Készülni kell a dackorszakra

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
megjelent:

Dac, engedetlenség, dühroham. Gyakran szembesülhetnek ezekkel a reakciókkal azok a szülők, akiknek 1,5 és 3 év közötti gyermekük van. A szakszóval dackorszaknak nevezett időszakban a kicsi ezekkel a sajátos eszközökkel próbálja elérni vágyai tárgyát.

Sok szülő egyedi problémának tartja, jóllehet, szinte valamennyi 1,5-3 év közötti gyermeknél előfordul, hogy igen agresszívnek tűnő reakciókkal próbálja kikényszeríteni környezetéből azt, amire éppen vágyik.

Az engedetlenség nem válhat a zsarolás eszközévé!

Nagyon sok függ a környezet válaszreakcióján, ezért jó, ha minden szülő felkészül előre az ilyen magatartásra. Amennyiben a gyermek azt észleli, hogy a környezete ijedtséggel reagál a viselkedésére, ha aggodalmat, szánalmat, sajnálatot tapasztal maga körül, akkor ezeket a reakciókat, mint kiemelten fontos eszközöket fogja magában elraktározni. Úgy értelmezi ugyanis, hogy ezek a reakciók bizony hatásos fegyverek az engedetlen felnőttekkel szemben! Csakhogy azon túl, hogy a zsarolás eszközeként bármikor bevetheti, ha számára nem tetsző dolog történik, még abba a rossz irányba is tereli, hogy a csalódottság érzését az önuralmának elvesztésével kell levezetni.

A lényeg, hogy a szülő szóban reagáljon a gyermek reakciójára. Nyugodt hangon elismerheti, hogy minden oka meg van a gyermeknek a csalódottságra, de a tiltás ezért és ezért következett be. Ahhoz, hogy a gyermek ne csak a tiltást észlelje a konfliktushelyzetben, mindig legyen neki felajánlva valamilyen másik foglalatosság. Ez csökkenteni fogja a frusztrációját. Amennyiben a gyermek nem reagál ezekre a próbálkozásokra, akkor hagyják nyugodtan magára – ügyelve, hogy kárt ne tehessen magában – és várják meg, amíg dühe lecsillapodik. Ha ugyanis azt tapasztalja, hogy nem ér el eredményt a teátrális viselkedésével, akkor indokolatlan lesz számára ezt fenntartani.

Felnőttkori befolyásolhatóság és az én határai

Befolyásolni akar bennünket mindenki, akár direkt, akár nem direkt módon. Vedd meg, dobd el, szeresd, utáld, válts, őrizd, válj, házasodj, szülj, ne szülj, öltözz, vetkőzz, egyél, fogyjál, a sor a végtelenségig folytatható. Ahhoz, hogy a sok elvárás ne zavarjon össze, tartós én határok szükségesek! Bővebben

Természetesen ennek az ellenkezője is igaz. Ha azt veszi észre, hogy a szülő türelme fogy el hamarabb a „műsor” láttán, és eléri célját, akkor azt a pozitív megerősítést kapja, hogy lám-lám, lehet, hogy 20-25 percig kell őrjöngenem, de hát mégiscsak ez a célravezető, hiszen a nagy felnőtt végül mégis csak kezes báránnyá, engedékennyé változik. No, ez régen rossz!

A megosztottság és engedékenység következményei

Ugyanilyen rossz, ha a felnőtt környezet nem egyformán reagál a szituációra. Ha valamelyik szülő, nagyszülő beadja a derekát, és az „előadást” rövidítendő célzattal a gyermek mellé áll, akkor máris megtette az első lépést annak irányába, hogy a gyermek a későbbiekben a felnőtteket megosztó módon viselkedjék, saját kis önös érdekeinek megfelelően lavírozzon közöttük. Abból pedig inkább előbb, mint utóbb, családi vita kerekedik. Ha pedig mindkét szülő arrafelé hajlik, hogy inkább teljesítik a gyermek valamennyi akaratát, csak ne balhézzon, akkor nem tesznek mást, mint elodázzák a problémát.

Mert lehet, hogy a saját kis mikrokörnyezetében a gyermeknek nem lesznek problémái (egy ideig), hiszen minden akarata szerint történik, de képzeljék csak el, hogy hogyan fog reagálni arra a szituációra, ha közösségbe kerül, és azzal kénytelen szembesülni, hogy bizony vannak a társas együttlétnek szabályai, viselkedési normái, és a tágabb környezetben nem működnek az ő korábban jól bevált érdekérvényesítési eszközei.

Mekkora frusztrációt, kétségbeesést fog ez jelenteni számára? Mit fog átélni, ha viselkedése miatt a társai megjegyzéseinek kereszttűzébe kerül? Ugye nem kétséges, hogy hosszútávon is mindenképpen az a célravezető, ha gyermekünk dührohamait már a kezdetekkor helyes irányba tereljük! A „struccpolitika” ebben az esetben sem megoldás.

Nem ritka, hogy a dühroham kapcsán a gyermek annyira belelovallja magát az engedetlenségbe, hogy szinte őrjöng, nem lehet vele kommunikációba lépni. Ez a klasszikus hisztéria esete. Ha ilyenkor megpróbálja a szülő jobb belátásra bírni a gyermeket, hamar észre fogja venni, hogy szavaiból semmit nem fog fel a gyermek (az input megszűnik, az output annál harsányabb). Ilyen esetekben, hasonlóan az affektív apnoéhoz, ki kell zökkenteni a gyermeket!

Nem kell a gyermekre rácsapni, de egy hideg vizes loccsantás is tud olyan váratlan és erős fizikai hatással bírni, hogy a gyermek „kiessen szerepéből”, majd meg lehessen vele beszélni a történteket.

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
Cím: 1037, Budapest, Bokor utca 17-21.

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.