Hajnal Leszbosz szigetén

Szerző: Angeleyes

A BLOG LEÍRÁSA

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

Látogatás: 967452 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Itt a napló félbeszakadt...

2011.02.02.

Szerkesztőségünkhöz Angeleyes egy barátja juttatta el emlékező sorait, melyet kérésének eleget téve, mintegy a napló lezárásaként közlünk a blogban.

Kedves Olvasók! Engedjétek meg, hogy néhány sorral befejezzem ezt a blogot, ami Angeleyes blogja volt. Évekkel ezelőtt azzal indult útjára ez a blog, hogy egy leszbikus lány mindennapjait bemutassa a blog olvasóinak.

Angyalka mindent elmondott, ami benne kavargott, érzéseit, örömeit, bánatait, könnyeit, nevetését. Írt prózát, gondolatokat, de írt verseket és szép, metafórikus képekkel teli bejegyzéseket. Angeleyes-t hat éve ismerem.

Láttam munkanélküliként, szerelem nélkül. Láttam a betegeknek segítő asszisztensként, barátnője oldalán. Láttam boldogan, nevetve bulizni. Láttam részegen sírni. Láttam gyermekét ölelve puszilni, és kedvese karjában pihenni. Láttam szerelmeit, csalódásait, vívódásait. Láttam egészségesen, erőtől duzzadva hadakozni, közösségi életet szervezni. Láttam életéért küzdő, gyenge, elesett emberként is. Nyaraltam vele együtt, láttam boldogan sétálni Tokaj utcáin, és szomorúan úszni a medencében.

Méltatlanul fiatalon halt meg, sok dolga lett volna még az életben. Felnevelni kisfiát, és sok-sok örömben, boldogságban részesülni. Kisfia felcseperedését látni, felnőtté érését, munkába állását, boldogságát látni.

Hiszem, hogy nem halt meg, csak valami véget ért, és valahol máshol folytatódik tovább. Többé nem szenved az orvosi kezelésektől, többé senki nem okoz neki fájdalmat már.

Bennünk él Ő tovább, és akik személyesen is ismerték, hiszem, hogy egy páratlan embert ismertek meg. Akik nem ismerték, olvassák a blogját, talán megmerülhetnek gondolataiban, és képet alkothatnak arról, hogy kivel is lett ez a világ kevesebb, és mit is veszítettek azok az emberek, akik közel álltak hozzá...

Angeleyes, Nyugodj békében! Álmodj Királylány!

debgay

Sunrise

2011.01.01.

Tegnapelőtt meghalt a nagyanyám.

Mindig Messzi Mamának szólítottuk,mert az "itteni"velünk egy városban lakott,sosem felejtem el kis fekete táskáját,amiből Sport szelet,diafilmek,Futrinka utca,illatos ladír:) került elő.Mostanában sokat jut eszembe,mert alig bírok felmenni a harmadikra a morfium miatt...és egyébként is.Szerettem.

Mama,Messzi Mama?Uncsitesóm 12 évesen tésztát gyúrt,bögrét sütött,vigyorgott,állandóan,mint a vadalma,biciklivel körbejárta a kiserdőt...sokan ültünk az asztal körül,"punyát"eszegetve-kevesen tudják,hogy ez egyfajta cigánykenyér,és gyakorlatilag tilos késel vágni...Mama ült a kisszéken,aprította a tésztát,egyenletesen,mint a gyufát...nem tudta,milyen beteg vagyok-jobb.Nagyon jókat főzött.Igazi jó kis cigánypörköltöt.Hosszú tornác,ugató,állandóan rohanóan kutya,jó kis veszekedős disznóvágások...

Másodikos lehettem,amikor Apu és Anyu adott magának még egy esélyt,és Szentgyörgyre költözött,ahol a keresztanyám volt a konyhásnéni:D

Mondanom sem kell,hogy néztem ki:D

Volt egy varázsszekrényem,egy elvarázsolt fiúval,a szekrény fiókjaiban csodás dolgok rejtőztek...

Sokat tudnék még mesélni róla,de-TITOK.Hűs-csobbanó zöldes,mohás víz,padlások,áldás-gyerekkor.

Már nem félek annyira,Mama.Csak szeretlek.

 

Karácsony

2010.12.26.

NAGYON SOK BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Hajnal

2010.12.03.

Olyan,mintha mindig hajnal lenne.

Mélyen áttetsző,bíborvörös,tele árnyakkal.

Félek a haláltól,még mindig,pedig olvastam Polcz Alaine-t,Popper Pétert,Müller Pétert...ennek ellenére hajnal 2-kor ülök az ágyamban,kedvesem izzadt arcát simítom egy röpke pillanatra,hogy fel ne ébredjen...Még mindig félek.De ezt ordítva kéne közölnöm.Hogyan lehet ezt átélni???!Halál,te rohadék,36 évesen el akartál vinni,nekem még dolgom van!

Hiányzik a kicsim.Bejött a félelmem,nem fogom látni

felnőni???

Mi volt még?Édes-empatikus nővérek,orvosok-tudtátok(merthogy még ÉN sem)hogy néha egy érintés többet jelent,mint száz szó?Volt száznál több szúrás,ide-oda,a létező legtöbb helyre,a portomba,volt katéterem,volt nap amikor hétnél több epileptiform rohamom volt,volt nap,amikor a számból ki kellett "bányászni"a kaját,volt olyan,hogy a sugárasztalon haltam majdnem meg...

Csalódtam emberekben-KELLEMESEN!Kiderült,hogy valóban olyan a mosdó,amilyen a törülköző...kedvesem,akiről sokszor  gondoltam rosszat,hűségesen emelgette ... kilómat(12-es karika!!!:))

És minden megtett érem,mint egy anyaoroszlán.

És ott volt/van/lesz a Családom.Akikért hálás vagyok,egyszerűen csak hagyom,hogy elöntsön a hála édes árja.

Ám még mindig ott settenkedik a hajnal a hátam mögött,olyan baromira félek,annyira,de annyira...

Mit tegyek?...

Aegszebb névnapi ajándék

2010.11.13.

Kicsi,szőke,majdnem derékig érő szőke göndör lányka csücsült a papája ölében.

A papamaci keze hatalmas volt és szőrös,a kicsi lány keze apró és izzadt.Úgy kapaszkodott papamaci kezébe,mint akinek ez az érintés jelentette a hajnali villamos első csengetését,az első kakaót,a harisnya seymességét...

Énekeltek.Hajnali hat óra volt,a Nap első sugarai félénken bújtak be a redőny alatt.

"Tör előre a hadsereg....a csatárok bóbír hajnalán..."a lány kicsi volt,öt éves,nem tudta még kiénekelni a "bíbor"szót-de nem is volt baj.

A világ a helyén volt,ódovába készülteik,apamacival,és hirtelen 30 évvel később lett,hajnali négy óra,de a lánynak fel kellett hívni papamacit,aki minden morgás nélkül elénekelte a "bóbír"hajnalt-ez az ember,aki egy óra múlva dolgozni indult,és mégis elénekelte a kicsi lánynak,aki időközben 35 éves lett,ezt a dalt...

Köszönöm,Apuci!

 

É  L  E K !!!!!!!!!

 

 

 

 

Lógok a fuzin

2010.10.21.

Rengeteg infúziót kapok.Gyakorlatilag egész nap fuzin lógok.Mannisol,Salsol,Contramal,Solu-Medrol,Furosemid,hasonló finomságokí.íí.))))

De jobban vagyok.)))))) Hétfőtől sugár a kis fejemre,remélem,nem leszek szobanövény....drukkoljatok....

Kórházban megint

2010.10.17.

Kórházban vagyok megint

Rohadt életbe fáj a fejem hányok szurkálnak

ez az élet nem folytatásos teledráma

félek

segítsen már valaki

szépséges párductestű szerelmem

bár lenne szavam megköszönni

-hogy ágytálazol,fogod a kezem----

Agydaganat,avagy doktor úr,lehet d...ni?

2010.10.10.

Sejtettem,hogy nem fogom megúszni.

A látóterembe egyelőre apu macimancsai (apamaci:))))))))fértek bele,ahogy a vállamat simogatta-nem lehetett eldönteni,melyikünk indulhatott volna a "Megyei bőgőbajnok"címért.Vagy országos.:(

De hát így van ez,ha az ember lánya megtudja,hogy az agyrázkódása tulképp nem is agyrázkódás,hanem agydaganat,méghozzá több...:(

Épp pár perccel azelőtt nézte végig a kórház kb.5 ápolónője és három orvosa,ahogy megkapom életem első-és remélhetőleg utolsó-epilepsziás rohamát.Mindent szépen végignéztem KÍVÜLRŐL,azt is,ahogy rámteszik a "tappancsokat",Kedves erre erőteljesen elkezdett üvölteni-"KI ne üssék,van pulzusa!!!!!!!!!!!!!!!!!!"mire az egyik ápolónő a monitorra mutatott,ahol szabályosan verő pulzusgörbémet ábrázolta a gép-Nézze csak!-ez Kedvesnek szólt.Ezt is láttam.Még meg akartam nyugtatni a drágámat,hogy nem fognak kiütni,de egy nagyobb hullám elvitt-elaludtam végre a földön,a kórház folyosóján.

Káromkodás

2010.10.05.

 

 

Tegnap bent volt Emő,és egy kolleganőm:D

Amúgy a T...m kivan!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Fáradt vagyok,a mellettem levő nénike nagyon nyűgös,és csak a Kék Fényt nézhettük meg este nyolckor:(((((

Három embert várok nagyon,gondolom,ők tudják:ÁGI,Zsófi és még valaki,aki valszínű,hallani sem akar rólam,én azért várom,  tavaly nyár után....

 

kÓRHÁZI REGGEL

2010.10.04.

Világéletemben a kiszolgáltatottság ellen küzdöttem,elsősorban a magamé ellen,aztán meg a másoké-főleg magatehetetlen,idős embereké ellen.És megtörtént az-bevonzottam????-amitól mindig is tartottam:kiszolgáltatott lettem,amúgy istenesen.branülök,vérvételek,hajnali 5-kor infúzió,vénás inj,(AMIT én is még nem is oly rég én is CSINÁLTAM)

Nem vagyok biztos benne,hogy ebből még fölállok.Valszínű agyműtét,kopasz leszek,sugár.Mire ebből rehabilitálom magam:((((((((((((((((((((((((((Édes Jézusom,segíts meg.KInek ártottam ekkorát????????????????!!!!!!!!!!!!

HOPE,HOL AZ A KÉZFOGÁS??????????????????????????

Most légy okos,Domokos....:((((((((((

2010.10.03.

Hát,nem az agyrázkódától fájt ilxen kibírhatatlanul a fejem.

 

 

Háorm áttét van az agyamban.pLusz agyoedema,ami nyomja a lágyrészt a csonthoz.

 

NEM AKAROK MEGHALN!!!!!!!!!!!!!!!!

ISTENEM,SEGÍTS,MIT TEGYEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!???????????????????????

Szex,szex,szex

2010.09.30.

Ugye nem szégyen beteg létemre ilyen dolgokra gondolnom??????

Fura,de van a lényemnek egy pasi része,amelyik legszívesebben minden "használható" csajt becserkészne-bocs!!!!!-ld:rövid szőke haj,masszív testalkat,vagy pedig legyen deszkavékony:D

angyalarc:DDDDés ami még fontosabb:pengeagy,mindig legyen képes velem vitába szállni.)))))))))

Szóval hetek óta megint másra sem gondolok.Most olvastam egy jót,nagyjából arról írt a csaj(Kéki Kata,Terézanyu)hogy ő úgy szeret szeretkezni egy pasival,hogy teste-lelke daloljon,a párjával meg olyan,mintha karaokezne.

TÖK találó.Én is így érzem.A lelkem elhúzott,messze a testem előtt....

Amúgy már jobban vagyok,nem hánytam:))))Holnap koponya CT.brrrrrrr....

7köznapi mulatságok

2010.09.28.

Azért ne higgyétek,hogy az én életem egysíkú-sírás-rívás,jajgatás,hányás-vannak benne mulatságos percek,hiába,az életet élvezni kell:D

Tegnap pölö apuéknál annyira szédültem,hogy megbotlottam a fürdőszoba küszöbében,ahova hányni mentem,és elestem.A gravitációnak megfelelően először a sejhajom ért le,majd a fejem kongott egy hatalmasat a csempén.

Percekig vergődtem a hátamon,mint a légy,akit agyoncsaptak,akkor végre sikerült feltápászkodnom a mosdóhoz,és bőgve hánytam...

Hát nem mulatságos?

Balszerencse Kisasszony és én jegyben járunk,sajna,mindenhová követ,de egyszer kettesben maradunk,és biza,istenesen elkalapálom,úgy éljek.

Szépséges nevű Hope,jelentkezz...

iLLNESS

2010.09.27.

Sajna,nem tudtam Dobogókőre elmenni,mert elkapott egy FH vírus:fosós-hányós.Két hete tart,és baromi gyönge vagyok:((((((

De nem is baj,most jó itthon:)))

Mostanában kétféle játékot játszok-a "Mi lett volna,ha..."és a "Tavaly ilyenkor..."A"Tavaly ilyenkor"  a jobb,ebben minden napomat lebontom,percre-órára pontosan:"Tavaly ilyenkor-mondjuk 11.20-ültem a rendelőben,jött Gizi néni...,vagy "Tavaly ilyenkor nemsokára indult az oltási szezon,milyen jó volt kijárkálni,testközelben lenni a betegekkel,tudni az életükről..."

Nézem  a Megasztárt-mit néz most az ország,vagy X faktort,vagy Megasztárt-van egy nagy kedvencem,aki egy régi szerelemre emlékeztet:Lakatos Yvette...gyönyörű lány,és a szeméből az a tavalyi szerelmem néz rám...

Istenem...

Sweet Home

2010.09.07.

Az otthon:a Kedvesem,egy hatalmas adag jégkrém,összebújva a paplan alatt,horrorfilmet nézve,Micimackós pizsiben

Kék és sárga villamosok,galambok a szökőkút előtt,Nagyerdő békéje, busz a  tanyaközpontba,betegek a buszon,élni és dolgozni

Macskaköves utcák,emlékek mindenütt-bár ne fájna annyira,de volt csupa gyönyörű és vidám is

Ismerős arcok,régi szerelmek,csak nagyot szívni a város levegőjéből,ami így már nem is annyira kellemetlen,és nem baj,hogy nem tiszta(a levegeő és a város sem)

Otthon,édes otthon

26 napja nem voltam otthon.

Hol az otthonom,milyen lesz Kölyök nélkül?

Nem az én döntésem volt,hát persze,hogy nem...

A rágógumi-hajú lány

2010.09.05.

Ülünk a fodrásznál,pelyhedző babahajam már egy vágást is elbír:D

Előttem tizenhét éves-forma lány,vékony,szinte áttetszően sovány,rózsaszín felsőben,farmerben,rózsaszín cipőben,a haja neonszőke,rózsaszín csíkokkal.

-Olyan az illata a samponnak,mint a rágónak-szólal meg nevetve.

Mosolygunk,olyan jó élet-illatú ez a kislány.Rágógumi-hajú lány:))))

Apróságokért irigylem:kap levegőt(nem gondoltam volna nemrég,hogy ez mekkora gond tud lenni...)tervezhet-tervezget,tud szaladni-mit szaladni,menni...

Nem szabad irigykednem.Csúnya dolog,ejnye-bejnye.

Nemrég a látó azt mondta, a betegségem karmikus,amit sejtettem.Hozom viszem magammal életeken át,mert minek nekem jó élet.:(

A jó büdös francba.

Szerdán Dobogókő.

Történések

2010.08.26.

Kavarognak bennem az elmúlt hetek-napok.

Elmentünk Egerbe CT-re(merthogy épp ideje így négy hónap után.)Minden porcikám tiltakozott-ép ésszel könnyen felfogható,előre látható volt,hogy a tüdőgyuszi nem tett jót nekem,hiszen egy immunrendszerünk van,azt lehet odaállítani mindenhez,vírushoz,bacihoz,daganathoz...Két és fél hónapig az immunrendszeremet egy félrekezelt tüdőgyuszi kötötte le...

Jól kezdődött,mert nem tudták beadni a kontrasztanyagot,portba nem vállalták.Durvák voltak,na mindegy,hozzászoktam...:(

De apu ragaszkodott a natívhoz,hiába mondtam,hogy nem informatív,sőt,az is kétséges,hogy össze tudják hasonlítani a márciusival...

Megtörtént a natív CT,apu jött egy óra múlva az eredménnyel,amin tul.képp majdnem minden stagnált,kivéve,hogy novumként leírtak egy 5x5 cm-es lobulált terimét a petefészekkel kapcsolatban...zakatolt az agyam:mi az a lobulált?????Lobus-lebeny,rekesz.Rekeszes terime??????Rögtön tudtam,hogy baj van,aztán utánéztem a neten...

Irány a nőgyógyászat,a doktornő elképedt arca mindent elárult:"De hisz ez solid..."Utána fölküldtek a nőgyógyászati onkológiára egy híres profhoz,aki hihetetlenül durva volt...

-Ez rosszindulatú.

-De honnan tudja professzor úr,szövettan nélkül?

-Tudom és kész!Törődjön bele!-ordított rám.

Padlót fogtam.Előtte két hónappal voltam hasi UH-n,ahol ilyen jellegű probléma még kanyarban sem volt.Két hónap alatt diónyi nagyságúra nőtt bennem ez a valami...

-És...nem műtenek meg?-kérdeztem tétován.

-Amíg nincsenek tűrhetetlen fájdalmai,vagy vizelési panaszai,nincs értelme-ez csak a jéghegy csúcsa.

Hát akkor?Várjam meg,hogy ez is áttéteket adjon mindenhová,és pusztuljak el mérhetetlen kínok között?!

Nem nyúlnak hozzám,le vagyok írva...

Akkor döntöttem úgy,hogy megpróbálom a Kaqun-fürdőt.Ez legalább nem fáj-mert abból bőven kijutott 35 éves létemre.

De-ez az utolsó.Ha nem segít-hazamegyek meghalni,ezt már mindannyian tudják.Nem várom meg,míg pelenkázni kell,és 40 kilóra aszódik a testem.

Más.

Január óta annyi mindent elvesztettem:három munkahelyet,a kiskutyámat-és bekövetkezett az,amitől a legjoban féltem:Kölyköcskét sem tudom már úgy nevelni,ahogy egy 12 éves fiúgyerek megkövetelné.

Úgyhogy tegnap óta már nem debreceni lakos,és beíratták egy másik iskolába,apuékhoz fog járni,ott fog lakni,amíg------

Amíg?

Kétesélyes,na ja.Vagy meggyógyulok,ami a csodával határos lenne,vagy megdöglök,ami nem zavar,amitől nem félek,csak a méltatlan szenvedéstől.

Elment a kicsikém.

Hálás vagyok apuéknak,mindenért.De ha belegondolok,hogy nem lesz kiért reggelente fölkelnem,hogy nem látom a negyvenes lábát kikandikálni a takaró alól reggelente,hogy nem fogok tudni az apró-cseprő dolgairól...Bömbölni tudnék.

Ha ezt tudtam volna 24 évesen,eszem ágába nem jutott volna megszülni.Akkor angyalka lett volna belőle-meg nem született angyalka.Önző vagyok?Úgy,de úgy fáj,hogy rátelepszik a mellkasomra a fájdalom,és már sírni sem tudok,csak üres vagyok,és minden olyan hiábavalónak látszik.

Többet tudok majd törődni magammal-mindig másokért éltem.A betegekért,a gyerekemért,anyámért.

Magam,én?Ki vagyok én,vagyok-e egyáltalán,ha nem vagyok anya,nővérke,Angeleyes?Létezem egyáltalán?Hol a lényem esszenciája,van-e egyáltalán,érek-e valamit?A társadalom szempontjából biztosan nem.

Volt egy fórum,ahol úgy éreztem,befogadnak,megértenek.Onnan is klöktek,pedig csak segítségért kiáltottam.

Sokszor nem szeretek egészséges emberekkel beszélgetni-nem értenek,más az értékrendjük.Köztük "otthon"voltam.Én is hibás vagyok,hogy kikerültem,de most már nem bánt.Elvagyok magam.Eddig is egyedül voltam,eztán sem lesz másképp.

Napról napra nehezebbek a lépteim.

Levegőt...

Tényleg uccsó

2010.08.24.

Adtam még egy esélyt magamnak.:)

Már majdnem két hete a dobogókői Shaolin-falu vendégszeretét élvezem,apu jóvoltából,itt van ui. a híres Kaqun-víz...

Itt nem piszkálnak,szurkálnak,kedvesek,jókat eszünk,naponta háromszor fürdünk,az oxigénszintem a tüdőgyulladás miatt 90% volt,amikor jöttem,most 95%:)))

Nem jutok nethez még egy darabig,de amint hazaértem,vasárnap,írok.Sok dolog történik velem mostanában.

Hát,még nem adtam fel...:)

Uccsó

2010.08.10.


Sziasztok!



 



Valószínűleg-nem biztos-ez lesz a legutolsó bejegyzésem ide.



Tegnap voltam CT-n,a helyzet az,hogy két rosszindulatú daganat lett a petefészkemen.Két,azaz 2 hónapja voltam hasi UH-n,ahol semmi,de semmi nem volt még.



Nem tudom,mi lesz velem.



Vigyázzatok az egészségetekre, mert tényleg kincset ér.



Maradtam tisztelettel:



Angeleyes.

Prüntyikének

2010.07.31.

Kedves Prüntyike!

Kedves reagálásodra hozzászólva akkor most feladok egy hirdetést!

Keresek egy Nőt,aki elviseli,hogy áttétes rákos vagyok,és azt sem tudom,megérem-e a 36.születésnapomat januárban!Fogadja el,hogy a Medroltól híztam vagy 20 kilót,így ismét nem tartozom a kellemesen karcsú kategóriába.A hajam az még mindig babahaj,valamiért-talán más volt az összetétele ennek a kemónak-nem akar visszanőni,így sokszor szívesebben viselek baseball-sapkát.

Fogadja el,hogy állandóan fáradt vagyok,és folyton fáj valamim-ha nem a májam feszül,akkor újabban a csontjaim,hátha van egy kis csontáttétem,de t'od mit?Szarok bele.Így a szex mint olyan,az esetek nagy részében kiesik majd,ja, a portomra is vigyázni kell.(Meg a párom amúgy is leszoktatott a szexről-sikeresen.)

Fogadja el,hogy van egy kamaszodó 12 éves Kölyköm,akit ugyan én imádok,de más nem biztos,hogy elviseli.

Fogadja el,hogy sokszor van szükségem arra,hogy "ellássanak",mert nem vagyok mindig százas.

Hozd ide elém,és boldogan megismerkedek vele.

Köszönettel:Ange

 

Ui:puszi,édes.

Fordulópont?

2010.07.28.

Nos,ez is elkövetkezett:a kedvesem közölte,hogy "tök szar,hogy miattam folyton itthon kell ülnünk,mert állandóan rosszul vagyok"-mintha tehetnék róla,mintha ezt kértem volna a Jóistentől,hogy 35 éves létemre az legyen a dicsőség,hogy el tudok vánszorogni a boltba,vagy nem fáj épp sehol!!!Értem én,buliszezon van,tombol a nyár,fesztiválok fesztiválok hátán,vagy milyen jó épp csak kiülni egy haboskávéval a kézben egy teraszra...de ha nem vagyok jól?!Persze nem így ismert meg,akkor még én szerveztem a Klubot,amúgy is pörögtem,állandóan 2-3 munkahelyem volt,és rengeteg ember körülöttem,főzőcskézések,bulik bulik hátán...Tényleg,az emberek,a "haverok"hova tűntek?!

Szerintem egyszerűen bemondta az unalmast,amit így kilenc hónap után talán meg is értek.Nem könnyű egy áttétes rákossal élni.Hurrá,lehet,neki meg ez az életfeladata a Jóistentől.Mit mondjak,még mindig cserélnék vele!....

De sosem felejti el éreztetni velem,hogy ő kicsattanóan egészséges-csalánba nem üt a ménkű,senki nincs biztonságban-napi egy doboz cigit szív,büdös,mint egy hamutartó,és a felmenői mind tüdőrákban haltak meg.Úgyhogy nem kell villogni a kitűnő egészségével,mert a dolgok változhatbak pillanatokon belül,és akkor hirtelen az ember a félelmek,fájdalmak,kétségek erdejében találja magát!!!!!

Amúgy rájöttem,nem vagyok aszexuális,csak másra vágyom,remélem,megérem még,hogy legyen egy kapcsolatom,amibe a gyerek is belefér,nemcsak egy "utánfutó",akin a haragodat töltheted ki,ha úgy hozza a lépés.Nem akarok gyűlölködni,de most mérges vagyok,marha mérges,csinált egy olyan családi kalamajkát,amiben kivételesen csak mint "áldozat"voltam érintett,és mégis hozzám nem szól a legkedvesebb Édes Mostohám,akiben annyira megbíztam,és akkora lelki támaszom volt,hogy hihetetlen...De kedvesem simulékony modorával saját magát kimagyarázta,én meg,hopp,szarban maradtam.De nem érdekel.

Minden fáj most,elmondhatatlanul------

Nem vagyok őszinte

2010.07.25.

Nem,nem vagyok őszinte.

 

Se magamahoz,se másokhoz.Már lassan nem is esik jól írni arról,ami bennem zajlik.Szeretnék boldogságos dolgokat írni,de nem megy.Maga az írás sem,ami régebben terápiaként működött számomra.

El akartam költözni,mert úgy éreztem,beleőrülök abba,ami itt van,ami most van.Érzem,kell valami új,hogy újra tudjam kezdeni az életemet,hogy úrrá legyek ezen az egészen,ami lassan kilencedik hónapja keseríti az életemet.

Nagy hévvel kezdtem neki,még a másodállásomat is majdnem felmondtam...aztán nem lett belőle semmi,én pedig újra itt vagyok,otthon,és mégsem itthon.

Ráadásul-nem tudom,a betegség folyományaként-e-aszexuális lettem.Nem bírom elviselni az érintést,persze legtöbbször azért,mert itt fáj,ott fáj,amott fáj,mert mindennap fáj valami...de más is van...ebben a speciális élethelyzetben a párommal valahogy elmentünk egymás mellett.

Vagy már rég elmentünk?

Nem tudom...

Amit tudok:ezt nem akarom.És ki dönt helyettem?Megint helyettem döntenek...apu...kíváncsi lennék,megbocsájtaná-e magának,ha úgy halnék meg,hogy nem teljesült az álmom,ami mellesleg nem nagy álom:otthon lenni.

Nem vagyok őszinte...unom a sablonos telefonbeszélgetéseket:hogy vagy?Jól.

Jól...

Állandóan fáj valamim,marhára félek a haláltól,a szenvedéstől,sajnálom az életemet,amit elcsesztem,és nem értem,a Jóisten miért teszi ezt velem.Ha mégoly szar ember lennék,akkor is százszor megbűnhődtem már-mindenért.

Jól vagyok...

Utálom,gyűlölöm,hogy nem lehetek veled őszinte!!!!!!

Ablak

2010.07.20.

Ablak


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon
kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy
órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi
volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az
ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről,
gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról,
ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
délután, amikor felült, azzal töltötte az időt,
hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő
embert egy idő után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben, már alig várta
őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített
parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a
tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
ékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az
ablak melletti beteg kimerítő részletességgel
írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár
a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,
maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban
fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe
helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé
fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak
egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi
történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
olyan szépnek festette le az
ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem
láthatta a falat sem.
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! -
mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni
másokat, nem törődve saját
helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
össze azokat a dolgokat
az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is
jusson - véges.
 

Igyekszem,esküszöm

2010.07.15.

Én igyekszem,esküszöm.

Már nem is emlékszem,hogy volt egy életem,amiben nem fájt semmi,teljesen természetes volt a  létezés,és a halálra nem túl sokat gondoltam.

Már nem is emlékszem,hogy volt idő,amikor a testem szeretett engem,és én szerettem őt,és ez így teljesen természetes volt...

Megismertem  valakit,aki lát-engem lát,és ez fantasztikus érzés.

Azt hiszem,ettől vagyok még életben.

Mert a lelkemben még ott bujkál a megíratlan könyv, az el nem utazott utazások, a meg nem született kislányom...

Az illető férfi.

Érdekes dolog ez.Félreértés ne essék,továbbra is leszbikus vagyok.De hogy egy férfi tudott hatni a lelkemre...a vágyaim-ahogy ma is megtapasztalhattam,amikor egy autóban ültem egy vibrálóan fiatal leszbi csajjal-továbbra is nőknek szólnak. De látni-látni régen nem láttak engem...

Engem-ha létezem még...

 

Múltbéli vájkálások

2010.07.08.
Mostanában,amióta fekszem,sokat gondolkozom azon,hogy hogyan alakulhatott volna az életem,ha nem ezt az utat választom. Lehettem volna orvos,az eszem brilliáns,a háttér megvolt,és én mégis úgy döntöttem,hogy ápolónő leszek,szaros fenekeket törölve-életcél,igen,főleg hazai viszonylatok között... Mert ha még Svédországban,Amerikában lennénk... De nem lettem orvos,csak egy nyavalyás ápolónő,aki egy nyavalyás körzetben dolgozott,ahol a nyavalyás főnöke ott használta ki,ahol tudta!Ezúton köszönöm neked,Doki,hogy ide juttattál,nem kis mértékben... Düh van bennem,vádaskodás,ami nem visz előrébb.Három hete fekszek,egyre gyengébb vagyok,odakinn tombol a nyár,és én azon gondolkozom,hogy a Jóisten miért nem veszi el egyszerűen az életem,miért kell ezt nekem végigélnem...

Köszönöm,Emő

2010.07.06.
Köszönöm,Emő!Köszönöm a ma délelőtti beszélgetésünket,hogy felhívtál.Igazad van, ez a sok felesleges mérgelődés elveszi az energiáimat,amiből-jelenleg-amúgy sincs túl sok.Nincs ennek értelme,nem akarok én senkit bántani,csak marha magányos vagyok...tudod,Emő,az a baj ezzel a betegséggel,hogy mindenki szembesül a saját halálával,ami-így vagy úgy ,ekkor vagy akkor-de elkövetkezik.És 32 fokban,egészségesen,boldogan,nehéz ezzel szembesülni.Meg amúgy is...Nem fogom bántani azt a lányt,ne féljetek,nem vagyok rossz ember(vagy hogy is írtad,Zan?)megpróbálom elengedni-nehéz lesz.És nem azért,mert érzek még iránta valamit,hanem mert nem tudom megemészteni,vagyis nehezen,hogy ennyit jelentettem neki-vagyis semmit.Van még mit dolgozni magamon.A legtöbben-ahogy ez a lány is- nagyon nehezen kerülnek szembe magukkal-mert ott a munka,a haverok,a TV...ijesztő magaddal,pedig csodálatos is lehetne. Jó volt hallani Emő,a megnyugtató szavaidat,sok-sok ilyen szó kellene,százszor többet ér,mint a vádaskodás.És igen,én húztam falakat magam köré.Mert nem tudom magam elfogadni még mindig kopaszon,kövéren,még mindig betegen.ÉLNI!!!!Nem túlélni!Emő,talpraállok!

Igazság

2010.07.06.
Kedves bloggerina barátnőim, akkor leírom,valójában mi is történt tavaly nyáron,tényszerűen.Igen,részemről valóban szerelem volt,egy perzselő érzés,ami elkapott,elsodort...az egész egy májusi napon kezdődött,amikor hozzászólt az egyik írásomhoz ismeretlenként-de ő akkor valójában már utánanézett,hogy ki vagyok...minden adatomat tudta!! Zanin keresztül elkezdtünk emilezni,a párommal a kapcsolatom nem volt valami fényes akkoriban. Egy hülye,ostoba,értelmetlen veszekedés után írtam neki egy sms-t,hogy találkozhatnánk-e.Ő igent mondott...igen,valóban volt egy gyönyörű hónapunk,olyan dolgokat szabadított fel bennem,amikről magam sem hittem,hogy léteznek...az írás szabadsága és gyönyörűsége az enyém volt...úgy éreztem,mindenre képes vagyok.Utána kezdődtek a problémák:felvette a kapcsolatot a párommal,és a hátam mögött!mindenről beszámolt neki,szerencsétlennek.Képzeljétek,alighogy kitettem a lábam tőle,már ment a telefon a páromnak,hogy ott voltam,és mit csináltunk,a szexről is beszámolt!!!!Ami szerintem a legnagyobb aljasság...Közben a párom hazaköltözött,de közben leütötték,ahogy hazafelé ment,ráadásul a hölgyike elhívta-szintén a hátam mögött-egy sörre,hogy beszámoljon minden egyes apró részletről... a párom csak sírt,sírt,sírt,de sosem küldte el a fenébe...ő meg élvezte,hogy bánthatja a páromat...addig "küzdöttek"értem mindketten tavaly ilyen-olyan aljas módszerekkel,míg úgy döntöttem,elég,és bevettem egy csomó gyógyszert-kórház,stb.De még a kórházban is azt mondta a tavaly nyári leány,hogy én elküldtem a páromat(ami nem volt igaz!!)mert nem akarom látni...hazugság hazugság hátán...aztán nagyon hirtelen lecsengett a dolog,a párom visszaköltözött,és tényleg boldogok voltunk.A hiányérzet megvolt bennem ugyan,de akkor már éreztem,hogy a nyári leányzó csak játszott velem,végig egy préda voltam neki,ráadásul ő hol pasikkal is volt közben,hol egy másik lánnyal-együtt élt.Hát ez volt a mi gyönyörű történetünk...mióta beteg lettem,végképp nem keres,kivéve,amikor decemberben felhívta a páromat,és azt mondta,hogy milyen jó,hogy nem neki kell ezt végigcsinálnia velem!Szóval miről beszélünk?!

Méreg

2010.07.05.
Mi a könnyebb?Más nyomorát olvasni,vagy azt,hogy milyen kirobbanó formában van,és keblére tudná ölelni a világot?Szerintem kedves és kellemes emberekkel könnyebb érintkezni,ez természetes.De én magamról tudom,hogy biztos nem hagynám nyakig elmerülni a szarban a barátaimat,vagy kedves ismerősömet,ha érezném,hogy szüksége van rám.Tudjátok,mi a legrohadtabb ebben a betegségben?Hogy teljesen elszeparálódik az ember...egy -két kivétellel-a normálisabbja megérti,hogy ezek a dolgok hogy működnek,de a legtöbb retteg...Mintha leprás lennék...Elolvastam egyik bloggerina(ez az én szófabrikálásom,megjegyzem)"barátném"tavaly téli bejegyzését"A nagy nap,avagy amikor a bloggerinák találkoznak"címmel.Nem másolok ide belőle,felesleges.A lényeg az volt,hogy szépnek lát,szerénynek,intelligensnek,és mennyire örül,hogy a BARÁTOM lehet...igen,ez volt mindaddig,amíg egészséges voltam.Azóta hányszor jelentkezett?Kb.kétszer...de le merném fogadni,hogy azzal a kavarógéppel,akivel tavaly nyáron-sajna!!-összejöttem,tartja a kapcsolatot.Nem írom le,a drága leány hol dolgozik,mert véletlenül kirúgják:)De lehet,hogy egyszer leírom.Sosem tudni.Majd ezzel köszönöm meg neki,hogy a "nagy szerelem"után annyit érdeklődött felőlem...

Magamtól magamnak

2010.07.04.
"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetelen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

Nehéz hét

2010.07.04.
Nehéz hetem volt,de lassan ezen is túlleszek...Tüdő Gyuszi nem akart elhagyni,nagyon ragaszkodott hozzám,ezért kétszer voltam ügyeleten,apuéknál ki kellett hívni az orvost,aki elküldött az ottani RTG-re,ahol kiderült,hogy baromira nem használt az Augmentin,amit Doki írt fel.Közben befulladtam,asztmspray,újabb antibigyó...azt mondtam,ha így fogok meghalni,fuldokolva,inkább elébemegyek:( Iszonyú volt:( De mostmár jobban vagyok,úgy látszik,agyonütni sem lehet engem...:)

Félelmek

2010.06.27.
Mint mindig,amióta újra beteg lettem,ha valami testi tünetem van,előjön a halálfélelmem. Ennyi idő alatt hozzászoktam a halál gondolatához.Csak a méltatlan szenvedéstől és a fájdalomtól félek.Most megint pánikrohamaim vannak,mert tudom,hogy nincs ideje az immunrendszeremnek arra,hogy ezzel az átkozott tüdőgyuszival foglalkozzon...ha úgy lenne tüdőgyulladásom,hogy egészséges emberként kapom el,talán nem munkálkodik bennem ennyire a félelem. De most félek. Kölyökkel sétáltunk valamelyik nap,és megkérdezte,én mitől félek.Arra gondoltam,amit az előbb leírtam,de ezt egy 11 és 1/2 éves gyerekkel nem lehet közölni-így hát azt mondtam,hogy a kutyáktól,mert megharapott egy tíz évesen.Nem igaz,egyáltalán nem félek a kutyáktól... Ő rámnézett,és azt mondta,arra a kérdésemre,hogy én mitől félek:attól,hogy Te meghalsz,Anya. Puff. Próbálom megérteni,mit üzen a tüdőgyulladásom.Talán türelmetlen voltam megint,Istenem?Kicsit már sok a jóból...ez már egy vicc,amit az egészségemmel teszel. Előtte való hétvégén voltunk lent Szolnokon.Talán nem is akarok elköltözni?De,az tuti,hogy el akarok menni innen,ez a lakás tele van negatív energiákkal.Másra gondolok,amit leírni sem akarok,mert még esendő vagyok és kiszolgáltatott...egy dolog tartja most bennem a lelket,amit még nem írhatok le,de amitől egy kicsit emberebbnek érzem magam,és értékesebbnek,mint most...mert nem sok választ el az idegösszeroppanástól...

Gondolatok estefelé

2010.06.25.
Elgondolkoztam Netboszi sorstársam és drága ismeretlen ismerősöm szavain.Ennyit jelentenének a gondolataim?Hát hiszen mindig is tisztában voltam vele... Nagyon-nagyon szeretném,hogy minden stimmeljen körülöttem.Nézem a magazinok csillogó címlaplányait,és elfog az irigység.Nem,nem akarok már 16 éves lenni,nem akarok 50 kiló lenni(ez nem igaz:)))) Volt pár csodaszép évem,amikor olyannyira harmóniában voltam magammal,hogy szinte maguktól pottyantak az ölembe a dolgok...munka,szerelem,a Klub,amit olyan nagy élvezettel és szeretettel csináltam annak idején-és úgy gondolom,kreativitással-barátok...Mst,akárhogy terelgetem a gondolataim,valami nem stimmel velem.Anyuval folyamatosan hadakozunk.Valahogy elbeszélünk egymás mellett. Mintha nem fogná fel,hogy az életemért küzdök,még mindig.Merthogy még lezáratlan a dolog,nem vagyok tünetmentes.Kicsinyes sérelmeken rágódik,amiket 10 éve szenvedett el...tesóm ugyanez a tészta,bár őt én is sokat bántottam. De szentül meg vagyok győződve róla,hogy soha nem fogadta el a másságomat.Aztán én kezdtem el irigykedni a tökéletes életére-ez már azután volt,hogy beteg lettem,mert kis dolgokkal megbirkózok,de hogy a Jóisten miért rakott ekkora terhet a nyakamba?...És Istenem,ha már itt tartunk,miért szórsz az egyiknek két kézzel,a másikat pedig miért próbálod meg szinte elviselhetetlenül?Ez nagyon bánt.... A legszebb benne,hogy anyu eljött hozzánk hétvégére-a betegségem alatt háromszor,ha volt-és nem tudunk mit mondani egymásnak!!!!!Annak örülök,hogy az unokáját pátyolgatja,süssenek-főzzenek,társasozzanak...de engem,engem hagyjanak ki ebből az egészből... A párom is folyamatosan csalódást okoz.Tudom,hogy elviselhetetlen vagyok,de azt hiszem,nem kellene egy kiszolgáltatott emberrel azt csinálni,amit csinál.tegnap pl.megsértődött-alaptalanul-és fogta a kis motyóját,elkezdett hazapakolni.Mondtam neki,hogy ez jellemtelenség,és hogy én ugyanazt mondtam neki az elején,decemberben,mint 2003-ban életem első szerelmének,az akkori barátnőmnek,hogy most menjen el,nem kötelező velem végigcsinálnia.Gyöngyi végigcsinálta akkor.Sok erőt adott.Elfogadott kopaszon,kövéren,hegekkel.A történetünk utána végetért,de ezt nem tudom neki meghálálni-soha. Nem baj.Fogok én még Pesten bulizni,felszabadultan,lobogó hajjal,egészségesen,karcsún és boldogan... Megint kátyúban az életem,de ennek most nem lenne itt az ideje. Ez van,Netboszikám,drága!:P

Egyre jobban

2010.06.25.
Egyre jobban vagyok:) Ez a mondat az agykontrollosok mantrája,alfája és omegája:) De tényleg így van:ma vettem be a 6.Augmentint-magyarul két napja szedem-plusz a vitaminjaim,a Celladam,és a megadózis C-vitamin...hála Istennek,az oldalszegezésem-a légzéssel összefüggő elviselhetetlen fájdalom-szinte azonnal elmúlt,ami maradt,az a gyengeség,és a hőemelkedés...de szinte az energiaszintem a korábbihoz hasonló. Ma megkaptam az oxigénes szifont is,2000 mg/l orvosi oxigént tartalmaz,amit köztudottan nem szeretnek a dagik.Úgyhogy oké lesz a dolog:)Nagyon megijedtem,rosszabbra számítottam...azt mondtam a páromnak,amikor a RTG eredményére vártunk,és a könnyeim potyogtak a fájdalomtól és a rettegéstől-arra számítottam,hogy áttét:(-hogy ha ez ennyire fáj,nem csinálom végig... Soha még ennyire tüdőgyuszinak nem örültek szerintem:) Úgyhogy még egy hét szigorú fekvés,nem esik rosszul,mert gyenge vagyok.De napról-napra egyre jobban és jobban vagyok...:D

Váratlan vendég

2010.06.24.
Tüdőgyulladásom van:( Váratlan vendégem hétfőn állított be hozzám,miután vasárnap jól megáztunk Szolnokon-sikerült egy szál papcsban lemennem kedves szülővárosába...Persze,miért is gondolnám azt,hogy makkegészséges vagyok,és mindennel megbirkózok?! Hétfőn este már éreztem,hogy fáj a vállam,és a hátam,ami belégzéskor még élesebb lett,és hőemelkedésem volt,gyenge voltam-a tüdőgyuszi tipikus tünetei...Kedden elhívtam a-volt-főnökömet,egyben a háziorvosomat,aki természetesen(mint eddig a négy év alatt)nem vett komolyan,és megpróbált rábeszélni,hogy nekem érzékeny a vállam(ami igaz is)és volt már PHS-em(periarthritis humeroscapularis,a váll körüli izmok gyulladása)és valószínű,"kifázott" a vállam...mit tesz az ember lánya,ha ő maga nem orvos,csak a saját testét ismeri,mint a tenyerét?Morogva ugyan,de beleegyezik a következő PHS-be... Csütörtökön-azaz ma-annyira nem bírtam a fájdalmat,hogy elmentem egy RTG-re,egy A-P mellkasra,ahol is kiderült,hogy valóban kezdődő tüdőgyulladásom van.Így aztán Augmentin,10000 mg C-vitamin,Normaflore,Ambroxol-Q,és a többi csodaszereim,és szigorú fekvés...Már bevettem ma két Augmentint,egy kicsit jobb.Csak ha csodás főnököm mondjuk kedden,amikor kihívtam,komolyan vett volna,megkímél két nap felesleges szenvedéstől.Marha mérges vagyok rá,és magamra is,hogy már megint mit csináltam rosszul?Végig a hét hónap alatt nem voltam ennyire elesett,még a kemók alatt sem,mint most.Ez az oldalszegezés rettenetes.Sebaj,ezen is túlleszek.Én, a nagy túlélő... De azért a FENE EGYE MEG!!!

Születésnap

2010.06.21.
Hétvégén megünnepeltük apu születésnapját.Három év múlva 60 lesz-szép kor:) Szombaton lementünk kedves városába albit nézni,mivel feltett szándékunk,hogy legalább a nyarat a városában töltjük. Hát,nem tudom...nagyon hiányozna gyönyörűszép városunk,ahol már 14 éve koptatom a macskaköveket...életemben két helyen éltem:otthon,anyuval,és cívis városunkban.Kedves városában jártam eü suliba,három évig,gimi után,úgyhogy rendesen van emlékem róla,de akkor 20 éves voltam,most meg lassan 36... De valami változás kellene az életembe,ezt határozottan érzem.Miért van az,hogy ha otthon vagyok,ide vágyom,ha itthon vagyok,oda vágyom?Á,egy kalap szar az egész.Nem ér,hogy magamnak sem merem bevallani,hogy valójában mi bánt,mire vágyom.Társaságra,emberekre,egy új életre.Vagy mi. Egy új testre,ha lehet! Édes apukámnak boldog születésnapot.Bár tudná,hogy mennyire szeretem.

Őszinte vallomás

2010.06.21.
Késő van már. Nekem késő,én korán szoktam feküdni,pacsirta típus voltam világéletemben.Hajnal hatkor már ebédet főztem,elrohantam dolgozni,este kilenckor viszont már használhatatlan voltam:) Most más a helyzet. Lustán hömpölyögnek a napok,egykedvűen,kopottan.Valamelyik este egy leszbikus barátnőm,egy nagyon kedves,értelmes lány-gyógytornász-meghívott egy sütire.Jólesett bekarikázni a városba,és látni,milyen élet van nálunk.Büszke vagyok rá. Ahogy visszafelé sétáltunk,rögvest össze is találkoztunk négy nagyon kedves leszbi barátnémmal-egy exem volt belőle,egy majdnem exem:P-és kialakult egy mini pletyicsoport:) Fel is élénkültem rögvest:)-ez hiányzott az életemből,2005 óta-ahogy lesétáltam azon a belvárosi kopott lépcsőn,Kígyós klubjába,nem tartok fenn haveri-baráti-ismerősi viszonyt heterókkal.Más.Ebben a szűk kis körben otthon vagyok,értik,amit mondok,értem,amit mondanak.A heterók világa nem izgat... Tesómék Velencében voltak nyaralni a nyolc hónapos kislányukkal.Nem irigykedem-pénzre soha!max.egészségre...-de valami megmozdult bennem. A kisördög.Ennek a csöppségnek alanyi jogon jó élete lesz.Az én gyerekem még a Balatont sem látta.Én sem voltam lenn vagy 25 éve...Hogy is szokták mondani?Van,akinek csak megszületni nehéz? Legszívesebben nem foglalkoznék semmivel.Gyűlölöm,hogy mindig tartanom kell magam.Jól vagy?Ó,igen,szuperül!Egyre jobban!Hogyan tovább?Lebegek a nagy semmiben 35 évesen. Áttétes rákkal,egy nem egészen tökéletes kapcsolatban,egy nem egészen tökéletes gyerekkel... Hahó,Istenem,odafönn!Adhatnál egy GPS-t az életemhez. "A következő lehetőségnél forduljon jobbra.Zsákutca.Újratervezés.Újratervezés.Újratervezés." Jelentéktelen vagyok.Azt gondoltam,konyítok valamit az íráshoz,egy szerkesztő-bár lát bennem fantáziát-felhomályosított,hogy kevés vagyok.Talán meg lehetne ezt is tanulni,nem,mint minden mást,a könyvelést például,vagy a hegesztést... De ha a Jóisten ennyit szánt... Tesóm kislányának alanyi jogon jár a tenger.Kölyöknek nem,csak annyi,hogy nem verte meg a nagyapja,merthogy lett két kettese.De hát Uramisten,micsoda fél év volt ez neki! És Hanna babának,unokatesóm kislányának mi jár?Egy parasztház,víz nélkül,egyelőre apa nélkül-de hátha... Sokszor gondoltam mostanában is arra,hogy öngyilkos leszek.Tudom,hogy Kölyök jó kezekben lenne.Apu embert faragna belőle,Csodálatos,tiszta,nagyszívű embert,mint ő. Anyu szerint rossz anya vagyok. Anyu,nem tudtad,hogy földön fekvő emberbe nem rúgunk bele?...

Panta rhei

2010.06.17.
Minden változik. Aki ellenáll a változásnak,az életnek áll ellen. Hát én nem hadakozok. De azért minden olyan gyorsan történik-SEGÍTSÉG!!!!!!:)))))))

Tüttyölt ratyli

2010.06.17.
"Igazi kihívás ez a recept, még a mesterszakácsoknak sem sikerül mindig eltalálni a tüttyölt ratyli egyedülálló ízvilágát. Tüttyölt ratyli Hozzávalók: Másfél kiló nyersratyli egy jókora pese 2 csobolyó gönyézde (ha lehet pörögősi) 3 csipet cihánta 4 ölej csikmány kb.5 zamecsli 1 suttyonyos petrecel 1 véka vatyek Elkészítés: A nyersratylit fertályórát posvásztjuk a gönyézdével, míg csurmot nem ereszt, közben a vatyekot megdicsikicseljük. Szépen höllyén megpicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak röttyengetjük, mart hamar odakaphat. Végül a suttyonyos petrecelt belebibározzuk a 4 ölej csikmányba,majd jól összegyöröszjézzük. Várunk amíg a széle be nem tockosodik és rádurungoljuk a cihátát." Mindenkinek jó főzőcskézést!DDDDDDD MindentnyersenevőámmégseméhesAnge

Osztálykirándulás

2010.06.14.

Ma reggel kikísértem Kölyköt,osztálykirándulásra mennek Lillafüredre:)

Nagyon izgatott volt,már reggel negyed hétkor levitte Gyömbért sétálni,ami nem jellemző rá-már ti.,hogy noszogatás nélkül bármit is megcsináljon:)Ahogy sétáltunk a suli felé,elmondta,hogy már lefoglalták a haverjaival a hátsó ülést-ezt tudom,nagy presztízs,mi is harcoltunk érte rendesen...

Emlékszem a mi osztálykirándulásainkra...anyuval mindig valami különleges sütit sütettem,egyszer csinált nekem currys fasírtot,szinte ehetetlen volt a rengeteg currytől,amit belezúdított,de boldogan kínálgattam,mert a többiek csak szalámis zsömlét hoztak:)

Középiskolában már másról szólt a dolog,laza ofőnk volt,általában velünk együtt fetrengett részegen az esti bulikon.Bár "sima"gimibe jártam,emlékszem,harmadikban a negyedikesek búcsúztatójára csináltunk egy mozgásszínház-félét Hobo:Kivándorlás c.darabjára,amivel aztán számos színjátszó versenyre eljutottunk.Én  énekeltem az első dalt egy lánnyal:)

Aztán mi volt még?Tánc az asztalon a Hair zenéjére,fellépések,élni abban a tudatban,hogy értékes vagyok,tartozok valahová,jó,amit csinálok...

Amikor utoljára lement a függöny,azt hiszem,kicsit mindannyian belehaltunk.Ezt érezhetik a színészek...

Vége a sulinak,Kölyök hatodikos lesz szeptembertől.Nekem ötödikes koromtól nyolcadikos koromig volt a legrosszabb.Akkor már tudtam,éreztem,hogy a lányok érdekelnek,és csont nélkül fel is vállaltam-aminek meglett az eredménye-kiközösítettek rendesen...megvannak a régi naplóim,már 11 évesen egy NŐ-be voltam szerelmes,nevezetesen az énektanárnőmbe,aki szerintem sejtette,milyen érzelmi viharok dúlnak bennem,de sosem éreztette velem,rendes volt.

Én voltam az egyetlen lány,aki nők napjára virágot vitt neki minden évben.

Tudom,sosem kellene hátranéznem,de Kölyökkel újraélem a tinédzserkoromat.Fura érzés,felkavaró.Mit csinálhattam volna másképp...vagy én olyan ember vagyok,aki eleve boldogtalanságra van determinálva?

Ennek a börtönnek a kulcsát csak én találhatom meg.

Végre:))))

2010.06.11.

Ma levettem a baseball-sapkát:))))

Még nem annyira publikus a hajam,de elmegy:)De végre merek csinosabb,nőiesebb lenni,és nem néznek meg 36 fokban baseball-sapkában:)))Jó hétköznapinak lenni!:)

A nyerskosztra szinte teljesen ráállt az agyam,találtam irtó jó nyerskoszt blogokat,és rájöttem,egész változatosan lehet kajálni így is.Persze télen nehezebb lesz,de megoldom.Karácsonyra aszalót kérek majd a családtól.Viszont elég gyorsan fogyok tőle-pedig sokat eszek-ami kicsit ijesztő,még jó,hogy tudom,mitől van:)Persze még most sem vagyok anorexiás:)De egy hét alatt 4 kiló simán lement,és zabálok.

Ma megszületett uncsitesóm kisbabája,Hanna...rohanok a vonathoz,menünk látogatni:)

Egy új élet születése mindig maga a CSODA:)

Köszönöm mindenkinek,aki olvassa a blogom,és aggódik értem!!!!!!!!:D

Energia

2010.06.08.

Áttértem a nyerskosztra:)

Sokat filóztam rajta,mert nagyon szeretek enni,de annyi csodás gyógyulásról hallottam nyerskoszttal és búzafűlével,hogy nem vehetem el magamtól ezt az esélyt az ízlelőbimbóim miatt...(Úgyhogy most az étrendem 95%-ban nyers dolgokból áll, a maradék 5% tönkölybúza kenyér,kifli,stb.

Tudjátok,állandóan egy neves klinika neves onkológusának "nemes" szavai járnak az eszemben.Novemberben mondta,telefonban(félig-meddig rokonunk,egyik uncsitesómnak az apósa):"Fél év múlva meg fog halni.Viselje méltósággal."A ..... anyádat!!!!!!!!!!!!Ha látna!!!!!!!!!ÉLEK!!!!!!VIRULOK!!!!Az áttéteim felszívódóban vannak,a hajam megnőtt,a szemöldököm és a szempillám is!Pénteken megyek fodrászhoz,kozmetikushoz-ma nem tudott fogadni,csak ezért nem ma...És nem félek a haláltól,és nem vagyok hajlandó hátralevő életemet kemón tölteni!!!!!!Energia-hogy honnan jön?Fogalmam sincs,nem is érdekel!

Élni fogok!

EZT olvassátok!

"A jó gyógyító részvétet, szeretetet érez betege iránt, és egyenrangú félként bánik vele. Egy nyelvet beszél a beteggel, nem használ idegen szavakat. Nem ismer reménytelen esetet. A gyógyító alázatosan tudomásul veszi a természet rendjét, áhítatos magatartást tanúsít vele szemben. "

Ajánlom minden gyógyítónak,tegye ki a falára,és mielőtt valaki szemébe köpné a halálos ítéletét,vessen rá egy pillantást!...

Élek,és foggal-körömmel harcolni fogok az életemért!

 

Az Erdő

2010.06.05.

Hány színét látta már ennek az erdőnek élete 92 éve alatt?

Látta üde-harmatos zölden,vihar után,amikor a levelekről apró prizmaként ragyogtak rá vissza az esőcseppek,érezte a föld semmihez nem hasonlítható,zsíros illatát...látta ősszel,óarany levelek keringtek a szélben-de ez vigasztaló szél volt,sosem az elmúlásé-arra nem gondolt.Látta télen,gázolt térdig érő,görögdinnye-illatú hóban,boldogan,apró kicsi lány,ő,aki az egész életét a erdőben töltötte...

Az erdő mindig csak adott.Életet,folytonosságot,biztonságot,élelmet,tüzelőt,türelmes perceket,s bizony néha szerelmes perceket...

...Mi ez a szűnni nem akaró fájdalom a kezében?Mi ez a rozsdás nyikorgás az agyában,mintha a teste nem akarna engedelmeskedni a lelkének...Mik ezek a gépek körülötte?!

-Ébredezik-mondta egy alig ismerős hang a sarokban.

Az ablaknál a lánya feszült-megtört hátát látta, de csak egy pillanatra,aztán visszarohant édes álomvilágába.

-...Nem,nem hiszem,ő már nem fog...-visszhangzott valahonnan nagyon messziről.

Agyának rejtett zugából előkerült egy távoli-jelentéktelen információ.Mintha otthon lett volna rosszul,a padló viharos gyorsasággal közeledett felé,aztán a mentők,a fájdalom mindenütt..."Menjen Ringer-laktát túlnyomással,lélegeztessük.Ha megvan rá az esély,hogy időben beérjünk...Stroke lenne?Az EKG-ja rendben,sinusritmus..."

Ám mindez nem számított.Ő mindig úgy akart meghalni,hogy imádott erdejében érje utol a Kaszás,akitől nem is félt annyira.Hisz oly jó lenne már találkozni Öreggel,szeretett férjével,akit már 30 éve nem látott.Meg aztán sok is már ez a 92 év...Háborúk,éhínség,újjáépíteni az országot,felnevelni a gyerekeket,dolgozni,dolgozni,dolgozni...

No nem mintha panaszkodhatna-92 éves kora ellenére mindeddig,míg kórházba nem került,naponta átballagott a szomszéd tanyára tejért(5 km!)no meg az éltető szóért,ami néha fontosabb volt,mint a tej.

Mindig úgy szeretett volna elaludni,egy fa tövében.

-Nem engedem lekapcsolni,nem!-őrjöngött a lánya valahol nagyon messze tőle.Pedig a teste-alig 35 kilós,felfekvéses teste amit az enyészet lassan megevett-már nem az övé volt.

A lelke-az volt az övé.

Hirtelen ragyogó fény töltötte be a steril kórházi szobát.Az idős nő felült.Hát nem látjátok?-akarta kérdezni a többiektől,de úgy látszik,senki nem figyelt rá.Milyen jó,milyen nagyon jó!

Valaki állt az ablakpárkányon.

-Ó,Öreg!Hát ideértél?-mosolygott.A papa a kezét nyújtotta.Furamód ugyanolyan sudár,szép szál legény volt,mint amikor megismerte.Lenézett a testére.Élettől duzzadó,kicsattanó egészség,ez volt ő,derékig érő haja aranyfolyamként borította be vállát.

Fölkelt az ágyból.Semmije nem fájt.

Megfogta kedvese kezét,és kiléptek az ablakon,a Fénybe.

-Papa,az Erdő!-szólt hang nélkül az Öreghez.

-Hát persze!...-mosolygott szelíden a férfi.

Repültek.Az Erdő várt rájuk,minden egyes bogarával,lágy zúgásával,hullámaival,életáramaival...

Az Erdő.

Hát teljesült a kívánsága...

 

(Margitka néninek,egyik betegünknek,aki mindig kedvenc erdejében akart meghalni,ennek ellenére február óta gépen van,és kómában...Legyen szabad a lelke,drága Margitka néni,mihamarabb!)

A fészek

2010.06.03.

A Lány napok óta a fészket nézte.

Hatalmas,újdonatúj ablaka előtt nem volt,csak egy sötételőfüggöny,amit reggel-mit reggel,hajnalban-azonnal félrehúzott,ahogy az áldott Nap első sugarai átszűrődtek a nehéz-szövött anyagon.

A galamb szálanként hordta életadó fészkéhez az alapanyagot,nap mint nap szeme előtt épült a kis lak.

Viharos idők jártak akkoriban.Áradás áradás hátán,mindenütt kétségbeesett emberek,akiknek egyetlen pillanat elég volt ahhoz,hogy egy élet munkája odavesszen..."Nem lehet Természet Anyánkat hosszú ideig kizsákmányolni"-gondolta nap mint nap a Lány szomorúan.

Hátradőlt,még hosszasan élvezte az ágy melegét.Ritka pillanatai egyike voltak ezek a hajnali percek,amikor semmire sem gondolt-nem gondolt a veszteségekre,a betegségére,amit az elmúlt hat hónapban végig kellett élnie...Állandó fájdalmak,a műtét-ahol megfosztották Énjétől,önazonosságától-furcsamód egyetlen apró dolog történt csak vele:elvették tőle a kendőjét,amivel kopasz fejét leplezte,levetették vele szemüvegét,ami nélkül nem nagyon látott,ott feküdt majdnem pucéran az ágyon,csak egy lepedő fedte...

De ezek a pillanatok ilyenkor nem számítottak.

Farkasszemet néztek,ő,meg a madár.A Lány látta,hogy az apró teremtmény minden erejével a fészekbe kapaszkodik,görcsösen védi a tojásokban rejlő apró életet.A fát vihar tépázta,az eső napokon keresztül csak zuhogott,zuhogott...A galamb ázott volt,fáradt,de a Lány a szemében sosem látott mást,csak élni akarást.

Szokásává vált minden reggel némán köszönteni a kis állatot,aki kitartásával,rendíthetetlen erejével példaképévé vált számára...Nagyon megtépázta ez a május a kis madarat,aki soha,egyetlen pillanatra sem adta fel...

-Anya,ez a galamb sosem eszik,észrevetted?-lépett mellé Kölyök,a nyakába csimpaszkodva tizenegy évének minden szeretetével.

-Igen-válaszolt szórakozottan.

Bár ő tudna így küzdeni,mint ez a kis jószág.Bár ne süllyedne bele nap mint nap ebbe a nyomorult önsajnálatba...

Veszteségek érték,igen,de mennyi mindene megmaradt!

Család.Néhány barát.És legfőképpen-az Élete.Ami voltaképpen mostmár(amióta úgy döntött,abbahagyja a kemót)egész élhető.Néhol húzódik,szúr,fáj,néha fáradt,de ezen túllesz,az eredményei pedig javulnak...Mert-akarja.

Ezt a nyomorult,nyamvadt Életet,amit annyira,de annyira lehet gyűlölni,de inkább szeretni...

Andrea Bocellire gondolt,egetrengető hangjára,aki a vaksága ellenére többet élt,mint oly sok ember-csodálatos hangjával a végtelen,Isteni szeretetet közvetítve az emberek felé...vagy a nagynénjére,akit autoimmun betegség támadott meg alattomosan,mindenét elsorvasztva,s akitől sosem hallott az évek alatt zokszót-nos,ő megtanult a citromból limonádét csinálni...irodalmi díjakat nyert,rengeteget "olvasott",sorstársakat-barátokat szerzett...

Kicsi madár,mekkora tanárom vagy te nekem-gondolta végtelen szeretettel.

Még nem látszott,hogy az esős napok mikor érnek véget.De a galamb ott ült a fészkén,és küzdött.

A saját és a fiókái életéért.

Mert a világrajött élet élni akar.

Egyszer úgyis eljönnek a szivárványos napok,lassan felszárad az eső a párás aszfaltról-nyár lesz,igazi nyár.És ő-látni fogja.

Gyönyörű nyár jön rájuk.Igen,érzi.A kicsi galambra,és rá,és végre...

Végre.

Ha nem is gyógyul meg,eltűnik ez a szörnyű keserűség a szívéből.

És akkor-de csak akkor-újra élni fog.

 

 

Szomjas vándor

2010.05.30.

Fura,hogy az Élet,a Sors(bárminek nevezzük is)utadba sodor embereket,aztán elsodródnak mellőled...beülnek a kupéba,de csak egy darabig utaztok együtt,mert utatok nem egyfelé visz...

Volt egy lány,akiről komolyan azt gondoltam,hogy komolyan gondol.Hogy tudna szeretni,tudna elmélyülten hallgatni hűvös pincében csillogó óbor mellett,borostyánszín lágyságában gyönyörködve;hogy tudna hajnali hűvösségben lágyan betakarni,amikor a Nap még álmosan járja lassú körét;hogy tudna nekem-szomjazó vándornak-egy pohár vizet adni,ha éjjel szomjas lennék...hogy tényleg együtt járhatnánk végig El Caminot,minden szívfacsaró-lélekvájkáló-gyönyörteli mélységével együtt,poros túrabakancsban,hátizsákkal.

De kiderült,hogy nem.

Bizton igaza van,amikor azt állítja,hogy nem játszott velem,el kell hinnem.Mi mást tehetnék.

Elengedem-végre itt az ideje.

Hisz minden úgy van,ahogy lennie kell.Ha csak arra gondolok,ki volt velem végig,valóban jóban-rosszban,betegségben-egészségben...ki söprögette sírva a hulló hajamat,de csak ha nem láttam,ki üldögélt velem órákat rideg rendelőkben,ki vigyázott Kölyökre,míg odavoltam,ki zokogott tehetetlenségében,amikor bevittek a műtőbe...Ő a Párom,akivel,még ha nem is leszünk együtt életünk végéig-ki tudja-láthatatlan szeretetfonál köt össze bennünket örökre...

Amit erről a lányról gondoltam,csak a fejemben létezett...ám nem mondom,hogy nem adott,hisz soha nem írtam olyan csodálatos dolgokat,lélekmélyből-szívforrásból,mint akkor.De mást nem adott.Azt hiszem,ez volt az ő feladata velem.Hogy én mit adtam neki?Nem tudom,csak ő tudhatja.

És a többiek?Vannak még betegek,barátok,akik néha-néha keresnek.De nem bánom,hogy ennyire egyedül maradtam.Tudom,hogy meggyógyulok,tudom,hogy kerülnek újból utamba Emberek-igaz Emberek-és tudom,hogy vannak olyanok,akiknek még mindig számít,hogy élek-e,és hogy vagyok,és kérés-kérdés nélkül írnak levelet,tartják bennem a lelket...Csodálatos Emberek.Lányok,akiknek valóban számítottam,mégha utunk csak rövid ideig is keresztezte egymást.

És a szomjúságom?...

Talán,egyszer.

Talán majd csillapszik.

Tízmilliószoros napok

2010.05.26.

Tízmilliószoros napok 2010-ben:

Február 28. vasárnap
Május 27. csütörtök
Július 15. csütörtök
Október 29. péntek


Évente 4 ilyen nap van a tibetiek szerint.

(A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben ez az első holdhó 15. , negyedik holdhó 15. , hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó, egyben a tibeti újév első napja február 14.)

Ezeken a napokon az energiák jóval erősebben hatnak, mint máskor.
Ilyenkor érdemes arra gondolni, amit szeretnénk, hogy megvalósuljon az életünkben.
A negatív érzelmeinket, gondolatainkat pedig könnyebben elengedhetjük
A tisztítások, gyógyítások, elengedések is 10 milliószoros erővel hatnak
azaz minden nagyon gyorsan megteremtődik.
Ezért ezeken a napokon a legjobb, ha már reggel kinyilvánítjuk,
mit szeretnénk elengedni, ill. megteremteni az életünkben, és elképzeljük,
átéljük (a nap folyamán akár többször is), amint már be is következett, meg is valósult. Igyekezzünk, hogy az öröm, a harmónia, a béke és a szeretet járjon át bennünket egész nap, és ezeket az érzéseket terjesszük ki családunk tagjaira, barátainkra, az emberiségre, minden élőlényre, és a Földre is. Képzeljük el, hogy a Föld és a rajta élők egészségesek, a harmóniát, a békét és a szeretetet árasztja minden, és mindenki!

Hasi UH

2010.05.26.

Tegnap nagy nehezen elmerészkedtem hasi UH-ra-illetve valójában csak időpontot akartam kérni,de mivel régóta egy helyre járok(hét éve)és a hölgy a pultnál tudja,hogy eü dolgozó vagyok(voltam?)így azonnal felszólt az UH-os dokinak telefonon,így aztán seperc alatt az asztalon találtam magam.

Hát,kicsit csalódtam az eredményben,mert a két hónappal ezelőtti dagik mm-re nem változtak(végülis,ha úgy vesszük,az is eredmény,hogy stagnál,nem?)viszont a jó hír az,hogy,hogy az echogenitása alig tér el a máj állományáétól.Ezt elmagyaráztattam magamnak-bár volt róla sejtésem-és azt mondta Doki,hogy gratulál,ez mindenképpen jó hír,mert egyre kevesebb benne a daganatos sejt,egyre inkább hasonlít a máj szövetéhez-mígnem remélem egyszercsak átalakul.:)

Hát,ez lassú folyamat lesz,ebből kijönni,azt hiszem,rámegy az évem,de muszáj türelmesnek lennem,mást mit tehetnék?Így is köszönöm a Jóistennek,hogy itt tartok,ahol tartok,hisz lehetne sokkal rosszabb is...

Most Édes Mostohám búzafüvet termeszt nekem,amitől szintén sok csodás gyógyulást olvastam-hátha ez lesz most az újabb"löket",lehet,hogy a szervezetem már megszokta a szereimet.Próbálok teljesen áttérni a nyerskosztra,nehezen megy:(De kilábalok ebből,muszáj lesz,hisz még annyi minden vár rám:))))

Úgy döntöttem,RTG-re nem megyek el,így is agyon vagyok sugarazva.Majd szeptemberben lesz egy újabb CT,ott megtudjuk,mi újság odabenn pontosan.De már a "leszarom-effektus"is eszembe jutott-ez a sok vizsgálat frusztrálja az embert valahol.Egyre jobban vagyok,ez a lényeg,nem feszül a májam,tudok enni,jó a közérzetem-csak az bánt,hogy ebben az évben tuti nem fogok dolgozni...

Gyereknap

2010.05.23.

Ma tartottuk Kölyök napját-mivel jövő héten apás hétvége lesz,így nem leszünk együtt.Kapott Gyűrűk Ura számítógépes játékot,meg egy balkezes tollat(minden vágya ez volt)

De a hab a tortán az volt,hogy mindhárman kibicikliztünk  a Nagyerdőre,beültünk egy étterembe, és megebédeltünk:)))Először salátát akartam enni(mostanában salátákon,kásákon élek)de aztán megláttam Kedves rántott hús-sült krumpli variációját,és eldurrant az agyam:)))Azonmód kikaptam a kezéből,és elmentettem magamnak-én kínai zöldséges tésztát rendeltem...Kedves csak mosolygott,én meg úgy megettem a rántott husit,mint aki még életében nem evett:))

Marha jó volt nem arra gondolni,hogy "én rákos vagyok,nekem ezt nem szabad"...(ui. a tej,sajt,hús nyákos burkot képez a daganatos sejtek körül,és elzárja a gyógyszerek útját,na meg a szervezetnek nem jó,ha minden energiáját az emésztésre fordítja...)Sokszor érzem azt,hogy magamat büntetem mindezzel...persze az agyam tudja,mi a teendő,de sokszor vádolom és büntetem magam...elég szar,hogy anyu sokszor a képembe vágja,hogy "azért történt mindez,mert sokat irigykedtél,és féltékeny voltál a testvéredre!"Nem elég,hogy ilyen helyzetbe kerültem,a rengeteg fájdalom,félelem,műtétek,szúrások,a kopaszságom,a plusz 15 kiló a Medroltól,a halálfélelem,még az anyám is vádol...

De a mai nap szép volt.Több ilyen kellene a veszekedések helyett.

Nagyon nehéz most engem elviselnie bárkinek is.Bevallom,nem is sokan maradtak mellettem-és ezt nagyrészt magamnak köszönhetem,sajnos engedtem,hogy a keserűség elborítsa lényemnek azt a részét,ami mindig,minden körülmények között úgy ragyog,mint a gyémánt-ami a szívem közepében él és fényeskedik...nem szabad engednem...

Bántom a testvéremet is,pedig nem érdemli meg.Csak nem fair-hallod,Istenem?!-hogy az ő élete tündérmese az enyémhez képest.Gyönyörű gyerek,rendes-szerető férj,CSALÁD,apu-természetesen-már akkor elfogadta őket,amikor mi már évek óta együtt voltunk,és mégsem ülhettünk a családi asztalhoz...

Bántom,pedig nem akarom.Miért teszem mégis,miért?Mennyivel könnyebb lenne megbocsájtani-hiszen ezzel is csak magamnak ártok.Haragszok rá-haragszok mindenkire.Édes kicsi testem,miért kellett mindezt elviselned,miért vagy összevagdosva,szurkálva,nyomorgatva,miért fáj mindig valamim...

Tesóm tegnap a fejemhez vágta,amikor azt mondtam neki,szüljön még vagy három gyereket,és éljen boldogan,csak engem kerüljön el,hogy szüljek én is,még előttem van.Nem szemétség ez?Nem tűnt fel neki,hogy 35 vagyok,beteg,és leszbikus?Már önmagában egyetlen ok is elég lenne,hogy ne lehessen gyerekem...grrr...Persze,előte ott az élet,ők már tervezik a következőt-29 éves és makkegészséges.Minden vágyam az volt,hogy 40 évesen lesz egy kislányom,ne kérdezzétek,hogyan.Istenuccse,megcsinálom.Megcsináljuk.

De ezt a napot akkor sem veheti el tőlünk senki:)

 

Újra Celladam

2010.05.20.

Tegnap hajnalban jött egy nagyon kedves kolleganőm,aki már két hónapja a Celladamot adja vénásan-nagyon ügyes,már nem merném másra bízni magam-és levette a vért,amit azon melegében szállítottam Pilisborosjenőre,Kovács Ádámhoz:)

Nagy út ez számomra,de ez tartja bennem havonta a lelket...

Úgyhogy már hajnal fél hatkor útban voltam Törökszentmiklósra,ahol Apu felvett,és irány Pilisborosjenő:))Két óra az út,Miklósig majdnem másfél...szóval sok volt,de nem bánom...Nekem Kovács Ádám élő legenda,és muszáj látnom...a felesége is megismer már,mert beszéltük legelőször,hogy ők ugyanabban az utcában laktak nagyon sok éve,mint mi most:)Kovács Ádám is kedves,de kissé gyanakvó ember,hát,teljesen más világban él,ő egy zseni,másképp működik az agya,mint nekünk-no meg hatalmas kálváriát járt be a Celladammal.De a gyógyszer-mert az!-lassan 30 éve tartja magát,és nem is nagyon reklámozzák,reklámozza az saját magát:)

Holnap meglesz az eredmény,remélem,ugyanolyan jó lesz,mint múlt hónapban-működik az immunrendszerem,ami nekem most létfontosságú.

Hazafelé apuval sokat beszélgettünk,főleg a tesómmal való rossz kapcsolatomról.Nagyon bánt,hogy így alakult,de azt hiszem,mi már nem leszünk jó testvérek.Sok-sok tüske van bennem-gondolom,benne is-ami régre nyúlik vissza,a tavalyi esküvővel folytatva...most lesz a baba keresztelője,és nem lettünk meghíva...de nem érdekel.Az ő életébe nem férek bele.Muszáj elfogadnom,nem emészthetem magam még emiatt is.

Ma már kimentem dolgozni,tele vagyok energiával,szerintem a májam rendben van,mert már nem feszül:)De hamarosan meglátjuk:)Találkoztam betegekkel-hihetetlen,de lassan fél év telt el,és még mindig várnak vissza:)

Jó hozzám a Jóisten:)Ha arra gondolok,hogy ebben a hónapban már "illett"volna meghalnom,és élek-virulok,és dolgozok,és egyre jobban vagyok:))))))))

Ahogy megnő a hajam,és fogyok kicsit,megyek bulizni,az egyik fórumtársam meghívott:)))Már nem sok idő!

 

Buli Ange(így hívnak most a fórumon:)))))

Esős vasárnap

2010.05.16.

Furcsa,hogy nem vagyok képes arra mostanában,hogy kiírjam magamból a fájdalmat,a kételyeket.Aztán rájöttem arra,hogy ha valami nagy dolog történt velem,ami mélyen érintett,mindig utólag tudtam csak feldolgozni-írni róla.

Azt hiszem,most is így lesz.

Sorra bántok meg embereket,akiket nem akarok.Iszonyú hullámzó a hangulatom-a hullámvasút olyan mértékben elkapott,hogy ijesztő.Szinte perceken belül is változik.És az a baj,hogy olyan embereket bántok,akiket szeretek.:(

Nemsokára majd megint könnyebb lesz egy kicsit-megyek hasi UH-ra,meglátjuk,hogy állok,meg egy RTG,vérvételre.Utána,remélem,megkönnyebbülök majd egy kicsit.

Vannak emberek-igazából lányok-akikkel szeretném "rendezni a soraimat",de egyszerűen nem engedik...magamban kell rendeznem,elengednem őket,de nagyon nehéz így.Mintha nem is léteztem volna az életükben..:(

És még mindig esik...

Juhászfesztivál

2010.05.15.

Most jöttünk vissza a juhászfesztiválról,volt ott minden,mi szem-szájnak ingere(csak nekem nem szabad...:(-rengeteg birkapörkölt,bográcsban főzve,mindenféle finom kaják,roston sült csirke,lecsós csirke,gyros,kürtőskalács,nyami...Persze voltak juhászok is,kézművesvásár,este utcabál...

Kedvesnek hoztam egy jumbo pöttyös bögrét,Kölyöknek is,magamnak is,így mindhármónknak van:Kedvesés az enyém piros alapon fehér pöttyös,Kölyöké kék.Kaptak még törökmézet,kakasos nyalókát:)Igazi vásár...

Csak az idő ne lenne ilyen tré,minden oké lenne:))))))

 

Na ilyet is régen írtam:)))))

7köznapok

2010.05.12.

Amióta az egyik kedves fórumtársam feltette az előző kis karcolatot,egyre jobban érzem magam lelkileg.

Sajna az van,hogy "hasonló a hasonlónak örül",találtam egy fórumot,aminek igencsak szerves része lettem elég rövid idő alatt-velük igazán megértem magam,hiszen egy csónakban evezünk.De furcsamód pontosan ezért kezdek visszatérni az életbe...régebben még azt sem szerettem,ha egy volt betegünk leült mellém a buszon beszélgetni.Úgy éreztem,ha csak sajnál,abból nem kérek.De hála Istennek,egyre nagyobb bennem az igény a társaságra...a szempillám,szemöldököm gyönyörűen visszanőtt,a hajam göndörödik:))Egy hónap maximum,és levehetem a baseball-sapkát.

Elkezdtem álmodozni is:)Néptáncolni szeretnék(már találtam felnőtt kezdő néptánccsoportot)és írni.Azt hiszem,a rák figyelmeztetés volt,hogy letértem az utamról,vagy hogy még nem találtam meg...tavaly nyáron kinyílt a lelkem-ez,akinek szól,tudja,hogy neki szól-de mostanában arra sem méltat,hogy egy-egy smst küldjön rám.Volt egy blogja valahol,mindegy,hol,azt meg töröltette,vagy törölte,nem tudom...ezzel olyan bánatot okozott,hogy fel sem tudja fogni.Igen,tudni kell elengedni a dolgokat.De nem így...a másikat meg sem kérdezve...

Kezd sütni a Nap:))))

Szép napot mindenkinek:)

Ange,aki még mindig él és jól van,egyre jobban,az előrejelzések ellenére:D

Ragyogó szemek

2010.05.06.

Antony de Mello/
Ragyogó szemek

Kellemes, langyos este volt, - vagyis inkább még csak alkonyat, hiszen a Nap még nem tűnt el a horizonton, fénye vörösre festette a tájat. A felhők is narancsszínben ragyogtak, a fák pedig gyönyörű óarany színben pompáztak. A lányt szíven ütötte a látvány.
- Milyen szép! – gondolta. – Eddig észre sem vettem, pedig nap, mint nap erre járok.
Fáradt testéről csorgott az izzadtság, nehezen szedte a levegőt, de nem engedett magának pihenőt. Még 200 méter az erdei tisztás, addig nincs megállás. Erős köhögési roham vett erőt rajta.
- Nem és nem! Nem állok meg! Ha kibírom addig, ha nem állok meg, akkor meggyógyulok. Ez lesz a jel.
Szinte önkívületben tette meg az utolsó métereket. Úgy érezte, tüdeje kiszakad, megfullad. Szemét ellepték a könnyek, az egész teste kínban égett, de megcsinálta! Megérkezett! A biciklit csak elengedte. Remegő lábai nem bírták megtartani, lerogyott a földre. Hátát egy fa törzsének támasztotta, miközben zihálva szedte a levegőt.
- Megcsináltam! Megint megcsináltam! Élni fogok. Meggyógyulok. Megmondtam, ez lesz a jel. Sikerült!

A lány beteg volt, súlyos beteg, és naponta versenyt futott az életéért. Ő maga találta ki ezt a „játékot” magának. Amióta a kórházból hazajött, minden nap biciklire ült és űzte, hajszolta magát, mindig valami jelet keresve, választ várva a rettegett és ezerszer elsuttogott kérdésre:
- Meggyógyulok?
A válasz mindig igen volt, de ezt minden nap újra és újra be kellett bizonyítani.
Ahogy ott ült a fa tövében, tekintetét az égre emelve, a fák ágai között észre vett valamit.
- Nahát! Egy bagoly. Jellemző. Ez az én formám. Ezer madár van az erdőben, de én pont egy halálmadár alatt landoltam.
- Halálmadár a nénikéd! Nagyon is tele vagyok élettel, csak most éppen pihengetek, meditálok, mondhatni: bölcselkedem, az élet dolgain töprengek.
A lány meglepve szólalt meg:
- Ó, te beszélsz?
- Naná, hogy beszélek, érzek és gondolkodom. Csak ti emberek hiszitek magatokról, hogy csak ti tudtok mindent, hogy tiétek a világ, miközben mindenen átgázoltok, mindent tönkretesztek – beleértve magatokat is – és közben hülye címkéket aggattok a másikra. Halálmadár, én?!? Mindenki tudja az erdőben, hogy én aztán sok minden lehetek, csak az nem. Valamikor, régen éjjel csak ott fénylett világosság, ahol beteg ember volt. Én éppen arra jártam vadászni, néhányszor elhuhogtam magam, és már meg is bélyegeztek. Igaz, sok lelket láttam elszállni, de érkezni is. Többet tudok az életről és az emberekről, mint gondolnád.
A lány felsóhajtott:
- Jó neked, bagoly, csak ülsz ott fent naphosszat, szunyókálsz és osztod az észt, miközben fogalmad sincs róla, mi az a betegség, szenvedés.
- Eleget láttam, hidd el… Hány sóhajt hallottam, ha tudnád! Jó nekem, igen. De neked is jó lehetne. Ti emberek folyton magatokkal vagytok elfoglalva, de nem láttok tovább az orrotoknál. Mondhatnám : nem látjátok a fától az erdőt. Még magatokkal sem vagytok tisztában. Nem tudjátok, hogy milyen csodálatos lények vagytok, és azzal sem vagytok tisztában, hogy mekkora erőt, energiát birtokoltok – mondjuk ez nem is baj, mert már így is nagyon a fejetekbe szállt a dicsőség. Gőgösek, önhittek, kíméletlenek, önzők vagytok.
- De hát én nem…
- Igen, tudom, Te nem. Bocs, de úgy bele tudom lovalni magam, ha egyszer elkezdem…
- De nézzünk akkor téged. Mit tudsz Te magadról? Egy kedves, fiatal lány vagy, tele félelemmel, mert testedet megtámadta a betegség. De vajon mit tudsz csodálatos, tündöklő, halhatatlan lelkedről? És a Szellemről, az energiáról, ami működteti a testedet, amitől élet van benned? Hajlamos vagy csak a fizikai testeddel azonosítani magadat. De ha így van, legalább azt ne bántanád, gyötörnéd!
- Jó nekem, azt mondod. Hát én békében is élek magammal és a környező világgal – kivéve az egereket, békákat, de belőlük is csak annyit fogyasztok, amennyi a vacsorámat fedezi, nem többet. Nem harácsolok, nem űzöm, hajtom magam, nem versenyzek senkivel. Elfogadom és szeretem magam olyannak, amilyen vagyok. Lehet, hogy a sárgarigó szebb tollazatú és szebben is énekel – nézőpont kérdése. Én viszont bagoly vagyok, nem is akarok más lenni. Ha belenézek a tó tükrébe, azt mondom, jól van így. Szép vagyok. Én egy szép b a g o ly vagyok. Te hányszor mondtad a tükörképednek: elfogadlak, szeretlek, úgy ahogy vagy?
- Ugyan már! Hogy is mondhatnám? Se nem szép, se nem jó. Ráadásul annyi gyötrelmet okoz. Utálom.
- Látod, ez baj. A tested hozzád tartozik, a lelked ruhája. De ha Te megvetéssel gondolsz rá, kínozod, gyötröd, akkor elpusztul. Azt gondolod: fúj, ez a csúfság! Más testet akarok, szép szervál-karcsút, olyat, mint a modelleknek van. Rendben. Ezt is lehet, mondja a mindent átható Szellem. Csak az már egy másik élet lesz. Akkor ezt a testet le kell bontani –ti úgy mondjátok, meghal. De mivel ennek még nincs itt az ideje, csak kínnal és betegséggel lehet lebontani. Ez a test kitartana sok-sok éven át, ha szeretettel bánnál vele. Nézd a kígyót, ha eljön az ideje, fájdalom nélkül levedli a bőrét. Próbáld meg idő előtt lenyúzni róla!
- Szeresd a testedet, fogadd el olyannak, amilyen. Ne gyötörd válogatott kínzásokkal, fogyókúrával. Ne tömd tele mérgekkel. Figyelj oda a jelzéseire. A tested mindig megmondja, mire van szüksége. Ha szomjas vagy igyál – vizet -, ha éhes vagy, egyél, - a tested azt is jelzi, mit kíván, érzed mit ennél szívesen -, ha fáradt vagy, pihenj! Értsd meg, ez a Te érdeked! Úgy is mondhatnám, egy hajóban eveztek: Test, Lélek, Szellem. Külön- külön és együtt. Ez vagy Te. Hozd létre a békét, a harmóniát magadban. Szeresd magad, hiszen tökéletes vagy, annak születtél. Arra az életre, amire vállalkoztál a születéseddel pontosan ez a „csomag” volt a legmegfelelőbb. Bízzál magadban, a testedben, a lelkedben. És bízzál a Teremtőben, aki a szívedben lakik – éppúgy, ahogy az enyémben is és minden élőlényben. Tiszteld magadat és másokat, tiszteld az élet minden formáját. És most menj, és légy újra egészséges!

A lány összerezzent.
- Elaludtam. Mennyi lehet az idő?
Még világos volt, csak pár percet pihent és valószínűleg elszunyókált.
- De érdekes álom volt!
Fogta a bicajt…felüljek? Hazafelé már lejt az út, nem kell pedálozni, csak legurulok. Felült a kerékpárra és élvezte, ahogy a langyos szél simogatja az arcát. Bogarak csapódtak a bőrének, de most még ez is jólesett. Kitágult orrcimpákkal szívta be az erdő illatát. Hallgatta a kerékpár surrogását és azon túl a madarak énekét. Szeme beitta az alkony varázsát. Minden érzékszerve kitűnően működött.
Ez hát az én testem – gondolta. Mennyi mindent tud!
Mire hazaért, farkas éhes lett.
- Mit is együnk, mit is? Szalonnát, hagymát, paradicsomot, paprikát!
- De kislányom, azt nem lehet!
- Nyugi, anyu, jó lesz így, meglátod.
Vacsora után lezuhanyozott és ágyba bújt. A nyitott ablakon át tücsökzene szólt. Sokáig hallgatta.
Aztán egyszer csak:
- Huhú-hu, huhú-hu!
Felugrott az ágyból és az ablakhoz sietett. Odakint sötét volt, csak a csillagok ragyogtak a nyári égbolton.

Hát, jó. Legyen.
Fogta a köpenyét és kiment a fürdőszobába. Megállt a tükör előtt. Valaha selymes hajkoronája helyén kis tüskék ágaskodtak – a kemoterápia megtette a magáét..
- Copfot egyhamar nem fonok, az biztos, de azért nem olyan vészes. Ha felszedek néhány kilót és megtanulok énekelni, a lányok bevesznek a Pa-Dö-Dö-be.
Igen, sokat fogyott amióta megbetegedett. Bőre petyhüdten lógott. Gyengéden megsimogatta.
- Szegény testem, mennyit szenvedtél. Bocsáss meg, hogy annyit kínoztalak! Bocsáss meg, mert nem szerettelek. Most tudom csak, milyen értékes vagy számomra. Most látom, mekkora kincs birtokában voltam, amíg volt egy egészséges testem. De talán még nem késő!
Odahajolt a tükörhöz.
- Szeretlek – mondta a könnyes szemű lánynak ott szemben.
- Szeretlek, úgy, ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy. Nem akarom már, hogy más legyél, az sem fontos, szép vagy-e? Csak legyél egészséges, kérlek szépen, legyél újra egészséges!
- Szeretlek! – súgta még egyszer, végre teljes szívből, őszintén.

Egy hét múlva, amikor kontroll vizsgálatra jelentkezett, kezelőorvosának feltűnt, hogy valami megváltozott. Bár a leleteiből még nem derült ki egyértelműen, hogy mi, de valami történt, az biztos.
Aztán rájött.
Ennek a lánynak ragyog a szeme!

 

 

 

Nem kell a félelem

2010.05.06.

Mostanában elég nagy lelki átalakulásokon megyek keresztül.

Rájöttem,hogy testi szinten hiába teszek meg mindent(kivéve az onkológia és a kemó zsákutcáját)ha lélekben nem engedek el dolgokat...szóval most nagyon keményen a lelki oldalára helyezem a hangsúlyt,de nem az önmarcangolás szintjén.Rákos vagyok.Na és?Egyszer mindenki meghal,ki előbb,ki utóbb.Csak a "kényelmesebb"helyzetben levő emberek,akiknek a Jóisten könnyebb keresztet adott,hajlamosak erről megfeledkezni.

Rengeteget olvasok...Tudtátok,hogy Einstein már 1905-ben leírta,hogy energia és anyag ugyanaz,csak az anyag "sűrűbb",kézzelfoghatóbb?Akkor mi x kiló energia vagyunk...:)Minden energiának(gondolat)hatása van a testünkre(anyag).Ez persze nem újkeletű felfedezés részemről,hiszen elég régóta agykontrollozok,de a maradék gondolataim...az agykontroll csak napi 3x1/2 óra...és a többi?nem vagyok hajlandó negatív gondolatokat beengedni az agyamba.Leeresztem a rekeszeket,mint a nagy hajókon,tudjátok,hermetikusan lezárom,hogy ne ömölhessenek be...

