Túlélési kisokos a dackorszakhoz

szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus - WEBBeteg
megjelent:

„Terrible two”, ahogyan az angol mondja, avagy a rémes 2 éves kor. Sokak szerint az angol kifejezés kissé nyers és gonosz, ám biztos akadnak olyan szülők is, akik ezt kifejezetten találónak érzik. A magyarul dackorszaknak nevezett időszak kb. 2 éves kor körül jelentkezik, és nem kevés kihívás elé állítja a relatív „kezdő szülőket”.

Olykor a kamaszkorhoz is szokták hasonlítani, hiszen bár egészen más nehézségeket tartogat, a szülőket legalább annyira megviselheti.

Mi történik ilyenkor?

Bár néha rendkívül nehéz egy dackorszakos gyerekkel együtt élni, mégis fontos hangsúlyozni, hogy a dackorszak az érés jele, azaz elengedhetetlen és megkerülhetetlen egy gyermek fejlődésében. A totyogó korú gyerek már a mozgásban is egyre önálóbb és kezdi felfedezni a körülötte lévő világot, próbálgatja a határait, mindeközben az idegrendszere még éretlen, így nem mindig sikeres ebben a folyamatban.

Nem képes még az önszabályozásra, vagyis arra, hogy akaratlagosan tudja kontrollálni az érzelmeit és indulatait, ezért sokszor vannak úgynevezett hisztik és kiborulások, amit szülőként roppant nehéz jól kezelni. Egy ennyi idős gyermek még nem mindig tudja magát teljesen kifejezni, a teste jelzéseit és a körülötte lévő dolgokat értelmezni, és ez sokszor frusztráltságot okoz számára.

A szülő ebből gyakran annyit érzékel, hogy az addig tündéri és aranyos gyermeke egyszer csak mindenre nemet mond és olyan dolgokon is kiborul, hogy melyik oldalra tettük le a villát, milyen színű kulacsból adtunk neki inni, vagy netalántán fel mertük húzni a cipzárt a kabátján.

Mi ilyenkor a jó szülői hozzáállás?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi is ilyenkor a helyes szülői magatartás.

A legtöbb gyereknevelésről szóló szakirodalom ilyenkor azt javasolja, hogy igyekezzünk következetesek lenni és törekedjünk arra, hogy határokat állítsunk. Legyünk türelmesek, várjuk meg, amíg a gyerek megnyugszik, biztosítsuk róla, hogy megértjük az érzéseit és igyekezzünk kibillenteni az adott szituációból. Ez persze mind nagyon jól hangzik, de borzasztóan nehéz, különösen akkor, ha a gyerek egy nyilvános helyen, pl. étteremben, bevásárlóközpontban, postán borul ki, illetve akkor is, ha mi magunk éppen nagyon stresszesek vagyunk a munkahelyünk, vagy egyéb problémák, esetleg a másik testvér miatt.

Mikor és miben érdemes engedni?

Mi az a szint, amikor beadhatjuk a derekunkat, és mi az, amikor már nem? Ha a gyerek egy széken állva a teraszon egyensúlyozik, akkor egészen egyértelmű, hogy közbe fogunk lépni, akármekkora hisztit is csap, hiszen az életét veszélyezteti. Ugyanakkor van az a helyzet, amikor megengedjük, hogy reggeli közben Peppa malacot nézzen, mert az a 10 perc nyugalom minden kincsnél többet ér.

Az is gyakori lehet, hogy ilyen helyzetekben alkudozunk, amit szintén minden szakember elítél. Például: „Ehetsz egy kekszet, ha cserébe ráülsz a bilire.” Nyilvánvalóan ez nem az olyan esetekre vonatkozik, mint a teraszos példa, vagy ha a gyerek a konyhakéssel hadonászik, mert ezek egyértelműen nem alkuképes szituációk, de a hétköznapi életben sok olyan helyzet van, amikor mégis belemegyünk.

Tippek a túléléshez!

Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány olyan szempontot, ami átsegíthet minket ezen a nehéz időszakon. A spanyol viaszt persze nem találtuk fel, de az alkudozáson, meggyőzésen és büntetéssel való fenyegetésen túl, talán adhatunk néhány hasznos tippet.

1. Nem kell tökéletesen csinálnod

Az első és legfontosabb, hogy ne legyen bűntudatod, nem kell tökéletesen csinálnod. A pszichológusok és neveléssel foglalkozó szakemberek is néha vitatkoznak, alkudoznak, fenyegetnek és valószínűleg kiabálnak is a saját gyerekükkel, mert mindannyian emberek vagyunk, és a türelmünk olykor igenis véges. Legyél magaddal megértő, próbálj a legjobbra törekedni, de fogadd el, hogy ez nem sikerülhet minden helyzetben.

