A szelén élettani hatásai

A szelén olyan esszenciális mikroelem, amely mindössze 10-15 mg mennyiségben található meg az ember szervezetében, biológiai hatása mégis sokrétű. A táplálékkal vesszük föl a szervezetbe.

A szervezet szelénszükséglete

A napi szelénszükséglet meghatározása mai napig nem egységes, az Amerikai Egyesült Államokban az elfogadott napi beviteli érték gyermekeknél életkortól függően 15-55 µg, felnőttek esetében 55-70 µg. A magasabb ajánlás a terhesség és szoptatás időszakára vonatkozik. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 15-70, felnőtteknél 70-85 µg között határozza meg a napi ajánlott bevitelt.

Az európai ajánlások szerinti napi szelénszükséglet:

• 6 hónapos kor alatt: nincs adat
• 6 hónap - 3 év: 15 µg
• 4 - 6 év: 20 µg
• 7 - 10 év: 35 µg
• 11 - 14 év: 55 µg
• 14 éves kor fölötti kamaszoknál és felnőtteknél: 70 µg
• Terhesség: 70 µg
• Szoptatás: 85 µg

A szelénre vonatkozó anyagcseretolerancia szűk határok között változik, vagyis a szükséges mennyiség és a toxikus küszöbérték igen közel vannak egymáshoz. Ennek következtében túlzott szelénbevitel mellett könnyen kialakulhat a mikroelem túladagolása, szelénmérgezés is.

A szelén szervezetben meglévő mennyisége laborvizsgálattal, vérvétellel mutatható ki.

A szelén szerepe a szervezetünkben

A szelén legfontosabb szerepe az antioxidáns tulajdonságából következik, amelynek köszönhetően képes az oxidatív stressz mérséklésére, ezáltal a lipid természetű anyagok kémiai védelmével járul hozzá a sejtek határoló membránjának állagmegóvásához. Az antioxidáns hatást annak révén közvetíti, hogy részt vesz a glutation-peroxidáz enzim szerkezetének felépítésében.

A szelén antioxidánsként segít csökkenteni a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát (ugyanakkor a túlzott szelénbevitel már növeli a kockázatot). Számos daganattípus esetében igazolták, hogy a szelén gátolja a tumor kialakulást, illetve erősíti az egészséges sejtek védekezőképességét. A szelénnel kapcsolódott glutationt a daganatsejtek nem képesek felvenni, ezáltal gyengül az oxidációval (vagyis a károsító kémiai stresszel) szembeni védekezőképességük.

Az oxidatív stressz csökkentésével a szelén az érelmeszesedés folyamatának megelőzésében, lassításában is szerepet játszik.

Az antioxidáns védelemmel kapcsolatos a szelén szerepe az immunrendszer normál működésében is. A kórokozók elleni védekezéshez szükséges számos folyamat erőteljesebben zajlik megfelelő szelénszint mellett.

A szelén hozzájárul a pajzsmirigy normál működéséhez és szükséges a pajzsmirigyhormonok megfelelő szintjéhez.

Ugyancsak igazolt, hogy a szelén a spermaképződéshez szükséges mikroelem, fontos a spermiumok termeléséhez és éréséhez.

A szelén bizonyítottan szükséges a hajak és a körmök egészséges növekedéséhez, így a haj- és körömproblémák elkerüléséhez is fontos.

A szelénhiány tünetei és következményei

A szelénnek számos élettani hatása is van, amelyek szelénhiány esetén az alábbi tünetek és betegségek formájában jelentkezhetnek.