Nyáron nagy fába vágjuk a fejszénket...én,vagyis mi Kölyökkel kicsit hazamegyünk nyaralni anyuhoz,Kedves pedig szülővárosában keres munkát,és szeptembertől odaköltözünk.Semmi nem állíthat meg.Ó,olyan csendes  a Tiszapart...hogy jöhettem el ebbe a zsúfolt,barátságtalan nagyvárosba,ahol senki nem törődik a másikkal,ahol állandó benzingőz bűzölög...de otthon jó lesz nekünk.

Végre.

Anyák napja,kicsit másképp,mint tavaly

2010.05.02.

Olvasom a tavalyi anyáknapi írásomat.Mennyi erő,szeretet volt bennem.Hova tűnt?Mikor lettem ilyen megkeseredett,gyötrődő picsa?Talán amikor Onki Doki szemembe vágta,hogy "fél év,törődjek bele"????"BOCS,rossz napom volt!!!!"Persze,meg kell értenem,őt is,meg mindenkit...persze,Doki,biztosan te is beletörődnél,hogy itt hagyd a kétéves csepp lányodat,biztosan,ugye,mosolyogva?!

Vagy amikor agyonszurkálva csöpögött belém a méreg,kiszolgáltatva feküdtem,és egy ápolónő azt mondta(nekem,aki életemben egy szál cigit el nem szívtam!!!!!):Íme az élő példa,így jár,aki dohányzik!Mondta mosolyogva,én meg köpni-nyelni nem tudtam...Én,az élő példa,aki két évig szoptatott,vega ki tudja mióta,(kb 17 éves korom óta)nem iszik,nem dohányzik,és mindig a segítésről szólt az élete!!!!!Igen,én vagyok az ÉLŐ PÉLDA!!!!!!!!!!!!!

Vagy amikor a barátaim,a betegeink sorra"hagytak"el,nem köszönnek a buszon,nem hívnak,mert nem tudnak mit kezdeni velem,vagy mert azt gondolják,ha nem néznek rám,őket elkerüli a betegség?!MINTHA LEPRÁS LENNÉK!!!

 

 

Hát ez voltam én tavaly,olvassátok...

 

 

 

"Anyák

 

Belegondoltatok abba, hogy Ti,akiknek gyereke van,Mi,Nők, Anyák-halhatatlanok vagyunk?...

Elég csak hajdanvolt csepp magzatom égszínkék csillagszemébe néznem...(ami ugyanolyan kéken világít, mint az enyém...) Már nem érdekel más,csak egy pillanatra felejtsd el a Válságot, a napi gondokat,hajítsd félre a felmosót,ne gondolkodj,még ha nem is tudod, miből veszel cipőt jövő héten arra az irdatlan,majd'38-as, legkevésbé virágillatú tappancsra-

csak sodródj

lélegezz

nézz

befelé

Ajándék vagyunk, csoda, megismételhetetlen történései az Univerzumnak,ha akkor nem mész át az úton, nem mész be abba a kocsmába(Folti Páb, hirdette öles neonbetűkkel a felirat),ha nem ölelkezel felelőtlenül azzal az emberrel, akihez majd kiderül, valójában semmi közöd, és mégis-

pillanatba fagyott sűrített létidő-ősrobbanás-

a világon minden összeér előbb vagy utóbb---

halhatatlan vagyok!

Kölyök elgondolkozva fordul befelé, álomittasan motyogja-a bőre még baba,de egy-két pihe az ajka felett már emlékeztet majdani felnőtt férfi énjére-Tudod,Anya, hogy neked lesznek unokáid is egyszer?...

Bummm...a világ már nem lehet a régi.

Csak nézz visszafelé,éld át a régi viseltes dolgaidat-előre pörög az Idő Kereke, vagy hátrafelé?...Ugyanúgy tartja a kezét, ugyanúgy mosolyog, ugyanúgy szenved, mert azt gondolja, nem szeretem...

Hadd pörögjön visszafelé...ebben a pillantásban benne van Anyám pillantása, aki kísértetiesen emlékeztet már Mamára, ahogy szemüvege felett rám néz...Uramisten, májusban hatvan éves lesz.

S az ő pillantásában benne van nagyanyám,aki szintén soha nem ment el valójában közülünk,s az ő pillantásában dédanyám, akit már nem ismerhettem meg, sajnos...vajon ő gondolt erre,hogy lesz valaha dédunkája, aki egyszer majd, a számára elérhetetlen jövőben köszönettel gondol rá?

mert miatta, miattatok,

Anyám,

csepp csillagom

lettem halhatatlan."

 

Május 1

2010.05.01.

Számvetés:

-május van,rekkenő meleg,egyetlen tavalyi ruhám sem jön rám a Medrol áldásos hatásai miatt

-dagadt vagyok,kopasz,a barátaim szép lassan elpártoltak mellőlem

-a kapcsolatom haldoklik

-beteg vagyok,még mindig,és ki tudja,mi lesz...

-egész nap egyedül vagyok,élek egy virtuális világban

Szeretnék változtatni,a lehető legjobbat kihozni ebből a helyzetből,de egyelőre kevés vagyok hozzá.Szar,gyenge ember vagyok,köpjetek szemen.Ha lenne bátorságom,öngyilkos lennék.

Mindenkinek szép napot,Onki Doki,lehet igazad lesz,és hamarabb feladom,mint ahogy Fehérköpenyes Istenként jósoltad.Kösz neked is.Mindent.

Táltos-túra 2

2010.04.25.

Az előttünk álló-amúgy nagyon szimpatikus felvidéki hölgy-mind a kettőnket jó alaposan megnézett magának.

Sok időbe tellett,mire bejutottunk,hiába kértünk reggel kilencre időpontot Magyar-Kovács Andráshoz,a táltoshoz...a rendelő gyönyörű,mindenhol magyarságunk jelképei,Istenanya-festmények,rusztikusan faragott székeken birkabőr párna,az asztalon elszórva a táltos könyvei a magyarságról-amúgy egyre jobban érdekel "vén"fejemmel a történelem,főleg a magyar történelem...tudjátok biztosan,mennyi "pletyka"kering a neten,ezeket próbálom a tanultak összevetésével és józan ésszel szűrögetve letisztítani...de vajon ki tudja,mit tanítanak,mi az igazság,és mi az,amit valóban újra felfedezve a neten terjesztenek.

Na,a hölgynek Apu volt inkább szimpatikus,mint én:)ezen jókat mosolyogtam magamban,mert a "varázspálcájával"inkább nézett ki jóságos boszorkának,mint reflexológusnak.

Félre ne értsetek,én hiszek ezekben a dolgokban,abban,hogy több vagyunk,mint test, és hogy a világunkat mi teremtjük...igen,ebben nagyon...

Szóval engem egy ötéves kisfiú szelleme kapott el,valamikor hat évvel ezelőtt,állítólag egy nagyon rossz,akaratos,sírós kisfiú szelleme,aki egy kórházban kapaszkodott rám-tényleg voltunk benn Kölyökkel akkoriban kórházban,két napig,vakbélgyulladás gyanújával.Azt mondta,hogy ha leveszi rólam,minden könnyebb lesz,és nőiesebb leszek-amivel meg is bántott egy kicsit,igen,félig kopaszon,baseball-sapkában jelenleg nem vagyok valami nőies,de hát ez egy átmeneti állapot.:(

Behunytuk a szemünket,el kellett mormogni egy varázsigét...aztán,ha hiszitek,ha nem,valmi furát éreztem,mintha a nyitott ablak felé "húzna"ki valami belőlem,valami furcsa-bizsergető érzés volt,éreztem,hogy "kapaszkodik"belém-mondtam is magamban,szeretettel elengedlek-nem volt valami jóérzés,mert valahol a kétségbeesését is éreztem..

Apuról is levett egy szellemet,persze ő jókat röhögött rajta,de legalább bement Magyar-Kovács András fiához,Péterhez,aki nagyszerű csontkovács-úgy perdült ki Apu az ajtón,mintha húszéves lenne,rendesen meglepődtem rajta-mondtam neki,na ezért már megérte eljönni:)

Amúgy teljesen általános dolgokat mondott a hölgy:ne egyek húst,tejet,engedjem el a régi sérelmeimet,sportoljak,stb...

Gondolkoztam rajta,hogy ott maradok Pesten,felkeresem a régi "ismerőseimet":P,de még nem vagyok formában,nincs kedvem,hogy valaki is így lásson,aki egy éve csinosan,szőkén látott-ennél hiúbb vagyok...de jön még kutyára kamion!!!!!!!:)))))))

Tegnap meglátogattam egy ismerősömet Onkológiában,és összefutottam Onki Dokival a folyosón...Kedves szerint bunkóság volt vele nem leállni beszélgetni,de ha tudnátok,hogy nekem már az fél gyógyulás,hogy-egyelőre-nem kell odajárnom...rohantam kifelé a napra, az Életbe,a biciklimhez:)))))

Az önbizalmam a hajam visszanövésével arányban-tehát lassan:P-jön vissza, még fogynom kellene,de a Medrol úgy kapaszkodik belém,mint a kis szellemem...:((de egyre és egyre és egyre jobban vagyok!!!!Élni fogok,nem tudom,meddig,de a hátralevő életemet nem vagyok hajlandó nőiességemtől megfosztva,dagadtan,fáradtan,fájdalmak közepette tölteni-hála a Celladamnak,olyan vagyok,mint régen:))))Elmondhatatlan boldogság,hogy eszek,és nem feszül a májam,ne tudja meg senki,milyen érzés...az energiám pedig kirobbanó,most már az a bajom,hogy effektíve nincs mit tennem...és még egy jó jel:a másfajta "étvágyam"is visszatért,meglepő rohammal:))))Mondom,jön még kutyára kamion,nagy a tenger,sok benne a hal...

Jujjj,megint kezdek rossz lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!:P

 

Táltos-túra

2010.04.23.

Tegnap könnyebb lettem egy szellemmel:)

Részleteket holnap,jóéjt mindenkinek...

Ülünk a padon

2010.04.20.

Ülünk a padon,hármasban,én,Kedves és a lány a házból,akivel tavaly nyáron anno nagyon összevesztem egy hülyeség miatt,és most januárban egy öleléssel sikerült kibékülnöm...

Nézem kedves-fiatal arcát:27 éves,egy évvel fiatalabb,mint én,amikor az "első"lezajlott.Egy áttétet találtak a nyirokcsomóiban,ezért kapott hat"pirosat",most kitudjahány sugár következik-jól bírja,Béres cseppet szed,mást nem.

Bízik az orvosokban-azt mondja,nagyon sokan gyógyultak már meg a kemó-sugár kombinációtól.Döbbenten nézek magam elé.

Jó látni lelkes arcát,hitét a hagyományos orvoslásban-de én sajnos kicsit tapasztaltabb vagyok ebben a kérdésben,mint ő...Én is ugyanígy hittem,én is ugyanígy bíztam az orvosokban hét éve-ahogy nagyon-nagyon sok sorstársam tette...ezért vettem fel a kemót(igaz,nem mindet)sugarat...

És látom a sorstársaimat,ülünk a folyosón,áttétek jönnek-mennek,könnyedén-lazán,mint nyári napon szivárványzápor-kissé mélyebb nyomot hagyva az emberben.Az út?Inkább egy-,mint kétesélyes...

Mindentől meg lehet gyógyulni,akár a kemótól is,ha hiszel benne-tanítják nekem drága fórumozós sorstársaim.De legelsősorban-önmagadban kell,hogy higgy...

Ma reggel egy lány-igaz,csak msn-en át-elrepített Bulgáriába.

"Szeresd magad-őszinte,tiszta szeretettel...

Szeresd a tested

Hisz annyi mindent megtesz érted...

Még mindig életben tart-még mindig lélegzel

A lelked nem akarja a halált

Elrepítselek Bulgáriába?...

A nap fényében fürdőzz

Táncolj a széllel vadvirágos mezőn

Szerelmeskedj a tenger hullámaival

Mosolyogj

Nevess

Szeress

Élj

Repülj..."

És én repültem.Egyetlen tiszta pillanatra csak,de repültem.

Ahogy egy túlélő társam írta:a rák jót tett vele-soha nem azt csinálta,amihez kedve volt.Most ír,regényeket,verseket,gyógynövényes könyvet-mindig is akarta tudni,hogy meg lehet-e gyógynövényekkel gyógyulni a rákból.

Megtette:)

Mindenki máshogy repül,rájöttem.Ez a fiatal lány meg fog gyógyulni,mert hisz abban,amit csinál,mert azt látom,hogy nem érdekli-süt a Nap,állást ajánlottak neki május 1-től,négyórásat,kezd kinőni a szempillája,szemöldöke,a haja...

Repülj...

Repülök én is,ígérem.

 

Fogcsikorgatva

2010.04.18.

Mostanában egyetlen módszerem van,hogy kihúzzam magam a kezdődő depressziómból-ami ráadásul még egészséges is:)-szinte állandóan tekerek-biciklit:)

Visszaolvasgattam a tavalyi dolgaimat:Istenem,egy zokszavam nem lehetett(és volt is egy időszak,amikor nem is volt...)megvolt mindenem,egészség,munka,amit szerettem,emberek vettek körül,akik szerettek-szerettek?Hol vannak most?Nagyon-nagyon lemorzsolódtak.Rengeteget csalódtam "barátokban".

Azt hiszem,nincsenek barátaim.

A Jóisten,tudom,nem gonoszságból tette ezt velem,Ő nem lehet "gonosz".Utat akar mutatni-csak még nem jöttem rá,mi is az én utam.

Sokat olvasok arról,hogy a gondolatainkkal teremtjük a világunkat,az életünket.Tényleg ezt akartam?Tényleg benne volt már a blogomban a kezdődő katasztrófa?Isten megmutatta,hogy másképp is lehet élni,tiszta gondolatokkal,őszintén,boldogan.És amikor végre elkezdtem így élni-elvett tőlem mindent,amit szerettem.

Nem,ez így nem igaz.Hála Istennek,élek,javulnak az eredményeim,a fizikai állapotom-amióta Celladamot kapok vénásan-jelentősen javult.Napi egy-másfél óra biciklizés,egy óra séta,a lépcsőn felfelé futok-jó edzés:)))Egy hónapja alighogy felvánszorogtam a lépcsőn,sírva leültem egy székre,és nem bírtam felkelni vagy félóráig,olyan gyenge voltam.

Újra meg újra próbálom átértékelni az életemet,hogy mit tettem rosszul.Ilyen szempontból nekem Emő a példaképem.Olvasgatom előlről a blogját:mennyi erő,lendület,tisztelet és boldogság van benne...és önmagát is helyére tudja rakni,ami nagyon fontos.

Asszem,addig nem igazán tisztelem magam,és nem haladok előre,amíg így beszélgetek magammal:te dagadt,kopasz disznó.

Nézem a kerteket:felásva,bennük új életek szunnyadnak:harsanóan pirosló retek,újhagyma,ilyenkor már vetettem a borsót is,babot...a helyemen más ül,aki nem ismeri a falubélieket...Mi ez a kurva,fogcsikorgató fájdalom bennem állandóan??!Hisz lehetne rosszabb is,már tarthatnék a pelenka-morfiumtapasz kombinációnál...hiszen novemberben adtak a Fehérköpenyes Istenek fél évet...lassan május,és én egyre jobban vagyok...

Azt hiszem,azt teszem,amit tíz éves koromban:elmegyek,és megkeresem magam.nem lesz könnyű,de muszáj...talán igaza van Sea-nek,el kellene kezdenem komolyan írni...

Istenem,add,hogy újjá tudjam építeni a világomat.

Ámen.

Életben maradni

2010.04.14.

nem vagyok senkié

nem vagyok,csak magamé

nem vagyok,csak a hunyorgató-éles áprilisi szélé

egy  jó marék zsíros anyaföldé,amelybe hazatérek talán

földé-vízé-levegőé

nem vagyok,csak a vágyaimé

nem adom magam

senkinek

vad vagyok,utolérhetetlen vágtató-harapós kanca

vérbő,vágyakkal teli

sosem leszek senkié,ezt meg kell értened

éltem,ahogy éltem,és még fogok is remélem

a világra fittyet hányok

minden illúzió-én nem vagyok az

saját magam teremtette világban

ahol enyém minden és mindenki

ahol igazán élek

 

 

 

Kaphatnék egy kis földet,kérem?...

2010.04.11.

A fenti idézet az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányomból van-talán nem is pontosan-a Titkos kertből...Varázslatos írás,mindenkinek ajánlom,gyerekkori énem szinte követeli ezeket a könyveket mostanában...

Olyan szépeket álmodok mostanában,hihetetlenül színesek,csodálatosak...az egyik ilyen álmomban megvolt a kiskertem a rendelő előtt,pontosabban a gondnok-akivel a négy év alatt nagy barátok lettünk,a szó legnemesebb értelmében-felásta,elkezdett veteményezni is,és volt már,ami ki is bújt a földből...szinte repültem a kertbe az örömtől.Mennyi,de mennyi örömöt adott tavaly,tavalyelőtt,ahogy figyelhettem a természet ébredezését,a saját kezem munkájának gyümölcsét,a rengeteg biozöldséget-emlékszem,tavaly egész nyáron tököt,cukkinit,és patisszont ettünk minden létező formában,mert úgy nőtt,mint a dudva:))))Igénytelen zöldségek.

Ez is bánt-veszteség.

Nem találom a helyem.

Bár fizikailag egyre jobban vagyok-múlik a kemó hatása,hál istennek!-lelkileg nem az igazi.Utálom azt a várost,ahol 13 éve élek,ahol annyi rossz történt velem,és szeretnék elköltözni-és el is fogok,csak meg kell várni az évvégét.

Még két és fél hónap,vagy kettő?Szinte kibírhatatlannak tűnik.

Az iwiwen az egyik volt osztálytársam írta:"Félig túrkevei vagyok,félig bujáki,és egészen boldog!"

És én?Sehol nem vagyok...Én egészen HAZA akarok menni.

Kaphatnék egy kis földet,kérem?Kaphatnék egy új életet,kérem?Kaphatnék pár napot,amikor nem kell rettegnem,kérem?Nem,nem vagyok hajlandó megadni magam.Csak ne fáradnék ennyire.Az a nyamvadt kis földdarab-ami miatt a Dokival végül vitánk lett,ui. a szomszéd csinált egy 80 ezres vízszámlát,amit(lévén a szomszédot nem tudta megfogni)az én fizumból vont le húszezresével-iszonyú sokat jelentett számomra.A megújulást,reményt,a két kezem munkáját,hogy van ÉRTELME...hogy minek?

Az élet él,és élni akar...

Megbocsájtok,Doki,mindenkinek megbocsájtok,mert másképp nem megy,mert ez az a  pont,ahol, vagy meghalok,vagy túlélem.

HAZA AKAROK MENNI!

Magamat ringatom

2010.04.08.

Ülök a buszon,amely hazafelé tart.

Haza,haza.Haza.

Szelíd halántékom álmos ablaküveghez ér alig-alig érintve.Lassú busz ez,megbízható,enyém-mint minden ebben a kicsi városban,ahonnan eljöttem.Csendesen,befelé figyelve magamat ringatom-keresem a biztonságot,mint mindig,november óta.

Utcatáblák,cégtáblák-mint húsz évvel ezelőtt,egy város,melynek minden macskaköve jelentőséggel bír,emléket hordoz-Kovács Lajos autószerelő,mellette még mindig ott a fodrász,ahova kicsi koromban anyu hordott,a kisbolt-mindjárt le kell szálljak...

Sodródok lefelé a többiekkel-hirtelen egy szempár kapcsolódik az enyémbe,egy tekintet,amit láttam már valahol-de hol?Nyolc-kilenc év körüli sovány kislány,barna szem,fekete,kócos haj,hatalmas férfibiciklivel kerülgeti a hazafelé tartókat...Nevetést hallok a helyi büféből,összetéveszthetetlenül ismerős nevetés,barna szempár,kócos-feket haj,25 évvel idősebb kiadásban...

Hát hogyne tudnám...Ülünk a mászókán,nyolcévesek vagyunk,molnármóni szalutál maszatos barna kis kezével,míg én hittel kiáltom:Előre, a végtelenbe!

Csillagpor ez a térdünkön,nem homok,az ég feszített mélykék bársony,szövetén arany pöttyökként ütnek át idegen égitestek...Mindenre képesek vagyunk,a mennyország még nem tört szilánkokká,lelkünk végtelen fecskeként száll,Isten kertjéből még lophatunk-hitet,reményt,erőt,ártatlanságot,bizalmat...

Később már nem.

Ez ő-molnármóni kislánya...hát innen volt ilyen ismerős a tekintet...ugyanaz a huncutság van benne,ugyanaz a csibészség,és ugyanaz a felhőtlen ártatlanság,mint nekünk jópár évvel ezelőtt...

Össze-összekapcsolódik a tekintetünk-vajon miért érzem azt,hogy ismerem,és ő is engem?Semmi félelem nincs benne,hogy ez a fura kinézetű,baseball-sapkás nő megnézi...csak suhan-suhan körbe a buszvégállomás körül,mintha valami eltévedt kis fecske lenne.

Itthon vagyok,végre.

Húsvét

2010.04.04.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

 

Angeleyes

"Földrajz"

2010.04.03.

Amióta itthon vagyok,és nincs-effektíve-teljesidős munkám,és kiskertem se-amit nagyon sajnálok:(((,magamhoz képest elég sokat nézem a nagy "agymosót",a TV-t...

Ilyen-olyan szempillaspirál,amitől a szempillánk még dúsabbnak és hosszabbnak látszik,műsorok modellekről és szépségkirálynőválasztásokról,fantasztikus illatú tusfürdők,amitől endorfinjaink olyan mértékben tobzódnak bennünk,hogy képesek vagyunk a szökőkútba ugrani...

Minden a külsőről szól,fogyasztói társadalmunk töményen zúdítja az emberkékre az információkat,hogy mitől és hogyan lehetnénk boldogok,boldogabbak,szebbek.

Nézem magamat a tükörben:a kemó utóhatásaként a szempillám,a szemöldököm-a VÉDJEGYEM,amitől Angel-eyes vagyok/voltam/lettem,amiről a kozmetikusom mindig azt hitte,festetlenül is,hogy műszempilla-szóval a szempillám is megritkult.Így aztán mostanában nem festem magam.

Nézem magam.Pár szál haj,golyófej,szempilla és szemöldök halványan...ez vagyok én.

Tényleg ez vagyok?Tényleg ennyi lennék?

Nem,nem hiszem.

Én vajon szeretném-e a gyermekemet,ha kevésbé szerencsés lenne,mint ahogy szerencsés-köszönöm, Neked,Uram-merthogy szép,és egészséges...Ó,dehogy,mindenhogy imádnám!Vagy kevésbé szeretném-e az édesapámat,ha beteg lenne,vagy az édesanyámat,ha kövérebb lenne,vagy csontsovány...Ők nekem mindenhogy szépek,a legszebbek,és mindörökké szeretni fogom őket,szívem minden szeretetével...

Akkor én miért gondolom,hogy így nem vagyok szerethető?Mert már nem néznek meg az utcán,mert nem néznek a szemembe,mert a baseball-sapka-azt gondolom-elrejt mindenki elől-talán még saját magam elől is...

Muszáj magamat szeretnem,bár testem "földrajza"már megváltozott,nem is kicsit...nem vagyok,nem leszek már 50 kiló,talán nem leszek olyan szép,mint voltam...ha magamat nem szeretem,hogy várjam el,hogy mások szeressenek?De azt hiszem,nem lényeg.Nagyon sokan elmaradoztak mellőlem.De aki fontos,mellettem maradt-ennél nagyobb ajándék nem kell-talán csak annyi,hogy meggyógyuljak.

De ha nem,azt sem érzem kudarcnak.Aki születik,meghal...

(De jó úton járok,ezt azért el kell mondjam,onki doki is leírta nemrég az ambuláns lapomon:a tüdőben,a légcső melletti 3 cm-es áttétek eltűntek(figyelitek?:))))több volt!!!A májamból egy eltűnt,a másik kettő jelentősen összement,a cicimben is ugyanez a helyzet-összességében véve kb 65-70%-os regressziót csináltam magamban,magamnak:))))

A hitem töretlen.Az "új"külsőmmel pedig vagy megbarátkozok,vagy teszek ellene-türelem,türelem,van még mit tanulnom...

A lényeg,amit napról napra tanulnom kell:én nemcsak a testem vagyok...lélek vagyok,halhatatlan...csodaszép-mert más nem lehetek,azt hiszem...hisz minden,ami Istentől jön,csak csodaszép lehet...

Van,ugye,aki benéz a baseball-sapka alá?...:)))))

 

Misztérium

2010.03.28.

"Azt mesélte nekem egy idős jezsuita:"Tudod,Feri,már negyven éve Japánban éltem,amikor megkaptam a diagnózist,hogy rákos vagyok.

Leültem,és arra gondoltam:végülis hatvanvalahány évet éltem,az nem is kevés,de azért ez a betegség mégis rettenetes probléma"

Lázasan agyalt ezen a problémán-és egyre rosszabbul lett.Már bent feküdt a kórházban,amikor egyszer csak feleszmélt az ágyában,és így szólt:"Én azt gondolom,hogy a rák nem probléma,hanem egy titok.Ha problémaként nézem,akkor megfeszítem az összes erőmet,és végül mégis veszítek.Ha problémának tartom a rákomat,akkor megpróbálom kiszakítani magamból,hogy megint egészségesen tudjak élni.Akkor gyűlölöm és utálom ezt a daganatot,és meg akarom oldani a problémát.

Ez így nyilvánvalóan zsákutca lesz.

Én azonban úgy gondolom,hogy ez nem egy probléma-ez egy misztérium.Ha pedig egy misztériumról van szó,akkor meg is kéne nézni,mi ez.Bontsuk ki hát ezt a misztériumot!És azt mondtam:nahát,rák,ha jönni akarsz,akkor gyere!Tudom,hogy a mélyedben rátalálok valami kincsre-az életemnek a titkára!"

Ahogy ez a szemléletváltás végbement benne,az orvosok legnagyobb csodálatára néhány hónapon belül teljesen meggyógyult.A gyógyulása óta több,mint húsz esztendő telt el."

A vezető gondozónő-ahol másodállásban dolgozok-csillogó szemmel szaladt utánam,már a kapuban ért utol.

-Ange,ugye nem sértelek meg...-kérdezte,hatalmas kék szeme mindenttudóan villant meg,mélyén csodás-sejtelmes szikrákkal-Ezt egy könyvből fénymásoltam ki neked...

Udvariasan megköszöntem,és a zsebembe gyűrtem.Messze jártam már,amikor kibontottam,és könnytől lassan elhomályosuló szemmel olvasni kezdtem

Napok óta ezen jár az agyam.

Misztérium.Az életem egy misztérium,a betegségem egy misztérium.

Hirtelen képek villantak fel az agyamban,egymás után,tele édes emlékekkel.Apu horgászni visz,apu eljön értem az oviba,hatalmas kezét fogva tudván tudom,hogy egyszer ő lesz az én férjem...szerelmek,könnyes csalódások,amikor azt hiszed,megáll a szíved,megszűnik dobogni-évekkel később pedig mosolyogva veszed észre,hogy a legnépszerűbb közösségi portálon a TE képed is rajta van,ahol együtt vagytok-micsoda apró boldogság.Emberek,akikre mindig lehet számítani-Apu,Anyu,Édes Mostohám,Kedves...És a legutolsó,a tegnapi:Kölyök áll az esőben,boldogan fölfelé tartja az arcát,szája nyitva,hogy érezze az eső ízét,bőrig ázik,miközben én egy eresz alatt kuporgok,de ő tele tüdőből kiabálja:SZABADSÁG!!!!

Igen,EZ a szabadság.

Sok mindennel megbékéltem ez alatt a pár hónap alatt,értek veszteségek,rengeteg fájdalom,és megtanultam beletörődni,elfogadni,hogy talán hamarosan meghalok-és megtanultam nem félni tőle-talán odaát jobb.Ezzel együtt harcolok tovább,mert-talán-a Jóistennek még dolga van velem.

De a lényeget,amit senki nem vehet el tőlem,és amit magammal viszek,ami folyamatosan és végtelenül áramlik köztünk-közted-köztem-mindenhol-tér és idő nélkül,

 a lényeget már megtanultam

SZERETET.

Javulás :)))

2010.03.27.

Szerdán voltunk Egerben CT-n,hála istennek elég jelentős mértékű regresszió látható:)))

A vérképem,a tumormarkerem is jó:)))

Holnap írok bővebben,le kell,hogy csapódjanak a dolgok,sűrű hét volt...

Vasárnap délután

2010.03.21.

Ma délelőtt kimentünk Kedvessel és kutyival az Erdők Erdejébe:)

Ez meglehetősen érdekes történet volt,mert szerencsétlen kutyát nem bírtuk másképp kivinni-egy pár km az erdő-csak hátizsákban.:)Próbáltam a biciklimhez,pontosabban a kosárhoz odaszíjazni,de egy lépés után sikerült úgy kibogoznia magát,hogy kiugrott és vidáman ügetett mellettem.Hihetetlen önfejű egy kutya,amit ő eltervez,az úgy van,és kész.

Szal bele a hátizsákba-meglehetősen furcsa látvány volt az izgő-mozgó-vakkantgató hátizsák,és hajrá,binyigli.Lehangoltan vettem tudomásul,hogy alig bírom a tempót,én aki tavaly mindennap biciklivel mentem a melóhelyemre-14 km.Mondjuk,azóta híztam vagy 15 kilót,sajna,meg ugye a történtek:(De azért tapostam rendesen.

Nagyon jó volt kicsit mozogni,rég nem voltam fizikailag ilyen jól...vissza kellene hozni már az életünkbe az úszást,még ott a bérlet,egy csomó alkalom.

Holnap megyek vérvételre,kíváncsi vagyok,milyen a májfunkcióm,és kedd,vagy szerdán CT-re,szorítsatok...

Vajon jó úton járok??

Gondolatok erről-arról

2010.03.16.

Mostanában nagyon rákattantam egy-egy fórumra,ami a daganatos betegségekkel foglalkozik.Van egy-két nagyon rendes ember,aki felkarol.Még mindig nem nagyon tudok kibékülni a gondolattal,hogy ebben a csatában a legfőbb szövetségesemet,az immunrendszeremet teszik tönkre...kemóval a hivatalos gyógyulási arány (az olyan nehezebb esetekben,mint az enyém):3%.Erre senki nem lehet büszke,azt gondolom,az onkológia zsákutcába jutott.Nem igaz ám,hogy javulnak az arányok,mert tavalyelőtt kb 33 ezren haltak meg rákban,tavaly meg 39 ezren.Gratula mindenkinek.

A hagyományos onkológia elutasítja-méghozzá vaskalaposan- a holisztikus gyógyítást,olvasgattam a fórumokon,hogy orvosok még immunrendszererősítőt,vitamint sem ajánlanak a betegeknek-hadd nőjön az államilag elismert halálozási ráta,ne kelljen annyi nyugdíjat fizetni.Hisz úgyis mindenki tudja,hogy a kemó,sugár másodlagos daganatokat okoz,x év múlva-élő példa vagyok rá,baromira bánom,hogy hét éve bevállaltam.Akkor,hét éve kellett volna életmódot váltanom,megcsinálni egy léböjtkúrát,stb.A szervezetem akkor még topon volt.Most...agyonkemózva,sugarazva,szurkálva,műtve...

Mindegy,nem eszik olyan forrón a kását.

A kutyi-az én gyógyító kiskutyám-itt fekszik a lábamnál,melegíti:)Úgy vigyáz rám,hogy hihetetlen.Kedvesem szerint érzi,hogy nekem van rá a legnagyobb szükségem.Lehet.

Az önbecsülésemet-persze lehetne mondani,hogy ilyenkor ne erre gondoljak-azt már rendesen tönkretették.Kopasz vagyok-illetve van valamennyi nevetséges hajam-és a Medroltól sikerült jópár kilót felszednem.Most kellene legjobban becsülnöm a testem,szeretgetni,és nem tudom...szinte minden percben ezen jár az agyam.Szex,gyöngédség?Max.csak álmaimban...és nem azért,mert nem lehetne,hanem mert nem bírom elfogadni a testem így.Pedig ez nem jó.Sic transit gloria mundi,ezt már írtam.Voltam szép és csinos,majd leszek is,csak ezt az átmeneti időt kellene kibírnom.Popper Péter szerint ilyen nincs.Meg kell élnem a maga teljességéban ezt az időszakot.Aha,baromi jó,az utcára sincs kedvem kimenni.Olyan,mintha elszeparáltam volna magam a világtól.Mit tegyek,nem vagyok szép látvány.Olyan fura,hogy voltam valaha szép és felhőtlenül boldog.

Düh,düh

2010.03.12.

Napok óta dührohamok jönnek rám,persze csak disztingváltan.

Folyamatosan a buszon ülő embereket nézegetem-sokat rohangálok ide-oda,mindig van intéznivaló...Próbálom kitalálni,hová mennek,milyen életet élnek,mi járhat a fejükben...Általában  mindig ugyanaz a vége:sóvárgok,bárki más élete után.Azt mondják,sokan áldásnak érzik,hogy betegek lesznek-én nem vagyok még lelkileg ennyire fejlett.

Dühös vagyok.

Erre a nyomorult rákra,"aki"kérés nélkül elkezdett terjeszkedni a testemben,és az életemet akarja...Zsanibaba írta,hogy ő ugyanúgy jár bulizni-talán a fejemre kéne tenni egy őrült parókát,felvenni valami idétlen ruhát,elmenni egy melegbuliba,és alaposan kitombolni magam...jön a tavasz,jönnek a melegfrontok:p Mindenkinek tombolnak a hormonjai,annak is ,aki öreg,annak is,aki rákos-vagy nekünk már nem lehet?...Él bennem egy karcsú alak,egy egészséges,zsivány,mindenre kész,pörgős,flörtölős,mindent megoldó,aktív...ez az alak még mindig vágyik,egy csomó mindenre...kész meghasonulás...

Nagy Találkozás

2010.03.11.

Tegnap találkoztam egy élő legendával-gondolom,nemcsak számomra az,hanem sok-sok hálás beteg embernek,a neve:Kovács Ádám:))))))

Biztos beugrik mindenkinek a CellAdam:)

Hajnal hatkor indultunk Pilisborosjenőre,fél kilencre értünk oda-kicsi város Pest alatt-vagy felett?-de azt hiszem,még Pesthez tartozik.

Amíg a CellAdam közpon felé ballagtunk Édes Mostohámmal,arra gondoltam,hogy íme,itt egy ember,akinek ha jól tudom,harminc találmányát fogadták már el,ő találta fel pl- a Panasonic előtt-a lapos képcsövű televíziót,hangágyút,azokat a szirénákat,amik a mostani mentőautók tetején vannak:)Már rég multimilliomos lehetne,de ő a pénzét-milliárdokat- a rákkutatásba fektette...megrángatták,üldözték,de ő rendületlenül hitt a szerben,és a gyógyuló betegek tízezrei igazolták vissza,hogy jó úton jár.

És ott volt előttem Ő,az egyetlen ember,aki valamiért hiteles számomra,ott ült mikroszkópok,mindenféle kütyük között,a falon iskolatábla,tele képletekkel...csak vigyorogtam,vigyorogtam,vigyorogtam:)

Képzeljétek,PONTOSAN abban az utcában laktak a feleségével,Enikővel,ahol most mi lakunk,véletlenül pont velünk szemben:)))Nagyon kedves,szerény felesége van,nagyon szerény körülmények között dolgoznak több emberrel...Összeírt egy nagyprotokollt,amitmeg is vettünk azonmód,és mondta,hogy egy hónap múlva mindenféle lelettel menjünk vissza.Én hiszek neki:)))))

Utána kicsit babáztunk,ebédeltünk,és háromra átmentünk Béky Lászlóhoz,a híres természetgyógyászhoz.Nekem ez már nem osztott-nem szorzott,mert teljesült az álmom:Édes Mostohám kibumlizta nekem,hogy találkozhassak Kovács Ádámmal:)))

Béky Laci "bácsi"nagy sármőr,de tele van szeretettel,jóindulattal...előttünk egy nagyon vékony,alig negyven kilós,20-22 év körüli kislány libbent be Nutridrinkes dobozzal a kezében...nem hallgatóztunk,de hallottuk a következő beszélgetést-alig bírtam megállni,hogy el ne bőgjem magam...

-Édes kicsi csillagom,még ne gondolj a babára...kicsit megerősödsz,és meglátod,eljön ennek is az ideje...Tudod,én harminc éven át küzdöttem a betegséggel-a Jóisten mindig kihúzott a víz alól,amikor éppen majd'megfulladtam...Minden rendben lesz,csak bízz...

Nagyon jó volt apuékkal.Sosem érzem magam itthon biztonságban,csak apuékkal-talán azért,mert a szívemben örökké gyerek maradok...

 

 

Zsibi és lelki fejlődés

2010.03.06.

Ma kint voltunk a zsibin-a valaki nem tudná,rengeteg hasznos dolgot lehet beszerezni potom áron,és rengeteg haszontalant:D-azaz PIAC,a szó kevésbé nemes értelmében:)

Unokatesómnak,pontosabban a születendő babájának vettem néhány babacuccot-32 éves,véletlenül esett teherbe,az apukával külön élnek,és nem is hiszem,hogy valaha összeköltöznének...az uncsitesóm világéletében otthon élt,az apukája meghalt,amikor ő 10 éves volt,az édesanyja pedig a széltől is óvta,egyszer akart a drága leány elköltözni otthonról,anyuka rögtön pszichiátriára került:(

Találtam is neki-pontosabban Hanna nevű születendő kislányának-néhány édes babacuccot,de olyanokat,hogy néha a könny majd'kicsordult a szememből...természetesen mindent RÓZSASZÍNBEN.:)))

Hétfőn elküldöm neki egy levél kíséretében.

Hónapok óta nem voltam  otthon-nem akarom,hogy valaki is tudomást szerezzen a küzdelmemről-nem kell,hogy sajnáljanak.

Nagyon szeretném látni uncsitesómat terhesen-mindig egy kép jut róla eszembe,amikor én 16 voltam,tesóm 10,ő meg 13,és összeálltunk Álmaimban Amerika visszainteget-et énekelni,akkoriban volt nagy sláger,de kőprofin,hetekig tanultuk a koreográfiát:))))

Nem tudom,lehet,hogy neki ez a karmája, a sorsa-de nekem mi? Olyan jó lenne, ha be lehetne írni a kugliba:"Istenem,mondd meg,van-e még feladatom a Föld nevű bolygón,vagy hagyjam a picsába az egészet?"-és akkor a Jóisten kiírná:"Édes lányom,van hátra még 30 éved,ezalatt szülsz még egy leánygyermeket,és írsz több könyvet,no meg embereket tanítasz meg..."

Mire is?

Tényleg ez lenne a sorsom?Mi a tanulnivalóm,türelem,odaadás,a szenvedés eltűrése?Már fel sem veszem,amitől évekig rettegtem,testi fájdalom,ez alatt a négy hónap alatt 200-nál többször szúrtak meg,sosem volt olyan,hogy ne fájt volna valamim,koplalás,beöntés,kemó,Medrol,holdvilágarc,plusz a többi mellékhatás,műtét...és a lelki szenvedés,beleértve azt a rettenetes napot,amikor megtudtam...a klinika egy héttel hamarabb küldte ki a PET CT eredményét-hát persze hogy tudtam,hogy baj van.

Megtanultam küzdeni-de BÍZNI még nem,és ez öreg hiba.Pedig annyian akarnak segíteni.De még nem tudom magam a Jóistenre maximálisan rábízni.Illetve...napok óta ezt gyakorlom.Küzdök,de ha ez a sorsom,nem tehetek ellene semmit...hetek óta gyakorlom a lelki tudatosságot,egyre többször el tudom engedni magam,de...és ez a "de"még mindig ott van bennem...szeretném Apura rábízni Kölyköt,nem mintha...de...

DE,DE,DE!

Ez nem az én testem,ez csak egy kölcsönkapott valami,talán nem bántam vele jól?Fura az is,hogy leszbikus létemre életemben a legnagyobb szerepet férfiak játszották-Apu,Kölyök.

Slussz-passz.Nem véletlen,hogy nem kislányom lett,semmi nem véletlen.A szívem kettőjüké.

Merre menjek,merre tart az utam? Nem szabad elfáradnom,nem lenn szabad,de négy hónapja...ha tudnátok..minden egyes napot,amin egészségesen ébredtek,köszönjétek meg a Jóistennek...

Hétköznapok

2010.03.04.

Itthon vagyok,gyógyulgatok a műtét után.Valójában akkora lelki és testi traumát okozott mindkettőnknek-jobban nekem-a műtét,hogy még csak most kezdek magamhoz térni.Ideje lenne visszatérni Onkológiába,de tudjáto,mennyivel kellemesebb a levegő idekinn,még ha beteg is az ember?Amúgy is valami felső légúti infekció bujkál bennem-ennyi kemo és immunszupresszor Medrol mellett nem csoda...-úgyhogy úgysem kaphatnék semmit...

Más.Az egyik nagyon kedves,aranyos leszbikus ismerősömnek meghalt az anyukája.Nem nagyon ismerem a lányt,fiatal és tényleg nagyon csinos és szép,jellegzetes kis pofival.Tavaly nyáron lógtunk együtt párszor,próbáltam benne tartani a lelket-ki-ha-én-nem-Terézanyu-Ange-már akkor is beteg volt az anyukája-daganatos...úgy látszik,feladta a harcot...Egyszerűen annyira sajnálom,és nem tudom,írhatok-e neki pár sort,mert nem ismerem annyira, de hát ez...akkora elképzelhetetlen gyász...remélem,a barátnői közül-akik,ki tudja,mennyire barátok-vannak mellette most...

Kölyökkel is volt pár nehéz beszélgetésünk,életről-halálról,hogy hova kerülne,ha én...

Kívánom,sose tudja meg senki,milyen érzés.

Port-ás lettem:D

2010.02.25.

Nem is én lennék én,ha a bentlétem nem a következő módon zajlott volna...

Reggel nyolckor jelentkeztünk a szívsebészeti klinikán,ahol közölték,hogy bent kell maradnom,nem megy ambulánsan...Már fordultam is ki az ajtón,de Kedves visszatartott-"ha bent kell maradni,hát bent kell maradni" jelszóval...alig két óra múlva már kaptam is ágyat egy kétágyas szobában egy irtó kedves ,nagyothalló néni mellett-tök jól elvoltunk,mármint a nénivel,kivéve,hogy állandóan elbeszéltünk egymás mellett,így egy idő után csak mosolyogtam és bólogattam:))))

Kitöltöttem egy-két papírt,közben megkérdeztem szerencsétlen,ugyancsak kedves ápolónőt,hogy a házban melyik a legmagasabb hely...Kedves azonnal kapcsolt,így onnantól kezdve gyakorlatilag nem engedte el a kezem.Sikerült hat Frontinnal leszedálnom magam,merthogy ép ésszel nem bírtam volna ki...

Délután három körül-miután már ájuldoztam az éhség-szomjúságtól-bevágtatott a betegszállító,betolva azt a rémséges csörömpölős kocsit,és messziről kiabált:"Óra,gyűrű,csat a hajból..."

Ne tudjátok,milyen pillantást vetettem rá:S

Kicsit alkudoztam,nem akartam odaadni a szemüvegem,merthogy nem látok nélküle...aztán az út a műtőig,amikor csak a plafont látod,a fényeket,a lámpákat-életem legmagányosabb és leghosszabb útja...

Zöld lovagként bevágtatott az altatóorvos-persze,hogy nem talált vénát altatáshoz.Na,az ötödik szúrás után letéptem a vérnyomásmérőt a karomról,kirángattam a lábam a szíjból,és ordítva közöltem,hogy most pedig hazamegyek,és már szálltam volna le puci seggel a műtőasztalról:)

Erre találtak is vénát-a bokámon.Kurvaanyáztam rendesen.

Aztán egy  rémálom volt az egész.Arra emlékszem,hogy fájt-mindenem.A torkom a tubustól,a mellkasom a porttól,a seggem az eséstől(merthogy két napja szerencsésen beleestem a WC-be,amit most cserélnek,és akkorát puffantam,hogy a kardiológus megkérdezte,hogy"bántalmaznak-é"otthon,mik ezek a kék-zöld foltok:))a bokám a branültől,a lapockám a kényszerű fekvéstől,a csuklóm a szúrásoktól,stb.stb.stb.ja és hányingerem volt a Fentanyltól...

Kaptam oxigént,Kedves bőgött-nem nagyon láttam még így kiborulva,édes kicsi szívem...-a telefon folyamatosan csörgött,a lányok tök aranyosak voltak(az ápolónők)mindenben segítettek volna,de én csak fájtam és fájtam és fájtam...:(

Állítólag az első szavaim "Adjatok egy kis csokit" voltak:))Tanár úr is tök rendes volt,mindenki...de örülök,hogy ma már ma van:)))))

Két hét múlva már úszhatok,binyiglizhetek,futhatok,szexelhetek-ezt nem kérdeztem meg,de gondolom,belefér:))

MEGCSINÁLTAM!!!!!!!!!!!!!

Fáradtan

2010.02.23.

Fáradt vagyok-testileg-lelkileg.Holnap portbeültetés.Mindenki biztat"csak egy kisműtét",de csesszétek meg...megint engem szúrnak,megint nekem fog fájni...

Nem tudom.Azt érzem,nem jó úton járok.Skype-on beszéltem tegnap egy idősebb úriemberrel,a feleségét vesztette el pár éve,és olyan szinten belevetette magát a rákkal kapcsolatos dolgokba,tanulmányokba,alternatív gyógymódokba,hogy gyakorlatilag ezért él.Majdhogynem 24 órás ügyeletet tart,minden gyógymódot ismer...le a kalappal előtte.

Na igen,csak megerősített benne,hogy nem jó úton járok.Hat kemo,csessze meg,csessze meg...Lájtos,mi?!Csak,"csak"139 mg Paclitaxel,semmi mellékhatás...erős a szervezetem,mint a vas...és a "mérgezett egér"szindróma?Mi lesz velem öt-tíz év múlva-ha lesz ennyi...

Úgy érzem,válaszút elé érkeztem.Most jó is,hogy lesz két hét nyugi a port miatt,mert a kemo késlelteti a sebgyógyulást.Gondolkoznom kell...muszáj.

Nekem fontos az élet minősége-és ez nekem így nem élet.Tudom,foggal-körömmel...de én ÉLNI akarok,nem csak élni...érzitek a különbséget?és nem a fájdalomtól félek,mert szerintem nálam többet ember két hónap alatt nem szenvedett-na jó,relatív.Lehetne rosszabb is.

Ráadásul jelentkezett a "kemoagy"-nehezebben jutnak eszembe dolgok(nem csoda,hogy nem tudok írni,Zanika)szavak,hamarabb felejtek...

Nem akarok bátor lenni,Sea.Csak egy 35 éves nő akarok lenni,aki este vacsorát készít,dolgozik,morfondírozik,hogy hogy jöjjön ki a pénzéből,hétvégenként házi wellness-t tart,megnéz számára szimpatikus csajokat az utcán-némi sikamlós gondolatok halvány bevillanásával-elfogadja,hogy leszbikus,néha lemegy a buliba,amit két év még ő tartott,és csuma részegre issza magát,akinek tervei vannak,könyvírás,költözés,na és jön a tavasz,lassan veteményezni kéne...ez a lány bennem él,és dörömböl:engedjetek ki,élni akarok,ÉLNI,bulizni,táncolni,tetszeni,szexelni,és nem pár szál hajjal,közel 80 kilósan arra várni,hogy mikor lesz a következő kemo...édes jó istenem,nem nőttem még bele a szenvedés ruhájába?Még nagy rám?!ÉLNI,ÉLNI,ÉLNI!!!!!!

Hatodik-felénél járunk,hurrá:)

2010.02.18.

Ma megvolt a hatodik kemo is:)

Ismét az a tüneményes anesztes doktornő szúrt meg,aki a múltkor-hát velem már nem boldogul senki emberfia:(-rendesen szakadt róla a verejték,a negyedik vagy ötödiknél azt mondta,nem szúr többet.Én meg mondtam:branül és kemo nélkül nem megyek haza:)Na erre sikerült is:)

Felénél járok!!!!!:))))))))))

Fel,fel,a csillagok felé

2010.02.17.

A gödör aljáról talán kezdek kimászni:)

Megjött a gyógyszerem,amit az OEP támogat,és ami 85%-ban hatásos állítólag:)Már a héten meg is kapom az első adagot:)Hurrá,megyek vissza nemsokára dógozni,az én szeretett kis melóhelyemre:)))

Ma bevonszoltam páromat-isteni sugallattól vezérelve-egy aprócska butikba,ahol a tulaj-egy tök rendes,aranyos idősebb nő-saját maga horgol harmincas évekbeli stílusú kis sapkákat,rojttal-bojttal,virágokkal,nagyon dizájnos:)Azonnal vágta,mi a szitu-hajam gyérül rendesen a fejem búbján-úgyhogy adott árengedményt két sapira-egy lila-kék virágos,és egy vajszínű horgolt sapkára...:)És még azt is mondta,hogy menjek be,válasszak magamnak színösszeállítást,és meghorgolja nekem...mindezt olyan magától értetődően,természetesen és tündéri kedvesen,hogy eszembe sem jutott,hogy beteg vagyok,és ezért a sapka:)dicsérte a kis aranyos pofámat(Kedves szavajárása:)és hála és köszönet neki ezért,amit úgy hívnak,hogy EMPÁTIA,amit nem lehet tanulni,és nagyon sokan híján vannak eme nemes tulajdonságnak!:)

Újból bizakodó vagyok,csak ezek a hangulati hullámzások ijesztenek meg,de nagyon...

Mélypont

2010.02.16.

Asszem,ma megvolt a második mélypontom:(

Reggel azzal kezdődött,hogy be kellett mennem a port miatt a kórházba,megbeszélni az időpontot,stb...nagyon nehezen viselem,hogy én itt csak "beteg",egy beteg vagyok,és nem eü dolgozó,mint "régen"-régen?!Alig egy hónapja,két hónapja?Úristen,szinte mindent elvesztettem két hónap alatt: a munkámat,az életemet,az egészségemet,mindent...Egy apró porszem a gépezetben,nem pedig a gépezet jól működő fogaskereke...

Egy kicsit hisztiztem,mert azt mondták,hogy délre be is kerülök-reggel fél kilenc volt.Mi a faszért nem tudta valaki ráírni a kurva ambuláns lapomra?!...Persze,ki tudhatta,de én sem,ez tuti...Mindegy,asszem,ennél nagyobb hírem már nem lehet itt:(Ez is túlélési stratégia,punktum:(Amúgy a tanár úr tök megnyugtató személyiség,de maga a műtét már nem annyira...baromira félek,legszívesebben csak ordítanék,és nem,nem tudtam még túllépni a "miért pont én,Uram"?!!!!!!!kérdésén!!!!!

Utána elmentünk dolgozni egy kicsit,havas volt az erdő,arra gondoltam,ha nem lennék ennyire gyáva disznó,keresnék egy jó vastag ágat,és felakasztanám magam.Mert az rendjén van,ahogy a nagyokosok mondják-ó,mindenki annyira ért hozzá!-hogy "meg kell szenvedni" a dolgokért,de bazdmeg,ha a vége halál,akkor miért szenvedtet előtte a Jóisten?!!!!

Aztán elmentünk egy étterembe kajálni,egy csomó ismi,régi beteg,és én marha,legszívesebben elbújtam volna, el is bújtam az asztal alá majdnem,csak ne ismerjenek meg baseball-sapiban,mintha az én szégyenem lenne,hogy beteg vagyok-az enyém???Az enyém?Szégyellem magam,ez tény...

A legjobb a mai napban Dokitól egy Xanax SR 1 mg-os volt,és két komoly érdeklődő a lakásra.Nincs kedvem írni,talán sosem tudtam,azt hiszem,szeretni sem tudtam sosem,minden csak egy álomvilág volt,amit képzeltem,az is hogy a nyáron marha boldog voltam------------------

 

 

 

 

 

a legfájóbb pont,hogy elvesztettem az integritásomat.Mindenki olvassa ezt a kibaszott szar blogot,a párom, az apám,egy csomóan a kórházból,mindenkiről szépet kell írnom,bár való igaz,mostanában tényleg mindenki rendes velem,tényleg,tényleg rendesek.Nem bújhatok szavak mögé,ahogy az olyan nagy örörmet okozott a nyáron.Egyszer Zanika írt valami olyasmit,hogy csillagokat író kezem van,vagy nem tudom...emlékszel,Királynőm?Már nincs...eszméletlen bennem ez a keserűség...sok-sok embernek elég volna...nem segít elő semmit,de énnekem már mindenre vigyáznom kell,amíg élek?Egy önző,beteg,dagadt kis senki lettem,istenem,ki van tapétázva a fal a képeinkkel,hogy folyton szembesüljek azzal,hogy sic transit gloria mundi,hogy milyen szép voltam...mert szép voltam,csessze meg,nem is olyan rég...volt életem,de ami a lényeg:megvolt mindenem,mert egészséges voltam...2003-ban újra fel kellett építenem az életemet,romjaiból...képes leszek rá újból?Fogok még teljes életet élni?

És mégis:)Az ötödik:)

2010.02.12.

Hát,csak bementem ma reggel,és megszúrattam magam,így 22-edjére sikerült,a mai adag is lement:)Egy nagyon jó kezű anesztes doktornőnek köszönhetően:)A makacsságom csak nem hagyott nyugodni...

Tegnap baromi érdekes esténk volt,kiskutyánk,Cukrozott Gyömbér balesetet szenvedett:(Kedves vitte le sétálni,és Őmakacssága Szeleburdi Ki-Ha-Én-Nem Úrfi kiugrott a kezéből,és a lábát,ezt a tüneményesen görbe tacskólábát maga alá gyűrte.volt nagy sikítozás Kedves és Kutya Úr részéről is.Felrohantak,párom a kutya 8,5 kilóját pehelyként röpítette fel,szeméből krokodilkönnyek potyogtak.

Ápolónő énem azonnal előbújt,megtapogattam a lábát,azt éreztem,hogy nem tört el,csak megzúzta-húzta...Na mondom magamban,elég ide egy fél Algopyrin,és némi obszerválás éjszakára.Felhívtam tesókámat,aki kutyát tenyészt-ugyanezt mondta...ennek ellenére-és Kedves könnyei hatására-csak elvittük a kutyit az ügyeletre-9000 forintunk bánta,rablás:(!

Azután Kedves elég rendesen kiborult-hosszú volt a nap-úgyhogy éjfél körül el is sikerült aludnunk.

Ma meg mindenki annyira örült nekem és kicsi portomnak,hogy öröm volt nézni.Mivel érdemeltem meg,hogy ilyen kedvesek hozzááááám?:P

Majdnem ötödik

2010.02.11.

Haj-haj!Most olvastam egy ritka betegségben szenvedő brit lányról,aki képes akár 22 napot is egyhuzamban átaludni.Tiszta Csipkerózsika-szindróma.Hát,most kiegyeznék egy két hónapos gyönyörű-mély álommal,hogy aztán áprilisban egészségesen keljek fel:)

Szóval,azért "majdnem ötödik"kemo,mert nem sikerült megszúrni máma engem.Azt hiszem,hússzor próbálkoztak,ha nem többször,vagy kevesebbszer,csuda tudja.Ilyen szinten már nem számolja az ember.Szanaszét vannak a vénáim.

Le a kalappal a nővérkék előtt,de komolyan.Fárasztottuk egymást rendesen.Inkább én őket:)Dührohamtól kezdve minden rámjött,a végén már a hányinger,a 15.környékén.Na ja,legyen valaki bátrabb hasonló helyzetben.De tény,hogy én kértem X szúrás után,hogy próbálják meg újra.Hát,amíg élek,harcolni fogok.Inkább oroszlánként,ha egyszer el kell hagynom a küzdőteret,mint remegő nyúlként...

És ha ebbe belefér a káromkodás,ahogy belefér-ám legyen.

Szóval minden tiszteletem az övéké,de tudom,hogy én is mindent megtennék hasonló helyzetben, és meg is fogok tenni,csak újra dolgozhatnék már.

Jövő héten valószínű beültetnek egy portot.Invazív beavatkozás,baromira félek tőle,de inkább ez,mint minden héten ennyi szúrás-nem bírom idegekkel és vénákkal.

Kedves a hétvégén levágatta a haját-megmondta,hogy levágatja,ha az enyém hullani kezd.Még egy ilyen nőt..:D Nagyon büszke vagyok a Páromra:))))))Most baromi idétlenül nézünk ki mindketten,én majdnem kopaszon,ő meg majdnem kopaszon:))))Édesapám is belevágott a hajába,olyannyira,hogy kénytelen volt majdnem kopaszra vágni:))ezt a szolidaritást:))Már lassan azt kell néznem,kinek van a családból haja,merthogy édes kicsi Kölykömnek is rövid-nem sokat kell samponra költenünk:)

 

Szeretlek,Apu!Nem fogsz csalódni bennem,megígérem!

Harcos Ange

Csillag a tenyérben

2010.02.10.

Már rég nem mástól várta a csodát.

Kicsi lány volt,nem sok mindenre emlékezett.Édesanyjával hajnali órában menekültek az Országból-alattuk megnyílt a föld,minden robajlott,morgott,dühödten ásított a fekete-oly jól ismert,zsíros föld.Gonosz erők küldték rájuk a földrengést.

Sokáig futottak,az álom illata messze mögöttük maradt,lobogó hajából a masni szárnyavesztett pillangóként libegett egy száraz faágon-ezüstös emlék az arra járónak...

Nem tudja,meddig menekültek.Nem tudja,édesanyja meleg tenyere mikor csúszott kis az ő apró kezéből.Úgy szaladt,mint álmaiban.Úgy szaladt,mint még sosem.Kecses gazella volt,álmából felébresztett őz,lopakodó jaguár,övé volt a szél,hátára vette.Nem érzett fáradtságot.Nem magáért szaladt,a múltjáért,a jövőjéért,elfáradt édesanyja emlékéért.Ideje nem volt sírni.

Amikor felocsúdott,idegen földön találta magát-és nem volt más,csak egy rémült kislány.Lerogyott az első fa alá,a nap akkor kelt fel,bőségesen árasztva melegét.

Lassan nézett körbe.Alacsony volt az ég,barátságos,melengető.Egész dimenziót rohant át,úgy érezte...alacsonyak voltak a fák is,homok mindenfelé,amerre ellátott,rózsaszínű láthatár.Messze-messze mozgást látott,emberek közeledtek lassan.Ám nem érzett félelmet.

Azután minden olyan gyorsan történt.

Kedves,hosszú köpenyes emberek vették körbe,idegen nyelven hosszan beszéltek,szemükben áhítat volt.Egy nő,súlyos hajfonata hátát simogatta,keresztet rajzolt a homlokára.

Egy férfi elébe lépett,lassan letérdelt,és kifelé fordította izzadt,görcsös kis kezét.

Ott volt.

Már nem tudta,mikor,valamikor menekülés közben,édesanyja fájón megszorította a kezét.Majdnem felsikoltott,annyira égetett,de nem volt ideje megnézni...

Hát ott volt,a tenyerében.Ő volt a lány,akinek a tenyerébe csillag égett.Nagy és súlyos titkok tudói lett ezáltal,bár nem tudott róla.Elfáradt embereket simított békés álomba,fájó végtagokat oldozott fel a kín alól,akivel beszélt,megnyugodott,terheit letette,s elkísért,akit kellett,az utolsó úton.Értett az állatok nyelvén is,ahogy minden nyelven.Övé volt a a világ összes kincse:a szeretet.Szemében mindig szentjánosbogarak bujkáltak.

Ha valaki ránézett,egyszerű embernek gondolta.Igen,a földi emberek között csak egy volt a sok gyógyító közül.Titkára sosem derült fény.

Csak  tudta,ha az égre nézett,s a tenyerére,hogy ő a lány,kezében a csillaggal,amit attól kapott,akit a legjobban szeretett,s aki így már sosem hagyta el őt..

Megbélyegezve

2010.02.10.

Vajon miféle "kezelés" az,amitől az ember testileg-lelkileg megnyomorítva érzi magát?..."A rák nem válogat...nem szelíd eszközökkel dolgozik...ezért mi sem válogathatunk az eszközökben,ez vérremenő harc."Hol vannak a határaim?Hol kezdődik az "ÉN",s hol végződik?

Vége van egyáltalán?

Mitől nő az ember?...Én most mitől vagyok nő?...

Sosem volt valami csodaszép hajam,de elfogadtam.Kicsit szőke,kicsit vékonyszálú,ez van,ez jutott,ez az enyém...de látni,amint marokszámra csomósodik a fürdőkádban,sziszegő-tekergőző kígyóként kunkorodik szinte élőként...

-Ki vagyok?ki vagyok?Én vagyok ez egyáltalán?!...Nő vagyok még?!-zokogtam kedvesnek,aki maga is könnyes szemmel kuporgott a kád mellett.Picire összegörnyedni,nem gondolkozni.Az jó.Az jó.

Nem gondolkozni,hogy miért választottam ezt az egészet...haragudni,magamra.Ha másképp éltem volna...másképp?Két évig szoptattam,nem eszek húst,nem dohányzok,24 évesen szültem-szinte minden rizikófaktor kilőve-nem szólva arról,hogy a családban közel-távol nem volt daganatos beteg...

Más bőrébe ha bújhatnék,csak boldog pár órára.Hogy a legnagyobb gondom az legyen,miből fizetem a villanyszámlát-a legnagyobb.

Szöszke kislány topogott édesanyja mellett komolyan a szikrázó februári hóban.Szinte mindene rózsaszínű volt,kabát,kiscsizma,sapka-és a kezében tartott varázspálca,ami valami halvány ezüstös fénnyel szikrázott a napfényben.Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk...óvatos-suta mozdulattal intett felém a varázspálcával.Elfogadom,ahogy mindent.Rafael arkangyal,végy kezedbe,jöjj el hozzám,gyógyíts meg.Nem akarok unalmas lenni,egészséges akarok lenni,teljes.Alázatos,útját tudó,őszinte,segíteni tudó-vágyó,igazhitű,üdvözülő,folyton megújuló,Napba szálló,szilajul szerető,magyarságomat megőrző-átadó,lelkes-kedves,igazi

 

 

ember

Negyedik kemo

2010.02.07.

Szerencsésen túlestem a negyedik kemon:)

Jelen pillanatban a "fejben dől el" taktika használ,amit a későbbiekben is alkalmazni óhajtok:)Szóval testileg-fizikailag nagyon jól vagyok.

Megismerkedtem egy 36 éves sorstársammal,aki tavaly nyáron végrehajtott egy csodával határos remissziót,a csontvelejében,a  csontjaiban,a májában volt áttét,és négy hónap alatt totál remisszióba hozta magát különböző gyógytermékekkel,amikben nem mellesleg én is hiszek...egy baj volt,utána óvatlan módon nem szedte...de a hite most is töretlen-önmagában,akárcsak nekem:)85 kiló,csupa kacarászó életkedv,mondta,ő "nem ér rá meghalni",fel kell nevelnie a gyerekeit,na,ezen a ponton lekezeltünk egymással:)

Milyen jó lenne,ha az orvosok nem vennék el a reményt a betegektől azzal,hogy jósolnak,statisztikának nézik az embert,hanem azt mondanák:ez egy megoldandó probléma...

Több kellemes dolog is ért a héten,olyan emberek biztosítottak maradéktalan elfogadásukról-és nem csak a betegségem miatt,remélem-akikről álmomban sem gondoltam volna...

Most Apuéknál vagyunk,itt érzem magam a legnagyobb biztonságban,itt még az idő is máshogy telik:lusta-lassú,álmatag,nem kell sietni sehová...szeretem...

Szülői értekezlet

2010.02.03.

Nap mint nap történnek dolgok,apróságok,melyek számomra nem is apróságok,amik tartják bennem a lelket...

Tegnap például szülőire mentünk-ketten:)

Szinte összezsugorodott az idő,ahogy én is begörnyedtem a padba,újból átélhettem gyerekkori kis dolgaimat,beleláthattam Kölyköcském kis életébe,mindennapjaiba...elég érdekes dolgokat tudtunk meg,elborzaszt,hogy "ez a korosztály"micsoda dolgokra képes:az életükben jelen van az agresszió,méghozzá nem is kis mértékben,és ez szörnyű,és ijesztő...remélem,Kölyköt nem bántják...ő a mimózább kategória,egy mélyérzésű-szeleburdi kisgyerek...

Alig vártam,hogy hazaérjünk-ahogy benyitottam,meleg,és sülthús-illat fogadott,Anyu rántotthúst sütött,Kismajom ott ült az asztalnál,és az élet komoly kérdéseiről beszélgettek:)

Abban a pillanatban azt kívántam,bár tartana örökké..meleg,szeretet,család,belebújni Kismajom ölelésébe,meghallgatni,századszor,mennyire hiányoztam neki,megsimogatni őszibarack-arcát,amelyen még nem fognak a kamaszdolgok...

Nagyon nagy erőt ad,hogy itt van nekem.Szinte ez visz előre-napról-napra.Ez az ősi,ösztönös,elementáris erejű szeretet.

Őszintének lenni

2010.02.02.

Elég vacak napjaim voltak mostanában,igyekszem túllenni rajta.Nem nagyon tudtam őszinte lenni magamhoz,miután gyakorlatilag "be lett tiltva" a blogom,mert a klinikán nem tetszett egy-két embernek...fejmosást is kaptam rendesen,naná,tök jó,hogy az embert kiszolgáltatott helyzetben még basztatják is.Ez volt az egyetlen szelepem,kapaszkodóm-de ez megszűnt a maga nemében,soha többet nem leszek már olyan őszinte,mint régen,nincs is kedvem hozzá.

A lelkesedésem fogy.Elég szarul aludtam mostanában-állítólag a kemo mellékhatása,hallott már erről valaki?-és ez nagyon rányomta a bélyegét a napjaimra.Hiába itt van az egész nap,az éjszakáktól félek kicsit...hm,nem is kicsit.

Vasárnap Emő hozta el egyik természetgyógyász ismerősét,reiki-vel foglalkozik a pasi,nem tudom,működik-e,de az tuti,hogy sokkal jobban lettem utána.Köszönöm,Emő:)

Ami tartja bennem a lelket,hogy Kedves maximálisan mellettem van,annyira édes,mindent megtesz értem,ő az igazi fogódzóm,persze mindenkire szükségem van,de ő kézzelfoghatóan itt van:)Sokat tervezgetünk,mostmár biztos,hogy elmegyünk innen,annyi rossz történt velem ezalatt a 13 év alatt,elég,közelebb a szeretteimhez-rövid az élet...És persze Apu,és Édes Mostohám-nem is tudom,mi lenne vele nélkülük,ezt szó szerint értsétek...a sok szar mellett azzal is meg kell birkóznom,hogy nem dolgozok,ez lelkileg és anyagilag is taccsra tett,eddig,ha nehezen is,de tudtam,hogy addig megyek, amíg elő nem kerítem Kölyöknek a cipőre,táborra valót-most?...Rá kell bíznom magam Apura,és a Jóistenre.Bizakodni,feltételek nélkül hinni,hogy jobb lesz,muszáj,muszáj,muszáj...

Ál/arcban

2010.01.30.

csak egy elcsúszott szó

egy félrecsúszott szó,amiből tudnom kéne,tudnod kéne

megmondja valaki őszintén,hogy mi lesz a vége?

mi kering az ereimben,mit nyomtatok belém-

reménytelenséget,kiszolgáltatottságot,azt biztosan

meg valami halálos kotyvalékot,ami talán halálosabb,mint

önnön magam...

megmondod,hogy néz ki valaki a harmadik után?a kilencedik,a tizenkettedik után?

nem járom a magam útját,döntöttetek helyettem-baromira nincs rendben

nem csinálom ezt sokáig,az tuti.

Harmadik kemo

2010.01.28.

Ma megvolt a harmadik kemo-Istenem,már csak kilenc van hátra:)

Nagyon büszke vagyok magamra,baromi jól viselem/viseltem/fogom viselni...

Bekerültem egy nagyon kellemes társaságba(bár ne itt találkoztunk volna):egy egri,középkorú nő,és egy nyugdíjas történelemtanárnéni között feküdtem.Eleine nehezen indult meg a társalgás-a középkorú hölgy sajnálkozva nézett rám,és azt naggyon-naggyon nem szeretem,jujj:(-aztán élénk beszélgetésbe bonyolódtunk...eleinte "természetesen" a betegség körül forgott a szó,ki milyen kiegészítőt szed,ki miben hisz,stb.ám utána a történelemtanítástól kezdve a gazdasági helyzeten át a főzőcskézésig minden felmerült:))

Ami nagyon kellemesen érintett:mindhárman nagyon pozitívan állunk a gyógyuláshoz,ez jó:)A tanárnénit figyeltem:gyönyörű ősz haj,mosolygós szarkalábak a szeme körül:)mondott egy-két ötletet a történelem tanulásához-pl.hogy "játsszuk el" a csatákat, a népgyűlést,stb,ez annyira megfogott,hogy ma este valószínűleg csatázni fogunk Kölyökkel:))))

A nővérkék is tüneményesek voltak,kaptam Suprastint az allergia kivédésére,mondta a nővérke:"Aludni fog!!"Csiribí-csiribá,erre a szuri beadása közben elkezdtem vigyorogva horkolni:))Mire ő:Már hatott?!Á,csak poénkodtam,vicces lány vagyok én:)

Szó,ami szó,el is aludtam hamarosan,relaxálás közben,Kedves szerint még horkoltam is,de égő-íme egy kemoterápia-élvező/élvezkedőmindenhelyzetbenaludniésnassolnitudó csajszi:))))...

Utána,ahogy sorstársaimmal beszélgettünk,pillanatok alatt lecsepegett az infúzió,már haza sem akartam menni,mire Kedves megjegyezte a nővérkéknek:

-Adják be neki a jövő hetit is,olyan jól elvan,legfeljebb a jövő héten nem jövünk...

Jót mosolyogtunk rajta:)))

Jól vagyok:)))Csak a Medrol miatt állandóan zabálnék,de szoros súlykontroll alatt tartom magam,meg mozgok a lehetőségekhez képest,alig várom már,hogy biciklizni lehessen!!!!Voltunk kedden usziban,14 hosszt úsztam,mennyi egy hossz,ki tudja???

További szép estét:Pozitív Ange

Délutáni

2010.01.26.

tudod,Istenem,sokat gondolok arra

hogy ezen az úton jár az egyéves,a tízéves,a harmincéves is

-nem találok vigaszt benne mégsem.

idegen ablakokon lesek be,ropogó tűz,család

meghitt félmosolyok

nem magam választottam a keresztemet-persze,ki választja...

szeretnék más testében lenni-bárki,sarki zöldséges

csacsogó tizenéves a plázákból,koldus akár utcasarkon

vagy csak elszaladni,rohanni,magam után hagyni

ezt a testemet...tudom,nem lehet

mégis,maradok alázattal

 

 

ÉN

A Harcos

2010.01.26.

Büszke szívét égig emelte az érzés,ahogy a Harcos ősei földjére lépett újra.

Horkanó paripája fagyos földön dobbantott szilaj lábával.Csitító kézzel fogta vissza,Zengő,hű társa,értett a csöndes mozdulatból-immáron hét éve,hogy egyek voltak ő ketten.Hány éjszakát töltött mellette,az istállóban,a szalmán feküdve,míg a Jóisten csillagai szelíden bámultak le rá...meg sem tudja számolni.

Ímé,itt született,itt nőtt föl,ide tér haza.Haza-ízlelgette a szót,mely legkedvesebb volt számára,hisz ez jelentette a múltat,a jelent,a jövőt,súlyos búzakalászok csendesen lepergő magjait,a zsíros anyaföldet,a jó termést hozót,a tiszta forrást,életet adót,a jó levegőt,Kedvese csókját...

Ó,a Kedvese,aki immáron hét éve várt rá-vajon hogyan szalad elébe majd?...

Zengő türelmetlenül horkant újból,fagyos pára gomolygott orrlyukain.Tág volt a határ,deres-ezüstösen csillogtak a fák,ameddig ellátott.Hét év eltelt...

De hogyan is kezdődött?...Nem felejtheti egyetlen pillanatát sem,ó,nem.Tartozik ezzel mesterének.

...Azokban az időkben gonosz erők uralkodtak az Országban.Tévelygő lelkek osontak be éjszakánként a házakba,ahol ártatlan polgárok álmodták nyugodt álmaikat-az orgok a fülükbe súgták gonosz varázsigéjüket,és reggelre,ó,reggelre más ember lett minden egyes jó polgárból...Ő,a Harcos látta kedves barátját,Anont,egy százötven éves manót megbolondulni-a szíve szakadt meg belé,ahogy visszaemlékezik...Áradt belőle a gonoszság,és ő,a Harcos nem tudta,hogyan tudna rajta segíteni.De hiszen alig múlt tizenöt éves...

Egymás után történtek különös dolgok az Országban,és lassan elkerülhetetlenné vált a tragédia,mely be is következett,igaz,nem akkor,ő,hála az égnek,már nem látta-Úton volt.

Egy tavaszi napon,alig melegítették át a földet Isten sugarai,a  Varázsló gyűlést hívott össze a nagyteremben.

 

 

(Folyt.köv.talán-unatkoztam:)

Jól csak a szívével...

2010.01.24.

Ti láttatok már a szívetekkel?

De úgy igazán,belülről.Amikor nem számít,kivel beszélsz,honnan jön,mivel foglalkozik,férfi avagy nő-e,öreg vagy szegény,szép vagy csúnya...

Nagyon kevésszer adatott meg számomra...egyfajta belső beszélgetés volt ez,vagy valami energia,szívtől-szívig,lélektől-lélekig...talán amikor még gyerek az ember,ez a belső látása nem homályosodik el.

Amire visszaemlékszem,az a gyermekem születése,néhány félig-meddig tudatos érintés,de ezek az "élmények"sosem voltak teljesek,és hosszú ideig tartóak...a  legmeghatározóbb persze Kölyök születése volt...

Ma az egyik barátnőm elhívott magával kicsi utcánk végén levő templomunk déli miséjére,ahol a két gyermeke ministrált.Jó úton haladok valamiféle belső megvilágosodás vagy nem is tudom,mifelé...szabad ezt mondanom vajon?Őszintén kérdezem.

A férje és a gyerekei előrementek,mi meg sétáltunk még majd'egy órát.Kisütött a Nap,mégis nagyon hideg volt.Elmélyülten figyeltem barátnőm élénk mozdulatait,a csillogó arcpírt az orcáin(próbáltam kitalálni,milyen márka lehet:))))a szemüvege keretét,élénk szemét...eljutott a tudatomig,amit mondott,sok-sok mindenféléről beszélgettünk,nagyon jólesett,hogy én is tudok neki segíteni...

Aztán valami megváltozott.Elkezdtem "hallani",amit mond.Aztán már azt sem,legalábbis nem olyan minőségben...Nem tudom,nem tudom megmagyarázni,mi történt.

A szívemmel láttam.

A szívemmel,de valahonnan olyan elérhetetlen mélyről-vagy magasról-ahová emberi elme,tudatos elme nem hatolhat.Azt éreztem,minden mindegy,egyek vagyunk,a gyökereink,hogy minden,de minden egy-valami tökéletes harmónia áramlott köztünk egy pár másodpercig...de legjobb lenne inkább hallgatnom,mert szavakkal úgysem tudom leírni,amit éreztem.Ép ésszel felfogható dolgokohoz nem sok köze volt...

Valaki tudja,mi történt velem?...Bármilyen "magyarázatot" elfogadok...

Belső utakon

2010.01.23.

-Igen,valóban vannak az orvostudományban megmagyarázhatatlan dolgok,amiket nem tudunk,képtelenek vagyunk képletekkel,kódokkal,fehérjékkel,reakciókkal leírni...többek között ezért fordultam a pszichiátria ezen ága felé.-A törékeny,bájos nő végtelen türelemmel és szelídséggel mosolygott rám.Apró szobában fogadott,egyenes derékkal ültünk,egymással szemben.-A hagyományos orvoslás mellett nagyon fontos,hogy a beteg(akiben,minden egyes betegemben,már látom a leendő gyógyult embert-ó,milyen hálás vagyok ezért a mondatáért...)saját,belső öngyógyító erőit is bevesse...

Felszabadultan mosolyogtam rá,lenyűgözött a lénye-első pillanattól kezdve.Igen,ilyen egy igazi GYÓGYÍTÓ.

(Egy barátomtól kaptam egy kis történetet...árvíz van,egy ember fuldoklik.Kéri a Jóistent,küldjön neki mentőhelikoptert.A Jóisten küld három mentőcsónakot,ám az ember egyikre sem kapaszkodik fel,így megfullad.Odafönt "számonkéri" az Urat,miért nem segített rajta.A Jóisten megszólal:De hisz küldtem három mentőcsónakot...)

A második kemo alatt tudatosodott bennem,hogy felfoghatom én ezt az egészet úgy is,mint egy mentőcsónakot-nem helikopter ugyan,de a Jóisten eszköze lehet ahhoz,hogy meggyógyuljak.Feltettem a fülhallgatót,és agykontrolloztam(Sziget,Szeretetfa,Tükörképem)...Képzeljétek,még el is aludtam közben, de a legjobb az volt,hogy a kemo minden egyes cseppjét próbáltam a problémás helyekre irányítani,és arra kértem, legyen a szövetségesem,és a lehető legkisebb rombolással a legnagyobb hatékonyságot érje el...

Meglepő módon(illetve,nem meglepő módon)még jobban viseltem, mint az elsőt,semmi,de semmi mellékhatása nem volt,még a fejem sem fájt utána, mint először.Másnap reggel már a gondozottaimnál voltam,délután pszichiáternél,utána séta...mintha semmi nem történt volna.:)

A Jóisten küldte az utamba ezt a tüneményes pszichiáternőt,ezt tiszta szívemből írom,és hálás vagyok,bár még nem sokat "dolgoztunk"együtt.De a hite töretlen,ezt érzem,és partnerként tekint rám-ez megfizethetetlen!Ez az,amit szinte mindenkinél hiányoltam-mert bizony,nehéz az embernek az integritását megőrizni betegként,főleg olyan személyiséggel,mint az enyém-dacos,vad,öntörvényű,büszke embernek...

Büszke vagyok/voltam arra,hogy úgy tekinthettem magamra,mint aki a jég hátán is megél,és mindenben csak a megoldandó problémát látja,és meg is oldja...ehhez képest most fejet kell hajtanom,sok-sok minden előtt,alázattal el kell fogadnom,hogy más segítsen rajtam-mindenféle szempontból.Azt hiszem,többek között ez is a feladatom.

De jól vagyok,olyan boldogságos napjaim vannak mostanában-valami gát átszakadt bennem,tudomásul vettem,hogy újból rákos vagyok,és ebből kell a legjobbat kihoznom:)

Meg amúgy is,Kölyökre annyi időm van mostanában, nekigyürkőztünk a tanulásnak,és azóta hordja haza az ötösöket:)

Ma fentvolt Doki is,én sosem gondoltam volna, hogy ez az ember ennyire ragaszkodik hozzám-merthogy azt mondta,az új lány a nyomomba sem érhet...és tudom,hogy igazat mondott:)

Hát nem jó élni?:)

Mindörökké halhatatlan

2010.01.21.

Öröklét-ez ő

s minden teremtett lélek

Nesztelen szarvas,dicsőséges-halállal büszkén szembenéző

El tudod képzelni,hogy

léted nem öröktől fogva és örökké?...

Fekszik az ágyon

megtört és fáradt teste csak félig övé

a másik?

Hajnali idegen,tengerparton poroszkáló,sós

légből szomjasan inni vágyó

Vízen járó,zuhatag alatt megtisztuló

tiszta lélek

-mindörökké halhatatlan-

most már

már most

SZABAD.

 

 

 

Második kemo

2010.01.21.

ELŐUTÓIRAT:innen üzenem mindenkinek,hogy ez az én blogom továbbra is.

Ha valakit megsértettem,bocsánatot kérek,és mindezzel együtt felajánlom kényelmes helyemet erre a hátralevő 10 hétre,betegségemmel és érzéseimmel,fájdalmaimmal és bizonytalanságommal  egyetemben.Szóval,ha valakit megbántottam,mindig gondoljon arra,hogy lehetne ő a másik oldalon,valamint lehetnék én-a közömbös emezen.

Higgyétek el,QRVA keskeny az átjáró a két világ között!!És senki, senki nincs bebiztosítva!

Ma megkaptam a második kemot.Látta valaki Dávid prof műsorát az Echo TV-n?Esküszöm,meg fogom nézni,annyian ajánlották.Ez a kemo a 22-es csapdája.

Nagyon nagyra becsült,szeretve tisztelt Kovács Ádám,a Celladam feltalálója írta:"Az immunológia azt mondja,hogy tíz a hatodikon,vagyis egymillió sejtszámig,az immunbalansz jól működik.Azt a szervezet még tudja tolerálni.Onnan jön a lejtő.Az az érdekes,hogy az egygrammos tumortömeg,az már olyan állapot,mint a sakkban a harmincadik és negyvenedik lépés viszonya.Mert a negyvenedik az egy kilogrammos tumortömeg,ami 10 a tizenkettediken sejt,és az már az élettel összeegyeztethetetlen...Vagyis matt...és az onkológia ezt a Bermuda-háromszöget védi,ráadásul olyan eszközökkel,hogy az immunrendszert tönkreteszik a csapásterápiával,és azt várják,hogy ez az érzékeny egyensúly magától helyreálljon...Ezt a filozófiát ép ésszel nem lehet megérteni."

Hát igen.Tudtátok,hogy minden egyes kemoterápia ötmillió forintot ér a kórházaknak?Vajon miért nem tudok tiszta szívvel ezek után arra gondolni,hogy gyógyítanak?

Ma volt egy kis izgalom,ami állítólag mindenkinél bekövetkezik egy enyhe allergiás reakció formájában.Meg is kaptam a magamét:"Nyugodjunk meg,nyugodjunk meg!"-mindezt kb.egy ötéves szellemi szintjének megfelelően.Tudjátok,kurva szar,hogy nagyjából minden egyes szavukat értem,tudom,mit miért csinálnak.Szeretnék nyolcvanéves idős parasztnénike lenni a tanyáról,aki feltételek nélkül átadja magát a "városi doktoroknak",akik meg akarják őt gyógyítani.

De én csak egy cinikus 35 éves vagyok, és nem egy strigula,aki szeretne élni még sokáig.

Bocsánat,kicsit ilyenre sikeredett a bejegyzés is.Túl hosszú volt a nap,túl sok volt benne a hallgatás mindkettőnk részéről,és a bántás...Kedves és én.Nem tudom,kibírjuk-e.

Adieu...

Ui:Palya Beát hallgatok,a Tchiki-tchikit,a Transylvániából.Jelenleg ez illik tomboló lelkiállapotomhoz.Ha meggyógyulok,többek között azzal fogom megünnepelni,hogy felmegyek Pestre,egy jóféle-igényes kis meleg buliba,és amúgy istenesen kitombolom magam.

Ámen.

 

ui:tudjátok,hogy ez a kibaszott kemo fáj?!

És csesszétek meg,nincs bátorságom visszautasítani.Pedig én okoztam magamnak,mégsem merem magam magamra bízni,az öngyógyító erőimre.Mondjátok:gyáva kutya vagyok.:P

Az Öreg Hölgy

2010.01.20.

A lift valahol a harmadik és negyedik között állt meg nagyot nyekkenve.

Fémes íz terjedt szét a számban-ismerős íz,legbelső,ősi félelmemé,hogy bentragadok,és hosszú órákat töltök a szűk helyiségben,izzadó tenyérrel,verejtéktől csatakos homlokkal,merthogy rossz emberek és szellemek nincsenek,de ha mégis?...

Villámgyorsan húztam el a régimódi felvonó ajtaját.A készülék érezhetően megkönnyebbülve terhétől,méltóságteljesen suhant vissza az elsőre,hogy kötelességét teljesítse.

Tétován álltam meg a 47-es szám előtt-ez az a szám,amit Piroska néni,egyik betegünk megadott.A lakás kihaltnak tűnt,porosan-titokzatosan szuszogott...

Becsengettem.

Távolról halk léptek hangzottak,szinte a semmiből.

Mosolygós idős arc fogadott,barna-festett-haj,enyhén görnyedt hát,szinte ráncnélküli arc.A szemei-távolülő,mélybarna szemek-meglepő élénkséget és keménységet tükröztek.Határozottan fogott kezet velem,egy mozdulattal beljebb is húzott.

-Ma vagyok 17 éves-közölte méltóságteljesen.Kis híja volt,hogy el nem mosolyodtam.

-Igen?-kérdeztem udvariasan.

-66 éve születtem,és 17 éve újra megszülettem-rákos vagyok!-mondta keményen,mélyen a szemembe nézve.-Jól nézel ki,ez jó-mustrált meg komolyan.-Nem hagyod el magad,ugye?Nem szeretem az olyan embereket.

-Igyekszem...jógára járok,úszni,pszichiáterhez,és templomba.

-Igen,az nagyon fontos,kedveském...-mosolyodott el végre halványan,de az éberség egy pillanatra nem hagyta el arcát.-Elmondjam a történetemet,kedves?1949-ben kezdtem az orvosi egyetemet.1955-ben diplomáztam,városunk klinikáján kezdtem el dolgozni belgyógyászként.Nagyon sok bántás ért,el tudod képzelni?...Én voltam az egyetlen női orvos,gondolhatod...-dőlt hátra kényelmesen.-Az akkori párttitkár alám tartozott,ezt nem nagyon bírta elviselni...No,száz szónak is egy a vége:66 évesen a betegségem miatt jöttem nyugdíjba,az élet gyakorlatilag rákészerített,hogy megálljak...

-Igen,ezt én is ismerem-mondtam tűnődve-A nyáron már azt mondtam,bármi áron, de hadd jöhessek el a Dokitól,mert nem bírom elviselni,hogy nem becsül meg,nem fizet meg...Hát,a "bármi áron" sajnos bejött.Azt hiszem-tudom-jobban kellett volna figyelni a szavaimra,mert a Jóisten megadta,amit kértem...

A barna szemek felcsillantak.

-Nagyon tudatos vagy,kedvesem

-Igen...ha tudtam volna,hogy...

-Nem!-hajolt előre határozottan az idős hölgy,pillanatra megérintve a térdemet-Nem!Az önmarcangolást fejezd be!Előre nézünk,csak előre-nincsen"mi lett volna,ha..."!

-Ki a legerősebb a világon?-kérdezte ezután diadalmasan.

-Öööö...-dadogtam.-Nem tudom,mit kellene mondanom,gondolom...

-Aki önmagát legyőzi,aki önmagán tud uralkodni!-vágta ki büszkén az idős hölgy.-Hat évet adtak az orvosok-jómagam is orvos vagyok,tudtam,mik az esélyeim-és hozzátették:éltem már eleget,örüljek ennek is...És ennek immáron-pont ma-17 éve!...Ti-zen-hét!-szótagolta nyomatékosan,mutatóujját fölemelve.-Most is vannak áttéteim-szerintük.

Elkomolyodva néztem magam elé.

-Kedvesem...-emelte fel az állam-Tudod,te már kaptál hét évet a Jóistentől.Most intézd úgy,hogy végezz a betegséggel egy életre...És-tudd,hogy különbek vagyunk a többieknél!

-Különbek?...

-Igen,jól hallottad-kacagott fel hirtelen-Nos,minden ember azt gondolja,hogy halhatatlan,és "vele ez nem történhet meg".Hát,mi tudjuk,hogy ez nem így van,bizony,meg fogunk halni...De neked-neked még fel kell nevelni a gyerekedet,és van még egyéb dolgod is...érzem.Most menjünk,elfáradtam.

Váratlanul csapott meg az utca zajos forgataga.Az Öreg Hölgy lassan,megfontoltan lépkedett mellettem.Előzőleg ellátott gyakorlati tanácsokkal,adott pár telefonszámot,és biztosított arról,hogy amiben tud,összeköttetései révén,segít...

Elgondolkodva lépkedtem mellette.Hirtelen ráncos kéz ért a karomhoz.Összerezzentem.Megmagyarázhatatlan erő áradt az Öreg Hölgyből,szinte sugárzott-jómagam is átvettem ebből a különös energiáb ól...egy pillanatra megállt az idő.

Az Öreg Hölgy felnevetett.

-Várlak a 90.születésnapomon,kislány!-mondta vidáman.-Van még dolgod itt,nem érzek rosszat!Nagy meló lesz,de túlleszel rajta!Ne feledd:különbek vagyunk náluk,erősebbek!...

ERŐSEBBEK!...

A mondat sokáig keringett a légben.

A forgalom mintha akkor indult volna meg,egy magassarkú cipőben tipegő nő kecsesen suhant el egy autó elől,fáradt anyuka húzta maga után óvodás korú kislányát,valahonnan bundás kenyér jófajta illata áradt,az utca élt.

-Köszönöm...-fordultam meg.

Az Öreg Hölgy úgy tűnt el,ahogy jött.Sehol nem láttam nyomát.Hogy lehet ez,hiszen?...

-Köszönöm!...-motyogtam magam elé mégegyszer értetlenül.

Azonnal felhívtam Piroska nénit.

-Drágám...-mondta némi habozás után,ki tudja,mit gondolva rólam.-

 

Nekünk nincs ilyen nevű ismerősünk....

 

 

:))))))

Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kívánok:Hanta Ange:)))))

 

Háláim

2010.01.18.

Mit köszönök neked ebben a hétvégében,Uram?

-Könnyes-mosolyos tűnődéseinket a fényképalbum felett édes mostohámmal otthon...(Emlékszel a miklósi házra?Emlékszem...leszálltunk a buszról,komoly,vörös hajú,nagy szemüveges kishúgomat kézen fogtam,minden macskakőre babonásan rálépve hazáig vittem.Beszélgettünk útközben,hallgattam édes semmi-kis csacsogásait az óvodáról...Találtunk egy fényképet,Tesó hozzámbújik,fagyizunk,szemét dörzsöli,méregzsák kis pofáján hatalmas könnycseppek-Anyu belenyalt az akkor ritkaságszámba menő ananászfagyijába:)Úgy bújt hozzám,hogy a mai napig érzem,milyen erős és nagytesója voltam én neki:)

Egy világ,ahol mindennek helye és ideje volt,ahol minden világos és átlátható volt.Biztonság.Nekünk két anyánk volt...kistesónk szalad elénk duci lábaival később-sosem jutott eszembe azt mondani bárkinek is,hogy "féltestvérem".Mai napig azt mondom,két testvérem van-és ez így igaz...)

