A prosztatarák diagnózisa

A prosztatarák diagnózisának felállítását részletes kivizsgálás előzi meg a fizikális vizsgálatoktól a laborvizsgálatokon keresztül a képalkotó vizsgálatig. Önmagában ezek egyike alapján sem állapítható meg a rosszindulatú elváltozás, a diagnózis csak a szövettani vizsgálat alapján állítható fel egyértelműen.

A prosztatarák kimutatásának nehézségei

A prosztata rosszindulatú szövettani elváltozásának kimutatása összetett kivizsgálást igényel. Tünetei ugyanis átfedést mutatnak a jóindulatú prosztatamegnagyobbodással, a két kórkép előfordulásának rizikója azonos életkorban nő meg, és az egyszerűen elvégezhető szűrővizsgálatok egyike sem ad biztos eredményt. A prosztatarák diagnózisa kizárólag a prosztatabiopsziát követő szövettani vizsgálat pozitív eredménye alapján állítható fel. Mivel azonban a biopszia (szövettani mintavétel) invazív beavatkozás, melynek kockázatai is vannak, azt csak indokolt esetben érdemes elvégezni. Az első vizsgálatok elsődleges célja tehát elsősorban az, hogy segítségükkel az orvosok eldöntsék: indokolt-e a prosztatabiopszia elvégzése. Erre több vizsgálat eredményei alapján tudnak következtetni.

Amennyiben prosztata szűrővizsgálaton felmerül a daganatos elváltozás gyanúja, az nem jelenti azt, hogy valóban fennáll a prosztatarák. Amennyiben azonban több vizsgálat alapján sem lehet kizárni ennek a lehetőségét, biopszia elvégzésére kerülhet sor, ami egyértelmű diagnózist ad.

Szűrővizsgálatok

A prosztata tapintásos vizsgálata

A prosztataproblémákkal orvoshoz forduló beteg kivizsgálásának első lépése rendszerint az urológus szakorvos által végzett fizikális vizsgálat. Ennek során az orvos a végbélen keresztül megtapintja a prosztatát (rektális digitális vizsgálat). A vizsgálat kicsit kellemetlen, de nem fájdalmas, és a vizsgáló orvos számára elengedhetetlen információkat szolgáltat. 50 év felett minden férfinak érdemes elvégeztetnie, fokozott rizikójú csoportba tartozóknak már korábbi életkorban.

Az urológus szakorvossal történő konzultáció során ki kell térni az egyéni és családi kórtörténetre. Amennyiben előfordult már egyéb daganatos betegségünk, vagy a közvetlen férfi családtagok valamelyikének volt már prosztatarákja, magasabb az esetünkben is a tumor kockázata.

Lásd még Prosztatavizsgálat - Kivizsgálás prosztataproblémák esetén

A PSA-szint jelentősége

Vérvételre minden esetben számíthat a gyanú felmerülése esetén. A prosztatarákkal kapcsolatban létezik egy speciális laborvizsgálat, amely során az úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét állapítják meg a vérben.

A PSA-t a szervezetben kizárólag a prosztata sejtjei termelik, ugyanakkor mind az egészséges, mind a rákosan elfajult mirigysejtek. A vérben a mennyisége annál nagyobb, minél több sejt termeli, azaz a prosztata méretére utal és nem a rosszindulatú folyamatra. A prosztatarák mellett jóindulatú túltengésben és bizonyos prosztatagyulladásokban is megemelkedik a szintje, viszont normálérték mellett is jelen lehet kezdődő prosztatarák. Éppen ezért a vizsgálat önmagában nem jelzi a betegség fennállását, a diagnózishoz egyéb vizsgálatok is szükségesek. Elvégzése azért fontos mégis, mert a rektális digitális vizsgálattal együtt már eredményesen képes valószínűsíteni a betegséget, nagyon magas értéke sokszor már előrehaladott betegséget jelezhet.

A PSA-szint meghatározását a rektális digitális vizsgálat és ultrahang előtt célszerű végezi, mivel ezen vizsgálatok a vérszintet növelhetik, így téves eredményt okozhatnak.

A PSA meghatározott vérszintjét szokás különböző értékekhez viszonyítani, mivel annak abszolút értéke, azaz valós mennyisége nem minden esetben eléggé informatív. A beteg korával, a prosztata ultrahanggal meghatározott méretével, a PSA szintjének növekedésével, illetve a szabad és kötött PSA arányának meghatározásával teszik informatívabbá a vizsgálatok eredményét.

A PSA szintjének mérése ugyanakkor nagyon jól alkalmazható a prosztatarák követésére: a betegség diagnózisa után szintjének alakulása alapján becsülhető a kezelés pozitív hatása, a rákos folyamat javulása vagy éppenséggel az állapot rosszabbodása, a betegség terjedése. A PSA-szint ellenőrzése ezért megbetegedés esetén is a vizsgálatok fontos eleme maradhat.

Képalkotó vizsgálatok

További vizsgálatokra rendszerint akkor kerül sor, ha a panaszok, a kórtörténet, a fizikális vizsgálat és a laborvizsgálatok eredményeként felmerül a prosztata rosszindulatú elváltozásának kockázata. Ezen vizsgálatok első lépését a neminvazív, fájdalmatlan és kockázatmentes képalkotó vizsgálatok jelentik. Eredményük megerősítheti vagy cáfolhatja a gyanút, illetve segítheti a prosztatabiopszia előkészítését is a gyanús területek meghatározásával.