2. Lépj vissza!

Fontos, hogy megértsd, hogy a dac nem ellened szól, nem téged akar vele idegesíteni. Állj meg egy pillanatra, és ezt tudatosítsd magadban! Van, amikor tényleg tüzet kell oltani, és az adott, érzelmileg felfokozott pillanat nem alkalmas arra, hogy ezt megbeszéljétek és rámutass az esetleges összefüggésekre. Ilyenkor inkább csak simogasd meg vagy öleld meg, érezze, hogy ott vagy mellette, a szeretetedet akkor is, ha ez nagyon nehéz és a legszívesebben talán te is toporzékolnál.

3. Énidő magadnak

Törekedj arra, hogy néha legyen magadra időd. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben nyugodtabban tudj viselkedni, és megőrizd a mentális egészségedet. Vegyél egy kád forró fürdőt, kapcsolj be valami zenét, menj el edzeni, találkozz a barátaiddal. Legyen ez is a heti feladataid része függetlenül a munkától, az otthoni feladatoktól. Ha csak 15 perc jut, akkor 15 perc, de az az idő tényleg csak rólad szóljon. Hidd el, ha néha képes vagy kiszakadni a szülői, gondozói szerepedből, akkor utána sokkal inkább feltöltődve tudsz visszatérni, és ügyesebben kezelni a helyzeteket.

4. Az energia levezetése

Sok kisgyerek a bölcsödében, óvodában egyész nap viselkedik, jó gyerek. Nem ritka, hogy aztán, amikor hazaér, otthon elengedi magát. Ez teljesen normális, hiszen az önszabályozása még nem elég fejlett, egyszerűen elfárad, kimerül, és ezt egy otthoni, biztonságos környezetben sokkal könnyebb neki levezetni.

Ha belegondolunk, még mi felnőttek is küzdünk ezzel olykor egy-egy stresszesebb munkanap után. Fontos, hogy a gyereknek legyen lehetősége „kötetlenül” kitombolnia magát, mert sok hiszti alapja az, hogy a gyereknek vagy túl sok energiája van, vagy pont ellenkezőleg, valójában fáradt és túl van terhelve. Ezt szülőként fontos felismerni, hogy mikor melyikről van szó.

Menjetek játszótérre, biciklizzen, rohangáljon szabadon, szabályok nélkül (nyilván olyan helyen, ahol ez biztonságos, és nem az úttesten). Viszont, ha azt látod, hogy a gyereket túl sok inger érte és elege van, akkor érdemes inkább otthon maradni, és valami csendes, nyugodt tevékenységet választani, pl. olvassatok mesét, engedd, hogy fessen, rajzoljon vagy csak a saját játékaival játsszon kedvére.

Ez is érdekelheti Melyek az ideális sportágak gyerekek számára?

5. Megfelelő határok és szabályok

Többször említettük, hogy mennyire fontosak a szabályok és a határok egy kisgyerek, de akár egy nagyobb gyerek életében is, mert ezáltal biztonságban érezhetik magukat. Ám nagyon fontos felismernünk, mikor van szükség ezek tágítására vagy új szabályokra.

Gondoljunk bele, van-e olyan szabály, amit a gyerek érési szintje esetleg már meghaladott?

Ez kicsinél és nagynál is előfordulhat. Ha én még mindig etetni vagy öltöztetni akarom, pedig már képes ezeket megcsinálni, akkor a gyerek könnyen idegessé válhat. Érdemes ilyenkor inkább egy picit előbb kelni és időt hagyni neki ezekre a dolgokra, mert lehet, hogy nem kevés stressztől tudjuk így őt is és magunkat is megkímélni a reggeli kapkodásban például.

6. Választási lehetőség

Bizonyos helyzetekben nagyon jól tud működni, ha választási alternatívákat kínálunk fel a gyereknek, pl. kiválaszthatja, hogy melyik zoknit vegye fel vagy melyik pohárból igyon. Érdemes azonban résen lenni, mert a túl sok választási lehetőség néha pont az ellenkezőjét fogja elérni és túlterheli a gyerek önszabályozási képességeit. Hiszti közben például már sokszor késő ilyen lehetőségeket kínálni, illetve ha a gyereket elárasztjuk a különböző opciókkal, akkor abból csak alkudozás és vita lesz.

7. Humor

A humor a legtöbb helyzetet oldja, ami nem egyenlő azzal, hogy egy hisztiroham közepén hangosan kinevetjük a gyereket, elbagatellizáljuk a problémáját vagy nem vesszük komolyan. Bár valószínűleg az olyan problémákat, mint hogy ketté tört a keksz, néha tényleg nehéz komolyan venni. Éppen ezért szülőként igenis szükség lehet rá, hogy néha kilépjünk a helyzetből és kívülről szemléljük magunkat és az adott szituációt, hiszen a gyerek célja tényleg nem az, hogy minket idegesítsen.

Ráadásul, a dackorszak során számos vicces történetet lehet gyűjteni a családi anekdoták közé, ami később is megnevettet minket, és most nem gondolnánk, de jó lesz rá visszagondolni évekkel később. Meg aztán van az a pont, amikor legszívesebben sírnánk, de azért nevetni mégis csak sokkal jobb.

Kapcsolódó

Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológusForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.