-Azt,hogy rájöttem,milyen nagy és összetartó családom van, volt és lesz...Dunántúli disznóvágásra hívtak,ott volt mindenki,de Mamára való tekintettel neki nem mondták meg,hogy beteg vagyok...Apu szigorúan megtiltotta minden testvérének,hogy az állapotomról kérdezzenek,úgyhogy minden úgy ment,mint régen:Jóska és Mari egy órán belül összevesztek szinte mindenen,Mari hatalmas fakanállal kavargatta az abalében a fővő húsokat,néha beszaladt a konyhába,hogy fagyos kezét melengesse,és valamin zsörtölődjön,vagy igyon egy korty vizet.Uncsitesóm álmos-vigyorogva kinyitotta a kocsmát,ahova Kölyök pillanatokon belül követte,hogy aztán órákig ne kerüljön elő-ez egy 11 éves gyereknek Kánaán:csocsó,biliárd,darts,ingyen chips,ingyen kóla,haverok:))

Beszélhettem apu egyik testvérének(a sok közül:)) párjával-ezelőtt nem nagyon ismertem-aki öt évvel ezelőtt saját akaratából és Isten segedelmével tüdőáttétes petefészekrákból gyógyult fel,de úgy,hogy gyakorlatilag semmit nem engedett:vizsgálatokon át kemoig semmit...Kézbe vette az életét,azt hiszem,ez volt a Titok...Volt testen kívüli élménye egy altatásnál,amivel csak megerősített a hitemben:igenis,van odaát VALAMI,és az a másik világ szebb,mint a földi lét...És hogy igenis van kiút az állapotomból-mert ez csak egy állapot,amin hamarosan túlleszek:)))...

-Hála,hogy közelebb kerülhettem Apuhoz-és hogy megismerhettem valamicskét a fiatalkori énjéből...nevetséges, de igazából sosem tudtam, hogy ennek az embernek mekkora szíve van...

Azt hiszem,ez az igazi SZERETET.És én-én még mindig nem vagyok képes szeretni,úgy szeretni,ahogy kell.Apu...három gyereke van,két unokája,akikért folyamatosan aggódik,akikért éjt nappallá téve dolgozik,akiket UGYANÚGY szeret,amit én még mindig nem tudok felfogni,de valóban így van-azt hiszem,ezt csak az tudja,akinek több gyereke,unokája van...Fantasztikus ember,és hogy mennyire úgy él,ahogy eltervezte,és mennyire belső indíttatású...Hála és köszönet,hogy ő az ÉDESAPÁM.

-Hála...ismeretlen embereknek,akik aggódnak értem,a betegeink,akik úgy kezdik az sms-t,hogy"Drága Ange-ünk!Reméljük,mihamarabb meggyógyulsz,és visszajössz hozzánk,mert nagyon várunk..."Hála...Emőnek,mert fölajánlotta,hogy kéthetente elvisz egy természetgyógyász mesterhez,aki energiát ad nekem,ő így szeretne segíteni,a többi a kitartásomon múlik...hát,az utóbbi napokban folyamatosan csak sírok,mert nem gondoltam,hogy ennyien szeretnek-és nem gondoltam,hogy

egyáltalán

szeretnivaló

vagyok...

Érdekes...Bernie Siegel írta,hogy nem lehet szeretni és félni egyszerre.Valóban nem.Ilyenkor,amikor elárasztja a szívemet a szeretet, a béke,nem tudok félni,nem félhetek-és ilyenkor semmi nem fáj-mert bizony a májam az feszül rendesen,jelzi,hogy azért nem oké minden...de most...jól vagyok...köszönöm nektek!

 

Híres lettem:)

2010.01.15.

Híres lettem:)

 

Köszönöm,köszönöm,mindenkinek,akit illet,virágot az öltözőbe:)))))

Álmatlan éjszaka

2010.01.14.

miért,kellene valamiért is hibáztatnom magam?...

sivatagban járok,lelkem sivatagában

szomjazom,merre az oázis

tegnap éjjel hideg testedhez bújtam-nem hozott megnyugvást

angyalkarok ölelésében jártam bárányfelhős-nyári nappalon

lehunyt szemhéjamon át arany fény ragyogott-igen,akkor

szeretett a Jóisten,éreztem,tudtam

tegnap velem voltál,Istenem?...amikor steril ágyon merev karomba

méreg folydogált szelíden,én meg tűrtem

-mert hát mi mást tehetnék,ugye.

ÉLNEM KELL-a kedvedért,a kedvedért,a kedvéért.

nem fáj semmi,csak ez a kibaszott élet

elég ennyi hozzá...

Hol vagyok?Ki vagyok?megvívom harcaim,Uram,kérj meg rá-

már ha nem szemtelen kérés-ha érdemes,csak ezért

a kis szuszogó,vágyból és gyönyörből

akaratból-életből,génekből-ösztönökből,múltadból-múltamból

tizenegy éve összegyúrt kis csodáért,izmos kis testéért

-mert hát én már látom benne a Férfit,szemérmes,jólelkű fajtából-

de magamért?...

Add vissza a hitem,Uram

Add,hogy csillogó-önnön magam meglássam

Angyalszemem ragyogó élet-tükrében újra...

 

 

Első kemo

2010.01.14.

Come away with me...

Hogy bátor voltam-e?Kedves szerint igen.

Hajnal hatkor még lerohantunk az usziba úszni tíz hosszt,utána jött Icus,az ápolónő barátnőm,hogy beadja a B17-et,aminek már a 25.napjánál tartok.

Rájöttem,szeretek mozogni.Mozgás=élet.Igen,ekkor érzem,hogy egészséges vagyok,szeretem a testem,mert engedelmeskedik nekem,és ő is szeret...a jógába beleszerelmesedtem,de az úszás is kellemes,és alig várom a tavaszt,hogy biciklizni tudjak(lemértem,nyáron 22 km-t bicajoztam naponta...:)ja és egy Do-In nevű "sport" is érdekel,a meridiánokkal csinál valamit,azután is jól érzem magam.

Talán hegyet kéne másznom,sárkányrepülőznöm,ezekre mindig vágytam-mikor,ha nem most?...Nemsoká,ezt megígérem magamnak...

Nagyot fordult a világ hét év alatt nálunk a klinikán.Emlékszem,első kemo adagomat egy szűkös kórházi szobában kaptam meg,heten voltunk,én voltam a legfiatalabb-sajnos,most is.Hagyományos ágyakon feküdtünk,mit feküdtünk,szorongtunk...ki lehetett bírni,nyúzott ápolónők,mindenhol betegség-szag,halál-szag,vegyszer-szag...

Most...állítható,hiper-szuper ágyak(játszottam is egy jót a távirányítóval,majdnem összecsuktam magam,tiszta paródia:)takarók,párnák,TV,újságok,csend,tisztaság,és egy Dorottya nevű kedves önkéntes,aki kamilla,csipkebogyó-és zöldteával,keksszel járkált körbe és mindenkihez volt egy kedves szava..:)Nem mellesleg mindenki hozzátartozója bemehetett,minden betegágy mellett volt egy szék...Bármerre néztem,egymásba kapaszkodó házaspárok,kezek,egymásba fonódó tekintetek,könnyes mosolyok,félszavak...Hit.

Túlvagyok rajta.Jól vagyok,most(este negyed hat)semmi mellékhatás,és ez így is lesz,merthogy FEJBEN DŐL EL.:)

Volt egy fiatal srác,nagyon megviselt-tolószékben,sápadt-sárga arccal...ötven kiló ha lehetett...mondtam Kedvesnek,ne engedje ,hogy idáig jussak.Nem tudom leírni azt a pillantást,amit rámvetett.:(

És volt egy kedves öreg hölgy,aki már csak Nutridrinken élt,és lehetett vagy negyven kiló,és azt mondta ránk,hogy jó ránknézni,és adott egy narancsot...én akkor egy kicsit elpityeredtem,és amikor elment,azt mondtam,hogy vigyázzon magára...és nem tudom,hogy valaha látom-e még...

Én még mindig nem tudom elfogadni ezt az egészet.

Három hete még én tartottam ezekben az emberekben a lelket.De ha majd nagy leszek,és meggyógyulok,szeretnék önkéntes segítő lenni onkológián,mert ha valaki tudja,mit érezhet egy rákos ember,én tudom.

Ugyanakkor az jutott még eszembe,hogy megint nem volt IGAZÁBÓL döntési lehetőségem.A család döntött.Igen,végigcsinálom a kemot, a B17-et(kb.60 szúráson vagyok már túl,alul-felül,kezemen-lábamon,sejhajomon)és nem dönthetek,mert van egy 11 éves lurkóm,mert Apu sír,Anyu,bár bátor,tudom,hogy remeg értem,ÉLNEM KELL,bármi áron,és ez nekem nem tetszik...mert az élet minősége is fontos,és nem tudom,hogy tudok-e évekig így élni mondjuk,ahogy most...

El innen,messzire,el,vár a Tenger...

We are the champions:)

2010.01.13.

Megpróbálom kiépíteni magamnak a stratégiámat,hogy hogyan tudnám ezt az egészet a legjobban feldolgozni...(majdnem azt írtam"túlélni",de nagyon vigyázok a szavaimra:))))

Beléptem a klinikára,hónom alatt vadiúj,narancssárga polifoam-mal,és jól körülnéztem.Mindent próbáltam tudatosítani magamban...ez az a hely,ahová innentől kezdve 12 héten keresztül járni fogok-igen,kellemetlen lesz,igen,sokszor lesz olyan érzésem,hogy bárhol máshol,és kiszaladni a világból...ez lesz a "második otthonom":))))

Jön majd velem minden alkalommal Foltos,kedvenc,agyonnyálazott kabalacicám-kurvára nem érdekel,hogy hülyének néznek 35 évesen:)))-és a relax cd-im...de írattam ki Markos-Nádast,és elhatároztam,hogy minden alkalommal nevetve fogok belépni a kezelőorvosom ajtaján,mert láthatólag bosszantom vele:))))))

Na szal 11-től jóga volt,és képzeljétek,meggyanúsítottak azzal,hogy én már jógáztam,mert olyan laza vagyok és"profi"-vigyorogva közöltem,hogy életemben nem jógáztam még,egyszerűen lazák az ízületeim:)))amikor 50 kiló voltam, a nyakamba tudtam tenni a lábam:)))Nagyon élveztem:))))

Mostanában rászoktam a jazz,és rockzenére,nagyon feldob(Norah Jones,Diana Krall,rockvonalon Jerry Lee Lewis,Fats Domino,de imádom a Queen-t,Oláh Ibolyát,Rúzsa Magdit...)

ui:volt egy férfi,akit két hónapon belül kétszer műtöttek agydaganattal...nem ment neki minden gyakorlat,de mindent megpróbált,ha elesett,vagy nem úgy sikerült,mosolyogva felállt...

Igen,WE ARE THE CHAMPIONS!:))))))

 

Első hét

2010.01.12.

Fülemben bömböl az Oroszlánkirály:Can you feel the love tonight...

Basszus,én nem gondoltam,hogy másodjára ilyen kegyetlen nehéz lesz...baromi düh van benne:az egészségesek iránt...Istenem,nagyon becsüljétek meg az egészségeteket,félve őrizzétek,mint a világ legdrágább kincsét...

Tegnap voltam kineziológusnál,aki kihozott egy csomó érdekes dolgot belőlem.Apu,persze...sosem gondoltam volna,hogy nyolc éves kis majom létemre magamat hibáztatom a válásukért...de elengedtem az emléket,egy tábortűz mellett...ahogy nagybátyám emlékét is,aki kilencéves korom körül zaklatott,amikor ott laktunk nála egy-két évet.Na nem látványosan,csak lesegetett,mindig akkor jött be,amikor fürödtem,és egyszer...Elengedtem őt is,a tábortűz fényében...esküszöm,könnyeket láttam csillogni a szemében...azt hiszem,megbánta...

Nem,luxus most a halálra gondolnom.Háromórás várakozás után bejutottunk fiatal,pökhendi dokimhoz,aki uo arrogáns volt,mint eddig...

Csütörtökön kapom az első Paclitaxelt.Szarok rá.A múltkoritól sem hánytam,nem ment el  hajam,minden héten vigyorogva mutattam a dokinak,aki nem akart hinni a szemének:magának még mindig van haja??...Persze a végén már előkerült a kendő,de hajam-az volt...:)))

Düh van bennem,szeretnék máshol lenni,és még mindig nem hiszem el,hogy hét év után kiújult...

Rettenetesen hullámzó a kedélyállapotom.Luxus lenne öngyilkosnak lennem?Három kemény hónap vár rám.Nem tudom,nem tudom,hogy végig tudom-e csinálni...

Kurva magányos vagyok.

Oldás és kötés

2010.01.11.

Apa,én már megbocsájtottam

elhiszed?azt hiszem,nem is haragudtam sosem

gyöngyvirág-fürtű kislányként pedig mennyit toporzékoltam

az ajtó mögött,tapétát rángatva,mert elmentél,itthagytál

Karomba veszem azt a kislányt,gyöngéden ringatom

Tudom,hogy jó apa voltál,és az is vagy...

miért ilyen nehéz ezt kimondani?Árnyaimmal birkózom,apa

Baromi nehéz,nem hittem volna-életem legnagyobb melója

Kimondani:haragszom,haragszom,haragszom

("Nem téged hagytalak itt,csak anyádat...majd ha felnőtt leszel,megérted!Amúgy sem törődik veletek...")

Majd ha felnőtt leszek...

Felnőttem,apa,és mégis,milyen nehéz kimondani:megértelek.

De kimondom:megértelek.Szeretlek,a haragom már a múlté...

Menj békével...itt az idő búcsút mondani:elengedlek...

Biztonságban van a kislány,aki bennem él...nem kell már harag,gyűlölet-és nem én tehettem róla...nem én tehettem róla,hogy elváltatok...

Találkozások

2010.01.09.

Sugárzol,mondtad nem is oly rég

Meghitt kávézó zsúfolt szegletében

-mellettünk aprótalpú próbálgatta első lépéset az életben,szemében oly hittel,mint ahogy csak gyermek hisz-

Burokban ültünk,apró áramlások,csend és béke

Sugárzom?kérdeztem-hisz

Boldog vagyok,csak ennyi a titok

Ó,hányan keresik,mosolyodtam el szelíd-tűnődőn

Tudod,amióta a halál árnyékában élek-

teljes lettem.Részem ő is, a betegség

Nem gyűlölöm,ó,nem,hisz tanítani akar

Hallani,élni.

Hallani-esőcseppek lágy-illatos surranását telizöld-harsanón

húsos leveleken,fák boldog-ősöreg kérgén,sokat látott

kedves fák törzsén

Hallani:hajnali rigók boldog énekét,szivárványt látni messze távolban

-újból hinni,hogy varázscipőm messzire repít-

Meglátni dolgos kezek kanyargós ereit,érezni ezer meg ezer simítását

-még ha nem is neked szól-

Könnycseppet legördülni öreg koldus kiégett szeméből

igazi fájdalom,igen.

Adni,életet.Hinni,hinni-

gyermeki bizalommal,mint még soha

Valamit elvesztettem a nyáron,valami nőtt helyette a testemben

-mindig van mit tanulnom,ugye,Istenem?...

Azt hiszem,látod a lelkem

Azt a gyermeki tisztát,az igazit

Nem akarom többé elrejteni.

És igen,boldog vagyok,és szép

-belőlem jön-

Én vagyok-mindig is én voltam.

Annyi mindent szeretnék még,de hisz ezt tudod te is

Felnevelni a gyermekem,aki tizenegy éve

engem választott odaföntről maga mellé az Útra

és akarok még segíteni,fogni haldoklók kezét

úgy,ahogy más nem

Istenáldotta huszonegy gramm-

törölni verejtékes homlokot

énekelni altatódalt-nem tudom,kinek,álmaimban

göndörfürtű kislány szuszogja álmait bölcsőben

Van még dolgom,Istenem,azt hiszem.

De bárhogy is döntesz,

szabad vagyok...

Mindig is az voltam...

Hogyan  is nem láttam eddig?

...életem könyvével kiléptem az ajtón,eddig

csak egy kávézó volt-

Hajnalodott.

Előttem a Tenger,halk morajlással,lábamat ölelve hívogatott

újra itt vagy hát?kérdeztem boldogan

Mindig is itt voltam...súgta nagyon halkan-visszhangzón,sós

illata mindent átjárt

Sirályok repültek alant,sziklákon tört hullám nesze

Szállj...súgtad

És én repültem,ó,újra repültem

Hisz mindig is voltak szárnyaim...

(ajánlom egy lánynak,aki remélem,most ugyanolyan boldog,mint én,és ugyanúgy önmagára talált,mint én...köszönöm...)

 https://www.youtube.com/watch?v=0ltaguuru7q

 

Angelheart(Barátok a sírig:P)

2010.01.07.

Szeretlek!!!!!!

Tudom végre,ki vagy:))))

Mindig is velem voltál,azóta,ahogy 16 évesen egymás mellé sodródtunk,én trapézfarmerben,fehér parasztingben,te narancssárga batikolt,saját magad festette ruhában,saruban,lógtunk gimi előtt-helyett-után,és az álmainkat dédelgettük-te néprajzos akartál lenni,én pszichológus-Uramisten,milyen ártatlanok voltunk:)

Te voltál az első nő,akit meztelenül láttam,veled volt az első"élményem":))-csodálatos volt,gyertyák,George Michael,de nem szólt másról,csak a felfedezésről....:)

Emlékszel,amikor kimentél Izraelbe egy évre egy kibucba?Visszajöttél,én már kisbabát vártam...leszálltál a buszról,egymás nyakába borultunk-az az egy év?Mintha el sem repült volna...

Veszekedtünk is,sokat,haragudtam rád-te rám az elcseszett házasságomért,én meg azért,mert ittál-és a mai napig haragszom rád,innen "súgom"meg,csak mert féltelek...Mögötted egy elrontott házasság,egy válás,édesapád halála,mennyi,de mennyi minden történt velünk 35 év alatt-egy dolog nem változik-akár beszélünk,akár nem-BARÁTOK vagyunk...:)

Emlékszel,mennyire büszke voltál rám majd'hét évvel ezelőtt,hogy végigcsináltam,és élek?Hát tudd meg,hogy most is végigcsinálom,és EGÉSZ-SÉGES leszek:)))))Csak hogy ott vonyíthassunk majd a karaoke képernyője előtt,Abbát,Máté Pétert,a My Way-t:))))Imádom,hogy tudod,hogy végigcsinálom,és minden rendben lesz!!!:)))))Erőt ad,hogy ilyen lökött vagy,és kiszámítható,hogy sosem változik semmi,és nem öregszünk,csak fogyunk,vagy hízunk:))))

Köszönöm,Barátom!

 

ui:nem a te hibád,hogy a pasikat erőltetted:))))felejtsd el végre!!!Kipróbáltam,nem jött be:)de van egy Kölyköm:)

LESZBIKA vagyok!:))))))))A bikák leszbikábbja!:))))vagy vmi ilyesmi:P

Születésnap és újra Onkológiában

2010.01.06.

Anyukám!Köszönöm,hogy 35 évvel ezelőtt világra hoztál!

Reggel már erős fájásokra ébredtél,de csak délelőtt 11-kor hívta ki Mama a mentőt.És délután negyed négykor kezedben tarthattál egy 2 kiló 48 dekás,nyivákoló csöppséget,kettőtök szerelmének zálogát,aki alig három hónappal azután fogant,hogy átcsavarogtátok a jeges-neonfényes pesti éjszakát,1974 januárjában.Te egy karcsúsított lila prémes kabátban,zöld garbóban,szürke trapéznadrágban,Nap-szőke,kalász-szőke,vakító kék szemű lány,apu felhajtott gallérrel,dacolva a metsző széllel,ébenfekete haján vastag waxréteg,igazi jampi,aki egyet gondol 19 évesen,felül egy Zakopanéba tartó vonatra,megismerkedik egy orosz sráccal,náluk lumpol két éjszakát,pénz nélkül,másnap pedig felkéredzkedik egy kutyás szánra,és egész délután száguld a mindent befedő-eltakaró csodás hóesésben...

Nem maradtatok együtt,mert fiatalok voltatok,mert nem illetettek össze,mert,mert...de ez nem is érdekes...Mindent köszönök,bár lenne erőm-időm-pénzem meghálálni,és Apu-a szívem egyik csücske mindig a tiéd,semmivel sem szeretlek jobban,mint Anyut,sőt,sőt...

Csodálatos napom volt-bár minden így sikerülne!Ma voltunk újra Onkológiában,ó,mintha hazajárnék,lábzsák fel,irány a recepció:)Na azért ennek története van,de mindent nem teregetek ki,mert titok:)A lényeg,hogy az OEP megfinanszíroz egy gyógyszert,ami gátolja a daganat vérellátását,ami így szépen elhal:)cirka négymilla egy háromhónapos kezelés,de megkértük az OEP-et(léci,léci,naaa...)hogy ugyan legyen olyan jó,és ne kelljen havi 30000 ft-os táppénzből leperkálnom:)

Na meg egy taxan származékot kapok,emellé,de ennek nem olyan erősek a mellékhatásai,talán még hajam is marad:)se hányinger,csak körömgyengeség,könnyfolyás-egye kutya,annyit sírok:)Három hónapig minden héten egy infúzió,lyukasra leszek szurkálva,de nem baj,mert ÉLNI fogok:))))))ÉLEK:))))Istenem,köszönöm,köszönöm,hogy vigyázol rám....

Nyáron volt egy csúnya incidensem egy lánnyal,aki a lenti boltban dolgozik,csúnyán összekaptunk:(((Én voltam a hibás,nem részletezem....

Ma megláttam az onkológia folyosóján,törékenyen,szempilla,szemödök nélkül,sapiban...Egy szót sem szóltunk egymáshoz,csak úgy öleltük egymást,mintha a legjobb barátnők lennénk, a kezemet fogta,szorította,és úgy néztünk egymás szemébe,hogy tudtam:mindent,de mindent megbocsájtott...

Egy ölelés néha többet ér minden szónál,öleljetek meg gyorsan valakit:))))

Köszönöm Istenem,hogy új barátokat adtál,hogy ismeretlenek úgy segítenek rajtam,hogy kérnem sem kell,és nem ismerem őket,és köszönöm minden egyes napomat!!!Hála,hála,hála és kegyelem,a Te jóvoltodból...és köszönöm,hogy ilyen könnyen el tudtam engedni  a haragomat,és ha tudtam volna, hogy ez ilyen könnyű,"már rég beültem volna a hintába..."

Maradok híved:ANGE

Legyen meg a Te akaratod

2010.01.02.

Egyre jobban liluló kézzel markoltam a szerencsétlen ásványvizes palackomat,amit a lenti zöldségestől vettem,amolyan szilveszteri köszöntőnek,magamnak,hisz most pezsgő szóba sem jöhetett.Hűvösödött.

-Tudod,Ange,az volt a baj,hogy a tesóm még a halál kapujában is görcsösen ragaszkodott az élethez...-mondta kicsi barátném("őalacsonysága"140 cm körül mozog,még nálam is kisebb egy fejjel,de tűzrőlpattant,energikus kis nő,38 éves)-Bezzeg ott van anyósom,négy éve áttétes emlőrákot diagnosztizáltak nála, megműtötték,és azóta is él s virul!

-És mi a titka?-kérdeztem,egyre bűvölve,mélyen a szemébe nézve,mintha tőle várnám a csodát.Szinte ittam a szavait.

-Egyszerűen letette a sorsát Isten kezébe!Azt mondta:Uram,éltem eleget,felneveltem a gyermekemet,szeretném látni,ahogy az unokáim felnőttek,de ha ez a Te akaratod,legyen ez!Legyen meg a Te akaratod!

A csodálat mellett némi kis sajnálat is vegyült háborgó érzéseimbe.Szilvinek,barátnémnak az édesanyja melanomás volt,igaz,és hála Istennek húsz éve tünetmentes...édesapjának idén nyáron diagnosztizáltak végbélrákot,tesója 42 évesen-négy évvel ezelőtt-hunyt el csontrákban...és Szilvi is melanómás volt három évvel ezelőtt...

-Ange,nem tudok mást mondani,küzdj!De ne a sorsod ellen,ne a Jóisten ellen...csak a betegség ellen!...És ha ne adj Isten,úgy adódik,tudod...-Mélylila felhők vonultak méltósággal a szomszéd házak teteje felett.-Fogadd el..tudom,hogy könnyű ezt mondani,de hinned kell benne, hogy van odaát élet és jobb élet,és szebb élet...

Éreztem,hogy ezt most önmagának is mondja.Megszorítottuk egymás kezét,könnyedén,de áramlott köztünk a szeretet.Ezt nem érezheti az,aki ezen nem esett át.

-Boldog új évet,Ange!

-Boldog új évet!

Halkan csapódott a kapu mögötte,várták a  gyermekei,a 11 éves Ancsika,és a hét éves Pistike.Igazi túlélő,mosolyodtam el végre.Jövő héten elvisz József atyához,mert meg szeretném tanulni,hogyan kell bízni...bízni a Jóistenben,magamban,valakiben...azt hiszem,sosem tudtam,mindig gyanakvó voltam...mint ahogy abban sem hittem sokáig,hogy kedves nem csal meg-csupáncsak a sztereotípiák miatt,hogy a melegek "hűtlenek"-és íme,több mint három év után sem történt meg, és ráadásul ő a legragaszkodóbb ember,akit ismerek...

Újév első napján elmentünk kedvenc templomunkba.Újévi misére csöppentünk be éppen.Mélyen megindított ezeknek az embereknek a hite.Volt,aki éppen csak alig tudott letérdelni,mégis megtette.Valami megváltozott bennem.Lehet,hogy nem élek addig,amíg szeretném, ugyanakkor nagyon,de nagyon szeretnék meggyógyulni,erős a hitem-kétesélyes a dolog...de a terheimet letettem,Isten kezébe.Könnyebb így.

Legyen meg a Te akaratod.

Kalandok Onkológiában,valamint Boldogabb Új Évet:)

2009.12.31.

Vajon miért dolgozik az onkológián csupa-csupa kiégett ember?...K. profot legyűrtem:)),de aztán el kellett menni hétfőn egy fiatalabb kiadásához,szerintem még nálam is fiatalabb volt kb.öt évvel.

Hát,hamar szálka lettem a szemében váratlan és "csavaros"kérdéseimmel.Egyszer(miután meglátta a mosolyt az arcomon )idegesen rámförmedt:

-Itt az ideje,hogy végre komolyan vegye a dolgokat!...

Nem hagytam,hogy a könny,ami a szemzugomban várakozott,lefelé vegye lassú útját.Laposat pislogtam.

-Doktor úr!Amíg élek,élőként óhajtok magamra  tekinteni!Ugye ért engem?!

Jópár ilyen apróbb szócsatánk volt még,végig nagyon nyúzott és türelmetlen volt,pedig tíz óra alig múlt.Azt hiszem,az onkológusokat pszichológiai alkalmasságinak kellene alávetni...akiből hiányzik a türelem, az empátia, a részvét,azonnal keressen új állást,sok bőrgyógy státusz vár gazdára..:)

Rájöttem,hogy egész jól megbirkózom a betegségemmel a saját kis zugomban,de amint el kell mennem a klinikára,összezuhanok.A rengeteg beteg(szégyen-gyalázat,a lépcsőn is ültek)a részvétlen dolgozók,a félelem szaga mindenütt...Kiborít.

Rájöttem arra is,amit Bernie Siegel tapasztalatból leírt:az itt dogozó orvosoknak a szokottnál is fontosabb,hogy érzelmileg mindentől,de mindentől távoltartsák magukat:hisz egy orvossal ez nem történhet meg,ugye?hisz az orvosnak nem lehetnek érzelmei,érzései betegek felé,mert...mert összeroppannának?!Mert kiderülne,hogy ők is csak EMBEREK,nem istenek?És én orvos akartam lenni...Büszke vagyok rá,hogy nővér vagyok,méghozzá jó nővér,mert azt hiszem,így adhattam( s remélem,még adhatok)valamit az embereknek.A legtöbbet:))

Jövő hét szerdára tervezik az első kemot(szép kis szülinapi ajándék:))de esküszöm,nem a fájdalom miatt,de mindennél jobban ódzkodom tőle.Lenyomják az immunrendszeremet,amire most mindennél jobban szükségem van...ez a 22-es csapdája,nem?Olyan jó lenne egy természetgyógyásszal felvenni a kapcsolatot,mert végig szeretném csinálni a Breuss-kúrát,de felügyelet alatt.

Ha valaki tudna jó természetgyógyászt,léci,léci...

Mondjuk,már most radikális változtatásokat hajtottam végre a táplálkozásomban:eddig sem ettem húst,de mostanában szinte csak zöldség,barna kenyér olívaolajjal,saláta,párolt zöldség,céklalé,savanyú káposzta,fokhagyma ezerrel(szegény párom:P)érdekes módon ezt kívánom...

Amúgy napi 4-5x agykontroll,Simonton-féle irányított imagináció,a hitem pedig az egekig ér...Értük,a Szerelmeimért.

Boldogabb Új Évet Mindenkinek!!!!!!!!!:)))))

Még 35(folyt.köv.)

2009.12.27.

Ma nagyon kibuktam.Ingatag a lelkiállapotom.Barátaink,Roberta,és párja karácsonyi vacsira hívtak meg bennünket(ami végül mai ebéddé avanzsált át.)

A kaja finom volt,sörös csirke,sali a kedvemért,hal,sütik.Kaja után ajándékozás-mi egy üveg bort vittünk kettőjüknek,ők pedig...

Én egy sálat kaptam,hogy milyen megfontolásból?Nem tudom,talán személyesebb nem jutott eszükbe.Na ja,öt év barátság után...

A párom egy naptárt kapott,képekkel tele.Tudjátok,olyan személyes naptárt,fényképekkel.Jó része a kettőnk képe volt,ami édes...október,november...

És a december...

A december párom halott "majdnem-anyukájának"kopasz golyóbisfeje kemo után,ahogy átölelik egymást.

Azt az érzést leírni...

Párom persze sírni kezdett.Én köpni-nyelni nem tudtam.Első körben.

Utána pedig a végtelen harag.Nem düh.

Harag.

Jövőre az én képem lesz a naptárban a decembernél?????!

És hogy lehet valaki ilyen tapintatlan?!Nem látta,de tényleg nem látta,hogy síkkopasz a feje, egy negyven körüli nő?Talán divatból?!!!!!!És a decembernél?!!!!Tudom,tudom,hogy végsősoron nem tehet róla,de NEM ÉRDEKEL!!!!!EZ TAPINTATLANSÁG!!!

Persze,persze,nem én kaptam-de  a páromat is megbántották vele,és...és...nincs és!!!!

Minek ellenség,ha vannak barátaid?????!

Íme a délután egyenlege:párom odaát,összevesztünk.Nem tehetek róla, hogy haragszom.Ő "odaát"van, az egészségesek oldalán.Nem sokszor jut eszembe,csak ilyenkor...

MIÉRT PONT ÉN,URAM?????MIÉRT PONT ÉN,AKI EGÉSZ ÉLETEMBEN MÁSOKNAK SEGÍTETTEM??????????????

 

 

Még 35

2009.12.27.

Persze azért nem mindig"felhőtlen"minden.Legszívesebben bent maradnék kis lakásunkban,mintha ezzel meg tudnám védeni magam minden ellen.Legrosszabb Kölyök aggódó tekintetét látni.Valamelyik relax cd-m egyik kérdése:mi az,ami jár neked?EZ A GYEREK!szőröstül-bőröstül,mert megszültem,mert az enyém,mert fel akarom nevelni!!!...alkum a Jóistennel:még 35 év...ugyanis nemsokára ennyi leszek...

Holnap mennem kellene a kinikára kemo-ra,de egyelőre halasztom.A nagyszerű prof ui.felírt egy lódózis szteroidot,és amikor megkérdeztem,miért,legyintett.A lóf...t a seggébe,ez az ÉN TESTEM, az én életem!!!Tudni AKAROM,mit szedetnek be velem,mit nyomnak belém!

Még 35,hallod,odafönt?Kiegyezek veled...még 35!

Mert hiszem,hogy van holnap

2009.12.23.

Igen,az élet megy tovább.

Igen,lehet a jobb kezedben branüllel mosakodni,írni,simogatni,enni(sej-hajtörlés csak ballal:))))

Igen,lehet örülni,a közelgő karácsonynak,a szeretteim energia-és végtelen szeretetáradatának,a betegek telefonjainak(Hát mi történt veled,kicsi szívem?Várunk vissza tavasszal...)

Igen,lehet örülni,hogy már nem fáj itt-ott(amit magamnak sem mertem bevallani az utóbbi egy hónapban)hogy energikusabb vagyok(hála neked,COD-tea)hogy van időm olvasni,relaxálni,az édeseimmel lenni,pihenni,pihenni,pihenni,és azon gondolkozni,hogy mit kell majd ezentúl másképp tennem...

Igen,az élet megy tovább.

Mert hiszem,hogy van holnap.

Remények

2009.12.21.

Bár még nincs karácsony,de pár dolgot már megfogadtam magamnak!

Minden év december 21-én délelőtt,amíg élek,bemegyek K.profhoz,és az asztalra vágom a NEGATÍV leleteimet egy szaloncukor(mégiscsak karácsony előtt vagyunk:))és pár kedves szó kíséretében!!!

Hogy miért is írom ezeket a szavakat?

Ma délelőtt(már túlvagyok egy szívUH-n,laboron,hála istennek a tumormarkereim gyönyörű normál tartományban vannak:)))bementem hozzá,de már előre féltem a találkozástól,ui.mindenkit lesöpör a pályáról,ha valamiféle alternatív gyógyászatról van szó,és nem az ő áldott kemojáról...

Lekezelő volt,rideg,végig rám sem nézett,pedig a kis asszisztense mondta neki,hogy szakmabéli vagyok...A kérdéseimre nem válaszolt,vagy pedig legyintett(elképesztő,nem?)és a végén Kedves egy szerencsétlen kérdésére(Meggyógyulhat??...)kerek-perec azt mondta,hogy NEM,kizárt dolog!!!

Nem,nem,nem!!!!SENKI,de SENKI emberfia nem dönthet az ÉN sorsom felől,amíg azt érzem,hogy dolgom van a földön!Márpedig dolgom,az van bőven:)))

-megírni egy könyvet végre(Sea,csak a kedvedért:))))

-fölnevelni édes-drága-imádott,pici bálnámat,életem egyetlen igazi értelmét,kicsi kölykömet

-megköszönni az én ÉDESanyámnak,és ÉDESapámnak,hogy mellettem vannak,hogy felneveltek,és úgy szeretnek,ahogy vagyok(dagin,hisztisen,diploma nélkül)

-végig-végig-végig,halálom pillanatáig(még 35 év LEGALÁBB)mindent együtt csinálni azzal,akit mellém szánt az ég,és akiért a tűzbe mennék:a Szerelmemmel(és akinek innen köszönöm,százszor és ezerszer,hogy nem hagyott el,hogy mellettem van..)

-2011 nyarán indulni akarok a triatlonon(ne röhögjetek!!!!)úgyhogy nyáron el kell kezdenem készülni...

-elindítani egy vállalkozást,hogy ne éhbérért gürcöljek másnak

-leköltözni anyucikám és apucikám közelébe...

stb.stb.stb,a sorrend opcionális.

December 28-án az első kemo,de már iszom a COD teát,és higgyétek el,két napja szétrobbanok az energiától:)))hihetetlen:)))

Élni fogok:))))

 

 

UI:KÖSZÖNÖK MINDENT,MINDENKINEK!!!!!!!!!!!!!!!(és kérlek,írjatok,írjatok,annyi,de annyi energiát merítek a szavaitokból!!!)

Édes,drága Zanika,neked külön,mindent....

 

A dolgok változnak

2009.12.18.

A daganatom kiújult-nemes egyszerűséggel...Ráadásul nem is egy helyen,a másik cicimben,a májamban,és reaktív nyirokcsomóim vannak,ami remélem jó dolog,hisz a szervezetem harcol-ahogy én is teszem...

Jövök,írok,csak vizsgálatok tömkelege,jövő héttől már kemo és biológiai kezelés.De jelentkezem,és megígérm mindenkinek-legfőképpen magamnak-hogy tavaszra egészséges leszek,mint a makk.

HAJRÁ NEKEM!!

Fagyos reggelek,tovatűnő barátságok

2009.12.15.

Beköszöntött a tél,úgy érzem:)Ma reggel Jancsi,kedvenc gondnokom mínusz 10 fokot mért..."nálunk",kint a tanyaközpontban amúgy is hidegebb van, hiszen nincs,ami felfogná a süvítő szelet...

Valamelyik nap a fényképalbumomat nézegettem.Van egy kép abból az időből,amikor még csináltam a Klubot-én,Füge,és Chio, a DJ, a keverőpult előtt,ominózus kis klubunkban,amelyet olyannyira magunkénak éreztünk,egészen addig a pillanatig,amíg Füge álnok csellel ki nem toloncolt mindkettőnket...

Hm.Ez az a srác,aki Kígyós temetésén zokogva térdelt előttem.Tétován indult el a kezem a csapzott haj felé, de éreztem,meg kell tennem-addig simogattam,amíg fel-felcsukló zokogása hüppögéssé nem szelídült.

-Miért kellett ezt tennie,miért?-nyüszített a hangja,őszinte-ösztönös,mélyrőljövő fájdalommal.Valódi érzelmek...

Ez az a srác,akit barátomnak hívtam, és ama bizonyos este óta,lassan két éve,fel sem hív,hogy mi újság velem...ez az a srác,akivel néha felszabadultan táncoltam,néha bensőséges hangulatban,akivel oly sokat tervezgettük a Klub imázsát,akivel a pride-on, a negyven fokos hőségben álltunk, az asztal előtt,amin a Klub életét bemutató montázs volt kiterítve...

Tudták már jóval az "akció"előtt,amikor az egyik srác azon a nyáron megkérdezte,hogy tudom-e,hogy a Klub 1001 Éjszakát más fogja átvenni.

Rosszallóan nevettem.

-Hogy vehetné át más,hiszen mi találtuk ki,mi vagyunk a szervezők,mindent mi csinálunk,hárman:Chio,Füge és én...

A pultos srác elnézően hümmögött.

Aztán,két hónapra rá,Füge valóban átvette az uralmat,hiszen ezt ő már régen megbeszélte a tulajjal,hogy ő,és még két meleg srác csinálja azontúl a Klubot.Maradni akart,kellett a pénz biztosan:))Nem fáj már,csak a barátság elvesztése,vagy ki tudja,hívhatom-e annak...Istenem,mennyien vettek körül akkoriban,és milyen kevesen maradtak...Nem számít.A fontos emberek velem vannak.

Tanulság:az ember válogassa meg a barátait...

Cipősdoboz-akció

2009.12.12.

Nehéz arra gondolni,hogy közeleg a karácsony,és sajnos nagyon sok olyan kisgyerek van,akinek nem hoz a Jézuska semmit...Nem tudom,hallott-e mindenki a cipősdoboz-akcióról,amelynek keretében megajándékozhatsz egy kisgyereket egy cipősdoboznyi ajándék erejéig.

Napok óta ez járt a fejemben, de elég nehezen találtam meg a keresőben, mivel nem pontosan tudtam az akció nevét-végülis ráakadtam.Kedvesnek valamiért napok óta rossz kedve volt,de amikor lelkendezve behívtam a gép elé, egyből felvidult.

-Nahát!..-örvendezett.-Ha valaki,én aztán át tudom érezni,hogy milyen, ha karácsonyra nem jut semmi...

Elfordult, de még láttam szemérmes könnyeit megcsillanni mandulavágású-szép szemében...

Azonmód kivettem a családi kasszából némi készpénzt-sajnos nem annyit, amennyit szerettem volna, de talán nem ez számít-és elindultunk vásárolni.

Hogy mi került a dobozba?...

Én 8-10 év közötti kislányt választottam,és kiéltem kislányos vásárlási lázamat:rózsaszín polársapka,Barbie-s kisnotesz,csillámos-tollas világító toll,rózsaszín hajgumi,epres Nivea szappan,Nivea krém,csillogós plüssállatka,egy tábla csoki,egy zacskó cukor,és egy Kölyök által írt levélke került a dobozba.

Kedves kisfiút választott:kisautó,kismotor,kártya,sapka-sál,üveggolyó,plüss hóember,csoki-cukor,szaloncukor került a cipősdobozba.

Egy órán belül elvittük a Baptista Szeretetszolgálathoz,de előtte még annyit súgtam a doboznak:ha lehet, jó helyre kerülj,egy csillogó szemű,fekete hajú,kócos,hittel teli cigány kislányhoz-amilyen kedvesem is volt 25 évvel ezelőtt...Bizony nehéz volt visszatartanom a könnyeimet.

Milyen jó jónak lenni...:)))

Biciklivel elrepítettük a szeretetszolgálathoz,visszafelé pedig bebicikliztünk a városba, ahol isteni fahéjas-almás forró teát,és forralt bort ittunk:van valami varázsa a téli délutánoknak,csak ilyenkor lehet jó teát inni, kesztyűs kézzel szürcsölni,boldogan nézegetni a többi embert, akik a kirakodóvásárban nézelődnek, hallgatni az ünnepi dallamokat...

Milyen messze van a válság,a nehézségek...

Ha akartok segíteni,tegyétek meg ti is: a keresőbe karácsonyi cipősdoboz akció-néven beírva kihozza a helyeket,ahol adott városokba le lehet adni,egyre több helyre.

Menj,kis cipősdoboz,bontogasson apró kislánykéz,szerezz örömet pár percre,érzed,hogy ismeretlenül is mennyi,de mennyi szeretet csomagoltunk rejtekedbe...

Hajnali levél

2009.12.11.

"Szerelem?Az van!"írtad nemrég gőgösen

és én dühös könnyeket sírtam legbelül

talán azért,mert túl közel volt még a nyár

a szelíd-levendulaillatú,szorgos,hittel-vággyal teli

hittel,hogy érek talán,nem is keveset

hittel,hogy a hajnal nekem is bontja szárnyait

hittel,hogy El Camino és a csillagok

karnyújtásnyira vannak

hittel,hogy élek,és úgy élek,ahogy

élni szeretnék

terméketlen ez a tél,vacogó-

fázom legbelül,csillapíthatatlanul reszketek

Vizsgálat

2009.12.08.

Ma megvolt a Pet CT.

Újból és újból érzem azt a különös kiszolgáltatottságot, amellyel az ember tehetetlenül sodródik,és azon igyekszik,hogy megőrizze méltóságát, intim szféráját...És újból meg újból megfogadtam magamnak, hogy mindig emlékezni fogok erre az érzésre,és minden szavamat tízszer meggondolom, hiába ez "csak"egy háziorvosi rendelő, mégis különös jelentősége van a szavaknak...

Nagyon korán érkeztünk a PET Centrumba kedvessel,gyönyörű, vadiúj,nagyon dizájnos épület,az országban nem sok intézmény dicsekedhet ezzel.(Bár ne láttam volna belülről.)A recepciónál kedves hölgy fogadott, megérezte,hogy nagyon ideges vagyok, és talán azt is, hogy nem laikusként érkeztem ide, így elmagyarázta,hogy kisebb a sugárterhelés, mint egy négyórás repülőút során(inkább repültem volna),és hogy a javunkat akarják, stb.stb.meg hogy ő nap mint nap sugárterhelésnek van kitéve, lévén,köztünk járkál, teszi a dolgát.

Könnybe lábadt a szemem.

-De azért kap veszélyességi pótlékot, nem?-kérdeztem félig-meddig poénkodva, amin meg is sértődhetett volna, de nem tette.

-És mit érek vele, ha meghalok?-válaszolta komolyan,és meglepő dolgot tett.

Átnyúlt a pult felett,és megfogta a kezem.

Végig megnyugtatóan szorította, amíg még a szükséges dolgokat elmagyarázta.Ezerszer és ezerszer köszönöm neki!Amit éreztem, azt nem lehet egy doboz bonbonnal megköszönni,és szavakkal sem...Visszafordultam az ajtóból, egy pillanatra összefonódott a tekintetünk,azt hiszem, érezte, mit köszöntem meg neki...Az egészségügy csendesen szorgoskodó, igazi hősei...

Azután hopp, jeges vízbe ugrás: a pár méterrel arrébb levő vizsgálóhelyiségbe érvén, pont az ellentettje fogadott.Egy hangos, erősen kifestett hölgy, aki talán már belefáradt a munkájába, talán nem is volt túl empatikus, mindenesetre nem volt egy kellemes élmény...Kérdéseket tett fel,miután behívott egy szobába, de pl.nem csukta be a szoba ajtaját, amit a kolleganője,egy idős párral, már megtett,ők utánam jöttek.Hangos volt, morcos, megfellebbezhetetlen, mindent tudó...brrr.

Kedves mindvégig síkideg volt, amíg vércukrot mértek, majd beadták az izotópot.Onnantól kezdve sugárveszélyes voltam:((((((

(Később viccesen megjegyezte:Nagyon ügyes voltál, kicsim!Nem is balhéztál annyit,mint gondoltam!!Tudom, mire értette:amikor keresgélték a vénámat, amit a kemo erősen tönkretett, az egyik lány a csuklóm felé kezdett tapogatni.Mondtam:nem,nem,azt felejtsd el!Ott a legfájdalmasabb,tudom...A nővér szabályosan presztízskérdést csinált belőle, hogy azt mertem mondani:kérlek, ha nem találod a vénámat, hívj valaki mást.Jötta  kolleganő, aki egyből meg is találta a huncut vénát.Az egyes számú áldozat, akinek nem engedtem meg, hogy a csuklómat szurkálja, fejcsóválva ment ki a helyiségből,és valami olyasmit motyogott:nem,nem bírok vele, valaki mondja már meg neki,hogy ne csinálja ezt.

De mit?Én, ha nagy ritkán nem tudom valakitől bent levenni a vért, másodjára nem szúrom meg!Azt mondom, menjen be a városba, egy "igazi"laborba,ahol mindennap 500 vért vesznek le-fejenként,nyilván rutinosabbak, mint én.)

 Utána RETTENETES rész következett.Kibírhatatlan!

Képzeljétek,EGY TELJES ÓRÁN KERESZTÜL csendben kellett maradni...

És mozdulatlanul feküdni,hát, majdnem megőrültem.Kedvessel kézjelekkel beszéltünk, azért röhögtünk egy párszor, hogy majd'megfulladtunk,néha szeretkezést imitáltunk:)))))Hát,nem bírunk magunkkal sosem:))))Az mán tényleg a vég lenne, ha komolynak kellene lennem...:)))

Utána...a legteljesebb kiszolgáltatottság,igaz,csak negyedórán keresztül...egyedül egy nagy teremben, a gép kicsi, szűk,fura hangokat ad ki...Istenem ,soha, de soha többet, kérlek...Isten megteremtette az embert,aki aztán istennek képzelve magát,a tökéletességre, és halhatatlanságra törekszik...

Valahogy kiszabadultam, utána jött a meglepi:eredmény 2-3 hét múlva.Vagyis az újévben.

Mondjuk, nem érdekel.Elgondolkoztam:akármi az a májamon, én már "hagyományos"kezelési módokat nem vállalok be,nem hiszek bennük.És ha az a valami egy másodlagos tumor, a kemotól??Vagy a sugártól???Basszus,eltelt hét év, amiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eltelik:akkor az ember nem is gondol arra,hogy amit tesz(sugár,kemo)az csak tűzoltás...Ezt én okoztam magamnak, nekem kell megszüntetni...és ezt vállalom.

Nagyon sokan szorítottak,ez jólesik...

De a szorongás bennem van, nincs kedvem befejezni a télapós novellát,vagy mi a francot, pedig tudom,hogy jó lenne...szívből jött...

Télapó különös éjszakája

2009.12.06.

Télapó morcosan ébredt.

Nem szokott rossz kedvű lenni,főleg nem eme nevezetes napon, amelyet annyi kisgyerek várt szerte a világon,de ma reggel mégis kedvetlenül simogatta bozontos-hófehér szakállát.

Odakint gyönyörűen esett a hó, ahogy a nagykönyvben meg van írva:selymesen-nesztelenül,ezüstös fénybe vonva a kopár tájat.

"A hómanók dolgoznak"-gondolta Télapó,de valahogy ettől a ténytől sem lett jobb kedve, bár a gondolatra halványan elmosolyodott.Kibújt pihe-puha paplanja alól, ámde ahogy lába földet ért, megint előbújt a rosszkedv kisördöge.

-A manó vigye el-dörmögte csendesen Télapó,miközben köntösébe bújt, amelyen Rudi,és a többi rénszarvas volt látható-ez volt hűséges szolgái legutóbbi ajándéka.(?Bizony,senki nem gondolná,hogy a Télapó is szokott ajándékot kapni,ugye??)

Télapó leült a kandalló elé, amelyben puhán ropogott a tűz.Hirtelen Télanyó termett mellette szinte a semmiből,kezében egy csésze jófajta forró csokoládéval,fahéjjal és szegfűszeggel megbolondítva.

-Drága,hűséges társam-mosolygott Télapó, ezen a reggelen végre először,szívből.-Hát fönt vagy már?

-Mint háromezer éve mindig,előtted-mosolygott Télanyó,miközben férje kezébe csúsztatta a hatalmas bögrét.A férfi mellé kuporodott,derékig érő, óezüst hajzuhataga félig eltakarta törékeny testét.(?Milyen jól tartja magát, meg sem látszik,hogy ötezer éves?-gondolta Télapó.)

-Mi bánt?-kérdezte Télanyó.-Látom, hogy valami nyomaszt.

-Nem tudom-tűnődött Télapó.-Nem tudom!-szakadt ki belőle,majd fölállt, és öles léptekkel ide-oda járkált a nappaliban,köntöse szárnya csak úgy úszott utána a levegőben.Feldúltnak látszott.-Tudod jól,hogy évezredek óta erre a pályára készültem-ez a hivatásom?De jópár éve olyan sokat?csalódtam!-bökte ki végre, majd megkönnyebbülve lezökkent a fotelba, szemben a tűzzel.

-Itt ez a rengeteg gyerek?Akarok hinni benne, hogy ugyanolyan őszinték, ártatlanok,mint évszázadokkal ezelőtt?akarok hinni benne, hogy az emberek jók!Értesz?

-Hát hogyne értenélek?-válaszolta megfontoltan felesége.-Kedvesem,az emberek jók, mindig is jók voltak?ha ebben nem tudsz hinni,semmiben!Min töröd a fejed?A világ nem maradhat Télapó nélkül?

-Á?-legyintett rosszkedvűen Télapó,de nem volt sok választása.Országa odakünn éledezni kezdett:koboldok,krampuszok nyüzsögtek az utcán, a gyárban manók ezrei végezték az utolsó simításokat az ajándékok csomagolásán,hogy még szebbek legyenek,a piactéren Lujza,a fő-főkofa kavargatta a szokásos karácsonyi varázspuncsot:aki ebből ivott, bizony mindent rózsaszínben látott?

-Mennem kell?-mondta végre békésebben Télapó,és egy nagy puszit nyomott hű társa pirospozsgás arcára.

A szokásosnál nehezebben ült fel a bakra, lábát bundatakaróba csavarva.Rudi, a fő rénszarvas jelre várva sandított hátra, ő is észrevette Télapó furcsa hangulatát.

A hó egyre sűrűbb pelyhekben hullott-álombéli táj vette őket körül, álombéli paplanként borult a világra,enyhítve bántó szavakat, tompítva fájó dolgokat,lent a Földön mindenki megállt egy kicsit,befelé nézett csendesen,lassuló szívverését hallgatva:bú-tupp,bú-tupp,esik a hó, nemsokára karácsony?minek örülnél legjobban? Egy kis időnek a szeretteiddel, egy ölelésnek,egy csésze teának?Bú-tupp,bú-tupp,állj meg egy pillanatra, rohan az idő, most játssz gyermekeddel,adj jó szót kedvesednek, szeretetet szüleidnek,mert rövid az élet?

Havas tájak felett suhantak nesztelenül.

Télapó hallgatagon üldögélt, az embereket figyelve.

?Szőke kislány toppantott durcásan apró lábaival.

-Nem kell ez a baba,nem, nem,nem!A Nikinek sokkal drágábbat vettek a szülei,és egyáltalán?

Dolgos szülei felhős homlokkal üldögéltek a nappaliban: a kislány nem tudta,hogy milyen nagy áldozattal,milyen nehezen élnek, édesanyja mennyit dolgozik, hogy neki mindene meglegyen?

Télapó csöndesen mindent megmutató varázsport szórt a kislány hajába, hogy onnan, a selymes szőkeségből lassan a szívéig is elérjen az igazság:a lány agyába képek ötlöttek,édesanyja este tizenegykor egy széken üldögél,most fejezte be a vasalást,mert csak ilyenkor van ideje rá, édesapja majd éjfélkor ér haza a biztonsági őri szolgálatból,most is egy kihalt telepen fagyoskodik, és egymás után szívja azt az átkozott cigarettát, arra gondolva, milyen jó lenne otthon, kicsi lányával, és húsz éve hűséges feleségével, akivel jóban-rosszban?saját magát is látta,amint békésen alszik meleg ágyacskájában,az előszobában meleg,csinos cipő álldogál, amit nemrég vett édesanyja a borravalójából-pincérnőként dolgozik egy étteremben?

A lány könnyei peregni kezdtek,mint amikor a jégcsap olvadni kezd-úgy olvadt el szívének  gőgössége is?Anyjához szaladt,aki egy széken üldögélt maga elé bámulva,csendesen,és átölelte?nem kellett magyarázkodnia, mert az édesanyák a szívükkel is értenek mindent.Tudták,hogy attól a naptól kezdve minden megváltozik:a lány odaadó gyermeke lesz szüleinek, az édesapja nem dolgozik annyit,mert megérti, hogy varázslatos-visszahozhatatlan évek ezek?

Télapó sóhajtott egyet- a szíve körül a nyomás engedni kezdett,no csak, még igaza lesz az asszonynak-hiába, az asszonyok mindent jobban tudnak?

Siklott a szán tovább az ezüst éjszakában.

?Kedélyes kis ház elé ért.Alig bírta magát beszuszakolni a kéménybe-évezredes szokása ez,mindig meg is járja, de csak nevet magán.

(Folyt.köv...)

 

 

Télapó itt volt:)

2009.12.05.

Tegnap nálunk járt a Télapó:))

Már mindannyian pizsamában és bamba képpel flangáltunk úgy este nyolc körül(beleértve jóanyámat is,aki azért utazott el hozzánk kisvároskánkból,mert másnap reggelre disznótorba várta őt egyik betegünk)amikor kopogtattak.

-Kölyök,kinyitnád az ajtót?Ki lehet az ilyen későn?-kérdezte gyanúsan somolyogva,csillogó szemmel kedvesem.Hát, ki lépett be az ajtón hatalmas álszakállal, és gyanúsan csúszkáló pocakkal az ajtón?Nem más, mint Roberta barátunk,Télapunak álcázva...:)

-Khm,khm-köszörülte torkát jó öreg Télapó barátunk.Kölköcske megdermedve állt,majd kedvesem erőteljes unszolására végre leültette két székünk közül az egyikre.

-Kínáld meg a Télapót valamivel!-morrant Kedves gyermekre férfias hangon.

Kölyök jólnevelt pincér-pózt vett fel, majd alkarjára fektetett egy palack 2009-es Ice Tea Aszút,és hűvös hangon kérdezte:

-Teát?

Eme kis mondatocska az est folyamán még kb.tízszer hangzott el,ui.Kölyök minden kérdésre gyakorlatilag így reagált:Teát?:)))

Télapu kitett magáért,lefutotta a kötelező köröket:gyermekből jobb bizonyítványt csikart ki, velem megígértette a kevesebb hisztit, valamint blogomban kevesebb virágnyelv alkalmazását,Kedvest pedig erőteljes munkakeresésre invitálta.

Bizony hamar elbúcsúzott Télapó,már csodálkoztam is, hogy drága barátunk csak percekig marad, ámde nem okoztak csalódást:Roberta levette gúnyáját pocakkal együtt(milyen jó neki, gondoltam:)))és visszajöttek barátjával némi diskurzusra.

Miután elbúcsúztak,és kiléptek az ajtón, Kölyök szájbiggyesztve támasztotta az ajtófélfát.

-Tudom ám, ki volt-közölte hűvösen,megfellebbezhetetlen hangsúllyal.

-Nos?-kérdeztem.

-Roberta!-válaszolta Kölyök magabiztosan.

-Á,nem hiszem-sandítottam rá a szemem sarkából, reakcióját mérlegelve.-Amúgy láttam ám, hogy megilletődtél egy kicsit!

-Nem Roberta lett volna?-ingott meg Kölyök egy pillanatra.("Ez az,győzelem!")

-Á,nem,nem hiszem,kicsim!...

-Lehet...-felelte,de agya már máson járt,láttam.-Csak egy módon lehet kideríteni!-emelte fel némileg maszatos mutatóujját,majd miután rosszallóan néztem körme tájára, gyorsan a zsebébe dugta.-Khm.Na!Szóval miután nincs két egyforma ujjlenyomat a világon, ujjlenyomatot kell venni mindkettőjüktől!Vagy a csomagról!Igen!És ha egyezik, akkor Roberta=Télapó!Nemde?-kérdezte győztes képpel Sherlock Holmes Jr.,és magában motyogva elvonult szobájába, hogy a maradék csomagot is leamortizálja a múló idő ellenében.:)

Hát,igen,gondoltam,bezzeg a mi időnkben:)és gyorsan elrohantam a szobánkba, hogy a csomagról ujjlenyomatot vegyek...Biztos,hogy Roberta volt a Télapó?Már nem is vagyok biztos benne...

Odakintről csilingelő-halk kacagás volt a válasz,a szomszéd ház tetejéről pedig...

(Ho-ho-ho-hó!Mindenkinek sok-sok finomságot kívánok!)

Teaház,és hétköznapi közjátékok

2009.12.03.

Baromi furcsa dolgok ezek...

Apró közjátékok,amiken sosem fogok eligazodni:sms Aputól,amikor megírtam neki,hogy december nyolcadikán megyek pet ct-re:"Pozitív hozáállással meg lehet oldani...Zabálással nem mész semmire."Hm.Megdöbbentem.Senki nem mondta, mondhatta neki,hogy zabálok, mivel nem teszem azt.Nyáron a nagyon súlyos allergiám miatt szteroidot kaptam,talán ezért jött vissza minden kiló, amit leadtam,nem tudom.De nem görcsölök rajta,már vettem egy új nadrágot:)Tudom,hogy tavaszra tudatos táplálkozással,mozgással leadom újra,a párom így szeret,sőt,csak így szeret:)Akkor miért görcsöljek,engem nem zavar...De a legfurább:Aput komolyan ez idegesíti most?!Jobb lenne,ha azt mondanám, fogytam három hónap alatt 25 kilót?!Akkor nem idegeskedné magát halálra?!Mindig ez volt amúgy, amikor 51 kiló voltam,20éves,és kitűnő tanuló, tele tervekkel...akkor is talált mindig valamit, amiért bántani tudott,de hogy pont most?...Akkor már 100x inkább Anyu,aki azt mondta:kislányom, ha negyven kiló leszel, vagy száz, akkor is ugyanúgy foglak szeretni...

Más.A"barátaim"'közül egynek, egyetlenegynek jutott eszébe(és vele nem is igazán a legbensőségesebb a kapcsolatunk,mert nem ismerem régóta, és nem ismerem egyáltalán szinte)hogy azt írja:Gyere,érdekel, mi van veled, teázzunk egyet,mert azt hiszem, nem vagy túl jól.Érdekes,ez nem nagy dolog, más is írhatta volna, úgyis kikapartam volna magam Depressziország kellemes-süppedő-marasztaló falai közül, és erőt vettem volna magamon,mert mindig megtisztelőnek érzem, ha valaki törődik velem.Lehet,hogy én vagyok a "hibás",mostanában érthető módon nem sok minden érdekel, és nem vagyok a legkellemesebb társaság,de...na mindegy.

Nos,megyek dolgozni,valakinek azt is kell:)

Adieu,kis naplóm...

Bizonyosság

2009.12.02.

Anyu,mondd azt,hogy 92 évig fogok élni,és én elhiszem neked...

Csapongó emlékeim ide-oda szállnak az időben...

Kisvárosom,5 éves vagyok,apuék a Forfát építik,nem engednek fel, én bömbölök...

Megtudom,hogy Anyu és Apu el akarnak válni,molnármónival mentőakciót szervezek,szentül hiszek benne,hogy sikerül,és együtt maradnak...Bicikliverseny a lakótelepen,én vagyok a második, a por a szemembe száll,alig látok,de hajt a győzni akarás-utána zsíroskenyér-evő verseny, kötélről,mennyit nevettünk...

Vacsora Violáéknál,egyik osztálytársamnál,10 éves vagyok-meg vagyok illetődve,nem sokszor ülök terített asztalnál, együtt a család-Család,az mi?Puha paplanként lengi be őket az összetartozás,lesütöm a szemem,nem vagyok idevaló,nem tudom, hova való vagyok...

Az első TV-nk,a csirke, akit Anyu a másodikon tartott,és levágott(elbújtam az ajtó mögé,úgy bömböltem),mesekönyv a névnapomra,"Drága kislányomnak",vágyak,jövő,hit,bizonyosság-

hogy élni fogok,és van jövőm

December 8,hét óra negyvenöt,háromnegyed nyolc,PET CT

Anyu,mondd,hogy 92 évig fogok élni,és én

hiszek neked,csak neked.

Talán

2009.11.30.

El akarom mondani,hogy érzem magam mostanában...

Áttetsző,kicsi,kegyvesztett-ez vagyok én,talán.

Emlékszem,milyen volt tavaly ilyenkor Angeleyesnak lenni.

Milyen volt a saját bőrömben

Nem voltam más-áttetsző,kicsi,kegyvesztett

Alak,szobában kuporgó,tavaszra váró,egyetlen őszinte ölelésre váró,csupaszem Angyalszemű.

Azt hittem,egyedül vagyok,pedig

Már akkor is sokan vigyáztak rám gondolatban

A Királyság azóta is él-virul

(Épp' ünnepi lakomához készülnek ma este-

ízes falatok sülnek lassú sercegéssel nyárson,egész malac

Szorgos leány forgatja izmos karjával,nem látva epedő tekintetét

Tejfelhajú birkapásztornak-nemsoká egy pár lesznek az Úr akaratából

Harsanó nyárvégi gyermekáldást nem kell kérniük az égiektől...

A Mennyei Kávézó is nyitva-emlékeztek?Édes-habos kávéja

Valóban égi íz...)

Talán

Talán mindvégig vigyázott rám valaki

Akkor is,amikor el akartam felejteni

Erőnek erejével

Akkor is,amikor

Akartam hinni,hogy csak egyedül lehetek erős

A szívem most is magányos,mert mindenki egyedül van a Nagy Harcban, amit

Úgy hívnak,hogy Élet

Persze vannak állomások, ahol fölszállnak a vonatra, s talán

Ugyanabban a kupéban ülnek le,ahol te 

De pár állomás,és folytatják útjukat.

Amikor elkezdtem írni ezt a naplót, néha rossz volt

Hogy annyi ember figyel rám,talán mert hasonló problémákkal küzd,mint én

De amikor ritka pillanatokra-mint ahogy a felhők alján áttetszik az éltető Nap fénye,csak egyetlen áldott pillanatra-

Megérzem,hogy a szeretet,mint háló

Feszül alattam

(Pedig sokszor készülök zuhanni...)

Csak annyit tudok mondani:köszönöm...

Mindenkinek. 

 

 

 

 

 

Szürkületi zóna

2009.11.29.

Telnek-múlnak a napok, számomra valami felfoghatatlan időzónában,valamiféle belső, sajátos időszámításban:csakis "előtte"és utána"létezik.

Előtte,utána:majd,ha túlleszek rajta,és nem leszek beteg...Valami belső hang azt súgja-mint ahogy hét évvel ezelőtt is megsúgta,hogy igenis,beteg vagyok, már akkor, amikor senki sem akarta hinni-hogy nem lehetek beteg,illetve hogy nem vagyok beteg.Hát,ha valaki látna...Május óta mind a tizenkét kilót sikerült visszaszednem-paradox módon, attól eltekintve,hogy az összes nadrágomat kihíztam,most még örülök is neki.Fura,hogy mennyire relatív minden.

Igyekszem nem gondolni a halálra,nehezen megy.Másfelől nincs bennem félelem,már annyira tudatos lettem a hét év alatt,hogy tudom,a diagnózis csak egy dolog, a döntés-minőségi élet,vagy halál-a kezemben van.Már maga az,hogy a CT-nél döntöttem-nem kérek kontrasztanyagot-megkönnyebbülés volt.Ez az én testem, az én döntésem...

Eldöntöttem:a síromat láttam magam előtt:92 év volt rajta:)))Meggyszedés közben szeretnék a fáról lebukva meghalni...ejnye, ez a nagyi még az utolsó pillanataiban is csak dolgozott:))))

Minden rendben lesz,érzem,tudom, akarom:)))

Vágtass,paripám

2009.11.25.

ugye érzed,kicsim

érzed a fű illatát távoli mezőkről

táguló-reszkető orrcimpád végtelen illatát sejti

ugye van erőd,kicsim

van erőd álmaid után rohanni duzzadó-feszes inakkal

ugye lesz majd,kicsim

ugye lesz majd,aki selymes sörényedet  fényessé simítsa

abrakot adjon jó szívvel almot hordjon jóillatú szénakazalból

amit a hajnali dér ezüstté foltozott

Holdanya kegyéből

ugye hiszed,kicsim

hiszed,hogy ennyi csak, ennyi az egész

napra nap,éjre éj,boldog lehetsz,minden birtokodban

-vágtass,fekete paripám!

szabadon engedlek.

Szomorkás gondolatok

2009.11.24.

Mostanában nagyon sokat veszekszünk Kedvessel.Valami nagyon megfáradt bennem, talán benne is.Nem tudom. Azt tudom,érzem,hogy nagyon rosszul viseli ezt a bizonytalanságot...Talán nem tudunk egymás segítségére lenni ebben a szituban...

Pedig annyira édes, annyira próbál a kedvemben járni:mostanában relax cd-ket hallgatok,de a discman-ünk hangszabályozója elromlott.Ő tudja, milyen fontos ez számomra, így tegnapelőtt addig járta a várost, amíg(egy memóriakártyáért, és a régi discmanért)egy vadiúj Sony discmant fel nem hajtott...

És mégis...meg nem tudom magyarázni magamnak ezt a bizonytalanságot, ami bennem van..pl.hiába mondom neki, hogy most nem zaklat annyira a rend, a tisztaság, szeretnék befelé figyelni, a nem létező energiáimat arra összpontosítani,hogy minden rendben legyen, vagy ha nagy feladat előtt állok is, sikerüljön, képes veszekedni velem egy mosatlan edényért-és ez rettenetesen bánt...

Nem mondom, hogy én mindent megteszek,hogy szent legyen a béke köztünk,de szerintem érthető, ha egy kicsit "önzőbb" vagyok mostanában.

A szex sem stimmel,újból(kapok majd, amiért ezt a mondatot le mertem írni.)

Annyi,de annyi minden bánt még...

Doki meg nem becsülése,az,hogy baromi ügyesen kijátszotta,hogy egy fillér nélkül takarítsak neki.

Egyre jobban  szeretnék innen elköltözni.Bár lokálpatriótának vallom magam, és életemben ez a második hely, ahol élek,és tudván tudom,hogy a gondjaim velem jönnek mindenhová,elvágyódom innen-haza,Anyukámhoz.Ez a fajta biztonság mindennél többet jelent most már számomra...

Nagyon hiányzik.

Come away with me

2009.11.21.

hazaérek

kirakatmosolyom a fogasra akasztom

-gyűrött-szomorú bábu,nem vagyok több-

csókod lenyomata hiányzik homlokomról

tenyeremből kifolyik minden,érzem,nem vagyok jó

-nem vagyok jó magamhoz, másokhoz, hozzád

tudnám, ki vagy, töprengő mosolyú ismeretlen

dacos énem a sarokba állítom

-nem méltó ez hozzám.nem,nem

nézem a kezem,mi pár hónapja még igaz

szerelmed simította legalábbis ezt hittem most

meg?fázik a tenger, fodrozódó-tajtékos hullámai vacogva

bújnak rejtekükbe,kagylók ülnek csendesen szanaszét

-ez az a Tenger,amiben hittem? nem ezt ígérted.

a fehér zsalugáteres ház pedig...

üres-tátongó szobái lakóra várnak

-igazi kísértetház.

ülök egy sarokban vacogva

nem tudom, mire várok vagy kire

talán arra,hogy gyere értem és vigyél el

becsaptál.

I'm so tired

2009.11.20.

Pár napja erőteljesen boncolgatom a lelkem.


Merthogy-valami mégsem stimmel velem,az életemmel,a ciszták, göbök nem véletlenek sem itt, sem ott.


Olvasgatom Balogh Béla daganatos betegségekről szóló könyvét,melyben leír egy történetet, ami egy férfiról szól, aki hét éve vastagbéldaganattal küzd.Pontosan azóta, amióta megfogadta a feleségének,hogy nem lép félre...Alternatívák:megvalósítja a vágyait,a feleségével jó esetben, rosszabb esetben másokkal, legrosszabb esetben-meghal.Mert ez is egy megoldás,igaz, nem a legoptimálisabb.Bár,ki tudja.Magasabb szintű megoldás:a vágyait művészi alkotásokba sűríti.Írás, festészet stb.


Én?Hol lehetek őszinte, kihez lehetek őszinte?...Magamhoz, másokhoz, vagy folyton azt kell néznem, hogy ne bántsak meg senkit,és előbb-utóbb...


Próbálom megmagyarázni magamnak,hogy NEM fontos a szex.Érintésben,lelkemet simító ölelésben jócskán van részem-hála istennek.


De amikor a pesti utaimra gondolok


 


 


villanó szempár a sarokban síkos


a levegő is körülötted


tudtad hogy jól áll az ing rajtad?olyan


férfias ez egy nőn...végső robbanás


apró melled rezdül ajkad vértelt nedves-csillogó


nagyvad vagy macska,ó,olyan édes


sarokba szorítani kezem a lábad közt na vigyázz


csak finoman cipzár akad utamba


mindjárt


mindjárt


mindjárt


bent


vagyok


 


Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam...lehet,hogy alkalmatlan vagyok tartós kapcsolatra?Szégyen-gyalázat 34 évesen, basszus, benőhetne a fejem lágya!Itt van mellettem egy ember, aki minden szavamat lesi..mégsem becsülöm meg...mégsem lehetek őszinte...Gyötrődöm, istenkáromlás egy tartós kapcsolatot veszélyeztetni bármi módon...és ha nem lennénk együtt, vajon elég lenne egy nő?Nem hiszem...


Nem, nem tudom elfogadni magam,ez nem természetes...

Folyt.köv.

2009.11.19.

Hát, a történetnek még nincs vége.(Bocs, mostanában természetesen ez foglalkoztat a legjobban.)

Voltam CT-n, az eredmény nem lett informatív, mert nem mertem beadatni a kontrasztanyagot...(emlékeztem a kovi ubira pár hete, azóta gyakorlatilag mindenre allergiás vagyok...)Így az adjunktus(némi libamájjal megkenve:)))továbbküldött PET CT-re, ami cukormolekulás-izotópos Ct vizsgálat,ráadásul egésztesteset kért...úúúú,mostmár nagyon be vagyok szarva...bármi van, nem menekülhetek...

Új fejlemények-Apu annyira megijedt a hírtől, hogy esetleg a betegségem kiújulhat, hogy meghívott bennünket családostól hétvégére...(Először megkérdeztem,hogy a "hárman"a macskára vonatkozik-é.)

Megtisztelő, meg minden, de miért csak ilyenkor, amikor gáz van....eddig nem léteztem/léteztünk?...

Baromi nagy esések,és egy negatív lelet

2009.11.16.

Hát, egy hatalmas képzeletbeli homloktörlés:a mellkasröntgenem negatív lett:))))

A laborom olyan szempontból hozott meglepetést, hogy tavasszal 6,2 volt a koleszterinszintem, amit némi kis odafigyeléssel(sok-sok biciklizés, nem olyan sok diéta:))lecsökkentettem 5,1-re.Erőteljes vállveregetés magamnak:)Viszont két gyulladásos faktorom magas, ami némi aggodalomra ad okot...:(No de a lényeg az holnap lesz...

A hétvége érdekesen alakult...

Kedves iskolai szereplése után(nem mellesleg az elővizsgája sikerült, méghozzá ötösre:)))elbúcsúztunk Kölyöktől és Anyucikámtól,aki erre a hétvégére feljött hozzánk, és nagy cihelődéssel és hatalmas pakkokkal("Nem megmondtam,hogy ne hozzuk a turmixgépet/rózsaszín szemhéjfestéket/Béka Úrfit/Foltost, a kabalamacskát/tizenöt váltás bugyit/hálózsákot/elemlámpát, mert mi lesz, ha erdőben kirándulunk majd éjszaka/köhögéscsillapítót stb.stb.stb.)elindultunk Erdőbényére.

A falu maga édes, eldugott kis oázis, a nyugalom tengere, amelyre oly nagy szükségem van mostanában...

Másfél óra alatt odaértünk, de ezalatt a röpke idő alatt is olyan éhesek lettünk mintha legalábbis túlélőtúrán vettünk volna részt.

Roberta barátom szüleié a kis faház,eszméletlenül hangulatos vityilló, amelynek minden egyes deszkáját Erdélyből hozatták, és erdélyi mesteremberek rakták is össze...

Csodálatos helyre csöppentünk, kandalló, ropogó tűz, mindenütt a jólét és tisztes gazdagság jelei,egy olyan világé, ami számomra egyelőre elérhetetlen...eszembe jutott:jé, így is lehet élni?Hangulatos vacsi után négyesben megnéztük a Csillag születik-et(baromi nagy csalódás volt mellesleg)és éjfél körül nyugovóra tértünk.

Szándékosan írom így, mert ez valóban megnyugvás volt-rég aludtam ilyen jól, mélyen,talán utoljára iskolás koromban, amikor nem nyomasztott semmi,mert tudtam, hogy Apu-Anyu vigyáz rám...

Habos-babos paplan,tiszta-illatos,ropogó tűz, kellemes meleg,és CSÖND, jótékony csönd, ami csak azután tudatosult bennem, hogy hazajöttünk a bérházba, és Lizuska, a felettünk levő két éves kislány minden egyes bömbijét lehetett hallani, meg ahogy az anyukájával a Süss fel Nap c.népi ódát tanulta, valamint Kedves szomszéd dünnyögését alulról:"Már megint paprikás krumpli!Ebben a hónapban harmadszor!",meg aztán oldalszomszéd lidérces vacsorájának hangos fordítását a mellékhelyiségben,másik oldalszomszéd szerelmi életének fellendülését stb.

Másnap reggel elmentünk Tokajba, ami-nem is tudtam, nem jártam még hazánk eme ékkő kis városában-elvarázsolt Prágára emlékeztetett szűk kis utcáival, kandelábereivel, szobraival...Bementünk egy templomba is, végigültünk egy misét...megvallom, magamért imádkoztam.

Egy ódon borospincében ötputtonyos Tokajit vettünk egy középkorú férfitól,hát, hatalmas élmény volt,egy ilyen lelkes, hozzáértő, szakmáját-hagyományait becsülő emberrel találkozni.Ittunk tokaji esszenciát is,ami, ha valaki nem tudná-én nem tudtam-az aszúszőlő rendkívül értékes,cseppenként felfogott leve,amiben valóban benne van a szőlő lelke- bársonyosan selymes, mézédes harmóniája utánozhatatlan és megfizethetetlen.

Tizenegy körül már hazafelé indultunk volna.

Mindannyian kint álltunk már a kis vityilló előtt szakadó esőben, amikor Roberta barátunk utánozhatatlan hangon vinnyogni kezdett, valamint törzsi maszáj táncot mutatott be, egyik kezével férfiasan kopaszodó feje búbját vakarva, másik kezével a kocsi ablakát döngetve.

Megdöbbenve néztünk rá mindannyian.Már épp kezdtünk óvatosan a ház felé húzódni,attól tartva, hogy a H1N1(vagy "hini", ahogy valakitől hallottam)az agyára ment szó szerint,amikor Kedves a homlokára csapott:

-Úristen, srácok!Azt akarja mondani,hogy bezárta  slusszkulcsot a kocsiba!

Na, lett nagy pánik, mert 130 km-re voltunk otthonról,és minden cuccunk a csomagtartóban:)

Jómagam-ki tudja, milyen megfontolásból- a kocsi háta mögé akartam menni, talán hogy rájöjjek, hogyan is tudnék segíteni ebben a kínos szituban...

Amikor is arra riadtam, hogy a lábam meglehetősen nem-akaratlagos, és felettébb összehangolatlan mozgások révén előre-lefelé indult meg a sáros latyakban, a testem, és a fejem viszont hátra.Nagyon hamar szembetaláltam magam az anyafölddel.

Amikor sikerült feltápászkodnom, még szembesülnöm kellett Kedves lilás-vöröses színt öltő fejével, huhogó hangjaival,valamint a ténnyel, hogy a vizes csík a nadrágja közepén-bizony nem az esőtől származik...Csak mutogatni tudott a drága,segíteni, azt nem:)

De a prímet Roberta barátunk vitte, aki, miután rámnézett,ideges fejhangon, lakonikus tömörséggel csak ennyit kérdezett:

-Mi van, elestél, te hülye?!

(Ez aztán szállóigévé is vált kis társaságunkban:Mi van, nem ízlett, TE HÜLYE??Mi van, fáradt vagy, TE HÜLYE??:))))))

Miután a srácok kellőképpen kiröhögték magukat rajtam,beslattyogtam a házba, és egy szál bugyiban(ui. a váltás ruhám is a csomagtartóban csücsült)és ott vártam,hogy kedves kiötöljön valamit.Ki is ötölt, nő létére csak neki volt használható 5lete:)):miután leszedték a gumi tömítést, benyomták az abalkot, és így már föl lehetett húzni a kis kallantyút...

Némi késéssel, de annál vidámabban indultunk hazafelé.

Olyan messze került tőlem minden rossz, hogy hiszem,hogy nem lehet komoly bajom...Fel kell nevelnem Kölyköt...és itt van Anyu,akinek egyre nagyobb szüksége van rám/ránk,és Drágám,akivel szeretnék megöregedni, és aki nem mellesleg megkérte a kezem:)))

A legnagyobb reményekkel nézek a holnapi nap elé, de minden ima és jókívánság rámfér:))))

Villámgyors események

2009.11.14.

Azt hiszem,vigyáz rám a Jóisten:))

Az egész ui.úgy történt,hogy én valójában csak időpontot mentem kérni reggel 8 óra előtt öt perccel a rendelőintézetbe...A pultos nő(vagy adminisztrációs akárki)rásandított az "eü dolgozó"c.firkálmányomra, amit nagy sebtiben a beutaló végére firkantottam,és közölte, hogy valaki lemondta az időontot, és nyolcra van egy szabad hely...

Micsoda mázli,normál esetben két-három hét, mire időpontot kaptam volna...:)

Kint a kórházban pedig? Az adjunktus, aki anno műtött,szinte előkeríthetetlen-legalábbis régebben mindig ez volt a tendencia:2-3 óra várakozás után előkerült innen-onnan-amonnan.

Most ki volt az első, aki velem szembe jött a folyosón????Csodával határos, de az adjunktus úr:)))Tartozom egy kiló libamájjal neki:)

Azután meg Kedves egyik barátnője, aki-szintén csodával határos módon-a CT-ben dolgozik...Hát persze, hogy lett időpont kedd estére:))

Vigyáz rám a Jóisten, és szeret!!!!!

Mindenkinek szép hétvégét, megyünk Erdőbényére, az egyik haverunknak van ott nyaralója, ez a névnapi ajándéka nekem...)))

Köszönöm,mégis

2009.11.12.

Kérlek, álljatok meg egy pillanatra!

Tegyetek le a kezetekből mindent,ráér a fakanál, a billentyűzet biztos nem fog porosodni tíz perc alatt,a felmosás várhat...Csak adjatok hálát a Jóistennek,hogy éltek, egészségesek vagytok, a szeretteitek is, és szorosan öleljétek át a kedveseteket, a gyereket, macskát/kutyát/aranyhörcsögöt(opcionális)...csak érezzétek,hogy éltek,csak örüljetek,csak egy pillanatra, csak egy pillanatra...

Mennyit görcsöltem az elmúlt időkben, hogy nincs pénzünk,ilyen a doki, olyan a doki,milyen szar minden...

Mennyi minden meg tud változni egyetlen délelőtt alatt...

Ma voltam hasi ultrahangon, szokásos rutinvizsgálat,bátran feszítettem,hiszen épp 7.éve,hogy tünetmentes vagyok...

Egy rezzenés az ultrahangos doki arcán, csak egy idegesen rángó szemhéj,és tudtam,hogy baj van...

-Van ott valami, kérem, árulja már el...

-Nem biztos, lehet, hogy rosszul látom...

Az eredmény?Három cm-es echoszegény terület a májamban,ami egy hozzáértő számára sokat elárul...nem akarom, nem tudom leírni...irány a hasi CT,hogy mikor? Remélem,minél hamarabb.

Persze,kiborultam.Persze,nem akarok meghalni,fel akarom nevelni Kölyköt, Drágámat járókerettel akarom üldözni,és hisztizni reszkető hangon:"De az évben még nem voooolt!!!!!...Azt ígérted, hogy minden évben szexelünk legalább egyszeer!!!!!"

De sokkal,de sokkal tudatosabb vagyok, mint hét éve.Tudom, tudtam,hogy baj lesz a megfeszített tempóból, a ki nem mondott dolgaimból, az örökös rettegésből,a haragomból...Állok elébe, a dolgom?Rendezni mindenkivel mindent.

Legfőképpen magammal.

Persze más dolgaim is vannak: léböjtkúra,meditáció,sok-sok alvás, séta,beszélgetés...S legfőképpen:önmagam el nem temetése idő előtt.

Amúgy is drága a temetés.

Önkormányzatit meg nem akarok,mer'snassz.

És mégis!Köszönöm...

Édesemnek,mert életemben még ennyire senki nem volt mellettem.Életemben senki el nem fogadott ennyire minden rigolyámmal,hisztimmel együtt, és a lehetőséggel,hogy beteg leszek, vagy meghalok-hisz benne van a pakliban.

Anyukámnak, Kölyöknek,csak hogy VANNAK,és én olyan szerencsés vagyok, hogy megismerhettem őket földi létük során...

Ami a legfurább...Nem félek!!!!!Már csak nyugi van bennem, és készülök a Harcra, ha kell.Mert-ez az én testem, lelkem, gondolataim.Az én békém, vagy háborúm, az én nyugodt tengerem, vagy nyugtalan-háborgó öblöm...

Talán nem mondtam még eleget...

Szeretlek!Szeretlek,a furi kis pofáddal, a hülyeségeiddel, az anyakomplexusoddal, a füllentéseiddel,mindennel együtt...Te vagy az én TÁRSAM jóban-rosszban, és ha volt idő,hogy nem láttam valódi arcod önnön gőgöm és büszkeségem miatt,hát-az az idő már elmúlt!...

Köszönöm, mégis...

Gyönyörű napra virradtunk, barátaim.

 

Röhögve(Magyarország,2009,folyt.köv.)

2009.11.11.

Miután azt gondoltam, ennél rosszabb már nem lehet(mármint hogy Kedves kereken 32 ezer forintos "fizetést"kapott, minekutána megkérdezte a főnökét, vigyen-e be pénzt itthonról)tegnap Doki közömbösen nézett fel délidőben lábaskája felől.Én éppen-szigorú utasításra-a székeket töröltem le domestosos szivaccsal,olyan töménységben,hogy az ÁNTSZ bacikutató tesztcsíkja minden bizonnyal sisteregve ég majd el a székek felületén.Bambán néztem rá,ahogy csámcsogva megszólalt.

-Tudod,mennyi fizut kaptál októberben?

-Hm?...

-Miután 5 napot táppénzen voltál(meg levontál 20ezret,tedd hozzá, gondoltam magamban)így 56 ezer körül kapsz most.

Puff.Erőteljes mozdulatokkal harcoltam láthatatlan barátaink, a kórokozók ellen, Doki fejét odaképzelve.Hát ez a legenyhébb kifejezéssel élve is megalázó,de szívem szerint nem ezt írnám.

Valaki árulja már el, hogy ezt meg lehet-e tenni 2009-ben egy dolgozóval!Igazán kíváncsi lennék rá!!!!

Iszonyú dühös vagyok, és elkeseredett.Valóban előfordulhat, Magyarországon, 2009-ben, hogy két felnőtt dolgozó ember ilyen szinten nem tudja biztosítani a megélhetést kis családjának?Előfordulhat, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni ugyan, de kajára már nem futja?????ELŐ!!!Mindennap ötkor kelek, 2-1/2 3-nál előbb a rendelőből nem szabadulok,mert ugye TAKARÍTOK, stb!Utána irány a másodállás, amiből szintén nem szabadulok 5-nél előbb...11-12 óra napi munka...ennél már az is többet fizetne, ha elmennék osztályra,műszakolni, meg ott legalább két szabadnap járna egy ledolgozott után...

És még ezek után is csak azt tudjuk mondani: tarts ki, lesz jobb, akkor meghúzzuk a nadrágszíjat...

 

 

 

Csalódottság

2009.11.09.

-Hiszen nemrég kapta meg az influenza elleni védőoltást, mindkettőt...


-Pedig valóban tüdőgyulladást kapott, sajna, az influenza szövődményeként-kapta fel táskáját Doki-Tudod,két hét kell, hogy kifejlődjön a védő hatás,és ő csak 12 napja kapta meg...


Fáradtan csapódott a rendelő negyvenéves ajtaja, feltárva a kinti világ rozsdabarna színorgiáját.Nedves leveleket sodort be a kockakőre az őszi szél.


Tizenkét napja...Magam elé idéztem Kovács bácsi kedves-kerek arcát,ráncokkal-májfoltokkal pettyezett kezét.Igazi úriember az öreg,népes családdal, amelynek minden tagja rajong a gyerekekért-illetve a gyerekek az öregekért,az öregek a gyerekekért...Mindenki félti a másikat,ezért is adatta be magának papa-mama az influenza elleni védőoltást-egyszerre mindkettőt...Kovács bácsi...pont ő,aki még abba a kategóriába tartozik, aki feltétlen bizalommal hisz az orvosokban, az egészségügyben...


Bízott bennünk.


Csalódott vagyok.Nem foglalok állást, talán nem is foglalhatok ebben a kérdésben, de előttem van a bácsi szeme-hittel-bizalommal telve...


Isten óvja őt, minden beteget,betegünket, szeretteimet, és egyáltalán mindenkit...


Más.


Tegnapi nappal talán fordulat áll be kis családunk életében, ui.Kedves felmondott...Most én is biztattam,mert ez tényleg éhbér-és mi tényleg mindent eltűrünk?...Nemsokára vizsga, kedves kolleganőm barátja segítségével lesz állás is,nagyon-nagyon reménykedem benne, hogy jobbra fordul a sorsunk.


Mennyire tönkreteheti a kapcsolatot a pénz-most kell nagyon vigyázni,résen lenni,hogy ne széthúzzunk, hanem ezek a rosszabb idők összetartsanak bennünket...Ezer krumplireceptet találtam a neten,egy generáció felnőtt krumplin-mi is túléljük,talán nagyok az elvárásaink.Én például nagyon jól elvagyok szezononként új cipő, új ruhák stb.nélkül.Az jobban fájna,ha mondjuk gyümölcsre-zöldségre, tejre nem lenne pénzünk.Elő kell venni nagyanyáink receptjeit a háború utánról.


Igyekszem nagy túlélő lenni, mint Anyám, aki havi 30000-ből él, megél, túlél, számlát fizet, eszik,öltözik, unokázik,karácsonyt rendez...


Mindenkinek krumplis-virágos könnyed jóéjszakát...


Burgonyás Ange

Magyarország,2009

2009.11.07.

Találjátok ki, mennyit kapott a párom 18 nap munkáért októberre...kapaszkodjatok meg...lejjebb vitték az órabérüket...biztos nem hiszi el senki, de...32000 FORINTOT...10-12 óra gané munka, enni nem ehetnek közben,gyakran nyakig a mocskos, szaros mosogatólében...nincs szó rá, mennyire el vagyok keseredve...és a legszebb benne, hogy NEM MERI OTTHAGYNI,MERT NINCS MUNKA!!!!!!Két felnőtt ember, mind a ketten keresünk, és nem tudunk megélni,lassan tényleg nem lesz enni sem pénzünk!!

MAGYARORSZÁG!!!!

ÉN

 

ÍGY

 

SZERETLEK!!!!

 

Münchausen báró és szusiparádé

2009.11.06.

