéd tökéletesen elsajátítható, azonban kutatások szerint később ezek a gyerekek is rosszabbul teljesítenek a nyelvi tantárgyakból.

Ne feledjük, ezekre a nehézségekre a gyermek maga nem tudja felhívni a figyelmet, neki nem azonosítható az eltérés, hiszen számára ez a természetes állapot.

Milyen okok állhatnak a gyermekkori halláscsökkenés hátterében?

Az újszülöttkori audiológiai problémák legtöbbször genetikai eredetűek (lehet öröklött gén vagy újonnan kialakuló mutáció), kialakulhat a méhen belüli fejlődés során fellépő káros hatások eredményeként (oxigénhiányos állapot, vírusfertőzés, toxikus hatások), vagy a szülés körüli komplikációkkal összefüggésben (koraszülött babák, születés során fellépő oxigénhiány). Ezek a tényezők legtöbbször idegi eredetű halláskárosodást okoznak, mely legtöbbször gyógyszeres vagy műtéti úton nem kezelhető.

A tartós halláscsökkenés kialakulhat a szülés utáni hónapokban, években is. Előfordulhat ebben az esetben is genetikai eredet, ami lassan romló hallást okoz és csak a fejlődés későbbi szakaszában nyilvánul meg. Lehet halláscsökkenés súlyos fertőzések szövődménye (agyhártyagyulladás, kanyaró), okozhatja a középfül krónikus vagy ismétlődő gyulladása is. Ezeken kívül trauma (fejsérülések), zajártalom (nagyobb gyerekeknél zenehallgatás), toxikus hatás is kiválthatja, az esetek egy részében pedig nem derül fény a kiváltó okra (idiopátiás halláscsökkenés). Átmeneti halláscsökkenés óvodáskorban gyakori, leggyakrabban fülkürthurut okozza, ez azonban nem ad okot aggodalomra.

Vizsgálati módszerek

A hallás vizsgálata többféle módszerrel történik.

Szubjektív vizsgálatok - Azok a módszerek tartoznak ide, amelyek a gyermek reakcióit vizsgálják a különböző hangingerekre. A csecsemőknél reflexaudiometria során a hanghatásra adott bármilyen reakciót figyelik, kétéves kor felett játékaudiometria alkalmazható, majd idősebb gyermekeknél küszöbaudiometria és beszédaudiometria is. Általában öt éves életkor alatt kevésbé megbízhatóak, de a részletes kivizsgálás részeként szükségesek.

Objektív vizsgálatok - Olyan műszeres vizsgálatok, melyek a hallásszervek funkcióját vizsgálják, nem szükséges hozzá a vizsgált gyermek együttműködése. Gyors és fájdalommentes vizsgálatok, a baba fülébe helyezett eszközök nem okoznak fájdalmat, a csecsemő alvása közben is elvégezhetőek, az eredményeket gép jelzi a vizsgáló orvosnak. Az otoakusztikus emisszió (OAE) teszt a legegyszerűbb, szűrésként is alkalmazott módszer, amely a belső fül szőrsejtjeinek rezgését vizsgálja. Az impedancia audiometria vagy tympanometria során a dobhártyáról visszaverődő hangokat elemzi a műszer. A BERA a hangingerre adott agyi válaszokat elemzi elektródák segítségével.

Az újszülöttkori hallásszűrésre már a születés utáni első napokban sor kerül, rendszerint a kórházban. A szűrővizsgálat Magyarországon kötelezően objektív vizsgálati módszerrel történik, mivel a szubjektív, a baba visszajelzésén alapuló módszerek nem kellően megbízhatóak.

Bővebben Hogyan zajlik a hallásvizsgálat?

A korai felismerés kulcsfontosságú: a halláscsökkenés időben történő diagnosztizálása és kezelése – például hallókészülék vagy cochleáris implantátum használatával – jelentősen javíthatja a gyermek nyelvi és kommunikációs fejlődését. Emellett a beszédfejlesztésre fordított figyelem – például érthető beszéd, a gyermek felé fordulva, megfelelő hangerővel – segíti a hallottak feldolgozását és a beszédkészség fejlődését.

WEBBeteg