• A szelénhiány hozzájárulhat a pajzsmirigy-alulműködés kialakulásához, sokaknál ez csupán fáradékonyságként és súlygarapodásként jelentkezhet.
• A haj- és körömproblémák a szelénhiány következményei is lehetnek. A szelénhiányra utaló bőrproblémák között szerepel a fokozott pigmentációval járó jelenségek, pl. anyajegyek, májfoltok gyakoribb előfordulása.
• Antioxidánsként szelén hiányában romolhat a vérzsírösszetétel és fokozódhat az érrendszeri plakkok képződése, növelve a koszorúér-betegség, stroke kockázatát is.
• Az immunrendszer gyengülése miatt gyakoribbá válhatnak a vírusfertőzések és azok szövődményei. Egyes kutatások szerint a szelénhiány növeli például a Coxsackie vírusok betegséget okozó hatását, így gyakoribbá válhat a szövődményes szívizombántalom kialakulása.
• A neurológiai zavarok közül az alapvetően oxidatív anyagcsere zavarainak következtében létrejövő kórképek egyes eseteiben is a szelénhiány igazolódhat (Alzheimer-kór, Parkinson-kór). Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ezek nem direkt hatások, és szelénpótlással az említett betegségek nem gyógyíthatók.
• Számos kutatás szerint a szelénhiány több daganatos betegség (pl. húgyhólyagrák) magasabb kockázatával társul. (Ez nem jelenti azt, hogy a szelénhiány önmagában rákot okozna, vagy hogy a rosszindulatú betegségek megelőzhetőek lennének magas szelénszinttel.)
• A szelén antioxidánsként szükséges a hasnyálmirigy védelméhez és az inzulinérzékenység fenntartásához is, ezáltal hozzájárul a cukorbetegség kialakulásának megelőzéséhez, cukorbetegeknél pedig egyes adatok szerint csökkenti a vércukorszint ingadozását. (A túlzott szelénbevitel azonban már a 2-es típusú diabétesz kockázatnövelő tényezője!)
• Szelénhiány is állhat néhány hematológiai megbetegedés (vérszegénység, sarlósejtes vérszegénység) hátterében.
• Férfiaknál a szelénhiány a spermiumok képződésének és érésének zavarához vezet, egyes adatok szerint nők esetében csökkent termékenységet eredményezhet, terhességben növeli a vetélés kockázatát. A terhesség alatti rossz szelénellátottság alacsony születési súlyhoz vezet.
• Csecsemő- és kisgyermekkorban az elégtelen szelénellátás növekedési elmaradást okoz, súlyos szelénhiány esetén egyes adatok szerint növeli a hirtelen csecsemőhalál kockázatát.

Kellően változatos étrend mellett a szelénhiány kockázata alacsony, még szoptatás időszakában is biztosítható a szükséges mennyiség. Kialakulása akkor fordulhat elő, ha a súlyosan egyoldalú táplálkozás miatt alacsony a szelénbevitel, illetve bizonyos betegségek (vesedialízis, HIV) ronthatják a szelén hasznosulását.

A szelén forrásai

Főként a tengeri állatok húsa, a teljes kiőrlésű gabonafélék, illetve az olyan belsőségek, mint a vese és a máj tartalmazzák a biológiai hasznosulás szempontjából is jelentős mennységben. Magyarországon a termőtalaj nem számít szelénben szegénynek, így az itt termett élelmiszerekben megtalálható. A tápcsatornából jó hatásfokkal szívódik fel, ennek mértéke átlagosan 50-70%. A felszívódást a fehérjében gazdag táplálkozás elősegíti.

Szelénben gazdag táplálékok a hús, a hal, a tej, a tojás és a hüvelyesek – vagyis azon táplálékok, amelyek magas fehérjetartalmúak. A szelén és az E-vitamin kölcsönösen erősítik egymás jótékony hatását, míg a szelén hatásait gátolja a kén, az ezüst és az arzén.

Toxicitása miatt a szelénpótlás (étrendkiegészítők, funkcionális élelmiszerek) mindig körültekintést igényel. Jelenleg is folynak kutatások olyan szerves formájú szelén kifejlesztésére, amely toxicitása alacsonyabb.

A szelén túladagolásának veszélyei

A toxicitás határa a különböző ajánlások szerint napi 200-500 µg, gyermekeknél már a kisebb mennyiség is toxikus. A szelénmérgezést szelenózisnak nevezzük, melynek tünetei:

• a haj és egyéb testszőrzet hullása
• bőrelváltozások (hámlás, foltok, bőrszárazság)
• fokhagymaszagú lehelet és testszag, fémes íz a szájban
• fogkárosodás, fogak meglazulása
• hasi panaszok (émelygés, hasmenés)
• idegrendszeri zavarok: ingerlékenység, szédülés, zsibbadás, fejfájás
• extrém túladagolás esetén tartós májkárosodás

A mérgezéses panaszok mellett a túlzott szelénbevitel összefüggésbe hozható daganatos betegségek és a cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával is (a védő hatás csak normál szelénszint mellett érvényesül).

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kónya Judit, családorvos
Friss adatok forrása: European Food Safety Authority (2025-ös ajánlás) és National Institutes of Health