Az Öreg Hölgy

A lift valahol a harmadik és negyedik között állt meg nagyot nyekkenve.

Fémes íz terjedt szét a számban-ismerős íz,legbelső,ősi félelmemé,hogy bentragadok,és hosszú órákat töltök a szűk helyiségben,izzadó tenyérrel,verejtéktől csatakos homlokkal,merthogy rossz emberek és szellemek nincsenek,de ha mégis?...

Villámgyorsan húztam el a régimódi felvonó ajtaját.A készülék érezhetően megkönnyebbülve terhétől,méltóságteljesen suhant vissza az elsőre,hogy kötelességét teljesítse.

Tétován álltam meg a 47-es szám előtt-ez az a szám,amit Piroska néni,egyik betegünk megadott.A lakás kihaltnak tűnt,porosan-titokzatosan szuszogott...

Becsengettem.

Távolról halk léptek hangzottak,szinte a semmiből.

Mosolygós idős arc fogadott,barna-festett-haj,enyhén görnyedt hát,szinte ráncnélküli arc.A szemei-távolülő,mélybarna szemek-meglepő élénkséget és keménységet tükröztek.Határozottan fogott kezet velem,egy mozdulattal beljebb is húzott.

-Ma vagyok 17 éves-közölte méltóságteljesen.Kis híja volt,hogy el nem mosolyodtam.

-Igen?-kérdeztem udvariasan.

-66 éve születtem,és 17 éve újra megszülettem-rákos vagyok!-mondta keményen,mélyen a szemembe nézve.-Jól nézel ki,ez jó-mustrált meg komolyan.-Nem hagyod el magad,ugye?Nem szeretem az olyan embereket.

-Igyekszem...jógára járok,úszni,pszichiáterhez,és templomba.

-Igen,az nagyon fontos,kedveském...-mosolyodott el végre halványan,de az éberség egy pillanatra nem hagyta el arcát.-Elmondjam a történetemet,kedves?1949-ben kezdtem az orvosi egyetemet.1955-ben diplomáztam,városunk klinikáján kezdtem el dolgozni belgyógyászként.Nagyon sok bántás ért,el tudod képzelni?...Én voltam az egyetlen női orvos,gondolhatod...-dőlt hátra kényelmesen.-Az akkori párttitkár alám tartozott,ezt nem nagyon bírta elviselni...No,száz szónak is egy a vége:66 évesen a betegségem miatt jöttem nyugdíjba,az élet gyakorlatilag rákészerített,hogy megálljak...

-Igen,ezt én is ismerem-mondtam tűnődve-A nyáron már azt mondtam,bármi áron, de hadd jöhessek el a Dokitól,mert nem bírom elviselni,hogy nem becsül meg,nem fizet meg...Hát,a "bármi áron" sajnos bejött.Azt hiszem-tudom-jobban kellett volna figyelni a szavaimra,mert a Jóisten megadta,amit kértem...

A barna szemek felcsillantak.

-Nagyon tudatos vagy,kedvesem

-Igen...ha tudtam volna,hogy...

-Nem!-hajolt előre határozottan az idős hölgy,pillanatra megérintve a térdemet-Nem!Az önmarcangolást fejezd be!Előre nézünk,csak előre-nincsen"mi lett volna,ha..."!

-Ki a legerősebb a világon?-kérdezte ezután diadalmasan.

-Öööö...-dadogtam.-Nem tudom,mit kellene mondanom,gondolom...

-Aki önmagát legyőzi,aki önmagán tud uralkodni!-vágta ki büszkén az idős hölgy.-Hat évet adtak az orvosok-jómagam is orvos vagyok,tudtam,mik az esélyeim-és hozzátették:éltem már eleget,örüljek ennek is...És ennek immáron-pont ma-17 éve!...Ti-zen-hét!-szótagolta nyomatékosan,mutatóujját fölemelve.-Most is vannak áttéteim-szerintük.

Elkomolyodva néztem magam elé.

-Kedvesem...-emelte fel az állam-Tudod,te már kaptál hét évet a Jóistentől.Most intézd úgy,hogy végezz a betegséggel egy életre...És-tudd,hogy különbek vagyunk a többieknél!

-Különbek?...

-Igen,jól hallottad-kacagott fel hirtelen-Nos,minden ember azt gondolja,hogy halhatatlan,és "vele ez nem történhet meg".Hát,mi tudjuk,hogy ez nem így van,bizony,meg fogunk halni...De neked-neked még fel kell nevelni a gyerekedet,és van még egyéb dolgod is...érzem.Most menjünk,elfáradtam.

Váratlanul csapott meg az utca zajos forgataga.Az Öreg Hölgy lassan,megfontoltan lépkedett mellettem.Előzőleg ellátott gyakorlati tanácsokkal,adott pár telefonszámot,és biztosított arról,hogy amiben tud,összeköttetései révén,segít...

Elgondolkodva lépkedtem mellette.Hirtelen ráncos kéz ért a karomhoz.Összerezzentem.Megmagyarázhatatlan erő áradt az Öreg Hölgyből,szinte sugárzott-jómagam is átvettem ebből a különös energiáb ól...egy pillanatra megállt az idő.

Az Öreg Hölgy felnevetett.

-Várlak a 90.születésnapomon,kislány!-mondta vidáman.-Van még dolgod itt,nem érzek rosszat!Nagy meló lesz,de túlleszel rajta!Ne feledd:különbek vagyunk náluk,erősebbek!...

ERŐSEBBEK!...

A mondat sokáig keringett a légben.

A forgalom mintha akkor indult volna meg,egy magassarkú cipőben tipegő nő kecsesen suhant el egy autó elől,fáradt anyuka húzta maga után óvodás korú kislányát,valahonnan bundás kenyér jófajta illata áradt,az utca élt.

-Köszönöm...-fordultam meg.

Az Öreg Hölgy úgy tűnt el,ahogy jött.Sehol nem láttam nyomát.Hogy lehet ez,hiszen?...

-Köszönöm!...-motyogtam magam elé mégegyszer értetlenül.

Azonnal felhívtam Piroska nénit.

-Drágám...-mondta némi habozás után,ki tudja,mit gondolva rólam.-

Nekünk nincs ilyen nevű ismerősünk....

:))))))

Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kívánok:Hanta Ange:)))))