Hajnal Leszbosz szigetén

Mint mindig,amióta újra beteg lettem,ha valami testi tünetem van,előjön a halálfélelmem. Ennyi idő alatt hozzászoktam a halál gondolatához.Csak a méltatlan szenvedéstől és a fájdalomtól félek.Most megint pánikrohamaim vannak,mert tudom,hogy nincs ideje az immunrendszeremnek arra,hogy ezzel az átkozott tüdőgyuszival foglalkozzon...ha úgy lenne tüdőgyulladásom,hogy egészséges emberként kapom el,talán nem munkálkodik bennem ennyire a félelem. De most félek. Kölyökkel sétáltunk valamelyik nap,és megkérdezte,én mitől félek.Arra gondoltam,amit az előbb leírtam,de ezt egy 11 és 1/2 éves gyerekkel nem lehet közölni-így hát azt mondtam,hogy a kutyáktól,mert megharapott egy tíz évesen.Nem igaz,egyáltalán nem félek a kutyáktól... Ő rámnézett,és azt mondta,arra a kérdésemre,hogy én mitől félek:attól,hogy Te meghalsz,Anya. Puff. Próbálom megérteni,mit üzen a tüdőgyulladásom.Talán türelmetlen voltam megint,Istenem?Kicsit már sok a jóból...ez már egy vicc,amit az egészségemmel teszel. Előtte való hétvégén voltunk lent Szolnokon.Talán nem is akarok elköltözni?De,az tuti,hogy el akarok menni innen,ez a lakás tele van negatív energiákkal.Másra gondolok,amit leírni sem akarok,mert még esendő vagyok és kiszolgáltatott...egy dolog tartja most bennem a lelket,amit még nem írhatok le,de amitől egy kicsit emberebbnek érzem magam,és értékesebbnek,mint most...mert nem sok választ el az idegösszeroppanástól...

Elgondolkoztam Netboszi sorstársam és drága ismeretlen ismerősöm szavain.Ennyit jelentenének a gondolataim?Hát hiszen mindig is tisztában voltam vele... Nagyon-nagyon szeretném,hogy minden stimmeljen körülöttem.Nézem a magazinok csillogó címlaplányait,és elfog az irigység.Nem,nem akarok már 16 éves lenni,nem akarok 50 kiló lenni(ez nem igaz:)))) Volt pár csodaszép évem,amikor olyannyira harmóniában voltam magammal,hogy szinte maguktól pottyantak az ölembe a dolgok...munka,szerelem,a Klub,amit olyan nagy élvezettel és szeretettel csináltam annak idején-és úgy gondolom,kreativitással-barátok...Mst,akárhogy terelgetem a gondolataim,valami nem stimmel velem.Anyuval folyamatosan hadakozunk.Valahogy elbeszélünk egymás mellett. Mintha nem fogná fel,hogy az életemért küzdök,még mindig.Merthogy még lezáratlan a dolog,nem vagyok tünetmentes.Kicsinyes sérelmeken rágódik,amiket 10 éve szenvedett el...tesóm ugyanez a tészta,bár őt én is sokat bántottam. De szentül meg vagyok győződve róla,hogy soha nem fogadta el a másságomat.Aztán én kezdtem el irigykedni a tökéletes életére-ez már azután volt,hogy beteg lettem,mert kis dolgokkal megbirkózok,de hogy a Jóisten miért rakott ekkora terhet a nyakamba?...És Istenem,ha már itt tartunk,miért szórsz az egyiknek két kézzel,a másikat pedig miért próbálod meg szinte elviselhetetlenül?Ez nagyon bánt.... A legszebb benne,hogy anyu eljött hozzánk hétvégére-a betegségem alatt háromszor,ha volt-és nem tudunk mit mondani egymásnak!!!!!Annak örülök,hogy az unokáját pátyolgatja,süssenek-főzzenek,társasozzanak...de engem,engem hagyjanak ki ebből az egészből... A párom is folyamatosan csalódást okoz.Tudom,hogy elviselhetetlen vagyok,de azt hiszem,nem kellene egy kiszolgáltatott emberrel azt csinálni,amit csinál.tegnap pl.megsértődött-alaptalanul-és fogta a kis motyóját,elkezdett hazapakolni.Mondtam neki,hogy ez jellemtelenség,és hogy én ugyanazt mondtam neki az elején,decemberben,mint 2003-ban életem első szerelmének,az akkori barátnőmnek,hogy most menjen el,nem kötelező velem végigcsinálnia.Gyöngyi végigcsinálta akkor.Sok erőt adott.Elfogadott kopaszon,kövéren,hegekkel.A történetünk utána végetért,de ezt nem tudom neki meghálálni-soha. Nem baj.Fogok én még Pesten bulizni,felszabadultan,lobogó hajjal,egészségesen,karcsún és boldogan... Megint kátyúban az életem,de ennek most nem lenne itt az ideje. Ez van,Netboszikám,drága!:P

Egyre jobban vagyok:) Ez a mondat az agykontrollosok mantrája,alfája és omegája:) De tényleg így van:ma vettem be a 6.Augmentint-magyarul két napja szedem-plusz a vitaminjaim,a Celladam,és a megadózis C-vitamin...hála Istennek,az oldalszegezésem-a légzéssel összefüggő elviselhetetlen fájdalom-szinte azonnal elmúlt,ami maradt,az a gyengeség,és a hőemelkedés...de szinte az energiaszintem a korábbihoz hasonló. Ma megkaptam az oxigénes szifont is,2000 mg/l orvosi oxigént tartalmaz,amit köztudottan nem szeretnek a dagik.Úgyhogy oké lesz a dolog:)Nagyon megijedtem,rosszabbra számítottam...azt mondtam a páromnak,amikor a RTG eredményére vártunk,és a könnyeim potyogtak a fájdalomtól és a rettegéstől-arra számítottam,hogy áttét:(-hogy ha ez ennyire fáj,nem csinálom végig... Soha még ennyire tüdőgyuszinak nem örültek szerintem:) Úgyhogy még egy hét szigorú fekvés,nem esik rosszul,mert gyenge vagyok.De napról-napra egyre jobban és jobban vagyok...:D

Tüdőgyulladásom van:( Váratlan vendégem hétfőn állított be hozzám,miután vasárnap jól megáztunk Szolnokon-sikerült egy szál papcsban lemennem kedves szülővárosába...Persze,miért is gondolnám azt,hogy makkegészséges vagyok,és mindennel megbirkózok?! Hétfőn este már éreztem,hogy fáj a vállam,és a hátam,ami belégzéskor még élesebb lett,és hőemelkedésem volt,gyenge voltam-a tüdőgyuszi tipikus tünetei...Kedden elhívtam a-volt-főnökömet,egyben a háziorvosomat,aki természetesen(mint eddig a négy év alatt)nem vett komolyan,és megpróbált rábeszélni,hogy nekem érzékeny a vállam(ami igaz is)és volt már PHS-em(periarthritis humeroscapularis,a váll körüli izmok gyulladása)és valószínű,"kifázott" a vállam...mit tesz az ember lánya,ha ő maga nem orvos,csak a saját testét ismeri,mint a tenyerét?Morogva ugyan,de beleegyezik a következő PHS-be... Csütörtökön-azaz ma-annyira nem bírtam a fájdalmat,hogy elmentem egy RTG-re,egy A-P mellkasra,ahol is kiderült,hogy valóban kezdődő tüdőgyulladásom van.Így aztán Augmentin,10000 mg C-vitamin,Normaflore,Ambroxol-Q,és a többi csodaszereim,és szigorú fekvés...Már bevettem ma két Augmentint,egy kicsit jobb.Csak ha csodás főnököm mondjuk kedden,amikor kihívtam,komolyan vett volna,megkímél két nap felesleges szenvedéstől.Marha mérges vagyok rá,és magamra is,hogy már megint mit csináltam rosszul?Végig a hét hónap alatt nem voltam ennyire elesett,még a kemók alatt sem,mint most.Ez az oldalszegezés rettenetes.Sebaj,ezen is túlleszek.Én, a nagy túlélő... De azért a FENE EGYE MEG!!!

Hétvégén megünnepeltük apu születésnapját.Három év múlva 60 lesz-szép kor:) Szombaton lementünk kedves városába albit nézni,mivel feltett szándékunk,hogy legalább a nyarat a városában töltjük. Hát,nem tudom...nagyon hiányozna gyönyörűszép városunk,ahol már 14 éve koptatom a macskaköveket...életemben két helyen éltem:otthon,anyuval,és cívis városunkban.Kedves városában jártam eü suliba,három évig,gimi után,úgyhogy rendesen van emlékem róla,de akkor 20 éves voltam,most meg lassan 36... De valami változás kellene az életembe,ezt határozottan érzem.Miért van az,hogy ha otthon vagyok,ide vágyom,ha itthon vagyok,oda vágyom?Á,egy kalap szar az egész.Nem ér,hogy magamnak sem merem bevallani,hogy valójában mi bánt,mire vágyom.Társaságra,emberekre,egy új életre.Vagy mi. Egy új testre,ha lehet! Édes apukámnak boldog születésnapot.Bár tudná,hogy mennyire szeretem.

Késő van már. Nekem késő,én korán szoktam feküdni,pacsirta típus voltam világéletemben.Hajnal hatkor már ebédet főztem,elrohantam dolgozni,este kilenckor viszont már használhatatlan voltam:) Most más a helyzet. Lustán hömpölyögnek a napok,egykedvűen,kopottan.Valamelyik este egy leszbikus barátnőm,egy nagyon kedves,értelmes lány-gyógytornász-meghívott egy sütire.Jólesett bekarikázni a városba,és látni,milyen élet van nálunk.Büszke vagyok rá. Ahogy visszafelé sétáltunk,rögvest össze is találkoztunk négy nagyon kedves leszbi barátnémmal-egy exem volt belőle,egy majdnem exem:P-és kialakult egy mini pletyicsoport:) Fel is élénkültem rögvest:)-ez hiányzott az életemből,2005 óta-ahogy lesétáltam azon a belvárosi kopott lépcsőn,Kígyós klubjába,nem tartok fenn haveri-baráti-ismerősi viszonyt heterókkal.Más.Ebben a szűk kis körben otthon vagyok,értik,amit mondok,értem,amit mondanak.A heterók világa nem izgat... Tesómék Velencében voltak nyaralni a nyolc hónapos kislányukkal.Nem irigykedem-pénzre soha!max.egészségre...-de valami megmozdult bennem. A kisördög.Ennek a csöppségnek alanyi jogon jó élete lesz.Az én gyerekem még a Balatont sem látta.Én sem voltam lenn vagy 25 éve...Hogy is szokták mondani?Van,akinek csak megszületni nehéz? Legszívesebben nem foglalkoznék semmivel.Gyűlölöm,hogy mindig tartanom kell magam.Jól vagy?Ó,igen,szuperül!Egyre jobban!Hogyan tovább?Lebegek a nagy semmiben 35 évesen. Áttétes rákkal,egy nem egészen tökéletes kapcsolatban,egy nem egészen tökéletes gyerekkel... Hahó,Istenem,odafönn!Adhatnál egy GPS-t az életemhez. "A következő lehetőségnél forduljon jobbra.Zsákutca.Újratervezés.Újratervezés.Újratervezés." Jelentéktelen vagyok.Azt gondoltam,konyítok valamit az íráshoz,egy szerkesztő-bár lát bennem fantáziát-felhomályosított,hogy kevés vagyok.Talán meg lehetne ezt is tanulni,nem,mint minden mást,a könyvelést például,vagy a hegesztést... De ha a Jóisten ennyit szánt... Tesóm kislányának alanyi jogon jár a tenger.Kölyöknek nem,csak annyi,hogy nem verte meg a nagyapja,merthogy lett két kettese.De hát Uramisten,micsoda fél év volt ez neki! És Hanna babának,unokatesóm kislányának mi jár?Egy parasztház,víz nélkül,egyelőre apa nélkül-de hátha... Sokszor gondoltam mostanában is arra,hogy öngyilkos leszek.Tudom,hogy Kölyök jó kezekben lenne.Apu embert faragna belőle,Csodálatos,tiszta,nagyszívű embert,mint ő. Anyu szerint rossz anya vagyok. Anyu,nem tudtad,hogy földön fekvő emberbe nem rúgunk bele?...