Rájöttem,hogy bájosan édes kedvesem kiépített magának egy világot,amelyben ő a Nagy Megmentő.(Félreértés ne essék,csak somolygok magamban ezen.)A sztori a következő:bizony mindig van háttere a dolognak, amit mesél, csak mindig-mindig kicsit felturbózva adja elő...míg eddig szájtátva hallgattam történeteit-amit mindig "nem hiszed???"fordulattal fejezett be-tegnap este rájöttem, mi húzódik emögött, ui.lebukott.:)

Egyik kedves kolleganőnket meghívtuk vacsorára egy neves japán étterembe, ahol Kedvesemnek bizonyos okok miatt van némi kedvezménye(Inkább ne lenne...:((((A következő történetet mesélte el nemsokkal vacsi után, kissé illuminált állapotban:

-És akkkko...be..hukk...beementem Ange főöönökéhez.(Na,hogy jött velem...szeembe ez..a,hukk,lámpaoszlop?!)Aszondom neki(feltartott mutatóujj, bájosan bandzsa szempár):Te figyejjé má,há'dógozta..ta..ta..ta..tod eeezt a szerencsétlen nőt éjjel-nappal?Takarít,mindent megcsinál,te meg kihaszná..lod?(Hukk.)Há'rádvasalom azt asztalt, te g...i(Itt gyerekcsinálásra alkalmas félfolyékony állagú anyag részletes leírása következik.)Meg levonod a pénzét?!Há a hátadba állítom..hukk, a kezed!!!

Kolleganőm tágra nyitott szemmel bámult a páromra.

-Te TÉNYLEG bementél????

-Beee..bizony!

Kedves babérokat learatta,én hallgattam, a történet ui.valóban igaz volt kb.30%-ban:az volt az a bizonyos délután, amikor valóban bejött velem egy békítő tárgyalásra Dokival, de ilyen vad dolgok,mint "asztalvasalás","kéz hátba állítása"mint reumatológiai kezelés-szóba sem jöttek.Engem sem "védett"meg, inkább csak terelte a beszélgetés menetét,de igazából mindketten meg voltunk szeppenve, végülis az állásom volt a tét.Szóval tök normálisan, szerényen viselkedtünk végül mindketten..:))))Ennek ellenére hálás vagyok neki...:))))

Csak kíváncsi lennék a sztorikra, amiket nap mint nap elmesél nekem(idős nénikék megmentése az éhenhalástól,forgalom megállítása,hogy vak bácsi zavartalanul át tudjon haladni úttesten,önmagukért ki nem álló kolleganők hősies bátorítása,megmentése dúvad főnöktől,stb.stb.stb.)mi a valódi háttere..:))))))Ui.ha a drága szájából hangzik el,ott városkánkban megáll a forgalom, a rendőr viszont kalaplevéve szalutál drágának nénike átkíséréséért,járókelők sorfalat állnak,vastaps, egy(bögyös)nő elájul.Kolleganő lapít,szepeg,sír-rí,Főnök üvölt,Drágám vissza,Főnök haja leég, Drágám Rousseau-t idéz, Főnök sarokba vonul körmét rágva, az eset erkölcsi oldalán töprengve.Munkahelyen élet megáll, mindannyian magukba mélyednek kissé, még a rákok is tűnődve bámulnak maguk elé a tányérban.

Na de mindannyiunknak van egy belső kis világa, amelyben élünk, nem veszem én el ezt tőle,bár néha fáraszt...de ha szeretsz valakit, sok mindent eltűrsz...mentsél csak életeket, drága,nem vagyok féltékeny, ezt csinálom én is nap mint nap, kissé kevesebb csinnadrattával:)))

Más.

Kolleganőmnek, aki hajdanán ígérte,hogy állást szerez drágámnak, mint bizti őr(dec.három, vizsga!)nemrég volt a névnapja.Ennek alkalmából jelentős kedvezménnyel vacsiztunk tegnap abban az étteremben, ahol Kedves dolgozik(háromszoros sajnost neki!)

A szitu a következő volt:mivel jött a kolleganőm lánya is, hiába volt némi kedvezményünk, így is elég borsos árat fizettünk volna, ha még mi is eszünk.Így aztán(bár mindkettőnknek kopogott a szeme, főleg az enyém, mivel délutánból mentem)mi ketten nem ettünk,kicsit paradox volt a szitu, de pénz beszél...Igen ám, de nem bírtam megállni egy idő után, amikor finomabbnál finomabb dolgokat emelt le a két csaj:baconbe göngyölt spárga, mini rántott csirkecomb,mindenféle szusik,cukkinibe tekert tonhal,mangóleves,brokkolis rák,stb.stb.stb...

Mondtam kolleganőmnek,hogy mivel ők annyit ehetnek, amennyi beléjük fér, néhány tányér tartalmát csúsztassák már át az asztal alatt, főleg, ami egyben bekapható kis falat,édesség...

Szorgalmasan eszegettem "titokban",néha majd szétvetett mindenkit a röhögés, ui.hol a számon látszott meg,hogy nem hagyott hidegen a vacsora, hol majd'megfulladtam, mert épp a főnök sétált el mellettünk...

A vacsi így zajlott le.

-Mit néztél ki, kicsim?Baconos spárga?Vegyétek le neki, léci...úúgy...most bekaphatod...Kapd már be!(Röhögés.)Most rághatsz...most ne rágj,itt jön Karcsi...rághatsz...nyeld le, itt jön a főnök...jöhet a következő?Most rághatsz...

Egyszer Kedves feje elvörösödött(még közel nem jártam ahhoz,hogy jóllakjak)és így szólt:

-Majd később mondok valamit.

Nagy nevetések közepette végül csak kijutottunk az éttermből.Kíváncsian kérdeztem:

-Mit akartál odabent mondani?...

-Csak annyit,hogy felesleges volt asztal alatt enned, az egyik kamera pont oda látott,úgyhogy ki kellett fizetnem mindent....

Magyarország,2009

2009.11.02.

Nincs a nevem előtt "dr",nem hordok fehér köpenyt,és nincs vagyonom

A munkámért még minimálbért sem kapok...

10 éve vagyok a szakmában, előre nem haladtam,viszont megtaláltam a 2005-ös bérpapíromat, amin nettó 133 ezres fizetés áll.

Azóta eltelt öt év,amikor azt hittem,ha jól dolgozok,vagy többet, jobban fogok keresni...de csak egyre lejjebb csúszok a (bér)létrán.

Segítem az anyámat, arra gondolni sem merek, mi lesz,ha a gyerekem felnő,hisz arra sem merek gondolni,hogy holnap mi lesz...De büszkén hallgatom a Himnuszt,a gyerekemnek azt tanítom, hogy adja át a helyét a villamoson.

Szeretnék másképp élni.

A világ egyik legszebb,és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok,ha azt mondom:ingatlanfedezet,ha nincs önerő,törlesztőrészlet, várólista,gázártámogatás csökkentése,átmeneti segély,közgyógy,hónap vége,sebaj,van krumpli...

A családnevem megelőzi a keresztnevemet,és nem gondolkozom azon, hogy a gyerekem nem látta még a magyar tengert-és nem is fogja...

De büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra, az anyák megmentőjére,Rodolfóra és Papp Lacira...szeretem a déli harangszót,a jó meleget,ha ki tudom fizetni a fűtésszámlát,a sárga villamost, és büszke vagyok,hogy van még mit ennem...

Nem lesz több gyerekem, mert leszbikus vagyok,kivetett tagja a társadalomnak,és nem fogadhatok örökbe...de könnybe lábad a szemem,ha sikerül megvetetni a mamával a legdrágább gyógyszert, vagy beadatni az influenza elleni védőoltást, amit nem akar-de szólni? Nem szólhatok.

Hány évem lehet még hátra, lesz-e, aki eltemessen,34 éves létemre tervek helyett végrendeleten gondolkozom...

Illetve gondolkozni,azt nem szoktam, nem engedhetem meg magamnak

(És igenis,nálunk vannak a világ legszebb női...)

Magyarország?

Én így szeretlek.

 

Miről nem beszélhetek

2009.11.01.

Mostanában több embertől megkaptam:de ezt nem írhatod le a blogodban.


Csessze meg, ez az én naplóm!Nagyon kezd elegem lenni abból, hogy már ezt is megszabják...mindenki fél mindenkitől,mindenki hazudik mindenkinek-én is, sokszor-magamnak...


Miről nem beszélhetek?


-egy bizonyos kis háziállat elvesztéséről,fájdalmakról, gyászról, sötét lelkekről, visszatérésekről, egy nyárról-több ember miatt


-csomókról, fájdalmakról itt-ott,el nem végzett vizsgálatokról,a depressziómról,más depressziójáról


-arról,hogy nem szégyen, ha érzéseket, felelősséget bizonyos idő után még nem érzel magadénak,arról,hogy én hogy látom a kapcsolatomat bizonyos családtagjaimmal


-a vágyaimról,a "szörnyű" vágyaimról, amik 34 éves létemre nem bírnak elhagyni,mert én csak egy szexőrült, nimfomániás leszbika vagyok, aki mindenkivel...miért is nem temetem el még magam 34 évesen...


-emberekről,akikben semmi emberi érzés nincsen, mert kizsákmányolják a másikat,mert nem fizetik meg a szakmai hozzáértésüket, a lojalitásukat, az empátiájukat-sőt, úgy bánnak másokkal,mint valami galád kölyökkel,ha jó leszel, van zsebpénz, ha nem leszel jó, elfenekellek!


És még mennyi, de mennyi mindenről...marhára happy minden, marha boldog vagyok,a szám feszül ettől az álságos vigyortól!!!!


(Ui:most jöttem rá, hogy lehet képet feltölteni-hát,még nem mindig sikerül:))))


 Uiui:azt sem írhatom le...hogy mennyire, de mennyire...


őrülten szexisnek...


találom ezt a képet...


hogy milyen gyönyörű ez  a két nő...


(a nyakszirt, ahova belecsókolva érzed a másik vérének illatos áramlását,ahova, ha belecsókolsz, biztos lehetsz benne, hogy szerelmed/szeretőd teste nemsokára ívben feszül a gyönyörtől,lefelé csúszva kis gödrök mesélik el titkaikat,olyan, de olyan puhán...


 Ahogy Zani mondta volt anno, nem érdekel, ha magammal...bocs, Zan,ha rosszul idéztelek..de, érdekel, hisz erre a pár évre vártam egész életemben-ahogy a Nők feltárják ékes testük minden kincsét...)


Elegem van,újból, ismét-

Oxyológia,randi egy háromhetessel,és nagy igazságok:)

2009.11.01.

Őrült nagy rohanás volt a hétvége.Szeretem Pestet-egy évben egyszer, fél napig...kicsit sok a jóból:sok ember, sok inger, sok információ...


Még a vonaton ültem, amikor azon tűnődtem,hogy íme, itt vagyok húgom közelében, mégsem láthatom Kisrépát(aki már nem is annyira kisrépa:)))Anyut fölhívtam,ő mondta, hogy tesóm be-bepótolgat a szoptatásba tápszerrel, mert "kevés a teje".Na hát ezt már nem bírtam szó nélkül...én két éves koráig szoptattam Kölyköt,aki már lassan sámlit cipelt magával,amikor abbahagyta:)))Szívügyem a szoptatás,szerintem nem kell ecsetelni az előnyeit...


Na,az a  lényeg, beszéltünk, fél éve először:)Megbeszéltük, hogy továbbképzés után felrohanok:)Tényleg csak rohanás, mert Budán laknak, kicsit körülményesen messze a Nyugatitól...Közben rájöttem, többek között miért nem szeretem Pestet:egy idős cigányasszony, hátán nagy batyuval,nagyon nehezen tápászkodott fel a 103-as buszra...sok-sok erős férfiember nézte végig kínlódását,ki segített neki? Én...Meg is köszönte nagy hálásan, remélem, valami áldást küld rám, rámférne:)De rengeteg nemtörődömséggel,ridegséggel találkoztam már Pesten, persze, kortünet,de ha tudok segíteni, miért ne tenném?Nem kerül pénzbe,és jólesik...


Az oxyológia továbbképzés lenyűgöző volt, két családorvos tartja,az egyik most lett az Év Orvosa:)Hát, mindig rámfér a frissítés,főleg újraélesztésből, és pl.félautomata defibrillátorral sem találkoztam még.Nagyon jópofák voltak,komoly szakmai háttérrel.


Utána rohantam tesómhoz, meg a babához:)))Irtó édes, picike,mint egy kis vekni:))most érte el újból a három kilót, hisz vesztett a súlyából.Jó volt látni tesómat, bár kicsit idegen anyaszerepben, de számomra olyan érzés volt, mintha el sem telt volna az a fél év, és ez a nyomorult egy év veszekedésben-mi értelme veszekedni?:)Rövid az élet..."Bocsáss meg hétszer, meg hetvenhétszer"-örökérvényű tanítás.


De mindettől függetlenül azt hiszem, gondolom, a mi útjaink már nem nagyon keresztezik egymást-felnőttünk, más az életterünk, a vágyaink,máshogy élünk...mindig érezni fogom ezt a szakadékot köztünk, csak már beletörődtem...


Aztán rohanás Anyuhoz,a buszt lekéstem, két és fél óráig fagyoskodtam egy alföldi buszmegállóban,-2 fokban.:(Ó, mit érezhetett Scott,amikor megfagyott, társaival együtt?


Nagyon hiányzott a kedvesem.


Egyszerűen nehezemre esik egy napot is távol tölteni tőle.Gondolkodtam:igazából már nem nagyon érdekel más.Az,hogy ő,ők hogy vannak Kölyökkel,hogyan és mit éreznek,az ő jóllétük, boldogságuk a legfontosabb.Bár vannak még "kilengéseim"csak,és szigorúan gondolatban-lélekben, már szinte magam előtt is szégyellem magam.(Mint a múltkor,amikor beszélgettem egy szociális munkás csajjal valahol, és láttam a szemében azt a vad villanást,azt a bizonyosat...hát, nem nagyon bírtam magammal egy darabig.De ez talán mindenkinél megvan, csak vagy bevallja,vagy nem...)


Sok minden járt még az agyamban, de most ennyire van erőm:)úgyhogy nagy igazságaimat máskor osztom meg veletek:)


Fagyoskodásmentes  szép estét mindenkinek:)

Szüret után

2009.10.30.

ma láttam, ahogy mosolygott a Föld


még őrizve ölében langymelegét


-fonnyadt volt mosolya,mint


édes-töppedt almák a kredenc tetején


üres a tőke,deresen kék a kökény-


ennyi csak,szelíd elvágyódás minden


parázs-barna takaró simul sírhantra-


ahogy én simulok ölelésedbe-


el ne vigye lelkemet a tél.

Nagy túlélők

2009.10.29.

Keserű,ráncokkal mélyenárkolt-rovott arc derül fel,ahogy a buszmegállóban mellé lépek.

Jó hatvanas,életbe belekeseredett férfi,egyazon évben vesztette el súlyos beteg feleségét,és fiát.Gyakorlatilag senkije nincs.

Furán indult a "kapcsolatunk"',nem engedett sokáig az álarc mögé néznem,keserű dac fedte vonásait-szívét-lelkét.Arrogáns volt, megközelíthetetlen.Aztán egyszer úgy adódott,hogy egyedül voltam,még Doki érkezése előtt-akkor még élt a felesége, súlyos daganatos beteg volt-és próbáltam neki kedvezni,tudtam,hogy sietne haza-mindenki előtt kiadtam a gyógyszereit.Valami hihetetlen hatása volt ennek az apró kedvességnek.Azóta csak rávigyorgok,és megkérdezem:

-A szokásosat, Balog úr?

-A szokásosat,drága-mosolyog ő is hálásan,apró kis játékunk ez lassan két éve.

Láttam,hogy örül nekem,ritkán van kivel beszélnie-szörnyű lehet magányosan.

Mindenféléről kerül szó, megtudom,hogy nemsokára  egy hónapra elutazik a rokonaihoz,mert jönnek az ünnepek, és nehezen viseli egyedül.Ez az első karácsonya a felesége és fia nélkül.

-Igen, jól teszi, hogy elutazik,ráfér magára egy kis levegőváltozás-mondom tűnődve.

Aztán-mert mi mást is tehetnénk-az ország gazdasági helyzetére terelődik a szó.

-Tudja, nővérke, az a baj velünk,hogy soha nem tudtunk összetartani, a történelem során mindig széthúztunk-mondja komolyan, érdeklődve hallgatom, sokat látott-tapasztalt ember.-Aztán meg velünk mindent meg lehet csinálni, igazi birkanép vagyunk...csak tűrünk, tűrünk,és ki tudja, meddig...

Igaza van.Életemben nem féltem ennyire a jövőtől.Életemben nem volt szükségem ennyire arra, hogy napról-napra éljek, és bízzak az Égiekben, hogy mindig megadatik amennyi kell...

Látom az embereket magam körül.Látom a kisnyugdíjas nénikéket, akiknek lassan valóban kérdés, hogy egyenek, vagy tüzeljenek télen...kiszolgáltatottság, félelem,szegénység-rettenetes szegénység mindenhol.

És mégis-mi vagyunk a nagy túlélők országa.:)

A nagyikák, akiknek valahonnan mindig és mégis kerül pénzük dugicsokira az unokáknak,a jószomszédok, akik,ha többet főznek, gondolnak rád is,ha leárazás van, felhívnak telefonon, hozzanak-e ezt-azt.Az eladó, aki szintén minimálbérért,de mégis rád tud mosolyogni,és odasúgja:Nem ajánlom.Tegnapi.

A nővér,akinek a lábában több kilóméter van, mint egy hosszútávfutónak,nincs hétvégéje-ünnepe,de alázat van benne az emberek iránt, és tudja: egy érintés gyakran többet ér minden gyógyszernél.A doktornő, aki ügyeletből jön rendelés előtt, ügyeletbe rohan rendelés után, és mégis értő figyelemmel hallgatja a beteget, és úgy tud örülni egy csomag diónak,mintha aranyat kapott volna,és mindig sugárzik belőle az életöröm-nem tudja senki, hogy húsz évesen meghaltak a szülei,és saját maga finanszírozta az egyetemet,mellesleg ő nevelte fel az öccsét...

A szociális munkás,akinek tizenikszév munka után a legfontosabb az ember,és ragyog, ha a munkájáról beszél-apró cigánygyerekek,akikből tanult ember lesz talán, drogosok,akik évek óta tiszták,közmunkások, hajléktalanok,akiknek lehetőséget teremt egy jobb életre...

Anyák, akik hisznek,mindig-mindig hisznek, még ha úgy érzik, nincs is tovább.

Azt mondják, az öngyilkosok országa vagyunk.Igen, tudom.Én azt mondom, a túlélők országa is vagyunk.Kemény nép,tele öntudattal, amit soha nem sikerül senkinek elnyomni-mert mindig lesznek,ha nem is sokan, akik emlékeznek majd, honnan is jövünk,mit jelent magyarnak lenni.

Mindig lesznek, akik a múltunkat akarják átadni majd gyermekeiknek.Mindig lesznek, akik hisznek abban,hogy-túléljük.

Mindent.

Ilyen ez az ember is,az álarc mögött,és sokan vannak így.

Nem akarok hinni abban, hogy az öngyilkosság a megoldás problémákra.A múltunkban akarok hinni, a jövőnkben, a gyermekeinkben, a küzdeni akaró emberekben.

(Üzenem ezt egy lánynak,aki most nagyon rossz passzban van.Mindig van kiút.Én megtanultam.Küzdök-küzdj te is.Hiszek-higgy te is.Szeretek-szeress te is.

Az élet értelme az élet maga.)

 

A varázstoll

2009.10.27.

Sugárzó arc perdül be rendelés végén az ajtón.Lezökken a székre(piszkosfehér, pedig mennyit mostam már Flóraszepttel...).

-Munkaalkalmasságihoz szeretnék kiskönyvet csináltatni...Végre van munkám!-ragyogja.

Összeszorul a gyomrom.Nagyot nyelek,az utóbbi időben igazi, hamisítatlan bőgőmasina lettem.Örülnöm kéne-és mégsem örülök.

Dühös vagyok,nagyon dühös.

A nő-néni!-65 éves...

65 éves...megette már a kenyere javát, így mondták valamikor régen.Ha el kéne magyaráznom Kölyöknek,mit is jelent...Hány évet dolgozott már ez az idős nő? Negyvenet, ötvenet?Akárcsak édesanyám, aki tizennégy évesen már végeláthatatlan földeken kapált.Most 60 éves, 46 hosszú-hosszú, ledolgozott év-a jutalma?

Harmincezer forint.

Töltjük a kiskönyvet,próbálok nem nézni kopott kabátjára,félretaposott cipőjére.Otthon kellene ülnie, az unokákat dédelgetni, finomakat sütni!Hisz mindene fáj, járni is alig bír!És miért őt veszik fel?Mert kevesebbet kell neki fizetni...Konyhán fog dolgozni-ó, nem kell bemutatni,milyen munka is ez...

 Tizennégy alig voltam, amikor szentül hittem,hogy más életet fogok élni, mint anyu.Nem értettem,sosem értettem,hogy miért vállalt két munkát,három munkát...hibáztattam,hogy nem volt mellettem,amikor egy hatalmas kutya megtámadott napköziből hazafelé jövet,amikor nagybátyám megkörnyékezett,amikor az asztalra zsíros papírból parizer került elő vacsorára,amikor rájöttem, hogy egyedül kell felnőnöm,amikor-

(Megkövetlek, Anyu.Haragszol?

Megkövetlek, Kölyök.Haragszol?...

Még nem.Még nem...)

Kerülj elő álmaimból, varázstoll!Hadd rajzoljam fényessé a világot!Egyenesítsd ki a hajlott hátakat, firkálj bolondos-önfeledt mosolyt a fáradt arcokra,varázsolj terülj-terülj asztalkámat az éhezők házába!

Rajzolj kis házat, meseházat,mézeskalácsházat.Ültesd oda a nagymamákat,hadd tegyék a dolgukat:süssenek, főzzenek, unokára vigyázzanak,meséljenek,szívüket adják át utódaiknak!

Söpörj ki fájdalmat lelkekből-testekből!Engedd,hogy a segítők elnyerjék méltó jutalmukat,nem éhbérért görnyedve fehér házakban,beteg szíveket simítva!

Engedd,hogy gyermekeink gyermekek legyenek igazán!Széles mezőn szaladgálva hadd szívják teli magukat Élettel,arcukat a Nap felé fordítva,engedd, hogy ne lássanak rosszat, erőszakot,éhínséget ne érezzenek!Megérdemlik-hisz bennük minden reménységünk...

Látod ezt a világot?Látod?Látjátok?...

Ne fáradj,kis varázstollam,kérlek, ne hagyj cserben...még annyi mindent nem viszonoztam anyámnak,még annyi mindent nem adtam kölykömnek, még annyi mindent nem tettem meg emberekért...

Hitem legyen az utolsó, ami elhagy engem.

Úgy legyen.

 

Idegenek

2009.10.26.

Nyitott szemmel, füllel, lélekkel-szívvel járni: a legnagyobb dolog.Megismerhetsz idegeneket, sorsokat,amitől a tiéd úgy tűnik, nem is a legszörnyűbb...

Harcolok magammal keményen,ahogy tőlem telik: bicikli,almareszelés:)))))),és folyamatosan figyelem magam-ahogy feszes lenne a tartásom, visszacsatolom magamnak a jelzést:feszült vagyok, itt az ideje lazítani.Csak percről-percre,feladatról-feladatra...

50 beteg belezsúfolva négy órába, nem kispályás...mégis volt erőm humorizálni(fahumor, na jó, ez van:))):

-Itt ülök már órák óta...-panaszkodik Kovács néni.

-Ne tessék aggódni, drága, én is itt ülök már órák óta...-vigyorgok.

Csodák csodája, mosoly volt a válasz:))Mennyivel könnyebb így...

Szombaton Pest, egy irtó jó továbbképzés, sürgősségi betegellátás az alapellátásban, egy olyan jó humorú, laza doki tartja, hogy felüdülés az egész.Nagyon várom:)

Kölyök nagyanyjánál,Drágám dolgozik, én nézek ki a fejemből-mindig nem lehetek sziporkázóan éleseszű és jótollú:)))...

Au revoir,adieu,etc,etc,etc.

Menekülési útvonal

2009.10.25.

elhiszed magadról,hogy élsz

nem hoznak lázba

idegenízű-furcsa beszélgetések

nem akarsz semmit a Sorstól-mert talán

nincs is olyan

kifordított tenyereden hova rejtőzött életvonal?

csillagszemedben halványulnak a fények

tested kókad-bánatos virág

hallja valaki egyáltalán, hogy élek?

ahogy veszem a levegőt?

 

Szárnyalj

2009.10.23.

Ó,mennyire tudja gyűlölni azt az átkozott mobilt.

"Nagy Testvéred figyel téged" érzése volt minden egyes alkalommal, amikor megszólalt a ketyere, ami összekötötte a külvilággal, és egyben el is zárta tőle-hisz régen,nem is olyan régen,még beszélgetett szeretteivel, vagy levelet írtak egymásnak, papírra, kézzel, sokszor napokig fogalmazódott a levél-de milyen öröm volt feladni, várni a választ-

Most?

Akárhol van, mindenütt megtalálja az az átkozott-gyűlölt szerkezet:lett légyen akár a wc-n,szelíden simító mozdulatok-csókok kellős közepében,gyermeke ha fontos dolgot akar mondani csillogó szemmel,ahogyan csak ritkán csillog az ember szeme...

Hogy miért veszi fel mégis?

Nem tudja.Már sokak haragját kivívta azzal, hogy nem a mobilt tekinti legjobb barátjának.Néha napokra is eltünteti az életéből.Könnyebb így.

Az élete is, aminek nem sok értelme van. Rohanás, számlák,mókuskerék-olyan érzése van, mintha valamit elfelejtett volna.

Pénteki nagyváros fényei terülnek el lába előtt.

Nem is olyan régen történt.Pár hónapja.

Valaki hitt benne, szerette, úgy ,ahogyan senki még eddigi kis életében.A dolgok fénylettek,kisimultak, értelmet nyertek,ő pedig?

Szárnyalt.

Egyszer az életben,hagyta magát sodortatni az árral.Hagyta magát szeretni, hagyta, hogy lénye fölolvadjon a másikéban.

És hitt-ó, mily áldás.Hitt,magában, a létezésben, az életben, az élet értelmében.Hitte,hogy szép...ő, a kis senkilánya.Akinek a teste sosem lesz már olyan, mint régen, feszes,karcsú, a bőre makulátlan, a haja dús.De akkor...látta magát.

És látta a kis házat is, a tenger partján.Rőt naplemente olvadt viaszosan kicsiny házuk fehérre meszelt falán,a tenger élt, csendesen lélegzett,megadón.Barátságos volt, mindent és mindenkit befogadó.

Nem messze szemtelen kecskék legelésztek,tyúkok kapirgáltak,a forró este andalúz dallamokat sodort kis házuk tágra nyitott ablakain át a puritán szobába.

Levendulaillatú függönyt lebbent a tengerparti szél,kovácsolt vas ágyon nyúlik el lustán, hagyja, hogy a végtelen idő körbefolyja lassú perceivel.Nem siet, ó, miért is tenné?Egy szál vászon pendely van csak karcsú testén,szíve ütemesen veri az élet taktusát, keble halma lágyan emelkedik-süllyed,lába köze maga a megtestesült,édes vágy.

Porcelán mosdótál a sarokban-egy nő meríti kezét a langyos vízbe,hullámos,fekete haja meztelen derekát simítja.

Ez ő, a kedvese.

Itt éltek mindig, amióta világ a világ.Van egy kis földjük, zsíros, jótermő talajjal, minden rögét ismeri, mint a tenyerét.Mindent maguk termesztettek.Kerek, édes paradicsom, duzzadó szőlő,feszesen gömbölyű tojásgyümölcs,illatos hagyma-a föld nem hagyja őket éhen.

Kis kecskéik életadó tejet adnak,amiből zamatos sajt lesz, zsíros túró,a kenyér minden szombaton kemencében sül-kitart a következő szombatig.

És az esték...

Ó, az esték a legszebbek.Lassan halkul el a gitár messzehangzó dala, ahogyan vágyaik is lassan csendülnek,nem kell takaró sem, egybefonódó testük minden elől védi őket-

Az életük maga a folytonosság.Rendje van,ahogy rendje van és ideje mindennek ezen a földön, a születésnek, a halálnak, a vetésnek, az aratásnak.Nem akarnak semmit.Élnek.Nem gyötri őket vágy újabb és újabb hasztalan portéka után,nem rohannak üvegkalitkákban ékes göncöket magukra aggatva, nem beszélnek, ha nincs mondanivalójuk, nem hazudnak, nem esznek éhség nélkül, nem szeretnek vágy nélkül-

Élnek.

 Ő tudja, igen, jól tudja, hogy ennek a pillanatnak el kell jönnie.

Fölparázslik a cigaretta-gyűlöletes azték találmány,orális pótszer-az erkélyajtó halkan csukódik.

Egyszer mindenkivel megfordul a föld.

Egyszer az életben.

Fogja a bőröndjét-nem kell, csak egy fogkefe,néhány ruha-és búcsúzik  a múltjától.Gyalog megy.Lába alatt gyorsan fogynak a kilóméterek.

Meg kell találnia.

Tudja, hogy létezik.

Őt keresi-a lányt, aki benne él, akivel megismerkedett azon a bizonyos nyáron, nem is olyan régen-

Már nem autók dudálnak rá-mint haldokló sikolyai-csendes hullámverést hall a távolból.Mosolyog.

"Szárnyalj"-üzente neki a múlt,akit nem akarta, hogy múlt legyen, de így kellett lennie.

Fogadj be, ó,fogadj magadba!

Édes a pillanat, mint a méz.Itt van-Kedvese, hullámos haja a derekát verdesi, mosolya lágy, vágya szomjas,keble apró alma-ő pedig szomjas, folyton szomjas.

Fogadj magadba.

-Szerencsétlen!

Durva kezek fordították a hátára, simítottak el néhány hínárt a felpüffedt arcról.

November volt már lassan, a helyszínelők fáztak.Micsoda eset, és pont egy ilyen ronda, ködös reggelen. Pedig valaha nem lehetett rossz csaj, miért tehette ezt?!

Nem látták a boldog félmosolyt a halott nő arcán-nem akarták látni talán.

Rohanni kellett,újabb eset várt rájuk, a munka pedig szent, hisz ezért kapják a fizetést-mit szólna az asszony, ha jövőre nem lenne meg a nagyobb verda?!Ki is kaparná a szemét.

-Itt vagyok!-sugárzott a mosoly, egy boldog, szerelmes nő mosolya.Gyöngéd kezek simították hamvas arcát.Valahol kakas kukorékolt.A tengerparton sétáltak.

Végre hazaért.

Csak ma

2009.10.22.

"Csak ma,nem fogok félni,

főleg attól nem félek,

hogy boldog legyek,élvezzem a szépet, szeressek,

és higgyem, hogy akiket szeretek,

viszontszeretnek."

(Sybil F.Partridge)

Csak ma...ez nem lehet olyan nehéz, nem?...Csak ma...nem bírálok,megpróbálom a jót meglátni mindenben, nem aggódok a pénz miatt, nem veszekszem a kedvesemmel,nem görcsölök...csak ma...nem holnap, nem egy évre szól a fogadalom,csak MÁRA.Milyen boldogító a tudat, hogy csak "egy napra"kell jónak lennem:)))

Persze holnap újra egy "csak ma"nap jön:))))

Ez milyen nagy átverés:)))

És lőn:írt a tesóm:))

Sőt, nem is ő, a baba:

"Szia!Az unokahúgod vagyok, ma lettem 10 napos,imádok szopizni, és sokat aludni,de utálom a peluscserét.Szüleim örömére egyébként nagyon nyugodt baba vagyok,és kikérem magamnak, máris barnul a hajam:)Remélem, hamarosan találkozunk!"

És egy mms KisRépáról!!!!Nagyon édes,rögtön elővettem Kölyök kiskori fotóit, és könnypotyogtatva nézegettem-mi mást tudnék mostanában, mint bőgni?:)

A válaszom:

"Szia!Gratulálok,életed első 11 napjában sikeresen vetted az akadályokat:))Legyen így az elkövetkező 36135 napban is!:))Nagyon tetszettél az uncsitesódnak,ő fiú, tudod,ez egy külön faj, sokat fogsz még hallani róluk!:PMeg hát lesz bőven tanulnivalód a Föld nevű bolygón!Szeretettel ölelünk:Kölyök, Kedves, Hógolyó,és Ange"

És ma, képzeljétek:olyan nagyon régen történt meg velem:ÉLVEZTEM  a munkát...nem kellett győzködnöm magam,mint mostanában annyiszor...ahogy egy lány  mondta volt nyáron(ó, boldog nyár...:))))a helyemen voltam...

Köszönöm:))))

Ennyi tellett

2009.10.21.

Látszólag változatlanok a dolgok.

Sűrű maszlagban a lábam, ragad, lépnék, de nem tudok.

Tegnap smst írtam a húgomnak.

Bocsánatot kértem tőle,a féltékenységemért, a sértettségemért,és biztosítottam róla, hogy jó édesanya lesz-tudom, emlékszem rá, hogy nekem is voltak kétségeim, de mennyi...persze folyamatosan vannak, de szülés után hatványozottan.-és azt írtam még, ha el kell engednem, hát elengedem.Nem a haragomat-őt, a húgomat.

De nem bírom.Nem bírok beletörődni.

(Mellesleg nem válaszolt...)

Szóval képtelen vagyok beletörődni.Hogy az unokahúgomat(vagy ki ő nekem?)csak neten keresztül lássam?...Hogy a húgomat ne lássam anyaszerepben, ne tudjak segíteni neki?

De úgy látszik, nincs más lehetőség.

Bár ne fájna ennyire.

Elhatároztam, hogy megváltozok.Nem akarok így élni, tele haraggal, gyűlölködéssel,rettegve, mi lesz holnap.Az utolsó pénzemből megvettem Dale Carnegie egyik könyvét.Tanulgatok.Baromi nehezen megy.

Élni szeretnék végre!...

Ki a gát? Én. Csakis én.

Őszintén csodálom a kedvesemet.Fütyül a világra, mindenben csak a jót látja/próbálja látni.Nem lételeme a pénz, csak eszköz.Ő könyvek nélkül is úgy él, ahogy én csak szeretnék.Neki nem kellenek tanítások.És lám: árad hozzá a pénz,(igaz, azonmód ki is áramlik a kezéből:))) szeretik az emberek, a kapcsolatai rendezettek.Kiegyensúlyozott.

Hogy miért van velem, a görcsös,hisztis picsával, baromi nagy rejtély.

Lesz min gondolkodnom:)))

Még hisz is bennem-hihetetlen:))))

Láthatatlan köldökzsinór

2009.10.16.

Nem, nem mondtam igazat.

Sok minden kavarog bennem.

Volt egy csatánk Dokival, amiben mindketten erőteljesen sérültünk-és mindannyian elkövettünk egy "hibát".(Nézőpont kérdése...)

Napokig vívódtam, elfogadhatom-e doktornő ajánlatát, miután Doki-a gazdasági válságra hivatkozva-20000 forinttal csökkentette a béremet.Nagyon nehezen döntöttem-de döntöttem, és ezt megmondtam Dokinak, és a doktornőnek is...

Hétfő este-miután már mindenki teljesen biztos volt benne, hogy elmegyek-doktornő bűnbánóan hívott fel.Nem tud alkalmazni,mert a könyvelője kiszámolta, hogy nem érné meg engem felvenni,de nagyon sajnálja, és ugye megyek még hozzá helyettesíteni...

Ugye.

Döbbenten tettem le a telefont.Két szék közül a földre kerülök, még ez is megeshet...

Szorongva mentem be másnap dolgozni-meg is volt az okom rá, mert Doki közölte, hogy meghirdette az állásomat...

Pár napig nem voltam magamnál,latolgattam a lehetőségeket-nekem ugyan mindig lesz munkám, de hát Kölyök 11 éves, most kell majd legjobban fogni, és ez műszakolás mellett...(Zani tudja...)

Nagyon bántott az is, hogy Dokinak mindegy, ki ül az asztal másik végén...pótolható vagyok...

Miután összekapartam magam romjaimból, Kedves unszolására elmentem egy "békítő tárgyalásra"Dokival...

Kedves született diplomáciai érzékkel, de nagyon korrektül vezetett rá mindkettőnket, hogy szükségünk van egymásra-úgy láttam, Doki is megkönnyebbül-nekem pedig eszembe jutott, jé, ennek a pasinak vannak érzései-bocs, Doki-és talán megbánthattam...

Beszélgetés, kinek min kellene változtatnia-lényeg: maradok...

Hogy ez jó-e, vagy rossz...

Más.

Hónapok óta emészt, hogy húgommal így megromlott a viszonyunk-egyetlenegyszer láttam kismamaként.Számtalanszor megbántott ezalatt az időszak alatt, az utóbbi időben ő akart békülni, azt hiszem, de nekem nem megy.

Nem tehetek róla, illetve tehetek,de nem bírok változtatni rajta, vagyis...

Október 11-én, délelőtt megszületett a kisbabája...egészen addig "tartottam"magam-de rossz kifejezés ez...-vagyis felkészültem rá, hogy a büdös életben nem fogom látni,amíg meg nem láttam egy közösségi portálon a kicsit...

Leírhatatlan érzés volt.

Potyogtak a könnyeim-a kishúgom anyuka lett...nahát,én büszke vagyok rá,és féltem, és haláli ez a KisRépa(annyira édes, vörös a haja:)))és...

És iszonyúan bánt.

Az bánt a legjobban, hogy ismerem magam-nem vagyok képes megbocsájtani, és ez fölemészt belülről, mar,érzem...és nem lehetek vele, nem lehettem vele, és nem tudom, miért, a bűnöm? ismeretlen.

Eszembe jutott a pillanat, amikor Kölyök született.Édes, kicsi bogaram-súlya, ahogy a hasamra fektették mind a négy kilójával-az illat, ami egy ismeretlen világ illata,belőlem jött, bennem volt még egy pillanattal ezelőtt...és akkor, ha hiszitek,ha nem, felemelte gyenge, erőtlen kis fejét-ahogy a kiscsikók próbálkoznak talpra állni-és a szemembe nézett.

Varázslatos volt,életem egyetlen értelmes pillanata.

Azóta mi-bár már nem olyan szorosan-össze vagyunk kötve egy láthatatlan köldökzsinórral, ami mindenhová elkísér mindkettőnket-és mindenkit, aki anya, aki gyermek- a Föld telisde-tele van láthatatlan, elvághatatlan köldökzsinórokkal...

Húgom élete azon a vasárnapi délelőttön megváltozott, már nem lesz soha olyan, mint azelőtt-talán már nem is emlékszik rá-

az igazi élete most kezdődött,2009.10.11-én, 11 óra 10 perckor, amikor azt a 2 kiló 80 dekás kis csomagot a hasára fektették-

ezért, csak ezért érdemes

és ha nem is békülünk ki már, remélem, tudja, hogy emlékszem arra a kis, vörös hajú méregzsákra, aki volt valaha,és büszke vagyok rá,és szeretem

az élete értelmet nyert.

Tisztulna bár,mert megint szarul vagyok.

 

 

Első hó, sebtiben egy netcaféból

2009.10.15.

Esett a hó:)))

Milyen örömet tud okozni az ember lányának, még akkor is, ha elmúlt harminc, és tudja, hogy a tél leginkább a fűtésszámlával hozható összefüggésbe...:(

Sajnos megint egy netcaféból írok, mert az otthoni gép valamiért érzékenyen reagál az időjárásra, talán frontérzékeny, hisztis, mint egy nő, a legjavából...

Lesz ez még így se...

Helyzetjelentésemet ezennel befejezem,

 

maradok tisztelettel:

Ange

Sűrített hétvége

2009.10.11.

Köszönöm neked,Istenem, a napfényt, a gyerekem arcának látványát, a színeket, a kedvesem mosolyát,az őszi erdőt-azt,hogy látok...

Hogy miért e röpke kis fohász?...Ha tehetitek, nézzétek meg a Láthatatlan Kiállítást Budapesten...

Kedvessel úgy döntöttünk, ezután a zsúfolt hét után ki kellene szabadulni a mókuskerékből, így némi pénzzel a zsebünkben felpattantunk egy IC-re, és felzötyögtünk hazánk fővárosába.Furcsa dolog ez, vágyom néha a forgatagra,úgy félévben egyszer...aztán fejvesztve rohanok szeretett városkánkba haza, csend és nyugalom után áhítozva.

Jól kezdődött a hétvége.

Ugyanis szombat délután majdnem meghaltam.

Egy kis Józsefvárosi piacozás,és kedvesem nevelőapja meglátogatása után-a sebészeti klnikán fekszik,valamelyik közös vezetéke elzáródott-epevezeték feltehetőleg-és műtötték...Mély megvetés van bennem ez iránt az ember iránt-bár nem ismerem.De mit gondolhatnék valakiről, aki egy kétéves kislány lábait összeköti, úgy ugráltatja,hogy nevethessen rajta,az orgonabokor ágait rendre egy csöppség hátán irtja ki, álmából felveri, és megpofozza...egy pici-pici, barna bőrű kislány, akinek legnagyobb bűne, hogy az anyja eldobta, mint egy rongyot...Kedvesemet elvették tőlük, hatéves volt, utána került állami gondozásba.De ezalatt az idő alatt...

Nem tudom,hogyan tud megbocsájtani.Nem tudom,hogyan képes ennek az embernek a szemébe nézni.

Amikor elmentünk-tétova mozdulat-gyöngéden megsimította a férfi arcát-úgy,ahogy az enyémet szokta.Szívszaggató látvány volt.Édes-kicsi lány, felnőttél, és jó ember lettél-s ezt magadnak köszönheted...én pedig a szerelmedet, ami életem legnagyobb ajándéka lett...

Utána a párom egyik barátnőjénél landoltunk, aki szintén leszbikus,nemrég jött haza Dániából, ahol két évig dolgozott.Vacsival akart kedveskedni nekünk-oldalas,krumplipüré, és kovi ubi...

Vacsora után Kedves, és rég nem látott barátnője lement elszívni egy cigit a bérház udvarára,én meg egyedül lézengtem a harmadikon.

Alig telt el egy perc, ahogy elmentek, furán éreztem magam.Kapart a torkom, elkezdett folyni az orrom, a szemem könnyezett.Atyaég-gondoltam-hisz félórája még semmi bajom nem volt,csak nem a H1N1?...Vagy allergiás lennék Pestre?...Még elég vidáman lefeküdtem az ágyra, és nagyokat hapciztam,amikor elkezdtem fulladni.A fülem égett, és a torkom mintha valami elzárta volna- a kemény szájpadom és a garat elkezdett összeérni...ennek már fele sem tréfa, gondoltam,és bömbölni kezdtem.

Bár Kedves érezné, hogy szükségem van rá!...De hisz nem vitt telefont, minek erre a rövid időre?...

Szinte azonnal nyílt az ajtó...Kedvesem csak bedugta pisze orrát az ajtón, és már rohant is kétségbeesve hozzám.A karjaiban zokogtam,ő meg csak kétségbeesetten mondogatta:nyugodj meg, nem lesz semmi baj...Akkor már sípolt a tüdőm az oxigénhiánytól, a fejem lángvörös volt,a mellkasom, a hasam úgyszintén...én már nem nagyon voltam magamnál,amikor Kedves és barátnője rájöttek végre, hogy allergiás vagyok a kovászos uborkára...Szerencsére volt otthon Calcimusc,két lóadag megtette a hatását-félóra múlva semmi bajom nem volt.

Hát, Kedves megmentette az életemet...Nem lehetek elég hálás neki,nekik...azután órákig úgy kapaszkodtam a kezébe, hogy pisilni sem tudott kimenni-basszus, majdnem meghaltam!Iszonyat volt...

Nyugtalanul aludtunk.Bár utána már jókat szórakoztunk azon, hogy majdnem nem lett, akivel Indián Hercegnőm veszekedjen,azért láttam a félelmet a szemében.

Másnap reggel nagyon bátran elmentünk a Láthatatlan Kiállításra.Tényleg bátrak voltunk, mert rendesen be lehet ám pánikolni másfél óra vaksötétség alatt...

Hét,teljesen hétköznapi helyszínt tapasztalhattunk meg a vakok "szemével"-hát,szörnyű érzés volt.Apróságok tűnnek kiismerhetetlennek, nem tudod,hol a lent, a fent, tágas helyen vagy-e, vagy összezsúfolva,mi az ott,egy ág, vagy valami más?...

Hirtelen élesebb lett a hallásunk,de nem "kihegyeződött"-ez tévhit, csak nyilván jobban kellett fülelnünk-a látás az érzékelés 80%-át teszi ki,valami hihetetlen nagy szám.Átsétáltunk erdőn, fogtunk szalmabálát-hogy tud szúrni-őzetetőt,fa ágas-bogas karjai kapaszkodtak a hajunkba, hajoltunk el előle...

Ház következett, berendezett,ha nem látsz, milyen fontos,hogy minden a helyén legyen- a rendetlenség egy vak ember halála...a sajtreszelő fegyver tud lenni,egy hagymavágás?merénylet.

Át kellett kelnünk egy forgalmas úttesten-milyen bizonytalan az ember,ha nem lát,vajon megáll az az autó?Éles fékcsikorgás-lenyúltunk a lábunkhoz-hát, bizony, egy autó elejét tapogathattuk ki,nem tudott megállni.

Megkönnyebbülve éreztem kávéillatot-ez azt jelentette,hogy a bárba értünk, a kiállítás utolsó helyszínére.Ha nem látsz, rá kell bíznod magad a többi ember jóindulatára pl. fizetéskor, és ahhoz is ügyes kéz kell, hogy a forró kávét ne öntsd magadra.

Bizony fellélegeztünk, amikor kinyílt az ajtó.

Köszönöm, Istenem, ezt a hétköznapi ajándékot, ami nem mindenkinek adatik meg,például kedves Devick-szindrómás nagynénémnek, aki immár húsz éve viseli sorsát áldott türelemmel.

Nagyon sok mindenre jó volt ez a hétvége.

Megtanított átértékelni dolgokat.Például, hogy tudjak örülni apróságoknak-a napfénynek,annak, hogy tartozom valahová,hogy van családom-mégha ez a család egy 11 éves kisfiúból, egy árva leszbikus lányból, és egy lábfájós cicából áll is.Ők a családom, ők az életem-nem a munkám...és ezt még nem írtam le, gondoltam, mondtam ki sosem.

Mindig lesz valahogy.Tudom,hogy lesz munkám, tudom, hogy jó nővér vagyok-de ha a Jóisten más sorsot szán nekem, hát alázattal megpróbálom elfogadni.Próbálom keresni a miérteket,és azt,hogy mire tanít ezzel a Jóisten.

Új út vár rám, és nem bánom.

És nem győzöm megköszönni a sorsnak, hogy megtaláltam a PÁROM, a Társam, nem számít, milyen nemű.Megengedte,hogy három hosszú, viharos év után meglássam a valódi arcát-és ez az arc csodaszép.Ha nyáron nincs az a másik lány, akinek emiatt örökké hálás leszek, mára elveszítettük volna egymást, és sosem tudtam volna meg,milyen SZERETNI,és biztonságban lenni.(A lovacska háta pedig szépen gyógyulgat, és lassan már vágtázik-az Ő mezőjén.:))))Ennek így kellett lennie-remélem, én is megtanítottam valamire.)

Köszönöm, Kicsim!

 

Keserű

2009.10.08.

Én, aki egész életemet ezen a nyavalyás,gyűlölve szeretett-imádott helyen akartam tölteni, ezen a szaros kis tanyaközponton, ahol figyelemmel akartam kísérni, ki hogy nő fel...

Ó, Doki, ha tudnád, milyen mélységes mély gyűlölet van bennem most IRÁNTAD!

Igen, le merem írni, mert kurvára leszarom, mi lesz!!!!!!

Az életembe tapostál bele-gyakorlatilag rákényszerítesz,hogy elmenjek!

Húszezer forinttal-értsétek jól:20000 forinttal csökkentette a fizetésemet novembertől-azt a HATALMAS fizetésemet...teljesen ki vagyok bukva, az ok, amivel magyarázza: gazdasági válság.

Az egyetlen öröm az ürömben: két nappal azelőtt, hogy ezt közölte volna, hívtak egy helyre, egy családias kertvárosi körzetbe nettó 110-ért...egy szépséghibája van a dolognak: a csajszi másfél évre megy el csak...utána mi lesz velem?????

Nagyon el vagyok kenődve.Itt minden az "enyém" volt: az itt lakók bánata, öröme, a pletykák, a friss fű illata, a házi tej, a sok-sok minden, amit tanultam tőlük...a bicikliutak...ó,Istenem de fáj!

Öreglány

2009.10.06.

ül a sarokban szakadt cipőben

mindene szakadt tulajdonképpen

hogy milyen élete volt...

élt egy világban amely

nem követelt túl sokat tőle-világos volt, érthető

ahol a gyermek áldás, az öreg jó a háznál

a koleszterin sehol csak

jó zsíros reggelik hajnalhasadtával,munka

munka az volt dögivel-vetés,aratás,kapálás

az embere?kitartott mellette pedig

nyolc éven át szédítette,három gyerek, hat unoka,negyven év

együtt,szép

Öreg a földben,jobb is,hogy nem látja

ahogy elméje éles,de teste nem engedelmeskedik

-a kapuig alig bír-

Félelmei,azok vannak...ül a Doboz előtt, mindent magába szív

tudja,hogy egyszer jönnek,és meggyőzik

hogy őnéki már nem érdemes élni,mert öreg-

ennyi a bűne...

ül a sarokban szakadt cipőben

mindene szakadt tulajdonképpen

a szíve nem,gép tartja életben

ha elmegy,el,végre,Öreg mellé-valaki másé lesz a kis fémdarab-

újrafelhasználás,így éri meg

a társadalomnak,mely semmibe nézi.

Már nem fél, várja a halált-csak a világot nem érti

ezt a szép,új világot...

önkormányzattól jönnek majd eldönteni,hogy meddig élhet?

talán, nem tudja

milyen jó, hogy már

nem tart soká.

 

Fordulópont(A macskáról kiderül,hogy...)

2009.10.06.

Az emberrel pár perc alatt hogy meg tud fordulni a világ...Ami történt, nem tudom, jó-e, vagy sem-sok-sok álláskereső ember számára talán ez felháborító,hogy megkérdőjelezem,jó-e...-mindenesetre azt jelzi,talán értek valamicskét a hivatásomhoz...

Mindenesetre-többek között-rá kellett jöjjek(újra),hogy csodálatos párom van-és kár lett volna ezt a lehetőséget,ezt az embert veszni hagyni a nyáron...merthogy a három év ellenére még mindig nem ismerem eléggé,és egyre többet mutat meg a valódi énjéből, ami elvarázsol:)))

Bocs, hogy ilyen rejtélyes vagyok,de egyelőre nem írok le mindent, mert Doki is szenvedélyes olvasóim közé tartozik:))))

Hógolyó jól van, tegnap elvittük egy tüneményes állatorvoshoz,ahol kiderült, szerencsésen úszta meg a kétemeletnyi zuhanást, semmije nem tört el,kapott K-vitamint belső vérzés ellen,fájdalomcsillapítót,úgyhogy tegnap őkelme el is kezdett vigéckedni,már megint lesből támadott,harapott:)))aztán sajna ma reggel rájött,hogy csak a "koktél" hatása tartott, ameddig tartott:(Ám gyógyulófélben van kicsi cicánk, akiről még egy dolog kiderült:nem lány, ahogy hittük, hanem fiú:)))Hogy ez milyen gáz...bár ha ez ember lánya nem állatorvos, talán nem is annyira:)

Ma egészségdélután,remélem, marad sok-sok finom harapnivaló,hogy ne kelljen vásárolni legalább két hétig...

Generációk

2009.10.04.

-Azt tudod, Ange, hogy ha nekem kisbabám lesz, én minden aprósággal fel foglak keresni?Én úgy bízom abban, amit mondasz!...

Belenéztem a bizakodó-kedves szemekbe, és a jóérzéstől végigfutott a hátamon a hideg.

Ez a lány-24 éves, tanár-nagyon sok apró-cseprő kérdésével keres meg akár telefonon, akár személyesen.Nemrégiben az utcánk sarkán futottunk össze, ahol boldogan elújságolta, hogy van munkája-nagy szó eza  mi régiónkban...-és megkérdezte, mi a véleményem az influenza elleni védőoltásról...Elmondtam,de hozzátettem, keresse fel Dokit, mert én csak ápolónő vagyok...

Megbántottan nézett rám.

-Ange, én ezen sosem gondolkodtam!Annyi mindenben segítettél már, mindig jó tanácsokkal szolgáltál-miért kételkednék a szavaidban?Igaz,hogy nem orvos vagy, de hozzád talán könnyebben fordulok minden kis bajommal,mert közelebb érezlek magamhoz, mert tudom, hogy nem küldesz el, mert...Mert mert,értesz?-mosolygott.

Sűrűn pislogva nyeltem könnyeimet.Belegondoltam,hogy most segítek rajta, segítek neki-mint édesanya-ha kismama lesz, ha kisbabája lesz,talán-talán, ha ez a kisbaba felnő, akkor is...

Hát ilyen érzés lehetett a falu ápolónőjének, mindenki szeretve tisztelt Jutka mamájának, aki 42 évig szolgálta az embereket...Látta ezt is babaként, azt is babaként, látta őket felnőni, szüleiket megöregedni, velük volt gondjukban, bánatukban, örömükben...mai napig mennek hozzá az emberek, egy-egy injekció erejéig, ha hétvége van, és én nem vagyok, egy-egy jó szóért,tanácsért...

Felelősség ez, de jó felelősség, és ilyenkor-sajnos, most már egyre ritkábban-elfelejtkezem arról,hogy a munkánk sokszor csak adminisztráció-mert azzá tette ez a fantasztikus magyar egészségügy...Ha elmennék munkahelyet keresni, abban mérnének, hogy mennyire gyorsan tudok gépelni, hány BNO-kód van a fejemben, mennyire vagyok tisztában a jogszabályokkal...

Egy-egy ilyen pillanat segít abban,hogy rájöjjek, visszaemlékezzek, miért is választottam ez a hivatást magamnak,miért is vagyok már 10 éve a szakmában,miért is kapaszkodjak erőnek erejével az érzésbe, hogy ne engedjek a kiégés úttalan útvesztőinek...

Kárpótolt ez a lány már csak azért is, mert a húgomnak ebben a fontos életszakaszban nem segíthettem, nem voltam-lehettem mellette,és ezt semmi nem kárpótolhatja...Olyan megbántottság van bennem, olyan mély,keserű düh, hogy talán ez el sem fog múlni soha már...

Valahol messze lesz egy kisbaba,a "családban", ami már nem család valójában, legalábbis nem az én családom, és én nem látom majd felnőni,mert-tesóm nem engedi, nem akarja...

Tegnap megkérdeztem Anyut, hogy egyáltalán hogy veszi magának a tesóm a bátorságot, hogy egy családot szétrobbantson, hogy le tud-e ülni a családi asztal mellé tiszta lelkiismerettel, tudva, hogy én sosem fogok már ott ülni velük, és nem tudom, hogy miért...hogy miért büntet ezzel...azt mondta,nem mondott rá semit, de legalább nem kezdett el hepciáskodni, mint máskor-marha jó, szóval még ő van megsértődve...

Apu kínlódik, én kínlódok-de másképp élni nem tudok, nem akarok.

Tegnap találkoztam egy szívemnek még mindig nagyon kedves exemmel,és örömmel állapítottam meg, hogy a mi kis leszbikus társaságunkban mennyire kialakultak már a párok.Stabil, megbízható kapcsolatok,nevek, melyek szinte már nem léteznek külön-olyan jó érzés...

-Tudtad, hogy Shane és Ancsa összeházasodtak?-kérdezte.

-Láttam a képeket, de olyan hihetetlen, tényleg megtették?

-Bizony-vigyorgott rám-Ők voltak a másodikok a városban, az első egy meleg pár volt, két fiú...-és mondta a neveket.

Igen, így élek, élünk, csakúgy, mint a többségi társadalomban élő társaink, és vágyunk arra, hogy elismerjenek,hogy szorosabbra fűzhessük a szerelmünket-Shane és párja pl.(milyen szomorú)azon kívül,hogy lassan 5.éve rendületlenül rajonganak egymásért, azért is "házasodtak"össze,mert Shane-t novemberben komoly problémával műtik, és a párja attól tart, hogy nem adnak ki neki felvilágosítást, mivel nem családtag-idáig...

Édes kicsi cicánk kiesett a másodikról, és nagyon fáj a lába-megijedtünk, de hála Istennek,nem tört el semmije-úgyhogy most őt ápolgatjuk,szinte még pisilni is ölben visszük, lehet ez mulatságos némélyek számára, de aki látott már állatot szenvedni...

Jövő héten egészségdélután, továbbképzés, országos,hát, Doki nem enged unatkozni...

Levél egy lánynak

2009.09.29.

Szia!

Tudod,igazad van.Sosem gondoltam arra, hogy neked fájhat, hogy neked is fájhat, hogy te is lehetsz magányos.Fürödtem frissen szerzett-felfedezett boldogságomban a párommal, és nem törődtem azzal, amit ígértem,nem ígértem-szürreális éjszakáink csodává szelídültek-talán azok is voltak-sosem fogom mással átélni.

Hogy magadra csuktad az ajtót, és ittál...nem tudom, mit kellett volna tennem, volt idő, amikor valóban, komolyan gyötrődtem múlt és jövő, mi lehet és mi volt között, álom-valóság,gyötrelem-gyönyör között...gyűlöltetek, lehet,jogosan, nem tudtam dönteni...Tudod,igazából sosem gondoltam arra, hogy én jó lehetek valakinek, ha átölelt valaki,mindig arra gondoltam-hogy lehet ezt a testet szeretni-én voltam mögötte, ez nem kérdés, de én?...Elég vagyok,voltam, leszek?Mi a jó bennem?...

Te voltál az-életemben az első-akinek elhittem, hogy vagyok,hogy talán-talán tehetséges vagyok...bogarak rajzottak egy kis lámpabura körül egy kicsiny konyhában, főztünk, élvezettel, szeretettel, aludtam,úgy, ahogy még soha-hittem-úgy, ahogy még soha-magamban, El Camino-ban,spanyol csodákban, abban, hogy valaki ért,úgy, mint még soha...másba olvadtam-egy-másba...

Magadra hagytalak aztán, igen, te akartál, még mindig akartál, és valahol én is téged...de beletörődtél, mondván, te hetero vagy-lehet, légy is az, a könnyebbik út, az enyémet-sorstársaimmal egyetemben-nem kívánom senkinek.

Most valaki másnak főzöl majd nemsokára talán, szürreális éjszakáid kapuját másnak tárod ki,és-fene gondolta-ez annyira tud fájni, pedig kívánom, hogy boldog légy.

Elmúlik ez egyszer?...

Ez a levél mindenkinek fáj majd, ostorozom magam előre-bocsássatok meg nekem-

maradok...

Ange

 

 

Még mindig

2009.09.28.

még mindig fáj

-tudtad?-

szemedbe nézni aranyat találni

fogcsikorgatva élni egy életet ami

tudod hogy nem a tied

mit láttál bennem törékeny valóság

elvesztettem a rózsámat megyek keresni

hegyen-völgyön múlton poklon át

-édes angyalom.

R.I.P.,ismeretlen

2009.09.26.

Néha nem hiszek az emberekben.Megelőlegezni a bizalmat, hinni, idősek történeteit szájtátva hallgatni-ez voltam én, még nem is olyan régen...

"Likvidáltam a kutyát."

"Mit tetszett csináni???!..."

"Ahogy mondtam, likvidáltam!Túl sokat evett az a dög..."

Döbbenten tettem le a telefont.Másodállásban egy szeretetszolgálatnál dolgozom-dolgozunk Kedvessel együtt,gondozóként.Apró-cseprő ügyek elintézése, bevásárlás,gyógyszerkivitel, hasonló dolgok tartoznak a hatáskörünkbe,nem nehéz munka, ráadásul a gondozottak mindegyike egyben a betegünk is, tehát két legyet ütöttem egy csapásra...(Nem utolsósorban 68 ezerből NEM LEHET MEGÉLNI!HALLOD, DOKI?!)

Ennek az idős, beteg, paranoiás embernek heti kétszer bevásárolni kell,elég messze lakik a főúttól,jó három-négy kilométer séta homokos talajon,ráadásul rosszul is lát, 90 százalékos látáscsökkenése van...

Eddig még el is voltunk valahogy a bácsival, én minden idős,egyedülálló embert sajnálok,de ez...

Nagytestű kutyusa volt, nem tudom,hogy hívta, mindig másképp, azt hiszem, legtöbbször Picinek...mafla,jóindulatú fej,értelmes szemek, foltos-barna nagy test...Nem értek a kutyákhoz, nem tudom, milyen fajta volt...Minket sosem bántott, az az igazi, jóindulatú, ragaszkodó fajta volt, aki akár be is aranyozhatná egy magányos ember életét.

A bácsi régen-időszámításunk előtt- a Köjálnál dolgozott,onnan hozott valami mérget, injekciós tűvel elaltatta szerencsétlen jószágot...Majdnem sírva hívtam fel hajnalban a bácsitól Kedvest-nagyon kiborultam.

Miért nem adta oda valakinek, vagy egy állatmenhelyre elvitte volna...és hogy sokat evett? Ugyan már, az öregember gyakorlatilag csak kajára költ,a nyugdíja elég szép, és állandóan tisztességes mennyiségű élelmiszert halmoz fel otthon, legutóbb is négy kiló kenyér penészedett az ablakpárkányban, ahhoz vittem még kettőt,de minek...

Hogy volt joga ehhez???...Hogy merte?...Nem tudom, mit csináljak, szóljak-e valakinek, ez az ember ugyan beteg-és ráadásul baromi rosszindulatú-de ezt mégsem teheti meg!!!

Nyugodj békében, kicsi kutya, remélem, odafönn az örök vadászmezőkön van sok kergetnivaló nyuszi, és finom falat,és talán egy jó gazdi is vár majd rád... 

 

Majd, egyszer

2009.09.25.

Hajnali percek,csak ezek az övéi

a többi apró forgács,mind másé

száraz szemek mögött szivárvány látomás

megöleli magát, ebből sosem elég...

Így élte életét,mások szolgálatában

szólna sírfelirat, ha lenne

hogy neki mi maradt...Nem tudja, nem is érdekli.

Már rég nem gondolkodik,nem akar, nem vágyik

csak számlát fizetni van ereje,háromfelé hajbókolni

-igen, meglesz, beviszem,megcsinálom, átírom,megmérem, leveszem, bekötözöm,megszerzem-

kenyeret kenni, gyereket préselni Gépezetbe

üresen nézni gondolattalan fejéből

Hátizsák,melybe életét akarta belegyömöszölni,és

földszagú lépteket hagyni maga után

-őserdő,tengerpart, mindegy-

sarokban hever

Majd, egyszer

Nem most.

 

Veszett mókus

2009.09.24.

Ma megdöbbentő dolog történt.Városunk egyik legfelkapottabb helyén, nem mondom meg, melyik étteremben-ahol Kedves mosogat:(-a drágámat a konyhában megharapta egy MÓKUS.Elképesztő, nem?...Állítólag meg akarta fogni, mert besurrant az utcáról a mókuska, de én inkább arra hajazok, hogy ezek a nyavalyások mókushúst akartak enni...

Nem annyira vicces, főleg mert kapott tetanuszt, és át kell esnie egy öt oltásból álló oltássorozaton-bár ma már nem fájdalmas, mint régen.Az elsőt már meg is adtam szegénynek...Hülye mókus,grrr!Mára ennyi, mert még mindig rettentő szarul vagyok, na nem az újinfluenza,egy egyszerű nátha, de nehezebb így kiheverni, hogy két helyen dolgozok folyamatosan,nem mehetek táppénzre-bár a betegek zöme erősen kifogásolta,hogy éppen a rendelőben, éppen a nővérkétől kapjon el valami kórságot...De Doki csak nevetett, miért is küldött volna haza...

Ne higgyetek az influ elleni védőoltásnak, kamu,többet nem mondhatok...

Szürke bejegyzésemet zárom-nem sértődtem meg, Zan, pontosan tudom,hogy értetted!:)))-mindenkinek mókusharapás-mentes jóéccakát...

Ui:nagyon gondolkodom rajta, hogy az éttermet felnyomom az ÁNTSZ-nél.

Találkozások

2009.09.23.

Tegnapelőtt találkoztam a lánnyal, akivel kölcsönösen fölkavartuk egymás nyarát,és valamilyen szinten az életét...

Dolgokat adott vissza-a kedvenc DVD-m(Egy szoknya, egy szoknya, vagy Imagine Me and You, ha valakinek így ismerősebb), az órám, és egyéb apróságok maradtak nála...Túl kellett esni ezen a találkozáson.Láttam, hogy zavarban van, bár egyszer-futólag-azóta már találkoztunk, amióta Kedves visszaköltözött, ő pedig kilépett az életemből.

Én is zavarban voltam-arra gondoltam, hogy lám, most vagyunk olyan nexusban, mint kellett volna májusban, ebből még lehetne barátság...halvány szégyenérzet futott át rajtam, mintha belestem volna a hetedik szobájába-és valahol meg is tettem.

Nem volt jó érzés, valamiért nem, próbálom elemezni az érzéseimet, de nem jövök rá.Ennek a lánynak kellene egy Társ, akár pasi, akár lány, és én tényleg, de tényleg szeretném látni, ahogy nagy pocakkal boldogan sétálgat a városban.Megérdemli.Nem tudom, mi volt ez a...kalandnak nem kaland, kapcsolatnak rövid...nem tudom, hogyan nevezzem-szerelemhez néha túl sok, néha kevés...

Nem nagyon néztünk egymás szemébe.

Azt nem értem, Kedves hogyan viselte el ezt ép ésszel, hogyan tudott megbocsájtani, visszajönni, szeretni, szeretkezni velem...le a kalappal előtte-azt hiszem, nagyon szeret.

Nagyon rossz a kedvem.Elromlott a számítógépünk otthon, mind a kettő, munkaeszközöm, nélkülözhetetlen, ezért nem is írtam, majd ma jön egy haverunk megcsinálni.Ráaádásul kitört rajtam az őszi nyavalya, erre a hétre ezt produkáltam:köhögés, orrfolyás, fejfájás, ui.minden hétre produkálok valami nyavalyát, de csak hétfő reggeltől péntekig, érdekes.Jelez a testem, jelzi, amit magamnak sem merek bevallani...

Mindenkienk fel a fejjel, velem az élen, aki beteg, annak jobbulást, meg ilyesmi, minnyá'összeszedem magam , ígérem...

Miben hihetne

2009.09.18.

hajnal öt-nyikorgó ébredés
nyirkos álmok tapétája
kibotorkál macska éhes enni adni kötelesség
nem mer tükörbe nézni-mint oly sok év óta annyiszor
gyöngéd kézzel szétzilált vonásait
ki próbálja összetartani?
fő a kávé,mérgezi magát-legálisan-
annyi mindent szeretett volna még
bukfencet vetni a Holdon égig nyújtózva
édes margaréták súlyos fejét fölemelni
viharos mezőkön
hinni az emberekben-rendületlenül-
csak ilyenkor van ideje
ül a semmi szélén kábán-szomszéd ébredezik, vékonyak a falak
lassan mindent elfelejt
miért akart gyerek maradni, mint Pán Péter
nem hisz a gonoszban, tévét sem néz ha lehet
szíve szerint apró-mohos falú házban élne
szőnne-fonna, tehenet fejne
átadni egy világot gyermekének, melyben maga sem élhetett
lehet ezt?...
nem hisz abban, amiben él
sajnálatos.
ajtó nyikordulj, gyermek ébredj-indulni kell
kedves ásít ő pedig
reménytelen önmagát sarokba dobja
álarc szorít,itt-ott feslik, de
muszáj
saját magában hontalanul
Élni.

SAD,és egyéb őszi dolgok

2009.09.17.

Csesszétek meg,rájöttem,hogy mi bajom van napok óta...Szállingózik az ősz a levegőben,már hétkor sötétedik-én meg indokolatlan sírásrohamokkal küzdök,halálfélelmem van, és folyton fáradt vagyok-egyszerűen lemerült az elem, amit nyáron sikerült feltöltenem napfénnyel...SAD-om van, szezonális depresszió, és hiába tudom, hogy gyógyszerrel jól karban lehetne tartani, de olyan szinten gyógyszerellenes lettem-Zani, hallod?...-hogy nem szívesen nyúlnék semmi ilyen jellegű megoldáshoz...Vettem ugyan egy kondibérletet, hogy majd én csinálok magamnak egy kis szerotonint ingyér' és bérmentve(pontosabban hatezer forintért:)))de addig sem jutok el, hogy elvánszorogjak az edzőteremig...

Sok dolog bánt még ezen kívül,illetve talán jobban figyelek-mert van időm és lehetőségem-befelé,mint nyáron.Ősz, elmúlás.Januárban 35 leszek-mit értem el, szaros kis életem során mit tudtam felmutatni?...Most nem sok mindennel tudok büszkélkedni, az egyenleg marhára negatív, egyre jobban bánt, hogy nem beszélek anyuval, apuval, tesómmal, de ismerem magam annyira, hogy inkább a nyelvem harapnám le, mintsem valamelyiket is felhívjam, de amúgy ettől marhára el vagyok anyátlanodva.

Ráadásul kedves ismét hazudott-persze ebben az én kezem is jócskán benne van, elismerem-nem merte elmondani,hogy visszament abba az étterembe, ami miatt tavaly majdnem szétmentünk-tavaly nyáron ugyanis szintén volt egy szürreális nyaram-nem is írtam akkor kb.két hónapig...-amiben szerepeltek magányos esték, nagy veszekedések, ez a nyamvadt étterem, ahova állandóan rángatták-volt olyan, hogy hazajött, aludt két órát, aztán vissza "kellett"mennie, hogy hol volt, ne kérdezzétek, nem is akarom tudni...ja, és hab a tortán, hogy négy hónapig pénzt sem látott belőle...

Na mindegy, azóta-főleg az idei nyár óta-elválaszthatatlanok lettünk, már nem tudjuk egymást bántani, és amiről eleinte írtam, most már nem csak az álmaimban szerepel: tényleg család lettünk...Nem tudnám megfogalmazni, de azt hiszem, mindenki volt már abban a szerencsés helyzetben, hogy érezhette: ez az a hely, ahova jó hazajönni, ami egy pici kis zug a világ vihara elől, kandallóval, meleg teával, ropogó tűzzel...

Szóval nem merte elmondani, mert tudta, hogy kiborulok...így is lett, szinte azonnal visszajött minden, ami azon a nyáron történt-minden idegszálammal ellenkezem...rettenetes, hogy egy kis melóért kénytelen az ember mindent elvállalni, ráadásul csessze meg, én ennél többre tartom a páromat, és aki 8 óráért ilyen rohadt nehéz,undorító munkáért 3500 forintot ad,annak kívánom, mosogasson ő!Mindegy, mert szombaton kezdődik egy biztonsági őr tanfolyam, arra beírattam,mert hátha jobb esélyekkel indul a munkakeresésben, mint így...Így?Rendes, becsületes szakmája van, érettségije.Mi kellene még?Ez a keleti régió egyszerűen rettenetes ilyen szempontból.Gyűlölöm.A városomat szeretem, mondhatni, lokálpatrióta vagyok, és Bak lévén, ragaszkodom az állandósághoz, így életemben két helyen laktam: anyunál,otthon,és 14 éve pedig itt.De már azon a határon állok,hogy el innen, bárhová, akár külföldre is!...

Burn out

2009.09.16.

Talán kiábrándító, de azt hiszem, kezdek kicsit kiégni.Bár még csak 10 éve dolgozom egészségügyben, és mondhatni, szinte mindig nyugis munkahelyeim voltak, valahogy mégis ezt érzem, én, a szakma megszállottja...Sajna, testi tünetek is kísérik, állandóan fáj valamim: hol a vállam, hol a derekam-lumbágóm van, őrület!-de a legrosszabb:nem tudok már olyan toleráns lenni, mint régebben...

Állandóan emlékeztetnem kell magam, hogy "ez az ember azért jött el a rendelőbe, mert valami baja van..."Tegnap pl. prosztataszűrést rendeztünk, 89-en voltak összesen-mindezt egy 8-12-ig terjedő időszakban...-és folyamatosan mondogatnom kellett magamban:ha egy életet megmentettünk, már megérte...csak tudjátok, 89 embert leadmnisztrálni...(ja, és a csajszinak, aki csinálta, kb. a felénél elfogyott a tesztcsíkja, mondván, nem számított ennyi emberre!!!Onnantól kezdve na ki vett a többi betegtől vénás vért?Hát persze hogy ÉN.Belenéztem az orvoslátogató nő szemébe, megláttam a rettegést, és fölajánlottam, hogy majd én veszem a vért,hogy haladjunk:))42 embertől lekaptam a kis vérecskéjüket nem egészen egy óra alatt)

Ehhez az is hozzájárul,hogy hálátlanok az emberek, no ne gondoljatok nagy dologra, de ha pl. kimegyek házhoz vért venni(aminek hivatalos tarifája van, mivel szolgáltatás!)a legtöbb esetben nemhogy nem kapom meg az ellenértékét a munkámnak, hanem még meg sem köszönik.Volt olyan, hogy hajnal hatkor erdőben, homokon tapostam kb.négy kilométert, egy fogyatékos fiatalembertől vettem vért, elég nehezen, na,azt sem kaptam, hogy Isten áldjon.

Elég sokan tudják a telefonszámomat, innentől kezdve nem tabu az este 9 óra, de a hajnal negyed hét sem,ide viszek receptet, gyógyszert, oda viszek, amoda viszek...

Nagyon sokszor ki vagyunk téve rosszindulatnak, szitkozódásnak, jöttek már be úgy,hogy én kaptam alkoholmérgezést...(Nem bírom a piát:)))Nem tudom, azt hiszem, besokalltam.Olyan szívesen csinálnék mást, most az újságírás érdekel, nagyon szeretnék-vágyálom, tudom-oknyomozó riporter lenni,és jobbá tenni a világot,így, ebben a formában.Tényleg besokalltam,valamit tennem kell, elköltözni,állást váltani,tanulni, vagy akármit!Türelmetlen vagyok, állandóan feszült, és biztos, hogy összeköthető a melóval, mert ha-véletlenül!-szabadnapos vagyok, teljesen megkönnyebbülök, érzem...lehet,egyszerűen csak fáradt vagyok, nem tudom.Persze megvolt az eredménye a nyári hajtásnak, egy új tűzhely, egy mosógép, elvoltunk, mint a befőtt,de azt hiszem, most iszom a levét...

Majd csak lesz valahogy.

Fiesta

2009.09.15.

Hihetetlen, milyen tüskék vannak még bennem dolgokkal kapcsolatban...

Tegnapelőtt kicsiny kis városunk főterén Fiesta koncert volt-nagy csalódásomra playback volt, nem tudom, velem egyetemben a sok rajongó hogyan tolerálta:(...

Sokan táncra perdültek, Csordás Tibi azért tud ám hangulatot csinálni...:)Egy apuka ötévesforma kislányával táncolt, inkább lépegettek a zenére-elképesztő összhangban.Az apuka-ez nagyon tetszett-nem hajolt le a kislányhoz, nem vette föl a karjába, felnőtt hölgyhöz illő komolysággal ropta a táncot vele.Sok minden eszembe jutott:amikor az apám nem jött el a szalagavatómra, mert épp valami pitiáner dolgon összevesztünk, és én minden pillanatban az ajtót néztem, mikor lép már be,mikor gondolja meg magát...Amikor minden lány felkérte az apját táncolni, egyszerűen kifordultam az ajtón, és hazamentem.Nem bírtam elviselni azt a csalódást, és fájdalmat.A mai napig fáj.Tök mindegy, mivel akart kárpótolni, vannak pillanatok, amiket egyszerűen nem lehet visszahozni.Ez például egy ilyen pillanat volt.Mert az a tánc nem csak egy tánc lehetett:talán a nővé válás első tánca...

Persze egy idő után-és ezt én szoktam mindenkinek mondogatni-már nem hibáztathatod a szüleidet dolgokért.De ettől függetlenül nem tudom elengedni bizonyos dolgokban a haragomat, a sértettségemet, és ez egyre csak rosszabb lesz, és apu részéről is.Mert mi az ábra most...nem beszélek a terhes húgommal,az apámmal,az anyámmal, és ennek kb.75%-áról nem tehetek, egyszerűen nem tehetek...Miért lettem buzi, miért vagyok makacs, miért, miért, miért...

Fura dolog ez, és most teljesen őszinte leszek(magamhoz is):nagyon ki tudom vívni emberek haragját.Van sok ember, akinek kapásból nem vagyok szimpatikus-és ezt nem azért mondom, mert érdekel, mert nem...-vannak emberek, akik pedig nagyon ragaszkodnak hozzám.Valahogy erős személyiségem van, azt hiszem.Nem szeretem én a konfliktust, de...

Vettem egy kondibérletet-hú, irtó drága volt, ne menjetek oda:)-mert szépen gömbölyödök visszafelé.:(Kölyök megkapta élete első történelemötösét, hurrá, hurrá!!!Tanult is érte az ebadta kölyke, igaz, némi ráhatással!Kedves dolgozik, hát mára ennyi, amit mondhatok, bon nuit, adieu, ciao,stb.stb.stb.

 

 

Még Palya Bea

2009.09.12.

Azért ez egy leszbikus blog...:))))

https://www.youtube.com/watch?v=lrzlvrgldx4

(mármint hogy legyen benne egy halvány leszbi feeling:)))aunnye, de gyönyörű ez a Marie...:)))

Titkos vágyak és Palya Bea

2009.09.12.

Hallgassátok meg ezt az édes dalt...beleszerettem ebbe a lányba, hatalmas életigenlése és természetessége miatt.Ő valóban a helyén van...

Hogy miért ez tetszik a legjobban?(Bár a többi is csodálatos.)Kitört rajtam a babaláz.Bennem van az ösztön, életem végéig bennem lesz, és szerintem-bár erősen ellenkezik-kedvesben is...(Bár róla aztán tényleg nehezen tudnám elképzelni:)....

Íme, a dal, legyen szép estétek tőle:)))

https://www.youtube.com/watch?v=iwad6ip_-wc

A patkány, a bálna, és a béka

2009.09.12.

Ezek lennénk mi:)

Hogy miért Bálna?Kölyök, most,hogy ötödikes lett, az osztállyal együtt úszásoktatásra jár...az első órára(ó, az a nyugtalan anyai szív...)elküldtem Kedvesemet, mivel én magam nem tudtam elmenni-Kölyöknek valami hihetetlen vízfóbiája van, de olyan mértékben fél, hogy lassan arra kell gondoljak,az előző életében vízbefulladt...Nos,amikor kérdeztem, hogy minden rendben volt-e, Kedves csak annyit válaszolt,naná, és hozzátette:a kis bálna ott állt a medence szélén éppen...Pillanatok alatt elképzeltem Kölyköcskét úszónadrágban, rengő pocakjával, szoros úszósapkában, elmaradhatatlan mafla mosolyával...(kicsit felszedett a drága a nyáron, nemhiába a sok étterem nagypapával...)

Hogy miért Kispatkány?Mert Kedves feje ilyen szokott lenni alvás után,tele redőkkel, ráncokkal,amiket a párna vésett rá,és utánozhatatlan hangon vinnyog,hogy már megint fel kell kelni(Kedves kedvenc szabadidős elfoglaltsága az alvás és az evés)úgyhogy elneveztük Kispatkánynak...

És én, a Béka?Hát, én békakirálylány maradok mostmár örökké, tavaly nyáron ragasztotta rám e nevet Kedves, mert-állítólag-olyan a fejem, mint egy békáé, brekkk...(De szép béka vagyok!:))

Ímé, kis állatkertünk, fejelve Hógolyóval, az ideges macskusz kitekatusszal,kis Birodalmunk, ahová gonosz lélek be nem tévedhet, mert mély a várárok,tele kígyóval-békával, és őrség véd bennünket mindenhol:Szeretetünk ereje:)

Kedves dolgozik, végre van munkája,ha nem is állandó,Kölyök az apjánál(mostanában nagy a szerelem Kedves és Kölyköcske között, az "atyai"szigor ellenére Kölyök olyan rajongással néz fel páromra, hogy hihetetlen)én pedig élvezem a szombat délutánt egyedül-ritkán adódik ilyen pillanat,hogy nem kell vacsorát készíteni, ordítani,hogy "Készvanaleckédelmentélemárfürödninyakonváglakhavisszafeleselsz!"Kedvest lerázni,hogy ne lógjon minden pillanatban rajtam,Hógolyóval hadakozni-előszeretettel nekem támad,mozgó lábamnak,minden pozícióban és pillanatban...

Azért annyira nem is élvezem ám az egyedüllétet, megsúgom...:(

A szomorú bohóc

2009.09.08.

Ilyenkor, kora hajnalban szereti legjobban a Cirkuszt.

Még harmatos a fű, nyoma sincs a párás melegnek, amitől az ember alig kap levegőt, mintha  a mellkasára telepedne Lüsz, az elefánt(a gondolatra elmosolyodott,szegény,jámbor Lüsz,hatalmas lapátfüleivel, annyi,de annyi ormótlan-ártatlan szeretet van ebben az esetlen jószágban,talán több,mint némely emberben...)

Általában kiül ilyenkor a sátor mellé, a kötelekhez, és onnan nézi az alvó Cirkuszt.

Itt egy nyugtalan sóhajtás, amott egy mordulás,Hófehér,a szibériai tigris-vajon miért a Hófehér nevet kapta?-álmában megnyalja a szája szélét,alacsony az ég álmaiban, sárga a levegő, szikrázóan párás,vad-buja szagok vibrálnak,ahol ő jár ilyenkor...

Az Erős Ember úgy alszik,mint egy kisgyerek,a párna csücskit rágja, alvó szája szélén boldogságos mosolyka-az Erős Ember bizonyára finom falatokról álmodik,omlósan-zsíros húsokról, porcukor-felhőben rejtőzködő süteményekről,édesen lédús, egzotikus gyümölcsökről-na nem mintha Vilhelmina nem főzne jól,itt a Cirkuszban, no de nem mindig futja finom falatokra...egyre kevesebb az ember, akit a Cirkusz érdekel, mindig csak az a rohanás...

Talán ez volt a baja Levendulának is.

Levendula...ó, Istenem...

Nyugtalan szemhéja könnyes tekintetére borul.

Emlékezik.

Levendula, kicsi feleségem...

...Már majdnem húsz éve, hogy megismerkedtek.Levendula,édes Levendula, már nem is tudja, honnan ismeri,úgy tűnik, amióta világ a világ, köztük járkált,tovatűnő-édes mosolyával megajándékozva mindenkit,hosszú szőke haja áttetsző palástként borult keskeny vállára-de a legfeltűnőbb a tekintete volt...ha valaki belenézett, úgy érezte,mintha a világ összes kincsét megkapta volna...

Levendula a Cirkusz idomárnője volt, apró kezének egyetlen intésére Hófehér kezes báránnyá változott, Gyémánt, az óriáskígyó sunyi tekintete megszelídült,Lüsz pedig úgy táncolt, mint mindig is táncolt álmaiban-kevesen tudták, hogy Lüsz kecses gazella szeretett volna lenni, párás-tovatűnő álmaiban pedig néha még ennél is merészebb volt:emberlánya, balett-táncos, áttetsző,rózsaszín tüllruhában...

Levendula tudta-Levendula beszélgetett az állatokkal.

Levendula, úgy tűnik, minden titkot tudott, de semmivel nem élt vissza, senkit meg nem bántott,ó, Levendula igazi kincs volt.

Egy ugyanilyen nyárvégi napon kérte meg a kezét.Akkor már hónapok óta vágyódón nézte őt, mindenhonnan,mindig-mindig, lassan már aludni sem tudott.A lány tudta, mit érez, és a világért sem bántotta volna meg,meg hát szerette, tudta ő ezt jól, érezte.Szerény esküvőjük volt, de minden állat résztvett,ahogy a Cirkusz összes lakója is,táncoltak, mulattak hajnalig,bográcsban főtt erős pörkölteket ettek, zamatos húsokat,ó, az a nap Erős Ember napja is volt.Vilhelmina hajnaltól kséő estig főzött, verejtékező homlokát erős alkarjával törölgette, de csak mosolygott, mindenki olyan, de olyan boldog volt.

Levendula gyönyörű volt...áttetsző-légies,ajkán édes, soha meg nem szűnő mosoly,talán boldog is volt, biztosan boldog volt.

Egy darabig.

Egy napon árusok jöttek a városba, ahol a Cirkusz járt éppen.Furcsa dolgokat árultak, portékájukat talán idegen-messzi országokból hozhatták, ez már sohasem derült ki...

Ajándékot akart,ajándékot, édes kicsi feleségének-Levendulának.A nagy dobozt, mely távoli világok félelmes titkait hozta el, olcsón árulták-alig pár aranytallérja bánta.Nehéz volt, tele mindenféle gombokkal, azt mondták az árusok,minden asszony erre vágyik mostanság...

Sietett haza, ahogy a doboztól bírt.

Édes kicsi felesége a porondon állt, háttal neki, épp Kával beszélgetett, Ká Gyémánt férje volt, óriáskígyó,Levendula összekuporodva guggolt előtte, Ká valamit a fülébe sziszegett éppen,felesége selyemfényű haja majdhogy a földet seperte-

ez volt az utolsó pillanat,hogy Levendulát saját valójában látta.

A legutolsó.

Honnan tudhatta volna,hogy éppen ő hoz rá áldatlan napokat, majd bolodg házasságuk végét...

A szerkentyű érdekes volt, amikro bekapcsolták, némi sistergés és zúgás után-hogy kacagott az ő Levendulája-képeket lehetett nézegetni rajta.A képek éltek és mozogtak, sőt még beszéltek is, néha énekeltek,az emberek a dobozban mindenféle furcsa ruhákat hordtak,csillogó kezeslábast,magasított talpú cipőket,a hajuk mindig úgy állt, mint a beton,a nők pedig szörnyen ki voltak pingálva.

Levendula leguggolt elé, s úgy nézte,mint ahogy imádott állatait szokta,áhítattal, csendben, a fejét kissé félrehajtotta, zuhatag haja a földet söpörte.

Ő csendesen mosolygott,el is ment, dolga is volt, no meg hagyta, hogy édes kicsi felesége gyönyörködjön az ajándékban.

Attól a naptól kezdve azonban Levendula megváltozott.

A változás nem volt látványos, lassan ment végbe, mint egy alattomos betegség, ahogy széteszi az embert zsigereiben, utolsó kis csontjáig.

Levendula már nem beszélgetett az állataival,úgy,mint régen,hanem csak ült, és nézte a Dobozt.Az állatok persze összesúgtak egymás között, nem voltak hozzászokva,hogy drága úrnőjük, az egyedüli, aki értett a nyelvükön,ne törődjön minden apró-cseprő bajukkal.Hófehér lustán ásítva megjegyezte, hogy akár be is kaphatná, csak hogy ráijesszen, de a szeme borostyánsárgán villant közben, Gyémánt mérgesen lesziszegte, és Ká fülébe súgta:"Csak tigrisekkel ne kezdjen az ember..."

Aztán Levendula már vele sem törődött, nem főzött rá, nem szerette éjszakánként vadul-áhítatatosan, vagy épp szelíd-megadón, legféltettebb kincsét bízva rá, osztva meg vele,nem beszélgett vele, egyáltalán, Levendula semmit nem csinált.Csak feküdt a Doboz előtt, a körmét lakkozva-lakk?...mi a fene az?...-és furcsa dolgokról kezdett el beszélni.

Távoli országokba vágyott, távoli dolgokat szeretett volna, és egy napon,ó...

Levendula levágatta a haját, a gyönyörűt, a mindenét, az álom-paplant, amelybe oly jó volt beleburkolózni, beletemetni az arcát,beszívni puha vanília-illatát-ki tudja, miért, de Levendula hajának mindig édes vanília-illata volt-és csöndesen elvágyódó szívvel sok-sok mindenre gondolni...

-Ó,édes,mit tettél magaddal?-szakadt ki belőle önkéntelenül, felesége rövid hajára nézve,mely a szivárvány minden színében pompázva meredt az ég felé.

-Ez a divat-felelte Levendula hetyke-pökhendin,és újdonatúj ruhájában tovább illegette magát a földig érő aranykeretes tükör előtt.

Emlékszik,mintha megállt volna az idő,a mellkasában furcsa szorítást érzett.Lassan, nagyon lassan hátrált ki közös lakókocsijukból, szemét mindvégig az újdonsült Levendulán tartva.A falu széléig ballagott.Kopár volt a határ, néhol kóbor varjú csipegette a nyáron kiégett füvet,fekete tolluk némi színt hozott az ősz rozsdabarna palettájára.

Levendula nem sokáig maradt a Cirkusszal.Egy nap arra ébredt,hogy hideg az ágy mellette, a lakókocsi ajtaját jeges szél nyikorogtatta ütemesen.A szekrényben csak egyetlen ruhadarab maradt-Levendula csillogó fellépőruhája, mintha a lány mindentől meg akart volna szabadulni, ami a Cirkuszra-addigi életére emlékeztette.

A fájdalom, ami akkor beléköltözött, talán már soha nem hagyja el...

Néha, magányos hajnalokon beletemeti arcát Levendula ruhájába,ami még halványan őrzi felesége vanília-illatát,álom-illatát.A maszkot-hisz ő egy szomorú bohóc-soha-soha nem mossa le immáron az arcáról.Hófehér-halotti maszk, egyetlen fekete könnycseppel-ez ő, Auguszt, a szomorú bohóc.

Esténként kinéz a függöny mögül, arcát a nehéz-poros bársonyfüggönyhöz hajtja,úgy nézi az egyre fogyatkozó embereket,s gondolatban üzen nekik.

Ó,ébredjetek, amíg nem késő!...Anyák,akik gyermeketeiknek a legjobbat akarjátok-fedezzétek fel az együtt töltött esték hangulatát, a frissen sütött kalács illatát, a mosoly, ölelés értékét...Apák, erős karjaitokba hadd simuljanak kislányaitok,vitézi bátorságot,hűséget mutassatok fiaitoknak!Bújjatok össze hideg téli estéken, kapaszkodjatok egymásba,amíg lehet...

Amíg lehet.

(Őt pedig-ne sajnáljátok.Ő Auguszt, a szomorú bohóc, aki immáron örökké kicsi feleségét, Levendulát várja haza.

