Mit jelent az egészséghez való jog a gyermekek esetében?

A gyermekek egészsége a családi-társadalmi háló, valamint az őket körülvevő szociális és az egészségügyi rendszer függvényében valósul meg. Ebből kifolyólag a gyermekek egészséghez való joga olyan nemzeti érték, amit az állam több szinten is védelembe kell vegyen, többek között meghatározva a gyermekek ellátásához való hozzáférést és a szakemberek speciális kötelezettségeit is.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség olyan állapot, amelyben az egyén teljes testi, mentális és szociális jólétet élvez, és amely több, mint egyszerűen a betegség vagy fogyatékosság hiánya. Ebből a meghatározásból levezetve az egészséghez való jog sem csupán a betegségek kezeléséhez való hozzáférést jelenti, hanem a testi, lelki és szociális jólét biztosítását szolgáló feltételek megteremtését is, amely az egészségmegőrzés alapja.

A gyermekkori sajátosságokra, valamint a gyermekek sérülékenységére való tekintettel az egészséghez való jog érvényesülése több társadalmi szektor összehangolását követeli meg, beleértve a szociális szférát, az oktatást és az egészségügyet. Cikkünkben a téma egyes egészségügyi vonatkozásait ismertetjük.

Nemzetközi jogalap: az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye

A Gyermek jogairól szóló Egyezmény a gyermek jogainak részletes, nemzetközileg elfogadott minimumát rögzíti, és az egészséghez való jogot a gyermekek egyik alapvető jogaként határozza meg.

Az egyezmény célja, hogy minden gyermek számára biztosítsa a testi és lelki egészség legmagasabb elérhető szintjét, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ez egyaránt kiterjed a betegségek megelőzésére, kezelésére, illetve a fejlődéshez és jólléthez szükséges feltételek biztosítására. Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel közvetlenül is beemelte az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét a hazai jogrendbe.

A gyermek egészséghez való jogának hazai keretei

Magyarország Alaptörvénye kifejezi, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez az alapelv világos keretet ad az állami kötelezettségnek az egészségügyi ellátás és a gyermekvédelmi tevékenység területén.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény bár általános betegjogi szabályokat tartalmaz, azok érvényesítése különösen relevánsak gyermekek esetén. A törvény értelmében a kiskorú pácienseknél a koruknak és pszichés állapotuknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtani, vagyis az ellátó szakember akkor is köteles egyéniesített formában tájékoztatni a gyermeket, ha a tényleges beleegyezést a gyermek törvényes képviselője – szülei vagy gyámja adják meg.

A törvény értelmében tehát a tájékozott beleegyezéshez való jog kiskorúak esetén a gyermekközpontú kommunikáción keresztül valósulhat meg, és minden esetben egyéni mérlegelést, személyre szabott megközelítést igényel az ellátás jellege és jelentősége függvényében. Emellett további hangsúlyozandó alapelv, hogy a gyermek számára szükséges egészségügyi ellátást nem lehet visszautasítani cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint önmagában is döntésre képes 16 éven felüli kiskorú esetén, kivéve a konkrét jogszabályi kivételeket.

Az egészségügyi ellátáshoz és a tájékoztatáshoz való jogokon túl a gyermekek egészséghez való jogának részét képezik az alábbi betegjogok is, a gyermekkori sajátosságokra és körülményekre adaptált, gyakran korlátozott módon:

• az emberi méltósághoz való jog,
• a kapcsolattartás joga,
• az önrendelkezéshez való jog,
• az intézmény elhagyásának joga,
• az ellátás visszautasításának joga,
• az orvosi titoktartáshoz való jog,
• a panaszeljáráshoz való jog.

Az egészségügyről szóló törvény mellett a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. törvény további speciális szabályokat határoz meg a témába: a gyermekek jólétének és fejlődésének jogi garanciáit foglalja magába. Többek között tartalmazza a gyermekvédelmi rendszer intézményeit és eljárásait, amelyek közvetlenül is hatnak a gyermek egészségére (állami és önkormányzati gyámhatósági feladatok, gyermekjóléti szolgálatok, jelzési kötelezettségek és a veszélyeztetettség megelőzése). Ezek ismerete minden gyermekekkel foglalkozó egészségügyi szakember számára nélkülözhetetlen.

A gyermekvédelmi törvény értelmében az egészségügyi dolgozóknak is jelzési kötelezettsége van minden olyan esetben, amikor észlelik vagy megalapozottan gyanítják, hogy egy gyermek veszélyeztetett, vagyis olyan körülmény állhat fenn, ami a gyermek testi, lelki vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti. A törvény kifejezetten kimondja, hogy a jelzést már a veszélyeztetettség gyanúja esetén meg kell tenni.

Gyakorlati lépések egészségügyi szakemberek számára:

• Észlelés vagy gyanú esetén: ha egy gyermeknél testi sérülés, elhanyagolásra utaló jelek, bántalmazás vagy egyéb veszélyeztető körülmény merül fel, a szakember haladéktalanul értesíti a gyermek lakóhelye szerinti gyermekjóléti szolgálatot.
• Információ átadása: A jelzésben meg kell adni a gyermek és a család lényeges adatait, a veszélyeztetettség leírását és az észlelt körülményeket.
• Súlyos esetekben: Súlyos veszélyeztetettség esetén – például gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása, gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása – hatósági eljárást kell kezdeményezni a gyámhatóságnál és/vagy rendőrségnél.
• Titoktartás és adatvédelem: A jelzést úgy kell megtenni, hogy közben a gyermek és a család jogainak védelme, adatainak bizalmas kezelése is biztosított maradjon.

A gyermekvédelmi rendszer keretein belül az egészségügyi szakembereknek együttműködési kötelezettsége keletkezhet a gyermekjóléti szolgálatokkal, a védőnői szolgálattal, az oktatási és szociális intézményekkel a veszélyeztetettség felismerésében és a megfelelő beavatkozások kezdeményezésében is.

A gyermek egészséghez való jogának tartalma és gyakorlati jelentősége

Az egészséghez való jog gyakorlatában a gyermekek esetében az alábbi alapvető elemek érvényesülnek a fenti összetett egészségfogalom vonatkozásában.

Egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés

A gyermekeknek biztosítani kell minden, életkoruknak és szükségleteiknek megfelelő egészségügyi ellátást. Ez magában foglalja a védőnői szolgálatot, az alap- és szakellátást, valamint a sürgősségi ellátást és fogorvosi ellátást is. Az államnak ezeket az ellátásokat diszkrimináció nélkül minden gyermek számára elérhetővé kell tennie.

Megelőzés és oktatás

Az egészségmegőrzés – beleértve a kötelező védőoltásokat, táplálkozási és higiéniai tanácsadást, valamint egészségnevelést – a gyermek egészség-fenntartásának hétköznapokban érvényesülő kulcsa. Az egészségügyi szakemberek szerepe nem korlátozódik a gyógyításra, hanem kiterjed a felvilágosításra és a családok támogatására a megelőzés és az egészségfejlesztés tekintetében is.

Környezeti és társadalmi determinánsok

Ahogy az a fentiekből is kitűnik, a gyermek egészsége nem kizárólag az egészségügyi ellátás függvénye: a megfelelő táplálkozás, tiszta ivóvíz, biztonságos környezet, valamint a közegészségügyi feltételek biztosítása is az egészséghez való jog részét képezik, melyek biztosítása állami feladat, és messze túlmutat az egészségügyi ellátórendszeren.

Az egészséghez való jog gyermekek esetében tehát egy komplex, több szinten érvényesülő jogi és szakmai keret, amelyet nemzetközi egyezmények és hazai jogszabályok egyaránt alakítanak.

Fontosabb hazai jogforrások:

• 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezmény kihirdetéséről
• Magyarország Alaptörvénye – az Alaptörvény több rendelkezése védi a gyermekeket, különösen a gyermekek fejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást.
• 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról – a gyermekvédelem szervezeti és eljárási kereteit, valamint a gyermekek jogait és a jelzőrendszeri kötelezettségeket szabályozza.
• 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről – tartalmazza az egészségügyi ellátásra vonatkozó alapvető betegjogi rendelkezéseket, amelyek gyermekek esetén is alkalmazandók (tájékoztatás, beleegyezés, ellátáshoz való hozzáférés).
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről – IV. könyve a Családjog – a családdal, gyermekkel és szülői kapcsolatokkal kapcsolatos jogi kérdések jogi keretrendszere
• 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről – különös szabályok a gyermekkel szembeni bűncselekményekről.