Jól csak a szívével...

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

Ti láttatok már a szívetekkel?

De úgy igazán,belülről.Amikor nem számít,kivel beszélsz,honnan jön,mivel foglalkozik,férfi avagy nő-e,öreg vagy szegény,szép vagy csúnya...

Nagyon kevésszer adatott meg számomra...egyfajta belső beszélgetés volt ez,vagy valami energia,szívtől-szívig,lélektől-lélekig...talán amikor még gyerek az ember,ez a belső látása nem homályosodik el.

Amire visszaemlékszem,az a gyermekem születése,néhány félig-meddig tudatos érintés,de ezek az "élmények"sosem voltak teljesek,és hosszú ideig tartóak...a  legmeghatározóbb persze Kölyök születése volt...

Ma az egyik barátnőm elhívott magával kicsi utcánk végén levő templomunk déli miséjére,ahol a két gyermeke ministrált.Jó úton haladok valamiféle belső megvilágosodás vagy nem is tudom,mifelé...szabad ezt mondanom vajon?Őszintén kérdezem.

A férje és a gyerekei előrementek,mi meg sétáltunk még majd'egy órát.Kisütött a Nap,mégis nagyon hideg volt.Elmélyülten figyeltem barátnőm élénk mozdulatait,a csillogó arcpírt az orcáin(próbáltam kitalálni,milyen márka lehet:))))a szemüvege keretét,élénk szemét...eljutott a tudatomig,amit mondott,sok-sok mindenféléről beszélgettünk,nagyon jólesett,hogy én is tudok neki segíteni...

Aztán valami megváltozott.Elkezdtem "hallani",amit mond.Aztán már azt sem,legalábbis nem olyan minőségben...Nem tudom,nem tudom megmagyarázni,mi történt.

A szívemmel láttam.

A szívemmel,de valahonnan olyan elérhetetlen mélyről-vagy magasról-ahová emberi elme,tudatos elme nem hatolhat.Azt éreztem,minden mindegy,egyek vagyunk,a gyökereink,hogy minden,de minden egy-valami tökéletes harmónia áramlott köztünk egy pár másodpercig...de legjobb lenne inkább hallgatnom,mert szavakkal úgysem tudom leírni,amit éreztem.Ép ésszel felfogható dolgokohoz nem sok köze volt...

Valaki tudja,mi történt velem?...Bármilyen "magyarázatot" elfogadok...

Hozzászólások (2)