Miért horkolunk?

A horkolást a felső légút falainak és egyes részeinek rezonálása okozza. Ez leggyakrabban a lágyszájpad, illetve a nyelvcsap rezgéséhez köthető, de lazább garatívek, esetleg nagyobb mandulák is hozzájárulhatnak a horkoláshoz. A rezgés létrejöttéhez szűkület, gyorsult légáramlás és laza szövetek szükségesek.

Nappal, ébrenlét alatt a felső légút izmai, a garatizmok feszesek. Elalvás után azonban részben ellazulnak, ennek hatására a garat összeszűkül. Az így gyorsabbá váló légáramlás megremegteti a mostanra már ellazult garatot. A horkolás olyan, mint amikor egy felfújt luftballont hirtelen leengedünk, és a kiáramló levegő annak száját jellegzetes hang kíséretében megrezegteti.

Hányan horkolnak Magyarországon?

Egy magyar felmérésben több mint 10 ezer felnőtt lakost kérdeztek meg, többek között alvási szokásaikról. Az eredmények alapján a felnőtt lakosság 50%-a horkol (Hungarostudy, 2002). Ez körülbelül fele-fele arányban oszlik meg hangos, légzéskimaradásokkal jellemezhető és halk, egyenletes horkolásra. A vizsgálat egyértelműen megmutatta, hogy míg a férfiak 37%-a horkol hangosan, addig a nőknek csupán 21%-a. Az eredményekből szintén kiderül, hogy a horkolás gyakorisága a korral előrehaladva növekszik: míg a 30 évesek 25 százalékára jellemző, addig a 60 éveseknél már 50% ez az arány. A horkolás összefüggésben áll a súllyal és a dohányzással is. Nagyobb mértékű súlytöbblet esetén a horkolók aránya is magasabb. A dohányosok között szintén nagyobb arányú a horkolás.

Káros-e a horkolás?

Többféle horkolás létezik, amelyek jellegükből adódóan lehetnek ártalmatlanok, vagy károsak is. A halk, egyenletes horkolás valószínűleg nem káros, különösen, ha másokat sem zavar. Ilyenkor a felső légút szűkülete általában nem számottevő. Előfordul azonban olyan eset, amikor halk horkolás mellett is már szűk a felső légút, és nem jut elegendő levegő a tüdőbe, miáltal nem lesz megfelelő a szervezet oxigénellátása. Ez gyakori rövid felébredést, azaz ébredési reakciót okozhat. Ezek rontják az alvás minőségét, újra és újra megszakítva azt. Ennek következtében a horkoló személy reggel és napközben is gyakran álmosnak érzi magát. Ez már káros az egészségre. Ezért ha erre van gyanúnk, mindenképp célszerű orvoshoz fordulni. Egy alvásvizsgálat pontosan megmérheti ezeket az eltéréseket, és az eredmények alvásszakértő orvossal való átbeszélése után lehetőség van ennek kezelésére. A hangos, egyenetlen horkolás gyakran társul alvás alatti légzéskihagyással, ami kifejezetten káros. Ilyen esetben fontos az alváslaborban történő szakszerű kivizsgálás és a megfelelő kezelés. Ennek részletes bemutatása későbbi kérdéseknél található.

A hozzátartozóm horkol. Mit tegyek?

Akár zavaró, akár nem zavaró a hozzátartozó horkolása, javasolt őt megfi gyelni. Amennyiben halkan, egyenletesen horkol, és nincsen fokozott nappali álmossága sem, akkor ez nagy eséllyel jóindulatú horkolás. Ennek kezelése nem feltétlenül szükséges. Ha viszont zavaró a horkolás mások számára, akkor javasolt elküldeni, vagy elkísérni fül-orr-gégész szakorvoshoz, illetve konzultálni alvásszakértővel (szomnológussal) is az egyéb lehetőségekről. De halk horkolás esetén is javasolt orvoshoz fordulni, ha emellett még nappali álmosság, gyakori fáradtság is észlelhető. Amennyiben a hozzátartozó hangosan horkol és nem egyenletesen, hanem időnként abbamarad a légzése, majd újrakezdődik, akkor ennek kivizsgálása feltétlenül javasolt.

Ha csak hangos horkolást észlel, és nem biztos a légzéskimaradásban, akkor is ajánlott orvossal megbeszélni a tüneteket. Emiatt küldje, esetleg kísérje el háziorvosához, és beszéljék át a panaszokat, aki innen alvásrendelésre utalja hozzátartozóját, ahol a szükséges vizsgálatot elvégzik, és a kezelési lehetőségekről is tájékoztatást nyújtanak.

A nagypapám folyton elalszik nappal is. Mindig hangosan horkol. Lehet, hogy ez nem a kortól van?

Régi tévhit az, hogy az időseknek sok alvásra van szükségük, és normális, ha nappal is gyakran elalszanak nyugalomban, a karosszékben ülve. Sokunknak van olyan élménye, hogy kisgyerekként a nagyszülőnél töltött éjszaka során a nagypapa, ritkábban a nagymama hangosan horkolt, esetleg időnként csend volt, amit hangos horkantások követtek. Ezen esetek egy részében súlyos fokú alvás alatti légzéskimaradásban szenvedhetett a nagyszülő. Az éjszaka alatt akár több százszor is kihagyott légzés egyrészt károsan hat a szervezetre, mivel emeli a vérnyomást, növelve a szívinfarktus, illetve gutaütés kialakulásának esélyét. Másrészt a légzéskihagyások az alvás minőségét is rontják, ami kialvatlansághoz és nappali álmossághoz vezet. Ezt a korábbi évtizedekben még nem tudtuk.

Ma azonban, ha ilyennek vagyunk tanúi, mindenképp javasolt beszélni a háziorvossal, majd alváscentrumban konzultálni a tünetekről. Ugyanis alvásvizsgálattal pontosan megmérhető az esetleges légzészavar súlyossága, és a megfelelő kezeléssel hozzátartozónk számára jelentős javulást tudunk elérni.