Mert tudja, hiszi, hogy egyszer Levendula megáll a Cirkusz kapujában,ledobja tiri-tarka bőröndjét, s úgy repül Auguszt karjaiba, mint a sebes szellő...)

 

Ráksaláta és egyéb nyalánkságok

2009.09.07.

Milyen jó, ha az ember lányának-jelen esetben nekem:)-van egy tüneményes, enyhén kamaszodó gyereke!

Ma délután arra mentünk haza Kedvessel,hogy Gyermek ráksalátát csinált.Egész múlt héten erre készültem-ti.hogy elkészítem-csakhogy utálok reszelni:)Emővel ellentétben:)-meg ne sértődj...-mert kell hozzá rengeteg reszelt répa,reszelt sajt, reszelt fokhagyma(és opcionális mennyiségű majonéz)...Mindezt erőteljesen össze kell keverni egy kis sóbors kíséretében,és kész a ráksaláta, kis családunk kedvenc uzsija.Pirítósra isteni, nem utolsósorban fogyasztása után mindig lesz helyed a buszon.

 Mint mindig hó elején, nagyon sok beszerezni-és tennivaló van, így Kölyköcskét magára kellett hagyjuk pár órára délután, ezalatt ő apró kezeivel pucolt, reszelt, kevert, sózott,és isteni ráksalátát csinált ez a kis tizenegy éves szakácspalánta.

Meg is dicsértem bumfordi fejét, ő meg pironkodva hízott még vagy öt kilót.

Arra gondoltam, ha annak idején apu nemcsak azt mondogatta volna mindig,hogy semmi nem lesz belőlem, meg hogy kukázni fogok, talán nem lett volna ilyen tekintélyes kisebbségi érzésem,és talán többre vittem volna.Emlékszem, volt egy olyan nyár, hogy két és fél hónapig ki sem tettem a lábam az utcára- a szó szoros értelmében-mert olyannyira gyűlöltem magam,hogy azt gondoltam, mindenki engem néz, és undormányosan kövérnek tart.Szép nyár volt.

Persze egy idő után leszokik az ember lánya arról, hogy a szüleit hibáztassa, na meg ma már tudom, hogy apu nem akart rosszat, de talán nem így kellett volna-én a saját kölykömet mindenesetre igyekszem nem így nevelni...

Dokit még mindig erőteljesen foglakoztatja a pride-nem tudom, nem hiszi el, hogy nem mentem fel, mert egy Tisza menti városka kopott macskaköveit róttam a kedvesemmel?-na jó, nem leszek rosszmájú, szerintem egyszerűen csak érdekli a téma, ha rosszmájú akarnék lenni mégis, azt mondanám, ugyan melyik pasit nem érdekel?:))))...

 Jó azért, hogy engem még nem ért inzultus hovatartozásom miatt, de nem is látszik rajtam,nem hirdetem, azon kívül szerintem,hogy az tudja, akinek tudnia kell, másra nem tartozik.Azon réteget képviselem kedvesemmel együtt,akik csendesen élik mindennapjaikat,és nem hirdetik fennen, hogy melegek-ahogy a heterok sem hirdetik, és vonulnak az utcára tüntetőleg...

Anyu nagyon csúnyán megbántott, elegem van abból,hogy állandóan a húgomat ajnározza, nem tehetek róla, de elegem van...attól,hogy kismama, nem áll meg az élet, és nem kell üvegbúra alatt tartani...Lassan szétdúrja a családot-néha úgy érzem, hogy Hercegnőmön, és Kölykön kívül senkim nincs, csoda, hogy ragaszkodom hozzájuk?...

Észrevettétek már, hogy milyen hamar sötétedik?...

Jóéjt mindenkinek, jóéjt, tanyasi kapirgálók,butus macskák öblös fotelek mélyén lapulva,jóéjt, hazatérő álmok,elfelejtett dallamok,szelídbarna gesztenyék parkok avar-paplanában,jóéjt,jóéjt...

 

Majd jövőre,esküszöm

2009.09.06.

Jövőre,veled, ugyanitt-megnéztem végre a melegfelvonulásról a képeket, elolvastam minden infót, és megkönnyebbültem.Jövőre talán el merek majd menni,a félelem nem tart vissza, ahogy most visszatartott.Azt írták ui.,hogy "kellemes őszi,piknikhangulatú"volt a menet, amit azért még mindig nem hiszek, hallván a "mocskos buzik" kántálást, de a tavalyinál, a tavalyelőttinél csak lájtosabb lehetett...

Gyáva vagyok, hogy nem mertem kockáztatni rongy kis életemet egy magasabb cél érdekében?...

(Ui.ui.:aki valóban gyávának gondolna, tudjon róla, hogy ez volt az első év, hogy nem mentem fel, amióta "coming out"-oltam...De tavaly rendesen megfélemlítettek bennünket.)

Fáradt vagyok

2009.09.06.

Hétvégén Kedves szülővárosában voltunk-talán most már számomra is "otthon".

Hullanak a levelek már, a levegőben az elmúlás illata-a Tisza belengi az egész várost, átmossa,tisztának érzed magad,időtlennek,mintha mindig is minden lett volna.Pillanatba vésett létidő-ennyi csak,újra egy ősz-

Találkoztunk leszbikus barátnőinkkel,nem mertek ők sem felmenni a pride-ra,pedig tavaly hogy fogadkoztunk mindannyian,hogy igen, nekünk ott a helyünk...

Doki a héten többször megkérdezte,hogy megyek-e, nem tudtam eldönteni,hogy félt, vagy attól tart,hogy a fizimiskámat egy újság címlapján látja viszont,vagy épp a TV képernyőjén,és ez nem vetne jó fényt a körzetre...:(

A Másokban ui.annak idején megjelentünk,amikor még a Klubot csináltam,egy hatalmas transzparenssel menetelve hirdettük jogainkat...de nemcsak ebben a meleg újságban,pár más lapban is, szerintem Doki is olvasta-milyen gáz, hogy az édes,talpraesett,tündéri asszisztensnője meleg...

Nem,nem mertünk felmenni,és hát balhé is lett, még nem mertem megnézni a médiát.Féltem a bőrömet-két emberért vagyok felelős immár-a Családomért.

Ők a családom, igen, egy szemtelen Kölyök,egy árva meleg lány,hatalmas szívvel,és ez a szív értem dobog-kell ennél több?...

Mi történt még?...

Hatalmasakat csavarogtunk a Tisza-parton,isteni finom ischlert ettünk a város legjobb cukrászdájában,összebújtunk esténként-mekkora különbség,ha az embert szívből-vággyal-lélekkel kívánják-azt hiszem, tudom, szerelmes vagyok ismét, a páromba...

Otthon vagyok,én nála vagyok otthon, és hogy úgy látom őt, ahogy a három év alatt sosem, hogy megtanultam értékelni a szerelmét, hogy megtanultam a szívemmel látni, elengedni, nem féltékenynek lenni-ez annak a lánynak köszönhető, aki májusban felborította az életemet, aki miatt öngyilkos akartam lenni júniusban,és mégis-

hazaértem

bár nem ahhoz,akihez gondoltam, de a meglepetés csodás volt, és tartson örökké

(köszönöm,neked,bár El Camino-mat sosem járom végig,és spanyolul sem tanulok már meg,de kívánom, hogy Te fedezd fel magad, utadat járd végig,és szülj gyermeket,mert ez az élet rendje)

Gyönyörű, szépséges

Indián Hercegnőm

hát újból karjaidban

hallgasd, ahogy szívem dobbanása

az elmúlást hirdeti

 

 

Roham

2009.09.01.

Ma láttam az őszinte szeretetet.

Szerényen mutatta meg magát, nem harsány rivallással,pöffeszkedőn.

Az úgy történt, hogy a Szeretet bejött a rendelőbe, és egyszerű tanyasi férfiembernek álcázta magát.A felesége-két évvel idősebb nálam-paranoid skizofréniában szenved, illetve nem szenved, mert boldogok a lelki szegények, és ezt komolyan gondolom.

Szóval skizofrén, meg hebefrén, de ettől nem kell megijedni, csak úgy kell elképzelni, mint egy nagy-nagy gyereket, aki tényleg mindenkit szeret,és mindenkitől bocsánatot kér,hogy létezik, és a doktorbácsi és nővérke szava számára szent, és egyáltalán mindenkié.

Ez a szegény, egyszerű, nagyon beteg nő rosszul lett, de már nem ijedtünk meg, mert sokszor lett már rosszul nálunk.Nem szép látvány, mert rángatózott,kivörösödött az arca, csorgott a nyála,utána meg elaludt egy pár percre.Amikor felébredt, nem tudta, hol van, mi történt, és egy pohár vizet háromszor köszönt meg.

A férfi türelmesen törölgette az arcát, végig mosolygott, és a szemében végtelen elfogadás és szeretet volt.Belegondoltam, hogy ezt a nőt még a betegsége kirobbanása előtt vette el, és azóta is vele van, van két gyerekük, nem hagyta el, ápolja, és határtalan türelemmel megvédi mindentől.

Egy tanyán élnek, ahol se villany, se víz, de az ember dolgozik, és megpróbál mindent megteremteni, és ha elege is van a feleségéből,soha nem mutatja.

És én akkor arra gondoltam, arra a sok szinglire, aki baromi büszkén szaladgál a világban, és azt gondolja, nincs ennél jobb,hogy esténként egyedül fekszik le, és a hatszázhatvanötezeregyszázöt forintos fizetését plázákban éli fel, és legnagyobb sikerélménye, ha az aznapi betevő Esprit farmerját hatvannégyezer forint helyett harmincegyezerért szerzi meg,és főzni hírből sem tud, süteményt meg pláne nem eszik, mert az kalória,ó jaj.

És gondoltam még a sok gyerekre, aki már tízévesen ilyen-olyan mobilokkal szaladgál,és soktízezres cipőért könyörög-nyavalyog-tombol,és gondoltam még sok mindenre-a Szeretet közben csak létezett, tette a dolgát, egyszerűen, borostásan, foltozott ruhában-

Köztünk,még mindig,örökké.

Újraélesztés

2009.08.30.

Undok,nyúlós lé fröccsent mezítelen lábszárára.Nem nézett oda, mérges-lustán rúgta odébb a felmosóvödröt.Nagyot sóhajtva ment be a szobába,arra is alig volt ereje,hogy végignyúljon az ágyon.

Feje felett mindenféle alakú felhők tették komótosan a dolgukat:vonultak az égen, kilátásban sem volt a lehetőség,hogy valaki-a Jóisten?...-esőt facsarjon hófehér habtestükből.Harminchét fok már napok óta...kiveszi az erőt az emberből,gondolta.Lehunyta a szemét,túlméretezett macskaként nyújtózott a lepedőn, amiből enyhe öblítőillat áradt.

Olyan...olyan...kereste a szavakat álmos elméjében.Olyan semmilyen minden.Minden rendben van, de valahogy mégsem elég...hiányzik az...adrenalin?Nem tudja.Persze,összetehetné a két kezét.Van állása-mindjárt három is,grrrr-egészséges,van párja.Ennyi elég kell legyen a boldogsághoz.Boldogság?Mi az?És tulajdonképpen miért élünk?Ezek a gondolatok elég sűrűn megfogalmazódtak a fejében mostanában.Élete most ért a csúcsra, innen már csak lefelé visz az út.El kell ezt fogadnia?...

Mindegy,mennie kell dolgozni.A fenébe.Nadrág föl, mosógép ki, macska be,ajtó zár,kulcs a kézbe.Ennyi.

Rosszkedvűen ballagott álomszép városkája főterén.Olyan a tér nyáron, mint egy középkori vásártér.Macskakövek,ódon szökőkút,árusok mindenfelé,hatalmas,szivárványszín nyalókákat,perecet,kenyérlángost,medvecukrot árulva.Épp csak nem kiabálnak mellé, portékájukat népszerűsítve.A gondolattól jobb kedve lett kicsit, azon vette észre magát,hogy fantáziája meglódul.

Az egyik szökőkút előtt tömörülést vett észre.Idős ember hevert élettelenül a földön,szép ősz feje ide-oda rázkódott,mellkasán erős férfikezek dobogtak ütemesen.Kitisztult a kép.Kirajzolódott egy idősebb,zokogó nő alakja,rendőrök, kicsit arrébb egy mentőautó.

Újraélesztés.

Megrettenve állt meg kissé távolabb.A szíve vágtázott,mint vegy megbokrosodott ló.Látott már ugyan kedvenc sorozatában újraélesztést,töltés százra, ha nem sikerül, kétszázzal üssük ki-de ez mégsem olyan volt.Tudta, hogy nem illik bámészkodnia,de képtelen volt arrébb menni,egyszerűen képtelen.Körülötte csak gyűltek az emberek-senki nem tudott elmenni a látvány mellett.

-Remélem, sikerül-szólalt meg füle mellett egy bámész pincérsrác mutáló hangon, kezében Coca-Colás üveg,tálcán.Pelyhes álla volt, nagy kamasz,gondolta szeretettel, hisz ez még gyerek...Őszinte aggódás csendült a fiú hangjából.

Idős házaspár kapaszkodott egymásba görcsösen két lépéssel előtte.Egymásra néztek-nem kellett szólniuk, egy élet szerelme, aggódása látszott tekintetükben...

A mentősök rendíthetetlenül dolgoztak tovább, a sofőr egyikőjük dzsekijét terítette az orvos feje fölé, mert a rekkenő-vakító napfénytől nem látta a vénát, ahova szúrni akart.Délelőtt tizenegy óra volt, a templom régimódi órája komótosan ütötte az egészeket.Igen,ez elhivatottság,gondolta.Télen-nyáron,hóban-fagyban,sokszor méltatlan körülmények között,méltatlanul kevés pénzért...

Az idős ember továbbra sem mutatott életjeleket.Egyre többen álltak meg szótlanul,nem kíváncsiságból,csak egyfajta szolidaritásból, ezt mindenki érezte.

Izzadt kezét tördelte öntudatlanul.Tulajdonképpen...mindene megvan.Egy üveg bor a spájzban,annyi pénz,hogy megéljen.Könyvek.Kedvese sokszor megöleli,hogy hiányozna, ha nem érnének hozzá-olyan fontos az érintés...Ő tud adni?Át kell gondolnia.Kicsit lehetne kedvesebb...sokszor épít falakat maga köré, pusztán dacból,néha védekezésből...De él.Él.Él.

Ostobán kalimpáló szívére szorította jobb kezét.Egy ima a bácsiért,aki még mindig nem mutat életjeleket.

Menni kell, mindig, mindig menni.

Szaporázta lépteit, a templom méltóságteljesen magasodott fölé-hirtelen minden kitágult,úgy érezte, elérné a Napot, ha akarná.Harmincnégy év, az nem kor.Dehogy hagyja az álmait!

Milyen szép a városa!...Otthon várják, igen, várják,szeretik.Zsebében madárlátta mentolos cukrot talált,azt ropogtatta.Kicsit még sajgott a szíve az ismeretlen bácsiért.Reméli,hogy minden rendben lesz.A mentősök mindent elkövettek érte.

Fél tizenkettő,atyaég,még elkésik a végén.

Bolondos-nagyot lépett,majdhogynem ugrott, úgy sietett.Jövök, világ, gondolta, aztán eltűnt egy templom melletti kis utcában.

Iskolakezdés

2009.08.27.

Napok óta érzem, hogy a levegőben van az ősz.

Minden évben, amióta nem "járok iskolába",minden szeptember a csöndes és kicsit keserű elmélkedésé:hanyadik év is ez,amit nem az iskolapadban töltök?...Eltekintve a félig elkezdett-be-nem-fejezett főiskoláktól,a tizedik...

Amíg suliba jártam, legalább volt mire várnom:szünetekre:)viccen kívül:az életemnek rendje volt.

Fölébredek, a mosdó szélén Hófehérke fogkrém, fogkefe.Kakaó,anyu uzsonnát csomagol...molnármóni vár,együtt megyünk iskolába, a másik Ildivel hazafelé dianás cukorkát veszek,gyakran csak egyet,mert többre nincs pénzünk, és megfelezzük:édeskés lé folyik a számba azonnal, ahogy kettéharapom, páros napokon Ildié a töltelék, páratlan napokon az enyém:)

Anyu, vegyél diafilmet...Nyaralni nem sokszor jutok el,egyszer a Balatonhoz, a hőn áhított Miki egeres pólóruhát az utolsó nap mégis megkapom,a magyar tenger szép, jellegzetes illata van, szabadság, amit már soha nem fogok úgy érezni, mint tizenegy éves koromban.

(Kétszer tábor:egyszer olvasótábor a hegyekben, hatalmas kastélyban lakunk,velem szemben egy hetedikes lány zuhanyzik,gyönyörű a teste, lopva azért oda-odapillantgatok-ötödikes vagyok, tizenegy éves...Tenisztábor, apu visz el valahová a Dunántúlra,kocsival,a hajam tüsi, egy lánnyal szemezek, amikor ebédelni megyünk, azonnal ki is közösítenek a többiek, valami játékból kihagynak-nem érdekel, kiszemeltem szemében érdeklődés,ez mindennél többet ér.Utolsó nap azért bőgök, összeszorított foggal,csúfolnak, egy fiú szoknyát vesz fel, úgy jön le a teniszpályára,mindenki kap valami kis búcsúajándékot, én nem, de nem érdekel.)

Mióta felnőtt vagyok, nem tudom, van-e mire várnom.Néha úgy érzem,az egész életem vakáció:nem kell tanulnom,magam ura vagyok,evickélek hétköznapokon át:Isten hozott,ez a való világ...

Néha még mindig várom: apu fölcsengessen, mi tesómmal leviharzunk,ülünk hátul az autóban,lökdösődve,tesómon rakott szoknya, galléros fehér felső,száját komolyan összeszorítja,utánozhatatlanul durcás, a szeplői répavörösen virítanak.Karját keresztbe teszi,duzzog,folyton duzzog...

(Egyszer láttam húgomat kismamaként, a Tescoban a babaruhák között kóválygok céltalanul,néha fölemelkedik a kezem, ezt is megvenném, azt is, amazt is,milyen jó lenne, ha...de nem teszem:anyuval üzente, ő most annyira boldog, hogy nem akarja, hogy megzavarjam ezt az áldott állapotot a létezésemmel, hát lapítok...időközben egyre távolabb kerülünk egymástól, én érzem, és már nem is harcolok ellene, hogy másképp legyen...megkaptam a büntetésem, azt nem tudom,miért,ám legyen így.)

Ha felnő az ember, mi élteti?...Kölyök, gyere haza, itthon van a helyed, mellettem, és nem holmi piarista bentlakásos iskolában, ahogy apu mondta tegnap, meddig fog még bántani, meddig hiszi még azt, hogy a gyerek értelmi-érzelmi fejlődése kárt szenved, ha két nő neveli?!...

Szakadék szélén ingok ismét, kevés hiányzik,hogy beleszédüljek-

 

 

Én akartam

2009.08.25.

Én akartam!!!!

Esküszöm!!!

Annyira,de annyira

akartam.

Máma.

Ott hevert előttem,csábítón, diszkrét rózsazsín bájai kibuggyantak hófehér húsából.Annyira,de annyira SZÉP volt...

És akkor.

Mellette...még egy tökéletes teremtés:érett vöröse lágyan csendült,és oly puhán.Puhán...

Annyira akartam, én akartam!

Ellenállni.

Büszkén, emelt fejjel-világi hívságok engem nem érinthetnek...

Kemény nő vagyok, kemény EMBER, még egyszer ezt nem tehetem meg,mert tegnap is megtettem, az ördög csábításának engedtem, és tegnapelőtt is, és...azelőtt is...

Elvégre, utóvégre én tisztában vagyok a következményekkel, felelősségteljes ember vagyok, lennék, vónék...

Én tudom:mit kéne t(ennem), (t)ennem,és egyáltalán.

De nem bírtam, megértitek?...

Én nem.

Ott hevert, még ily ártatlan tökéletességet:magyar ember vagyok, nekem gyönyör:egy szép szelet  sz  a  l  o  n  n  a

mellette érett paradicsom, harsanó paprika, hagyma, és krumplis kenyér...

és tej, no nem tudom hány százalékos, és a szalonna light sem volt lájt,és ha Doki meglátta volna, fejét ingatva elővette volna ábráit, ujját vádlón rámszegezte volna,s száján eme szavak libbentek volna hangzatosan az éterbe:

MAGAS LESZ A KOLESZTERINSZINTED,ANGELEYES!TUDOD, ENNEK MILYEN KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK?!

Tudom, kéremalássan, engemet már a bölcsőben is ezzel kergettek körbe az asztal körül, ha nem mondtam fel a háromosztatú ideg részeit, engemet megvertek, és megaláztak, és aznap nem kaptam bébipapit, kérem, és a TV-maci nélkülem ment el fogat mosni,kérem.

Én aztat is tudom, kérem, hogy énnékem salátát kellene ennem müzlivel, esetleg egy kis csírával megszórva, mindezt egy liter szigorúan savmentes vízzel leöblítve.Utána jeges vízben kellene fürödnöm,és mezítelenül futnom öt kilométert,és hatkor lefeküdnöm szöges ágyamba.Kérem.

De mindezzel ellentétben-csak ott hevert a tányéromon, s oly szende volt, tudhattam volna, hogy az ördög kismiska hozzá képest.

Én...nem bírtam...és megettem...

Ó, koporsómba tegyetek mellém jóféle kenyeret,gyümölcsöket,túrós tésztát,gyuvecset, töltött paprikát, slambucot,pudingos gyümölcslevest,sajtos pogit(de csakis házit),egy kis töltött káposztát,no meg lecsós tarhonyát,kicsi rétest,egész kevés rántott cukkinit,pár szelet paprikás pontyot,kókuszgolyót, tökfőzeléket,meggyes pitét.

Kizárólag azért, hogyha fölébrednék odalenn, meg ne éhezzek.:)

Nyárvégi egyenleg

2009.08.25.

Nyárvégi egyenlegem a következő:

-plusz két kiló-grrrrrr...(izomban-van nekem olyan?:))

-elmaradt tartozások rendezése,édsanyám erőteljes segítése.

-két babazsák fotel(fenti kifejezés by Kölyök,a szerző által levédve, engedély nélküli felhasználása TILOS.)

-egy fehér kölyökmacska,sok bosszúsággal, 6782 bolhával,ártatlan pofával, mely utóbbi ne tévesszen meg senkit, mert Őmacskasága maga a megtestesült ördög.

-ízek,emlékek,nyári illatok,levendulamezők,papírra festve,szavakba öntve,üvegbe zárva,szívemben féltőn

-egy db őrült június,mely mégis szép volt

-egy szerelem,mely futón megperzselte szívemet, s mely utóbbi talán barátsággá szelídül mostanára...

-értékek átrendezése, vágyak szigorú előtérbe hozatala,Kedves nemes belbecsének újradefiniálása, s megbecsülése.

-sok-sok munka...

-vágyódás valami megnevezhetetlen után

Nyár,ilyen voltál, szép voltál, enyém voltál-

Elmúltál.

Isten veled...

 

Nem tettem:)

2009.08.22.

Találd ki, Zani,hogyan döntöttem:)...

Nem,egyszerűen képtelen vagyok "szabadulni"ezektől az emberektől...

Két délután helyettesítettem egy kollega-és barátnőm helyett abban a bizonyos körzetben, ahova hívtak, minden rendben volt, amióta körzetben dolgozom, a négy év alatt háromszor hívtak máshová-ami nagy szó, mert ezek az állások "kihalásos"alapon működnek:)...Valóban presztízs ide bekerülni-tehát a munkámmal nincs baj...

Már éppcsak a szerződést meg nem kötöttük, amikor be kellett menjek a Dokihoz-ui.elvileg szabadságon vagyok, gyakorlatilag a szeretetszolgálatnál, a másodállásomban, ami egybeesik területileg a főállásommal...

Hajrá, biciklire fel-

érett búzakalászok súlyos-megadó magjai peregnek

-miből gondolom,hogy életadó kalászuk csak Nő lehet-

Nő a legjavából

termékeny-duzzadó selyem,tenyérből kihulló-megszülető

arany csoda

hajamat szél fújja,súlyos szabadság.de

az enyém,ez mindenem

viszel mást ugyan odaátra?...nagyképernyős,mindenttudókétszázezermegveszemhaakarom-nekem nem jutott ki

és tudjátok, nem érdekel-

csak pedált taposni-jól szeretni-gyöngéden-odaadón

lesni hullását augusztusi csillagnak talán

tisztavizű szempárban meglátni önnön valómat-gyermek

énem megmenteni-no csak egy darabkát

adni-életet,magamat,törődést,pénzt, amennyit csak

-anyám,melletted vagyok-

minden vasárnap sütni,foszlós bélű kalácsot, omlós pogácsát,hogy

legyen mire emlékezned,kicsim

állatnak ételt, szelíd szavakat

tóparton ülni, hallgatni,mert azt is tudni kell

-nem vittem sokra,és nem érdekel...

(Megértitek?...)

Tanácstalanul

2009.08.18.

Pár hónappal ezelőtt azon tanakodtam,hogy hogyan lesz időm és energiám arra,hogy felkészüljek a felvételire...ami így, három állás mellett nehezen menne...

Akkor egy csodálatos ember, egy kémiatanárnő, akihez jártam(mellesleg a helyi plébános lánya)azt mondta, az augusztust szánjam az elmélkedésre, a befelé fordulásra, és a válasz megérkezik a Jóistentől...

Tényleg így lett.Adva van egy munkahely, tizedannyi munkával, nagyjából ugyanannyi pénzért, ahol nem kell takarítanom a rendelőt, hajnalban vért vennem,egyszerűen csak asszisztens lehetek...a másik oldalon a tanyaközpont, a tanyasi emberek, akiktől eddigi életemben a legtöbbet tanultam, a természet, a lángoló pipacsok bicikliről nézve, édes kicsi kertem, az íróasztalom,a hely, ahol lassan mindenkit ismerek, ahol tisztelnek, szeretnek,és a lojalitásom Doki felé...iszonyúan gyötrődöm, úgy érzem, elárultam mindenkit...de ha hosszabb távon gondolkodom-orvos szeretnék lenni,mert olthatatlan tudásvágy van bennem, mert segíteni akarok felsőfokon, mert AKAROM azt a két betűt a nevem elé...

Mit csináljak...

Végre hétvége

2009.08.17.

Már alig vártam a hétvégét...

Hosszú-hosszú idő óta először leszabadultam Kedves szülővárosába.Sajnos mindenféle okok miatt el kell adja a lakását, és ezt intézte a héten...:(

Nade szombaton-miután beszerelték az egyedifűtés szabályozást nálunk,aminek,ahogy megtudtam, nem sok értelme-én is utánamentem,és egy kicsit lazítottam.kezdek munkaholista(vagy munkoholista?:)))lenni...

Mi ebben a kisvárosban ismerkedtünk meg, több mint három éve...Egy baráti társaságba jártunk, én akkor egy nagyon fiús, nagyon agresszív, alkoholista-sajna-csajszival jártam,aki rendesen beetetett-ugyanis akkoriban nem volt munkám, és csajos azt mondta,van egy cége, ahova engem majd bevisz-lakást ígért, jövőt,egy elkeseredett embernek...

Cserébe sokszor megvert-igen,igen,nálunk,leszbiknél is létezik erőszak...

Volt úgy-pont szakítani akartam vele-hogy rálökött a taxi tetejére, amivel jött, és elkezdett erőszakoskodni velem, stb.stb.meg ennél durvább dolgok is...

Egyszer csak döntöttem-igaz, Bak létemre baromi nehezen-megszabadulok tőle, szakítok...erre bevetette az "anyám meghalt tegnap délután" c.jelenetet,amire persze rohantam le hozzá...

Folyt.köv.du.

Már éppen baromira megsajnáltam volna, amikor Kedves sandán rámvigyorgott,és megkérdezte:Ugyan hanyadjára halt meg az anyja?!...

Kiderült,hogy minden hölgyet ezzel etetett...

Kedves ezután meginvitált egy baráti ebédre aprócska lakásába, de előtte,még ott a kocsmában szemtelenül vigyorogva közölte-dekoltázsomat stírölve-"Te belém fogsz szeretni nemsokára...."

Hát,így lett,ennek immár három éve...

Annyi mindenen keresztülmentünk már mi ketten...minden második nap szakítunk,halálosan utáljuk egymást,utána sírva békülünk ki öt percen belül,állandóan röhögünk, legtöbbet magunkon,néha máson,sokszor álmodozunk,tervezgetünk,nevelünk egy szemtelen kamasz kölyköt:)nagyon-nagyon szeretünk egymással lenni(és gyakorlatilag szinte csak egymással,érdekes dolog ez...)szóval elválaszthatatlanok lettünk ez alatt a három év alatt...

Ami júniusban történt-megerősítette a kapcsolatunkat...az a lány...sokszor hiányzik(és nem érdekel,ki olvassa ezt a bejegyzést...)sokszor érzem még mindig úgy,hogy elvesztettem lelkem másik felét-Spanyolország, álmok, lehetőségek, amik bennem rejlenek...tudom, és erre Ő tanított meg, hogy mennyit érek...és ezt szívből köszönöm Neki(bár ez a szív nagyon-nagyon sajog még mindig...)

De nekünk,azt hiszem, ennyi volt a dolgunk egymással.Az ő útja másfelé tart.

Drága Lány, aki beleégtél a lelkembe, üzenem,hogy csak a tiszta valódat akarom látni, mert tudom, hogy benned van a tisztaság, és az erő-és a képesség a jobbra...csak ne pazarold el a tehetséged,kérlek-tudod, mire gondolok...

De Kedvesemmel-aki lassan Indián Hercegnőmmé avanzsál újból-hosszú,nagyon, nagyon hosszú út vár még ránk.

Talán az egész élet.

Fájdalmaink

2009.08.14.
 
 
 

megdöglöm a csókodért, az érintésedért, a lelkedért...látlak úgy, ahogy Isten látott mikor megteremtett

 

gyönyörűnek

 

és nem érdekel a külsőség!!!!

 

meg akarok halni

 

NEEEEEEEEEEEEE

 

legalább segítesz
úgyis tudod

 

genetikailag determinálva van bennem
öngyilok

 

NEEEEEEEEEEEEEEEEM

 

genetikai hulladék vagyok
egy nulla

 

baszd meg!

 

szégyenfolt

 

SZERETLEK

 

ne tedd ezt velem!

 

nem kellenek a buzik a  világra

 

Hitler nem végzett jó munkát
és bmeg belémszeret egy hetero
a világ csúfolása

 

mindig ettől éltem
féltem

 

tudod mi vagy? csillag, gyönyörűszép, tenger, minden ami vágy, és szárnyas lelkű szerelmem vagy...

 

hagyd abba,mert le kell feküdnöm a párom mellé
és gondolod hogy menni fog?

 

igen, legfeljebb elmegyünk innen a p...csába

 

te nem
és ezt mketten tudjuk

 

megtanulunk nyelvet egy fél év és húzás

 

te maradsz
és ez így van jól

 

férj, gyerekek

 

légy "normális"

 

ne bánts, te vagy most a levegőm, úgy megcsókoltalak volna a villamosmegállóban...

 

szted én?
majd meghaltam

Jöhet pár Rivotril újfent

miért is ne?

lebegő szabadság,egy világ, amelyben nem kell gondolkoznod,ez most nem a tudatos Ange

ha van olyan egyáltalán

mert spanyol az már nincs, narancsillatú naplementék se,

csak a százforintos parizer csak csupán tíz deka

boldog vagy, ha a számládat kifizeted

ha izzadó tenyered fogja valaki a kórház mételyes-steril gépezetében,idegen vagy, betolakodó

álmaimnak van temető?

akkor öreg elefántként oda ballagok

ha nincs-temessenek szilfák alá, folyton zúgó kőris, hárs alá,rakjatok rám dús ebédlőasztalt tele minden földi jóval

te vagy a mindenem, a szívdobbanásom, a kezdet, a vég-írta ezt egy lány

nem hiszek neki.

 

Mindig szomjas

2009.08.13.

szavak helyett-

ékkő-pillantás,negédes-ártatlan

csorgó vágy,rezzenő kebled halma

édes harmat ajkad felett,ház-ahol a gyönyör lakozik

olcsó kis kocsma,este gyúl ódon tetők felett

csak ültél,éneklő karszékben,ideges-remegőn

tekintetek keringője,érzed,mily szép?...

aztán csak nyugalom tengere volt

árbócra eresztetted szempilláid félkörívét

végre mosolyogsz-

végre nem félsz-

(aprócska boldogságosság)

-én láttalak mezítelen valódban, jutott eszembe pirulón-szemlesütve

szép vagy és egyszerű

én meg?...

Mindig szomjas.

 

Fidi, a patkányfogó

2009.08.12.

Lehet emberségből diplomát adni?...

Ezennel szeretném az Emberséges Ember díszoklevelével felruházni pár "betegünket",akik néha bizony egészségesebbek,mint bármelyikőnk...a szívük mindenesetre dobog, erőteljesen, minden egyes dobbanásával az Életet hirdetve...

Elképesztően sokat tanultam ezektől az emberektől.

Szándékosan nem írtam le, hogy ezektől az egyszerű tanyasi emberektől, mert még véletlenül sem akarom megbántani őket-bár ez nem bántás, de akkor is.

...szelíden ringatja gyümölcseit a barackfa, szinte dédelgeti őket,egy-egy hamvas csoda a földön landol, Fidi, a patkányfogó kutya eleinte fel-felriad a koppanásra, de aztán úgy alszik, hogy ágyúszóval sem lehet fölkelteni.Egyetlen dolog zavarja, nevezetesen ha Margitka néni kikíséri valamelyik vendégét a kapuig-ilyenkor Fidi őrült-kétségbeesett ugatásba kezd,őt el ne hagyja az egyetlen Asszonyság, az ő Gazdája, kinek kezéből bőségesen potyog egy-egy baromfinyak,-bél,maradék, mikor mi...

Bizony, a sírig elkíséri ő ezt a ringó csípejű gazdasszonyt,aki mindig-mindig beszél hozzá, jó szóval, csitítóval,ritkán haraggal, de szereti, ezt érzi, a jó szagából, simító tenyeréből, a szeméből...

A szeméből...tekintetekbe kapaszkodok mostanában én is...

-...mert földön fekvő emberbe nem rúgunk bele, hanem segítünk neki kimászni a sárból...-fejezi be egy mondatát Margitka néni éppen,mielőtt helyeselni tudnék, máris más vizekre evez...bőséges mondanivalója árad,határt nem ismerve...

-Tudtad, csillagom?-kérdezi.-Tudtad, hogy Eszti néni egyedül nevelt fel hat gyereket,mert az ura meghalt a háborúban?Bizony, bizony...-helyesel elképedt tekintetemet látva, közben térül-fordul,kis tányérka kerül az asztalra,mézízű körte,kés,szalvéta-meg kell adni a módját mindennek...

-Egyél, lelkem!...-kínál szíves szóval -Az úgy volt, hogy konyhán dolgoztam én, az iskola konyháján, ahova Esztike néni takarítani járt.Bizony fel kellett kelni négykor ahhoz, hogy hétre fűtött terem várja a lurkókat...Eszter nénéd magával vitte a hat pulyát,mert nem volt kire bízza őket...ott kapaszkodtak a szoknyájába,mind a hat, mint az orgonasíp.Volt idő, mikor nem volt fedél a fejök felett, hát ott aludtak az iskolában...sokat éheztek a szentjeim, hát mindig meghagytam a kis maradékot,kiszedtem kis láboskába,és azt vacsorálták az ártatlanjai.

...Esztike néni néz rám a félhomályból riadt szemmel,sokdioptriás szemüvege mögött remeg a tekintete-Doktor Úr,nem tudom most megvenni a gyógyszeremet, drága ez énnékem, már krumplira sem futja...

Mindannyiszor végighallgattuk,de sokszor néztem az órát, vagy Doki integetett alig titkolt türelmetlenséggel Eszti néni háta mögött-hívd a következőt...

-Bizony, bizony...-bólogat Margit néni-Sokan nem értékelték a meleg termet, sokat bántották azt az ártatlan asszonyt, gúnyolták,a  hat gyerekből három rá se néz...Aztán,amikor én már nem dolgoztam ott, nem volt, aki adjon neki, inkább eltették a maradékot a kutyának...-most először emeli fel a hangját az idős asszony,érezhetően felháborodik.Végtelen tekintély van a hangjában.

-Hát, nem lett könnyebb az élete.-mondom keserűn.

-Nem bizony...-feleli Margitka néni-Azért, ha arra kerülök, mindig viszek neki valami apróságot..

Simogató tekintete messzire kalandozik. Beszélgetésünket a telefon szakítja félbe.Síró asszonyhang hallik az éterből, meg nagy néha Margit néni dünnyögő hangja.

-Háromszázezer?..Két elmaradt számla miatt árverezik azt a gyönyörű házat?...Megcsörgetlek délután, akkor már itthon lesz a papa is, kitaláljuk kettecskén, hogy mi legyen.Igen...ne sírj, kedves.Mindig van kiút.

Mindig van kiút...

Nehéz a könnyeimet visszatartani.Margit néni, emberségből díszoklevél jár a Jóistentől...csak maradjon meg sokáig a családjának, nekünk, a környéknek, ahol lakik...

Így szeretném látni az embereket,a lányt is, aki délután velem szemben ült, és megkönnyebbülés volt látni...Ha van még hited, az emberekben, ne veszítsd el.

Igen, mindig van kiút-mindenből.

 

Csak egy keddi nap

2009.08.11.

Ólmos fáradtság van rajtam.Ez az első nyár, hogy nemhogy nyaralni nem tudtam elmenni-nyaralás alatt értsd két nap rokonokbalatonmátrabükkalföld,stb.-de szabad hétvégém sem volt.Kezdi megbosszulni magát,szédülök, állva bárhol el tudok aludni,néha a gép mögött is nyitott szemmel...

Ma éjfélkor is még a rotyogó töklekvárt kavargattuk Kedvessel,(és négykor keltem...) ui.elhatároztam,hogy annyi, de annyi finomságot kapok-barack, meggy,sóska, paradicsom, paprika-hogy nem hagyhatom veszendőbe menni a nyár ízeit.Így aztán befőzünk, befőzünk.

Már van sok-sok üveg meggylekvárunk, eperdzsemünk, baracklekvárunk,meggybefőttünk,szilvalekvárunk, cukkiniből savanyúság,a mélyhűtő tele a kertem áldott termésével,pénteken érkezik 8 kiló uborka.:)))Felbontottunk egy-na jó, kettő-három-üveg lekvárt, és kénytelen voltam megállapítani,hogy mintha mindig is ezt csináltam volna:)))Hát, főzni azt tudok:)))...

Mára ennyi,még haldokolni sincs energiám,pedig annyi mindenről akartam írni.

No de majd holnap.

Kellemesen kipihent,lekvárfőzésmentes szép estét kíván mindenkinek egy

nagyon

nagyon

fáradt

kicsi

Angyalka.

Magyar piac

2009.08.09.

Elképesztően jól tudunk együtt vásárolni Kedvessel.

Megegyezünk például,hogy szükségünk lenne egy biciklipumpára, ezért kiugrunk a zsibire,ahol tudvalevő, olcsóbban juthatunk hozzá eme becsesen ritka kincshez.Egyszerű képlet...Ehhez képest, három órával később kerülünk elő, vörös fejjel,miután túlvagyunk már két  parázsló veszekedésen,egy-egy olajban úszó lángoson, amitől aztán kellemesen fokhagymaszagúak vagyunk mindketten- de legalább van hely a buszon...-kezünkben szatyrok, bennük apróságok, úgymint:

-Kaspó,2 db(nincsenek ugyan növényeink,mert amit eddig nevelgettünk, mind kipusztult(Adtál neki vizet?Én azt hittem, te adtál.)de sosem tudni, mikor lesznek...)

-Német gumicukor, úgy öt-hat csomag(jöhetnek vendégek, meg aztán milyen jó nassolgatni a TV előtt)

-Félelmetesen olcsó parfüm,2 db(ezt muszáj megvenni, mert ennyire akciósan nem hagyhatjuk ki, különben is nemsokára karácsony, még ha nem is magunknak, de mondjuk a nagynéninek, és amúgy is,a kettő együtt még olcsóbb volt, mint egy.Otthon jövünk rá, hogy hamisítvány...)

-Retro vasaló,1 db, baromi nehéz(a buszon jut Kedves eszébe,hogy a nagymamája padlása tele van faszenes vasalókkal...)

-1987-es Reader's Digest,National Geographic,1974-es Nők Lapja Évkönyv,Kötelező Olvasmányok Röviden(Kölyöknek,az előbbiek nekem, tudniillik megszállottan szeretem a könyveket, régi újságokat-relatíve régi:))-igaz,hogy lassan lépni nem tudunk csepp lakásunkban a könyvektől...)

-Akciós WC-papír,gabonapehely,számológép,macskakaja,törülköző, bugyik,csoki,cukor,rágó,sós nasi,ropi,zokni,lefolyószűrő,csak kétszáz forint,szappan,almalé,egy kiló szilva-szőlő-alma-paradicsom,mogyorókrém,és sorolhatnám...

Amikor végre megkönnyebbülten borítjuk otthon az asztalra kincseinket,döbbenten egymásra nézünk:nem biciklipumpát indultunk venni fél nappal ezelőtt?...

(Jut eszembe:magyar piac...láttam használt Ikeás WC-ülőkét, potom áron, megbontott Colgate szájvizet,nagyi műfogsorát-nem viccelek-neonszínű magyaros motívumokkal "hímzett"asztalterítőt,tiszta organikus nejlonból,és ehhez hasonló kincseket áruló nénikét.Ez komoly????...)

Are you lonesome tonight

2009.08.08.

csak még egyszer

(hallhatnám szíved dobbanását)

csak még egyszer

(simulna készségesen lábaimhoz nyugtalan tenger)

-hűvös-sós levegő hajnaláradat-

csak még egyszer

(tudnék hinni

a szerelemben...)

Fogadjatok örökbe

2009.08.07.

Lagzi Lajcsi gyereke szeretnék lenni.

(Bár nem hiszem,hogy örökbefogadna.Maximum "szolgálónak"mehetnék el a ranch-re,vagy szobalánynak,vagy marhapásztorlánynak,vagy kertitörpe-pucolónak,vagy bébisintérnek.)

De komolyan.

Kivételesen nem irigykedek,csak sikerült tegnap félájultan bezuhannom újonnan földre letett matracból avanzsált hippis ágyacskánkra,és belenéznem a dobozba-mely-a-külvilágot-hozza-el,és pont a Mit eszik a szomszéd 943.részébe belekukkantanom.Na, és Lagzi Lajcsi főzött.

Miután leszereltem Kedves "Mi bajod van, mi bajod van, de látom,hogy valami bajod van"c.kvízjátéknak álcázott keresztkérdéseit,és elhárítanom Miss Juanita Rozíta de Nyávogosz alattomos támadásait,melyek legkevésbé sem tiszta 35 és feles lábaim felé irányultak, végre fel is fogtam, amit nézek.

Eddig-senki meg ne haragudjon érte-nem volt szimpatikus Lagzi Lajcsi.Volt benne valami fanyar távolságtartás,valami,ami éreztette,hogy másnak tekinti magát, mint pölö ÉN vagyok...:)))Most sem lett szimpatikusabb,ahogy a "negyedkilókenyérvagykiváltsamagyógyszerem" c.mindennapos drámajáték kellős közepén(megtekinthető minden nap éjféltől éjfélig ÉLET nevű kamaraszínházunkban,a belépés ingyenes és kötelező)a southforki ranch-csel vetekedő állapotokat idézte.

Itt egy arany kertitörpe, ott egy vendégház, amott egy kis tavacska,mindezt kb.fél magyarországnyi területen.Oké,oké-megdolgozott érte,megérdemli.(Én nem?..)de azt gondolom, ez most öntudatlanul ellenérzést vált ki az egyszerű, mezei Tv-nézőből,aki a napi 12-13 óra kétkezi munka után lerendezi az asszonyt, a gyerekeket,és szotyival-sörrel a kezében valami üdítő frisseségre vágyna, mondjuk egy jó kis pankrációra,főszerepben Kordonnal(egy betegünk elszólása:))))és pribékjeivel.

Aztán, ahogy teltek-múltak a percek, repült az idő, mint a mesében,úgy győződtem meg róla-ahogy egyébként a vendégek is-hogy Lajcsi értékrendje valódi értékrend,és nem felvett póz...

Igen, én is mindig erről álmodoztam.Igen,gyűlölöm az életem, mert nem lehetek szabad,mert a szabadságom keretein belül pont azt hiányolom, amitől érzem, hogy szabad vagyok: a korlátokat.Nem mondom azt,hogy egy erős férfikezet, mert nem szeretem a pasikat,de egy erős kezet,ami, ha kell, fölemel,ha kell, ad egy büdös nagy pofont,pölö amikor nem mentem anno orvosira rögtön érettségi után,ahogy azt egy ilyen jófejű, empatikus csajnak kellett volna,mint én:))))

(Ja,hogy az apámról beszélek?...:)Lehet.)

Igen, családot szerettem volna, három gyerekkel, hagyományos családmodell-lel, ahol az apa dolgozik, az anya otthon van, tanít, nevel szépre-jóra.Ahol a lurkók este nyolckor szappanillatún-álmosan ágyba bújnak,nem feleselnek, eszük ágába sem jut emosnak lenni,élvezik a gyerekkorukat.Apuci-anyuci szeretetben-tiszteletben élnek,nem csalják egymástse agyba, se főbe,egyáltalán nem, és nem kell havonta az étkészletet sem lecserélni,és újrafestetni a falat a szétkenődött paradicsomos káposzta miatt, ami a falon landolt egy csetepaté után.Talán nem élnek fényűzően,de mindenre jut pénz:nyaralás a Balatonon, új cipő Pistikének,használt bicikli Ágicának,havonta fodrász anyucinak, Peti, elmész apukáddal meccsre?hát persze.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak buksi fejemben tegnap este,és nem egy tegnap este...nem szeretek meleg lenni,mert törvény-és természetszerűleg elesünk ezektől a dolgoktól-de nincs más választásom, ahogy a gyerekkoromat sem írhatom újra.Ez az utam.

És az sem vigasztal,hogy Magyarországon a gyerekek 35%-a házasságon kívül születik, és egyre kevesebb a hagyományos család.

Csak néztem ezeket a gyönyörű, ártatlan-ragyogó szemű,tiszta lényeket, Lajcsi gyerekeit, látszott rajtuk,hogy szeretnek gyerekek lenni, szeretnek élni,és BIZTONSÁGBAN érzik magukat-és arra gondoltam:Istenem, add, hogy Lagzi Lajcsi örökbe fogadjon...

Nem bántom az apámat, mert nagyon szeretem, és tisztelem, és olyan életet biztosított nekünk, ami keveseknek adatott meg(csak én nem tudtam vele élni, pedig talán bennem volt a  legtöbb fantázia hármónk közül...)Ő valóban nem bennünket hagyott el, csak anyámmal nem tudott együtt élni.

De nem volt ott sokszor, amikor ott kellett volna legyen...de ezért már nem hibáztathatom.

Brrr, most annyira morcos lettem, hogy fogom Dinnyefejű Foltost, akit anno a Tescoban árasztottam el végtelen és örök szerelmemmel,s azóta elválaszthatatlanok vagyunk-és megyek aludni.

De ha Lajcsi esetleg örökbe akarna fogadni valakit-hát szóljatok...

 

Közjátékok

2009.08.04.

1.Hétvégén heves szócsata Kölyökkel,csak a szokásos tinédzser "nehogymáranyámnaklegyenigaza"-féle...Ő az ágyon hasal,fejét  karakán mancsai közé támasztva,én a plafont nézve, szintén szórakozottan replikázok,negyven fok van,kinek hiányzik ez most...egyszercsak meglepő csend Kölyök felől-szemhéjára álom simul,borzas-buksi feje a párna védelmében-hát nem elaludt az ebadta kölyke veszekedés közben?!...:))))Szörnyen meggyőző lehettem...:)))

2.Állok a buszmegállóban, a változatosság kedvéért negyven fok,mindenemből facsarni lehet a vizet,egyik betegünkkel,egy idős, kedves nénivel beszélgetek...

-Aztán tudja-e, aranyoskám, hogy lakik itt a környéken egy nagyon öreg, nagyon híres színész?...

Felvillanyozódva nézek rá: létezik olyan, amit ő tud eme környéken,én meg nem?:)))...

-És hogy hívják, meg tetszik mondani?...-kérdem.

-Hát Bán!Bánk Bán!-feleli öntudatosan Nénike, majd kocog a buszhoz-mosolyogva követem...

3.Vérnyomást mérek hajnalban,már kora reggel-varietas delectat-harminchat fok...Idős betegünk rádiója mindig bömböl,lévén nagyothall a néni,jókedve harsány, egetverő-nem sokan tudják, milyen fájdalmak bújnak meg a vidám nemtörődömség ál-arca alatt...

-Hallotta,nővérke?...

-Mit,drága Herceg néni?...-kérdezem a szerkentyűvel bajlódva.

-Anyagi megfontolásból ki akarják"szerelni" a halottakból a protézistől kezdve a pacemakerig mindent...-Herceg néni hangja megbicsaklik, arckifejezése leírhatatlan, a keserűtől kezdve a fellobbanó gyűlöleten át minden vonaglik arcizmai alatt-egy másodperc törtrésze csupán,a néni helyrebillen:"Nevetve halunk meg!"-rikácsolja, homlokán verejtékcseppek, akárha könnyezne, enyhülést nem hoz semmi-

Herceg néni 86 éves-pacemakere van...

 

 

 

...Te rongyos élet...

bolondos élet...

Bejegyzett élettársi kapcsolat

2009.08.04.

Már nem először merül fel bennem/bennünk(talán fogalmazhatok kettőnk nevében is, ugye, édes?:)) az ,hogy a kapcsolatunkat "törvényessé"tegyük-csakúgy,mint különnemű társaink fejében pár év együttélés, átveszekedett-átszeretkezett éjszakák, nehezen különtöltött napok, nyögvenyelős titkolózások és sok-sok emlék, vágy, akarat után...

Nem láttam a vasárnapi Naplót,ezért gondoltam, utánanézek a You Tube-on,felrakták-e már...Így találtam Pimasz Úrra,és riportsorozatára a Naplóban.Bevallom,első nekifutásra nem bírtam végignézni,bevágtak ugyanis pár képet ama bizonyos-ominózus pride-ról,2006-ból, amin Szetey Gábor bevallotta, hogy meleg...abban az évben csináltam legaktívabban a Klubot, és minket is meghívtak a pride-ra, ahol "reklámozhattuk" magunkat-na ez hülyén hangzik, inkább úgy kell elképzelni, mint az állásbörzét,mindenki kapott egy asztalt,azon kiterítettük a szórólapokat,fényképeket a Klub életéről,ilyesmiket, és aki odatalált, pár kedves szóval meginvitáltuk szeretett városkánkba.

A képeket meglátva rögvest fölkavarodott a gyomrom, és rohantam a mellékhelyiségbe, átesve Taknyos-Lompos-Sompolygós-Nyávogi Kisasszonyon.Verejtékező homlokomat törölgetve eszembe jutott a felvonulás, ahol tojással dobáltak bennünket,a Molotov-koktél az orrom előtt robbant,a félelem és gyűlölet orrfacsaró bűze átjárt mindent,túllengve a záptojások,bombák,izzadtság elemi szagát.

 

Folyt köv.

Na, itt vagyok-nem törődve a közbeszóló fanyar humorával:)-folytatom...sikerült végignéznem Pimaszúr riportját-szerintem nagyon rossz oldaláról sikerült megközelítenie a dolgot...Nagyot nyelek meglepődésemben, amikor az egyik meleg srác(amúgy egész szimpatikus)mellékesen odaveti a "Hány partnered volt?"kérdésre,hogy "öt-és hétszáz között".Hanyagul hozzáteszi,ezek csak tízperces,egyéjszakás kalandok voltak,melegbár wc-jében, vagy nála...

Pimaszurat szerencsére rögtön utána felvilágosítják,hogy Magyarországon a  lakosság 10%-a meleg,azaz mintegy egymillió ember...micsoda adat-ezek között vagyunk mi is, akik "normális"életet élnek,hétköznapi foglalkozással,életvitellel,csakúgy,mint többségi társadalomban élő társaink.Miért nem őket interjúvolja meg-villan belém a kérdés,de meg is válaszolom magamnak:mert ők rejtőzködnek...nem,nem ítélhetnek meg bennünket egy felszínes réteg után...mindenesetre ez nem tükrözi a valóságot,hála Istennek.

Olvasgatom hát a háttérinformációkat a bejegyzett élettársi kapcsolatról,a TASZ(Társaság A Szabadságjogokért)véleménye mellbevágó:

Személyes adatok védelme

A TASZ súlyosan aggályosnak tartaná adatvédelmi szempontból az olyan megoldást, ami csak az azonos neműek számára nyitná meg a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 59. § szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” Az Alkotmány által biztosított alapjogot a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi törvény) részletezi, e törvény 2. §-a szerint személyes adat bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Szintén e törvény szerint a szexuális életre vonatkozó adat különleges adat, amely mint ilyen, fokozott védelmet igényel. Az Adatvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy ilyen különleges adat csak akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli, illetve konjunktív feltételként; az adatkezelésnek célhozkötöttnek is kell lennie. Az Adatvédelmi törvény szerint a személyes adat mindaddig megőrzi e minőségét, amíg a kapcsolata az érintettel helyre állítható. Ebben az esetben jól látható, hogy a kapcsolat bárki számára egy egyszerű és egyenes logikai következtetés alapján helyreállítható volna a bejegyzett élettársi kapcsolat és a szexuális irányultság között. Ha egy olyan személy, aki kizárólag az azonos neműek számára nyitva álló bejegyzett élettársi kapcsolatban él, bárkivel közölné azt, hogy ő ilyen jogviszonyban él, azzal egyúttal a különleges adatát is rendelkezésre bocsátaná. Ez a szabályozás elválaszthatatlanul kapcsolná össze a bejegyzett élettársi kapcsolatot és a szexuális életre vonatkozó különleges adatot, ez pedig ellentmond mind az adatkezelés jogalapja, mind pedig a célhoz kötöttségi követelményeinek. A mindennapi életben számos esetben szükséges lehet annak közlése, hogy valaki a törvény által elismert párkapcsolatban él-e. Azonban ez nem lehet jogalap arra, hogy bárki különleges személyes adatát felfedje. ... Egy olyan szabályozási forma sem jelentene megoldást, ami hivatalos kapcsolatokban csak azt rendelné közölni, hogy az illető törvény által elismert párkapcsolatban él-e. Ez azért nem megoldás, mert nem azonos tartalmú jogintézményekről van szó, így alapvető jelentősége lehet a különbségnek. (A házasság védelme miatt nem is lehet szó azonos tartalmú jogintézményekről az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése szerint.) Az itt elmondottak alapján tehát a TASZ alkotmányellenesnek tartana egy olyan szabályozást, ami csak az azonos neműek számára tenné lehetővé a bejegyzett élettársi kapcsolat választását. Véleményünk szerint alkotmányos az a modell volna, amely az azonos és a különneműek részére választhatóvá tenné mind a házasságot, mind a bejegyzett élettársi kapcsolatot.

Hát igen.Ha valaki veszi a fáradtságot,és végigolvassa a fentieket,kiderül, hogy az a forma, amellyel azonos-na jó,közel azonos-jogokat próbáltak a melegeknek biztosítani,valójában elkülönít és megkülönböztet bennünket többségi társadalomban élő társainktól...Elég aggályos,nemde?...Aztán...nem fogadhatnak örökbe,sem együtt, sem külön-külön,nem vehetik fel egymás nevét, csak hossas procedúra és pénzkiadás után...vannak jó oldalai is,ami miatt megfontolandó:az öröklés,eü információk tudatása, stb.De ebben sajna választási lehetőség nincs:házasodni nem házasodhatunk,ezért kötelezően választható a bejegyzett élettársi kapcsolat.Már látom magamat,vagy a páromat a kórház folyosóján-ne adj Isten,hogy oda kerüljön a sor-amint aggódóan, kezét tördelve fel-alá járkál:"Kije Ön a betegnek?"..."Hm, az élettársa vagyok..."Bumm.Megvető pillantások.

Na jó, talán akkor sem reagálnának jobban,ha azt mondaná a kedvesem, hogy "felesége":))))))...

Nem tudom...beszélgettünk arról,kit hívnánk meg,és hol:Kedves lelkesen elkezdte számolni a kezén, hogy ugyan kit,kijózanító pillantásom oldalra vetve elég volt, hogy bambán rámnézzen,és közölje:Na jó, akkor csak a leszbikus barátaimat...szám szerint négyet, nekem is négy ember jutott eszembe-nem biztos, hogy hetero családtagjaink és barátaink ugyanolyan felhőtlenül örülnénk az örömünknek, mint mi...ja, anyakönyvvezető?...

Hát nem jutottunk előrébb-a gyűrű azonban már lassan két éve a kezemen van,fényeskedik-ékeskedik(na jó,néha különböző helyeken landol:))sajna csak szimbolikus lehet a jelentése...

Nahát, Angeleyes gondolkozik,Isten ments,hogy politizálni kezdjen-ugye?!:))))...

 

 

Közelebb,mint gondolnád

2009.08.02.

Valójában már hónapok óta gondolkozom dolgokon, és az,hogy lassan négy éve ezek közé a fantasztikus falusi emberek közé kerültem, csak megerősít-abban,hogy mennyire nem tudatosan élünk.

Van értelme annak,amiért jelenleg is élünk, dolgozunk?(Én konkrétan három helyen?...)Miért is?!Basszus, a harmincötezres fűtésszámlámért?Tegnap egész nap kint voltunk, anyu egy tanyán kopasztott, mi a szomszéd kölykökkel,a barátnőmmel és annak kedvesével, valamint az enyéimmel szilvát magoztunk-több tonnát, pár óra múlva legalábbis így éreztem:))-és bográcsoltunk.Ha belegondoltok, nem ennnyi az élet értelme?Nyáron készülni a télre, télen megpihenni,befelé nézni.Felmelegedés,fogyasztói társadalom összeomlása, olajválság...mindenki hallott már erről...de nem akarunk tudomást venni a tényekről,ó, baromira nem...Mert könnyebb megnézni az Esmeralda legújabb szenvedései/Mit főz a szomszéd/Családban marad 4456.részének 678.epizódját,mint gondolkodni,olvasni...

Hogy miért vagyok ennyire feldúlva?...Olvassa el mindenki a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelőjét...Hetesi Zsoltról, Al Gore-ról biztos mindenki hallott már.De hogy mennyire a nyakunkon van az egész...Észak-Koreában 3 millióan haltak meg már, és 4-5 millióan állnak az éhínség szélén a mai napig is...és miért?Kína nem hajlandó földgázt szállítani=Korea nem képes műtrágyát gyártani=termés visszaesett=éhínség...

Basszus, gondolkodni kéne,gondolkodni,peregnek a homokszemek visszavonhatatlanul...

Mi lesz velünk?

Hazatalálsz

2009.07.31.

bár mindig ilyen

egyszerű lenne minden-hajnal hat,érintés

ébredések,vegytisztán-mosolyosan

-kié a test,amihez hozzáérsz?...már nincs enyém-tiéd

nincs megbocsájthatatlan-bár lelkedbe égnek szavak de

már nem-

üdvözlégy,kikötő

viharos tengeren érkeztem

-hazatalálsz-

miért ilyen kék ilyen tiszta ilyen egyszerű

nyugalom

-hisz te akarsz hozzám-tartozni-

bár tudtam volna...Szívem-

Én is,

mindig,

örökké.

 

Szana-szét

2009.07.30.

Rendezni akartam soraimat az utóbbi napokban...bocsánatot kérni attól,akit megbántottam,attól is, akit nem, de mégis megbántódott,egyáltalán...de valahogy nem sikerült.Ne haragudjatok...valahogy mindig elrontom, pedig nem akarom...

Magyarország

2009.07.28.

?Volt már ennél rosszabb is?- mondja Erzsike néni, ezerráncú arcán kósza mosoly fut át, és én tudom, mire gondol:a háború utáni időkre, a máléra ,krumplihéjból főzött teára, mezítlábas kölykökre, akik a romokon ugráltak, nőkre, asszonyokra, akik karjukon szunnyadó cseppjükkel, előmerészkedtek a lebombázott házak közül-de az újrakezdés lehetősége a kezükben volt, a két kezükben?

 

?Akinek kertje van, nem hal éhen?- kapál szorgalmasan Marica néni, járókeretével lassacskán araszolva, de megy minden hajnalban, ádáz ellenségként tekintve a kósza gazokra, amik gyönyörűen gondozott kertjében fejüket felütni merik Marica néni nyugdíja harmincezer forint, annyi, mint édesanyámé, hatvan ledolgozott év után?

 

 

?A plázában leértékelve csak tizenötezer forint az a farmer, nem nézed meg?...?-mondja Kata, a kozmetikusnál futunk össze, a szemöldökömet szedetem ki,titokban a pénztárcámat nézegetve, hatszázötven forint, nem nagy összeg, de ahol minden fillérnek helye van?Kata műkörmét nézegeti, a férje végrehajtó, egy végrehajtás háromszáztól hétszázezer forintig?közömbös pillantást vet rám, bőre egyenletesen barna, tengerparton barnul így az ember, Katának ezen a nyáron sem lesz más gondja, csak hogy kitalálja, hova menjenek nyaralni- életében egy napot nem dolgozott?

 

?Elviszik az autónkat, nem tudtam fizetni a részleteket?-lesz könnyes kolleganőm szeme,és én nem tudok neki mit mondani, a kolleganőm három helyen dolgozik, támogatja mindkét felnőtt gyerekét, az egyiknek lakást vett, a másiknak kocsit, amit még a fejébe vett, konokul menetelve megcsinálta-elköltözött édesanyjától, talpraállt egy nagyon csúnya válás után, kiengedte a fészekből fiókáit, emberré szeretve őket?

 

?Képzelje, nővérke, rongyokból tett az alá a szerencsétlen kölyök alá pelenkát, mert annyi pénze nem volt?- pillant rám egyik betegünk, a szomszéd családról beszél,sok gyerekük van, szemükben fásult beletörődés, látom a síró babát, akinek pucér feneke alatt textilzsebkendőből eszkábált halom, látom a szombati aratónapon rongyos farmerben rohangáló cigánygyerekeket...

 

Kinyitom a hűtőt,és- verejtékes álomból ébredek, enni még van mit, de a fűtésszámlám harmincötezer lett, a fizetésem fele, és mi lesz Kismajommal, hogy lesz neki lakása, és hogy megy egyetemre,és?három állásból keresek annyit, amennyi egy átlag fizetés-új Magyarországot építünk, Csökmőn óvoda, gyerekek a számítógép előtt, a gyógyszereket be kell vinni-tudta?...Anyám napról napra él,Anyu, van mit enned?Hát-mondja halkan-most nem nagyon...sosem mondta még ezt, rohanok a postára pénzt feladni, Anyu, tarts ki-háromszáz forint egy kiló kenyér,joghurt-le van értékelve, megveszem,ötven forint,az álmaim?megfizethetetlenek-

 

Magyarország, én így szeretlek.

Aratónap

2009.07.26.

Ti  tudtátok, mennyi munka van a kenyérben?...

Mindig udvariasan hallgattam végig nagyanyám intelmeit, történeteit-a kenyér az élet,a kenyeret nem dobjuk el,ha leesik a földre, fel kell venni, megfújni...Néztem, ahogy száraz kenyérből zsemlemorzsát csinál,ahogy gyűjtögeti,anyu ódákat zengett Mama kemencében sült lángosáról, ami nem volt más, mint a nagy kenyér után megmaradt tésztadarabka, amit kinyújtottak, megkenték zsírral, és megsütötték...aztán tejföllel, fokhagymával, vagy csak magában megették.Láttam lelki szemeimmel Anyut,ahogy kicsi, vézna lánykaként már hatévesen dagasztania kellett, begyújtani a kemencébe, vékony ujjait lilára csípte a fagy...de érteni-azt hiszem, érteni sosem értettem.

Szeretve tisztelt barátunk-talán mostmár az egyetlen barátom-alig késett egy félórát, ami tőle szokatlan volt, meg is lepődtünk rendesen kedvessel,ugyanis drága barátunknál egy órát nyugodtan lehet számolni ahhoz az időponthoz képest,amikor elindulni szeretnénk, vagy amit tervezünk, hogy elindulnánk:)))))no de barátok erénye az elfogadás feltételek nélkül, és íme, el is fogadjuk egymást-ő engem, én őt:)))))ami talán könnyebb, én nehéz eset vagyok...

Így aztán szombat reggel hétkor el is indultunk egy tőlünk alig ötven kilométerre fekvő falucskába aratónapra, ahová eredetileg közös barátunkat hívták meg, és ő-kellemes meglepetésként-minket is magával vitt kedvesemmel.

Alighogy odaértünk,barátságos emberek már nyomták is a kezünkbe a nyársat, szalonnát, hagymát, paprikát, paradicsomot,és elkezdhettünk szalonnát sütni-mind a hárman úgy faltunk, mintha még sosem ettünk volna...Utánozhatatlan íze van a szabad tűzön sütött szalonnának,szerintem nincs magyar ember, aki valaha ne kóstolta volna,de nem is nagyon hallottam más népeket szalonnát sütögetni, lehet,hogy csinálják, de az tuti,hogy a mi szalonnánknak nincs párja:)))

Nem sokkal azután elkezdődött az aratóverseny.Idős emberek büszkén fogták agyondolgozott kezükbe a sarlót, szépségüket ma is őrző,csupa élet asszonyok ballagtak utánuk tempósan markot szedni-tették, amit hajdan is tettek, a dolgukat...

Nevetgéltünk, jó éreztük magunkat,valamiért-mondtam a többieknek-azt gondoltam, hogy ez az egész aratás gyorsabban fog menni,mint valami fölgyorsított filmen-ez ennyire lassú?...Aztán elkezdtem látni is.

Láttam a verejtékcseppeket az agyonbarázdált homlokokon legördülni...már magasan járt a Nap, perzselő ereje pirosra égette a sugarakhoz nem szokott, fehér arcokat.Izmos karok lendítették magasra a sarlót,begyakorolt mozdulataik árulkodtak sok-sok élet munkás napjairól.Ez munka bizony...ez a munka...

Elszégyelltem magam-kezdtem érteni mamát, anyámat.Igen, a munkát tisztelni kell, igen, a kenyeret tisztelni kell, igen-az életet tisztelni kell.

Más világba csöppentünk hirtelen.Egy olyan világba,ahol az életnek értéke van, ahol a nőktől elvárják, hogy szüljenek-hogy legyen, aki továbbvigye a nevüket-ahol az idős embereket tisztelik, gondozzák.egy olyan világba-tőlünk ötven kilométer...-ahol cigány és "nem cigány"gyerekek együtt játszanak, táncolnak,lépnek fel...itt valóban az volt köztük az egyetlen különbség, hogy néhányuk bőre kissé barnább volt-de ezt azt hiszem, senki nem is vette észre...

Kicsit kívüllónak éreztem magam.Ez az élet rendje, és valahol mi nem illünk ide.Talán nem szabadna ezt mondanom...mindegy.

Végignéztük a lovasbemutatót, ettünk slambucot-természetesen bográcsban főzve-őzpörköltet, birkapörköltet, csengős fagyiskocsiból fagyit,füstszagún, élményekkel tele, fáradtan ültünk kocsiba négy óra körül. 

Kölyök hazaért a hegyekből, mostohaanyámékhoz, már hiányol, én is őt...Hógolyó a lábunknál dorombol, felbontottunk egy meggylekvárt-én főztem:)))-isteni finom,végre csak itthon lehettem-áldás ez most nekem-anyu jól van, apu jól van, Majdnem nagymamám is jobban-eltörte szegénykém a csuklóját:(((-

kell ennél több?...

Lelkemben végre lenne csend és nyugalom, már csak ezt kívánom...

No azért párhavi fizetésemet sem utasítanám vissza:)))...

 

Letisztult

2009.07.24.

ez a nyár is eltelik hát ólmos-lassan-értelmetlenül

szállingózó ökörnyálat látna végre

lemoshatatlan mint alattomos

folt a fehér szőnyegen,mi átrendezett szobájukban áll-hever-fekszik lustán(mi egy szőnyeg dolga...)

hajnal ötkor mos, nem nagyon néz tükörbe-minek-

munka az van ezerrel meg negyven fok

meg szurkáló fájdalmak a szív körül(ha van neki egyáltalán,ugye...)

mit tenne másképp-

nem tudja...kitől kérjen bocsánatot-tőle ki kér bocsánatot

már nem hisz senkinek.

Infarktus

2009.07.21.

Basszus,azt hiszem, ma talán megmentettem egy ember életét.:)

Hogy ápolónő vagyok, tíz éve dolgozok, ilyesmi?...Ez igaz, de sosem választottam olyan területet, ahol közvetlenül emberéletek forognának kockán.Egyrészt mert más érdekel-dolgoztam pszichiátrián,hospice-ban,ápoltam háznál haldoklókat,tehát valahogy mindig az emberi lélek felé kanyarodott az utam-másrészt mert azt hiszem, nem lennék jó intenzíves ápoló...:(

Laci elfehéredve üldögélt a váróteremben ma reggel kilenc körül.Alig akart bejönni-páran lézengtek odakint, akit tudtam, "lerendeztem",gyógyszert váltók,ilyesmi-mégsem akart a többiek elé tolakodni...Ismerem, nagyon rendes gyerek, alig 39 éves, teheneket tart,pár éve gerincsérvét összeszorított foggal tűrte, míg a műtőasztalra nem került...sovány, barna srác, agyonhajszolt-átlátszóan kék szem...mintha mindig keresne valakit...

-Mi baj van?...Nem nézel ki valami jól...-mondtam szórakozottan, miközben feltettem vékony, de izmos karjára a vérnyomásmérő mandzsettáját.Doki helyettesített a társkörzetünkben,arra gondoltam, mikor fogok ma hazakeveredni...

-Tegnap délután óta szúr a szívem...és fáj a hátam...-zihálta a srác, elfehéredő szájjal.Kicsit éberebben néztem rá.A vérnyomásmérő 100/60-at mutatott, 127-es pulzussal.Ez nem jó, alacsony vérnyomás,magas frekvencia...

-A bal karodba sugárzik ki a fájdalom?

-Igen, és nem szűnik...

-Talán lehet, hogy a nyaki sérveid újultak ki,nem?-kérdeztem reménykedve.Laci arcára kiült a fájdalom.

-De ez valahogy nem olyan...-nyögte halkan.

Óvatosan vezettem az ágyhoz,közben semleges dolgokról csevegtem,nehogy meglássa rajtam, mennyire megijedtem.Harmadjára sikerült csak az EKG-t normálisan lehúznom.(Előtte megnéztem a leleteit, még mindig abban reménykedve,hogy a nyaki sérve sugárzik ki a karjába.Egyetlenegy kardiológiai leletet nem találtam-hátha...)

Miután Nitromint spray-t adtam a nyelve alá,végre felhívtam Dokit.Ugyanazokat az utasításokat adta, amikre magamtól is rájöttem,de nem mertem mondani neki, hogy én már fújtam a nyelve alá-igazából még mindig nem tudom, meddig terjed a hatásköröm-Doki eléggé"beigazított"annak idején...ami jó is, meg nem is.

Ugyan már, erős, 39 éves férfiember...mit vehetett ennyire a szívére?...Sokszor láttam őket a feleségével,csinos,vörös hajú nő, két gyerek.Nem nagyon lehettek gondjaik.

Mindenesetre ügyeltem rá, hogy ne nagyon mozogjon, a gyanú pedig egyre erősebb lett bennem, ahogy a nitrát hatására időlegesen szűntek a fájdalmai,de azután visszajöttek.Hamuszürke arc, verejtékes homlok,fehér ajkak...a pulzusa lassabb lett, a vérnyomása emelkedett,ez talán jó.Szaggatottan lélegezve elmondta,mennyit dolgozik-valamiért rájöttem, hogy ez egy halál boldogtalan ember.

Még két puff Nitro-valahonnan beugrott, hogy lehet ismételni, de egy idő után felesleges-aztán, ahogy az asztalt megkerülve ráesett a pillantásom az EKG-csíkra,beugrott, hogy ennek nem így kell kinéznie.Beugrott egy kép valamelyik könyvünkből a normál és az infarktusos EKG-ról.Talán még azt is meg tudnám mondani,hogy melyik elvezetésben, melyik szakaszon nem stimmel.

Na ne!...lassan a készenléti táskához mentem, megnéztem, van-e benne infúziós szerelék, újraélesztéshez cuccok.Laci egyre gyanakvóbban figyelt.

-Te értesz az EKG-hoz, mi van rajta?...

-Te Laci, esküszöm, hogy nem tudom, de mindjárt itt lesz doktor úr, már úton van.Hidd el, jó kezekben vagy.Oldódik a fájdalom,ugye?...Ne mozogj,pihenj,jó?...

Doki hamarosan beviharzott.Az asztalon heverő EKG-csíkra nézve megváltozott a hangja némileg, de ezt csak én érzékeltem.

-Hívj egy mentőt azonnali szállításra, jó?

-Angina jó lesz kódnak?-kérdeztem, mint annyiszor, de már tudtam, AMI  ez hamisítatlanul.

A mentő negyedórán belül kijött-kezdődő infarktus, az ST szakaszon eleváció VII-ben-fogalmazták meg azt, amit én nem tudhattam.Infúzió, morfin,közben hívtam a feleségét vagy háromszor,itt ért talán a legnagyobb meglepetés, mert Laci felesége egyrészt nem nagyon akart nekem hinni,másrészt épp el nem küldött a fenébe...

Végig az járt az eszemben,hogy egyrészt nem tettem eleget ezért az emberért, másrészt,hogy Doki le fog tolni,mert nem hívtam hamarabb, mert nem kötöttem be neki infúziót, mert, mert, mert...mi lenne, ha pitvarfibrillálna,úgysem hagynám itt meghalni,zakatolt az agyam.Miért nem fogtam meg a kezét?...azt hiszem, még mindig,mindig félek a haláltól...Laci szeme szinte kapaszkodott belém.Megsimogattam.

-Nyugi, hívom a feleséged!...-súgtam neki, miközben elvitték.Istenem, én rohannék a kórházba, ha valami történne a párommal,akármilyen viszonyban is vagyunk, lennénk pillanatnyilag...

Lassan nyugodtunk meg.Doki megdicsért, ami tőle szokatlan,jólesett, de még mindig azon járt az eszem, mit csinálhattam volna másképp?...Bemegyek a kórházba holnap, és megfogom a kezét,nem mentegetem magam, Laci, de én féltem,hogy meghalsz,én gyáva vagyok, még mindig...és láttam a szemedben a fájdalmat...Felszabadult érzés töltött el mámorító jókedvvel.Hát ilyen VALÓBAN segíteni...tényleg segítettem?...mi lett volna, ha hagyom elmenni,ha nem hívom be, nem fektetem szigorúan, nem húzok EKG-t...de mit tudtam volna MÉG segíteni?...

Olyan, de olyan kevés vagyok...Napok óta gondolkozom,mit tegyek,mit tegyek kockára azért,hogy többet tudjak-azt hiszem, itt a mindent vagy semmit ideje...

Meglátjuk.

 

 

 

 

Tudom, hogy tudod

2009.07.20.

-Nem tud többet segíteni, mert októberben jön a baba...-hangzott el anyám szájából a mondat,amely lágyan és émelyítően kavarta fel gyomromat.Ez a húgom,igen...

Anyámnak tartozása van-mint oly sokannyiónknak-és részletekben tudja csak kifizetni-ha ezt nem teszi meg szerdáig,kikapcsolják a gázt.Nyár van,talán nem annyira...de akkor főzni sem tud...

Ülök, nézem a telefont.Egymagamnak sok ez a majd'kilencezer forint.De ha húgom felesben kifizetné...

...Kis,vöröshajú, méregzsák testvérem jön elém,futva.Rózsaszirom szája lefelé görbül.

-Mi a baj?-guggolok elé-hat év van köztünk, anyu sokat dolgozik,hozzászoktam,hogy én viszem a  vöröskét óvodába.

-Az a lány..folyton megver!..-hangzik a panasz szivárvány könnyek között.Kis,koszos mutatóujja irányába fordulok.Egy kócos, fekete hajú,nála három-négy évvel idősebb kislány akad tekintetem útjába.Még nem tudhatom, hogy jó tíz év múlva ő lesz az egyik legjobb barátnőm,akivel közösen keressük létezésünk miértjét.

Lassan odalépkedek.A méreg forr bennem, az én húgomat ne bántsa senki!...

Mire odaérek,látom a kislány szemében a magányosságot.Haja fésületlen, körme alatt fekete csík.Bántó szavaim bennem rekednének, de húgocskám ott áll, reménykedőn.

-Figyelj...ne bántsd a testvéremet többé,jó?-de a rendreutasítás szinte kérlelésként hangzik.

-Jó...-dünnyög maga elé a kislány halkan.Tudom, hogy nem teszi többé.

Visszaballagok a kapu elé.Kis vörös büszkén feszít.Az én nagytesóm!-sugárzik tekintetéből.Még soká lesz a pillanat,hogy nem tekint testvérének egy májusi nagy napon.

Hazafelé tartunk-meleg tenyér csusszan az enyémbe.

(test-vérek)

jól van így, így van jól,hisz másképp nem lehet...

...-Mondd tesómnak, ha a felét kifizeti,átvállalom a másik felét!Mióta nevelem egyedül Kölyköt?

-Lassan kilenc éve.

-Sosem hivatkoztam rá, legfeljebb azt mondtam, hogy nem tudok segíteni...

-Ez így van, nem is értem...

De,én értem.Húgom elkövette a legnagyobb hibát:elfelejtette,honnan jöttünk.Elfelejtette az alföldi kisvárost,a folyót a lenyugvó nap fényében,a vén diófát, amin annyit hintáztunk,zsíroskenyér-vacsoráinkat,elfelejtette a múltunkat...anyámat,talán,de engem biztosan.

-Mondd neki, hogy a felét vállalom...-hajtogatom makacsul.Nem felejtheti el.

-Köszönöm...-mondja anyám szerényen.Milyen hihetetetlenül rossz hallani.

-Jaj, csak ezt ne...ameddig nekem több lesz, mint neked, segítek...

-élet,menj tovább, ha csak lépésenként is-

 Nem beszélünk már egy ideje,s valójában nem tudom, miért.Harag van benne irántam, amióta terhes, még jobban-gyűlöl?Az esküvőt pedig én nem tudom neki megbocsájtani,hogy egyedül ültem az asztalnál, mint nyolc éve annyiszor, azt hittem,ha valaki, hát ő megérti.

Ha tudná-

bekerült egy világba,ami elviszi messze, ahol kilencezer forint már nem pénz,húgom mindig is tudott élni,és én nem hibáztatom ezért-jól teszi.Csak ne felejtse el...

Később hívom anyut, apró-cseprő dolgokról beszélünk,már majd'leteszem a telefont,amikor kimondja:húgod holnap felteszi a pénz felét

-élet,menj tovább

reméltem,hogy nem felejted el

tudom,hogy tudod-

Tudom

Akarom tudni.

 

I'm tired

2009.07.18.

Fáradok.

Szürreális éjszakáim-nappalaim őrült erővel csúsznak ki kezemből...

Mondjátok-tényleg ezt kell csinálni, vagy valóban én nem tudom felvállalni a felelősséget?..mert meglehet...

Tegnap vendégül láttuk egyik legjobb barátomat/barátunkat-asszem mondhatom így... mindkettőnk közös barátja.Az ő szájából hangzott el az ominózus-"Nem tudsz felelősséget vállalni semmiért"-mondat-talán nem pontosan így, mielőtt sértődés lenne belőle...

De a lényeg ez volt.

Lehet.

Persze volt előzménye, egy idióta sms.Nyald ki a seggem, vagy valami hasonló, amit kórházi reggelemen írtam neki-dühömben.Merthogy pont akkor jutott eszébe szegénykémnek valamit sms-ben megkérdezni, ami nekem-az én idősíkomban-nem volt annyira húsbavágó...

Honnan tudhatta volna, hogy én épp akkor szaggatom ki vértől csöpögő karomból a branült egy kórházi mosdó felett...

Ugyan már...

Nem tudok veletek lépést tartani...

Mostanában állandóan elfelejtem, amit mondani akarok.

Régi nyári napok jutnak eszembe, amikor lustán elhevertem a díványomon, Cipzár, drága földszintes tacskónk lihegve mellettem, könyvek garmadája borította  a szobát, én hasonfekve merültem bele egy idegen világba...

Hova tűntetek, drága, felelősségmentes, málna és szappanillatú nyári napok,éjszakák?...

Mi a faszért kellett felnőnöm?...

Annyi fájdalom van ebben a rohadt életben-aki mást mond,hazudik.És minél "felnőttebb"vagy, annál több.És lehet, hogy nem akarattal okozod...

Nem tudom, kinek mit ígértem, édes kicsi kertemet mohón növi be a gaz, Kölyök valahol a messzi távolban, a hegyek között fedezi fel az életet nagyapjával-épp ideje...

És én?...

Gyémántként csillogó tekintetekben keresem az igazságot...

Végre már?...Segíthetnétek.

Nyár,még mindig

2009.07.16.

https://www.youtube.com/watch?v=zwy9todbscg

Azt hiszed,nekem nem fáj még mindig?...

The Long Way Home

2009.07.15.

karamell-hang lágy

barna bőr zuhatag-haj csak egy lány  a zongora mögött

kinéz az ablakon

és nem tudja hová

tűnt a nyár-ő észre sem vette...

talán jobban kellett volna

hinnie

ártatlan ébredésekben,őszinte tekintetekben, talán saját magában-

levendulamezőkben,nap-sárga kiscsibék pelyhes puhaságában egy

tanyában

mely csak álmaiban létezik már-

egy keringőben, melyet soha el nem táncolt

vad száguldásban,árnyas tisztásban

forrásvíz üde hűvösében, hosszú utazásban

lebbenő függöny szatén-illatában-jó oldalán alszol az ágynak, ez csak természetes...-

szemedben a napfelkelte kócos hajnali csillagom-

újabb nap köszönt ránk immár nem volt hiábavaló ébredésem

azt hiszem már mindegy-

szemem tágra nyitva,előttem az élet, ez a való világ,kiscsillag

rohanj,újabb nap a hiábavalóság küszöbén na de hát élni kell

kapcsolj gépet kapj kezedbe kapát, felmosót, mindegy

gyertyafényes vacsorád hova tűnt?

mindegy...nem kezdi újra, elég volt egyszer feltámadnia

égi jel jött vagy pokoli?...harmincöt fok árnyékban bambán homokban gázol szőlőtövek kertek alatt

meló van, ébredj,menni kell

égre néz, de

csak olcsó verejték mit kap föntről

bár nőnének szárnyai...elrepülne...

Sms(tovatűnő tűnődések)

2009.07.15.

"Remélem,megbocsájtottál,és

idővel talán barátok leszünk."

röppent el telefonjáról-mely megannyi bosszúságot okozott neki még nem is olyan rég-a rövid üzenet,tűnődőn nézte

aprócska boríték tovatűnő rajzát

annyi minden történt

annyi minden egy hónap alatt-egy hónap az élet...

ma reggel tanyán járt,megpróbált fejni,nevetésbe fulladt,boci-és életszagú lett,ő, a városi lány,aki lélekben sosem érezte magát városinak...

(habos volt a tej,s meleg a vödörben,kismacskák hemperegtek hajnal-illatú szénakazalban...)

arra gondolt,élni jó, és ő sem akart bántani senkit

sosem

és az a lány...-ő látta valódi arcát, testét,ami nem volt ugyan tökéletes

-de hisz az övé sem az,ember...-

de mégis,az övé volt,és ő

gyönyörűnek látta.

Érzi,hogy nem bocsájtott még meg az a lány

-mellesleg talán ő maga sem,aki e sorokat írja-

csak pillanatok

(melyek valóban léteztek)

percek,pillanatok-egy mosoly mely rá várt a villamosmegállóban

feloldódás

tovatűnő félelmei...

mit mondhatna?...

az élet csoda,és...

még mindig nem tudja, mit mondhatott ennek a lánynak,aki egy hónapja az élete vágányára sodródott,és ő akaratán kívül talán, de majdnem elütötte...

nem tudtam,hogy még mindig fáj----

(S)words

2009.07.14.

igen,láttam a napfelkeltét ma reggel is

kapáltam-locsoltam-tettem a dolgom

feloldódtam elvirágzó pipacsok mélyvörös tengerében

itattam állatot fecskendőből remegő szívvel mert

láttam a szemében a fájdalmat

fogtam kezét elesettnek-amióta eszem tudom,ezt teszem...-haldoklónak,jó szóra vágyónak,koldusnak,idősnek, eszementnek, gyermeknek, édes-kedvesnek

rohantam át nyugvó városon

vázas kétkerekűn,nemegyszer azt sem néztem, kerék alá kerülhetek

vittem virágot,harmatost,öleltem tiszta szívvel

HITTEM

és nem tudok

a semmiből újjászületni-túl sok mindent vesztettem...ami másnak olcsó játék volt,mint egy ócska gyerekóra...(csak nekem fontos...)

és nem volt merszem nem belehalni.

szavak...mik könnyedén elrepülnek

szavak

melyekkel

ölni vagy ölelni...

 

 

Time to say Goodbye

2009.07.13.

bár

megtanulhatott volna spanyolul ébredő rigó-hajnal napfelkeltében

állhatott volna

vállára záporozó napfény hajtotta volna fejét

végtelen földek

még mindig hívja a messzeség de

hangja egyre halkul...

mi maradt-

gyöngyöző tenyér egy ház előtt galoppban vágtázó szív

tudván hogy odafönn az emeleten már

nem rá vár

egy lány,akiben hitt feltétel nélkül-úgy, de úgy hitt

mint még soha senkiben

de ő is csak egy

ember-és nem akarja bántani,ó, nem

hát mi maradt?...

kulcs ledob,macska megnéz-még él, nem mosta ki

bár itatni kell fecskendőből kis buta

ablakon kibámul locsolás még hajnalban

-neki nem volt segítsége-

cukkini-patisszon-tök édes hármasa harsan

harmatzölden

biciklire fel elsuhan ébredő búzamezők mellett

ki a tanyára friss tejért-ígéret,hogy megtanítják fejni, ez jó-

gyomrot bambán megtömni-mit neki biokaja,nem érdekli

hova meneküljön

hova

már nincs vazze nincs semmi

nincs hit,bizalom,ó, már nincs

csak egy ótvaros este emléke, mely bőre alá férkőzött mint rüh-scabies vulgaris,mondják ezt így?-

amikor kiderült,hogy

mindenki hazudott mindenkinek

és mégsem

mindenki a saját

igazát élte-és ez így van jól.(talán.)

már nem tudja mire ment ki a játék mely nem volt játék

ÉLET volt,vazze, sajnos

sajnos.

azóta?

csak zene ami elviszi messzire

spanyol földekre végtelenbe naplemente

-lába rubint tengerbe lóg,olyan tökéletes,olyan

tökéletes-ablak kitár szélesre kagylóillatú édes levegő áradj

és tud spanyolul

vazze

bár sohasem tanult,érti minden szavukat...

bár

visszakapná hitét

bár visszakapná elvesztett életét, barátait

túl sok minden elveszett.

szemekben bánat

eleven fájdalom égő

de nem érdekli-nem szabad hogy érdekelje.

tud spanyolul tudja hogy vár rá a messzeség

-telefon kikapcs-micsoda szenvedély

hinni akar.

Mást nem, már nem

csak hinni az emberekben...

 

 

Somewhere Over the Rainbow

2009.07.12.

megint egy családi ebéd

árnyas eperfák alatt vén tölgyfaasztalon

és ő nem lehet ott-de miért is?...elfelejtette.

húga élet-bölcsőjében Angyalka küldi jeleit a világba-képzeld,mindig lányt szerettem volna, és Vanda lett volna a neve, ha...-

férje keze a hasán nyugszik-igen,látja őket,és ez így van jól

Család lettek.

valakit várt volna peronon füstös csavargók között úgy de úgy várta volna

hátizsákkal a hátán szemében apró fényekkel fölnéz és ő látja

-mindig is látta-

csak egy ölelés-ne kellene mástól megkapnia-

csak ne engedné el soha-soha

csak el akarta mondani...mit is? elfelejtette.

valahol a szivárvány alatt még mindig ott álldogál egyik lábáról a másikra és mosolyog mosolya szelíd-tűnődő virág

vár

nem tudja mire,nem tudja,kire

Apa, csak azt akartam mondani

fogadjatok el így ahogy vagyok,még ha nem is lesz a nevem előtt az a nyamvadt két betű, amiért talán régen...igen, én meleg vagyok,és nem vagyok jó anya,és nem tudok felelősséget vállalni még magamért sem csak ne bántsatok mert

olyan gyorsan szaladnak az évek lassan harmincöt leszek és

még nem ültem árnyas eperfák alatt kedvesem kezét fogva vén tölgyfa asztal alatt titkos érintések csak-tudd-hogy-hozzám-tartozol-megtaláltalak

Apa, én szeretném

nem akarok genetikai hulladék lenni

csak a gyereked

akarok állni fehér asztal előtt könnyekkel szememben fehér ruhában

-miért baj ha Kedvesemen is az lesz,miért is?-

aláírni-igen,én érted

Felelősséggel tartozom.

ne kelljen kórház folyosóján idegenként állnunk ha eljön az idő

Apa megértesz?

én lehet, nem leszek orvos már

és sokszor meg akarok halni,főzni azt jól tudok, és

mosni is szeretek meg

írni talán

meg betegeket ápolni olvasni utazni

-maszatos ablakon kibámulva talán nem is fontos hova megyünk-

Apa,én

legszívesebben besétálnék a tengerbe hagynám hogy magába fogadjon tajtékos édes lágysága

nem akartam ilyen lenni

de ez lettem

és ma nem vagyok ott veletek árnyas eperfák alatt vén tölgyfa asztalról gyümölcsöt eszegetve Kedvesem kezét fogva

-és nem állok peronon más várja talán azt a lányt-

tulajdonképpen nem vagyok sehol

csak a szivárvány alatt álldogálok tétován-odatalálsz a peronról, nem tudom

és te, Apa?

a gyereked akarok lenni újra.

