Fűszer, illóolaj, kozmetikum, gyógyszerkönyvi drog: A rozmaring és illóolaja

A Földközi-tenger partvidékén az emberiség évezredek óta ismeri és használja gyógy-, fűszer- és illatszernövényként a rozmaringot.

A növényhez legenda is kapcsolódik. A rozmaringból készült az első alkoholos parfüm, melyet Károly Róbert a XIV. században, lengyel származású feleségének, Piast Erzsébetnek készíttetett. A királyné köszvényben szenvedhetett, a fájdalom enyhítésére az udvari orvosok rozmaringból készítettek alkoholos kivonatot. A királyné a rozmaringpárlatot nemcsak külsőleg, ízületeibe dörzsölve alkalmazta, hanem naponta egy pohárral fogyasztott is belőle, belsőlegesen a szépsége megőrzésére használta a kivonatot. A “magyar királyné vizének” (“eau de la reine de Hongrie”) összetétele az évszázadok során módosult, narancs- és citromhéjkivonattal, citrom- és bergamottolajjal gazdagodott. A “királyné víz” a XVII. században már egész Európában ismert volt, összetétele azonban változott. Fő komponensként megmaradt a rozmaring virága.

A rozmaring levele a provence-i fűszerkeverék egyik összetevője is, egyéb sültekhez, mint bárány, gombához és pástétomok ízesítésére is használják. A rozmaring kivonatát és párlatát a likőripar is hasznosítja.

A növény hazánkban is termeszthető, de ha hosszabb hideg tél van, akkor kifagy. Ezért érdemes ősz végén sötétebb, fűtött helyiségekben átteleltetni.

A gyógynövény és illóolaja

A növény levele (Rosmarini folium) és az illóolaja (Rosmarini aetheroleum) hivatalos drogként szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. A rozmaringolaj jellegzetes illatú, színtelen vagy halványsárga, tiszta folyadék, amely a növény levelében 1-2,5 százalékban fordul elő. A rozmaring-illóolaj összetevőinek antioxidáns hatása jelentős, a növény gyulladást csökkentő hatásában szerepe van. A növény kivonatainak vizelethajtó, görcsoldó, epehajtó hatása bizonyított, egyelőre csak állatkísérletekben. Az illóolaj baktériumellenes hatása igazolt.

Alkalmazása

A rozmaring levele, a kis ezerjófű virágos hajtásával és a lestyángyökérrel együtt hagyományos növényi gyógyszerként van forgalomban, kiegészítő terápiájaként a vese és a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinek, és a vesehomok képződésének megelőzésére.

A növény belsőlegesen simaizomgörcs-oldó hatású, emésztési zavarokban, vagy görcsös tünetek esetén alkalmazható, teája vagy alkoholos kivonata. Ha a betegnek epeköve van, nem szabad alkalmazni.

Ma már bizonyított a rozmaring illóolajának jótékony hatása a mozgásszervi panaszok kezelésében. A reumatikus panaszok csökkenése az illóolajban jelen levő kámfornak tulajdonítható elsősorban. Hűsítő érzést okoz, fokozza a helyi vérkeringést, ezáltal csökkenti az ízületi panaszokat.

Külsőleg alkalmazva az illóolaj hagyományos növényi gyógyszerként (krém) is forgalomban van. E mellett reumaellenes bedörzsölők, kenőcsök, tinktúrák (alkoholos oldatok, mint svédcseppek, melyek belsőlegesen is alkalmazhatóak emésztési zavarokra), masszázsolajok egyik összetevője, vagy akár önmagában is. E mellett fürdővízhez adva mind megfázásos, mind reumás panaszok enyhítésére alkalmas, stresszes állapotban ellazít.

Inhalálva frissítő hatása van a szervezetre.

A vérkeringést fokozó hatását az alsó végtagok keringési zavarainak kezelésénél szintén kihasználják.

Megfázás esetén alkalmazott, mellkas bedörzsölésére szánt kenőcsökben is összetevő lehet a rozmaringolaj.

A gyógyászatban való felhasználás mellett az illóolajat a kozmetikai ipar kölnivizek, fürdőesszenciák készítéséhez használja fel, de előfordul szappanok, krémek, hajszeszek, samponok alkotójaként is. A rozmaringnak enyhe fertőtlenítő hatása van, így a fejbőrön is előnyösen alkalmazható korpásodás ellen. A rozmaringból készült forrázatot szűrjük, testhőmérsékletűre hűtjük, és átöblítjük vele a hajas fejbőrt.

Adagolás

A külsőleges célra szánt készítmények 6-10% illóolajat tartalmaznak.

Fürdő készítésénél 50 g drog1 liter vízzel készült forrázatát adjuk a fürdővízhez, heti két alkalommal.

Belsőleg alkalmazva napi adagja teadrogként 2-4 g, illetve az ezzel egyenértékű folyékony és száraz kivonat, illetve tinktúra.

Mellékhatás, ellenjavallat

A rozmaringolajjal szembeni túlérzékenység fennállta esetén ellenjavallt az alkalmazása.

Mellékhatás ritkán előfordulhat külsőleges alkalmazáskor. Néhány esetben számolni kell a kontakt dermatitisz kialakulásának lehetőségével (allergiássá válik a rozmaringra a bőr).

Epilepszia esetén alkalmazása nem javasolt.

Fürdőzéskor nem alkalmazható lázas betegeknél, nyílt sebekkel rendelkezőknél, bőrbetegségek esetén, magas vérnyomásban és súlyos keringési zavarokban szenvedő betegeknél.

Várandósság idején nem áll rendelkezésre elegendő adat a biztonságos alkalmazhatóságra.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész