Réz - Miért fontos?

Irinyi-Barta Tünde
szerző: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember - WEBBeteg
megjelent:

Az emberi szervezet számára a réz egy nélkülözhetetlen ásványi anyag. Testünk több pontján is megtalálható különböző vegyületek alkotóelemeként, szerepe emiatt sokrétű. Miért fontos a megfelelő bevitele és mit okozhat a hiánya?

A réz megközelítőleg 80-200 mg mennyiségben van jelen szervezetünkben, legtöbbet (kb. 40%) a csontok tartalmaznak, de megtalálható az izmokban (kb. 25%), a májban, a vesékben, a szemben, a hajban, a szívben és az agyban is. A vas és a cink után a harmadik legnagyobb mennyiségben előforduló fém az emberben.

Táplálkozás révén tudjuk bejuttatni szervezetünkbe, de az emésztés során kiválasztódó gyomor- és bélnedv is tartalmaz rezet, amely nagy része onnan ismét visszaszívódik.

Naponta összesen körülbelül 1-1,5 mg rézhez jut szervezetünk, amely fedezi a felnőttek napi rézszükségletét.

Az ételekből kb. 35-70% arányban hasznosul a réz, amelyet befolyásol más anyagok jelenléte is. A cink és a fitátok (pl. száraz hüvelyesekben, magvakban, diófélékben, gabonafélékben) gátolják a felszívódását, míg az aminosavak elősegítik. Amennyiben valaki étrend-kiegészítő szedése mellett dönt, figyeljen arra, hogy ne egyazon tabletta tartalmazza a cinket és a rezet, ugyanis egymás jelenlétében nem fognak tudni hasznosulni.

A réz a gyomorból és vékonybélből való felszívódása után a májba kerül, onnan a vérben a cöruloplazmin nevű fehérjéhez kötődve szállítódik el a különböző szervekhez. Vizelettel és széklettel ürül a fölösleg, de kihullott hajszálakkal is távozik kis mennyiségű réz.

Miért fontos?

A réz fontos az oxidatív stressz elleni folyamatokban, hiszen számos enzim alkotórésze. Elősegíti a vérben lévő vas hemoglobinba való beépülését is, tehát a zavartalan vérképzéshez és a vashiányos vérszegénység megelőzéséhez is nélkülözhetetlen. A kötőszöveti hálózatok kialakulásában és a csontnövekedésben is nagy szerepe van, ugyanis részt vesz a kollagén és az elasztán képződésében.

Miben található meg réz?

Szinte minden élelmiszer tartalmaz rezet, ezért normál vegyes táplálkozás mellett rézhiány ritkán jelentkezik. Nagyobb mennyiségben tartalmazzák a teljes kiőrlésű gabonafélék, a szárazbab, a zöldborsó, a máj, a tenger gyümölcsei, a szilva, de nagy a réztartalma a húsoknak, a kakaót tartalmazó élelmiszereknek és a dióféléknek is. A tej és a tejtermékek kevés rezet tartalmaznak. Normál táplálkozás mellett nem kerül a szervezetbe akkora mennyiségű réz, amely toxikus lenne.

Mit okozhat a hiánya?

Bizonyos betegségek (például tartós hasmenés, cukorbetegség, a gyomor-, a bél- és a vese betegségei) esetén rézhiányos állapotok előfordulhatnak. Ennek tünete sokféle lehet: vérképből kimutatható az alakos elemek számának csökkenése, a koleszterinszint emelkedése, később bőrelváltozások, hajhullás, csontritkulás, központi idegrendszeri problémák jelenhetnek meg.

Gyermekkori rézhiány akár növekedési zavarokat, csontfejlődési problémákat is okozhat.

Wilson-kór

Egy ritka, örökletes megbetegedés a Wilson-kór, mely során fokozottabb a réz felszívódása, ellenben az epével nem ürül ki a szükségtelen mennyiség. Ennek következményeként a szervezetben felhalmozódik a réz a májban, az agyban és a szemben, különböző tüneteket okozva ezáltal.

Kezelése dietetikus szakember által összeállított, rézben szegény étrenddel, valamint gyógyszerrel lehetséges, ezáltal akár tünetmentes életminőség is elérhető.

Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakemberForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Belgyógyászati leletértelmezés 24h

Belgyógyászati leletértelmezés 24h

Dr. Szabó Roxana belgyógyász szakorvosjelölt

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Varga Dóra

Varga Dóra

Dietetikus

Budapest

Cikkajánló

Réz
Az emberi szervezet számára szükséges nyomelemek közé tartozik a réz is, azonban nagy mennyiségben igen káros lehet. Az öröklött betegség egy élethosszig elkíséri hordozóját, azonban helyes diagnózissal és némi odafigyeléssel a Wilson-kór jól kezelhető.