Hallásveszteség gyermekkorban

Korábban már írtunk a halláscsökkenés korai felismerésének jelentőségéről. Mostani cikkünkben az óvodás és kisiskolás korosztályba tartozó gyermekek halláskárosodására utaló jelekkel foglalkozunk, valamint bemutatjuk a hallásveszteség három fő típusát.

Minden gyermek fejlődése más, ezért nem lehet ugyanakkor, ugyanazt a „teljesítményt” elvárni a kicsiktől. Míg az egyikük vidáman és összefüggően csacsog kétévesen, más gyermekekből 3-4 évesen is alig lehet kihúzni néhány szót. Van, aki figyelmesen hallgatja a meséket, mondókákat, vagy szeret énekelgetni, mások nehezebben koncentrálnak, esetleg inkább visszahúzódva szeretnek játszani. A sokgyermekes tapasztalt anyák a megmondhatói, hogy az ugyanolyan körülmények között nevelkedő testvérek érési folyamata között is milyen nagy lehet a különbség. Mindez teljesen természetes és a legtöbb esetben semmilyen problémát nem jelent. Bizonyos jelekre azonban nem árt odafigyelni.

A szenzorineurális halláscsökkenés gyanújelei

A veleszületett vagy korán jelentkező szenzorineurális, azaz a hangfelfogás zavarain alapuló halláscsökkenés jeleit a gyermeket jól ismerő szülők, családtagok vagy pedagógusok észlelhetik először. Ha a gyanú felmerül, feltétlenül és mielőbb forduljanak szakorvoshoz!

Előfordulhat, hogy a gyermek hallásával probléma lehet, ha az alább felsorolt tünetek közül valamelyik, vagy több is tapasztalható: úgy tűnik, hogy a gyermek

• nyelvi fejlődése megkésett, vagy nem felel meg az életkorának
• nem jól érti a beszédet
• hangos zajokra nem reagál meggyőzően, vagy egyszerűen átalussza azokat
• számára nehézséget jelent a hangutánzás
• képtelen mondókákat, versikéket memorizálni
• képtelen meghatározni a hangforrás irányát
• csoportos helyzetekben bezárkózik/visszahúzódik
• viselkedése szertelen, figyelmetlen, nehezen irányítható

A szenzorineurális halláscsökkenés mértéke a kis/középfokútól a súlyos mértékűig vagy a siketségig terjedhet. A gyógyítás jellege és sikere függ az elváltozás helyétől és a súlyosság fokától. Ennek megállapításához teljes körű audiológiai kivizsgálás szükséges. A megoldás legtöbbször a hallókészülék vagy a cochleáris implantáció lehet.

A vezetéses jellegű halláscsökkenés tünetei

Az óvodások és kisiskolások körében gyakori, hogy ősztől tavaszig náthásak, köhögnek, felsőlégúti hurutos betegségektől szenvednek. Ezek kísérőjelensége lehet a fülkürthurut és a legkülönfélébb középfülgyulladás. Az is lehetséges, hogy a fenti tüneteket allergia okozza. A gyermek általában az orrlégzés gátoltsága mellett a fül dugultság érzéséről, a fülébe sugárzó fájdalomról vagy állandó fülfájásról panaszkodik. Ilyenkor nem nehéz a halláscsökkenést felismerni, hiszen a gyermek csak a hangosabb hangokra reagál.

Előfordul azonban, hogy ez a fajta halláscsökkenés tünetmentesen alakul ki. Így a felismerése is nehezebb, de a gondos szülő észreveszi, ha gyermeke figyelmetlenebbé válik.

Minden esetben hallásvizsgálatot kell végezni, amit ki kell egészíteni tympanometriával is. Szerencsére a vezetéses halláscsökkenések az alapbetegség korrekt gyógyításával maradéktalanul megszüntethetők. Ha ez nem sikerül, akkor kialakulhat egy krónikus folyamat, amely komolyabb orvosi beavatkozást (pl. tubus beültetését a dobhártyába, vagy súlyosabb esetben fülműtétet) igényel. A legfontosabb az orrlégzés biztosítása, mert ennek akadályoztatása a leggyakoribb oka a vezetéses jellegű halláscsökkenéseknek.

A kevert jellegű halláscsökkenést a fent vázolt két típus tüneteinek az együttes jelenléte jellemzi, a terápia szakorvosi feladat.

(Siemens Hallásközpont)