Anyaság lazán - Hogyan ne őrüljünk bele az anyaságba?
megjelent:
A mai világban anyának lenni nem feltétlenül könnyű. Míg dédanyáink, nagyanyáink, de még a saját szüleink is sokszor csak leginkább az ösztöneikből, idősebb családtagok által, esetleg egy-egy könyvből szerezhettek tudást bizonyos témákban, addig manapság szinte ömlik ránk az információ.
Különösen igaz ez, ha gyereknevelésről van szó, hiszen végtelen számú szakkönyv, weboldal, fórum, zárt csoport és bejegyzés áll rendelkezésünkre, így nem csoda, ha „sok bába közt elvész a gyerek”.
A tudás hatalom
Vitathatatlan, számos előnye van annak, hogy ma már ennyi minden elérhető. Sok szempontból hasznos és óriási segítség, ha látjuk, hogy más anyák is hasonló dolgokon mennek keresztül, mint mi. Fantasztikus, hogy a szüléstől kezdve a szoptatáson, a hozzátápláláson, az altatáson át mindenről van cikk, szakirodalom, szakember, támogató csoport. Olykor akár olyan témákról is lehet tájékozódni, amikről régen tabu volt beszélni.
A tudomány fejlődik, és egyre több dologról ma már sokkal többet tudunk, így a régi, tradicionális elvek sok esetben meghaladottá válnak, pl. nem gondoljuk már, hogy hagyni kell sírni a babát, ahogyan azt sem, hogy a cukros tea és a tehéntej a legjobb tápanyagforrás. Ettől függetlenül jó megnézni eltérő álláspontokat, olvasgatni az adott témákban már akár azelőtt, hogy érintettek lennénk, mert ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy később saját véleményt és szokásokat alakítsunk ki.
Mindenki „jobban tudja”
De mi van, ha mindenki jobban tudja? Ha a család, a gyerekorvos, az influenszer, az anyukás csoport tagjai csupán jó szándékból, de mind mást és mást mondanak, más bevett szokásra esküsznek? Ilyen helyzetben nagyon nehéz határozottnak maradni, elraktározni a kapott információt, majd a saját helyzetünkre vonatkoztatni azt. Egy-egy anyukás közösségben olykor vérre menő harcok mennek, ahol a bizonytalanok csak még jobban elbizonytalanodnak, a magabiztosak pedig az inkvizíciót meghazudtoló vehemenciával próbálják megtéríteni azokat, akik esetleg más véleményen vannak. Nem kell azonban messzire menni, mert ez a helyzet akár otthon szülőtársak vagy nagyszülők között is előállhat olyan mindennapi témákban is, mint hogy nézhet-e a gyerek tévét vagy ehet-e csokoládét.
Minden helyzet egyéni
Az, hogy kinek mi válik be, nagyon sok mindentől függ. Az anya személyisége, lelkiállapota, a baba habitusa, az élethelyzet, a lakhatási és egyéb körülmények mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben kinek mi a legjobb megoldás. Az sem ritka, hogy ami az egyik babánál bevált, az a másiknál nem fog, így a gyermekneveléshez rugalmasságra is szükség van. Előfordulhat, hogy a saját, korábban működő elvünket felül kell írni. Ha én szeretem a rendszert és amúgy is abban tudok működni, érdemes napirendet tartani és akár 3 óránként szoptatni, ugyanakkor, ha az életünk kiszámíthatatlan és minden napunk más, akkor felesleges ehhez görcsösen ragaszkodni.
Ugyanígy, ha nekem az okoz nyugalmat, hogy a gyerekem mellettünk van és bármikor tudom ellenőrizni, hogy kap-e levegőt, akkor nekünk biztosan ez a legjobb megoldás, és nem kell erőltetni, hogy külön szobában aludjon. Ezzel szemben, ha az altatás utáni idő a párunkkal nagyon meghatározó, amikor fontos, hogy kettesben tudjunk lenni, akkor nincs abban semmi ördögtől való, ha a babát külön altatjuk. Ha a szoptatás az anya számára is egy élményteli kapcsolódás, az csodálatos, de ha elviselhetetlenül fáj a melle vagy nem érzi önazonosnak, akkor egy cumisüvegből is lehet óriási szeretettel táplálni.
Ezenkívül az is fontos, hogy húzzuk meg a saját határainkat! Ha az információszerzés szorongással jár, akkor ne töltsük az egész napunkat az interneten, hanem korlátozzuk a szörfölést és csupán a nap egy-egy szakaszában engedjük meg magunknak, utána azonban tegyük félre. Ugyanez igaz a rokonok és barátok tanácsaira is. Hallgassuk meg, köszönjük meg az információt és egy-egy rövid, tömör mondattal zárjuk rövidre a beszélgetést.
Sok minden javítható
Ahogy Donald W. Winnicott mondta, nem kell tökéletes anyának lennünk, hanem az is megfelelő, ha arra törekszünk, hogy „elég jók” legyünk. A hibázás az élet része. Nem az a feladatunk, hogy a gyermekünket egy tökéletes világra készítsük fel, hiszen az életben nem mindig hozunk hibátlan döntéseket, nem mindig viselkedünk úgy, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Hibáink nagy része javítható. Nem kapjuk meg az év legrosszabb anya díját, és a gyerek sem fog feltétlen 20 év múlva minket szidni egy terápián azért, mert egyszer kiabáltunk, mert nem szoptattunk vagy nem voltunk mindig elérhetőek.
Az érzelmeinkkel, tetteinkkel azt kommunikáljuk, hogy mi is emberek vagyunk, és az élet néha nehéz. Azonban mindig lehet bocsánatot kérni, javítani, változtatni. Soha nem késő, mert egy gyereknek mindig mi leszünk a szülei, és ez a kapocs még a legrosszabb szülő-gyerek kapcsolatban is eltörölhetetlen.
Megélni a mindennapokat
A sok-sok információnak és a nagy tudatosságnak köszönhetően néha elfelejtjük élvezni az anyasággal, szülőséggel járó örömöket. Az internet bújása helyett és a 28. fejlesztő foglalkozáson túl (amik sokszor tényleg hasznosak), lehet, hogy néha meg kéne állnunk a jelenben, és csak figyelni a gyermekünket és saját magunkat. Érdemes ilyenkor félretenni a külső elvárásokat, és egy kicsit megmártózni abban az örömben, amit a gyerekünkkel megélt boldog pillanatok jelentenek.
Menjetek ki a természetbe, figyeld, ahogyan kíváncsian nézelődik, felfedezi a környezetét, ahogyan rácsodálkozik a világra! A legfontosabb dolgokhoz nincs szükség szakkönyvre, szakemberre, csak merj bízni saját magadban, és abban, hogy a te gyerekednek te vagy a legjobb anyukája, akárhogyan is csinálod.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus
