Az étrend-kiegészítők sötét oldala

Az étrend-kiegészítők megfelelő alkalmazás mellett valóban hasznosak lehetnek: hiányállapotok kezelésére vagy bizonyos élethelyzetekben a szükséges tápanyagbevitel biztosítására is szükség lehet. A nagy választék és a könnyű hozzáférhetőség azonban egy másik problémát is felvet: az étrend-kiegészítők használata nem tekinthető kockázatmentesnek.

Mitől más egy étrend-kiegészítő, mint egy gyógyszer?

Az Európai Unióban az étrend-kiegészítők jogilag élelmiszernek minősülnek, nem pedig gyógyszernek. Ez nem jelenti azt, hogy ellenőrizetlenek lennének, de a két termékkategória forgalomba hozatal előtti követelményei jelentősen eltérnek. A vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó készítményekre uniós szabályok vonatkoznak, míg a növényi kivonatok és más bioaktív összetevők szabályozása összetettebb, és részben tagállami előírásoktól is függ. Egyes, korábban nem fogyasztott vagy nem biztonságos használati múlttal rendelkező összetevők a „novel food” szabályozás hatálya alá kerülhetnek.

A „természetes” jelző önmagában nem mondja meg egy készítmény biztonságosságát. Egy növényben található hatóanyag ugyanúgy módosíthatja enzimek működését, a véralvadást, a máj anyagcseréjét vagy az immunválaszt, mint egy más eredetű vegyület. Ráadásul egy kivonatban a természetes alapanyag bizonyos komponensei a kiinduló élelmiszerhez képest sokszoros koncentrációban lehetnek jelen.

Lásd még Mi a különbség a gyógyszer és az étrend-kiegészítő között?

A nagyobb adag nem feltétlenül jelent nagyobb előnyt

A vitaminok és ásványi anyagok esetében különösen fontos a dózis. A szervezetnek szüksége van például vasra, cinkre, szelénre vagy D-vitaminra, de a szükséglet feletti bevitel nem feltétlenül jár további előnnyel. Egyes tápanyagoknál a tartósan magas bevitel már kedvezőtlen hatásokkal járhat. Az EFSA ezért több vitamin és ásványi anyag esetében meghatározott tolerálható felső beviteli szinteket (UL), amelyek a hosszú távú, napi bevitel biztonságának megítélését segítik.

Ezért azt is érdemes ellenőrizni, hogy ugyanaz az összetevő nem szerepel-e több, párhuzamosan szedett készítményben. Könnyű ugyanis úgy összeadni például a multivitamint, a külön szedett D-vitamint és egy sportolóknak szánt készítményt, hogy az egyes komponensek teljes napi mennyisége jelentősen megemelkedjen.

Nem mindegy, mit mivel veszünk be

Az étrend-kiegészítők egyik fontos, gyakran figyelmen kívül hagyott kockázata a gyógyszerekkel való kölcsönhatás. Nem csak gyógyszerek egymás közötti kölcsönhatásával kell számolni, hanem az étrend-kiegészítők egymás hasznosulását befolyásoló hatásaival is. Emellett egyes étrend-kiegészítő készítmények megváltoztathatják egy gyógyszer felszívódását, lebontását vagy hatását, vagy éppen a gyógyszer befolyásolja a tápanyag szintjét.

Jól ismert példa a vas és a kalcium: bizonyos gyógyszerek, például egyes antibiotikumok felszívódását mindkettő ronthatja, ezért ezeket nem célszerű automatikusan egy időben bevenni. Pajzsmirigybetegeknél levotiroxin szedésekor a felszívódást szintén csökkentheti a vas és a kalcium, ezért ezeknél különösen fontos a megfelelő időzítés. Nem minden készítménynél ugyanaz az időköz szükséges, ezért a konkrét gyógyszer betegtájékoztatója vagy gyógyszerészi tanács az irányadó.

A K-vitamin-tartalmú készítmények befolyásolhatják a warfarin véralvadásgátló hatását. Az orbáncfű pedig több gyógyszer lebontását felgyorsíthatja, így egyes antidepresszánsok, fogamzásgátlók és más gyógyszerek hatását is csökkentheti. Ezeknél tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy „együtt szedhető-e” két készítmény: a hatóanyagok és a gyógyszer közötti kölcsönhatás mechanizmusa is számít.

A növényi kivonatoknál a koncentráció is számít

A növényi eredetű készítményeknél különösen fontos különbséget tenni az élelmiszer és a koncentrált kivonat között. Egy csésze zöld tea és egy nagy koncentrációjú zöldtea-kivonat nem feltétlenül tekinthető biztonsági szempontból egyenértékűnek. Az EFSA értékelése szerint a hagyományos zöldtea-fogyasztás általában biztonságos, ugyanakkor a koncentrált zöldtea-kivonatok nagyobb mennyiségű epigallokatechin-gallátot (EGCG) tartalmazhatnak, és 800 mg/nap feletti EGCG-bevitel mellett emelkedett májenzimszinteket figyeltek meg.

Ez jól mutatja, miért félrevezető az az egyszerű gondolat, hogy „ha egy növény élelmiszerként biztonságos, a kivonata is az”. A kivonat ugyanis más dózist és más expozíciót jelenthet.

A segédanyagok sem feltétlenül közömbösek

Egy kapszula vagy tabletta nem csak hatóanyagból áll. A készítmények tartalmazhatnak például töltőanyagokat, kötőanyagokat, csomósodást gátló anyagokat, bevonóanyagokat, édesítőszereket vagy színezékeket. Ezek többsége engedélyezett, és az engedélyezett felhasználási körülmények között biztonságosnak tekinthető.

