A babák súlygyarapodása - Mikor aggódjunk és mikor ne?

A kizárólag szoptatott csecsemők anyukáinak nagyon gyakori félelme, hogy a kicsinek esetleg nem elegendő a rendelkezésre álló anyatej mennyisége. A baba súlygyarapodásának nyomon követésével könnyen ellenőrizhetjük, hogy eleget eszik-e a gyermekünk, a túlzott aggodalom azonban az anyatej elapadását is okozhatja.

Amikor az édesanya attól fél, hogy a babája éhezik, ördögi kör kezdődik: rendszeres súlymérésekbe kezd - kétnaponta, naponta, naponta többször, végül minden etetés előtt és után. Tudnunk kell viszont, hogy a kicsik sosem esznek annyit és úgy, amennyi a nagy könyvben meg van írva. Ez további aggodalmat, szorongást idézhet elő a kismamában, pedig az anyai szervezetben tomboló stresszhormonok valóban kedvezőtlen irányba hathatnak a tejelválasztás szempontjából. Éppen ezért, a szoptatós édesanyáknak érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gyermekek étvágya szinte mindig más (mint ahogyan mi magunk sem fogyasztunk minden egyes étkezéskor ugyanannyi mennyiséget).

Mennyit egyen a baba az egészséges fejlődés érdekében?

Az egyszerre elfogyasztott anyatej mennyisége igen széles határok közt mozoghat: 20-30 ml-től 100-150-200 ml-ig, amely számos tényezőtől, többek közt a baba kedvétől, lustaságától, de az éppen következő tej kalóriatartalmától is függ. A naponta többszöri, de még a napi szintű súlymérések is éppen emiatt könnyen tévútra vezethetnek, és sok esetben csak az édesanyák szorongásának megerősítésére alkalmasak, hiszen a napi súlygyarapodás akár 0 gramm is lehet. Például más a teli pocakkal mért baba előző nap, és más, ha nem sokkal egy kiadós pisi-kaki után mérjük meg, így természetesen az előző nap mért értéknél alacsonyabbat is mérhetünk.

Általánosságban elmondható, hogy ha a kicsi nem nagyon sírós, nyugodt, és napi 4-5 vizeletes pelenkája van, akkor elegendő csupán heti egy alkalommal megmérni a súlyát.

A kis születési súlyú babák még ezt is meghaladhatják, intenzívebb súlygyarapodásuk révén akár 6 hónapos korukra felzárkóznak normál születési súllyal világra jött kortársaikhoz.

Növekedési ugrások

Ahogyan az újszülött egyre nagyobb csecsemővé válik, szervezetében is különféle növekedés, fejlődés zajlik. Vannak bizonyos életszakaszok, amikor az addigiakhoz képest hirtelen, szinte egyik napról a másikra megváltozik a szervezet energia- és tápanyagigénye. Ezeket a periódusokat növekedési ugrásoknak nevezzük.

Ezt jelezheti, hogy az addig jól szopó, jóllakott baba szinte folyamatosan mellen lenne, sokat sír, nyűgösebb és éhesnek tűnik. A helyzet megoldása viszonylag egyszerű: csak úgy, mint megszületéskor a tejbelövellésre várva, itt is minél gyakrabban mellre kell tenni a kicsit, hogy szopómozgásai révén stimulálja a mellet a több tej termelésére. A rendszer nagyon hamar, pár nap alatt reagál, és átáll az „emeltebb dózisra”, és így szolgálja ki a csecsemő megnövekedett anyatejigényét.

Fentiekből következik, hogy ha belenyúlunk a rendszerbe („éhes a kicsi, kevés a tej, kapjon pótlást”), akkor a jóllakott baba nem fog mellre kéredzkedni, így nem fogja stimulálni a tej mennyiségének növekedését, és onnantól kezdve valóban szükség lesz pótlásra. Érdemes bízni a természet erejében, és elhinni, tudatosítani azt, hogy ez a rövid ideig tartó „éhezés” a csecsemő javát fogja szolgálni.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász