Neurológiai tünetek a COVID-19 hosszú távú szövődményeitől szenvedőknél

Új kutatások azt mutatják, hogy az időnként tompult tudatállapotnak (ködös agy, „brain fog”) is nevezett kognitív zavar áll a neurológiai panaszok listájának élén azoknál a COVID-19 megbetegedés hosszú távú szövődményeitől szenvedő betegeknél, akik esetében a betegség nem volt annyira súlyos, hogy kórházba kerüljenek. Azonban nem a tompult tudatállapot az egyetlen probléma.

„Ez az első ilyen jellegű vizsgálat a nem kórházban kezelt betegeknél előforduló neurológiai tünetekről” – mondta a Medscape szaklapnak Dr. Igor Koralnik, a chicagói Northwestern Egyetem neurológus professzora, és a tanulmány vezető szerzője. A vizsgálatot 2021. március 23-án online formában tették közzé az ’Annals of Clinical and Translational Neurology’ szaklapban.

A kutatók, akik májustól novemberig 100 fő, nem kórházban kezelt, elhúzódó poszt-COVID-tünetektől szenvedő beteget követtek nyomon, megállapították, hogy a betegek 85%-a számolt be 4 vagy több neurológiai tünetről. A vizsgálatban részt vevő betegek 70%-a nő volt, és az átlagéletkor 43 év volt.

Tartósan fennálló, gyengeséggel járó tünetek

A nyomon követett betegeknél a COVID-19 megbetegedés szokásos tünetei jelentkeztek, de csak enyhe és átmeneti légzési problémák fordultak elő náluk – mondta Dr. Koralnik. Egyikük esetében sem alakult ki tüdőgyulladás vagy alacsony oxigénszint, ami kórházi kezelést igényelt volna.

Az elhúzódó COVID-19-fertőzést akként határozták meg, hogy a tünetek több mint 6 hétig fennálltak, azzal a konszenzussal, hogy a legtöbb beteg 4-6 hét alatt teljesen felépül a COVID-19 megbetegedésből.

Dr. Koralnik elmondása szerint az volt a meglepő, hogy a betegeknél, annak ellenére, hogy nem volt szükségük kórházi kezelésre, tartósan fennálló és gyengeséggel járó tünetek fordultak elő hónapokon keresztül a tünetek jelentkezésétől kezdődően.

A kutatók azt is megállapították, hogy a felépülés betegenként változó volt, aminek következtében nehéznek bizonyult előrejelezni, hogy egy konkrét tünet valószínűleg enyhül-e egy bizonyos időn belül.

A 10 leggyakrabban előforduló panasz a vizsgálat résztvevői között az alábbi volt:

• kognitív diszfunkció (azaz gondolkodással, problémamegoldással, koncentrációs készséggel és emlékezéssel kapcsolatos problémák), amiről a betegek 81%-a számolt be;
• fejfájás, 68%;
• zsibbadás vagy bizsergő érzés, 60%;
• ízérzékelés elvesztése, 59%;
• szaglás elvesztése, 55%;
• izomfájdalom, 55%;
• szédülés, 47%;
• fájdalom, 43%;
• homályos látás, 30%;
• fülzúgás (fülcsengés), 29%.

Ezenkívül sokan számoltak be nem neurológiai jellegű tünetekről, többek között az alábbiakról:

• kimerültség, 85%;
• depresszió vagy szorongás, 47%;
• légzési nehézség, 46%;
• mellkasi fájdalom, 37%;
• álmatlanság, 33%;
• pulzusszám és vérnyomás változása, 30%;
• emésztőrendszeri panaszok, 29%.

A kutatók 50 fő, a COVID-19 megbetegedés hosszú távú szövődményeitől szenvedő beteget követtek nyomon, akik pozitív laboratóriumi vizsgálati eredménnyel rendelkeztek, és 50 olyan személyt, akiknek a laboratóriumi teszteredménye negatív lett, habár minden beteg megfelelt a COVID-19 definíciójának az Amerikai Fertőző Betegségek Társasága (IDSA) által felállított kritériumok alapján – mondta Dr. Koralnik.

Ez tükrözi a korai tesztelés nehézségeit – tette hozzá. A pandémia korai szakaszában az emberek gyakran nem tudtak teszthez jutni, vagy nem tudtak tesztet csináltatni abban az időintervallumban, amelyben pontosan kimutatható lett volna a fertőzés, vagy olyan tesztet csináltattak, ami nem volt kellőképpen érzékeny a fertőzés pontos kimutatására – mondta.