 

 

Találkozások

2009.07.12.

Azt hiszi,tudja,minden egyes találkozás megtanít valamire.

Legfőképpen arra,hogy az élettől nem kell félni,és hogy a választás lehetősége mindenkinek megadatik.Micsoda nap volt...A mitugrász kis emberke,aki bejárta Amerikát, látta Coloradot lenyugvó-rózsaszín Nap fényében,akinek szeme mámoros volt az élet esszenciájától, teste pedig térkép,rajta élete minden egyes állomása tetoválásból...ő is azt gondolta, tudna rajta segíteni, rajta,aki oly nehezen fogad el bármit is.

Szürreális éjszakáját Diana Krall hangja vonta be mámoros füsttel.

Látta Israel Kamakawiwo'Ole temetését is,somewhere over the rainbow-igen,a halál csak egy állomás,nevetve szórták hamvait az átlátszóan kék tengerbe,IZ is ezt akarta volna-sugárzott a boldogan ragyogó arcokról.

 Igen, így kellene élni-és meghalni is.

Azután...újra le azokon a lépcsőkön...

Találkozások.

Csak egy szeretetéhes lány, akinek elmondhatta mindazt,ami történt vele, aki átölelte, aki nem akart többet, mert érezte,erre van szüksége.

Egy lány,aki nem mondta azt,hogy a halál nem szükségszerűen NEM megoldás...akinek az édesapja öngyilkos lett-és mégis ki tudta ezt ejteni a száján.

Filmkockaként peregtek előtte az események.Érdektelen lett minden.Megértette  a lányt, akihez hozzábújt, élvezte teste melegét-igen, talán ezért nem akar senki egyedül maradni.Nem hágott át szabályt, nem tettek semmi rosszat.Az ismeretlen lánynak gyönyörű volt a teste,de a lelke még szebb...

és ő-szárnyaszegett kicsi angyal-

kívánja neki,hogy találja meg, akit keres.

mert ő nem tud segíteni.

De köszöni,hogy valaki röpke két óra alatt megtanította elfogadni.

(és a telefon egész nap néma volt...

Fájdalmas leckék,Kicsi Fecském.)

Blueberry Hill

2009.07.11.

azt hiszem már láttad arcod

Isten álmaiban?vagy az enyémben?

vagy a magadéban-ki tudja...

én-milyen nehéz kimondani-hibáztam.

azt hittem,lehet életekkel játszani

kis pónik hátát nyereg alá kényszeríteni...

De Te táltos vagy-

Szabad.

Vágtass hát, végtelen búzamezőkön lobogó sörénnyel

engedd hogy mély sebeid begyógyuljanak

Varázsló tán ki hoz balzsamot hátadra

s hogy ki lesz az a varázsLó...

és a lány, aki csillagokat hordozott szemében

lelkében pedig félelmet?...

Álmos folyó partján ül-előtte zavaros a víz még és sekély.

Ül,csak befelé néz és hallgat

és időt ad

és

sír.

Folyton sír.

Emlékszik egy erős kézre melyen erekként csordogált könnye mely

sós volt talán a másik vére

eggyé lettek

-és ez nem bűn-

Talán soha

nem is kell egymás testét érinteniük bár...

üres kezére néz.

minden kihullott belőle,idő, vágyak, emlékek, akarások

ő olyan lett amilyen nem akart bár tükröt tartott de

nem tetszik neki a tükör sem,és az sem, aki

a másik oldalon nézi őt...

szerdán?

ő csak a felhő szélére akart kiülni talán láblógatva...

hogy hamarabb eljöjjön érte az

aki mostan úttalan útját járja lelkét keresve...

Nem, nem hazudhatnak többé.

Mindannyiuknak önmagukat kell előbb megtalálniuk,azt hiszi.

most én lettem szárnyaszegett angyal

minden érintésed emléke fáj

arcod

csak simogatni akartam

vegytiszta kávézó szegletében

segíts repülni újra,kérlek.

talán felhő szélére, talán egy új életbe.

még nem tudom...

Végső vallomás

2009.07.10.

azt hiszem, nem voltam jó ember

négyévesen megszöktem otthonról apám papucsában csoszogtam át a városon mely kihalt volt csak a piactér előtt

torpantam meg egy pillanatra nagy volt a kocsi és félelmetes pedig csak

egy trabant volt

kiugrott vezetője káromkodva aztán látta egy kislány

csak egy kislány negyvenes mamuszban

mamájához tart

mamánál kopott repedezett széken faltam a mákos tésztát,mama zt mondtad

hagyjak papának is, ugyan mennyit tud enni egy négyéves-

apám értemjött

akkor egyszer nem sokszor ez fáj

tenyere nyoma sokáig megmaradt.

sok mindent hordozok magamban-

anyám megbocsájtasz hogy

tizenévesen olyan voltam amilyen a többi kamasz

-rám vártál egyáltalán?...-

én azt hiszem nem véletlenül választottalak magamnak odaföntről.

tudod már nem fáj

 a lavór, amiben lefürdettél évekig,kicsi voltam, pőre, a víz hideg

a nagybátyám,aki-

már ő sem, nyugodjon békében, kívánom, otthon, mama mellett

a kisvárosban, ahonnan eljöttem, s ahova hazatérek egyszer.

azt hiszem nem voltam jó anya sem de tudom Kicsim egyszer

megbocsájtasz nekem ezért.

és hát-nem láttam még a tengert

nem mentem vágyaim után nem ugrottam repülőből,hídról nem mentettem életeket őserdőben nem írtam meg életem könyvét nem feküdtem csillagok alatt csak súlytalanul szememet tágra nyitva

hátha beleesik egy csillag s leszek csillagszemű

gonosz vagyok

azt hiszem nem vagyok jó ember.

én csak öleltem

dobogott a szívem valakiért

s nem egy emberért talán ez bűnöm örökké

azt mondják döntenem kell

itt vagytok vagy nem

nem érdekel

 

Tükör által homályosan

2009.07.10.

talán csak egyszer érinthették meg egymást

valóban.

Tudta,hogy mindig Rá várt.Rá várt lázas álmaiban, gyötrő kétségeiben, őt kívánta maga mellé hullócsillagos-tiszta éjszakákon...

Sivatagok felett repültek varázsszőnyegen,suhant a homoktenger alattuk, selymes-megadón.

Tajtékos-őszinte tenger mosta lábukat valahol messze,a világ végén,ősöreg kastély nyikorgó-szívélyes kapuja várta Őket, fáradt utazókat-hogy korhadó termeikben megnyugvást leljenek...tengerillatú szél lebegteti a függönyöket, látod,Drágám?...

Lépj ki az erkélyre-amott a Tenger, minket vár, őszintén-csak kettőnket.Befogad álmaiba,elnyel,csendesen, minden moraja mélykék megnyugvás-azt hiszem, nem fog fájni...

Akarod?

Töröld le a cseppeket a tükörről-könnyeid tán, vagy pára?hisz oly mindegy...

gyémánt könnyek szemedben-tiszta tükör-enyém vagy tied-

Álmodunk.

Bolond világ, ne vígy el minket...

Én hiszek.Még mindig hiszek...Utolsó tiszta csókod nekem jár...és ha kell....hát felhő szélén, láblógatva...

Megtalállak, bárhol leszel.

...de a szívünk addig új csodára vár...

2009.07.09.

fáj

a branül helye a karomban-bár ügyesen tette be a nővérke(fiatal lány, szőke, copfos, már látszott rajta a három műszak kiégettsége)

csak pár tasak ringer szaladt le-forszírozott diurézis,mondták.

Naná, a gyomormosásba nem egyeztem bele.

Majd legközelebb jobban sikerül-átvittek a pszichiátriára, hajnal volt, ültünk a házi betegszállítóban, mellettem egy néni, katéterrel, csupaszon

Terézanyu megszólalt:

-Nem takarnátok be?Hát nem érzitek?...

Nem érezték.

Szeméremetlenül tárta fel idősödő ölét,amely annyi évnek előtte megannyi gyönyör bölcsője volt,mára csak-egy szerv

Nem volt elég a Rivotril.

Nem, nem mertem megmondani, mennyit vettem be,különben nem engedtek volna haza,és hát-szerdán vérvétel, jönnek messzi tanyákról...értitek,ugye?

Nem,nem látok szaladgáló egereket, hangokat sem hallok.HAZAMEHETEK?

Csak saját felelősségére...

Ki az a két lány odakint a folyosón?...

nem hazudtam.

 

Kicsi Fecském

2009.07.05.

azt hiszem nem számít

ölelsz-e még fél karral erősen

érzem-e illatod mely átjár tisztán

fogom-e kezed mely az enyém

valójában

azt hiszem,nem számít

bemutatsz-e barátaidnak zajos kocsmában pohár sör mellett,kiviszel-e oda,hova mindig is vágytam,s azt mondtam, ez a létezés miértje

-porból lettünk...-

zsíros-e a föld nálatok jó fekete-termő talaj

azt hiszem,nem számít,van-e hitem,erőm

mert nem vágyom másra,mint beletúrni hajadba, ott hátul, ahol olyan jóillatú,selymes, apró-göndör fürtökkel televackolva,mint valami porcelánbabáé

és könnyem patakként folyt ereidben és vér lett belőle

szent kehely-ürítsd fenékig.

nálad vagyok otthon.

(épp ezért fogok a világ másik végére menekülni-mert gyáva vagyok,és te megértesz,tudom.)

azt hiszem, nem számít,hogy most, vagy egy másik életben

-ugye tudod?-

azt hiszem, nem számít, a Jóisten milyen testben küldött le a földre.

azt hiszem, semmi nem számít.

-mert mindig,amikor szemedbe nézek...

 

 

 

Kis herceg

2009.07.04.

Mialatt ezeket a sorokat írom, az ölemben itt dorombol Hógolyó,alig fél kilós(tudom,hogy 500 gramm,mert most kapott féregirtót,0,5 ml/ttkg)piszkosfehér,ragyogó kék szemű kicsi cicánk,nőnemű, femini generis,állatoknál talán másképp sorolják be...

Hógolyót az egyik betegünktől kaptam, Piroska nénitől, egy macskakosárban lapult remegve,(nem a néni, a cica) csak két hatalmas szeme világított a kopott pulóverhalomból-egyből tudtam,hogy hozzám tartozik,rögtön kikaptam a kosárból,és a szívemre szorítottam,ott lapult hang nélkül, csak a szívünk vert egyszerre.

Piroska néni meghatódva nézte a nagy találkozást, aztán lefényképeztem Piroska nénit, meghatódva szabadkozott,hogy nem fésülködött meg, meg aztán ruhát sem váltott...Piroska néniéknél a tisztaszobába csak cipő nélkül lehet bemenni,az alsókonyhában viszont gyakran tíz embernek fő az ebéd,nagy a család, no meg a földön dolgozó emberek is éhesek-

Piroska néniéknél minden betérő szomjoltót kap,kis piros bort-mert jót tesz az egészségnek-Piroska néni a jómúltkor, amikor látta,hogy délután háromkor szédelegve állok föl vérnyomásmérés után az asztaltól, azonnal visszaültetett,és túrós csuszával kínál-no de milyen túrós csuszával...

Tiszta szalvétán mintás cseréptányéron házilag gyúrt tésztán habfehér túró rezgett,sercegő töpörtyűdarabokkal barnított halmokkal tetézve,édes-harsanó zöld kaporral megszórva...ormótlan villát kaptam mellé,mellyel talán még a dédapja evett,hirtelen ott termett egy kis pohárka pirosbor is, a lugasban árnyas fák alatt üldögéltem, a szőlőre  láttam,otelló,a többi nevét nem tudom, való igaz, túl városi vagyok hozzájuk...

-de az agyam kiürült-

Csak a pillanat volt, a létezés öröme, talán nem is miértje, talán nincs is miértje-talán ez a miértje...

Ennyi-túróscsusza, pirosbor,kicsit karcos,igaz szavak útravalóul, egy olyan világ, aminek én soha nem lehetek része,részese.

Annyira fáj,hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek-

három évvel ezelőtt,egy május végi napon megismertem az én Indián Hercegnőmet,akiért erőmön felül teljesítettem, akit nem hagytam fölnőni, élni, mert annyira,de annyira szerettem...és szeretem még ma is...

Ő anyapótlékot látott bennem talán, eleinte.Azután összeköltöztünk, és az első hónapok csodálatos voltak,de egy napon elkezdtünk elbeszélni egymás mellett...onnantól kezdve őbenne láttam életem ellenségét,pedig...

én voltam

beteljesületlen álmaim ellensége

(mert soha nem bíztál bennem, Apu.Vagy én nem bíztam magamban, te mindig is...)

Ó,milyen rossz volt minden.

Rosszkedvem tele átlengte évemet...nem vagyok bipoláris,SAD-om volt, szezonális depresszió, vagy a jó ég tudja.

Meg akartam halni, igen, sokszor.

Azután...

Egy hónappal ezelőtt, június harmadikán-tegnap lettünk volna egy hónaposak, mondta ma nekem-megismerkedtem valakivel.

Olyan módon talált rám, ahogyan sosem akartam, ami visszatetsző volt számomra,és félelmetes.

Nem volt szimpatikus.Szakadt farmerben jött elém, kócos hajjal,én kisírt szemmel ültem egy padon, kedvesemmel épp azelőtt vesztünk össze egy nem olyan jól elmosott kanálon-

azt hiszem, nem kellett volna találkoznunk

Nem tudom,mi történt velem azóta.

"Jól csak a szívével láthat az ember"-mondta a Kis Herceg.Azt hiszem, én ezt a lányt már az első pillanattól kezdve a szívemmel láttam.

Sok minden történt ezalatt az egy hónap alatt, veszekedések, összepakolások, elköltözések, valaki szaladt az országúton, leütötték úttalan utakon

Azt hiszem-bár kilenc éve nem voltam férfival,és leszbikusnak vallom magam-életemben először ezzel a lánnyal szeretkeztem.

Életemben először csókoltam Nőt,öleltem Nőt,szerettem Nőt

lelkem mintha lelke lenyomat lett volna

és ez nem csak egy egyszerű flört, de azt hiszem, erre nincsenek szavak, vagy ha vannak, nem én leszek hivatott leírni.

Én-repültem.

Én-szabad voltam.

Én-éltem.

Életemben először.

És közben...

Indián Hercegnőm három együtt töltött év után...

Én-életemben először szerettem őt, a Nőt

Én-életemben először csókoltam Őt, a Nőt

Én-életemben először

Láttam ŐT

a Nőt.

Az Embert.

És most...

Tudjátok, lehet,hogy szánalmas vagyok, megvetendő alak,egy hülye leszbikus,aki nem tud dönteni.Talán nem kell,nincs mit szépíteni ezen.Két Nőt szeretek, és viszontszeretnek.És,talán nem hiszitek el, de mindkettőt ugyanúgy szeretem,ugyanúgy életemet adnám értük, ugyanúgy el tudnám mindkettővel képzelni a jövőmet-

és én nem tudom, mi legyen, azt hiszem, meg fogok bolondulni, de ez jól is van így.Ki mit főzött.

Az egyik a város egyik végén vár megadón,gyönyörűségesen, a másik a város másik végén, és én kétlaki életet élek.Szaladgálok ide-oda...a testiségről ez már rég nem szól,be is hánynék magamtól,hisz kit csalnék meg kivel...Szívemnek kincsei ők, és belehalok, ha akármelyiket is elveszítem, de ez így sokáig nem mehet

érintések, bársony-bőr, tekintetek véget nem érő,mélységes mély kútja

tisztaság

érintetlen lelkű tisztaság,ők ketten.

Nem tudom, mit tegyek.

Hógolyó elaludt.Az előbb,azt hiszem, az ölemben akart szunyókálni,már kezd megszokni bennünket.

Elfáradtam.

Soha többet nem fogom ezt leírni,mert belehalok a fájdalomba,és igazatok van, ha azt mondjátok, hogy tegyem össze a két kezem, ne ez legyen a legnagyobb gondom, van lakásom, állásom, kettő is, sőt, talán három, egészséges gyerekem,különben is...

Különben is.

Hát,íme-Indián Hercegnőm, aki három éve elrabolta  a szívemet egy alföldi kiskocsmában

Kicsi Fecském, aki elvitte csőrében a lelkem, alig egy hónapja

-szeretem-

őket

szakadj már meg,te nyomorult szív.

Kurvára fáj őszintének lenni.

Helyzetjelentés

2009.07.01.

vagyok

Bánat szélességi kör Sokadik fokán Kietlenül

lehet kimostam a macskát

cukkinitől harsan botcsinálta kertem foghíjas sora

Kapitány vitorlát fel, érzem, vihar szele támad amottan messze

hűtőben meggyleves agyamban gyémánt atomrács

-energiaviszonyok-

kikötőm merre van,még mindig nem lelem

Szörnyű ez a bizonytalanság

Holnaptól

2009.06.30.

Holnaptól

nem kell már bágyadt-darabos szavak csüggeteg ajkát hagyják el ő lett bevarrt szemhéjú karthauzi barát

Holnaptól

nem kell Isten-adta kártyalapját forgatni pókerarcú barátok közt

akikről sosem tudni

Holnaptól

nem kell hetedik szoba édes titkát kulcslyukon át meglesni

Holnaptól

nem lesz szerető,nem szeret ő, nem szeretik

talán

Holnaptól

nincs hátizsák világ mérföldes léptek tágas égillatú hittel kelve nekivágni a Végtelennek

Holnaptól

nincs liliom fehér sárga kacagó gyertyafényes vacsora dúlt hitek mégis megnyugvás hazaérkezés kékablakú kicsi házba

Holnaptól

azt hiszem nem forog a föld már nem akarok kiszállni hol-van-aki-forgatta

Holnaptól

csak guruló golyóbisok vannak sokszáz egy dobozban de tudod mit már az sincs

Holnaptól

nem tudom már elmondani világok titkát hitem lényegét földet magyarságomat ültetett barack-szenvedélyes növekedését

Holnaptól

csak halott cinkék vannak röptük már csak álom

Holnaptól

szeméből kihunyt a fény kikaparták-missed abortion-öklendezve hányja méhének terméketlen gyümölcsét a semmibe

Holnaptól

már nincs holnap

csak ma van

Rodeó

2009.06.28.

fáradt már ő ehhez

-szivárványfelhő széléről bágyadtan lóg le lába a semmibe-

azt hitte tud adni-ahogy annak idején, immáron tíz és fél éve, egy januári napon-életet adni

szárnyakat adni,hitet adni reményteleneknek, csüggedteknek, úton levőknek

korty vizet hajnal-harmatost,falat kenyeret,súlyos ám bölcs szavakat

csókot,ölelést,izzó vágyat robbanót

egymás testét befogadót

lebegést (ahogy azon az éjszakán,amikor a világ kifordult önmagából,s ők egymásba kapaszkodtak,s hitték, szilárd támaszai lesznek-önmaguknak-)

de most csak a csüggedés van

minden szó csontig hatol velőt borzol csikorgat

van ennél?...érzéstelenítés nélkül---

ma látott egy házat kék ablakokkal a fal mellett könyvespolc

-elvarázsolt ház, gondolta boldogan-

alacsony falak,döngölt padló,meggyfák

-egy lány a diófa alatt borvörös gyümölcsöt magoz erős kezével-

azt hazudta neki,ez az élet

-és tényleg az-

a Földből jövünk, s oda térünk vissza.

Ő meg balgán hitte,lesz helye árnyas fák alatt Szabó Magdát olvasni,dolgozni keményen hajnaltól-hajnalig,tudni,érezni,létezni a nem-tudhatót,szabadon szárnyalni réteken

de ő-nem táltos,nem táltoscsináló,még igazából lovakat sem tud gondozni

-Kicsi,tört hátú lovának szárnyát tán csak foltozgatta,nem volt erős a ragasztó,vagy a Jóisten tudja-

ő csak egy kicsi lány a városból, eltévedt, anyját keresi,nem akar erős lenni-nem tud erős lenni.

hagyjatok meg gyengének hunyt szemmel gyöngy-sápadtan barátok nélkül díszes ravatalon

ne fogjátok kezem

hisz

magamon sem tudok segíteni

Keresztrefeszítve

2009.06.26.

ő nem tudta hogy ennyire fájni fog

valaki

a város szélén káromkodásból épít kardinálist

valaki

a doboz előtt gunnyaszt már nem adja Kincsét mert fáj neki

-ez a rohadt élet-

roskatag házak felett ívben feszül hajnal csodaszép

ő pedig?

nem akart soha megkapni senkit a dolgok

csak megtörténtek vele

de minek magyarázkodik úgysem hisz neki egyik sem

kegyetlen játék, ez Testvéreim.

nem tudja mi a tét

-tán ő? ne röhögtessetek...-ő nem református nem kapott jó nevelést nincs neve  előtt az a rohadt két betű amiért talán ma már megdöglene éjszakákat nyüszítve-kaparva magolna de lehet hogy késő

és igen,igen-ő felvállalta kereszjtét,nem két kilométeren át, mint Jézus

- miket beszél?!hisz ez istenkáromlás!kiscsillag...

csak ölel, megy, teszi a dolgát,szeret, szerető,talán őt is szeretik, nem tudja

jó tiramisut csinál gyöngyözőt mást nem tud hűtő az akad sütő szétesett

de

csak nevet ezen,miért ne

(carpe diem)

és nem szereti ha zsarolják

nem szereti ha

nem engedik ha menni akar

nem szereti ha

saját maga helyett keresztrefeszítik.

Valaki helyette átugrotta az árnyékát mely mocskos mély volt és titkokkal teli de meg kellett tennie s nem egy

csillagszemű lány miatt

ugye tudod?...

jó lenne tudni fák mely oldalán nő moha merre van az esthajnalcsillag vagy Északi-sark? fene tudja.

eltévedt.

leül egy fa tövébe és bőg

kézháttal törli szét maszatos könnyeit bár összemenne ettől a sok sírástól csak porhüvelye maradna meg-milyen muris látvány lenne,tán főcím egy honlapon-

Már nem ér hozzá senki.

Megkapta büntetését.

S a többi?

néma csend mascarponés kenyér fulladásig torzulj test tán nem kellesz többé senkinek

ha már guruló bogyót nem mér bevenni-hányingere van-

na meg koszos a pohár amiből inna keserű lét

ő nem vett el

senkitől semmit

ti adtátok

vazze.

 

 

 

Hív a Nagy Folyó

2009.06.25.

-hát ez a leghatározottabban nem az ő napja-

hamis szavak hagyják el hazug száját

már nem tudja kinek mit-

pedig próbált őszinte lenni Uramisten mennyire fáj

(képzeld, leáztatta a szomszédot vadiúj mosógépével pedig baromira nem akarta.széttárt kezek, könnyek, és valaki érte rohant autók forgataga között,verejtékező homlokkal-nem lesz baj, kicsim, elintéztem, fogom a kezed, s talán a sok év alatt először érezte azt,hogy ő lehet a gyengébb.milyen felszabadító érzés...)

szomszéd ránéz:ez a tenyérnyi lakás az életem-

ó, megdögleni

itten.most.csak ennyi kellene.

liliomnyakú fogd kezem

hadd simuljak fekete földbe.

-vagy öledbe-

csak fulladjak meg

csak fulladjak meg.

olyan szép volt fehér ruhában rideg asztal mögött fején vacak fejhallgató zene

odarohanni hozzá

NEM LEHET

érted?

merre menjek?mindenki haragja üldözi, egyszer úgyis beledöglik-

amúgy meg nem mindegy állat mászik vállára vagy a nyomorúság?...

Ő ezt nem bírja sokáig.

Gyere vazze

Gyere vazze

ezek csak nyamvadt-nyomorult szavak, érted, szavak egy virtuális világból

a valóság mellette nézi a Mónika-show-t

de  a kezét fogja-kapál-borítékot címez-szeret-ahogy-még-sosem

én...

Nem tudom!

Fehér liliom

2009.06.25.

Tudod tegnap valaki
nekem adta legféltettebb Kincsét mit oly sokáig őrizgetett lelkében rendületlenül-talán félelemből, ki tudja
-pergő homokként ujjaim között oly sok minden kihullott-
vonyító kutyák az éjben pár Rivotril egy kéz emléke-kéz mely ugyanolyan mint az övé,apró, agyondolgozott,rövid ujjakkal-egymásét fogják s mégis a magukét
aztán
megtörtént nem tagadom nem tartottam be a játékszabályokat melyet mi írtunk
balgán hittem Te megérted
Kincs ami nem az enyém
az én kincsem már szívembe zárva.
Kicsike pondró vagyok fényes hajópadlón
nincs hová bújnom előled,ó, Uram
én azt hittem-
már nem tudom, mit hittem.
találj nekem rést
kérlek
mert én is veled halok
csak
hadd bújjak el előle-veled fehér liliomok közé sajnálkozó tekintetek elől
fáradt vagyok
bár csavarhatnám ki erős kezedből az üveget
törjön szilánkokra viaszos padlón állat fújva menekülj
bújj ölembe
hajad kócos takaró
rejts el
magam elől mindent-látó boszorkány
szemed elől
te tudtad hogy ennyire fájni fog?
Kérlek, bocsáss meg, ha tudsz.

Szentivánéj

2009.06.25.

szivárvány pereméről
lelépni
azt hiszem repülni tanul tudjátok már nem fél
mert ahhoz hogy élni tudjon
meg kellett halnia
(ezekben a napokban
meghalt százszor és százszor
és nevető szemmel ébredt)
igen, gyertya ég kezében viharos szentivánéj
semmi nem olthatja lángját
buta kis madár csapzott szárnyakkal
hisz az üveg aminek
nekikoppansz valójában
nem létezik-
amit birtokolsz ősi
szeretet talán vágy
és a sötétség nem tart örökké-egyszer a legzordabb éjszakáknak is vége lesz-remény!...
egy lélegzet
egy szó
egy sóhaj
de hisz
már élsz
hátizsák a sarokban
-van túracipőd erős, vízhatlan?-
szalonna, hagyma mindig akad
-mert a Vándornak adatik, ha kér-
ne parkettára
csak a Földre
s nem azért hogy
magába fogadjon
csak mert belőle jöttünk s
őbelé térünk vissza egykoron...


Induljunk.

Négyszázhúsz

2009.06.24.

(nem, nem fogom káromolni az istent, egy barna hajú lány kedvéért,akinek megfogadtam, hogy...)


-A rohadt kurva életbe!...


Verejtékező homlokkal tolom olcsó biciklimet félúton a város és tanya között, aminek épp az imént esett le nyikorgó-olajos lánca, negyven fok van,Kati mama épp az imént tolt le, mert késtem tíz percet,nem hibáztatom, Kati mama cukorbeteg, ha nem eszik, rosszul lesz...(Kati mama,melyik állásomat adjam fel?De így a szavahihetőséged lesz oda, kislányom.Kati mama, szavahihetőség kontra villanyszámla...megérti vajon?)

Talán.


-Azé'nem kéne hajigálni azt a biciklit.-mordul mögöttem egy mogorva hang.
Hátranézek, egyik betegünk az, olcsó-viseltes ruháján rozsdás foltokat hagyott a fizikai munka meg az idő, vöröses-ősz haj,vizenyős kék szemek, nemrég fedeztük fel egész szájüregét kitöltő rosszindulatú daganatát...Napi két doboz cigaretta negyven éven keresztül-megtette a hatását-amikor hozzánk került, már a fejét alig bírta tartani...
Borostás arcán ott a Jel...a jel, ami pár hónapra megbélyegzi a világ felé, de a szívében örökre...
Nyíltan ellenséges tekintet méreget, városi nő, aki fitnesszizéből járkál biciklivel, a doktor mellett aszi...vagy mi a nyavalya.A doki küldte el a városra, ahol aztán megműtötték, kivágták ezt a rákfenét a szájából, most meg sugarakkal bombázzák, ami neki úgy de úgy fáj,mint ez a nyamvadt élete...

Élet?


A bicikli mellé guggol,azonnal felfordítja.
-Két szem megpattant, ezzel nem megy egyhamar tovább.-mondja halálos nyugalommal,kimérten.
-Mi a fenét csináljak, kilencre be kell...-gyöngyözik a homlokom, mindjárt sírok.Mellettünk húz el a busz, kíváncsi tekintetek kereszttüzében állunk mindketten-milyen szépek a pipacsok, villan belém elvágyódón hirtelen.

Leguggolok a férfi mellé, tekintetünk egymásba kapcsolódik.
-Hazaviszem, ott lakok azon a tanyán, ide látszik.Vagy attól fél, hogy ellopom a biciklijét?!...
-Én nem...-nyökögöm tehetetlenül.
-Aha-húzza félre gúnyosan a száját a férfi.
Nehézkesen fölfordítja a biciklit, kicsi, olcsó, napsárga biciklimet, amivel annyi utat bejártam már.
-Amúgy hogy van?...-kérdem gyorsan.-Vannak fájdalmai?...-tekintetem váratlanul a férfi kétkerekűjére esik,amit egy bokor tövébe döntött azon hirtelen,hogy tudjon nekem segíteni.Kopott, ócska Csepel...-De...miért jár biciklivel, hiszen maga sugarat kap, és...
A férfira nézek, és elszégyellem magam.
De hisz nincs pénze bérletre...
-Akkor eltolom a rendelőig.-mondja,száját alig mozdítva, látom, nehezére esik a beszéd.


Egymással szemben állunk,majdnem egymagasak vagyunk.
-Miért nem szedi a Contramalt?-kérdem csendesen.
-Ide figyeljen, négyszázhúsz forint egy doboz, miből adok enni a kölykeimnek, ha...


Kikapom a kezéből a biciklit.
-Tolja be a rendelőbe, viszek hozzá kulcsot, anélkül nem megy.-ül fel nehézkesen ócska járgányára a férfi.-Fél óra és ott leszek.

Doktornő késik, már negyed is elmúlt, amikor beviharzik a rendelőbe.
-Minden rendben, boldogultál?-kérdi mosolyogva.-Képzeld, láttunk egy balesetet,és...ó, de kedves vagy, diós kifli és kávé...
-Gondoltam,hogy éhes leszel...-mondom.
-Kezdhetünk, kolleganő?...-villan rám élénk szeme.
-Igen, csak egy pillanat...


A férfi a rendelő előtt térdelve, egy távolabbi sarokban a biciklimet javítja.Tar homlokán verejtékcseppek, magasan jár a nap.
Lapos dobozt csúsztatok a zsebébe.
-Szedje háromszor naponta, ha szükséges, de ha megvannak a fájdalmai, lehet, hogy tapasz kell...
-Én most nem tudok...
-Megoldom.-tápászkodok fel, odabenn már gyülekeznek a betegek, türelmetlenek.


Nem néz rám.


-Van még beteg,kolleganő? Mert akkor én mennék tovább a helyemre...-áll fel doktornő, hátratolva székét.-Igaz is, hol a biciklid?...
-Úristen, kint javította az egyik betegünk...remélem, megvan még-mondom szórakozottan.-Kikísérlek, megnézem...


A Nap már lejjebb járja diadalittas körívét.
A sarokban, ahol hagyta, ott pompázik kicsi biciklim,lánca visszatéve, a villogó rajta puha ronggyal megtiszítva.A betegünk már messze jár.

 

ó,ti villamoson álldogáló, életet-oly-nagyon ismerő, fekete hajú, világfájdalmas tinédzserek borszagú lehelettel!
Ó, ti lustán gördülő Mercikben üldögélő,fukszoktól nehéz kezű,Dolce&Gabbana napszemüvegben pompázó, illatos cigarettát szívó, melírozott hajú üzletasszonyok!
Ó,ti hűvös irodákban üldögélő, nem-létező-világról-vitatkozó,titokban asztal alatt más feleségének lábát megkívánó, virtuális világot építő,komoly férfiak!


Ó, ha tudnátok...

Soha nem fogjátok.

Nem magának...

2009.06.24.

-A nyárikonyhába menjünk, jó?...-mondja határozott-csendesen a tanárnő-jó negyvenes, szőke hajú nő-Ne keltsük fel édesapámat...

Pista bácsi, egyik betegünk, árnyasan zúgó hársak alatt pihen egy hintaágyban, nyugtalanul rebbenő szemhéja alatt álmok kúsznak ide-oda, Pista bácsi lassan búcsúzik az élettől, de legalább úgy teszi, ahogy mindenkinek kellene-Pircsi néni  féltőn betakargatja könnyű nyári pléddel, kezében sok-sok év emlékei, féltés-elengedés...Pista bácsi beteg, de-ember...Oly sok lelket láttam úgy haldokolni-

(mama

Anyu hangja, amikor felhívott azon a jegeces decemberi

reggelen

fakó-sápadt hang rossz a vonal

messze van a menny talán

-mama haldoklik-

gyere be hozzá

és én -rohantam, Istenem lásd lelkem-

mama, megbocsájtod, hogy eljöttem onnan? valaha?...hogy eljöttem abból a kórteremből gépek csak egy vonal hideg volt a kezed

én

nem bírtam végig

mit érezhettél

hogy

nem fogta senki kezed az utolsó----

féltél, ugye, kicsi mamám,te, aki oly sok ember kezét fogtad így vagy úgy, emlékszem, előző hétvégén kikísértél a kapuig, már nem bírtad erővel, de a kapuban megtámaszkodtál-vigyázz magadra kislyányom, mondtad gyengén-

selymes almaszirmok hajadban, május volt, hiába december,értesz,ugye?nekem május, mindig nem akarom másképp

mama meghajtom fejem úgy mint amikor kicsi voltam fakanállal kergess körbe a konyhában nevessünk sokat szedjek pöszmétét alacsony bokrokról törjek tányért gyenge kezemből kihullván

csak

mama

bocsásd meg nekem-----)

Leülünk az asztalhoz, kémiát tanulok, de ez nem is kémia, ez itt a Világmindenség, istenem , mennyi jót tanulok ezektől az emberektől...

-A nemesgázok szerkezete a legstabilabb,tudod,arra törekszenek, mint minden élő a világmindenségben-harmónia a legcsekélyebb energiafelhasználással...

A tanárnő keze varázsos íveket jár be, én is repülök vele, látom az atom szerkezetét, bölcs-töprengő görög fejeket, valóban oszthatatlan?...Mengyelejev átdolgozott hideg éjszakái,Avogadro heves olasz gesztusai olajfák alatt, tűz az olasz Nap,Avogadro fel-le járkál, homlokán verejtékcseppek, de kimondja: hatszor tíz a huszonharmadikon....

És egyszercsak elhangzik a mondat, ami miatt nem állhatok fel, immár soha többet az íróasztaltól-

-Neked ezt, mint leendő orvosnak,tudnod kell...

egy lány azt mondta, a helyemen vagyok, talán így így is van

de új napok jönnek rám

Hát legyen így,ha ez vezet utamhoz, jöjjön, imádlak, elektronhéj, röpködő semleges neutron ici-pici testes pozitív proton

Néha még az Égen keresem a jelet de

azt hiszem nem kell

Uram, legyen meg a Te akaratod.

 

 

 

Adj, Uram, esőt

2009.06.22.

Komótosan ballagott át az úttesten, az iskola előtt-iskola? csak volt, negyven év gyerekzsivaját, álmait nyelte el a nagy bürökrácia,az épület mellett Kati mama szolgálati házával, Kati mama negyven évig tanított gyerekeket, hittel-lélekkel, szutykosokat és gőgösöket,fitosokat és álmodozókat-Kati mama tanítványai közül sokan lettek tanárok maguk is-mert az öreg Hölgy olyan értékrendet adott át lurkóinak, amely

 

(szabadság, látod, kicsim,csillag gyúl felettünk,

ez a Hazánk ide születtünk

elhagynunk belsőnkből talán nem

itt élned-halnod sápadt búzakalász emeld súlyos fejed magasra magvaid peregjenek éretten dicsőn

légy büszke őseidre járd be a Végtelent de Hazád-Házad mindig várni fog )

 

Kati mama hűvös-teraszos verandás házát benyelte a Város-az öregasszony egyre tűnődőbben üldögélt a műanyag széken, várt valamire,talán-

A Lány csak ballagott, magában somolyogva, kezét zsebre dugva, az előző percekben hallott ajánlatot fontolgatva

(Csillagom!-mondta neki Laci papa, aki magában élt huszonsok éve egy roskadozó-ódon házban, sokszobában úttalan útvesztőkkel, hűvös-titkos kamarákkal,amikben óarany befőttek bujkáltak-Költözzön hozzám, úgyis tudom, hogy egyedül él Kölyökkel,és szeretnék segíteni magán, persze ne gondoljon semmi rosszra...Laci papa, mondta a Lány mosolyogva,átgondolom, jó? De addig is mindenben segítek, amiben tudok-és ne tessék félni a haláltól, gondolta, de ezt már nem tette hozzá, miközben átbújt a kerítés egy kurta zugán)

A buszmegállóban egy idős ember ült.

Ismerősnek tűnt azonnal, de nem tudta, honnan. Hamar beszédbe elegyedtek, a Lánynak a rendelőből nem esett nehezére szeretni az időseket, hisz őbelőlük, őnélkülük-

-Tudja, kedvesem,postás voltam nagyon sok évig itt a tanyaközpontban-mondta az öreg, jól megrágva a szavakat,( áradt belőle a méltóság, sokat mosott ruhájából, töredezett körméből,egyenes tartásából, hetykén félrecsapott kalapjából,a Lány szinte várta, hogy a kalap karimáján árvalányhaj lengedezzen)

-Postásnak lenni komoly tisztség volt...ha valaki megbetegedett, szívesen átvállaltuk a munkáját, hát hiszen nem lehetett másképp...-lábadt könnybe csillag-tiszta szeme az Öregnek.

-Más világ volt, Sanyi bácsi, ugye?...

-Hát, igen.-mondta az öreg, de nem tette hozzá a szokásos "merrefeléhaladavilág"szöveget, és a Lánynak ez jólesett.

-Mindent meghallgatni, de semmit nem továbbadni,ez felelősség!-bólogatott.-Emlékszem, egyszer egy anyuka azzal fenyegette pajkos kisfiát, hogy ha nem vigyáz, elviszi a postás bácsi abban a hatalmas nagy táskában.Hát hiszen sokáig hallgattam, aztán egyszercsak hoztam egy talicskát-mosolygott tűnődve Öreg -Beleültettem a kislegényt, és nosza, neki a városnak, megmutattam a vonatokat, itt nem szabad ám átmenni,tudod? Bátor kicsi fiú volt, igen.Végigtalicskáztam vele a várost...

-Beteg vagyok, tudja, kedvesem,a szívem, pacemakerem van, csípőprotézisem, de viselem a sorsom, az embernek nem szabad elhagynia magát.Hát hiszen hoznak a gyerekek olykor rengeteg finomságot, de olyan kedvem van, megfőzöm magamnak a sparhelten a pulickát, jó tejjel, slambucot...éljék csak az életüket a fiatalok...

-Szeretik Sanyi bácsit-mondta a Lány a rendelőből-Vigyáznak magára,ez így van rendjén.

-A feleségem 2003-ban távozott el közülünk, jó asszony volt-mereng az öreg.-Van három gyerekem, jobbnál-jobbak, a Jóisten ezt az ajándékot is megadta...

Lomhán fékez a busz a kopott kis buszmegálló előtt.Öreg hátrapillant, mozdulata nehézkes, de mosolya ragyogó.A lány a rendelőből követi pillantását, egy másik szálfaegyenes öregembernek szól.

-Adj'Uramisten, esőt!-kiáltja messzehangzón Öreg

-Szolgaűző időt!-felel rá a másik, tekintetükben megértés villan, Sanyi bácsi szinte könnyedén lép fel az alacsony platós buszra.

-Tudja, kedvesem, azért köszöntünk így egymásnak, mert a gazdaságban voltak lustább teremtések, szolgálók-így mondtuk-voltak szorgalmasabbak, és a lustácskáknak is kellett pihenni valamikor...

A Lány a rendelőből megértőn mosolyog, milyen furcsa és egyszerű mégis-

-Le kell szállnom, Sanyi bácsi-búcsúzik egy könnyed érintéssel, tudja, hogy mennyit jelent az idős embereknek az érintés-Jó egészséget kívánok, és találkozunk a rendelőben, hamarosan...

-Hasonlókat kívánok, kedves-emeli zsírosan kopott kalapját Öreg.

-Tessék...tessék vigyázni magára!-néz vissza a Lány a rendelőből, talán már maga sem tudja,mit akar ezzel mondani, furcsa aggódás szúr a szíve környékén,de mennie kell-

-Vigyáznak rám...-bök fölfelé az öreg, halkan kuncogva, és tényleg-

menni kell, sok a dolog, sok a gondolkodnivaló, szürreális éjszakáikat ki fogja megírni?...meg aztán az  a lány Hollandiából, akinek ma vékony fehér karjából vért vett,micsoda édes mosoly,ahogy a szemébe hullott szőke haját félresöpri, a fogai kicsit előre állnak, vajon ha megcsókolná, érezné?...

ó, hát ez ő

talán gyűlölnie kellene magát 

de nem tudja

Öreg és a busz lassan kifordul a megállóból, öreg integet, minden találkozás tanít valamit, gondolja a Lány a rendelőből, nem tudja, a  szíve darabokban, nem aludt három hete, de mégis mintha repülne

hisz ő mindenkit szeret

lebeg

tegnap belenézett egy nő szemébe, a Nő szemébe-vasárnap volt tegnap? és ma hétfő...és teste áthaladt a másik testén ismerlek mondta ez a tekintet de nem ismerlek

-ÉN  vagyok-

te

Otthon várja a párja

valóság

élni kell

De hisz ő él

él

köszöni

 

Csillag vagy nékem(Lány a villamosmegállóban)

2009.06.22.

Rá várt.

Micsoda büszkeség járta át szívét...

Könnyű júniusi szél sodort kósza sötétbarna hajszálakat gömbölyű nyakába,a mosolya édes volt, tűnődő és szelíd, a szeme...

Ő már látta ezt a tekintetet valahol.

Ó, egy igazi Nő...a Nő.A nő, aki gondját viseli a hadbaindulónak,aki letörli a verejtéket lázongó homlokokról,csendesen osonva borogatást cserélni,aki ételt visz búzamezőkön dolgozó urának,csípején átvetve a tarisznyát, benne a szilkével,ételt és életet...

Ismerlek.

Ismerlek ezer meg ezer éve.Tudom, ha férfi lennék, gyermeket szülnél nekem, és én olyan hihetetlenül büszke lennék,

-ragyogó titkom lássa a világ kettőnkből egy-egyből kettő magom éltető dicsőség beléd hullajtom

mint jó termőföld fogadd be tudom jó talaj leszel Anya-föld

Teremtő Erő

te voltál az, aki lábamhoz hajtottad fejedet annak idején-ezer vagy több éve? oly mindegy

szépséges szobor szeretőm

lépteid akarom hallani ajtóm előtt hajad bontsd ki ragyogón

készítsd templomod hisz enyém ebben nincs semmi rossz

Láttad júniusi éjszakán a könnyeket a szememben?hisz oly büszke voltam Rád megadó alázat halk vágy

mirtuszkoszorús kedvesem lépj a körbe tudod hogy akarom

hajts fejet ez

magasabb jog

szerelem

Ezer éve vagy több-gyűrűt húztam ujjadra-tudtad mit jelent, ugye?...

(Élet)

(Életem)

-pillanat elmúlt, lépj tovább, zsivaj villamos csilingelj

Rá várt.A Lány a villamosmegállóban, türkiz felsőben , fülében türkiz fülbevalóval,lenge nadrágban, a mosolya neki szólt, és bár tudna repülni, átfonni karját nyaka körül megadón de nem lehet-nem lehet?nem lehet....nyüszíts-világ elvetted tőlem

De a pillanat

ha csak eddig-

megérte.

Megérte.

 

A lovakat lelövik,ugye?!...

2009.06.19.

Én nem ilyen lovat akartam,Uram.

Én gyarló voltam egész életemben,Uram-mert hazudtam.

Én adtam kezemet,Uram ,testemet,boldog-boldogtalannak,Uram-de mindig más szemével láttam,Uram.

Két hete élek-és haldoklom-egyszerre

Uram.

Jött valaki, aki megmutatta az Utat a Fénybe,aki megtanított

-szeretni-

De keresztre is feszített egyben-

Most álmélkodva nézem vérző tenyeremet

szög járta át fájdalom

Uram-de hisz a kéz,amit fogok-enyém...

Énnekem nincs akaratom, Uram.

Nem akarom, hogy legyen,akarok nem akarni,és nem tudok akarni,és tudok

nem akarni-----

Lehunyt szemhéjamon át

vakító fényben

talán látom az utam,Uram.

és Őt

-talán nem ilyen lovat akartam,de a fájdalom az enyém, a fájdalom az övé, a kezem a keze, a szívem

a szíve-

az én bőröm selyem

s az ő vére csordogál

ereimben.

És nagyon fáj,hogy látok

-kényszerítesz,hogy kinyissam szemem-

és nem tudom nem kikapcsolni ostoba-semmirekellő telefonomat

-kalap levéve, ó Nagy Testvér!-

nem azé,aki akarja

én nem akarom

én nem akarom

fuldoklom

Név nélküli utcák

2009.06.15.

Hol vagytok név nélküli utcák

-gyilkosan kavargó portól lepettek-

rongyos utcakölykök maszatos arcából kéken világító szemek

lábuk mezítelen de szívük ártatlan és bár lehet elszívtak egy pár cigit mégis

tudják a titkot a

név nélküli utcákban.

surranó macskatalpak árnyak telihold -zsebekben bicska villan-

kiköp oldalra szeme sarkából duzzadó keblek halmát lesi olcsó nejlon topból kivillanó hasakat gyöngéd pihékkel egészen a szeméremdombig árván

hátát a málló vakolatnak veti, zsebében mag,

érzi, ágaskodik

de ez jól is van,így van jól

ő csak egy rohadt faszi, nem hisz a sok dumában

-a nőket falhoz kell dönteni,durva keze síkos ölbe mártózik bugyi nélkül

utána ujjait szagolja vigyorogva

de ez így jól is van

nagyon jól van...

a világa egy utcasarok melynek minden kiforduló kövét ismeri, apró repedéseket keze alatt

és sokszor eszik kenyérhéjat,hullott almát mindegy

szaros világ de

nincsenek kérdések-szabad!-

hol voltál, kinek, mikor, miért-játszmák,játszmák

ne, ez nem az ő világa

és nincs lakáskulcsa-mert nincs lakása, és senkinek nincs lakáskulcsa az ő nem létező lakásához

-igaz, a szívéhez sem-

NEM ÉRDEKLI.

várnak valamit tőle, talán

oldalra fordul, kiköp-ringó csípejű tizenkét óránál, haver!

ide vele, kezem alá, magamba gyűröm, felfalom!

nincs jobb a  szabadságnál,haver!

egy világ,amiben nincsenek kérdések, feltételek, csak ő meg a poros naplemente

na lép

-talán talál csikket a sarkon-

már nem fog megdögleni,megdöglött

de a lelkét legalább eladta az ördögnek

-jó életjáradék.

Nem szerelem,játék.

azt játsszuk, felnőttünk

pedig baromira nem.egyetlen élet.

na télleg lép, lyukas zsebéből mag hull,milyen jól jár vele valami francos madár.

 ő csak

egy nyamvadt csavargó egy tökéletes világban.

 

 

Botcsinálta szerenád

2009.06.15.

Rád gondolok!-

(mondták előtte oly sokan

hittel és hitetlenül

pergő vagy botló nyelvvel

vad vággyal vagy csak tétlenül-lustán mert nem érezték a szó erejét

igaz hatalmát)

én magamra is gondolok de két szívdobbanásomból az egyik érted szól már.

Rájöttem, nem akarok meghalni.

Nem hittem,hogy a világon minden összeér-csak leírtam szomorún

de most már tudom

tudni szeretném,hogy a Földnek hol van vége, s vége van-e egyáltalán

hogy felhőkbe tudok-e szökkenni,és lustán nyújtózni,miközben valakit lentről várok-mert egyszer úgyis eljön a kedves-

hogy a sárgarigók térnek-e aludni,hol hajtják álomra apró-rebbenő fejüket

hogy Anyám kezén az erek már szelíd patakként merre sodródnak csöndes folyással-s hogy melyik milyen fájdalmat hordoz magában

hogy honnan jöttem én-belőle-e,vagy őseim írtak az életbe sámánbetűkkel varázslat-tisztán mert akarták hogy létezzem

hogy tudom-e majd haldoklók kezét fogva elkísérni őket az Úton, amely nem is olyan félelmes-csak a Játszma része

tudok-e féltőn s értőn feléjük hajolni,szemekben látni utolsó lobbanást,tudni,hogy ajándékot adtam nekik, holott

nem tettem mást, csak

mellettük voltam huszonegy fénylő grammot szívükből kiereszteni

akarom tudni

hogy öledbe olvadni nem csak álom-e levendula-kacagás bíbor-folyók messzi sóhaja

hogy a Tenger befogad-e kettőnket lomha ölébe-de csak miután homokba írtam szívem minden titkát,egyetlen szó-neved-

hogy tudnánk-e együtt élni fehér zsalugáteres kék falú házakban

(reggel kávé kelt majd, s egy darab kenyér.én sütöttem,kezem liszttől harmatos.duzzadt szádon még ott az álom, csókok temetőjének vidám kapuja.fehér  a tested,mint a hab-te is tengerből születtél?gondolom, s egy pillanatra leülök ágyad szélére, végigsimítom erős combjaid,telt melled.milyen szemérmetlen vagy-gondolom mosolyogva-ezek a combok még nem is oly rég vágyam szorították...felkelsz-első pillantásod enyém,én megnyugszok-hát élsz,élek,

s ez elég.)

hogy szorítanád-e kezem,ha földön szülnék némán belülről kántálva mint indián asszonyok törölnéd-e homlokom

s utána létünk csúszós folytatatást hogyan fognád karjaidba-mint apró szopós malacot rózsaszínűt élettel telit(igen, ő is élni fog, tudom)

hogy meg tudnád-e bocsájtani bűneim-mert nem tudtam mindig egyet szeretni-

hogy néha csalfa voltam,csapodár, kacér nőkkel szépekkel s csúnyácskákkal csak mert déli vérem folyvást hajt bár erre nem vagyok büszke

hogy igaz vagy-e s nem egy álom

(mert azt hiszem, ha fölébredek, rideg vekker fogad majd,és a valóság-botorkáló lábam párás nyoma a fürdőszobában,hajnali karikáim szemem alatt)

hogy lennél-e

társam

(egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban)

társam a Halálban

(annyi mindent akarok tudni, azt hiszem, nem éltem még eleget)

majd egyszer megírom.(már ha jómagam is nem csak betű vagyok,egy a sok közül-de hisz ez sem baj...)

hogy lesz-e valaha múltunk, albumaink,mit ropogó rőt tűz előtt tudunk majd mutogatni unokáinknak

(nézd, kincsem,ez itt nagyanyád s nagyanyád.Egyikőjük mindig tudta, hogy vágyai nem férfiaknak szólnak,másójuk csak a lélekbe lett szerelmes,aztán rájött,hogy a Jóisten női testben engedte a Földre, de akkor már mindegy volt.)

hogy gyermekem szeretni fogod-e(nagy rejtély!egyszer-sokszor- már megégettem magam, nem szerették lényemnek eme csöpp nyúlványát, ki belőlem jött, és nem engedhetem el sokáig kezét.)

és hogy...

de azt hiszem, túl kíváncsi vagyok

hajnalodik dolgoznom kell kávé rotyogj a tűzhelyen láb hajtsd a biciklit kéz szaladgálj fekete billentyűkön csak szívemet hagyjátok most mert

úgysem lesz sehol

-csak nálad-

még aranylakattal zárva a Könyv-a Könyvünk-mit talán közösen kell megírnunk, és még azt sem tudom, hol a kulcsa-van-e egyáltalán

de tudni szeretnék-

mindent...

(összefolynak a betűk a szemem előtt, nem tudom,hol a kezdet s a vég,mennem kell, tábor gyerek levelek feladni ribizli pattanj kosaramba borsó kacagva bújj bölcsődből holnaptól tanulok kémia vár az egyetem és vár a fájdalom mert elengedek valakit akit nagyon szeretek de nem biztos nem tudom hogyan kell)

botcsinálta szerenád tudom

de Tiéd

mint mindenem mától.

Vertigo

2009.06.13.

nem,kösz,nem kell kávé hamar felébred

bedob egy mosást ez mindig megnyugtatja-kicsi mosómedvém,mondta neki valaki a múltjából-

 

nyugtalan ritmust dobol a szíve-vágyad hatalom-

érintésed szelíd lankákon égigér

tenyered alá bársony-csípő simul készségesen

holdbéli táj a testem-bolyongd be, talán

ezt akarom

tele van sebekkel

ismeretlen utazó

ne csak a felszínt lásd-ugye nem?-kell hozzá térkép?

nem vagy bűnös kicsi fecském

csak

én

rettegek

Hold me,thrill me, kiss me

2009.06.13.

Az Isten valójában

sosem volt jó hozzá

Angyalként küldte erre a nyamvadt világra

de arccal lefelé a sárba érkezett-valaki baromi nagyot taszított rajta

s mire kinyitotta vértől ragacsos szemhéját már

ördög lett

nehezen tápászkodott fel érezte a tagjaiban a fájdalmat görcsös kínt

hasogató feketét,gyűlölet-vöröset

körülötte emberkezdemények,elvetélt porontyok jajgattak

-nem érzett szánalmat-

ujját göcsörtöset szemgödrökbe fúrta agyakon keresztül

tátongó torkokon át dobogó szíveket morzsolgatott sátáni markában

piactéren lángnyelőket látott lángot nyelt ő is parazsat gólyalábakon lépegetett

szöszke kislány csontja roppant hang bennakad halál-lehellet

-még hogy a szerelem magasabb jog-

talán

egyedül a gyűlölet

de ő ezt nem tudhatja nem ezért küldték a Föld nevű bolygóra ahol mindenki keresi a saját igazát

magányos farkasként

ő csak egy leprás

nevetett magában-talán ezért él, embereket tönkretenni

genetikai hulladékként vegetálni

anya-csecsről leválasztattni hogy a másét szophassa mohón

mert neki semmi nem elég

semmi

nem akar szeretni

kéretik ezt tiszteletben tartani

 

 

Medvecukor

2009.06.12.

Ma hányan csapták rá a telefont?Ma hány embert bántott meg, hányan sodródtak a semmi szélére miatta

de hisz ki ő?

 

az isten...-káromkodna, de nem lehet, mert egy lány, kinek ma medvecukrot vett, megtiltotta

látja a lányt, nevetségesen botladozik a szakadó esőben, tolja a biciklijét, amit nem kellett volna a papára bízni-ilyenek ezek a férfiak, megbízhatatlanok-mert elromlott a váltója,arcát odatartja a nyúlósan hideg esőcseppeknek,és sír-és nevet-és sír -és nevet,és ő annyira de annyira

félti

                    

                                megvadulnék, ha hozzám érnél

                                tengerzúgás, nyugalom, hazatalálás

                                ezt sosem kaptam még senkitől

 

nem akarok gondolkodni

csak a Rivotrilomat

akarom

én nem akarlak birtokolni

vágtass, kicsi, vágtass

szabadon 

egyszer majd meg akarok halni

de csak kíváncsiságból,hogy lássam, mi van odaát

 

 

 

                              Jah,édes, nekem lesz még

                               egy pár köröm, úgyhogy lécci

                              várj meg egy felhő szélén

                              -lógáznád a lábad és

                                mosolyognál-nézd már megint

                              visszaparancsolták ezt a lököttet    

 

Egyszer egy lány

azt kérte tőlem fogjam a kezét

az úton ami a halálhoz vezet-

nem tudtam megtenni

ma már tudom, a legmegtisztelőbb kérés

és a legnehezebb                

                              

 

                               tudod,mi a fura? a szívemben

                               van a vágy nem a testemben

   

Hol voltál ennyi ideig?34 felesleges 

év

és te

gyerek vagy

meg akarok halni kicsit

aztán majd visszajövünk, de előtte dolgozzunk egy kicsit

Spanyolországban, jó?

 

 

                                   Tudom, hogy félsz

                                    én is-de már akkor meg akartam

                                   csókolni a sebhelyed amikor először olvastalak

                                    nem tehetek róla a lelked a másik felem

                                    azóta bennem élsz

                                    menjünk, amigo,menjünk Spanyolországba

 

 

Édes kicsi medvecukrom

bolond lány

elvitted a lelkem,fecske

a csőrödben egy pillanat alatt

most csak nézek az égre

hátha sokáig nézem

csillag leszek, fecske-

vagy Ange...

érzed?

Narancsillatú a kezed,kedves

Hullanak ránk a csillagok

Éget, de nem bánom--------------------

                                   

 

                                  

Dios es testigo

2009.06.11.

A bal lába középső ujján hólyag van.Kicsi hólyag, előző nap ugyanis játszani akarta a Nőt,és tűsarkú cipőt húzott, amiben aztán végigtáncolta az elalvó város macskaköveit-egy lánnyal, akit nagyon szeret még mindig,aki a lélegzete része, az élete része,a múltja-a jövője...a múltja...a jövője...

Kicsi hólyag. Milyen nagyon tud fájni.

Sebtapasz kéne rá-nézegette reggel a lábát, milyen aranyos lába van, mint egy gyereké.Nincs itthon sebtapasz,nahát, ez muris, hisz ápolónő...

Szeme alatt lila karikák, egész éjjel ült a gép előtt, Enya énekelt valahol a vízesésben, zuhatag-ragyogó, szivárványillatú, törékeny hangjával,Enya jó volt hozzá, elvitte a vízesés alá, kimenekítette innen-már nem sokáig bírja

mindegy, ő akarta, hogy így legyen

-illetve nem akarta-

A dolgok csak jönnek, megtörténnek...

Karcsú sziluett a megtört éjszakában

Hirtelen elakadt a lélegzete, ahogy az üres szobába belépett, az ágynemű összegyűrve, párja sehol,áll a konyhában az ablak előtt, meztelenül.Milyen gyönyörű teste van, milyen feszes,csupa életteli izom, karcsú, mint egy gazella, izmos, nyomot hagyott rajta a sokévi sport, katonaság.

Bagószag járta át a lakást, kedvese kezében fölparázslott a gyűlöletes azték találmány

-villanásszerűen lobbant benne a düh,de el is múlt nemsokára.

Érezte,hogy baj van.

Átölelte, hátulról, vágyainak hajdani nyoma éledezni kezdett, de a lelke...

Nézte a párja feszes arcát, kiugró arcélét,ő volt valaha az ő Indián Hercegnője.Milyen szép még most is.

-El kell adnom a lakást-szólalt meg,fakó volt a hangja,mint a szobában a tapéta, mit gyerekkezek marcangoltak

-Nem tudom fizetni a részleteket, most, hogy nincs munkám...

Álmok, hol vagytok?...Ő-itt akar hagyni mindent, egy szál hátizsákkal nekivágni a világnak, ragyogó mosolyokat fotózni, látni nyomort, segíteni,sárból fényre születni-

Felelős vagy azért, amit megszelídítettél.

Látja a párját,kicsi cigánylány, az intézetben sokan verték, apró, maszatos markában vajas kifli csücske, látja, ül a wc-ben, arcát az ablak felé fordítja, tudja, hogy valaki eljön majd érte, aki kiviszi az intézetből,nap zuhog barna bőrére

"Az anya  nem alkalmas a nevelésre, a kislány szívbetegséggel született, tekintettel a körülményekre, állami gondozásba helyezem..."

ó, ez a nyavalyás szív

csak

ne

dobogna

-Miért sírsz?..

-Sajnálom a lakásodat..tudom, hogy milyen sokat jelentett neked...

-Nincs más megoldás.

-Nem baj,ezért vagyok itt neked...segítek, mindig segítettem, hisz tudod...

Megoldjuk, és ő hisz ebben, hinnie kell.

Egy kicsi ház vár rájuk valahol a város szélén,a kettőjüké, a kertben répa-saját termés!-petrezselyem,paradicsom,fával akar tüzelni, saját készítésű túró, sajt, pár kapirgáló csirke, csak a tojás miatt...

Lobogó pipacsok a határban

Távolban felnyerít egy ló

szabadság

talán elviszi messze

messze a szíve után

-El fogom adni a lakásomat-szólal meg határozottan-megvan a megoldás,te is a tiédet, a kettőből csak össszehozunk valamit, aztán,majd ha megkapod a pénzed..

Kedvese már lelkesebb,veszünk neked laptopot, úgyis tudom hogy vágysz rá, meg Adidas melegítőt,meg futócipőt, meg...

Vágyak árnyai táncolnak az ágyban, abban az ágyban, ahol oly sok boldog percet töltött el, keze ragad a síkosítótól

-Miért sikerült ilyen nehezen?...-néz rá kedves gyanakvón.

-Ó, hisz fáradt vagyok-csúszik ki száján könnyedén a

-hazugság-

 

Angyalok vigyázzanak álmaidra.

Tedd, amit tenned kell.

Járd az utad, ami kijelöltetett.

Nem a te szemednek látása

nem a te szívednek

hamvai

keresztfa

vagy a messzi mindenség

Pax Deorum.

 

 

 

 

Lángragyúltan

2009.06.10.

Ül a szobában

őbenne magában

ül a szobor

még csak tizennégy

hamvas bőrű árnyait még nem hagyta maga mögött

ajtón girbegurba-ki-itt-belépsz-hagyj-fel-minden-reménnyel-gyerekkéz

anya szól-vajas kenyér retek hó vége van vagy tejbegríz?

miért gubbasztasz kislányom nyár van

ha tudná

anya harmincnégy vagyok eltelt húsz év

az élet talányos játékot játszott velem

elhitette hogy érek

valamit

is

Ül a szobában őbenne magában

ül a szobor

 az a hajdani

bilincsbe vertél

véresre markolom a levegőt csak mert nem vagy

mellettem

Lángragyúltam.

te tudod nem gondolok sokat a lányról aki bennem él

alszik-kel-játszik-játssza hogy boldog-

Létem lenyomata vagy.

Lépj-lépek én is élj-élek én is-ölj-és én megöllelek

Asa es la vida

a többi?

nem érdekel.

 

 

 

Kegyvesztett(és mégis a fényben...)

2009.06.05.

Ő-tulajdonképpen mindig pillangó szeretett volna lenni.

Harmat-szárnyú, szivárvány-átlátszó,gyöngypergető, száraz-faág kézfejre ráröppenő, leheletnyi villanás,színes szélesvásznú álom, álma valakinek-

ilyesmiken törte a fejét, amikor a vízesés felé baktatott,kicsi,tömzsi lábait egymás elé rakosgatva.Egy-kettő,egy-kettő-dúdolgatta magában orrhangon,miközben az ormányát nézegette, ezt a kiálló valamit, amivel sosem tudott mit kezdeni.Hát, ez ő.Kicsit száraz a bőre, ezer-ráncú, szürke, szemében ártatlan butaság, nagyok a fülei-lapátfülei vannak.

Ő csak egy kiselefánt az őserdőből.

na jó, nem lehet mindenki tökéletes, kiselefántoknak is lenni kell, meg nagyelefántoknak, meg sziszegő kígyóknak, meg sunyi-ugrándozó majmoknak,akik folyton kókusszal dobálják őt, meg gyönyörű papagájoknak is kell lenni, ezerszínűnek, rikácsolónak, meg...pillangónak is...

Anyukája-az anyák már csak ilyenek-folyton vigasztalta őt.Meglásd, megtalálod a párod hamarosan...és olyan, de olyan szorosan ölelte magához az ormányával, hogy Kiselefánt sose lássa a könnyeket a szeme sarkában.Anyuci..-gondolta Kiselefánt.

Apa?...Apa már elment.Öreg volt, tán ezer éves, vagy több is...úgy tűnt neki, hogy a világ tőle kapta a folytonosságot, a Nap azóta sütött...mindig megvolt mindene.Makacs volt az öreg, de mindig, mindig megszerezte,amire szükségük volt...Kiselefánt most látta a papáját.Megbocsájtotta valaha is, hogy...mindegy.

A világ lassan hömpölygött, napra-éj, éjre-nap-az öreg egyszer csak föltápászkodott,nehézkesen, méltóságteljesen

-Elfáradtam-szólt.

Mindannyian tudták, mit jelent ez.

Kiselefánt lehajtotta fejét.Nyüszítő hang szakadt fel torkából-anyja szorosan ölelte, mint mindig, ha valami igazságtalanság, vagy sérelem érte-

-Apa,még nem mondtam el, hogy...

-Tudom-mondta az öreg egyszerűen-Mindig is tudtam.Én is nagyon szeretlek.És nem baj, hogy más vagy, mint a többiek.Ám most elérkezett az időm.

Csak öreg, széles hátát látták,ahogy ballagott az elefánttemető felé-

-Apa-nyüszített Kiselefánt-Apa!

-Hagyd-súgta anyukája-Ezt egyedül kell végigcsinálnia.

Apa elment, és akkor Kiselefánt már nem lehetett a régi.A világ állandósága megszakadt...és ő nem,nem tudja elfogadni, hogy nem olyan, mint a többiek,és nem tudja elfogadni, hogy a Teremtő nem szivárványos-szép pillangónak teremtette, és hogy van egy TITKA-

a vízesés várja őt,olyan könnyű lesz

mert most káosz van a szívében

Bandukolt hát tovább.

A vízesés gyönyörű volt.Ezüstös ködfátyol tárta szét ölét, hogy megmutassa féltett kincsét...az Élet bölcsőjében találta magát,szitakötők járták kegyvesztett táncukat a robajló víztömeg felett,gömbölyded sziklák hátán áramlott az éltető folyam...

Itt,itt!-dobolta Kiselefánt szíve.-Ha már meg kell tennem...

Óvatosan a part szélére lépett, mert azért Kiselefánt szerete az életet, és bízott...már nem tudja,miben bízott, de halványan rémlett,hogy...mi is?töprengett?Mi az, amit keresett?...

Amint így töprengett, suta lábai megcsúsztak a nedves köveken, és Kiselefánt szép lassan a vízesés felé csúszott.

-Atyaég-Hát, talán nem is gondoltam komolyan-morfondírozott magában.

-Tulajdonképpen-gondolta a következő állomásnál-élhettem volna még

-Meg aztán-dúdolta, miközben lassan elnyelte a víz-Talán nem is legjobb módszer, de ha már így kellett lennie-

 -De azért-fuldoklott lassan-talán...

Ekkor Kiselefánt lassan a hátára fordult estében, és szembetalálta magát az Éggel

Az ég-olyan volt, mint máskor-szelíd-kék, sápadtan mosolygós,őt nézte, és Kiselefánt az eget.Kitárta füleit, hatalmas lapátfüleit, amit oly sokáig haszontalannak, idétlennek talált.

Lebegett.

Beszívta magába az Eget.

Tökéletes pillanat volt.

-Juhhé!!!-ujjongott-Repülök-énekelte-pillangó vagyok-fordult egyet röptében-éljen!Mindig

erre

vágytam

Minden táncot járt.

Életében először boldog volt-elfogadta magát-olyannak, amilyen-pedig ő csak egy

KIselefánt az őserdőből

De mint minden utazásnak, mint tudjuk, ennek is véget kellett érnie...Kiselefánt a popsiján landolt, a vízesés szélén.Bambán pislogott,már nem is értette igazából, miért akart meghalni, mert igen-meg akart halni.Az egyik fa széléről egy ostoba maki vágta fejbe kókusszal.

-Na igen-dörmögte Kiselefánt-minden úgy van, ahogy lennie kell.Hisz semmi nem lehet másképp.

Hirtelen erős ormány fogta át.

-Anyuci...-visított fel Kiselefánt-Anyuci, hát te nem hagytál magamra?...

-Kis buta-dörmögte anyukája-Hogyan is tehetnék ilyet?Gyere, menjünk haza.

Kiselefánt-ormányában egy banánnal,merthogy nagyon szeretett enni-oldalán anyukájával, hazafelé ballagott.Az őserdő várta.

De Kiselefánt már tudta, hogy sosem lesz a régi.Mert a pillanat, amit a levegőben töltött, ahogy magába szívta az ég kékjét, fölolvadt a végtelenben,örökké az övé marad...

Tudta, hogy rendeznie kell magában dolgokat,érzéseket, de azt is tudta, hogy ő már mindig erős marad

pedig ő csak egy Kiselefánt az őserdőből

de egyszer

egyetlenegyszer

Pillangó volt.

 

Gábornak

2009.06.01.

Szia!

Ezt 2004-ben írtam, egy készülő"könyvem"egy fejezet lett volna, természetesen, nem fejeztem be, mint semmit:)))

Csak azért küldöm, hogy nevess is egy kicsit,és tudd: lélekben veled vagyok...Ange (Ui: arról az évről a mai napig nem tudok írni...ja, és bocsánat, de nincs formázva a szöveg, kicsit muris így, de ez van, már fáradt vagyok hozzá:))))

Már jópár hete nem lehetett szólni hozzám. Telefonon kértem időpontot egy neves természetgyógyászati klinika háromdimenziós ultrahang vizsgálatára. Amikor lettem a kagylót – pontosabban szólva kinyomtam- az idő hirtelen mintha más dimenzióban kezdett volna létezni. Csak ültem és néztem magam elé, éreztem, mozdulataim lelassulnak. Hogy lehet ezt elmagyarázni valakinek, aki ezt nem élte át…
Persze nem adtam föl, mert természetemből adódóan örök harcos vagyok. A kórházban nem nagyon csíptek a nővérek, mert mindig mindent megkérdeztem, és nem nagyon csípett az orvosom sem – a tekintélyes mennyiségű libamáj és egyéb juttatás mellett, amit apu szolgáltatott neki – mert képes voltam a lehető legváratlanabb időpontokban és helyeken felbukkanni és betegségem természetéről kérdezősködni; sőt mi több, időt kértem egy olyan helyzetben, amiben legtöbben hanyatt –homlok menekülnek az áldott és éltető kezelések véd és bűvkörébe.
         Az adjunktus mélyen a szemembe nézett. ( Egyszer véletlenül egy kora délutáni időpontban érkeztem lakására. Sokáig csengettem. Váratlanul csoszogó, tétova léptekre lettem figyelmes. A bűzölgő, belvárosi kapualj felnyílt, s az adjunktus megállt előttem. Illetve próbálkozott azzal, hogy megálljon. A neves, mindig korrekt, elegáns orvos most lyukas pólóban, melegítőben fogadott, szemét fókuszálatlanul valahová a távolba meresztette, jófajta törkölypálinka bűze áradt az egész emberből. Kis híján a nyakamba esett, ám erőt vett magán, s megpróbálta mozgását koordinálni. Kevés sikerrel.
         Odaadtam az épp aktuális libamáj adagot, s elmenekültem. A kép, amit róla, s az egész orvostársadalomról kialakítottam, hatalmas robajjal a porban landolt. Számomra az orvosok mindig hősök voltak. A dokit sem tudtam másképp elképzelni, csak gyöngyöző homlokkal egy beteg fölé hajolva, amint épp megmenti, miközben telefonon épp egy szülést vezet le valahol egy távoli tanyán, esetleg maradék kezével egy mellkast nyit fel. Természetesen mindkét beteg pillanatok alatt felgyógyul, a kismama spontán, könnyedén megszül Doki utasításai alapján, a köldökzsinórt maga vágja el, a méhlepényt megsüti, majd megeszi. A Doki kisétál a műtőből, miközben lábába rajongó nővérek kapaszkodnak, a betegek sorfalat állva a folyosón lelkesen tapsolnak. Doki felemel, majd megcirógat egy csöppséget, akit szintén ő mentett meg valamikor. A gyermek anyukája ájultan összeesik.
         Doki könnyedén kisétál a kórházból, meghatódva tekint fel a Materre. Egyik válláról másikra helyezi hátizsákját, amelyben úgy tizenöt kiló szakirodalmat cipel nap mint nap. Hazaindul. Útközben pénzt ad egy koldusnak, stb.stb.stb.
Amikor apunak elmondtam eme tévképzetemet, harsány kacajban tört ki. Jobban mondva alig bírt beszélni az éktelen röhögéstől.
- Kislányom – mondta könnyeit törölgetve – nem mindegy neked, mit csinál az az áldott jó ember a szabadidejében? Amíg rendesen ellátja a feladatát… ők is csak emberek.
Apu biztosan nem olvasott a burn- out szindrómáról és hogy az orvosok körében mekkora az öngyilkosságok aránya. )
         Szóval Doki a szemembe nézett.
         -Barbara ( ez én volnék. ) – Ez egy hosszútávú játszma. Az idő fogja eldönteni, mi történik majd, s persze maga. Itt egy hónapon semmi nem múlik.
Nagy levegőt vettem.
-                               Akkor biztos megérti, miért nem veszem igénybe azonnal a kemoterápiát. Szeretnék biztos lenni abban , hogy jól döntöttem.
Doki kétkedve néz rám.
-Nem arról volt szó, hogy ez egy adjuváns kemoterápia? – kérdezem határozottan.
-                               Nézze – válaszol lassan, megfontoltan , miközben az ablakon túlra mered. Odakinn a fák óarany színben játszanak, a levegőben az elmúlás dús illata. Nem annyira félelmetes, mint gondoltam. Számomra nem. – Huszonnyolc évesen egy ductális invazív carcinóma nem életbiztosítás. Megérti ezt, ugye, hiszen szakmabéli.
-                               Igen, megértem. De ettől függetlenül ez az én életem. Sok múlik azon, hogy az ember kézben tudja-e tartani a dolgokat. Amíg úgy érzem, a dolgok nem sodornak el, amíg a döntés a kezemben van, esélyem van arra, hogy meggyógyulok. Doktor úrnak erről mi a véleménye?
A doki rámmered, tekintetében hitetlenkedés és még valami. Csodálat? Fittyfenét, gondolom.
-Egy hetet kap – közli velem kimért hangon, majd sarkon fordul és megfontoltan, kezét hátratéve távozik. Mégiscsak egy adjunktus.
JESSZOKÉ. Egy hét.
Győzelem.
         (Természetesen nem voltam olyan bátor, hogy ne vállaljam a kemoterápiát. Ám a döntés az én kezemben volt, s ettől a dolgok más hangsúlyt kaptak. Nem éreztem magam tehetetlen, kiszolgáltatott esetnek. Ember voltam, beteg ember, de ember.)
Arra riadtam, hogy a telefon még mindig ott fityeg a kezemben. Na jó, gondoltam. Akkor három hét múlva. Abba bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz, ha újra kell kezdenem az egész kálváriát.
 
 
 

Látom arcod

2009.05.31.

Te félsz a haláltól?

 

Már nem tudja, kinek mit mondott.Már nem tudja, kinek mit ígért.Már nem tudja, kinek hogyan adja oda lelkét-szívét-testét-

 

csak a négy fal maradt,álomtalan álmok,ül a monitor előtt,ki akarja okádni magából ezt az értelmetlen harmincnégy évet,beszívni helyette magába a Világot-Uramisten,mit csinált harmincnégy évig.Bőre alatt undok kígyóként tekeregnek az erek, kezd öregedni-de hisz ez az élet rendje-csak felébredne végre ebből a rossz álomból, amit ő életének nevez.Kicsik a körmei, szabályos, apró keze van-egyszer azt mondta neki egy lány...

Egyszer? Valamikor, talán a soha meg-nem-történt múltban?...talán nem is olyan rég?...

"Mondd ki!Kire gondolsz?.."

Vádló,gyönyörű, fekete szemek-EZ az élet

"Rád.Hisz erre várok már régóta."

annyifelé kellene tépni magát, annyi mindenkihez szeretne tartozni,hogy valójában senkihez nem akar tartozni,hogy valójában senkihez nem tartozik-

belép a vízesés örvénylő zuhatagába, vad-nedves illatokat lélegez be mélyre, arcát odatartja a csorgó áldásnak, zuhogó tisztulás

lenne végre

tiszta

De hisz csak a zuhany alatt áll.

párás tükörben nem látja arcát, olyan-amilyen testét,nem is akarja

hisz nem is akar látni

El innen!Őserdők mélyére bújni,küldetést teljesíteni, segíteni,hisz mindig is ezt akarta, ez volt élete álma, célja...

legalább lenne értelme

mert így---

 

Angyal

 

Látom Arcod

csak a magamét nem

 

Esküvő,esélyegyenlőség,és eladom a lelkem egy diplomáért(Zűrös napok 2.)

2009.05.24.

-Te figyu má'-könyököl lazán előre a hintón húgom vőlegényének tanúja,miközben a rágóját messzire köpi, Ray-Ban napszemüvegét feltolja homlokára-Miko' jön má'az a falusi turizmus része, amikor betyárok lépnek fel, meg ilyen falusi idill dolgok?...

Zötyögve indul meg a három hintó, hátam mögött Kölyök anyámmal, előttem állapotos húgom feszít vőlegényével,haja kontyban, csillog-villog,akárcsak ujján a vadiúj karikagyűrű...szemlátomást boldogok,a srác velem szemben állt a házasságkötő teremben, atyaég,ha valaki ilyen szerelemmel nézne rám, odaadnám érte a fél karom...

Felhúzom a szemöldököm,megpróbálok hátranézni, közben trappolunk drága kisvárosomban,a lovak aranyló port kavarnak a naplementében, fél szemmel látom, hogy Kölyök büszkén feszít anyám mellett-

-Khm-próbálom a lenéző hangsúlyt helyretenni-Engedd már meg, hogy elmondjam,ez nem falu, már nagyon régóta város vagyunk, meglehetősen sok értékkel!Van például termálfürdőnk, skanzenünk, múzeumunk,nem utolsósorban innen jöttem el 15 éve,és ezt nem szeretném elfelejteni!..

-Jóvanmá'-huppan hátra a pesti vagány csávó, felgyűrve márkás zakójának ujját,valahonnan újabb rágót gyömöszölve szájába-Csak aszittem, ez olyan...tudod,na!Szal nem akartalak megsérteni, na,érted!...

Nem érdekel.Tekintetem anyámat keresi,előző este felhívott.

-Kicsim-csuklott el a hangja-Karcsi bácsi meghalt ma reggel, de húgod nem tudja, ne mutasd előtte,ez az ő napja!...

Karcsi bá'anyu egyik testvére,a tíz közül-már csak négyen vannak.

Vágtat a szívem,napok óta nem megy 120 alá a pulzusom.

-Részvétem...-dadogom-Anyu, jól vagy?...

-Nem, nem...nem vagyok jól...hónapok óta erre a napra vártam, és most egyik szemem sír, a másik nevet...

A vendéglőben a dunántúli rokonokat egy oldalra ültetik,az ifjú férj rokonait a másikra,mind pestiek.Nézem az unokatestvéreimet,sokan vannak,ölelgetjük egymást-ritkán találkozunk.Nem egy dr.van köztük-szakgyógyszerész,történész, jogász,ketten külföldön dolgoznak, egyik hegedűművész, másik bölcsész.

-Mama megint kórházban van-súgja oda gyógyszerész unokatesóm-Nem sok van neki hátra....

Mama(apám anyja)igazi cigányasszony, aki szült tíz gyereket,és sokszoknyában rágta a bagót a tornácon, én is ivadéka vagyok, áldás és átok ez egyben-ám ezek az értékes-értelmes emberek mind neki köszönhetők...Apám már csontrészeg, nem sokszor láttam így, nagybátyáim is, most látszik rajtuk, hogy romák...Nagynénéim csendben üldögélnek, úristen, nézem az arcokat-hogy megöregedtek...

Keresem a tekinteteket,mostanában radarként szolgálnak számomra.

Mennyi fájdalom van mindegyikben.

Anyu pörög, nem lehet leállítani, egyfolytában sír, Kölyök tüneményes-"Ez az első nyakkendőm!Én vettem!"...táncol mindenkivel, mosolygok, milyen botlába van,és milyen gyönyörű-a pesti banda tombol,egyfolytában hordják az ételeket,a húsleves aranyló sárga, gyöngyözve verejtékezik apám homloka, büszke-ugye milyen szép a lányom?-ragyogja mosolya,Édes Mostohámon lágyan csendülnek a fukszok,a szemüvege vadiúj, a fogát csináltatja,mívesen megrajzolt szemöldökök ereszkednek meg, értő kéz rajzolta smink folyik az arcokon,rágnak, rágnak, párás italokat kortyolnak,rubintot,türkizt,smaragdot-

és mögötte ott az Élet, guggol,csendesen, szúette-rágta-fáradt lelkekben

Egyedül vagyok, illetve Kölyökkel, a páromat nem hívták meg.

Szépen gyűlik a pénz a kosárkákban, húgom ragyog,igazi jó menyecske, repülnek a jól bevált mondókák a vőfély szájából,nős férfiemberek röhögnek bután,csókot rég nem látott szájukban ostobán dűlöngélő fogakkal-mohó tekintetek méregetnek, látják, hogy nem kísér senki, préda vagyok,mint mindig,a pohár akkor telik be,amikor az örömapa jól megszorongat"örülök, hogy találkoztunk"címen.

Nyelek egy nagyot, ez nem az én napom, nem szólok semmit.

-Anyu, megyek,csomagoltass egy kis süteményt a drágámnak, jó?-Anyu méltatlankodva áll fel, Kölyök álomittasan borul a vállamra,hát, semmi nem lett a nagy buliból, mosolyodom el, pedig hogy készült rá, és még csak éjfél,alszik már.

Akkora fájdalom van bennem megint, hogy akár tűsarkúban nekivágnék a 120 km-es útnak, csak hazamehessek.

Apu hozott el az állomásról előző este bennünket.Subaruja van, vadiúj, Kölyök persze rögtön kiszúrja, én nem.Automata váltós-susogja a fülembe.

-Fáradt vagy?-kérdezi vizslatva.Most vállaltam el egy szociális gondozói állást, felelem,másodállásban.A kettő majd talán kitesz egy fizetést.Nem akarok vele beszélgetni, Kedves miatta nincs itt.-Mit tehetnék érted?-kérdi.-Mit tehetnék azért, hogy teljesüljön az álmod?

-Ez a vonat elment, apu-mondom-34 vagyok,nem leszek már orvos.

Az autó puhán kanyarodik be a városba,kellemes a légkondi,naptető is van.

-És mi lenne-kérdezi, nem néz rám-ha otthagynád a munkahelyedet, finanszíroznám a hat évet, nem kellene, hogy dolgozz?Végezd el az orvosit.Legalább lesz, aki öregkoromban ápoljon.

Megbokrosodik a szívem.Tudom, hogy képes vagyok rá.TUDOM,hogy jó orvos lennék.

-Úristen-suttogom rekedten-ez komoly?...

Oldalra nézek, méregdrága szemüvege mögött mintha könny csillanna, persze lehet, csak a nap süt olyan fényesen.34 éves a lányom, orvostanhallgató.Miért, és Patch Adams, a bohócdoki? És Dr.Csókay, aki ötvenvalahány évesen lett világhírű agysebész?...Még 30 év áll előttem aktív orvosként...

Lehetnék belgyógyász, jó diagnoszta lennék, vagy pszichiáter, vagy...

-Egy kérésem van-folytatja az öreg-Ne válaszolj azonnal,gondold át.

Hagyj fel az életmódoddal, ugye érted, mire gondolok?...

Most ki-kihagy a szívem,á, csak szimpla ES, extrasystole, sokat fogytam, meg fáradt is vagyok-

Kölyök hátul bámészkodik, semmit nem ért az egészből, a fények selymes-lágyan folynak le a szélvédőn, íme, az apám-hihetetlen, de még mindig szeretem,

-Apu-nyelek egy nagyot-Nem akarok egyedül megöregedni.

-Arra még van időd-fékez le hatalmas házuk előtt-erre már nincs.ez az utolsó lehetőséged.Gondold át.

Már talán nem is fáj semmi.

Apu előttem ballag, a fenébe, hát hogy lehet ilyen konok?

Rozsdás késsel nyiszál-reszel le az énemből falatokat.

KI vagyok?Hol vagyok, honnan jöttem? Merre tartok?

Dokikám-állok fel képzeletben jövő szeptembertől a gép előtt-Kösz mindent, egy pár év múlva találkozunk-kollegák leszünk most már valóban.Talán többet érek 68ezer forintnál.Nettó.

Kölyök 16 lesz,én 40...az nem kor...látom Kedves mandulavágású szemét,elhiszed, hogy nem hagylak cserben? Elhiszed, hogy nem akarlak bántani? Elhiszed, hogy

 

szeretlek

Állunk a házasságkötő teremben, mindenki ott van, a barátaim, Roberta drága, fehér öltönyben, te leszel a tanúm, elvállalod?

Ragyognak a szemek,anyu sír, de a boldogságtól,Kölyök is ott van,már nagyfiú, egy lány kezét fogja, apu is ott feszít, marha öreg már, de milyen jól tartja magát!Édes Mostohám tekintetéből megértés sugárzik,a banda tombol, szivárvány zászlók lebegnek-

akarod-e...

igen

igen

-Csókot, csókot, csókot!-tapsolják, és én megcsókolom

a Nőt, akit szeretek, és akivel le akarom élni az életem

Mert miért is lenne más?

Tényleg, miért?

Vacogva állok a vendéglő előtt, tűsarkúban,hazafelé indulok, Kölyök már otthon alussza a tíz évesek álmát.A sminkem nem folyt le, hajlakkal fújtam be az arcom, talán a mosolyt is ráragasztottam,kezemben egy tálca süti, a lánynak,akit mindig bántok, pedig szeretem

Húgom már férjes asszony, elmúlt éjfél,piros menyecskeruhában táncol odabenn, kislánya lesz

minden egyes szívverésem az elmúló időt hirdeti

percre-perc-napra-nap-évre-év

Doktor...én...

bár ne én lennék én

Valaki nyúljon be a mellkasomba, és tépje ki a szívem, mert nagyon fáj.

 

Számvetés

2009.05.06.

-Az én anyukám szőke hajú, magassága a korához képest megfelelő...

A teremben robbanásszerűen tör ki a nevetés mindenkiből.A mosoly alanya egy szőke,nyurga kislány.Tíz éves,negyedikes.Meglepődve néz szét, rajtunk, a tanítónőkön,a társain...Szája remeg, nemsokára krokodilkönnyek hullanak a szeméből.A tanítónő folytatásra buzdítja.Körbenézek.Minden "anyuka"szeme könnyes,sajnálják a kislányt, aki még nem érti, hogy nem kinevetjük,és hogy milyen jóleső egy gyerek szemével látni a világot.

Kölyök az első sorban áll.Zavartan húzogatja magán az inget, tekintete az enyémet keresi.

Nemrég a fül-orr-gégészeten voltunk.Elmagyaráztam, mit csinálnak majd, elmondtam, hogy nem lesz fájdalmas, csak kellemetlen,és hogy végig vele leszek.Izzadt lapáttenyér szorította kezemet érzéketlenre.

-Mindig velem leszel?

-Igen...legfeljebb majd a nászéjszakádon nem...-mosolygok-Ameddig szükséged lesz rám, kicsim.

-Jó-hangzik a válasz némi töprengés után-Anya!...Ööööö...Mi az a nászéjszaka?

-Nézz utána a neten-kuncogok.

(Pár nap múlva a legördülő menüben látom majd a www.naszejszaka.hu oldalt beírva..:)))

Kölyök fogalmazása következik.

-Az én anyukám hosszú barna hajú, kék szemű.-Kis kuncogás a teremben, ugyanis a mű írása óta a hajam szőke és rövid.Kölyköcske zavartan néz fel egy pillanatra.-A munkája a hobbija egyben,orvos mellett asszisztens.Érdeklődése az orvosi dolgok, felfedezések.Szereti a jó illatú ruhákat, és ha mindig el van mosogatva.Szeret velem veszekedni.Hibája, hogy mérges lesz, ha nem rakunk rendet.

-Szeretem az anyukámat, és nem cserélném el soha senkiért.

Kölyök!!!Ez az első anyák napi ünnepség, amikor nem tudom visszatartani a könnyeimet...

Lurkó visszalép...csak a szememmel üzenem:én se téged.

-Az én anyukám rövid fekete hajú, a szeme szikrákat szór, ha mérges, ragyog, mint a napsugár, ha ötöst hozok...

-Az én anyukám se nem kövér, se nem sovány, nagyon sok magas sarkú cipője van, amiben alig tud járni...

-Az én anyukám állandóan veszekszik velem, és mindig azt mondja,hogy én vagyok a hibás, amit már mind a ketten nagyon ununk...

-Az én anyukám sokat dolgozik,soha nem fáradt, ha van egy kis pénze, ránk költi...

-Az én anyucikám a legszebb számomra a világon...nagyon szeretem az anyukámat.

-Az én anyukám öltözete tiszta, rendes, egyszerű,hibája, hogy félóránként jár ki az udvarra cigizni...

-Az én anyukám irtó kedves, ha vendégek jönnek,hibája, hogy hamar dühbe gurul,ilyenkor nem győzzük apukámmal kibékíteni...állandóan azt főzi, amit mi szeretnénk, mi vagyunk a mindene az apukámmal...

Minden szem könnyes már, egyikünk sem takargatja.

Istenem, mi van velem? Végignézek a gyerekeken.A kis csibész sovány barnán, a huncut szemű, kleopátra frizurás feketén,a pattanásos, félszeg szőkén...

Mennyi szeretet van bennük,mennyire gyerekek még, küszöbén a valóságnak,a világnak, a kamaszodásnak...vajon mi lesz belőlük?Az ott, akinek az apja a hátsó sorban Konikával kattintgat,talán menő orvos.Arrébb az agyondédelgetett anyuka kedvence,akiért a mai napig megy az anyukája-aki nem dolgozik, otthon van-talán bankár.A már most fáradt szemű szőke kislány merre tart?És ő, a kis fekete, aki az iskolától pár lépésre levő anyaotthonban lakik az anyukájával, mert az apja elkergette őket otthonról?...

És Kölyök?Az Álmodozó, a Felfedező, a Séf,Szupermen,Kukásember,Csillagvándor...

Ülök a padban, érzem a fa illatát, a hátamat nyomja a támla.Negyedikes vagyok...Előttem a világ.Még sokára fogok kiábrándulni az álmaimból.

Rég halott nagybátyám a hátsó udvarban űrhajót készít nekem, van műszerfala,monitorja,festve rajta millió csillag...Hiszek a jövőben, a hajam sűrű és barna,kicsi vagyok, majdnem mindenből ötös,országos fogalmazási versenyeket nyerek,és titokban egy fantasztikus könyvem készül-paplan alatt, zseblámpával, vonalas füzetbe írogatva.

A kishúgom négy éves,én hozom-viszem az oviba.Anyukám esténként későn ér haza,grillcsirkét hoz az Áruházból,az udvarban minden este fél órát fut,néha elmegy otthonról,mert Anyukámnak pasija van, Anyukám szőke, a haját daueroltatja, ha nevet, gödrök vannak az arcán, kicsit kövérkés,sokat dolgozik, de azért megvan mindenünk,néha kiabál velünk, és nem sokat főz, nem szeret főzni,de bemehetek hozzá a Hivatalba, ahol az asztal alá bújva hegedülök-

mert eljárhatok mindenféle szakkörre,ingyen van,és délután őrsi gyűlés, és molnármóninak már megjött-az mi?...

Szeretem az Anyukámat.

Most 34 vagyok, Anyukám 60.

Az anyukám már lassan jár, mindene fáj, de főzni, azt megtanult.Anyukám nagyon szereti az unokáját,régebben velünk lakott, amikor beteg voltam, és egy pillanatra sem engedte el a kezem, az Anyukám egész életében robotolt, volt gyári munkás Pesten,14 éves kora óta dolgozik,volt kosárfonó,portás,Anyukámnak most harmincezer forint a nyugdíja, és én nem tudok neki segíteni.

Nem cserélném el az Anyukámat.

Az álmaimat már rég eltemettem,soha nem lesz már orvos belőlem.Nem ragyog majd a csodás-varázsos "dr" a nevem előtt,mert nem tehetem meg, hogy tanuljak-a főiskolát sem fogom befejezni.Csak asszisztens vagyok egy tanyaközpontban,délután takarítok,rettegek, hogy újra beteg leszek, és hogy hogyan fogom felnevelni a gyerekemet.

A  gyerekemért mindent megteszek, ájulásig dolgozok, ha kell,hogy meglegyen mindene, ha van egy kis pénzem, rá költöm.A testem már nem a régi,rajta egy nehéz szülés nyomai,amik már örökké emlékeztetni fognak egy tíz és fél évvel ezelőtti napra.

Egy lánnyal élek, akivel hol veszekszek, hol szeretkezek, és immáron nem létezik számomra más, akivel együtt nevelgetem a gyerekem, és egy kis kertes házról álmodozunk.

Menj, Kicsim,szállj, repülj,fel a csillagokig!

Ne veszítsd el az álmaidat,és mindig legyen hited!...

Legyen Igazi Családod-ami nekem nem adatott meg,de nem bánom, ez az én keresztem.

Legyen belőled jó magyar, őrizd meg a magyarságunkat, amit el akarnak venni tőlünk,harcolj mindig, küzdj, mint egy oroszlán, légy maradandóbb nyom a világban, mint én-vidd véghez, amit én nem tudtam.

Nagyanyád kezét majd én fogom, kísérgetem az úton, ami számára kijelöltetett-nem hagyom el, ahogy ő sem tette velem, soha

nem hagylak el Téged sem

A nevem Angel,a szemem égszínkék,a hajam rövid szőkésbarna,magasságom a koromhoz képest megfelelő.Jó magyar vagyok, december óta fogytam tíz kilót, szeretek élni, gondolkozni azonban csak az utóbbi pár hónap tanított meg,szeretem a Párom-

ÉLEK

Élek, és ezt köszönöm.

Anyák

2009.04.25.

Belegondoltatok abba, hogy Ti,akiknek gyereke van,Mi,Nők, Anyák-halhatatlanok vagyunk?...

Elég csak hajdanvolt csepp magzatom égszínkék csillagszemébe néznem...(ami ugyanolyan kéken világít, mint az enyém...) Már nem érdekel más,csak egy pillanatra felejtsd el a Válságot, a napi gondokat,hajítsd félre a felmosót,ne gondolkodj,még ha nem is tudod, miből veszel cipőt jövő héten arra az irdatlan,majd'38-as, legkevésbé virágillatú tappancsra-

csak sodródj

lélegezz

nézz

befelé

Ajándék vagyunk, csoda, megismételhetetlen történései az Univerzumnak,ha akkor nem mész át az úton, nem mész be abba a kocsmába(Folti Páb, hirdette öles neonbetűkkel a felirat),ha nem ölelkezel felelőtlenül azzal az emberrel, akihez majd kiderül, valójában semmi közöd, és mégis-

pillanatba fagyott sűrített létidő-ősrobbanás-

a világon minden összeér előbb vagy utóbb---

halhatatlan vagyok!

Kölyök elgondolkozva fordul befelé, álomittasan motyogja-a bőre még baba,de egy-két pihe az ajka felett már emlékeztet majdani felnőtt férfi énjére-Tudod,Anya, hogy neked lesznek unokáid is egyszer?...

Bummm...a világ már nem lehet a régi.

Csak nézz visszafelé,éld át a régi viseltes dolgaidat-előre pörög az Idő Kereke, vagy hátrafelé?...Ugyanúgy tartja a kezét, ugyanúgy mosolyog, ugyanúgy szenved, mert azt gondolja, nem szeretem...

Hadd pörögjön visszafelé...ebben a pillantásban benne van Anyám pillantása, aki kísértetiesen emlékeztet már Mamára, ahogy szemüvege felett rám néz...Uramisten, májusban hatvan éves lesz.

S az ő pillantásában benne van nagyanyám,aki szintén soha nem ment el valójában közülünk,s az ő pillantásában dédanyám, akit már nem ismerhettem meg, sajnos...vajon ő gondolt erre,hogy lesz valaha dédunkája, aki egyszer majd, a számára elérhetetlen jövőben köszönettel gondol rá?

mert miatta, miattatok,

Anyám,

csepp csillagom

lettem halhatatlan.

Realitások(csak röviden, velősen:)

2009.03.31.

Megtisztelő, hogy ennyire aggódtok értem:)de nem kell:)..

Tények:

-4.hete PHS-em van(avagy rotator-köpeny szindróma, kérdezzétek Ocemet, mi ez)így ha tehetem, nagy ívben elkerülöm a gépet...(valószínű az egyoldalú terheléstől-gépelés- van, de ilyen még nem fordult elő, hogy egy hónap után nem múlik.Nagyon fájdalmas betegség:((

-Nem dugtam el az üveget,mivel annyira csórók vagyunk,hogy nincs itthon pia:))a fél üveg házi karcos pirosbor minek számít???..

-Egy hete elkapott valami fosos-hányós vírus, tudjátok, az "ülszavécénelőttedvödörmellettedlavór" típusú, ezt pihengetem ki, illetve nem pihenek, bejárok dolgozni.Ez van, mint tudjátok, sosem voltam normális:))

-Készülök Pestre,egy továbbképzésre(Mérgezések helyszíni ellátása, a SOTE dísztermében)amit a "kellemest a hasznossal" elvén összekötöttem egy kis bulizással,barátnőzéssel, osztálytalival...(Dokinak beadtam, hogy nincs elég kreditpontom, pedig már rég megvan, na de...:))

-Úgyhogy nincs időm haldokolni, péntekig össze kell kaparnom magam!!!:))))))

-Zsikről jut eszembe:én is mindig mosok...Csórók vagyunk, de tiszták!:))

Megyek is, megnézem, hány bugyim van összesen.

Ennyit bírt kicsi-pici-aranyos beteg kezecském.

Mindenkinek hányás-fosás-fájdalom-haldoklásmentes szép tavaszi estét kívánok.

Maradok tisztelettel:Ange

Halottszemle

2009.03.22.

Mennyi az élet? A Te életed mennyit ér? Az én életem vajon menyit ér? És hogy lehet ezt egyáltalán mérni?...

Csütörtök délután álmosan ültünk a rendelőben.Sápatag felhők kóvályogtak az égen,mintha nem tudták volna eldönteni, hogy merre menjenek...hirtelen csörrent bele a csendbe a telefon berregő zaja.

-Rendelő, tessék!-vettem fel, mint mint annyiszor már az elmúlt pár év alatt.

-Kezét csókolom, az OMSZ-tól vagyunk.Kint vagyunk a ...számú tanyán, az egyik betegük elhunyt.A doktor urat várnánk halottszemlére.

Doki rámpillantott a gép felett.Felhúztam a szemöldököm."Gazsi-súgtam a telefon membránját befogva-várható volt, sajnos..."(Szóban forgó betegünk, Isten nyugosztalja, májzsugorodásban szenvedett, agyvérzése volt,inzulinos cukorbeteg volt alig működő vesével, az utóbbi időben már többet volt kórházban, mint otthon....mentálisan retardált családtagjai alig bírták ellátni.Alig? Ez nem jó kifejezés..vak vezet világtalant...)

Doki fogta a táskáját és elviharzott, alig félóra múlva feldúltan jött vissza.

-Valami baj volt?-kockáztattam meg a kérdést.

-Á, semmi-zökkent le székére a Doki félig-meddig bosszúsan nevetve-csak képzelj el egy szobát, ahol a szoba közepén áll egy rezsó, ami egyben kályhaként is funkcionál.Körülötte hat ágy, mosógép, Tv, miegymás...Gazsi ott fekszik az egyik ágyon, a szájából patakzik a vér(hivatalosan gyomorvérzés okozta vérhányás volt a halál oka, amelybe Gazsi  belefulladt)a mama meg a többiek ott cigiznek, mama mos, főz...Megállok a szoba közepén,mondom, állítsák már le a mosógépet,ennyi tiszteletet adjunk már ennek a szerencsétlen embernek..Erre mama nagy szemekkel: De akkor mikor mossak?!...

Igaz is, mikor?...:))

Csöndesen ültem a gép mögött.Milyen furcsa.Emberek százai, ezrei, milliói küzdenek az életükért,a halálnak "ipara"van, egyre több a temetkezési vállalkozó.("Milyen koporsóban óhajtja? Aranyozott bükk, selyembéléssel?")És itt van ez a szerencsétlen ember, akinek életében semmi, de semmi jó nem jutott,és még holtában sem kap semmiféle tiszteletet...Pár nap múlva Gazsi élettársát -szinte körbefogva-bevezeti a rendelőbe négy kigyúrt kisebbségi társadalmat képviselő csávó(tudtátok, hogy ez roma szó?A "shavo"-ból ered, férfi, fickó, ember.)Valamit rosszul töltöttünk ki a halottszemlés papíron,valami apróságot...

Megáll előttem az egyik, szemlesütve, miközben Doki a papírokat intézi.

-Hát csórók vagyunk mink, ezér 'kell a segély, tetszik tunni...-fomja össze a kezét mellkasa előtt alázatosnak szánt mozdulattal, de a szeme sunyin villan.-Hát már mink virrasztolunk egy éjjel óta, tuggya, nálunk ez a szokás...

-Biztos, hogy elveszik az élettársától a pénzt-szólalok meg az ablakon kibámulva, miközben az öt ember beszáll egy felturbózott Ladába.

-Igen, sajnos..-mondja Doki, de már az új jogszabályokat bújja, fel sem nézve a papírokból.

Ennyi az élet...viszlát, Gazsi, remélem, odafönt könnyebb életed lesz, szívből kívánom...

(Tegnap voltunk Emőnél, újdonsült barátnémnál. Szokás szerint teletömött minden földi jóval, katedrálissal:)))rakott krumplival, legközelebb mi visszük a katedrálist, Emő!!)Említettem neki, hogy mennyire felkavart orvostanhallgató barátnőm hívása...az anyukája beteg(az előző bejegyzés Neki szólt, a lánynak, akit mindig szeretni fogok)és nem fogad el semmilyen segítséget...

Tudom, hogy nem játszott velem. Ennél korrektebb ez a tüneményes lány.És őszintébb...

-Tudod, most minden rendben nálunk...-mondom  a kardinálisra pislantva.-De olyan ez, hogy kapsz kardinálist-isteni finom, imádod!!de tudod, hogy valójában somlóira vágysz...

-Nem lehet, hogy csak azért vonz a somlói, mert nem kaphatod meg?-kérdezi határozottan Emő,miután figyelmesen végighallgat.

Lehet,nem tudom. De nem is érdekes.

Somlóit ide nekem...habosat, rumosat, édeset...mert telik az élet, telik az idő!...de a szavamat nem másítom: rohanok az éjszaka közepén, ha rám van szükséged, akárhogy is alakuljon köztünk4És ne félj, minden rendben lesz!Mert nálad jobb,odaadóbb  leányt nem ismerek.

Jóéjt mindenkinek...

Ezen a hétvégén sem sikerült pihennie a kezemnek...:(((Gipsz lészen a vége!:(

Neked

2009.03.15.

Büszke vagyok Rád!!!Azért, hogy végig tudod csinálni, és erős vagy....mindig itt leszek, ha kellek(ha nem , akkor is:))és bár sosem leszel az enyém(és ez így van rendjén)tudd: számíthatsz rám, és mindig

szeretni

foglak

Kaland a tanyán,na meg húzd meg a ravaszt-stb.:)

2009.03.15.

Gondoltam ám rátok, drága bloggerináim!

Alig volt hajnal fél hat, amikor felszálltam ama buszra, mely második otthonomba, és egyben munkahelyemre visz(mily szerencse, hogy egybeesik a kettő:)))Ugyanis vért venni mentem egy tanyára, mert a papa járóképtelen, és hát, ismertek, nem nyugszom addig,amíg mindenki sorsa rendezve nincs...

A  kedves sofőr(á, nincs harag:))miután megkérdeztem, hol található eme nevezetes tanya, sikerült letegyen kb. két kilométerrel arrébb. Itt már megkezdtem az átkozódást, miután rájöttem, hogy visszafelé kell gyalogoljak, méghozzá nem is keveset...de mindez még hagyján lenne, de utána befelé menet az erdőbe eltévedtem.

Hajnali hat óra, térdig érő belvíz, lápos előttem, bukszus mögöttem, kóbor kutyák körülöttem,itt-ott vészjóslón felvijjog egy-egy (számomra)ismeretlen madár...(lehet, amúgy csak mezei hollók voltak.:)Háromnegyed órát kóvályogtam cuppogó cipőben(vízhatlannak volt hirdetve, egyik legjobb márkájú cipő, 20 ezer rongyot kóstált még anno a gazdasági válság előtt, amikor volt pénzem megvenni:))

Gondolkoztam nemegyszer, hol kellene menni, hol nem süllyedek végleg el eme mocsárvilágban, ahol mellesleg rengetegen laknak...gondolatban elbúcsúztam mindenkitől: család, kedves(ek:)))gyermek, barátok, és ti, drága sors-és blogtársaim...:))

Aztán csoda történt...(nem, nem tévedtem el. Megkérdeztem egy nagybajszú parasztbácsikát, aki bajuszpödörgetve, fene nagy nyugalommal közölte-Arra, kedvesem, tökön-paszulyon át!mutatott egy erdő felé, már csak a bot hiányzott a kezéből.)

Na, ahogy ugrándoztam árkon-bokron keresztül, itt-ott eltűnvén 156 centimmel a bozótban, elkezdtem élvezni... a csendet, az erdőt...

A tér, ami legjobban hiányzik az életemből, amit ezek az emberek természetesnek vesznek...végtelen nagy síkság terült el mögöttem, ahogy hátrasandítottam.Felettem a hajnali ég, derengő rózsaszín bársonyában egy-egy madár cikázott...és csend, mindenütt az áldott, jótékony csend...

Elkezdtem figyelni.Befelé, és kifelé is egyben.De legjobban önmagamba...itt élnek ezek az emberek, becsületes, kemény munkát végeznek mindannyian.Sok helyütt még a villany sincs bevezetve.És mégis az az érzésem, hogy  sokszor gazdagabbak nálam...

Odaérek, papa-mama kedvesen fogad, a nővérkének kijáró tisztelettel,amitől még mindig zavarba jövök, ennyi idő után is...kerül egy kis kávé, tojás is a szatyorkámba, és nem győznek hálálkodni, hogy papát nem kellett beutaztatni a városba....

Visszafelé mama mutat egy utat,amin öt perc alatt beérek a buszmegállóba, legnagyobb bosszankodásomra:)))De mégis hálás vagyok ezért a kis kalandért.Mindig, mindig tudatosítanom kell magamban, hogy miért lehetek, és kell legyek hálás...azt mondják, sok mindent megteszek a betegeinkért, és ez így igaz(még ha délután hatkor, az 55.beteg után már nem vagyok a legkedvesebb, és legtürelmesebb...:))de ezek a kis utak, "jótettek" az én El Camino-im...mert egy valódira sosem lesz lehetőségem...

De a szabadság-sosem kívülről jön-bennem él-mindig

örökkön-örökké

szabad

vagyok

Szabad vagyok és erős, olyan női erőkkel rendelkezem, amiket magam sem tudtam,hogy bennem rejlenek.Az utóbbi hónapokban  fejest ugrottam az önsajnálatba, talán erre volt szükségem.De most már látom az utamat, és erről senki nem téríthet el.Aki velem akar jönni, ám jöjjön, fogom a kezét. Aki pedig nem, az járja a saját útját.

Nem vagyok beteg...és mindenem megvan, ami kell, ami pedig nincs meg,azt is meglelem egyszer, vagy rámtalál...hosszú még az élet!

és tele van szép dolgokkal...

Köszönöm, jól vagyok!:)))))

 

 

(Még jövök ám, nehogy azt higgyétek, hogy eltűntem!:)))

Che sara, sara

2009.03.04.

Alig 39 éves volt Anyám, amikor eltávolították a méhét, nőiségének, nőiességének, vágyainak eme tudattalan szimbólumát.Ő oda "nyomta" összes sérelmét, megalázott haragját, dühét hollófekete hajú Apám ellen, aki kihasználta, becsapta,elhagyta.(Szerinte-csak anyámat...)

Otthon csak mi ketten vártuk  húgommal,én 14 voltam,ő-kis vörös hajú méregzsák- nyolc...rendbe raktuk a lakást, megágyaztam,tiszta ágyneműt húztam, és bementem érte a kórházba.

Szemlesütve léptem be a kórterembe,ahogy abban az időben senkinek sem tudtam a szemébe nézni...valahol a szoba közepén kapott ágyat.Alig ismertem meg.Idegen szaga volt, kórház-szaga, betegség,fájdalom, Halál-szaga...

Kinyújtotta felém a kezét.Egyetlen könnycsepp remegett szempilláin.

-Kislányom...-jajdult a hangja valahonnan nagyon ismeretlen-mélyről.Közelebb léptem.

Nem bírtam a keze után nyúlni.

Azt éreztem, ha nem mehetek el ebből a fertőtlenítő-szagú, sokágyas kórteremből-megfulladok."Nem tehetek mást érted...."-gondoltam."Én csak egy gyerek vagyok, egy gyerek!...Nem adhatom meg azt, amit Aputól vársz!..."Rohanhatnékom volt.Várt a májusi  erdő, a könyvek, a Kis Herceg,az Abigél,a rügyet bontó fák,amik alatt olyan jól lehet hason fekve olvasni...

Hazavittem anyut, és miután mindent a keze ügyébe tettünk, lerohantunk a játszótérre.

Láttam a szemében a fájdalmat.

Már tudom, mi fájt neki,már tudom, miért haragudott akkor.Pedig nem tehettem róla...Itt van ez a kis ember, ez a tíz éves Kölyök, akit-bár vérem-oly sokszor nem érzek magaménak...most én nyújtanám felé a kezem, de nem lehet.

Nekem is meg kell élnem a sorsomat,ahogy akkor anyunak.Nem segíthet.

Én pedig nem segíthettem neki-akkor.

És nem segíthetek Kölyöknek-az ő sorsát saját magának kell megélnie.

Csak-olyan nehéz...

Ma megint eltört a mécses.Zani sorait olvastam.Hol van bennem , Benne az a tomboló alak, akit egykor annyira szeretett, szerettem?...

Mert ez mindennél rosszabb.Bár tombolna bennem a Düh Szelleme.Bár tudnék ordítani, féltékeny lenni,bújni-szeretni...de csak a végtelen Csend van bennem.Kizártam önmagamat-önmagamból.Furcsa érzés...mintha meghasonulnék...az az alak a Tükörben?Én vagyok?...

Hasadjon hát szilánkokra.

Bárhogy lesz,úgy lesz...hadd legyek újra gyerek.Még nem rohantam eleget a májusi erdőben.Még nem szerettem eleget.Még nem öleltem eleget...még nem

éltem

eleget...

Nem tudok segíteni, Kicsim-magamon sem tudok...

Megírtam egy közös orvostanhallgató barátunknak, mi történt."Kérlek, segíts...eltoltam.."Visszaírt."Ezt a felelősséget nem vállalhatom fel érted."Igazad van, drága...ezt a felelősséget csak én.

Ha eljutsz addig a pontig, hogy elgondolkozol, mi értelme van az életnek...mindenki eljut idáig, igaz?...Talán jobb lenne ennek a gyereknek máshol.Olyan formálható, mint a viasz...és ha az én lenyomatom lesz-már pedig kié lenne-jaj neki.

Mert őt is várja majd a Sötétség Erdeje, a Semmi kietlen sivataga...

úgy

sajnálom.

Add, Istenem, hogy legyenek újra érzéseim...add meg újra a felelősség édes terhét, amire oly büszke voltam...adj még sok-sok átölelt,átcsókolt éjszakát-olyan fiatal vagyok még.Add, ha el kell, hogy engedjem Őt,akit egykor úgy szerettem,el tudjam engedni,add, ha vissza kell, hogy találjunk egymáshoz-hát találjunk vissza mihamarabb.

adj erőt

kérlek...

Csak egy délután

2009.03.01.

Azt hiszem, tudjátok, kinek szólt az előző vers.

Mérges vagyok, baromi mérges.Rá, magamra.Tudjátok, olyan sokan mondják, hogy "boldog lehetnék."Mert ebben a világban olyan nehéz párt találni, stabil párt, aki elfogad(akár gyerekkel),ragaszkodik hozzád, nem kefél félre, stb.(bocs-írjam azt,hogy nem nyal félre? olyan hülyén hangzik.)Én találtam párt.Majd'három éve, akibe vakon szerelmes lettem, mert gyönyörű a teste-ma is pislantgattam-szóval a teste a leszbikusok álma.Feszes, sportos,neki nem fog lógni...az orra...soha:))nem úgy, mint az enyém...

És valaki mintha mégis félrekapcsolta volna azt az adást!!Kérem vissza a kedvenc sorozatomat, ez nem az!!És Rá is mérges vagyok.Az orvostanhallgató lányra, aki azt mondta, hogy nem játszik velem, holott végig játszott.Nem tudatosan, de játszott...berángatott az ágyába, a szívébe,és nem vett komolyan...azt hiszem, hogy ez a heteroknál is  előfordul...istenem.

Magamra is baromira haragszom. Mert hűséget fogadtam.Mert megszakadna a szívem, hogyha a páromról hallanám vissza, hogy mellettem...mert hogyan is engedhetem meg magamnak a luxust, hogy valakit átvágjak, hazudjak neki?!Erre nincs felmentés!!!!nem mondhatom azt, hogy : "de ő meg ezt tette, nem tette..."akkor miért nem tudom elengedni???...

Tudatosan próbálok magunknál-egyszemélyes:))-párterápiát alkalmazni.Mi tetszett meg benne anno...pont az,hogy ennyire fiús!De akkor most miért nem jön már be? Akkor most miért nem jön már be, hogy anyakomplexusa van?...

Augusztus óta 360 fokot fordult a világ.Velünk, bennünk, bennem.Akkor jött az a nyamvadt munkahely, ahol csak dolgoztatták, de nem fizették ki, akkor jött,hogy baromi magányosnak éreztem magam, és nem volt mellettem, viszont mindenki más segítségére rohant...én meg otthon zokogtam..és éltem, mintha egyedül élnék.Akkor jött az orvostanhallgató lány...

Nem tuodk vele lefeküdni!!!!Folyton másra gondolok..talán fizikailag képes lennék...de a szívem...bár hasadna ketté

nem bírom ezt sokáig

baromira fáj

f   á   j

Ringben

2009.03.01.

csak egy pillanatra

csak

az lehettem aki

mindig voltam

lüktető bámész húscafat tenyeremben

védőháló nélkül

zuhantam

az idő íve

körbefolyt

ha itt lennél

álarcaink a sarokban

hasztalan harcaink halomba dobálva

vágyat bont a hajnal-

csak nem a kettőnkét.

nem tudom

azon a délelőttön

mi történt

határtalan óceán mosta szívem

lúgos fehérre

őszinte fehérre

vegytiszta álmaim-

remény nélkül.

érintetlen bársony volt a lég

szemedben a lelkem

tükörként

bár öleltél volna mindvégig-

de nem tetted

közönyös idő

üss

ki

ne kelljen

többé

felkelnem

Érdektelenség

2009.03.01.

Éjszaka van, pontosan 0.15 perc.Már kába vagyok attól a rengeteg nyugtatótól, amit sikerült bevennem.

Ma mentem volna meleg buliba.De itthon-ha nem is állt a bál-feszültség lett belőle.A szőkeségemből,a kissé feszesebb ingemből-miért, bazki, szép a cicim, ez tény, még így háromnegyeden is!!!.

Sea.Te még nem tudod, miért szar világ ez.Elmondom.Nincsenek erkölcsi gátjaink.Nem tudom pontosan, miért alakult ez így.Nem tudom, miért nehezebb nekünk.De hajt a vérünk...azt tudom, hogy legszívesebben lent lennék a buliban, valakinek az ölében ülnék mattrészegen,és csókolóznék vele.Merthogy-már két éve nem csókolóztam.A párom nem szereti.Azt sem, ha a melléhez érek-eleinte sem szerette-szóval mindent elvett tőlem, amit egy leszbikus alapszükségletnek tart.

Tudod, azt mondtam, hogy ha ő megadott volna mindent,nem csaltam volna meg.Ez így félig-meddig igaz is.Félig...lehet,hogy akkor is.Akkora VÁGY van bennem...néha csak sétálok az utcán, nézem a nőket, és spontán orgazmusom van.

Egy kivillanó dekoltázstól, egy nedves ajaktól,egy hajzuhatagtól, amin megcsillan a napfény...

Érdekes az is, hogy mennyire mást jelentett az orvostanhallgató csajnak az a délelőtt, amit együtt töltöttünk,mint nekem.Neki-semmit.Nekem-mindent.

Mindent ,amire valaha vágytam.

Azt mondta, önző vagyok, és semleges.Nem haragszik. Ez még rosszabb , mintha haragudna.Nem létezem a világban, abban a világban, aminek nekem jelenleg ő a közepe.

Hát, ez van.Két hét múlva lemegyek.Leiszom magam, senki nem állíthat meg, ez fix!!Táncolni fogok, végre lazítani, és rengeteget flörtölni.És hagyom magam elcsábítani...

Részeg szavak buknak a számból,pedig nem vagyok az.Egy hete külön alszunk.Nem tudok hozzáérni a páromhoz.Azt hiszem, aszexuális lettem.Apám szerint identitászavarom van.Szerintem egyszerűen nem kellett volna megszületnem.

Nem vagyok különleges.Egy neurotikus, leszbikus picsa vagyok, akinek nem lett volna szabad gyereket szülnie.Ezt akartátok hallani?

Nem,ez nem a pokol

2009.02.25.

nem,ez nem a pokol

mondta Isten, miután

elolvasta  a gyerekektől kapott rengeteg

levelet-a gyerekek szeretnek apró cetlikre irkálni,meg

ilyen-olyan füzetekbe,ha van rá lehetőségük-

Kedves Isten!kezdődött minden levél

Isten elmosolyodott, szerette,hogy mindannyian kedvesnek gondolták-szinte látta a maszatos,apró kezeket,amik

tintától foltosak-

a cicám meghalt,nem tudnád visszahozni?meg aztán jó lenne, ha a testvérkémet visszavinnéd a kórházba,olyan

kicsi és állandóan csak ordít, nem lehet vele játszani

azután félretolta a stócot,mert tudta,hogy a gyerekek a lelkükben türelmesek, és hittel telve várják a választ, amit

mindig meg is kapnak Tőle

mert kérj és megadatik néktek-és ez így van.

azután kibontotta a leveleket, amiket

azoktól kapott, akik szívéből a hit már rég

kiüresedett

kifordított kockakövön üldögélő,repedezett kezeket látott

éhségtől düledező,rongyos szívű alkoholista férfiakat, akik hajdan

asszonyverő-híres-kocsmában üldögélő-pajtások voltak,mára már csak

egy halom

csont és izom és bőr és vér

keveredve valamivel, amit valaha úgy hívtak:ember

átlyukasztott agyvelő-mázolmánytól foltos falakat látott

bombákat robbanni bevásárlóközpontokban

ahol

az asszonyok Pradát viseltek(még az ördög is, szerette ezt a márkát)

sikoltozó-verejtékszagú-roncsolódott-bőr-foszlány-emberi-maradványokat-tátongó sebeket

tizenhárom éves apákat látott tizenöt éves lánykákba magvat üríteni amiből emberkezdemény lett,mert senki nem mondta nekik

hogy ez áldás és átok is egyben

mert senki nem fogta kezüket,amikor el kellett volna magyarázni nekik

a létezés örömeit-mikénjét-miértjét

csak hát kezdődött

 a tv-ben a Mónika-show

 és amúgy is főzni kellett meg fölvenni a családi pótlékot mikor lett volna idő

és lehetőség

tíz éves hamvas bőrű,szűz lánykákat látott utcákon sétálni árulni zsenge önnön-magukat rákényszerítve férfiak által

ó, a fájdalom

talán az volt a legkevesebb

félrefordították fejüket, hajzuhataguk takaróként borult édes bőrükre

s

lepedőre csorrant szűz vérük

talán nem ez fájt

ott lenn

csak talán a szívük vagy ami egykor a helyén volt-bú-tupp-bú-tupp-bú-tupp

ültek egykor ők is a Hold felé

fordítva

arcukat várva hogy eljöjjön a Királyfi

de nem jött.

Maradt a fájdalom-ott lent-a lepedőre dobott pénz

megvető tekintet

-legközelebb könnyebb lesz-talán.

látott még éhségtől marokba szorult töppedt gyomrokat vágyódó szemeket pékségek kirakatai előtt

látta  a nyomornegyedeket mik újra feltámadtak mint egykoron Jézus

de

Isten

kihez fordulhatott volna segítségért?Hisz

ő volt az Isten.

Így hát tenyerébe temette arcát

sírni kezdett

Láttátok már?

Én ma láttam zokogni az Istent.

valamit tenni kellene végre-fújta ki az orrát,és kért egy csésze

teát, cukorral-édesszájú volt

így hát tetetett bele négy kanállal.

Majd lemegyek.

majd...

várunk türelmesen.

addig úgy döntöttem

hogy repülni fogok egy kedves

barátommal

felcsatolom viaszszárnyaimat közel a Naphoz

Félúton tán találkozunk-mi meg az Isten.

mert innen már csak lefelé visz az út...

nem, ez nem a pokol

de eljön hamarosan talán,és én

várni fogom.

Menny vagy pokol?

hisz oly mindegy.

 

Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!...

2009.02.24.

Csessze meg!A Körhinta elkapott, és forog velem.Ki akarok szállni!Ördögi ereje van, mágikus hatalma,úgy érzem, mindenre képes vagyok....az agyam befogadóképessége határtalan, a nyelvem nem pörög úgy, ahogy a gondolataim száguldanak!...Baromi jó, hogy nekem ez fű nélkül is megy!!Juhhé!!Ezt csináljátok utánam!

Tegnap este apám őrjöngve hívott fel.Közölte, hogy Kölyköt elveszi tőlem.Hogy miért? Fülébe jutottak infók, dolgokról, amit még blogban-"ismeretlenül"-sem ír le az ember.(Bizonyos pápaszem-haematomákról.)Hogy hogyan? Rejtély!

Ó,gyűlölet,

emelj magasba,

és

ne

engedj el!

Nem vagyok angyal-ÖRDÖG vagyok, maga a megtestesült pokol!...Pokoliak a vágyaim, az agresszióm, a gyűlöletem határtalan!Ha lenne száz kezem, se lenne elég...

ölni?lehet.

S tudjátok, mivel gyanúsított meg apám?aki anyám méhébe köpött,engem, haszontalan,semmirekellő holmit?!Hogy alkoholista vagyok...én...:)aki szilveszterkor egy pohár pezsgőt sem bírok meginni...a szomszéd csajszi házi Bailey's-éből egy fél pohár csúszott le...

de ez mind semmi...

Édes mostohaanyám, ha olvasod a blogomat,közlöm, hogy ez az ÉN blogom, az ÉN dolgaim, gondolataim, az ÉN szabadságom, az ÉN életem!!

NINCS CSALÁDOM TÖBBÉ!!!

Maximum te, Édes Mostoha,mert te mindig megértettél...

Vasárnap egy csillagszemű lány elkérte a telefonszámom egy exemtől.Akiről írtam...Miért ne találkoznánk, ez csak nem bűn?!

Fél óra beszélgetés, és pár záró után megsemmisülve álltam fel.

Terézanyu beindult!!!

A kislány(22 éves!!) a mentális retardáció határán álldogál, 71-es IQ-val,egyéb problémákkal.Állami gondozásba adták 9 évesen.Családja helyben,illetve szanaszét a városban.A 18.születésnapját az "édes"anyja elintézte annyival, hogy:"Ez is egy nap, mint a többi, majd elmúlik."Többször volt öngyilkossági kísérlete.Volt már fiúval is, 14 évesen, de "nem volt jó".Most egy távoli családtagjával lakik albérletben.Illetve páran egy albérletben.Csillagszemű,édes, ártatlan teremtés, meglassult pszichomotilitással, érdektelenséggel.

Terézanyu gondolatban szembeköpi önmagát.(Tegyétek ti is nyugodtan.)Ezzel az ártatlan teremtéssel akartam egy kellemes délutánt?Kislány kapaszkodik, alig akar elengedni."Ugye,nem mész még el?Gyerekes vagyok, ezért nem tetszek én senkinek."

Terézanyu biztosítja ellenkezőjéről, majd elkéri a fontosabb záróit.2004 óta nem volt kontrollon sehol.Labor kéne neki, hasi UH,neurózis szakrendelés, pszichiátriai gyógyszerek,tüdőgyógyászat.Na, majd Terézanyu.Helyben vagyunk!!

"Cica, mindenki megtalálja  a párját, előbb-utóbb te is.Rám számíthatsz barátként."

Fuj, te dög.

Nem bírom most még őt is elvinni a hátamon, de-muszáj.Mert ő még betegebb, mint én, mert neki még ennyi sincs, mint nekem,mert fél pillanat alatt felelős lettem érte.

Megsimogatom a pelyhes-tüsi haját.Micsoda szemek...szégyellem magam.

Az istenit!!!A nyomorult, keserves istenit!!Hát látsz engem föntről,hát látod, mit csinálok???Családanya létemre...Zani, nem jó!!Nem élvezem!!Ez még rosszabb,mint a depresszió!Hát mi vagyok én, hova lett a  tartásom, volt egyáltalán valaha is?...

rúgjatok belém

A három angyal

2009.02.20.

Zani, Zsik....figyeltétek?Mindhármunk szívében egy virág nő...köszönöm!:)))

Ma ördög vagyok

2009.02.20.

Ma egész nap ÖRDÖG voltam.

Ne aggódjatok,Zan,nem kell olyan fehér-hátrakötős-ruha(van ennek hivatalos neve?ja, kényszerzubbony:))))csak belül voltam ördög.Csak egy egészen kicsikét...Az Ördög egész nap a vállamon ült.S miközben olyan voltam kívülről, mint mindig-szerény, kedves,csendes-mindenfélét sugdosott a fülembe.Mindenkin röhögött, csúfolódott, türelmetlen volt.Ja,és költekezett  is az Ördög.Vett is magának kemény 1, azaz egy db hónaljdezodort,299 ft-ért(DM),egy Labellót(221 ft)és egy...SZŐKÍTŐMELÍRT...

Uramisten, a rémálmom teljesül...már nem csak mentálszőke leszek...:))

Holnap pedig kozmetikushoz megyek...és talán veszek egy új farmert.(Naná,hogy turiból, naná, hogy az utolsó pénzemből, naná, hogy villanyszámla helyett:)))Dolgoznak a hormonok?Ne aggódj,Zani...vagy csak meguntam, hogy mindig én vagyok az utolsó a sorban...sosem gondolok magamra...Elég volt.

Elég volt a "háziasszonykodásból",hogy minden patyolattiszta kell legyen, mindennap frissen főtt kaja, vasalt ruha(még ha az az ára is, hogy 4.40-kor kelek, és későn fekszek,és állandóan szédülök, remegek)Ha most nem gondolok egy kicsit magamra, beleőrülök.Már el is kezdtem az "önzést":csütörtökön délutános voltam,és nem csináltam semmit...(na jó,majdnem semmit.Csak főztem, mostam hajnalban 5 adagot, felkeltettem a kedvesemet, a gyereket, kávé,tea, tiszta ruha,reggeli-még jó, hogy két NŐ él együtt-felmostam,huszadjára...)

De délelőtt...csak feküdtem, olvastam a Tündér Lalát,és zokogtam.

Sirattam a gyerekkoromat, a hitemet.Szabó Magdát...(2001-ben egész éjszakás költészeti est volt, és ő volt az egyik meghívott...Ültünk a könyvtárban,előttünk egy élő ikon...áhítattal néztük, milyen törékeny, és mégis, mekkora erő árad belőle...Uramisten,őbelőle "jött", él ma is, létezik Abigél,Tündér Lala,Zsófika ott ül a Hivatal lépcsőjén, és térdére hajtja a fejét...és a többi,halhatatlan műve...a szeme szinte világított.Micsoda zseniális agy, milyen érzékeny lélek, és ő mégsem olyan volt, mint mi-jobb,tisztább...)

Ma láttam egy bicikliző srácot,könnyedén tekert a fagyos hóban, és énekelt...nem értettem tisztán, valami tavaszi szellőről..hangosan, lelkesen, senkivel sem törődve.

Talán jön a tavasz.Talán.

Nem akarok felnőni, nem akarok anya lenni.Csak lenni akarok.

Nemsokára szőke leszek,és levágatom a hajam, rövidre.Többet törődök magammal, a gyerekkel.Nem fogom összehúzni magam picire.Az úttörők 12 pontja!!!(vagy kisdobos?)fogadom, hogy...

TAVASZ!!!jöjjön már...

FOGADOM,HOGY UTÁNAMEGYEK AZ ÁLMAIMNAK!!!

Ja,jövő hétvégére meghívtak...egy spurira...naná, hogy megyek:))

Nem adom fel-míg egy darabban látsz...

2009.02.18.

Tegnap este, amikor vacogva-remegve, potyogó könnyektől,és lefolyt szemfestéktől fekete arccal feküdtem az ágyban- a gyerek ágyában, egy ideje külön alszunk-az egyenlő volt a megsemmisüléssel.Magamon is meglepődtem.Nem szokásom idegeneknek sms-t írni...

"Idegenek"...csak ismeretlenek, talán.Már nem idegenek.Tegnap este kézzelfoghatóbbak voltak számomra-Zani és Emő-mint az a valaki, aki a másik szobában nézte a tv-t, és fogalma sem volt róla, hogy mennyire rosszul vagyok.Cserhátit hallgattam.Hogy mekkora tud lenni "két szoba közt a távolság"...

Mit kellett volna tegyek, édes? Talán ordítva, toporzékolva követelni a régi kedvesemet, akit majd'három éve megismertem...van, aki azt mondja, "ami nem megy, azt nem kell erőltetni."De én harcos típus vagyok.Talán ezért is élek még.

Csütörtökön bevettem 40 szem Frontin 0.5-öst. Még értelmesen el tudtam mondani a dokinak, hogy Lukács néninek a mentőt meghívtam-azt hittük, trombózisa van az öreglánynak-és hogy annyira megy a hasam,hogy nem bírok felállni a wc-ről...ezért nem tudok bemenni...(három év alatt másodjára fordult elő.)Aztán kép ki.

Higgyétek el, nem akartam meghalni.Csak aludni egy jót...s hogy miért épp 40 szemet? Ennyi volt még az üvegben...

Ma szerda van.Egy barátnőm tortát süt Kölyöknek a farsangra, mert tudja, hogy a sütőm szétesett.(Jó öreg Karancs...21 éves.)Emőtől olyan megtisztelő kérést kaptam, hogy azóta begyfeszítve járok(ötletlopás Zanitól:))Hajnalban, pustoló hóban lementem vért venni egy tanyára...mama szaladt elém apró lábaival, olcsó műfogsora mozgott a szájában, mindig mosolygó-fonnyadt kis ajkai között...letörölte a széket, amire ültem..(kényelmetlenül is éreztem magam..)Papát megdorgáltam egy kicsit-felvilágosítottam, hogy a magas vércukra miatt viszket állandóan, és hogy előbb-utóbb milyen szövődményei lesznek...Papa megdöbbenve nézett rám.Azt hiszem,elgondolkodott...)

Délután bementem Jutka nénit felköszönteni-ő volt a faluban 40 évig az ápolónő, már írtam..)Fantasztikusan finom kávét kaptam és pogácsát.A patikában, ahova járok a recepteket leadni, megkérdezték: jobban vagy már? Hallottuk, hogy beteg voltál.Istenem, hogy ők is gondolnak rám...

Mivel érdemeltem ki??...

Jövő héten fodrász, kozmetikus.És-ne mondd, Zan-orvos.Mert most már megdöbbentően gyorsan váltakozik a hangulatom...Reggel szétfeszítenek a teendők, fél kézzel injekciót adok, másik kézzel a gépet püfölöm, míg maradék kezemmel a telefont veszem fel.Közben kiszólok az időpontos betegnek, míg bal lábammal megírom a beutalót a Nagy bácsinak-csak azért a ballal, hogy a jobbal teát főzhessek a belső szobában:)))Hajnal négykor ebédet főzök, vasalok,este ötkor pedig zokogva kapcsolom ki a telefont, és veszem marékszámra a nyugtatót...már hat 0.5 sem hat...:)))

De nem adom fel....harcolok, Királyném, harcolok!Van a mellvértek közül 100-as mellbőségre való:)))????Akad a raktárban????....Jövő héten Cirkuszunk fellép!

Tadammm!!A levegőben az Éter Urai, védőháló nélkül, igazi látványosság!!!Felkészítette, gyúrta-húzta-nyúzta-vetkőztette-öltöztette őket ZSIK, mind az ÖTÖT!!!( s ki tudja, a porond mögött még mik történtek!!)Nézzék, Hölgyeim és Uraim,hogyan lendülnek át egyik trapézról a másikra csillogó ruhájukban....és most...ó, jaj, ne!!De már át is lendültek eme apró akadályon...tapsoljuk meg őket!!

Következő műsorszám Zan, a Bűbájos Boszorka-Varázsló-VarázsLó,aki tériszonyos hűtőkből varázsol négyfogásos vacsorát,dolgozik három műszakban, vigasztal, simogat, kezeket fog,s ha kell, csitít, nyugtat, lányáért aggódik, este pedig ringó csípőjével bűvöli el hites urát!!S ami a lényeg: KÜZD...harcol, mindhalálig....

És íme: Emő!Egyensúlyozó-bűvész-művész, varázspálcával-kissé keverednek a státuszok, bocsássatok meg érte-Hullámvasút-megszüntető, útját-megtaláló, ismeretleneket-segítő, kedves LÉLEKbűvész...látjátok, közönségünk milyen kiegyensúlyozott, mosolygós?...ez mind az ő műve:)))

Na és Sea, mint fókaidomár?Azt hiszem, érti minden szavukat...és delfinek is vannak, varázslatosan okos lények...ott úszik velük, suhan az azúr vízben, nem is kell, szelídítse őket, hisz beszéli a nyelvüket, mint Dr.Doolittle...Kedvese ott ül a nézőtéren, látom őt is...okos, szép,és a szeméből végtelen szerelem sugárzik...szerencsés Sea barátunk...

Én pedig Auguszt vagyok, a szomorú bohóc.De ne sajnáljatok...ez egy bohóc élete...

Jóéjt...hat a Frontin, kedves jóbarátom mostanában.Már nem fáj annyira..

Semmi...

S ragyog még a holdsugár

2009.02.16.

H.K.elvesztette a hitét.

Csak egy röpke-sötét pillanatra,de-elvesztette.A Hold ezüst utat vágott a fekete éjbe.H.K.könnyedén nyugtatta kezét Mennyei Kávéházuk egyik faragott székének karfáján.Szinte pórusaival tapintotta ki a fa hűvös bársonyosságát...Lehunyta szemét.(Még látta Villont kisuhanni feketén, soványan, éhesen,a tótágast álló fák között vonagló szerelmei várták...mint annyiszor, most is a bitófától menekült meg...)

Az elmúlt hét filmkockái tárgyilagosan peregtek le előtte.

...Lélektelen bábuként zötykölődött a buszon, mely az egyetlen helyre vitte, ahol biztonságban érezte magát.Nem volt ereje letörölni az ablaküveget.Nem látott át rajta-belül érezte a szívéig hatoló fagyos-jegeces hideget.Már nem haldoklott a lelke.

Meghalt.

Tudott mosolyogni, tette a dolgát,nem hibázott.Gép volt csak, egy robot.Szabályos vonásain a smink megtette a magáét.Mintha csak rárajzolta volna a szemét, a száját...a foltok lassan halványultak.A szívében...volt még szíve egyáltalán,nem tudta.A világ darabjaira hullott.De az emberek ebben a világban betegek voltak, a gyereke éhes, a járólap koszos...

...egy kocsmában ült pesti barátnőjével.Időtlen idők óta ismerte.Huszonhét éves volt a lány, nem volt szép, de volt a szemében valami kemény határozottság, amitől H.K.mindig megnyugodott.

-Ha nem lenne Bencus...ő ad erőt.Miatta dolgozok,tudod,miatta vállalok túlórát!Mindene meglesz annak a gyereknek, amíg a kezemet fel tudom emelni!- Din szeme felragyogott,és H.K.ebben a pillanatban gyönyörűnek látta.-Ő csak a bátyám gyereke,de...Az élet az úr, Ange!...Az élet!

Apró keze volt Dinának,halvány körmökkel.H.K.nem tudott a szemébe nézni.Ő édesanya?...Ez a negyven kilós lány tizenórákat dolgozik, a hite egeket renget.A baba miatt...aki nem az ő babája, mert leszbikus...gyermek!"Minden újszülöttben ott rejlik az emberi nem minden lehetősége.."jutott hirtelen eszébe.Az ő gyermeke...tényleg, mi is akar lenni?...mikor beszélgettek utoljára?..

...az éjszakában álltak, pár lány, buliba készültek.H.K.is tervezte,hogy velük megy, végül nem tartott velük.Ott volt egy lány...csak nézz a szemembe...gyémántként ragyogott az a szempár,tiszta volt,és őszinte.H.K.szívében a jégcsap,ami szilánkokra hasadva elevenébe  fúródott,lassan olvadni kezdett-bár fájdalmai voltak,és lesznek is...tudta,érezte.

Áradj,ragyogj, kelj fel-gondolta...

H.K.kinyitotta a szemét.

Ott álltak előtte-ó, milyen édesek voltak szívének.Királynője,méltóságteljesen, már nem látszott rajta,hogy a Búbánat Völgyét járta újból meg újból.Magasra emelte fejét,szemében akarat és erő csillant.

-Azt hitted, magadra hagyunk, szívem?...-mosolygott.H.K.vállán lágy érintésként pihent egy apró kéz.

-Egy light jégkrém?-Emő légies-apró alakja tűnt fel magasra tornyozott tejszínhabos fagylaltkehellyel.Csokoládépatakok törtek utat a tejszín krémjében, a mű tetején egy szem cseresznye piroslott.

A Kávéház előtt Morgan horkant fel, Sea gyöngéden csitította, fülébe titkokat súgott-hogy mit, az kettőjükre tartozott-lóra és lovasára...Zsik asszonyság tűzrőlpattantan viharzott be az ajtón,természetesen göndör szőke haja lobogott utána.Három gyönyörű lánygyermek kapaszkodott szoknyájába.

-Ej,kedves H.K.-motyogott magában-Hát hagytál bennünket fagyoskodni idekint?Sütnöm kell a gyerekeknek...mit, hát, persze, hogy pizzát...

S a többiek,Maja, Extraj, Hilda...a Kávéház életre kelt.A falon egy rajz tündöklött.Gyermekkéz rajzolta,de szinte valódinak tűnt."Hát persze, hisz ők valódiak!..."

Ne haragudjatok.

A Mennyei Kávéház újra megnyitotta kapuit!...

Örömország berkeit járjuk mindannyian...adjátok rám a szárnyaimat!

Repülni szeretnék újra...

 

Csak a kedvetekért

2009.02.11.

Zani kérdezte,hogy elfogytak a szöszök, vagy miért nem írok?Nem,nem fogytak el...csak fáradt vagyok, és reményvesztett,és csak próbálom tartani magam, de nehezen megy...csak a kedvetekért...csak miattatok...igazad van, Királynőm, alattomos dolog ez.

A szivárvány alatt(ne hidd el, Sea, de ezt hat éve írtam egy barátomnak:)))

2009.02.10.

A szivárvány alatt

 

 

Ezer meg ezer

Éve tán hogy

Először megfogtad kezem

Ezer meg ezer

Azóta hogy

Lelkemet fénylő gyöngyként

Fölfűzted lelkedre

Ezer meg ezer

Vagy több is tán

Hogy lovagom voltál én

Hősöm

Ezer meg ezer

Kéz voltál halálos ágyon vígasztaló

Fül voltál

Utolsó szavak titkok

Őrízője

Suttogás

Ne félj neved továbbviszem

Ezer meg ezer év

Időnek előtte

Paripa voltál féktelen

Sötét szemedben

Viharmezők

Ezer lángja

Vágta  tomboló

 Búzakalász alatt

Gazdád voltam tudom

Gazdám voltál tudod

Csak súgj fülembe

S nem kell kantár elrohanni végtelen

Álmok felé

Akarom

Együtt

S mégis félek

Tudom

Hogy

Elveszítelek

 

 

Farkánál fogva(így kerek a világ:)

2009.02.08.

Nem akarok álszent lenni, sőt!De néha őszintén meg tudok döbbenni, annak ellenére, hogy voltam én is hetero...(de hülyén hangzik...:)

A szomszéd csajszi remek Bailey's-t kotyvasztott-az üveg társaságában, magas sarkú topánban, belőtt séróval péntek este elindultunk a csajbulira...az otthon maradt pasik csülökpörköltet főztek, kártyáztak, és bőszen röhögtek-a nőkön...

-Kíváncsi vagyok, mit beszélnek a csajokról-töprengett hangosan mellettem barátném-Ezért aztán videóra állítottam a fényképezőgépet, és odatettem a pultra, ahol nem látják!..egész este venni fogja őket..-kuncogott.(Jó kezdés:))

Hamarosan megérkeztünk a barátnőm unokatestvéréhez, ahol már pár lány-szintén belőtt séró, magas sarkú topán, bősz szempillarezegtetés-várt bennünket.Egészen addig jól is éreztem magam,addig a pontig, amíg a szexre nem terelődött a szó...

Pár perc múlva.

"Én ki szoktam mosakodni!És nem engeded meg neki, hogy kivegye?Meg is ölném!...de az olyan kellemetlen, ahogy kifolyik belőled, nem?...á, nem vészes...a kúptól meg bepirosodott neki...és nézd csak..erre rá kell köpni, és akkor...ezt fölteszed...akkora orgazmusom volt...17 centi?Na ne már!!Hol az a pasi, adjátok kölcsön....ja, vele már voltam..."

Mivel a társaság fele már becsiccsentett, csendben leléptem...Aunnye!Ez kemény volt!:)Ez már nem az én világom:)))

Másnap este.

Az egyik exemmel találkoztam, akinek nem olyan rég volt a szülinapja, és fel akartam köszönteni.Az állomás felé sétálgatva összetalálkoztunk egy másik exemmel, aki meglehetősen jól ismeri Ex I-et...:)Ex II is meglehetősen férfias jelenség(nesze neked Antibánfi, bakancs, kutya itt-ott:))))Ex I és Ex II társaságában-tényleg véletlen volt, mint Emő említette, kisváros a  miénk:)-beültünk egy hangulatos kiskocsmába egy kólát meginni.Elnézegettem őket:rövid haj,piercing itt-ott, sportcipő,sportdzseki, sportos felső-nagyon hajaztak egymásra:))...

Pár perc múlva.

"Na és akkor találkoztam Nikivel...azzal, aki Bea exe volt...igen, azé a Beáé, aki meg Ritával élt együtt négy évig!De most Rita nem Nikivel van?...Ja, de...De amúgy én is voltam vele..megnézted a múltkor, hogy Viki kivel táncolt lent a Klubban?Á, nem , nem azzal voltam elfoglalva...Képzeld, most, hogy kihúzták a bölcsességfogam, alig mozog a nyelvem...Na ne...hát most nem bírnék ki egy menetet sem...ja, én is nyelvre gyúrok..."

Hát,mi sem vagyunk semmik-állapítottam meg magamban vigyorogva.(De végre jól éreztem magam!..)Egyszer élünk-állapítottuk meg mindhárman a kocsmából kilépve.

-Ti azért nem voltatok együtt, ugye?..-kérdeztem óvatosan Ex I és II -től.(Bár nem lepődtem volna meg.:))Vad és férfias röhögésben törtek ki.-Hát nézz már ránk...:)

Egy lámpánál elbúcsúztunk egymástól, én még hátulról jól megnéztem mindkettőt-na, az étlapot lehet nézegetni,nem?!...-még a járásuk is hasonlít egymásra, állapítottam meg...

-Milyen volt a buli tegnap este?-kérdeztem a szomszéd csajszit hazaérve.

-Nagyon jó!!!-sikkantgatta.-Kár, hogy nem maradtál velünk!...

Aha, persze, gondoltam magamban.

Legközelebb TE jössz el az ÉN társaságommal, kiscsillag!!:))Kíváncsi vagyok, hogy bírod majd a gyűrődést!:)....

De hát-így kerek a világ, nem ? Csak nézőpont kérdése:)))...

 

Ui.:a pasik videóján...

Fő a csülökpörkölt, csattognak a kártyalapok...

Pár perc múlva.

"Na és mi a helyzet Andival?...azzal a bögyös kis szőkével?...ja, láttam a múltkor a Tescoban a pasijával...de hogy milyen jó kis bige lett belőle...emlékszem, annak idején...nem mondod, hogy te is voltál vele?!.."

 

Nettó 97

2009.02.04.

A mai délután merénylet volt.Saját magam és Doki ellen.

Az egész úgy kezdődött, hogy egyik legkedvesebb barátnőm és egyben kolleganőm felhívott, hogy lenne körzeti ápolói állás, valahol bent a városban, jobb feltételekkel...Adott egy telefonszámot is,amit azonmód felhívtam-ma reggel-és délután már el is hívtak egy elbeszélgetésre.

Külvárosi rendelő fogadott,szocreál külső mögött szintén szocreál belső-váró repedezett falakkal,kopott kővel,rugódzós háttámlájú narancssárga műanyag ülésekkel-ismerős?...Ez még nem is lepett meg, hisz kis rendelőnk hasonló adottságokkal rendelkezik, sajnos...(de van egy karácsonyi kaktuszom a mosdó felett:)))

Az első-és legmegdöbbentőbb-felfedezést akkor tettem, amikor beljebb léptem.Pultszerű széles alkalmatosság mögött ült a nővér(egy nagyon kedves középkorú hölgy mellesleg)minden földi jóval felszerelve-scanner, laptop,nyomtató stb.A betegek sorszámot húzva, kígyózó sorokban álldogáltak, egymás nyakába lihegve...a váró előterében adták oda a nővérnek a leletet, a zárójelentést, a következő havi gyógyszerigénylést...

Csodálkozva nézegettem egy darabig.Ki ő, talán adminisztrátor, orvosírnok, vagy csak az adatokat veszi fel, mint a  nagy rendelőkben?-töprengtem.Kis idő múlva rájöttem, hogy ő az asszisztens.

Kovács néni Nagy bácsi nyakába  fújtatva mondta el, hogy Astrix kellene neki,meg betegszállító, meg beutaló a reumára...mögötte már ott toporogtak a 16 éves fruskák, hogy elmondják, itt-ott kapar, viszket, szúr, fáj, csak hogy egy-két napot lóghassanak...mindezt a váró népes serege előtt.

Azt hittem, kirohanok a váróból. Kérdem én, MI KÖZE bárkinek is ahhoz, hogy milyen krónikus betegségem van, hova járok kontrollra, mi a diagnózisom, mennyi az INR-em?!...De ha már itt vagyok, gondoltam, megnézem, mi van a rendszer másik felén...bekopogtam hát a rendelőbe,elmondtam, ki vagyok, mit akarok.

Középkorú, magabiztos nő nyitott ajtót,és bevezetett a vizsgálóba.Odabent már kellemesebb volt a légkör, gyönyörű fenyőbútorok, nyugodt-zöld minden...hasi ultrahang, EKG, stb.stb.stb.Két rezidens segítette a doktornőt "temérdek" munkájában, hogy mit kerestek ott? nem tudom.

-Nos, hát!-kezdte öles léptekkel járkálva a doktornő,följebb tolva kb.hetvenezres keretét az orrán.-Induljunk ki a közalkalmazotti bérből, kedves!Tegezhetlek ugye?...-vetette oda félvállról, mielőtt megszólalhattam volna.-Hány éved van?

-Tíz körül..-mondtam lassan.

-Akkor induljunk ki ebből!Te E4 kategóriába tartozol a végzettséged alapján...-lapozgatott egy könyvben.-Plusz az ilyen-olyan juttatásokat nem számítva...az alapbéred...nettó 97 ezer lenne!-nézett rám.-A munkaidő világos, ugye, takarítani, vért venni nem kell.Itt az ápolónő megbecsült, önálló személy, aki jelentős hatáskörrel rendelkezik!-hadarta.

-Hm...-mormoltam.-Egy kérdésem lenne...Hogy tudja így az orvos a betegei sorsát figyelemmel kísérni?...Nekem nagyon furcsa volt, hogy vannak betegek,akik nem találkoznak Önnel, és az orvos-asszisztens nem együtt dolgozik...kicsit személytelennek tartom.

-Ugyan, kedvesem!-válaszolta a doktornő kissé lenézően.-Ez a jövő útja!Valójában az asszisztensnek nincs is joga hallani,amit a beteg mond!Nemde?...

(És az egész várónak?-gondoltam.)

-Kint az asszisztens beszkenneli a leletet, én bent azonnal látom, ha valami eltérés van, behívatom a beteget.Telefonon tudok értekezni az ápolónőmmel, ha kell!

Telefonon?!

-Nos?-pillantott rám, láttam, hogy szimpatikus vagyok neki.De én már gondolatban messze jártam.

Láttam kis rendelőnket, láttam magamat a Dokival szemben,ahogy egymás pillantásából is értve dolgozunk.Láttam, ahogy teát főzök, ő kitölti, ahogy apróságokat hoz nekem,ahogy nekidől a radiátornak, én a gépem előtt üldögélek, és beszélgetünk, ha nincs beteg...számtalanszor mentem be dolgozni, úgy, hogy fel voltam dúlva, volt, hogy a könnyem potyogott a gép mögött."Küzdj, Ange, küzdj!"-mondogatta mindig.Láttam, ahogy esténként, amikor hazavitt, a kocsiban megbeszéljük az aznapi dolgokat.Ilyenkor mindig elmondom neki, mi történt a kedvesemmel-egy éve tudja, ismeri őt-a gyerekkel...

...Látom a kis kertemet a rendelő előtt-alig várom már, hogy tavasz legyen...-nagybajszú parasztbácsikák köszönnek kalaplevéve, ahogy rendelés előtt kapálgatom a répát, borsót, vagy két beteg között kilépve a kertbe elindítom a locsolót...Jancsi, a gondnok mindig ugrat.

-Jó a vérnyomása, Jancsi!Százhúsz!

-Csak ennyit mérjél húsz év múlva is,drága!-válaszolja mindig, fogatlan szájával vigyorogva.-Na, birkózunk? Ki az erősebb?...

-Jancsi, ugyan már...félkézzel lenyomom!..-vigyorgok én is.

És a betegeink, a "mieink."Minden záró át van "rágva", beírva, megmagyarázva,hogy mit hogyan kell szedni,hogy kell beadni, ha kell,lemegyek, megmutatom...Eszembe jut Kovács néni,akinek Doki egy hasi UH-n szúrta ki a vesecisztáját, amiről később kiderült, hogy nem ciszta...ő az életét köszönheti neki... mennyi, de mennyi ilyen volt már...

És én?Töltöttem már önkormányzati igénylőt  idős nénikének, mert nem tudott eligazodni rajta,írtam levelet távoli gyermeknek, töröltem le könnyeket,fogtam kezeket,simogattam, amikor kellett...ha kint ülök egy pult előtt,hogyan tudom ezt megtenni?...

Amíg nem jön Doki, reggelente dolgozgatok-gyógyszert adok ki, vérnyomást, cukrot mérek, injekciót adok, kötözök, vért veszek.Ekkor tudom meg, hogy Vass néninek unokája született, hogy Aranyi néni nem nagyon tartja a diétát, mert nem tudja, mit egyen,hogy a szomszédban mindig veszekszenek a fiatalok,hogy Juliska néni tehene mennyi tejet ad...

...hogy sok a villanyszámla, hogy Lenke néni hogyan menekült el a falujából a gyerekeihez, mert bántották,Manci néni meg negyven évig gyerekápoló volt-ortopéd cipője jó harminc centivel magasabb az ellenoldalinál, Manci néni beleeseett a Heine-Medine járványba...bicegve jár, de három műszakban dolgozott negyven évig, szinte látom a kezében az apróságokat...

 -Köszönöm szépen, még átgondolom-állok fel határozottan. A  doktornő kérdőn néz rám.Átgondolni?...

....Szinte kirohanok a rendelőből. Nem vagyok én normális, gondolom megkönnyebbülve.Valahogy úgy érzem, elárultam Dokit, és magamat is.Mintha rámragadna a ruha, koszosnak érzem magam, de lehet, hogy csak melegem volt odabent..."Szeretetből nem lehet megélni!"-visszhangzik a fülemben a doktornő dübörgően magabiztos hangja.Nettó 97...most keresek...hússzal kevesebbet...

Állok a buszmegállóban,és mosolygok.Úristen, hisz egy napot is alig bírok ki nélkülük.Így hogy tudjam meg, hogy mi lesz Perge néni sorsa, akit beutaltunk a belre, mentő vitte, mert fulladt?Vagy hogy Kovács úrnál az a valami a gyomrában rosszindulatú  daganat-e? Annyira aggódott...És Timinek van munkája, úgy hallottam, Katikát meg felvették a főiskolára.Majd a buszon megkérdezem tőlük...Irénke néni meghatott arca, amikor a névnapomon felköszöntött-Merci-hirdette a dombornyomás a bonbon tetején.

Merci...

...hisz ezért élek...

Antiviagra II.

2009.02.03.

Elolvastam, amit az előbb írtam, és úgy érzem, egy-két dolgot el szeretnék mondani...

13 éve jöttem el kis hazámból, egy alföldi kisvárosból.Egy alig nyolcezres városban éltem, ahol akkor is furcsálkodva néznek rád, ha fekete pólót veszel fel..."Úristen, drágám, ki halt meg?"...Elkövettem azt a hibát, hogy 11 évesen bevallottam, hogy a lányokhoz vonzódom...épp csak meg nem köveztek.

Onnantól kezdve rájöttem, hogy micsoda csúf, sötét titkom van nekem,és hogy TITOK, amit nem mondhatok el-így hát beálltam a sorba...voltak pasijaim, volt, akibe úgy éreztem, szerelmes vagyok. (Ő volt Gyuri, a festőművész.Az utolsó királyfi,aki most is védi a várát, és hisz az álmaiban. Egész életében csak festett, palettával a kezében fog meghalni, és ez így van jól...)A lelkem lángolt érte, a testem viszont tetszhalott volt...soha nem éreztem iránta vágyat...

(A srác

-az én srácom-

az utcasarkon állt, szemben a bolttal.Párásan remegett az aszfalt az augusztusi hőségben.Tudtam,hogy rám vár.

-Te erre laksz?...-dadogta félénken,és sután a kezem után nyúlt.Odaadtam neki, kábán dobogó szívemmel együtt.

Négy évig nem engedte el.)

Tizenhat évesen ismertem meg, és húsz évesen mondtam búcsút a szerelmünknek, és a városomnak is...Miénk volt minden.Kis mesevilágunk közepén nem a vágy állt, hanem Mici cica,a balatoni faházikó, ahol nyaraltunk minden évben, a kiállításai(Gyuri, még sosem láttunk ilyennek...-mondták a barátai. Szerelmes volt,végre-24 évesen),a barátaink,a szerelmes levelek, a séták egy mozzanatlan-poros kisvárosban...szűz volt.Én is...

Amikor szakítottunk, nehezen engedtem el.De a szívem már új kalandokra éhezett...a testem ébredezett, erős volt, karcsú és szép.Tudtam, hogy tőle nem kapom meg, amit szeretnék.

Egy másik sráccal, aki odáig volt értem,felköltöztem ide,egy Wartburgban volt az összes cuccunk.Az albérlet helyett én már a lányokat nézegettem...a fiú hidegen hagyott.De meg akartam felelni a szüleimnek-jóravaló gyerek ez!-és szégyen-gyalázat, gyáva voltam egyedül egy nagyvárosban...hát belementem, hogy összeköltözzünk.Aztán ő elkezdett dolgozni, én is, nővérként egy pszichiátrián:))váltott műszakban...

Sok lánnyal találkoztam.(Egyikőjük mai napig az egyik legjobb barátnőm, már akkor tudta, hogy mit szeretne.Felköltözött Pestre,10 éve együtt él egy lánnyal.De férje volt,aki a mai napig szeretné...)Sok volt a leszbikus, de sok volt a kalandot kereső biszex is...azt tudtam, hogy szerény tapasztalataimat nem velük szeretném bővíteni,hiszen szerelmet kerestem...

Közben-hogy magamat csúfoljam meg-nagy ritkán teljesítettem "kötelességeimet"...és a kör bezárult:terhes lettem.Megszületett Kölyök, és én húsz kilót híztam...a vágyaimat újból szekrénybe zártam...

(Hogy milyen volt a kapcsolatunk a gyerekem apjával...emlékszem, egyszer megkértem, hogy hozza be a törülközőt a fürdőszobába fürdés után, mert kintfelejtettem.

-Nem-válaszolta egyszerűen.

-De...miért?-kérdeztem zavartan.

-Mert nem akarom látni a hájas tested...-felelte szórakozottan.

Reszketve álltam a fürdőszoba közepén, testemről csurgott a víz. Lenéztem magamra, és kioldalogtam a fal mentén.

Négy évig nem néztem tükörbe.)

Utána rettenetes időszak következett. Csak ettem és ettem, bánatomban.Majd'90 kiló voltam már, mire észbekaptam.Aztán már gyorsan követték egymást az események:a betegség, a válás, a munkanélküliség,az első Igazi.

Ő, aki elfogadott, betegen, kopaszon, háromnegyed cicivel,Ő, aki a vágyat megismertette velem, a valódi gyönyör ezer arcát...a szívembe látott,át a hét fátyolon...

Nem tudom,miért írtam le ezt-talán csak magam előtt mentegetőzök.Nem szeretném, hogy valaki is lélektelen szexgépnek lásson...annyit, de annyit nélkülöztem a régi életemben, hogy nem csoda, ha be akarom pótolni...

Majd rájövök, miért is írtam le ezeket.Vagy hogy mi a párhuzam. Vagy hogy mit akartam üzenni-magamnak.Mindig fájdalmas a múltamban vájkálni.

Végtelen DÜH van bennem!Megint minden olyan semmirevaló...

Szépséges fekete hajú leány,kinek karjaiban nyugalomra leltem, nem jelentkezik.

Parttalan a szívem ismét.

Antiviagra

2009.02.03.

Uhh...elolvastam John Donne: Elégia a vetkőzésről című versét...mindenkinek csak ajánlani tudom...jómagam vizuális típus vagyok, így hát hamarjában előttem termett a költő szíve hölgye:)

Hogy milyen leplezetlen erotikával írt a vágyról, a gyönyörről,a női testről...Mostanában -valójában jópár éve, kb. amióta bevallottam magamnak, hogy mi újság-valósággal agresszív vagyok, ha nem érek célt.Ez elég kiábrándítóan hangzik, mondta is a párom nemegyszer, hogy pasiagyam van.Nem tehetek róla...de nem is érdekel.Kezdem megérteni azokat a férfiakat,akik elkalandoznak, ha otthon nem kapják meg, amit szeretnének.A családi békét féltik ugyan, és a megszokottat, de vannak vágyaik, igényeik...mennyivel egyszerűbb lenne a feleségnek, ha "teljesítené asszonyi kötelességeit."Hát ez elég durván hangzott egy leszbikus szájából:))

Szerintem az hazudik,aki azt mondja, hogy nem ez a fontos.(Illetve, hogy ez nem fontos.)

Nagyon sokszor indul úgy a napom, hogy elgondolom...szóval értitek.Milyen jó lenne odabújni a mellettem fekvő meleg testhez, akinek minden rezdülését ismerem, mennyivel kiegyensúlyozottabb lennék...a felettünk lakó hetero házaspár esküszöm, kifejezetten az én bosszantásomra, mindig hajnali 4-kor csinálja!!Az ágyuk meg ütemesen nyikorog:)De az a csaj állandóan vigyorog is...GRRRR!!Rohadtul irigylem őket!!!

Hát, lányok, nem tudom, a Kéjek Éje nektek mennyire volt kéjes:)nekem csak magányos:(((de mit tegyek, ha a villámka nekem hideg és NEM KELL!!!naaa...nyűgös vagyok, valaki küldjön nekem vágytalanítót!Antiviagrát akarok!!Kaphatnék egy receptet, kérem?

Ujjaimmal a szivárványt(Sea-nek és Neked...)

2009.02.02.

H.K.könnyedén felpattant paripája,Tündérkincs hátára.

Érezte az állat élő-meleg testét maga alatt, érezte a belőle áradó szelíd nyugalmat, a végtelen erőt...gyengéden megsimogatta a ló selymes sörényét, mire Tündérkincs aprót horkantott.

-Nyugalom, kincsem...-súgta a füléhez hajolva H.K.-Várunk valakit.

Megadó türelem volt H.K.szívében, hisz tudta, hogy akit vár, talán már úton van...

Hirtelen feltűnt egy másik lovas is a láthatáron.Felleg-réten száguldott H.K.felé, fekete haja palástként terítette be gömbölyű vállát,arcán Isten mosolya tükröződött-a bölcs mindent-tudóké...arany nárciszok bújtak össze riadtan a lobogó szélben.NŐ volt, asszony-kezdemény, leendő anya,bölcs Világ Kezdete, vágyak bölcsője,szerelem szobra-életből gyúrva...

Fekete lova megtorpant H.K.hófehér paripája mellett.Egymásra mosolyogtak.Új időszámítás kezdődött el mindkettőjük életében-mit számított ezer harc, ezer meg ezer nyugtalan éjszaka,ezer meg ezer vesztett csata, sötét árny,végestelen árok, szívet romboló vád, gyötrő-maró düh...a Semmi, ami H.K.szívét emésztette, dühödten visszavonulót fújt, és nyomtalanul elenyészett...

H.K.úgy érezte, ha akarná, elérné ujjaival a Napot és a szivárványt.

-Induljunk!-szólalt meg a jövevény.-Még sok dolgunk lesz...újra kell írjuk a Jövendő Könyvét...gonosz koboldok pecsétviasszal már lezárták, de megfejtettem a titkát, hogyan lehet újra felnyitni...

A végtelen utazás elkezdődött.Mind a ketten tudták, hogy immár soha nem lesznek magányosak...

Jöhet bármi.

Felleg-réten két lovas száguldott a szivárvány alatt.Örömország Királynője szórakozottan nézett utánuk."Tudtam, hogy végül egymásra találnak..."-dúdolgatta maga elé.Aprókat lépett, szinte táncolt.Boldog volt.Hercegnője megtalálta a számítását,boldogan és fényűzően élt egy idegen országban,amelyet önként választott.Bármikor hazaröpülhetett édesanyjához, a Királynőhöz...

(A Mennyei Kávéházban-mint mindig-nagy volt a forgalom.A Tündérkórházban(mely Benső Béke Háza névre is hallgatott)Emő Miniszterasszony szunnyadt békésen egy puha  felhő-ágyon.Ajka rándulásán látszott, miről álmodik: Zsik Asszonyság illatos-mézes süteményéről...Hadügyi Miniszterasszony a Jóreménység Téren sétált.Szívében béke honolt-a pánikrohamok messze elkerülték...Maja a Varázstükör Teremben nézegette magát.A Tükör az igazi énjét mutatta meg-ahogyan mindenkinek-a szép, magabiztos, erős,tiszta szívű nőét...)

Csak egy álom

2009.01.30.

Az illatod, mi megcsapott...keleti fűszerek, fahéj, csurgatott méz keveréke-szinte látlak egy függőhídon, ahogy nehéz leplek rejteke alól csábítasz,a szemedben az ezeregyéjszaka titka...lassan lépdelsz,ujjaddal hívsz a Kertbe-a Gyönyörök Kertjébe...

Apró, göndör fürtök nyirkosan a halántékodon, éles kontrasztban-bársonyfekete az elefántcsont bőrön.Miért van az, hogy egyes nők varázsa a részletekben van, ahogy mások egész lényükkel csábítanak...a csípő ívelt szöglete,fájón-izgatón domborodó selymessége,kezem alá készségesen simuló,puha idomok...

Befeküdtem mellé az ágyba.Csak odabújtam-milyen más volt anyai lágysága, gömbölyű nőiessége...megfogtuk egymás kezét.

-Még nem láttam olyat, akinek kisebb lett volna a keze az enyémnél-szólalt meg rekedten.Mélyebbeket lélegzett, szinte mindene remegett.Pedig tudtuk mindketten, hogy semmi nem történhet...A hajamat simogatta.Szinte elolvadtam, éreztem, ahogy belesüppedek az ágyba,izmaim engedelmesen ellazulnak.Egyszerűen csak jó érzés volt.

-Ne menj még el...-rántott vissza magához,sokszor.Hihetetlen.Hogy én-kellek valakinek?...Pedig milyen nehéz lehetett egy ilyen büszke nőnek ezt kimondani.

Minden benne volt,amit valaha kapni szerettem volna egy nőtől.A sötét szobában lenge szél ringatta a függönyt.Máté Péter szólt.Ő ott volt-testben-lélekben.Éreztem.

-Tudod, hogy ha szeretkeznénk,nem velem lennél?-kérdezte aztán.Könnyek szivárogtak a párnámra.Az enyémek?...

Csak egy álom volt

vagy nem?

-----

az utolsó pillanat van itt, Kedves.Az utolsó, hogy megmentsük a kapcsolatunkat.

Nekem a testiség a szeretet-nyelvem.Sokáig tartott, míg elfogadtam magam, a testem minden egyes porcikáját.És te ezt nem érted,hogy miért ilyen fontos, hogy hozzám érjenek...haldoklom

az

utolsó

pillanat

itt vagy még?

A Drogbáró babája-egy szürreális hétvége

2009.01.26.

-Legalább...védekeztetek?...-tettem fel a kérdést rég nem látott barátnémnak két "dejólnézelki" és "milyennagylettagyerek"között.

Elállt a lélegzetem. Láttam a tekintetében a választ-de nem akartam elhinni.

-Évi...védekeztetek?-kérdeztem nyomatékosabban-majdnem ordítva.

-Nem...-potyogtak barátnőm könnyei.-De én ugye nem? Ugye nem lehetek..AZ?...

Tenyerembe temettem az arcomat.A megdöbbenéstől szóhoz sem jutottam. Gyerekkori barátosném-igazi nagy túlélő, Skorpió,szinte gyerekfejjel szült,túlélt egy komoly nőgyógyászati betegséget, kikeveredett pár depressziós epizódból, pánikrohamból,egy csúnya válásból,rengeteg sikertelen kapcsolatból, munkahelyről-épp azelőtt mesélte, hogy egy "igazi"drogbáró babája volt pár hónapig...mesélt arról,hogy hogyan szívták előtte a kokaint, tekerték a füvet, adták-vették az anyagot...(már ekkor nem jutottam szóhoz a döbbenettől, nem akartam elhinni...)a srác hol agresszív volt, hol hallucinált...

-De velem mindig kedves volt...-mentegette a pasast Évi, amikor kérdőn néztem rá.

-Ja...-motyogtam magam elé.Hogy a két hónap alatt nem sikerült elérni, hogy megverje, vagy épp csak elkerülte...ki tudja...

-Az isten áldjon meg!Van egy 14 éves lányod...hogy mutatsz neki példát?!-kiabáltam magamból kikelve,de barátnőm agyáig már semmi nem ért el.

-Akkor lehet, hogy AIDS-es vagyok?-jajgatott.

-AIDS-es nem, esetleg HIV-pozitív..de hát hogy nem jutott eszedbe?..

Villámgyorsan a gép elé ültünk, és megkerestem neki mindent, ami kellett. Tudtam, hogy a kisvárosban, ahol én is felnőttem, nem ment volna el szűrésre, de még a közel levő megyeszékhelyre sem, ezért felajánlottam neki, hogy jöjjön fel egy napra hozzánk, elviszem az ÁNTSZ-hez, és levetetjük a vért...

-Ange...-kérdezte szipogva-Te nem lehetsz az?

-Úristen...figyelj, én kilenc éve nem voltam pasival...-válaszoltam.-Azóta meg csak hosszútávú, monogám kapcsolataim voltak....de ha megnyugtat, én is levetetem.

-Én...csak...én csak azt hittem, hogy valaki végre szeretni fog...

Jéggé dermedt a szívem. Íme, méltó "párom",aki egy morzsa szeretetért a lelkét is eladja.(És íme az eredménye...)Szinte magamra ismertem.Ismerem a lányát is, szép kislány, akinek túl korán kellett felnőnie.Évinek sokszor nem volt kivel megbeszélnie a problémáit. A  lánya látta már benyugtatózva, szétcsúszva az anyját,sokszor éltek napról-napra,Évi most épp egy kocsmában dolgozik, ahol hol késelnek, hol hánynak, hol őt zaklatják.Sosem volt annyi ereje, hogy kis városkánkból eljöjjön...én legalább ezt megtettem.

Szürreális szombat este volt. Nem mertem magára hagyni, csak hajnal felé, amikor már én is alig álltam a lábamon..."Nincs kit felhívj, hogy itt aludjon?"..."Nincsenek itthon barátaim...csak te vagy, és te se itt."

Végre megnyugodott, én pedig hazamentem.Megbeszéltük, hogy februárban feljön hozzám, és végére járunk a dolognak."Nem dughatod a fejed a homokba-nem engedem,érted?!"-mondtam. 

Felosontam a lépcsőn, bebújtam Kölyök mellé az ágyba.Puha volt az arca, meleg. Még álmában is éreztem a szeretetet, ami belőle áradt.Félfordulatban rámrakta apró, harminchetes tappancsát,és hozzámbújt.Álomittasan mosolygott rám."Hazajöttél végre..."motyogta, aztán rögtön vissza is aludt."Igen, haza.."mondtam."Hazajöttem, és igyekszem nem elmenni többé..."

Igen, miatta. Sokszor terhes, sokszor sok,sokszor átok:)), de miatta nem mehetek el.Néha szeretném, hogy elengedjen, de nem teheti. Neki csak én vagyok,és azt hiszem, sosem bocsájtana meg nekem...talán én sem magamnak.

H.K.igyekszik...nem ígér semmit, viszont minden szeretetmorzsát köszön...

Mindenkinek.

 

Holokauszt-album

2009.01.20.

 H.K.magányosan üldögélt a Nyári Rezidenciában.

Térdére hajtotta fejét, Nap-szőke hajzuhataga alól alig látszott ki arca. Valahol a távolban kacagás csendült, tavasz-ízű, szerelem-ízű, de H.K. lelkéig most semmi nem jutott el.Croissant,hatalmas,lusta, fehér  macskája elégedetten dorombolt az öblös fotel karfáján.

H.K.nyugodt volt. Tudta, hogy Királynője, és a többi miniszterasszonyok a Béke Tavának partján tartják épp a heti pikniküket, amire természetesen ő is hivatalos volt, de elnézték neki távollétét, mert ez egy demokratikus Ország volt...Szinte látta maga előtt a barátait, a nőket, asszonyokat, amint egymásnak adogatják a fonott kosárból a ropogós sült csirkét, foszlós bélű fehér kalácsot, jóféle vörösbort...

Mégsem tudott mosolyogni.Felütötte naplóját, egy bársonybéléses-csatos könyvecskét, és írni kezdett...(mert volt egy másik élete is, ám ebben az Országban mindannyiójuknak két élete volt: egy valódi, és az Országbéli...néha már-már összemosódott a kettő...)

...Tegnap megnéztük a Holokauszt-album kiállítását.Kölyökkel, kedvesemmel,és egy kolleganőmmel...világéletemben arra tanítottam a gyerekemet, hogy ne gyűlölködjön. Négy-öt éves ha lehetett, amikor már vittem magammal dolgozni nyáron, területre, ahol sokféle embert láthatott...bénát, értelmi fogyatékost-mindig elmagyaráztam neki, ki miért ilyen, és hogy nincs különbség köztünk. AKARTAM, hogy tudjon róluk...hogy minden ember egyforma  végül...

Csendben lépkedünk a képek előtt, vannak második generációs művészek festményei is,és fényképek.Az egyik "mű" előtt lágyan felkavarodik a gyomrom, meg kell támaszkodjak a falon,érzem, hányni fogok.Szeméremszőrzet-utánzat keretben héber írás...figyelmeztetnem kell magam, hogy ez csak utánzat, de...

Kölyök tágra nyílt szemmel lépked, kivételesen nem fecseg össze-vissza."Anya, ők bűnözők?"-kérdi egy kép előtt, amin elhurcolt emberek ezrei láthatók csíkos ruhában, leborotvált fejjel."Mert azokat szokták csíkos ruhába..."-dadogja."Nem, nem bűnözők..."mondom csendesen. "Emberek, mint mi..."

"De ez már olyan régen volt, anya..."

"Nem, nem volt olyan régen...ezért, ezért nem szabad gyűlölködni..."

Egy fénykép szinte lyukat éget az agyamba.Idős nő támaszkodik a falnak, mellén a sárga csillag. Tekintetében már nem is rettegés, csak fásult beletörődés van.Szemek, és szemek és szemek mindenütt...tágra nyílt, félelemmel, fájdalommal teli tekintetek...A pulzusom szinte vágtat, a szívem kiszakítja a mellkasomat.

Utána persze összeveszünk.Kedvesem azt mondja-mindet ki kellett volna...Ködös tekintettel nézek rá. Én szeretem ezt az embert. Ő szeret engem? Kit gyűlöl? Miért gyűlöli?!Az édesapámat, aki vállalkozó, és egész életében keményen dolgozott, hogy hármónknak mindene meglegyen?...Az unokatestvéreimet: azt, aki Londonban hegedül, vagy azt, aki Pécsett gyógyszerész? Vagy a vegyészt, vagy azt, akinek boltja van, vagy a bölcsészt?...Vagy a testvéremet, aki tanár, vagy engem, aki arra tettem fel az életem, hogy segítsek?Normálisan élünk, tanultunk, dolgozunk...

Mindannyiónkat elhurcoltak volna annak idején.

Vagy híres zsidó íróinkat, művészeinket, költőinket...Honnan jön belőle ez a hatalmas gyűlölet? Igen, én is utálom azokat, akik az állomáson kéregetnek, koszosak, felzaklatnak a bűntetteik, hiába "közülük"való vagyok. De ugyanúgy haragszom Pistára,aki a betegünk, "magyar", és rendszeresen olyan részeg,hogy engem sem ismer meg az utcán, és tőlem kéreget, engem is zaklat. Ugyanúgy haragszom a magyar betegeinkre, akik koszosan jönnek be a rendelőbe,ennyi tiszteletet nem adva nekünk....

A haragnak funkciója van, így gondolom. A gyűlöletnek, gyűlölködésnek-nincs.Értelmetlen.És hogy a gyerekem ezt lássa...Nem a kedvesemre haragszom. Tudom, miért ilyen, és elfogadom. De a múlt árnyai nem szabad, hogy egész életünkre sötét, mocskos foltként vetüljenek...

....H.K.behajtotta a könyvecskét, és letette a lúdtollat, amivel írt.Máris megkönnyebbült.Hadügyi Miniszterasszony nevetve robbant be az ajtón.H.K. egy pillanatra morcosan nézett rá-kopoghatott volna...de ahogy a nő felhevült arcára nézett, kedvesen zilált fekete hajára,elmúlt a haragja.

-Nem jössz, kedves H.K.? Hagytunk neked pogácsát.

Croissant lustán lehömpölygött a fotelről, ahogy H.K. lassan felállt. A félig nyitott ajtón keresztül látta társait. Kint minden üde és harsanó-zöld volt, illatos.

-Megyek-felelte kissé jobb kedvvel.

A csatos napló elárvultan hevert az asztalon...még sok titkot fog H.K. belezárni...de most-várták.

 

A Gyűlés

2009.01.14.

Hajnalodott. A Nap sugarai jókedvűen kúsztak be a palota  hatalmas ablakán, ragyogó fénybe borítva a súlyos tölgyfa asztalt, a baldachinos ágyat,a medvebőr ágyelőt...H.K.óvatosan lépdelt a keskeny folyosón, feje fölött figyelő-évszázados tekintetek követték apró lépteit.Két ujja közé fogta bársonykék, vadonatúj ruháját-kedvenc színe..

A Királynőhöz igyekezett.

Halkan nyomta le a tükörsimára csiszolt rézkilincset, mégis nyikorgott egy kicsit."Szólnom kell az udvari mesternek"-gondolta bosszúsan.Hirtelen megdöbbenve torpant meg a terem közepén.

A Királynő dunnája a földön hevert, az ablak előtt. Az asztalon pergamen,mellette tinta, amely patakokban csordogált, le a csiszolt kőlapokra...cseppre-csepp..."Mint a kék vér.."-gondolta, és megborzongott.Apró sikoltást nyomott el, amint Királynője levelét olvasta. "Nem, az nem lehet...."A levél a földre hullott kezéből. Félig-meddig öntudatlanul az ablakhoz lépett.

Varázslatos látvány tárult elé.

Az Ország ébredezett.Selyempázsit vezetett az udvari kerten át a Bűbáj-tóig,amit ezerszínű virágok táncoltak körül...Amott a kiscseléd-arca, mint a pozsgás alma-épp fésülködött, derékig érő haja zuhatagként omlott vállára...H.K a piacra is rálátott éppen-kedvenc helyére-bőségtől roskadozó asztalok mögött jól megtermett asszonyságokat látott, akik úgy kínálták árujukat(élénk káposztát, illatos hagymát, édes gyümölcsöket)mintha tulajdon gyermeküket ajánlanák valaki kedvére...Minden, de minden élt, nyüzsgött...Az Ország kristálycseppként ragyogott...

Ez nem az, amit Királynő látott hajnalban....

H.K.-mit sem törődve vadonatúj kék ruhájával-leviharzott a Torony kanyargós-szűk lépcsőin.

Magához intette a cselédet."Szaladj, rohanj a hírrel..."A lány szaladt, ezüstös szőke haja szinte úszott a légben.Hamarosan mindenhonnan aggódó asszonyok-nők siettek a Palota nagytermébe, ahol a királynő gyűléseit szokta tartani.H.K végignézett rajtuk. Mindanyian szépek voltak-szőkék, barnák, súlyos hajkoronával,makulátlan bőrrel, kék vagy fekete szemek ragyogtak rá, keblek duzzadtak a dekoltázsból...Mindannyiójuk megjárta már a poklot:a  Könnyek Tava az ő bánatukból is nőtt,a Rideg-Rét az ő félelmüktől is hízott, a Rettenetes Zord Álomerdőben pedig mindenki eltöltött már egy pár iszonytató éjszakát...

-Miniszterek!Ma hajnalban Királynőnket elnyelte az Álomerdő mélye.-sóhajok hallatszottak innen is , onnan is- Átadta nekem a posztját, de nem élek a jogommal...úgy gondolom, mindannyiónkon annyit segített már a Királynő, hogy nekünk is kötelességünk őt megmenteni...még ha veszélyes is...el kell hoznunk őt onnan!

Egy emberként álltak fel mindannyian.Az Ország szinte dübörgött.Mentek-lelket menteni.

-Szóljatok Nagy Mágusnak!-kiáltotta oda H.K. a Lóügyi Miniszternek.-Pénz -és Hadügyi Miniszterasszonyságok, hívjatok minél több embert, hogy pozitív energiáinkkal megsemmisíthessük a negatív rezgést, ami az Erdőből jön!

A tömeg nőttön-nőtt, ahogy ezek a bátor emberek az Álomerdő felé közeledtek.Az erdő szélén mindenki megtorpant egy kicsit.Minden arcon látszott, hogy messze járnak a gondolatok: félelmek,sebek a lelkeken, be nem gyógyulók a szíveken, sötét hiedelmek...De a pillanat elmúlt-a tömeg behatolt az Erdőbe.

Lépteikkel, szívükből áradó szeretetükkel lángkardként vágták át a zord fákat, a jeges-guggoló bokrokat, a kopár földet termékennyé tették...a Lélektelen Tisztáson ájult alak hevert rongybábuként.

-Ott van!-kiáltottak fel egy emberként.

