Érdemes-e koronavírus-gyorstesztet végezni? Mikor szükséges laboratóriumi vizsgálat?

Dr. Szabó Zsuzsanna
szerző: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos - WEBBeteg
megjelent:

A koronavírus-fertőzés kimutatására többféle teszt áll rendelkezésre. Mire használhatók az egyes tesztek, mikor érdemes elvégezni őket, egyáltalán érdemes-e tesztelni, és hogyan értelmezzük az eredményüket? Erről olvashat ebben a cikkben.

A COVID–19 a pandémia akut szakaszát követően a légúti fertőzéseket okozó, tartósan cirkuláló vírusok közé került. A SARS-CoV-2 továbbra is okozhat időszakos, akár szezonális megbetegedési hullámokat, de nem kizárólag szezonális vírusnak tekinthető, mivel a terjedése az év más időszakaiban is fokozódhat. A COVID–19, az influenza és a légúti óriássejtes vírus (RSV) és más légúti kórokozók egyidejűleg is jelen lehetnek a közösségben.

A tesztelés különösen fontos lehet az idősebb, krónikus betegségben szenvedő vagy immunhiányos betegeknél, akiknél a COVID–19 súlyosabb lefolyásának kockázata magasabb, és akik számára időben megkezdett antivirális kezelés jöhet szóba. Mivel ezek a kezelések csak meghatározott időn belül indíthatók el hatékonyan, gyanú esetén nem célszerű a vizsgálattal késlekedni. Emellett a COVID–19 és az influenza egyidejű fertőzése is előfordulhat.

A jelenleg is használatos diagnosztikai módszerek közé tartozik a PCR-vizsgálat és az antigénalapú gyorsteszt, amelyek az aktuális SARS-CoV-2-fertőzés kimutatására szolgálnak. A vérből végzett ellenanyagvizsgálatok ezzel szemben a szervezet korábbi immunválaszáról adhatnak információt, de nem alkalmasak az aktuális fertőzés igazolására.

Milyen tesztek léteznek?

A PCR-vizsgálat és más molekuláris tesztek (pl. NAAT-nukleinsav-amplifikációs teszt) a vírus örökítőanyagát, az RNS-t mutatják ki a légúti mintából. Ezek érzékenyebb módszerek, mint az antigéngyorstesztek, ezért kisebb mennyiségű vírus jelenlétét is képesek kimutatni. A vizsgálatot laboratóriumban vagy megfelelően felszerelt ellátóhelyen végzik, az eredmény elkészülési ideje a vizsgálati módszertől és a laboratóriumi kapacitástól függ.

Az antigénalapú gyorstesztek a vírus bizonyos fehérjéit mutatják ki, általában legtöbbször orrból vagy más, a teszt használati útmutatójában meghatározott légúti területről (garat, nyál) vett mintából. Eredményük rendszerint 15–30 percen belül rendelkezésre áll, így otthoni körülmények között is biztonságosan használhatók. Érzékenységük azonban alacsonyabb a PCR-vizsgálatokénál, különösen a fertőzés korai szakaszában vagy tünetmentes személyeknél.

A vérből végzett szerológiai, azaz ellenanyag-vizsgálatok a SARS-CoV-2 ellen termelődött antitesteket mutatják ki. Ezekből esetenként következtetni lehet korábbi fertőzésre vagy oltás után kialakult immunválaszra, de az eredmény nem alkalmas az aktuális fertőzés igazolására, és önmagában nem mutatja meg, hogy az illető védett-e egy újabb fertőzéssel szemben.

Mikor érdemes elvégezni a COVID–19-tesztet?

Légúti tünetek: például láz, köhögés, torokfájás, orrfolyás vagy szokatlan fáradtság esetén az antigéngyorsteszt gyors támpontot adhat ahhoz, hogy felmerül-e a COVID–19 fertőzés lehetősége, mivel sokszor manapság a tünetek önmagukban nem különítik el megbízhatóan a COVID–19-et az influenzától vagy más légúti fertőzésektől.

A tesztelésnek különösen akkor lehet gyakorlati jelentősége, ha az eredmény befolyásolja a további teendőket. Ez elsősorban a súlyosabb COVID–19 szempontjából veszélyeztetett személyekre lehet igaz, például az idősebb, krónikus betegségben szenvedő vagy immunhiányos betegekre. Náluk a fertőzés korai felismerése lehetővé teheti az antivirális kezelés elkezdésének időben történő mérlegelését. Ugyanis az ilyen kezelés csak meghatározott időablakon belül indítható, ezért tünetek esetén nem érdemes a teszteléssel vagy az orvosi konzultációval késlekedni. Különösen praktikusak az úgynevezett 3 az 1-ben kombinált antigéngyorstesztek, amelyek az influenza A/B/SARS-CoV-2/RSV vírusok jelenlétét képesek kimutatni egyetlen mintából kényelmesen az otthonunkban is akár vagy a háziorvosi rendelőben.