Transzrektális ultrahang

A prosztata megtekintésére jól használható az ultrahangvizsgálat végbélen keresztül történő (transzrektális) formában. A normál hasi ultrahanggal is megtekinthető a prosztata mérete, de nem alkalmas a differenciálásra. A transzrektális ultrahang (TRUS) során az ultrahangkészülék egy speciális tartozéka segítségével a végbél felől láthatóvá válik a prosztata, vizsgálható annak mérete mellett a szerkezete is. A vizsgálat kellemetlen, de gyors és nem fájdalmas. Már igen kis elváltozások is láthatóvá válnak, azonban nem csak a rákos elváltozások, így a prosztataultrahang sem ad biztos, cáfolhatatlan eredményt.

Prosztata MRI

Az MRI az utóbbi években egyre fontosabbá vált a prosztatarák diagnosztikájában (multiparametrikus MRI, mpMRI). Az ultrahanggal szemben képes valószínűsíteni az elváltozás szövettani jellegét, és anatómiailag is részletesebb meghatározást tesz lehetővé. Segítségével sokszor kizárható a rákos folyamat és elkerülhető a biopszia, amennyiben pedig az eredmény megerősíti a gyanút, részletes információt szolgáltat a biopszia megtervezéséhez. Egy korábbi brit vizsgálat szerint a multiparametrikus MRI eredménye alapján a magas PSA szint ellenére a férfiak 27 százalékánál elkerülhető volt a biopszia.

A prosztata MRI során a páciens egy asztalon fekszik, amely egy cső alakú MRI-készülék belsejében található, a vizsgálat legtöbbször kontrasztanyag beadásával történik. Az ultrahang és az MRI sem jár radioaktív sugárterheléssel.

Prosztatabiopszia és szövettani lelet

A prosztatarák diagnózis nem mondható ki egyértelműen pozitív szövettani eredmény nélkül. A szövettani mintavétel (prosztatabiopszia) legtöbbször végbélen keresztül történik egy vékony tű segítségével, ultrahangos ellenőrzés mellett. Az ultrahangos követésre azért van szükség, hogy a minta pontosan a daganatra gyanús területből származzon, azaz a vizsgálat ne hozzon negatív eredményt, miközben fennáll a rákos állapot.

A mintavétel során a prosztata több pontjáról is mintát vesznek, nem csak a gyanús területről, ezzel az orvos biztosabban meg tudja állapítani a folyamat kiterjedését abban az esetben is, ha képalkotó vizsgálat számára még nem volt látható méretű az elváltozás. Mivel az eljárásnak lehetnek szövődményei és komplikációi, csak indokolt esetben végzik el.

A szövettani minták laboratóriumba kerülnek, ahol megállapítható, hogy tartalmaznak-e daganatosan átalakult területeket. A feldolgozás folyamán vizsgálják, hogy a rákos sejtek milyen mértékben differenciáltak, vagyis mennyire hasonlítanak az egészséges prosztata sejtekhez. Minél differenciáltabb, és a környezetétől minél jobban elhatárolt a daganat, a kórjóslat annál kedvezőbb.

Lásd még A prosztatabiopszia

Az esetleges áttétek kivizsgálása

A diagnosztika célja nem csak a rákos sejtek kimutatása vagy kizárása. Pozitív szövettani eredmény birtokában a kezelési terv kialakításához az orvosnak meg kell határoznia a daganat stádiumát, azaz a rákos sejtek differenciáltsági fokát, szövettani típusát, a daganat kiterjedését, az esetleges érintett nyirokcsomókat és a távoli szervekben található áttéteket is.

Az esetleges áttétek kimutatására képalkotó vizsgálatok nyújtanak további információt az orvos számára. A leggyakrabban végzett vizsgálatok:

• A csontáttétek keresésére izotópos, úgynevezett csontszcintigráfia vizsgálat szükséges.
• A nyirokcsomók és más szervek érintettségének megerősítésére vagy kizárására a CT-vizsgálat és az MR-vizsgálat is alkalmas eljárás.
• Prosztataspecifikus PET-CT vizsgálat (PSMA PET-CT): modern nukleáris képalkotó eljárás, amelynek során egy kis mennyiségű radioaktív anyagot juttatnak a szervezetbe, a speciális nyomjelzőként működő anyag a prosztatarákra jellemző fehérjékhez tapad, így a CT-berendezés számára láthatóvá válik a test bármely részén, távoli áttétek esetén is.

Stádium és Gleason-score

Hasonlóképpen nagyon sok daganattípushoz, itt is a nemzetközi szakmai gyakorlatban elterjedt TNM-rendszert használják. A T a helyi tumor-kiterjedést, az N nyirokcsomó-áttétet, míg az M távoli áttétet jelent. Minél előrehaladottabb stádiumról van szó, annál rosszabbak az életkilátások.

A szövettani megjelenés is fontos jele a folyamat agresszivitásának. A Gleason-scorenak nevezett értékelés szerint a normális sejttől legkevésbé eltérő daganatos sejt az 1-es számú, míg a legkevésbé hasonló az 5-ös számú. A patológus megjelöli a leggyakoribb és a második leggyakoribb sejttípust, így alakul ki egy a Gleason-szám, amely 2 (1+1) és 10 (5+5) közötti értéket vehet fel. A 7 vagy annál alacsonyabb Gleason-szám a kedvező prognózisba tartozik, míg a 8 és annál nagyobb értékekkel bíró beteg számára nagyrészt kedvezőtlen kórlefolyást jósolnak.

Kapcsolódó Mi mit jelent a prosztatarák patológiai leletén?

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
További felhasznált forrás: Mayo Clinic