Neuropszichiátriai sebezhetőség

A vizsgálat résztvevői 21 tagállamból származtak. 52-en voltak személyesen viziten és 48 főt láttak el távgyógyászat alkalmazásával egy neurológia-COVID-19 klinikán. A résztvevőknél vagy részleges, vagy átfogó kognitív tesztek elvégzésére került sor; és gyakoriak voltak a memóriával és a figyelemzavarral kapcsolatos problémák.

Sok beteg (42%) számolt be a COVID-19 megbetegedése előtti depressziójáról vagy szorongásáról – mondta Dr. Koralnik, ami felveti a „neuropszichiátriai sebezhetőség” lehetőségét az elhúzódó COVID-19-fertőzés kialakulásában.

Habár a vizsgálat célja nem az volt, hogy megmagyarázza, miért alakul ki egyes betegek esetében az elhúzódó COVID-19-fertőzés, az eredmények arra engedtek következtetni, hogy autoimmun mechanizmusok játszhatnak szerepet – jegyezték meg a kutatók.

A tünetek jelentősen eltérhetnek; egyes betegek kognitív hanyatlást és szédülést tapasztalnak, és nincs problémájuk a szaglással és az ízérzékeléssel, vagy épp ellenkezőleg – mondta Dr. Koralnik.

Egyelőre nem lehet előrevetíteni a konkrét tünetek alapján a belőlük történő felépülés idejét – jegyezte meg. „Az emberek állapota idővel javulni szokott, de ez mindenkinek a saját tempójában történik” – mondta. „Abban bizakodtunk, hogy minél távolabb van a beteg a betegség kezdetétől, annál inkább érzi magát gyógyultnak. Valójában azonban nem ez volt a helyzet” – jegyezte meg Dr. Koralnik.

Néhányan azt mondták például, hogy 2 hónap elteltével 95%-ban meggyógyultak, míg mások arról számoltak be, hogy csak 10%-ban épültek fel 9 hónap elteltével. Ez azt jelenti, hogy lehetetlen konkrétan megmondani egy meghatározott tünetekkel küzdő betegnek, hogy pontosan mekkora időtartamot követően várható gyógyulás – jegyezte meg.

A klinikai gyakorlat pontos tükörképe

A megállapításokra reagálva Dr. Allison Navis, a New York-i Mount Sinai Kórház Icahn Orvostudományi Egyetemének neuroinfektológus professzora és a Mount Sinai Kórház Post-COVID Központjának vezető klinikai neurológusa elmondta, hogy ezek tükrözik a klinikai gyakorlatot és megjegyezte, hogy legalább 200 olyan beteggel találkozott, akik a COVID-19 megbetegedés hosszú távú szövődményeitől szenvedtek.

Dr. Navis örömmel fogadta, hogy a vizsgálat középpontjában a neurológiai tünetek álltak, és megjegyezte, hogy „nem értik maradéktalanul, hogy mi történik” az elhúzódó COVID-19-fertőzésben szenvedő betegekkel.

„Sok ember esetében tapasztalunk javulást, de ez beletelik egy kis időbe. Néhány gyengeséggel járó tünet esetén rendelkezésünkre állnak kezelési lehetőségek” – például hatékony fejfájás elleni gyógyszerek.

Az egyik ígéretes nyom a vizsgálatból, amin elindulhatunk, az az elképzelés, hogy a hosszú távon jelentkező tünetek autoimmun válaszreakcióként jelentkezhetnek, esetleg hasonlóan egyéb fertőzést követő szindrómákhoz – mondta Dr. Navis, aki nem vett részt a kutatásban.

A vizsgálat arra mutat rá, hogy fontos, hogy ne legyünk elutasítóak a betegek tartósan fennálló tüneteit illetően. „Az, hogy ’csak tegyük túl magunkat rajta’, nem a helyes megközelítés” – mondta Dr. Navis.

Tovább

• A COVID-19-fertőzést követően gyakori a tartós fáradékonyság
• A COVID-19 megbetegedésből felépülők egyharmada hosszan fennmaradó tünetekkel szembesül
• A COVID-19 esetében az enyhe csak ritkán jelent könnyedén elmúlót
• COVID-19 - Neurológiai szövődményei is lehetnek
• A COVID-19 elleni vakcinák összehasonlítása
• Mi az a COVID utáni pszichózis, és kiket érinthet?

WEBBeteg
Füzesi Zsuzsa, fordító; Forrás: Neurologic Symptoms Frequent in COVID Long-Haulers (webMD)