Minden változik. Aki ellenáll a változásnak,az életnek áll ellen. Hát én nem hadakozok. De azért minden olyan gyorsan történik-SEGÍTSÉG!!!!!!:)))))))

"Igazi kihívás ez a recept, még a mesterszakácsoknak sem sikerül mindig eltalálni a tüttyölt ratyli egyedülálló ízvilágát. Tüttyölt ratyli Hozzávalók: Másfél kiló nyersratyli egy jókora pese 2 csobolyó gönyézde (ha lehet pörögősi) 3 csipet cihánta 4 ölej csikmány kb.5 zamecsli 1 suttyonyos petrecel 1 véka vatyek Elkészítés: A nyersratylit fertályórát posvásztjuk a gönyézdével, míg csurmot nem ereszt, közben a vatyekot megdicsikicseljük. Szépen höllyén megpicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak röttyengetjük, mart hamar odakaphat. Végül a suttyonyos petrecelt belebibározzuk a 4 ölej csikmányba,majd jól összegyöröszjézzük. Várunk amíg a széle be nem tockosodik és rádurungoljuk a cihátát." Mindenkinek jó főzőcskézést!DDDDDDD MindentnyersenevőámmégseméhesAnge

Ma reggel kikísértem Kölyköt,osztálykirándulásra mennek Lillafüredre:)

Nagyon izgatott volt,már reggel negyed hétkor levitte Gyömbért sétálni,ami nem jellemző rá-már ti.,hogy noszogatás nélkül bármit is megcsináljon:)Ahogy sétáltunk a suli felé,elmondta,hogy már lefoglalták a haverjaival a hátsó ülést-ezt tudom,nagy presztízs,mi is harcoltunk érte rendesen...

Emlékszem a mi osztálykirándulásainkra...anyuval mindig valami különleges sütit sütettem,egyszer csinált nekem currys fasírtot,szinte ehetetlen volt a rengeteg currytől,amit belezúdított,de boldogan kínálgattam,mert a többiek csak szalámis zsömlét hoztak:)

Középiskolában már másról szólt a dolog,laza ofőnk volt,általában velünk együtt fetrengett részegen az esti bulikon.Bár "sima"gimibe jártam,emlékszem,harmadikban a negyedikesek búcsúztatójára csináltunk egy mozgásszínház-félét Hobo:Kivándorlás c.darabjára,amivel aztán számos színjátszó versenyre eljutottunk.Én  énekeltem az első dalt egy lánnyal:)

Aztán mi volt még?Tánc az asztalon a Hair zenéjére,fellépések,élni abban a tudatban,hogy értékes vagyok,tartozok valahová,jó,amit csinálok...

Amikor utoljára lement a függöny,azt hiszem,kicsit mindannyian belehaltunk.Ezt érezhetik a színészek...

Vége a sulinak,Kölyök hatodikos lesz szeptembertől.Nekem ötödikes koromtól nyolcadikos koromig volt a legrosszabb.Akkor már tudtam,éreztem,hogy a lányok érdekelnek,és csont nélkül fel is vállaltam-aminek meglett az eredménye-kiközösítettek rendesen...megvannak a régi naplóim,már 11 évesen egy NŐ-be voltam szerelmes,nevezetesen az énektanárnőmbe,aki szerintem sejtette,milyen érzelmi viharok dúlnak bennem,de sosem éreztette velem,rendes volt.

Én voltam az egyetlen lány,aki nők napjára virágot vitt neki minden évben.

Tudom,sosem kellene hátranéznem,de Kölyökkel újraélem a tinédzserkoromat.Fura érzés,felkavaró.Mit csinálhattam volna másképp...vagy én olyan ember vagyok,aki eleve boldogtalanságra van determinálva?

Ennek a börtönnek a kulcsát csak én találhatom meg.

Ma levettem a baseball-sapkát:))))

Még nem annyira publikus a hajam,de elmegy:)De végre merek csinosabb,nőiesebb lenni,és nem néznek meg 36 fokban baseball-sapkában:)))Jó hétköznapinak lenni!:)

A nyerskosztra szinte teljesen ráállt az agyam,találtam irtó jó nyerskoszt blogokat,és rájöttem,egész változatosan lehet kajálni így is.Persze télen nehezebb lesz,de megoldom.Karácsonyra aszalót kérek majd a családtól.Viszont elég gyorsan fogyok tőle-pedig sokat eszek-ami kicsit ijesztő,még jó,hogy tudom,mitől van:)Persze még most sem vagyok anorexiás:)De egy hét alatt 4 kiló simán lement,és zabálok.

Ma megszületett uncsitesóm kisbabája,Hanna...rohanok a vonathoz,menünk látogatni:)

Egy új élet születése mindig maga a CSODA:)

Köszönöm mindenkinek,aki olvassa a blogom,és aggódik értem!!!!!!!!:D