A címke mégis fontos információkat hordoz: nemcsak az összetevők listáját, hanem azok pontos mennyiségét, a napi adag nagyságát és a növényi kivonatok esetében az alkalmazott kivonási arányt vagy standardizált hatóanyag-tartalmat is érdemes figyelni. Különösen a sok összetevőt tartalmazó „komplex” készítményeknél nehéz megítélni, hogy pontosan mekkora mennyiségben jut be az egyes bioaktív anyagokból.

Szennyeződés és szándékos hamisítás

A kockázat nem mindig magából a feltüntetett hatóanyagból ered. Növényi alapanyagokból származó készítményekben előfordulhatnak környezeti szennyezők, például nehézfémek vagy növényvédőszer-maradványok, és a koncentrálás során ezek egy része is feldúsulhat.

Az étrend-kiegészítők piacán emellett dokumentált probléma a szándékos adulteráció, amikor a termékhez a címkén nem feltüntetett, esetenként gyógyszerhatóanyagokat vagy más farmakológiailag aktív vegyületeket adnak.

Amikor a „jó” bioaktív anyag is problémát okozhat

Még a valóban jelen lévő, élelmiszerből származó bioaktív vegyületek sem tekinthetők automatikusan kockázatmentesnek. A polifenolok például befolyásolhatják a sejtek oxidatív egyensúlyát, a bélmikrobiom működését és az immunválaszokat. Egyes vegyületek enzimek működését is módosíthatják, ezért elméletileg vagy kísérletes körülmények között gyógyszerek hatását is befolyásolhatják.

Különösen fontos ez daganatos betegek esetében. A kutatások szerint egyes növényi eredetű bioaktív anyagok befolyásolhatják bizonyos daganatellenes gyógyszerek sejtszintű célpontjait és anyagcseréjét. Ez nem jelenti azt, hogy minden antioxidáns-kiegészítő csökkenti a kemoterápia hatását, de azt igen, hogy daganatellenes kezelés mellett a nagy dózisú, koncentrált növényi kivonatok alkalmazását nem érdemes saját döntés alapján elkezdeni.

Mire érdemes figyelni?

Egy étrend-kiegészítő kiválasztásakor érdemes először azt tisztázni, hogy valóban szükség van-e rá, majd ellenőrizni a napi adagban található hatóanyagok mennyiségét. Fontos összeadni az ugyanazt az összetevőt tartalmazó készítményeket, és gyógyszerszedés esetén ellenőrizni a lehetséges kölcsönhatásokat. A növényi kivonatoknál különösen fontos a pontos növényfaj, a kivonat típusa és a standardizált hatóanyag-tartalom.

Az étrend-kiegészítők célja elsősorban a hiányzó vagy szükséges tápanyagok pótlása lehet, nem pedig az, hogy minél több biológiailag aktív anyagot juttassunk a szervezetbe. A „természetes”, a „magas dózisú” és az „erős hatású” nem egymás szinonimái – a biztonság szempontjából a pontos összetétel, az adag, az expozíció időtartama és az egyéb szedett készítmények egyaránt számítanak.

Az étrend-kiegészítők megfelelő esetben tehát hasznos eszközök lehetnek, de biztonságosságuk nem vezethető le pusztán abból, hogy élelmiszernek vagy természetes eredetűnek minősülnek. A kockázatot jelentheti a túl magas dózis, a több készítményből összeadódó bevitel, a gyógyszerkölcsönhatás, a koncentrált növényi kivonatok hatása, valamint a szennyeződés vagy a nem deklarált összetevők jelenléte is. A tudatos használat ezért nem azt jelenti, hogy minden étrend-kiegészítőt kerülni kell, hanem azt, hogy a „természetes” jelző helyett az összetételt, az adagot és az adott ember egészségi állapotát kell figyelembe venni.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus

Hivatkozások:

• Costa JG, Vidovic B, Saraiva N, do Céu Costa M, Del Favero G, Marko D, Oliveira NG, Fernandes AS. Contaminants: a dark side of food supplements? Free Radic Res. 2019;53(sup1):1113-1135. doi: 10.1080/10715762.2019.1636045.
• EFSA Panel on Nutrition, Novel Foods and Food Allergens (NDA); Turck D, Bohn T, Cámara M, Castenmiller J, de Henauw S, Hirsch-Ernst KI, Jos A, Maciuk A, Mangelsdorf I, McNulty B, Pentieva K, Siani A, Thies F, Aggett P, Crous-Bou M, Cubadda F, Dopter A, Fairweather-Tait S, Lietz G, McArdle HJ, Passeri G, Vinceti M, Vrolijk M, Craciun I, de Sesmaisons Lecarré A, Horvath Z, Martino L, Martinez SV, Naska A. Guidance for establishing and applying tolerable upper intake levels for vitamins and essential minerals. EFSA J. 2024 Nov 6;22(11):e9052. doi: 10.2903/j.efsa.2024.9052.
• Esselen M, Barth SW, Winkler S, Baechler S, Briviba K, Watzl B, Skrbek S, Marko D. Anthocyanins suppress the cleavable complex formation by irinotecan and diminish its DNA-strand-breaking activity in the colon of Wistar rats. Carcinogenesis. 2013 Apr;34(4):835-40. doi: 10.1093/carcin/bgs398.