A teszteredmény a fertőzés továbbadásának csökkentésében is segíthet: pozitív eredmény esetén célszerű kerülni a közeli kontaktust, különösen a súlyos megbetegedés szempontjából veszélyeztetett emberekkel, továbbá gondoskodni a megfelelő szellőztetésről, vagy szükség esetén maszkot viselni.

Nem minden enyhe légúti fertőzés esetén szükséges tesztet végezni. A vizsgálat leginkább akkor hasznos, ha az eredmény a kezelés, a további kivizsgálás vagy a fertőzés továbbadásának megelőzése szempontjából érdemi következménnyel járhat.

Mennyire megbízhatóak a gyorstesztek?

Az antigén gyorstesztek előnye a gyorsaság és az egyszerű használat, hátrányuk azonban, hogy egyetlen negatív eredmény nem zárja ki megbízhatóan a fertőzést. A vírus mennyisége a fertőzés során változik, ezért előfordulhat, hogy a teszt a tünetek megjelenésének korai szakaszában még nem biztos, hogy kimutatja a kórokozót.

Ha a tünetek fennállnak, de az első antigéngyorsteszt negatív, akkor érdemes lehet 48 óra elteltével megismételni a tesztet. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) ajánlása szerint például tünetes személyeknél legalább két, tünetmentes személyeknél – amennyiben a tesztelés indokolt – legalább három, 48 órás időközzel végzett antigénteszt elvégzése javasolt. A teszt saját használati útmutatóját minden esetben követni kell. Ha a fertőzés gyanúja továbbra is fennáll, vagy a diagnózisnak terápiás jelentősége van, érzékenyebb molekuláris vizsgálat, például PCR is indokolt lehet.

A pozitív antigénteszt – különösen tünetek esetén – nagy valószínűséggel aktuális koronavírus-fertőzést jelez. A negatív eredmény viszont nem zárja ki biztosan a fertőzést. Az eredményt mindig a tünetekkel, a lehetséges fertőző kontaktussal és a vizsgálat időzítésével együtt kell értékelni.

Fontos az is, hogy egy teszteredmény csak az adott mintavétel időpontjára vonatkozó információt nyújt. A negatív teszt nem garantálja, hogy az illető nem fertőződött meg, illetve a következő napokban nem válik fertőzővé. A fertőzés továbbadásának kockázatát ezért nem lehet kizárólag a teszt eredménye alapján megítélni.

Mire alkalmas a vérből végzett ellenanyagteszt?

A vérből végzett ellenanyagvizsgálat nem a vírust, hanem a szervezet által termelt antitesteket mutatja ki. Az ellenanyagok a fertőzést követően nem azonnal jelennek meg, hanem napok vagy akár hetek alatt válnak kimutathatóvá.

A pozitív ellenanyagteszt utalhat korábbi fertőzésre vagy a vizsgálat típusától függően oltás után kialakult immunválaszra. Az eredményből azonban nem állapítható meg, hogy a személynek jelenleg COVID–19-fertőzése van-e, fertőzőképes-e, illetve mennyire védett egy újabb fertőzéssel szemben. Az ellenanyag-vizsgálatok értelmezésénél az is számít, hogy a teszt melyik vírusfehérje ellen termelődött antitesteket mutatja ki. Egyes vizsgálatok az oltás után és fertőzés következtében is megjelenő antitesteket érzékelik, mások inkább a korábbi fertőzés azonosításában segíthetnek.

A vérből végzett ellenanyagteszt ezért nem helyettesíti az antigén- vagy PCR-vizsgálatot, ha az aktuális fertőzés megállapítása a cél. Az ellenanyagszint rutinszerű mérése az oltás szükségességének vagy az egyéni védettség mértékének megítélésére sem ajánlott már.

Teszteket összehasonlító táblázat

Jellemző PCR-teszt (Örökítőanyag-teszt) Antigéngyorsteszt Vérből végzett ellenanyagteszt
Mit mutat ki? A vírus örökítőanyagát (RNS). A vírus fehérjéit (antigénjeit). A szervezet által termelt ellenanyagokat (IgG, IgM).
Mintavétel helye Orr- és garatnyálkahártya. Orr- és/vagy garatnyálkahártya vagy nyál. Vér (ujjbegyből vagy vénából).
Mit bizonyít? A jelenleg is tartó, aktív fertőzést. A jelenleg is tartó, aktív fertőzést. A múltbeli fertőzést vagy a védőoltás utáni immunválaszt.
Mikor a legpontosabb? A fertőzés korai szakaszától (a tünetek megjelenése előtt is akár). Magas víruskoncentrációnál (általában a tünetek első 1–5 napjában). A fertőzés kezdetétől vagy az oltástól számított 2-3 hét után.
Eredmény ideje 24–48 óra (laboratóriumi vizsgálat). 15–30 perc (azonnali eredmény). 15 perc (gyorsteszt) vagy néhány nap (laboratóriumi ELISA).

Megállapítható-e a teszttel, hogy valaki már nem fertőző?

Nem minden esetben. A PCR-vizsgálat a vírus örökítőanyagát mutatja ki, amely a tünetek megszűnése után is egy ideig kimutatható maradhat. A pozitív PCR-eredmény ezért önmagában nem bizonyítja, hogy a személy még fertőzőképes.

Az antigéngyorsteszt eredménye a fertőzés egyes szakaszaiban összefügghet a vírus jelenlétével és a fertőzőképességgel, de ez a teszt sem alkalmas önmagában a fertőzőképesség biztos megállapítására.

A gyógyulás és a közösségbe való visszatérés megítélésében a tünetek alakulása, az eltelt idő, az egyéni kockázati tényezők és az aktuális egészségügyi vagy intézményi ajánlások egyaránt szerepet játszanak. A teszt eredményét ezekkel együtt kell értékelni.

Tünetmentes esetekben érdemes-e tesztelni?

Tünetmentes személyeknél is előfordulhat SARS-CoV-2-fertőzés, és a vírus tünetek nélkül is továbbadható. A tesztelés ezért bizonyos helyzetekben, például veszélyeztetett személlyel tervezett közeli találkozás előtt vagy járványügyi szempontból indokolt környezetben (pl. idősotthonokban, immunszupprimált beteggel való találkozás előtt) hasznos lehet.

Ugyanakkor egyetlen negatív antigénteszt nem zárja ki száz százalékos bizonyossággal a fertőzést. Ha a tesztelés indokolt, a megfelelő időzítés és szükség esetén az ismételt vizsgálat fontos a tévesen negatív eredmény kockázatának csökkentéséhez.

A vérből végzett ellenanyagteszt tünetmentes személyeknél sem alkalmas az aktuális fertőzés kiszűrésére. Pozitív eredménye nem jelenti azt, hogy az illető jelenleg fertőzött vagy fertőzőképes, és nem igazolja azt sem, hogy védett a későbbi fertőzésekkel szemben.

Van-e differenciáldiagnosztikai jelentősége a tesztelésnek?

Van, de korlátozott. A COVID–19 igazolása segíthet elkülöníteni a fertőzést más légúti betegségektől, azonban a legtöbb enyhe esetben nem feltétlenül változtatja meg a kezelést.

A COVID–19, az influenza és számos egyéb légúti fertőzés tünetei például a láz, a köhögés, a torokfájás, az orrfolyás, a fejfájás és a fáradtság/levertség jelentős átfedésben vannak, ezért a klinikai tünetek alapján nem mindig különíthetőek el megbízhatóan.

A tesztelés jelentősége főként akkor nő meg, ha a beteg valamilyen egészségügyi szempontból veszélyeztetett, és a kezelésében antivirális terápia jöhet szóba, vagy a diagnózis a további ellátás szempontjából fontos. Az influenza kimutatása hasonló okból lehet lényeges.

A tesztelésnek tehát nem az az egyetlen célja, hogy megtudjuk, melyik vírust kaptuk el, hanem az, hogy az eredmény alapján tudunk-e valami fontosat és hasznosat tenni.

Szükség esetén antigéngyorsteszt vagy PCR-alapú vizsgálat, illetve több kórokozót egyidejűleg kimutató multiplex teszt segíthet a diagnózis tisztázásában.

Összefoglalás: mikor is érdemes tesztelni

A COVID–19-tesztelés ma is hasznos lehet, de a megfelelő teszttípust és az eredmény jelentőségét a konkrét helyzet alapján kell megítélni.

  • Aktuális fertőzés gyanúja esetén: antigéngyorsteszt vagy molekuláris vizsgálat, például PCR használható.
  • Negatív antigéngyorsteszt és fennálló tünetek esetén: 48 óra elteltével ismételt tesztelés, illetve szükség esetén érzékenyebb molekuláris vizsgálat mérlegelendő.
  • Súlyos lefolyás szempontjából veszélyeztetett személyeknél: a korai tesztelés és az időben történő orvosi konzultáció különösen fontos lehet, mert a kezelés megkezdésének időablaka korlátozott.
  • A fertőzőképesség megállapítására egyetlen negatív antigénteszt vagy pozitív PCR-eredmény önmagában nem ad biztos választ.

A COVID–19 felismerése azért is fontos, mert a fertőzés akut tünetein túl elhúzódó panaszok, úgynevezett poszt-COVID-állapot is kialakulhat. Ezért a fertőzés igazolása a klinikai helyzettől függően a beteg további megfigyelése, kezelése és a későbbi tünetek értékelése szempontjából is releváns lehet.

Mivel a SARS-CoV-2 a többi légúti kórokozóhoz hasonlóan továbbra is jelen van, a tesztelés célja ma elsősorban nem a mindenáron történő kimutatás, hanem az, hogy az eredmény segítsen a megfelelő kezelés, a további ellátás és a fertőzés továbbadását csökkentő intézkedések megválasztásában.

Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvosForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos⁠

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Pétervári László

Dr. Pétervári László

Szülész-nőgyógyász

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Petrovicz Edina

Dr. Petrovicz Edina

Immunológus, Infektológus

Budapest

Cikkajánló