A Királynő volt, eszméletlenül...H.K. lehajolt hozzá.Megsimította a halvány homlokot, ében szempillákat, gyöngyként feszülő ajkakat...

-Lélegzik-lehelte-Gyertek....

A miniszterek, az emberek körbeállták a Királynőt.Nagy Mágus a sápadt ajkak közé csúsztatott egy varázsbogyót.

Az emberek kántálni kezdtek.Ősi-ösztönös ének volt ez, szívük legmélyéről jött, onnan, ahova nem érhet el bánat, kétség, sötétség...Onnan, ahol csak Bizalom van, Szeretet,mindent átható, mindent legyőző, végtelen szeretet...Kezek kulcsolódtak egymásba, hittel telt szívek tárultak fel, kétségek foszlottak szét, könnycseppek párologtak el nyomtalanul...

-Ébredj...-duruzsolta H.K.-Ébredj, kedvesem,hisz annyian várnak rád...nem kell, hogy a bánatukat hordozd:elviszik ők maguk immár, hisz megmutattad, hogyan kell....ébredj, és higgy, abban, amit te tanítottál nekünk...

A Ragyogás átjárta az Erdőt,  a tavakat, a réteket, a mélységeket, a a hegyeket, az érintetlen barlangokat...

A Királynő kinyitotta a szemét.

Csillag-tiszta volt a tekintete, bár kissé fáradt.Nagy utat járt be, látszott rajta.

-Hát...ti?..Itt, mindannyian, itt, ahová mindenki retteg belépni?...-sóhajtotta erőtlenül.-Hisz...itt-ömagunkkal kell szembenéznünk...

A nép mosolygott.Simogató tekintetek érték mindenhonnan a Királynőt.

-Együtt erősebbek vagyunk, ezt nemrég mondta valaki-somolygott megkönnyebbülten H.K.-Most mi vagyunk érted... Nem lehetsz te mindig az erősebb.Hisz te is-emberből vagy...adjon erőt most a mi hitünk!...

-Rendben...-motyogta Királynő.Szempilláit lehunyta, újból álmos volt, de ez már jótékony-gyógyító álom volt-érezte. No meg hatni kezdett Nagy Mágus varázsbogyója is.-Mindig...itt...leszek nektek...

A nép szinte ölben vitte vissza a Királynőt a Toronyba. Ám ott már csak H.K. , és a miniszterasszonyok maradhattak mellette....

Vigyáztak rá.

Ahogy Ő-mindannyiójukra.

Mert sok idő van még addig, hogy valaki más vegye át az uralmat országuk felett...

Hittel-lélekkel...

Szülinapi és egyéb "bűnök"

2009.01.12.

Tegnap megtartottuk Akaratos Őfelsége "Kezdek-kamaszodni" Úrfi 10. szülinapját.Gyönyörű fehércsoki-tortát választott magának, hiába mondtam/tuk a cuki cukrászdás csajszival, hogy vajkrémes, így  nagyon édes lesz(mármint nem a csaj, ő alapból édi volt velünk:))) Őfelsége nem tágított-aminek aztán meg is lett a következménye enyhe hasmenés és émelygés formájában:))

A szomszéd három lurkójával, a párocskával, nagypapával, és drágámmal "buliztunk"...jó volt érezni, hogy végre valamibe a páromat is bele lehetett vonni, ami a gyerekkel kapcsolatos-hát ez így elég negatív állítás volt részemről, de én érzem, hogy ez haladás...végülis ő egy leszbikus nő, és nem az övé a gyerek...most mentegetem? Naná, hogy mindenki azt mondja, hogy "ha szeret, elfogad gyerekkel együtt.."de amúgy szerintetek, Zanami, Zsik, Emő, Seagull, ez olyan könnyű dolog? Hát, nem tudom.Lehet, én sem lennék olyan toleráns más gyerekével. Egy haveri viszony talán kialakulhat köztük, de más..

Nem könnyű Kölyökkel, ez biztos.

Olyan kamasz lesz, mint én(mint minden kamasz): öntörvényű, lázadó, útkereső...ajaj, szegény anyukámnak mi mindent kellett átélnie velem.16 évesen elszabadult velem a ló, és nem volt megállás.Emlékszem, 700 forinttal a zsebemben lestoppoltunk egy barátnőmmel a Balatonig, és ott éltünk egy hétig ebből-abból(maga a sátorhely volt 600 forint:))Lejmoltunk, csórtunk(persze szigorúan megélhetési lopás volt ez, kérem, vaj, kenyér, gyümölcs, tej stb.)

Batikolt ruhában, Lennon-szemüvegben, álmodozva ültünk a füvön a templom előtt, gimi után-szabadok voltunk...A Hair előadására is eljutottunk-az előadás végén minden színész levetkőzött meztelenre-itt vagyunk, ilyenek vagyunk, pőrén, fogadj el...néma, tiszteletteljes csenddel adóztunk bátorságuknak.

Aztán kicsit keményebb időszak jött-Cure, dark lettem, szeánszok temetőben, több öngyilkossági kísérlet,nem vagyok büszke rá, de ez is én voltam.

Kicsim, kívánom, legyen könnyebb az utad, mint nekem.

Egyéb bűnök:))is történtek hétvégén, talán némi reményre ad okot a kapcsolatunkban, bár még nem olyan, mint "előtte"-a Nagy Veszekedés előtt.Hogy miért tartok még ki mindig mellette?Mert még látok benne fantáziát, talán mással sem lenne könnyebb, hisz velem sem könnyű, és Ő is rengeteg mindent elviselt tőlem.

H.K ugyanis meglehetősen hisztis.Hm.

Pl. NEM TUDOK VESZÍTENI!!!!Ezúton üzenem mindenkinek, aki el akarna velem jönni bowling, darts, -egyéb hasonló jellegű szabadidős tevékenységet űzni, az isten szerelmére-NE TEGYE!

Rettenetes vagyok ugyanis.A vérnyomásom már az első pillanatban 200/100, a pulzusom 120(nem viccelek:))))az adrenalin zubog bennem szinte hallhatóan, az orrlikaimból füst gomolyog.:))

A tekintetem kegyetlen,és éles, csak a célra összpontosítok,és jaj mindenkinek, ha nem én nyerek, de legalábbis nem villlogtathatom tudásomat!Hát, ez sajna tipikus Bak-tulajdonság.Szörnyű egy jegy.

Ja, mind a hárman Bakok vagyunk:))))Kölyök, Kedves és én.Jó kis család:))

H.K.követi Zanami méltóságteljes lépteit a maga 156 centijével, apró lépteivel.(Bocs, ha néha rálépek a palástodra, öreglány:)))Na mék, mert ma este gyűlés lesz, ott lesz az összes miniszter, és egyéb kinevezett méltóság.

Maradok tisztelettel: H.K.(azért, ha nagyon igyekszem, tartom a lépést:)))

Szex és más semmi...

2009.01.10.

Elgondolkoztam rajta, hogy számomra miért olyan fontos a szex...(illetve a szeretkezés, de abban már régen nem volt részem...)

A "hetero" életemben nem tulajdonítottam ekkora jelentőséget neki, igaz, akkor még fiatalabb  is voltam, és a nők (állítólag) 30 és 40 között teljesednek be,illetve utána..(amikor a pasik "leáldozóban "vannak:))))Igazából pasival sosem volt jó.Naggyon durva, de ez van...és hány meg hány nő éli ezt át vajon?!

Na persze nálam a fordulópont az első IGAZI élményem volt,s még jobban az első IGAZI-IGAZI, azzal, akibe szerelmes is voltam...

Ezeregyéjszaka világa tárult elém...lágy ölek-ölelések,biztonság, az érzés, hogy-hazaértem...

Mohó vagyok, de hisz annyi, de annyi évet kell bepótolnom!És a kedvesem ezt veszi el tőlem, ezt, amire egész életemben, 11 éves korom óta vágyódom...

Egy gyerekkori barátnőm sírva-jajongva hívott fel valamelyik hétvégén, éreztem a hangján, hogy be van rúgva."Tudod, milyen érzés, hogy meg kell alázkodnod, könyörögnöd kell  egy szeretkezésért?"-sikoltotta a fülembe.Olyan határtalan volt a fájdalma, annyira fájt nekem is..."Tudom."

Sajnos, tudom.

Mi most a "találjunkegymásraújra"periódusban vagyunk...és-nem jó. Megdöbbentem. Ha már ez sem megy...nem jó, nem jó, nem jó....a lételemem, a szex, az érintés...a kedvesem azt mondta, "majd lesz jobb."De engem megdöbbentett.Valami nagyon meghalt bennem.

Üssük ki!

Kétszázzal, újra!Adrenalint!Nyissuk fel, vájkáljunk benne, ebben a nyomorult szívben, ebben az öklömnyi, életet adó, létet-fenntartó vacak szervben, ami annyira, de annyira

tud

fájni

Újraélesztés indul...hogy a beteg megmarad-e...

Amikor még "odakint" voltam(Gabi barátomnak, aki már nem depressziós, de én igen)

2009.01.10.

 

Árnyakkal vívtad harcaid

Feladtad önmagad

 

Radírral írták álmaid

Nem sok, mi megmaradt

 

Megjártad évek útjait

Mégsem éltél sosem

 

Bilincsbe zártad a vágyaid

Hátha szabad leszel?

 

Szállj el a képzelettel

Vágyaknak szárnyain

Engedd, hogy elragadjon a fantáziád

Törd át a létező falát

 

Nem baj, hogy az, amire gondolsz

Álom csupán

Az, amire gondolsz

Nincs is talán?

 

Nyisd ki az ábrándok ajtaját

Ha már nincsenek csodák

Nappallá válnak az éjszakák

Nem lesz vesztes csatád?

 

Találd ki újra a színeket

Fesd zöldre a kék eget J

 

Fordítva játszd le a filmeket-

Tán jobban élvezed

 

 

?nem tudom még

              milyen vagy te, milyen vagyok én

 s milyenek az emberek.

 

?nem tudom még

             merre visz célunk, utunk

s rátalálunk-e, mi elveszett.

 

?nem tudom még

             milyen a Végtelen-

elsuhanni időt s törvényt

nem ismerve

             az Örökkévalóság felé?

 

Rövid az életem, s az utam hosszú.

A Létbe gyalogolok.

Örvénylő lelkünkben ezer csillag ragyog

Csak hidd el, hogy a barátod vagyok?

Rosszat nem akarok neked?

                      Gyalogolj te is velem!

 

 

 

 

Hát ez voltam én évekkel ezelőtt...most az én álmaimat radírozta ki a Sors...

Lesz ez még jobb is(?):)))

Labirintus

2009.01.09.

-Hol vagy?...

...Félig-alvó angyalarcával, ártatlan kék szemével-mint aki nagyon sokáig nézi az eget, olyan volt ez a szempár-selymes szőke hajával a Kislány a labirintus közepén állt.Apró volt a keze, és puha, a körmei jegeslilák a hidegtől.

-Hol vagy?....-visszhangzott egyre sírósabban hangocskája a márványlabirintusban, visszacsapódva a dermedt falakról.-Ugye csak elbújtál?...

Guruló-halk kacagás volt a válasz,közelről jött talán, vagy távolról, a kicsi lány nem tudta.Félelem nem volt a szívében, csak bizsergő vágyakozás,egy kis türelmetlenséggel keveredve, mint amikor karácsony előtt Apu a fát állítja, Anyu meg a konyhában süti a bejglit...

-Szeretsz?...-perdült meg hirtelen, mert mintha lépéseket hallott volna a háta mögül.

-Hát persze!-hullott igazgyöngyként a szó a Másik szájából-Mindig szeretni foglak, te buta!Hát nem tudtad?...

A Kislány egy lépést tett előre.

-Akkor is, amikor nyolc leszek, és a fejemet a falba fogom verni, és éjszakánként a falat kaparom majd apám után?-kérdezte szemlesütve, komolyan.-Akkor is,amikor tizenegy évesen rájövök majd, hogy mekkora titkom van-a lányokat szeretem? Akkor is, amikor tizenhárom évesen a nagybátyám...

-Akkor is..-gurult a hang ide-oda-ez is egy kislány hangja volt, de határozottabb, magabiztosabb volt a másiké.-Akkor is, mindig...Hát nem tudtad, hogy csak mi vagyunk egymásnak?..Hogy ezt az utazást velem kezdted, és velem fejezed be?...

Négy apró kéz kulcsolódott egymásba-a Másik mintha a semmiből lépett volna elő, varázsütésre.Ugyanolyan kék szeme volt mindkettőjüknek, igéző, mint a nyári ég egy lusta júliusi napon...

-Sok jó fog még veled történni, sokan fognak szeretni, sokan a testedet, sokan a lelkedet, és te is sok mindenkit fogsz szeretni..lesznek álmaid, amelyek beteljesülnek, és lesznek álmaid, amelyek lelked hetedik szobájában fognak gunnyasztani örökre...

A labirintus forogni kezdett, elképesztő sebességgel-az első csók, egy olasz fiútól San Marinoban, egy ódon itáliai lépcsősoron,Mama halála,törött üvegcserepek, amikor a Művelődési Központ ablakát puszta kézzel betörte, szeánszok a temetőben, a pillanat, amikor gyermeke született,"nyomjon,még egyet", a fájdalom, ami elárasztotta minden porcikáját, de a hegy leomlott-és ott volt a Része, az ő vére, zsigereinek, múltjának, jövőjének lenyomata...

...amikor megtudta, hogy rák, nem "csak egy kis csomó", kendők, tűk, az első igazi csókja-egy lánytól....új élete,a valódi, Nők, akiknek melle bizsergetően simult tenyerébe-

"Te szerelmes leszel belém nemsokára!"-villant a mosoly, amely megigézte, és fogva tartotta-megannyi pillanatban-megannyi pillanat-

-Igen, szeretlek, és mindig szeretni foglak!-Ő Ő volt, az Idő lelassult, egy pillanatra megállt-a két kislány megölelte egymást,testük egymásba olvadt

-Mondd ki végre!...

szeretlek

szeretlek

szeretlek

DE ANNYIRA NEHÉZ!

SZERETLEK

én én én én

magamat

Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni....

Nehéz-tükörbe néznem

Újra "otthon"

2009.01.08.

Depressziország titokzatos királynője, Zanami...lábaid előtt heverek újból, megigéztél sima csípőd ringásával, sötét szemedbe néztem, és nem eresztettél...álom ringatózott tekintetedben, határtalan-végtelen, pillantásodtól megfagytam, de ez jó...

Már azt hittem, kegyes leszel hozzám, s elengedsz-félig lekerült kezemről a bilincs...disszidálni akartam, a határ felé rohanva aztán a fagyos földre buktam, és megint a mocsokban hempergek...messze van az ég

a föld közelebb.

 Viccet félretéve, meg ne sértődj, drága barátom!...

Csak azt akartam érzékeltetni, hogy milyen képlékeny és törékeny még minden a lelkemben...Tegnap eldöntöttem, hogy "hajamnál fogva"kihúzom magam ebből-mit nekem szaksegítség, ugyan már-egyszóval megfürödtem, megmostam a hajam-egy hét után újból, brrrr....-kifestettem magam, találkoztam egy régi cimborával, elszörnyülködve hallgattam a sztorijait:)...Tanultam a gyerekkel, mostam-főztem,még mosolyogni is megpróbáltam...

Aztán újból eljött az este, a Gyönyör Kertje kapuja előtt álltam reménykedve, ahogyan egy hónapja mindennap, kopogtatva, hátha beengednek..persze nagyot koppantam, s amikor említettem kedvesemnek, hogy nem sokáig bírom ezt így, mert ösztönlény vagyok, másrészt nőiségem-nőiességem olyan mértékben sérült, hogy talán már helyre sem jön, csak annyit válaszolt: "Nem miattam lettél DROGOS."

Puff...szóval drogos vagyok, szánnivaló, gyenge ember.Mondtam neki, hogy a problémákról, és hogy ide jutottam, ketten tehetünk...

Hát isten hozott újból országodban-vagy én magam....mindenkit üdvözlök a "kapun túl", drága Seagull, ismeretlenül is kedves Emoke, Zsik, Maja...majd ha kapok útlevelet, jelentkezem...

Maradok, aki voltam-vagy nem? Angeleyes

P.S.:..

2009.01.06.

Ui.:nem érdemlem ugyan, de akarom, hogy tudjatok róla: valószínűleg megmentettétek az életemet--------

Lebegés

2009.01.06.

Úgy szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy így aggódtok értem.De még írni is nehezemre esik,minden betű, szó az ellenségem, pont az, ami azelőtt éltetett...de megígérem, ha jobban leszek, majd írok erről egy karcolatot, vagy valamit, amit elvárnak/elvártok...Megdöbbentő(vagy nem megdöbbentő)módon Zanami látta-így ismeretlenül is-hogy mennyire mélyen vagyok...de hiszen te pszichiátriai szakápoló vagy, ugye? Úgy gondolom, jó vagy a szakmádban.

Az a kurva szar benne, hogy nem akarom sajnáltatni magam, ehhez büszke vagyok. Viszont segítség kell...valamelyik szombaton 16 Frontinnal a gyomromban nekivágtam Pestnek, a barátaim vártak odafönn...elmentünk egy helyre...elképesztő, mi van a mi világunkban...ezt nem akarom.

Ma vagyok 34 éves amúgy. Valakitől kaptam egy elgondolkoztató idézetet."Senki nem kérdezte meg,akartál-e megszületni, és a távozásodról is más fog dönteni. De a közte levő idő a Te kezedben van-ne hagyd veszendőbe menni..."

Tudom, hogy magamtól nem fogok dönteni. Tudom,hogy rengeteg mindent én rontottam el ebben a kapcsolatban...a kedvesem mostanában elképesztően igyekszik. De valami meghalt a lelkemben...már nem érzem magam nőnek mellette.Mintha nem is lenne testem...persze nem várhatom el, hogy ennyi veszekedés után...nem igazán tudom megfogalmazni, mit érzek...mintha nem LÉTEZNÉK.

Nem tudom, mi tart még életben...igyekszem a gyerek előtt úgy tenni, mintha minden rendben lenne.De már minden nehezemre esik, elvégezni a munkámat, tanulni vele, a legegyszerűbb dolgok is. Naphosszat csak aludnék.Mintha valami rossz álom határán lebegnék.Mintha az egész életem egy rossz álom lenne.Drága Zanami, Seagull,többiek,nem tudom, mivel érdemeltem ki a bizalmatokat, de megígérem, hogy segítséget kérek, mert már csak hajszálvékony fonalak kötnek a Föld nevű bolygóhoz, és ezek is szakadoznak lassan.És igen, így ismeretlenül is elfogadok minden jellegű segítséget,baráti szót, akármit,és remélem, egyszer majd meg tudom köszönni nektek...

De most azt hiszem, felteszek egy tampont-ferdén persze-és elmegyek biciklizni:)

Ennyi

2009.01.04.

Kedves Zanami és Seagull!

Azt hiszem, olyan mélyen vagyok, hogy segítségre van szükségem. Napi 10-15 db 0.5-ös Frontin talán már túlzás, nem?

Van itt valaki?...

Kaktuszfüge és Erik,a menyasszony

2008.12.19.

-Kovácsné Kiss Erik!...Kovácsné Kiss Erik!!!Tegye fel a kezét Kovácsné Kiss Erik!...-Az idegenvezető hölgy szórakozott pillantásokkal nézett körbe  a zsúfolt buszon. Az sem zavarta, hogy az utasok-köztük mi is-egymásnak dőlve fuldokoltak a nevetéstől.-Hát ha nincsen itt...akkor talán induljunk...Halló!Halló!!-kopogtatta meg a mikrofont, majd a füléhez emelte, mintha mobil lenne.Akkor már végképp nem tudtuk hova tenni a dolgot...

-Nem azt mondta az előbb, hogy a buszon sem alkoholt fogyasztani, sem füvezni nem lehet? -kérdezte tőlem kedvesem, könnyeit törölgetve- És hogy áll a helyzet az idegenvezetőnkkel?...

Kedvesem és jómagam ezen a kora szombati órán-pontosan hajnali háromkor-Bécsbe indultunk.Az út valójában álcázott bevásárlókörút volt,városnézésnek és kulturális programnak maszkírozva. Azért fizettem be mindkettőnket-meglehetősen ócsó vót, 7900 ft/kopf, oda-vissza, utazási irodát nem említek, ez nem a reklám helye:))-mert abban bíztam, hogy talán kizökkenünk egy kicsit a hétköznapok keserű sodrásából.

-Akkor önök négyen vannak, az annyi, mint egy, kettő, három, négy...-folytatta tovább kedves idegenvezetőnk, akit abban a pillanatban a szívünkbe zártunk, annyira bambán jóindulatú és szőke volt...

A meglehetősen hosszú buszút után megérkeztünk Bécsbe.Gyönyörű helyeket tudtunk le szinte futva-sajnos, mert a busz büntetése magas lett volna, ugyanis Bécs belvárosában már nem lehet parkolni egy idő óta városnéző buszoknak-Schönnbrun, Belvedere,a Hundertwasser-ház izgalmas-kavargó szabálytalansága...

A legnagyobb élmény mégis  a bolhapiac volt, amit fakultatív program keretében engedélyeztünk magunknak Kedvessel-a többiek abban a két órában bevetették magukat a plázákba...

Hihetetlen kavalkád fogadott, emberek,színek, illatok balzsamos egyvelege...itt a japán konyha mutatta meg magát egy röpke pillanatra, amott színpompás indiai fűszerek szorongtak egymás mellett élénk sárgájukkal, mélyvörös karmazsin-ruháikkal..Egy lépésre mellettük émelyítően édes keleti csemegék kellették magukat, keveredve olasz sajtokkal, német ropogós rozscipókkal, amott kínai falatkák kukkantottak ki a ragyogóan tiszta pult alól...

-Ezt is kóstoljuk meg...azt is!!Úristen, nem hiszem el, ez fantasztikus!-sóhajtoztam, mint a kulináris élvezetek nagy kedvelője, s egymás után kapkodtam be a sajttal töltött fügét,harisa-falatkát, rákfarkat,mini-patisszont...-Jé, ez kaktuszfüge,ha jól látom..-mutattam egy hajó alakú rózsaszín magvas gyümölcsre, amiben, mint a bölcsőben kuporogtak az apró fekete magvak a lédús szivárványszín-húsban.

A magyar szóra jól megtermett arab férfi kapta fel a fejét.

-Te lenni madzsar?-kérdezte kedves akcentussal.-Do you speak English?Deutsch?

-Little English, kleine Deutsch-válaszoltam elvörösödve.

-Igen, ez kaktuszfüge, eper-kiwi keverék az íze-folytatta angolul.Amikor alkudozni kezdtem, ahogy araboknál szinte kötelező, végignézett rajtam, és vigyorogva hívott be a pult mögé.Öt euro a kettő, mutatta a mérlegen.De ha eltöltesz velem egy éjszakát..

-We are poor-mondtam mérgesen, miközben Kedves dőlt a nevetéstől.

-Nicht "poor"!Kur!-hahotázott zavaromon az arab.-Na, eljössz hozzám?

-Nem!He's my boyfriend!-mutattam a pult mögött görnyedő kedvesemre, aki a nevetéstől megszólalni sem tudott.Közben a fickó valamit magyarázott, aminek a felét sem értettem, de mintha a méreteimmel lett volna elfoglalva.."Grand modell"..hajtogatta vigyorogva.

A helyzetet drágám oldotta meg, aki felajánlott engem-az egész gyümölcsösstandért!

Az arab még jól megnézte a fenekemet, miután futva menekültem a helyszínről...:)))) ("Vidd a csajt, én viszem az árut!")

-Tudod mit? -mondtam aztán páromnak, miután kicsit kifújtam magam.-Lehet, hogy nem is akarok annyira fogyókúrázni!!!:)))

Bécs gyönyörű adventkor.A belvedere-i kastélyban fogócskáztunk a két négyzetméteres parkban-kedves idegenvezetőnk ajánlására-majd megtekintettük a HÉV-et is, amit magyarul HÉV-nek hívnak-fordított a hölgy.:)))))

Szinte folyamatosan magyar szót hallottunk...

Karácsony szelleme legalább átszállt felettünk, megérintett selymes szárnyaival.Idén számunkra biztosan nem az ajándékokról fog szólni a karácsony...hogy miről, azon még gondolkoznom kell.Persze tudom, mit "kell" mondanom, éreznem...de erről majd máskor...

Most csak annyit, hogy szeretném megköszönni ismeretlenül is ismerős blogtársaimnak-Zanaminak és Seagullnak-hogy hiányoltak....bevallom, történtek dolgok, amik miatt kétséges volt, hogy folytatom-e az írást.De az, hogy gondoltatok rám, kerestetek, mindennél többet ér...Úgy érzem, láthatatlan szálak kötnek össze bennünket. Szinte hihetetlen, hogy vadidegen embereket érdekel a sorsom, meghallgatnak, elolvassák a gondolataimat...kicsit olyan, mintha fognátok a kezem, s nem lennék egyedül.

Hát-csak köszönöm...

Ilyenek vagyunk

2008.12.09.

Tegnap délelőtt izgatott kopogtatás hallatszott a rendelő ajtaján.Két asszony volt az, az ebédünket hozták.Meglepődve bámultunk rájuk Dokival.

-Hatalmas baleset volt, nem hallotta, doktor úr?Két autó frontálisan ütközött, mentőhelikopterek is jöttek...az ebédesek nem tudták idáig hozni az ebédet, ezért vagyunk mi itt.-Megdöbbenve köszöntük meg. Bementem,de odakint még izgatott pusmogás hallatszott jó ideig.Szinte érezni lehetett az összefogás melegét a levegőben...Arra gondoltam, milyen jó emberek vagyunk,mi, magyarok.Ha arról van szó, segítünk a szomszédnak, vigyázunk a gyerekre, a nagypapára...az utolsónkat is odaadjuk,a koldusnak az utcán, az anyánknak, a barátunknak...ha főzőcskézünk, szívesen viszünk át a szomszédba is.Próbálunk nem törődni a válsággal, talán még jobban összefogva csendesen harcolunk a szegénység ellen...Sokan talán az ellenkezőjét állítják,de én meg vagyok győződve róla, hogy ilyenek vagyunk-hisz nap mint nap látom...

Jó emberek vesznek körül, és ezek az emberek talán még szegényebbek, mint én...

Kölyök Bécsből haza,élményekkel és Adidas cuccokkal tele.(Jó keresztanyuci tudja, hol kell elrontani a gyereket:)))

A frontvonal még mindig köztünk, fehér zászló csak az én kezemben.Kezdek fáradni,de nem adom fel.Erre neveltek:))))Nem tehetek róla, szeretem, bár a lelkem már fásul...

Ó, Karácsony, tégy csodát,vagy valami, valaki...

Csend előtti vihar

2008.12.06.

-Ez egy üres szék. A széken Ti ültök-képzeletben.-A csoportvezető pszichológus sokat sejtető mosollyal járt körbe a teremben.-Álljatok a saját hátatok mögé, és egy általatok fontosnak tartott személy nevében beszéljetek magatokról...

-Ila anyja  vagyok, a lányom  kissé türelmetlen, de nagyon szereti a munkáját és a családját...

-János felesége vagyok- a férjem  szereti  a rendet, a család érdekeit mindenek elé helyezi, és szeret horgászni... 

-Angeleyes apja vagyok. Nem tartom sokra, egy nyamvadt diplomát nem tudott szerezni, egy járhatatlan úton jár évek óta, és van egy számomra megbocsájthatatlan bűne...Azt hiszem, el kellene venni tőle a gyerekét,mert nem megfelelően neveli.-A teremben valaki felszisszent.-A lányom öt éve beteg volt, de túlélte, mert igazi túlélő típus.Ennek ellenére sosem fogom neki megbocsájtani, hogy nem úgy él, ahogy szeretném.-Mozgolódás támadt, egy kicsit megijedtem...mit fognak szólni ezek az ismeretlen emberek, hogy egy nyamvadt jó tulajdonságot nem tudok magamról mondani?!Még azt hiszik a végén, hogy sajnáltatni jöttem ide magam...-Amúgy jól ír, nagy a szíve, akit szeret, annak az utolsót is odaadná...jó a szakmájában, türelmes a betegekkel, ilyesmi...

Az utolsó mondatot már vérvörösen hadartam el, és gyorsan a helyemre siettem-értetlen,felkavart pillantások közepette...

Újra  február volt, és én apu terepjárójában ültem. 2007 latyakos, szeles februári napjának egyikén...Hercegnőm akkor már fél éve az életemben volt, és úgy éreztem, ha valakiért, érte érdemes elmondanom az igazságot.

A nagydarab,mindig határozott ember elsápadt.Megdöbbenve láttam, hogy rázkódik a válla. Zokogott, mint egy kisgyerek...az én apám, akit istenítettem, akire felnéztem-most egy pillanatra esendő ember lett...Megfogta a kezem, és én odabújtam hozzá.De tudtam, hogy ez csak illúzió...nem vagyok már apuci kicsi lánya..."Hát ezért lettél beteg, ezt tartogattad magadban!Nem baj, kislányom...minden rendbe jön..nem engedem,hogy még egyszer beteg legyél...Majd elhozod, és bemutatod, jó?"

Én is sírtam,mert tudtam, hogy hazudunk.Egymásnak, magunknak.Nem fogom Őt elvinni, nem fogunk közös családi ebédhez leülni-soha.És mennyi, de mennyi mindenből kimaradunk...

Néztem ezeket az embereket.Milyen sokfélék. Mennyi segítő kéz nyúlt hirtelen felém-és milyen sok mindenkiről derült ki, hogy nem az, akinek első pillanatban láttam-hanem sokkal jobb ember...

Apu hazudott. Soha nem bocsájtott meg.Gyakorlatilag azóta nem beszélünk.Ott áll a hátam mögött, mert szeret, mert talán kötelessége, mert nem hagyhat el.Ennél jobban belé ivódtam...és én? Én nem választhattam."Ide küldtek, mint a cím a ládikán,ide szól e homlok, szem, száj, ilyet hordott anyám, nagyapám..."

Szeretném megköszönni ezeknek az embereknek-bár most még nem olvassák a blogom, de azt hiszem, el akarom mondani nekik.-hogy ismeretlenül is látják bennem azt, amit én nem látok...erőt adtak ma, és igen, nagyon fáj, amit felfedeztem.Sűrű erdőbe érkeztem, száz éves bokrokat kell átvágnom, tövises ágakon kell átverekednem magam-egyedül.Mert egyedül vagyok-tudom, mindenki egyedül van.

Nem mondtam el nekik, hogy meleg vagyok, és nem is fogom. Holnap elbúcsúzunk egymástól, és megy ki-ki haza-Balatonkenesére, Pestre, Pécsre.Fáj...és talán kicsit irigylem is őket.Biztonságban élnek, mindannyian házasságban.Én ezt soha nem mondhatom el magamról.Felkavartam őket, és mégis segíteni akartak...kezek és kezek nyúltak felém,állítottak talpra egy időre.Apu sosem nyújtott kezet-ehhez ő gyenge. Nem baj, megbocsájtom-ő az apám.

De a fájdalom az enyém.

Terézanyu megpróbálja megmenteni magát. Ám, mint tudjuk, minden kezdet nehéz.

2008.12.05.

Aunnye!

Ez sok(k)volt.Az utóbbi pár nap nem volt éppen idillinek nevezhető. Ám Terézanyu kitart és küzd!

Az egész szerda délután kezdődött, amikor Hercegnőm azzal a jó hírrel hívott fel, hogy két marcona férfiember matat a villanyszekrény körül hatalmas szerszámokkal:)))Ne gondoljon senki semmi rosszra, csak a villanyt kapcsolták ki-EGYETLENEGY befizetetlen számla miatt...

Terézanyu feje meghatározhatatlan bíborszínt öltött, lábára kapta hétmérföldes csizmáját-vagy az egy másik mese?-ugyanis az E-On("Szünet nélkül dolgozunk!")elfelejtett felszólító levelet és időpontot küldeni a kikapcsolásról...nem viccelek...és elvágtatott a Malomparkba, kivont karddal.

Hát, nem voltam éppen kedves az ügyintéző hölggyel.Hm.De csak egy dologra tudtam gondolni, nevezetesen arra, hogy Kölyköcske hogy jön haza setét lakásba...

(Mentségemre szolgáljon, hogy másnap visszamentem hozzá egy hatalmas bonbonnal, és bűnbánó képpel.A végén még ő vigasztalt, ui. úgy megsajnáltam, hogy elkezdtem bőgni. Ő meg engem sajnált meg, úgyhogy kölcsönösen pátyolgattuk egymást kicsit.)

Villany visszakapcs, mellényzsebből karácsony előtt 20 ezer forint távoz.Sebaj.Világosság, az kell.

Folytatódott azzal, hogy Hercegnőm szóváltásba keveredett a lenti szomszéddal-jelzem, nem az ő hibájából!-és egy kis csetepaté is volt, aminek következménye egy látlelet,és feljelentés lett...Ilyenkor, amikor a szeretteimet bántják, ölni tudnék.Azóta is kavarog a gyomrom a dühtől, hogy hogy mertek a kedvesemhez hozzáérni...de lesz folytatása, mert ez nem az első eset volt, előtte engem pécéztek ki, konkrétan megvertek...

 Rá két napra Hercegnőm közölte, hogy felmond a munkahelyén, amit tulajdonképpen megértek, hisz két hónapja gyakorlatilag pénz nélkül dolgozik.De akkor is rosszul érintett a hír...mi lesz így év végén, év elején,a gazdasági válság kellős közepén?Eddig külön kezeltük a pénzeinket, de azt hiszem, ezután erre nem lesz szükség...

Kölyök Bécsben-nagylelkű keresztanyja Mikulás-napi ajándéka,én meg önismereti tréningen, amit Doki fizetett, miután látta rajtam, hogy egyre mélyebbre süllyedek...Elindultam az önismeret rögös útján-igaz, amióta blogot írok, valójában erre törekszem, befelé nézni, beljebb, és beljebb-és nem tetszik, amit látok...

Ma belenéztem egy fiú szemébe, és úgy éreztem,évezredek óta ismerem.Furcsa érzés volt.Vonzott a tekintete, saját magamat láttam benne.És még valamit...megölelt a tekintetével, puha volt az ölelése, biztonságos.Ez volt a feladat a tréningen-de az ölelés, az nem volt része...Erre várok, egy ilyen szempárra.Csak nőé legyen...

Meg fogom ismerni, bármerre jár, bárhol találkozunk.Lehet, hogy épp mellém ült a buszon ma.Lehet, hogy a világ másik részén él, és nem tudja, hogy egyszer közünk lesz egymáshoz...de eljön majd értem, fehér lovára emel,átöleli a derekam, és elvisz innen jó messzire.Azt hiszem, gondolom, szavak nélkül is értjük majd egymást.Csak csókokból, simogatásokból...de csak egy ideig, mert aztán mindent meg akar majd velem beszélni.Ahogy én is vele.Együtt fogunk élni, együtt fogunk majd mindent csinálni. Lesznek közös barátaink, gyertyafényes vacsorák, közös kártyacsaták hármasban, és úgy fogja végigsimítani a bőröm minden éjszaka, hogy gyönyörűnek, a legszebb nőnek  fogom érezni magam...

Hol vagy már, kedvesem?

Itt élek, egy szárnyaszegett angyallal.Azt hiszem, valaki elvesztette őt-ő nem az enyém.Küzdök érte, amíg lehet, amíg engedi, de ha begyógyultak a sebei, és ismét tud majd repülni, útjára engedem...

Furcsa dolog ez.Szerelmes vagyok a Kedvesembe, még mindig.És végtelen ideig alkalmazkodok, mert ő életem nagy szerelme.De rájöttem, hogy én is létezem. Vannak igényeim, életem.Talán nem fogom olyan sokáig bírni, mint gondolom.

Terézanyu megpróbálja megmenteni ezúttal-önmagát.

És lehet, hogy nem is akar többé Terézanyu lenni...

 

Hol a te angyalod

2008.12.01.

Az Angyal nesztelenül lépkedett a levendulaillatú,lágy hóesésben.

Kitárta a karját, felnevetett, maga sem tudta, miért.Magához tudta volna ölelni a világot.Ebben az ölelésben benne volt minden keserűsége, fájdalma, ám tudta: mennél jobban fáj, annál jobban ki kell tárja a szívét...Hirtelen mindent látott, apró mozaikdarabok fúródtak a szívébe-

... A Fiú a földön feküdt.Durva, bakancsos lábak rúgták, ahol érték.Nem tudta, miért.Csak azt tudta, hogy ő más. Más, kiskora óta. Pedig ugyanúgy családban nevelkedett, dolgozott, szorgalmas, jólelkű gyerek volt, mint  ŐK.22 éves létére már négy éve együtt járt a barátnőjével, aki gyönyörű volt és szeszélyes, de a Fiú imádta...nem létezett számára más. A világ biztonságos volt,kerek, ők hatan: a három lány(testvérei), ő, a szülei.Csak egy bűne volt, tudta ő ezt nagyon jól. Cigánybőrt kapott ettől az élettől...

Belépett a rendelőbe, muszáj volt elmennie.Nem panaszkodott..."Fáj?" kérdezte az orvos."Fáj.." "Nem tört el semmije.Javaslom, menjenek, tegyék meg a feljelentést."Ahogy vizsgálták, a  gép mögött ülő lány szemébe nézett. Az orvos asszisztense elszörnyedve vette tudomásul, hogy az életvidám, jól megtermett fiú szeméből eltűnt az élet...szűkölt a tekintete, mint egy kutyáé, akit agyonvertek...

Az Angyal látta őt.

..."Ne játssz velem többé!Megismerkedtem valakivel,aki emberszámba vesz, akinek nem csak arra kellek, hogy panaszkodjon a párjára, és ráncigálja, ha kedves szóra van szüksége!"Egymással szemben álltak ők ketten, a fiús, fiatal teremtés, és a megtört másik-a lány a rendelőből, kedves-kerek arca most sápadt volt."Én nem akartalak bántani...de szeretem...őt szeretem, érted?Ha megadna mindent...én soha nem állnék szóba mással..."

"De szóba álltál...el sem tudod képzelni, mekkora fájdalmat okoztál ezzel, hogy nem vettél komolyan..tudod:a szavakkal ölni, vagy ölelni..."A fiús lány vékony, áttetsző bőrén piros foltok ütöttek ki. A másik tudta, érezte-bár alig ismerte-hogy iszonyúan fáj neki minden szó."Örülök, hogy boldog vagy!..."-hazudta neki.

A fiús lány elmenőben csak annyit mondott:"Remélem, megtalálod te is az angyalod!Én már megtaláltam az enyémet, és nem engedem el, még akkor sem, ha csak barátság lesz belőle...Ők mindenütt ott vannak ám...csak bujkálnak, mert nem szeretnek feltűnően élni...nem járnak klubokba, nem isznak, és tudnak szeretni...egyszerre egyet..."

A másik lány szíve egy pillanatra megszűnt dobogni.

Az Angyal látta őket is.

...Ő csak aludni akart.

Minden veszélyben volt, az élete, a lakása-ugyan honnan lenne egymilliója kifizetni a tartozását?...A lakás, ami az életet jelentette számára, a biztonságot, most meginogni látszott.El fogják árverezni...Eddig mindenből látta  a kiutat, ebből most  nem.Csak egyet...ugyan kinek hiányozna?...Szinte fürdött a fájdalomban. Magára húzta a paplant, és aludt, ha nem dolgozott.Napi 10-12 órákat...ha nem dolgozott.De dolgozni is minek...egy hónapja nem fizettek neki.Itt van a párja...társa ő vajon? Megérti, amit most érez?Állandóan csak nyúzza-pénz, szex. Nincs, nincs, nincs.NINCS!Barátok sincsenek, semmi.Zenét hallgatott, mert az jó volt. A zene nem bántotta. Csak lágyan körbeölelte,elringatta. Elvitte máshova. Pedig igyekszik ő. Látja ám, hogy a párja is küzd...

Az Angyal látta őt is.

...A Lány lassan lépkedett hazafelé. Annyira szeretne segíteni  a szerelmén.De neki is annyi minden fáj most..a családi balhék.Apja, a közeledő karácsony, a főnök meg-nem-becsülése, a szeretet nélkül eltöltött, üres napok.Fájt, amit ma hallott. Igen, a szavakkal ölni, vagy ölelni...Csak ne lenne ennyire szeretethiánya...dehogy menekülne ő más karjaiba...Csak ölelné meg, csak csókolná meg, szeretkeznének, mint régen...de csak fekszik a szobában, üvölt a zene, és ő meg majd'megőrül...Nem, nem engedheti.

Visszahúzta az ujjára a jegygyűrűt, ami pont egy éve került rá, és  valaha régen a világot jelentette számára-semmiért nem vált volna meg tőle...

Kezdjünk újra mindent...meg akarlak ismerni!...

Megölelték egymást-a Lány mintha élettelen, puha bábut szorított volna.

...Nem adom fel!...Hisz szeretlek.Téged szeretlek.

Az Angyal látta őket is.

Hirtelen levetette magát a selymes lágyságba, ami egyre nagyobb pelyhekben érkezett odaföntről.Őket mind meg kell látogassam, gondolta szórakozottan.Közben egyre nagyobb félköríveket írt le a szárnyával-az Angyal angyalkásat játszott.Fiatal Angyal volt még, most érkezett a Képzőből, a Jóisten egyik legjobb tanítványa volt.És őt is meg kell látogassam,mert őt ma műtötték...és őt is, és őt is..Istenem, mennyi feladat...de nem baj, hisz erre szerződtem, gondolta.

Az Idő megállt. Minden valami fesztelen, fémes puhaságba öltözött, minden távoli volt .Mennem kell, mondta az Angyal magában csendesen.Ezek az emberek rám várnak.

Az Angyal nekikészülődött, súlytalanul felemelkedett a földtől, és elrepült...

Hol a Te angyalod?

 

Mea Culpa

2008.11.30.

Tegnap fölhívtam jóanyámat, hogy megkérdezzem, ugyan mik az én hibáim.Elkezdte sorolni, én meg csak néztem ki a fejemből...azt mondta(ezeket elismerem)hogy hirtelenharagú vagyok, türelmetlen(ezt pedig nem) hogy kissé anyagias.

Szerintem ebben a mai világban(hú, de bölcs lettem hirtelen és vén:)))előny,hogy az ember be tudja osztani azt a keveset,ami van néki.

Mondtam volt neki(anyámnak), hogy az első kettőn tudok változtatni, bár nem biztos hogy akarok-hisz az már nem én lennék...de hogy az "anyagiasságom"...Röhej. Már bocsánat, hogy két lábbal állok a földön, és tudom valamennyire a számtant(egy kiló kenyér mínusz ma nem veszek felvágottat, mert nem fér bele,plusz budipapírt muszáj, mert mivel töröljük ki a sejhajunkat, mínusz joghurt, mert van otthon egy csészényi tej, ami pont elég a gyereknek reggelre, stb.stb.stb.)

Történt mindez azután, hogy Kedves tegnap fölhívott, hogy közölje, lassan kezd olyan negatív ember lenni, mint én, és átveszi a tulajdonságaimat(konkrétan, hogy mindenkit csesztet a munkahelyén, meg haragszik a világra, stb.)És hogy ez neki nem jó.

Na, ekkor eltörött a mécses.Én sosem mondtam, hogy jó ember vagyok. Nem vagyok jó, de stabilan nem vagyok jó.Stabilan undok vagyok. Ennek ellenére(mármint hogy nem vagyok egy kedves ember)sokan szeretnek, mert akit szeretek, annak az utolsót is, és tűzön-vízen át. Mindent. Mint pl. Kedvesnek.

Folyamatosan azon gondolkodom, mit rontottam/rontok el. Én ennyit tudok adni.Kávé reggel, kedves cetlik az asztalon mellé, reggeli Kölyöknek, neki. Befizetem a számlákat, sosincs egy rossz szavam a betegeknek, a főnöknek(legfeljebb csendesebb vagyok, mint általában.)Simogatások, biztatás:"Lesz jobb, majd meglátod. Melletted vagyok."Több mint egy hónapja nem fizetnek neki az étteremben...Már nem is várom, hogy ad haza pénzt, sebaj, ott az én fizum, hálisten, én is kerülhetek ilyen helyzetbe, mint ő.(Vagy mondjuk újból megbetegszek.)

De hogy rossz ember lennék...mert nem álomvilágban élek?Nap mint nap megvívom a harcom egy kamaszgyerekkel,a kolleganőm a társkörzetben kétszer annyit keres, mint én(új főnöke lett fél éve)és százszor jobban megbecsülik, mint engem(pedig Isten látja lelkem, annyit, de annyit dolgozok Dokinak, és olyan lelkiismeretes vagyok!!!!)Már komolyan azon gondolkozom, hogy munkahelyet váltok...Kb. hat -hét éve dolgoztam területen, házi betegápolásban, imádtam...heti 3 napot dolgoztam(igaz, akkor látástól-mikulásig.)Infúzió, kötözés, fizioth, gyógytorna, injekció, gyógyszert hoztam-vittem, stb.)Volt kocsim, megbecsültek, kerestem akkor nettó 135-öt, igaz, benzinpénzzel együtt.(Az már más kérdés, hogy a tankba ukrán benzin került...:)))

Én csak élek...Igen, van mit javítanom magamon...de erőm végét járom, mert ehhez KÉT EMBER KELL!!!Állandóan lábujjhegyen járunk Kölyökkel mindketten,mert Drága dolgozik, későn ér haza. Mindent a helyébe viszek, nem érzem áldozatnak, talán ő is megtenné, ha én műszakolnék. Én már azt mondtam neki, ha ennyire nem érzi itt jól magát,menjen, elengedem...bele fogok dögleni, de nem baj. Majd talpra állok ebből is.Tudom, hogy vár rám valahol, valaki, akinek KELL a szeretetem, a gondoskodásom, aki nem érzi nyűgnek, ha beszélgetni szeretnék, ha át akarom ölelni, ha véletlenül még szexet is szeretnék, (szeretkezés...ugyan már...)akivel mindent megbeszélhetek, tervezhetek, akihez úgy tudok hazajönni, hogy ne legyen görcs a gyomromban, hogy megint melyik szavammal bántom meg...folyt.köv.

Mintha más idősíkban élnénk. Most jöttünk meg Corából Kölyökkel,hátamon kb.15 kilós hátizsák(nem viccelek, 2 l olaj, 5 kg liszt, tusfürdő, sampon, tészta, két kiló rizs, stb.stb.stb.)Görcsöl a hasam, na hát miért is így hónap végén????!Fáradt vagyok!!!!!Ő meg odabent hallgatja Caramelt KOPP HANGERŐVEL, annyira nem volt hajlandó kijönni, hogy mi újság, elfáradtam-e...csak az a kurva kibaszott ÖNSAJNÁLAT!!!!!!!Esetleg drágám, lepihennél?Nem, csak Ő, Ő, Ő!!!Kezdek végképp belefáradni.Már nem érdekel semmi.Én életemben ilyen önző emberrel nem találkoztam.

Csak a fejemben(Mentatea sok cukorral, folyt.köv.)

2008.11.29.

Azt hiszem,elkezdtem egy virtuális világban élni.

Történnek dolgok,nap mint nap, ezek átmennek az agyam-szívem-lelkem szűrőjén, és így lepasszírozva(mint a paradicsomlé:))kerülnek "papírra", jobban mondva a számítógép képernyőjére.Nem tudom, jó úton haladok-e.Sosem gondoltam volna, de a blogírás olyan-virtuális-menedék lett nekem, ahova majd'mindennap visszahúzódhatok...ezzel szerintem az a gond, hogy nem élem az életet, csak a fejemben.Kezdem megérteni a chat, blog, -egyéb függőket...

Remélem, csak túlreagálom a dolgokat-kissé érzékeny lettem mostanában.(Már csak azt várom, hogy a gép képernyőjén keresztül kihajol az Álomlány, és elkezd vigasztalni. Konkrétan MEGÖLEL, simogat,mostanában ebből szenvedek a legnagyobb hiányt.)

Szerdán levettem a vért hisztérikus barátunktól.(Barátomtól.)Már az ablakból láttam, hogy erősítést hoz magával, egy kedves, fiatal lányt.

Rádió bekapcs, mentatea jól megcukroz-nesze neked, három púpos kanál!Hősünk remegve lépett be a Nagy Inkvizítor ajtaján.

-Majd jövök..-lehelte elhaló hangon barátnője felé, aki úgyszintén baromi komolyan vette a dolgot, láttam rajta. ("Úristen, pasik!!!!Mentsen meg tőlük az ég!!!")

Leomolván a székre,félájultan pislogott rám.Hamuszürke volt az arca, a pupillája tág.

-Khm...mennyi Valeriánát sikerült bevenned?-kérdeztem szendén-szelíden.

-Hármat...-suttogta megtörten Hősünk.

-Hogy az a...-nyomtam el magamban egy káromkodást.-Na figyi!Nézz csak ide!Dumáljunk egy kicsit...látod, nem vagyok köpenyben, szól a rádió, kellemes meleg van...nézz körül, nincs mitől félned!Az a lány a barátnőd?...

-Igen...együtt is élünk...-hörögte a srác, miközben egy kígyó tekintetével figyelte  kígyóbűvölő mozgásomat, ahogyan észrevétlenül próbáltam összeszedegetni a dolgokat a vérvételhez.-Nagyon...rendes...l-l-lány...-pirosodott ismét az arca.Aha, bőgni fog.

-Figyelj rám!-mondtam nyomatékosan.-Mindent mondani fogok, amit csinálok, jó?Először hideget fogsz érezni...ez a fertőtlenítő.Aztán egy apró szúrást...Én is félek ám a tűtől, tudod? A kolleganőmnek tavaly végig kellett kergetnie a lakáson, mire be tudta adni az influenza elleni védőoltást...baromi mérges volt rám, rendesen birkóztunk....Na, készen is vagyunk...

Mr. Kétségbeesés megtörten törölgette a szemét.

-Matricát kérsz?-kiáltottam rá vidáman.-Behívom a barátnődet.-Kiléptem az ajtón, közben megsimítottam a nagy mackó vállát, aki aprócskán kuporgott a széken.A barátnője is bejött, összekanalazta romjaiból kedvesét, megitatta mentateával(amiben RENGETEG cukor volt)

Aztán tényleg a srác  zsebébe csúsztattam egy matricát:))))

Amiért megérte ezt megtenni?...(Odakint már hét beteg toporgott türelmetlenül,plusz a szabadnapomon mentem be vért venni.)Ahogy magához tért a sokkból(ez tényleg az volt) nem győzte megköszönni a hozzáállásomat...azt mondta, hogy "terjeszteni fogja a városban a híremet", amit én túlzásnak találtam, meg hogy "ha bármiben tudok segíteni..."Nem győzött köszönetet  mondani, szinte félistenként tekintett rám.Nagyon jólesett,de talán nem ez volt a lényeg...

2003-ban, amikor daganatos beteg lettem, alig 28 évesen, egy éven át kórházakba járkáltam.Kékgolyó utca, Klinika, Dunántúl, stb...iszonyú kiszolgáltatott ilyenkor az ember...Tudom, hogy ilyenkor mennyit jelent egy érintés, egy kedves szó, egy együttérző pillantás...De megéltem az ellenkezőjét is, amikor egy szó nélkül festették rám a megbélyegző jeleket, lemoshatatlan tintával, a KINCSEMRE, a szépségemre, ami táplált egy gyermeket, ami az ENYÉM volt, és hirtelen megszűnt a testem része lenni...Hónapokig nem bírtam hozzáérni.Hát, akkor tényleg nem voltam magamnál.És egy kedves szót nem kaptam...kattogtak a fejem felett a gépek, a fények elvakítottak, egyedül feküdtem egy hideg asztalon, csak egy távoli teremből szólt hozzám egy fémes-gépies hang.És jött az adjunktusnő azzal a szörnyű kék tintával, és a szemében nem volt megértés...

De ott volt az ellenkezője is, amikor a kemós csajok kolleganőként tekintettek rám, az altatóorvos az utolsó pillanatokig szinte "vizsgáztatott", amikor megtudta, hogy eü dolgozó vagyok magam is-és ezzel tette a legnagyobb jót, hisz elterelte a figyelmemet...

Hát, ezért nem küldtem el a búsba:))))bár össze sem lehet hasonlítani talán ezekkel a szitukkal:)))))

De a teáját úgy megcukroztam, remélem, nem tudta meginni:))))

Édes, mint a méz(Mentatea sok cukorral és vörös rózsa)

2008.11.27.

-Ez a tied.Ne haragudj, hogy a névnapodon nem tudtalak felköszönteni...-mondta tegnap Kedves szerényen,miután szememet befogva bevezetett a szobánkba.

A számítógépasztalon mélyvörös-bársonyos szirmú rózsa illatozott, cserépben.

-Köszönöm...nem gondolom, hogy megérdemlem-csúszott ki a számon hirtelenjében.Kedves átölelt, úgy, ahogyan régen. Éreztem,hogy VAN.-Tudod, hogy a vörös rózsa mit jelent?..

-Hát persze, nem vagyok buta...-vigyorgott kisfiús-ártatlan mosolyával, amivel annak idején megszédített, csapdába ejtett.Hirtelen 2006 nyara volt, és ő elém toppant idétlen szerelésében, zavarbaejtően megnyerő mosolyával,húzentrógiban:))))"Te nemsokára belém fogsz szeretni!"közölte bosszantó önbizalommal telve."Aha, majd ha fagy!Ki vagy te? "szájaltam vissza azonnal csípősen."Na, majd meglátod..."válaszolta vigyorogva.Nos, mit mondjak?

Igaza lett:))

Még mindig látom a szemében, hogy szeret, és én is szeretem. És ez így is fog maradni, ezt mindketten tudjuk.Elégtünk, igen, egymás szerelmének, szenvedélyének tüzében,aztán meg jöttek a hétköznapok, és nem tudtuk kezelni egymást...én túl sokat akartam, ő túl keveset adott...de nekem a sok is kevés lett volna...megkaptam az ellenkezőjét is(mástól is)-gyengédséget, ragaszkodást, állandó ott-létet-de rájöttem, én túl szuverén egyéniség vagyok ehhez.Nekem is tér kell, idő, egyedüllét, legfeljebb nem mondom ki, úgy, mint ő. Tudni kell, érezni mindkettőnknek, mikor kell egymástól kicsit eltávolodni, kicsit elengedni egymás kezét, hogy visszatérhessünk egymáshoz...

Sosem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, és mégis ilyen gyönyörű, meleg, állandó...

Van még mit helyrehoznunk, sőt, állandóan van mit helyrehozni.Szex pl.(részéről, hogy ne kandikáljak félre. NekemTÖBB kell!!!!)Szabadság adása, részemről, hogy ne érezze kalitkában magát.

No meg Kölyök.Még mindig megoldatlan probléma, hogy meddig terjed(het)az ő "nevelése", mibe szólhat bele, mibe nem.Több közös program, idő egymásra...de talán már érzi.

Tiszta szívből reménykedem..hogy egyszer család leszünk...olyan, amilyen, két hisztis nő, és egy neveletlen kamaszgyerek, de itt és most-nekem ez a Család.

Szeretem. Éreztél már ilyet? Akármi volt, van, lesz-nekünk mindig lesz közünk egymáshoz. Most kicsit elengedtem-szó szoros értelmében és átvitt értelemben is-de kell ez a kis távolság most.Akarom tudni, mi van.Tudom, de...

Nos, folyt. köv., mert egy óra múlva a busz második otthonomba repít...ma egy beteg csirkét ígért, nagyon jó lesz így karácsony előtt:)))Áldja meg a Jóisten:)))

 

Mentatea-cukor nélkül

2008.11.25.

Hétfő reggel van, álmosan bizsergető meleg tenyerem alatt a radiátor a rendelőben, ahogy hozzádőlök.A vérvételeseket várom, jönnek is módjával, szép lassan csorognak befelé, távoli tanyákról, kérges kezek húzzák föl viseltes ruháikat...árulkodnak ezek a ruhák: szebb időkről, jobb időkről, magáról az emberről...Mindenkivel viccelődök, próbálom oldani a feszültséget, amit nálunk ugyan nem nagyon érezhetnek, de hát én ezen az oldalon állok, ők pedig amazon..

Zavart fiatalember lép be az ajtón, mondja, hogy elvesztette a beutalót, mit tegyen...Kellemetlen, válaszolom szórakozottan, de van megoldás-mosolygok-írok egy másikat.

A srác -23 éves, kellemes arcú fiatalember-hétmérföldes léptekkel kerülgeti a Doki és az én asztalomat, mint aki megkergült.Felnézek.

-Hm, álljunk már meg egy pillanatra-mondom őszintén megdöbbenve-Mi a baj?...

A fiú leül, keze-lába jár, remeg.Piros foltok ütnek át amúgy is rózsás bőre szövetén.

-Mit tegyek? Mit tegyek? -kérdi zaklatottan, elcsukló hangon.-Vágjon fejbe egy kalapáccsal, altasson el..mit javasol?!..

-Ööö...a vérvételtől fél ennyire? -sandítok az ajtó felé. Vajon hányan ülnek kint, ha véletlenül a fiatalember végképp elvesztené a kontrollját?!Ez őszintén megdöbbentő számomra.-Beszélgessünk egy kicsit!Mi a foglalkozása?...

-Egy..egy...autósiskolánál vagyok...vezető oktató...

-És? Szereti csinálni?...

Minden hiába, a fiúval nem lehet szót érteni. Megfogom a kezét, beszéltetem, semmi...reszket mindene, zokog.A  végén közlöm vele, hogy én ilyen állapotban nem nyúlok hozzá, vegyen be egy szem Valeriánát, és szerdán próbáljuk meg újra...Hiába minden kedvességem, türelmem, szinte eszét veszti, látom, ahogy az előkészítő asztalra néz.Végül egy pohár mentateát hozok neki, amit frissen főztem, Dokival ezt isszuk nap mint nap...A srác mohón kortyolja, majd nyafogva szólal meg:

-Ebben nincsen cukor?!...

-Fogyózok!...-mordulok kissé türelmetlenül.A fiú kifordul az ajtón, mögötte  betegek toporognak bosszúsan.

Azon jár az eszem,hogy emberek milyen sorssal vannak áldva-nem áldva...pont a kölyök előtt egy lány visz az édesanyjának mentőbeutalót, a nőt negyven évesen szétette a rák, hasnyálmirigy, gyorsan dolgozik.Már csak ölben lehet vinni, állandóan megy a hasa, fájdalmai vannak, a lánya szerint szava nincs...32 kiló.A lány három gyereket nevel egyedül, az öccse is rámaradt most, hogy az édesanyjuk beteg..."Kezdek fáradni..."mondja, de teszi a dolgát, nincs más választása."Nem tudom, mit érzel, de biztos nehéz lehet neked.Ő az édesanyád, könnyítsd meg neki ezt az utolsó időszakot...mi, amiben tudunk, segítünk,itt vagyunk."

A lány bólint, csillog a szeme, de megy, intézi, amit kell.

És itt van ez a fiú...nem ítélkezem, mert neki most ez a legnagyobb problémája, értem én ezt, tűfóbia. De azt gondolom, jobban kellene kontrollálnia magát, vagy pedig felejtse el a vérvételt-nem sürgős, valószínű enyhe anaemiája van- és próbáljon meg nagyobb tartással hozzáállni ehhez a dologhoz...Bent a városban nem veszkődnének vele, gyorsan lerendeznék, velem jól járt, az én hátamon fát lehet vágni.

Azért megköszönhette volna a teát-gondolom mérgesen.

Holnap jön, kíváncsi vagyok, hogyan boldogulunk. Lesz egy-két szavam hozzá, mert érhetik még az életben hasonló dolgok-sőt, súlyosabbak is-így aztán mi lesz vele?!

 Lehet, hogy nem az én reszortom, de ezt a srácot valahogy nem életre nevelték...

De ha nem megy, hát az ölembe veszem, és jól elfenekelem, irgum-burgum!:))))))

Deus(non) iudicat...

2008.11.24.

A Lány ütött először.

Péntek este volt. A háború látszólag elcsendesedett, a fehér zászló ott lobogott mindkettőjük kezében.Óvatosan közelítettek egymáshoz....mindketten elmondták, hogy szeretik a másikat, és mindketten máshogy akarták szeretni a másikat, mint ahogy az szerette volna.

A Lány csendesen jegyezte meg, szinte maga elé motyogta csak: Azért az rosszul esett, hogy albérletet kerestél...hisz ez az otthonod...Ám ezt már csak gondolni tudta, mert repültek rá a válogatott szitkok.A Lány értetlenül nézett maga elé, tehetetlenül hajtogatta: Pszt, kicsit csendesebben, kérlek!Kölyök a másik szobában van...ám a párjából dőltek a durva szidalmak.

Egy mondat után valami elpattant a Lány fejében.Kongtak a szavak zsibbadt agyában...

"De mi bajod velem?..."

"Az, hogy megszülettél, és élsz, te k..."

Először csak cd-ket dobált.Aztán ütött...már nem emlékezett semmire, nem törődött semmivel...az összes fájdalma benne volt a kezében, a két és fél év hazugságai, a megcsalások, a füllentések, a légvárak, a mocskolódások, a kurvaanyázások-az,hogy ő mindig a másik mellett állt, mindenhogy, és nem kapta vissza...a szex nélküli hetek, ahogy vágyódva nézte alvó párját, nyúlánk testét, valamit, amivel örömöt szerezhetett volna neki, ami nem került volna semmibe, amitől NŐnek, kívánatos nőnek érezte volna magát...a másik kezében rejlő, elmaradt simogatások, becézések...

Akkor tért magához valamennyire, amikor  selymes szálak csusszantak a markába, párja fényes-hollófekete hajából.

Úristen, mit tettem-gondolta.

A szomszéd lány szaladt át a zajra, ő választotta szét őket.Ordított vele."Nem szeret, hát nem érted?Fogd már föl végre, nem szeret!Engedd el!..."

"De én szeretem!...Szeretem..."

Tehetetlenül rázkódott a sírástól.Íme, itt él majd egy éve egy idegennel,akiről fél éve megismert barátok többet tudnak, mint ő.Itt él valakivel, aki semmibe nézi.Miért lenne ő rosszabb bárkinél is...hisz mindent megtett ezért a kapcsolatért, túl sokat is.Persze, hogy ő is hibázott.A féltékenységével szétrombolta amúgy is labilis kapcsolatuk ingatag alapjait...talán nem kellett volna annyira ragaszkodni sem...

Aztán elképesztő gyorsasággal zajlottak dolgok.Már semmire nem emlékezett, csak arra, hogy idegen lépcsőházba ment be a sajátjuk helyett.

Forgott vele a világ...talán az utolsó martini nem kellett volna...hát ismét lement azon a lépcsőn, ami a hazugságok világába vitte...Haverok ölelték meg, vagy inkább csak ismerősök."Hát te itt?..."csodálkoztak.Egy lány félrehúzta."El ne mondd Balázsnak, hogy Donát évek óta csalja..."A Lány gyomra forogni kezdett.Épp azelőtt találkozott Balázs haverjával, aki büszkén dicsekedett vele, hogy Donáttal már hat boldog, hosszú éve vannak együtt...

Arra ébredt, hogy a párja simogatja."Rosszul vagy, kicsim?"

-Sírtam, nagyon sírtam miattad...-dadogta boldogan.Alig jöttek ki a szavak.Rosszul volt.

Hárman mosdatták, sós vizet itattak vele, fogták a fejét, ahogy öklendezett.

-Én nem tudtam, hogy ilyen állapotban van...-suttogta rémülten a haverja, akivel a Klubba lement.

Hajnal négy óra volt már, amikor nagy nehezen magához tért.

-Aludjunk, jó?-mondta a párja fáradt-fásultan.-Itt vagyok, melletted vagyok. Nincs semmi baj.

Egymás kezét fogva aludtak el.Végre, gondolta a Lány boldogan.Eladta a lelkét, de...

De meddig?

Deus(non) iudicat...

Az nem az én feladatom, gondolta, aztán keserves-boldogtalan mély álomba merült.

Belülről haldoklom

2008.11.21.

Alig múltam 23, amikor az egyik legjobb barátnőm kiment Izraelbe dolgozni.Egy évre, egy kibucba.Gyönyörű, illatos leveleket küldött, a magyar címzés mellé mindig odaírta héberül is a nevem. Titokzatos cirádák sejlettek fel a halványkék, márványos rózsaszín, hosszúkás borítékokon...

Egyik levelében-addig mindig csak a szállásról, a munkáról, a társakról írt-csak ennyit küldött: "Itt mindig jó meleg van, drága barátném, de én valamiért mindig fázom."Elképzeltem őt a gyönyörű , forró izraeli lankákon, vagy ahogy avokádókrémet készít, és belülről  fázik. És megértettem.

Odaát a szomszédban meleg van. Fény, három gyerek, egy pár, akik szintén megjárták a hadak útját, egy alkoholista nagypapa, akit a  lánya nem hagyott a sorsára, és utánament egy vidéki városba, amikor elszökött, leszállt a vonatról, és agyrázkódással kórházba került. Valahol az isten háta mögött, a lány fogta a három gyereket, és vonatra ültek.

Nagypapát mentettek:)

Aztán van egy hatalmas kutya is, aki alig lát ki a bozontos szemöldöke mögül:)Mindez 63 négyzetméteren.

Ma egy 19 éves lány azt mondta nekem, hogy nem fogom fel,  a szavaimnak mekkora súlya van. Elképedtem. Én szoktam volt ezt mondani ui. mindenkinek...és pont én nem érzem? Hisz senkit nem akarok bántani...remélem, egyszer majd meg tudja bocsájtani nekem, hogy nem tudtam beleszeretni.Hisz nem ígértem neki semmit-mégis sikerült megbántanom...Ő pedig annyira akarta...csakhogy ez nem akarat kérdése...egy rendes lányt érdemel...Én-mást szeretek.Hiába "jártam volna vele jobban".De mégis bánt...

Szóval ülök a lakásban, 47 négyzetméter, két szoba, rend, tisztaság, csend. És fázom.

Csütörtökön rettegtem.

Én sem vertem meg, nem is ráztam meg, csak a rács mögül ordítottam vele. Alig nézett rám,csak a társai szörnyülködtek, pár nyakigláb kamasz, meg a néptánctanár.

Az történt ui., hogy Őfelsége Szemtelen Kölyök Úrfi úgy döntött, hogy kosáredzés helyett néptáncon marad délután.S mindezt természetesen elfelejtette velem közölni.Ahogy telt az idő, olyan arányban hervadt le a vigyor az arcomról, ahogy álltam a gimnázium előtt, ahova Őakaratosságának érkeznie kellett volna.Már fél hat is elmúlt, amikor rájöttem, hogy Kölyök elveszett.

Eszeveszett rohanás, a telefonja kikapcsolva...A mentőket értesítsem, vagy a rendőrséget?!De hisz még csak egy órát késik...Egy óra a világ!..

Végigfutottam a fél városon, mit érdekelt a tizenöt kg súlyfeleslegem...csak egyszer ölelhessem még meg a puha kis gyerektestét, csak egyszer nyafogjon, hisztizzen, mit bánom én!Hisz hogyan is élhetnék nélküle?...

Te mocsok buzi-szólalt meg bennem a hang-Látod, ez a büntetésed.

Aztán csak álltam a rács mögött, a tornaterem ajtajának rácsa mögött...Ő ott volt, a vállát rángatta, dacos kamasz-szája lefelé görbült.De élt...

Végig fogtam a kezét hazafelé.

Amikor hazaértem, kedvesem felébredt.Nem értette, mi történt.Csak nézett egyikünkről a másikra.

Én meg rájöttem, egyedül vagyok.

Roma himnusz és leszbikus szappanoperák

2008.11.15.

Zöld az erdő, zöld a hegy is

A szerencse jön is, megy is

Gondok kése húsunkba vág

Képmutató lett a világ.

 

Egész világ ellenségünk,

Űzött tolvajokként élünk

Nem loptunk mi csak egy szeget

Jézus vérző tenyeréből.

 

Isten, könyörülj meg nékünk,

Ne szenvedjen tovább népünk!

Megátkoztál, meg is vertél,

Örök csavargóvá tettél.

 

Hogy mennyi mindent nem tudtam a romákról, pedig félig én is az vagyok...Pl. hogy vannak magyar cigányok, oláh cigányok, beások, romungrók, szintók, román cigányok...Magyarországon 5 és 700000 között vannak.Én vajon hova tartozok? A bőröm fehér, a szemem világoskék, a hajam majdnem szőke.Romungro lennék? Már sok hagyományt nem tartanak az öregék( azért még Messzi Mama talán.)

Vagy azt, hogy feltétel nélkül hisznek a túlvilági létben, nagyon félnek a visszajáró szellemektől, ezért fontos, hogy a nagybeteget, haldoklót mindenki meglátogassa a családból-különben haraggal megy el, és visszajár majd kísérteni.Hát ezért látogattak meg annyian a Dunántúlról is!Mindenki azt hitte 5 éve, hogy meg fogok halni:))300 km-ről szinte naponta jöttek, és telefonos ügyeletet tartottak:)))

Azt sem tudtam, hogy hagyományőrző roma családban az asszonyok nem mutathatják a farukat a férfiaknak, és nem állhatnak háttal nekik. (Na, Beja asszonynál ezt nem láttam:))Ezért aztán a férfi orvos asszonynak, roma lánynak nem adhat im injekciót a fenekébe, mert hevesen tiltakoznak- de a nővérnek minden további nélkül megengedik.A főorvos, aki tartotta a továbbképzést-hát, le a kalappal előtte. Annyi tisztelettel, emberséggel, értő és érző empátiával közelített a dolgokhoz, hogy senkit ne sértsen meg, hogy elképesztő.

Vagy a módosult tudatállapot, amiben minden beteg van...eddig is meggondoltam minden szavamat,amit a beteg előtt kiejtettem, ezentúl kétszer meg fogom.

Más. Le lettem tolva egyik kedves meleg  barátom tolmácsolásában-aki, miután végighallgatta  az Esmeralda és Izolda c. leszbikus szappanopera  634.szériájának 3489. részét-ti. hogy az éjszaka végre BOLDOG voltam-közölte, hogy bár nagyon szeret, de nem vagyok normális, és elege van belőlem(amúgy is letört a körme, és nincs otthon elég popcorn hozzánk:))))úgyhogy menjek a sunyiba:))Én is szeretlek:))

De hogy nálam még dolgozik az endorfin, az biztos...

Végre szex

2008.11.15.

Nem tudom, egyes emberek miért nem látják be, hogy a (párjukkal eltöltött, Zoe:))éjszaka jelentősen javít  mind az élet-, mind a kapcsolatminőségen:))

Ettől függetlenül lehetne több!!!!!

Most jól leszek, nagyjából egy napig-lehet, hogy mégis fehérmájú vagyok?:)Nah,jól nevelt és munkamániás dógozóként indulok kommunikációs továbbképzésre...a legjobban a "Kommunikáció roma betegekkel"rész érdekel...

Nem adom fel

2008.11.14.

Nem adom fel, mert szeretlek.Ez az igazság.

Gyere, Xanax, ringass el, ha már te nem.

True lies

2008.11.14.

A fenébe!Ez az én  blogom, nem fogom azt írni, amit elvártok tőlem, csak mert olvassátok!Az előző bejegyzésemben egyetlen őszinte mondat volt---

Elegem van!

Itt ülök a gép előtt, görcsölő vesével, epével, és tele van a tököm mindennel és mindenkivel!Itt van a nyamvadt myomám, 33 évesen, basszus-mit "nyomtam"lefelé a méhembe, mit, amit nem akarok tudomásul venni???SZERETETHIÁNYOM VAN!

Kiölték belőlem a szeretetet. Ennek ellenére úgy vágyódok rá, hogy beledöglök. És nem attól, aki megadná-ő nem kell!!A jó-az nem kell, bazki!Mit tegyek még, hogy szeress?!Már laposkúszásban közlekedem önmagam előtt is, már nem tudom, hogyan és miért kérjek bocsánatot, durva vagyok a gyerekemmel, mert nem tudom elfogadni, hogy nem tudod elfogadni

nyamvadt nyomorult rohadt élet

jogom van? élni?egyáltalán

 

Csontváz a szekrényben(mindig azon jár az eszem...)

2008.11.14.

Ma azon gondolkoztam, hogy vajon megöltem-e már valakit.A kissé morbid eszmefuttatásnak előzménye egy "nem-annyira-jól"beadott injekció volt(amúgy jó kezem van, drága betegeinkkel legtöbbször az a szitu, hogy állnak összeszorított foggal-szemmel,szuri után meglepődve felocsúdnak: Készen vagyunk? Nahát...)

Szóval ez erős túlzás részemről, amúgy meg a kedves beteg kiugrott a tűből kissé, így az im inj.valójában asszem sc ment.Kicsit felszisszent, én meg már elképzeltem magam Nyalocsán, a hetes körlet ügyeletes macájaként.(Hm. Ide milyen smiley-t tegyek?!:)))

Tegnap Doki határozott utasítására("Elegem van belőled!Nem vállallak, renitens beteg vagy!Menj el végre ultrahangra!)eljutottam hasi ultrahangra, ui. négy napja fáj a vesém, ballotálásra érzékeny. Nos, sikerült összeszednem(jelzem, "aligharmincontúl"vagyok!):

-1 db jo petefészekciszta.

-2 db vesekő(mko).

-1 db 2,8 cm-es myoma(uterust elődomborító, hangárnyékot nem adó.)

-1 db epekő(mandulaevés után nagyobb zárható ki csak.)

Amikor romjaimat végre összekapartam az ágyról, gratuláltam magamnak, és elindultam hazafelé.Az sms-ek meg csak jöttek, jöttek.(Ui.tegnap ünnepeltünk.)

Doki közölte, még ne vessek számot, ne rendeljek koporsót:)Á, dehogy, mondtam könnyedén, csak azt sajnálom, hogy nem szexeltem eleget(ezt csak gondoltam...)

Aztán ugyanaznap este feljöttek rég nem látott barátaim(jé, vannak barátaim...:))(Plusz olvastam egy bizonyos Zoe Margolisról,  akit Britanniában szinte sztárként ünnepelnek, mert végigk..ta Angliát, Amerikát, és erről előbb blogot, majd sikerkönyvet írt.)Köztük egy ex-leányzóm, akinek én voltam az első, de hajaj, mennyire nem az utolsó...

Láttam magam... pár éve,ahogy  ültem azon a kanapén, könnyes szemmel, dacosan.

A pszichológus szelíden nézett rám.Csak nézett, nézett...akkoriban szakítottam első nagy szerelmemmel, és tomboltam. Pestre járkáltam, vidéki bulikba, és mindenkivel, akivel csak lehetett...Határtalan düh és gyűlölet volt bennem. Minden lány csak egy test volt számomra, izgalmas-idegen formák, szagok, ízek, domborulatok...de nem jóleső izgalom volt ez, megvetés volt benne...Mindenkit kihasználtam-elvettem, amit akartam, de én nem adtam magamból semmit.

-Miért?-kérdeztem pökhendin, könnyeimet nyelve.-Ön nem kefél összevissza?

A nő nem jött ki a sodrából.Mosolygott.

-Nem,nem kefélek-utasított rendre szelíden-Úgy gondolom, a  testem a lelkem temploma. Nem osztom meg akárkivel.

Kábán álltam fel a kanapéról.Kimentem, még éreztem a szekrényből jövő kemoterápiás gyógyszerek  jellegzetes szagát-kórházban voltunk, a pszichológus daganatos betegekre szakosodott, de engem még sokáig vállalt, gyógyulásom után is, mert megszeretett.

Őszi szél kavarta a leveleket a lábam alatt. Gondolatok nélkül rakosgattam őket-egyiket a másik után, mint egy bábu.

A testem a lelkem temploma. Azóta valóban nem osztom meg akárkivel. A pszichológus szavai beleégtek a lelkembe...Talán népszerűbb lenne a blogom, ha azt írnám, hogy kit hogyan ny...tettem boldoggá(beleásva magam a szex"funkcionális létébe".)De nem akarom...

Azóta csak szeretni akarok, érezni a másik selymes bőrért a bőrömön, érezni, ahogy remegő

kezemet

ujjaim vezeted

magadon-magamon, mindegy már

Örök jegyesség

szövetség lelkeddel

csillaglány...

Csak arra vágyom, hogy fogd a kezem, nézz a szemembe, csókolj meg közben...éreznem kell, hogy én-te vagyok, meztelen önmagam, fájón kitárulkozva...és ezt nem mással akarom, hanem Veled...csak a lelked most olyan messze jár. Ma átöleltél, és nem éreztem, hogy közünk lenne egymáshoz.

Azt hittem, belehalok.

Állandó lelkiismeretfurdalással küzdve élek.Nem tudom, hogyan segíthetnék Neked, hogy valaha visszatalálunk-e egymáshoz.Te ebből csak annyit érzel, hogy állandóan nyúzlak, hogy "nincs szex..."de én- a lelkedet jobban szeretném. Hidd el, nem ér annyit senki vágya, gyönyöre, teste, hogy a tiedet kockáztassam. Csak mondanád meg végre, mi jár a fejedben-csak nézel állhatatosan, girl with almond-shape eyes,nem tudom, volt-e valaha is közünk egymáshoz, de a fájdalmadba én is belehalok.

Nem jó ez így nekem.

De a testemet nem osztom meg-senkivel. Közel álltam a gondolathoz, milyen lenne, ha mással-hisz folyton hajt a vérem...de csak a tiédre vágyom. Nem tudom, megkapom-e még valaha.Azt mondtad ma, elfogadtál ilyennek-de hisz nem csinálok semmit. Csak a szeretetet kergetem, mint mindenki.

No, száz szónak is egy a vége, babám, segíts magadon, az isten is megsegít-nem csaltalak meg, nem is akarlak. A testem a tied, ameddig akarod.

Nekem meg maradnak apró barátaim, mind az öt:)))))))))

Jaj, miket írok én????!:)))

Ex-leányzómnak üzenem, jó lenne, ha végre túllenne ezen az időszakon, amin mindenki átesik. Ennél szerintem többet ér.Mindenki többet ér...ne add magad olcsón, kicsi.

Vigyázz a templomodra.Én meg az enyémre, akarattal, kitartással, szeretettel-Miattad.

Kín(jaim)

2008.11.12.

Az vajon a szexhiány jele, hogy egy rajzfilmfigurára felizgulok?

Reszkess, Szaffi, jövök:))))

Aszaltszilva és olajbogyó

2008.11.12.

Kissé zavarba jöttem kedves bloggerina társam lelkesedésétől:)Hiszen nem vagyok író, és ráadásul nem is készülök mindennap meghalni:) (Na jó, max. minden másnap:))Így hát csodálkozva vettem tudomásul, hogy egyáltalán VAN, akit érdekel a blogom és olvassa...(Hű, a plafon ne szakadjon rám...:)))))

Tegnap délután megtartottuk az egészségnapot.Doki nyert egy pályázaton, és csupa-csupa egészséges ételt vett belőle.Én írtam össze neki a listát, némelyiket hümmögve olvasta-Mi az a g..ersliii?Meg a sztívia?Te miket írtál fel nekem ide...

"Csodálata" ellenére saját maga vásárolt be,ami rosszul esett-növelte volna az ázsiómat önmagam előtt, ha pl. bevon.Na, mindegy...

Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere-saláták olívaolajjal,tofu, zsírszegény sajt, müzlik,csírák, sonka, 100%-os(nak mondott) gyümilevek...Szépen megterítettünk három asztalt a váróban, és arra tettük a tálakat...Már jópáran összegyűltünk (legnagyobb meglepetésemre Kedves is meglátogatott, Doki szerint "leellenőrzött":)))amikor az egyik mama felkiáltott.

-Hol van Jutka néni?

Jutka néni!A faluban 34 évig ő volt az orvos mellett ápolónő...majd' 80 éve ellenére meglehetősen aktív, jó erőben van, mindene a kertje...

Nosza, kaptam magam, meg a rendelői telefont, és átinvitáltam hozzánk(két házzal odébb) a rendelőbe.

Ahogy megérkezett, kezdetét vette a "party":)))-később megállapítottuk Dokival, hogy inkább nyugdíjas klub-jelleggel bírt a dolog:)Ettek-ittak, totót töltöttek, nevettek, beszélgettek...

Mindenkinek volt egy története Jutka néniről...bábaként kezdte valamikor az ötvenes években.Pár évvel azelőtt települtek át Erdélyből...régebben, amikor még volt időm beülni hozzá egy kávéra délutánonként, sokat mesélt a múltról.Ő volt "mindenki Jutka nénije"...Segédkezett számtalan otthoni szülésnél, házhoz vitte a gyógyszert, tanyákra jártak az orvossal, gyógyítani...Autó nélkül, sokszor rekkenő hőségben tolták  a biciklit a bokáig érő homokban, vagy gyalogoltak...Gyógyítottak-kristályos penicillinnel, Kalmopyrinnel, borogatással, jó szóval...Mert ők-gyógyítottak.Nem vesztek el az adminisztrációban, nem "rendeztek"le 60 beteget egy nap,odafigyelve, türelmesen, mindenkiről tudva mindent, gyógyítottak.(Én sokszor fel sem tudok nézni a gép elől...sajnos.)

Simogató kezek tapadnak az idős nőre, mélységes tisztelet árad minden tekintetből feléje.Jutka mama nélkül nem lett volna az igazi!-mondja az egyik néni.

-Nem érdemlem én ezt...-válaszolja ő szerényen.

-Jutka mama mindent megérdemel!...-hangzik az egyöntetű válasz.

Hallgatagon ülünk Dokival az autóban hazafelé.

-Ilyen tisztességben megöregedni, ugye?-kérdem végül.

-Hát igen-válaszolja-Más világ volt.

Kaptam rengeteg kaját(EU-s segély, pont jól jött, Drágámnak nem fizetnek az étteremben, ahol dolgozik)-köszönjük a kisz cálád nevében, mosztantól énni mindennáp ászáltszilvá ész olájbogyó:))

Persze ameddig tart-hát K5900 nem lészen a mi bajunk, az biztos...:))

5000 az élet

2008.11.07.

Mostanában a napjaim egy részét azzal töltöttem, hogy neves klinikánkon fekvő Devick-szindrómás nagynénémet látogattam. (Mellesleg SLE-je is van szegénynek, tíz éve megvakult, és félő, hogy le is fog bénulni...Ez a Devick-szindróma számomra ismeretlen, de nagynéném is úgy kért anyagot Amerikából...Doki se hallott róla.)

Szegény karjában két branül is volt, egy artériás, egy vénás, a plazmaferezishez-hétszer szúrták meg csak az első napon...

Egész természetesen beszélgettünk-1994 óta beteg, tehát életének nagy részét ezzel a betegséggel küzdve töltötte-próbáltam szórakoztatni, ami meglehetősen nehezemre esett...de azért jókat kacarásztunk pótnagymamámmal hármasban.(Aki mostohaanyukám anyja, és mindig elkíséri mindenhová nagynénémet, mivel vak, és nehezen jár...)

Már az első napon figyelmes lettem egy nénire a szomszéd ágyon.Magasra támasztva félig ült, tátott szájjal kapkodott levegőért, félig-meddig eszméletlenül.

-Nem nagyon látogatják szegényt...-szólalt meg pótnagyikám, tekintetemet követve.-Van, hogy kiteszik mellé az ételt, és reggeltől estig ott hagyják...

-Van, aki etesse?-kérdeztem feszülten, ugrásra készen.

-Megetetjük mi, kedves...-válaszolt Julika néni tűnődve.-Vagy valamelyik hozzátartozó, vagy egy jobb állapotban levő beteg...Amúgy 92 éves.

Mivel dolgoztam én is osztályon, félig-meddig megértettem, legalábbis próbáltam a haragomat leplezni-tudom,mennyi munkája van egy nővérnek...de arra  is emlékszem, hogy otthon dolgoztam szociális otthonban, ahol délután egymagam voltam 52 bentlakóra, akik közül nem egy volt fekvő.Mégis mindig megoldottam, hogy mindenki egyen, tisztába legyen téve...

A cérna a negyedik napon szakadt el...

-A mama délután kettő óta jajgat-súgta oda Julika néni, nagynéném a plazmaferezis után kimerülten aludt.-Megy a hasa, és nem hajlandóak tisztába tenni...

A mobilra sandítottam.

Fél hat volt.

-A nővér azt mondja, egyedül van-folytatta nagyikám.-Azt mondta, majd ha beáll valaki segíteni neki, tisztába teszi...amúgy meg olyan durván bánnak vele, állandóan rángatják,szidják, amikor reggel fürdetik.Mintha tehetne arról, hogy megöregedett...

A nénire néztem-vasággyal együtt volt,ha 40 kiló.

-Harmincnyolc kiló-pillantott rám Julika néni, mintha a gondolataimba látott volna.

-Mit csináljak?-kérdeztem kétségbeesve-Tényleg nincs segítsége? Ha kell, beáll...Mi az ott a kezében?!

A néni madárcsontú kis ujjai között  5000 forintot szorongatott.

A szívem vágtázni kezdett.Kirontottam a szobából, még hallottam szegény nagymamám kétségbeesett hangját-hová mész?!...

A nővér nem nagyon akart szóbaállni velem, de hűségesen kísérgettem szobáról-szobára.Aztán egyszer elegem lett.

-Figyeljen ide, legyen olyan kedves!Az egyik szobában egy idős néni két óra óta várja, hogy tisztába tegyék!Ott fekszik magatehetetlenül, a saját piszkában!Ha gondolják, és segítség kell,adjanak egy gumikesztyűt, beállok, én is ápolónő vagyok!...

A nővér nem nézett rám.Följebbemeltem a hangom-nem érdekelt, hogy az egész folyosón hallják.

-Az a  néni ott szorongat a kezében 5000 forintot, hogy valaki tegye tisztába-és azt a pénzt valaki el fogja fogadni!Nem szégyellik magukat?!Engem mindig arra tanítottak, hogy minden beteggel úgy bánjak, mintha a saját hozzátartozóm lenne-de érdekes módon sosem felejtem el!Ez embertelen!...

A nővér háttal nekem megszólalt, hangja valahonnan nagyon mélyről jött.

-Majd nem fogadjuk el a pénzt.

-EZ AZ ALAP!!!-ordítottam magamból kikelve, és végigrohantam a folyosón.

Julika néni kezét tördelve sietett elém.

-Mindjárt jönni fognak-mondtam feldúlva-De én most megyek...Ne tessék haragudni.

Világtalan nagynéném a hang felé fordult.

-Jól tetted!-mondta határozottan.

Kirohantam a buszhoz, közben egyik barátunk hívott, de képtelen voltam felvenni. A klinika mögött a falat rugdostam-hála istennek, már sötét volt.

Én nagyon tisztelem az idős embereket.Végigdolgoztak egy életet, a legtöbbjüknek olyan tartása és értékrendje van, ami a mi generációnknak sosem lesz.Dolgoztam hospice-ban, szociális otthonban, elfekvőben. Sorsok nyíltak meg előttem, sokszor éreztem, láttam a kis életüket...annyi, de annyi szeretet van bennük. És legtöbbjük arra panaszkodik, hogy nem érnek hozzájuk, nem néznek rájuk-mintha nem léteznének...Pedig nélkülük mi nem lennénk...és igen, mindenki valakinek a nagymamája, a gyereke, az édesapja...

Nagyon nehezen nyugodtam meg...csepp a tengerben, gondoltam.A sírógörcs kerülgetett.Mi lesz, ha az én anyámmal bánnak majd így, és én nem lehetek mellette?Mi lesz,ha velem bánnak majd így?!...Egy nővér sem kap magas fizetést, sajnos, magamról tudom. De ha már ezt a HIVATÁST válsztotta, tegye emberséggel, szeretettel a dolgát-vagy álljon be a pult mögé 30 dkg párizsit árulni...

Utolsó napon Julika néni mosolyogva fogadott.

-Na? Mi lett?

-Jött a "barátnőd", és tisztába tette a nénit-kuncogott Julika néni.-És azóta nem bánnak vele durván...

Egymásra mosolyogtunk.Aztán bejött az unokája is(meglehetősen leszbi kinézete volt, ezúton üzenem, hogy hívjon, a számom:06-...:P)

Ha csak ez az egy jó napja volt a néninek,  már megérte...:)

Ma megkérdeztem az egyik mama lányát, hogy kiheverte-e Katona néni a kettős orvtámadást(ti.kimentem hozzá, és vért is vettem, meg védőoltást is adtam.)

-Ó, a mama?A mama azt mondta utána, milyen jó volt, hogy ott volt a nővérke, mennyit nevettek!!!

Ó, dicsőséges szép nap!Ennyi maradt meg a kis agyában...:)

A legszebb hivatás a miénk, aki mást mond-hazudik:)))))

Egy üveg pezsgő

2008.11.05.

-Nem leszek kopasz, és én döntöm el, meddig élek.

A fenti mondat 2003.novemberében hangzott el.Farkasszemet néztem egy orvossal, aki tudása birtokában, némi kedélyes önelégültséggel nézett le rám-156 cm vagyok, nem nehéz:)- nem létező trónjáról.

-Huszonnyolc évesen, ilyen diagnózissal...

-Nem áll szándékomban meghalni- engedje meg, hogy eldöntsem, meddig élek.

Felhúztam csíkos térdzoknimat, hónom alá csaptam Manót, akkori kedvenc kabalámat, anyukám készítette patchwork-párnámat,kiosztottam pár orvostanhallgatót némileg tört angolsággal("I'm not a breast cancer. I'm a woman."),és felvettem a harcot a halállal.

Én győztem-jelentem.

Sugár után bevágtam magam az autómba, és levezettem 300 km-t, ukrán cigit csempészve. Konditerembe jártam, és  a műtét utáni harmadik napon már szeretkeztem a legelső barátnőmmel, aki mindvégig mellettem volt, fogta a kezem négy hosszú éven keresztül.Nem érdekelte, hogy felszedtem 20 kilót, és akkora volt a hajam, mint egy sorkatonának.

Mert volt hajam.

És nem haltam meg.

Köszönöm  bloggerina társamnak(mert ha jól sejtem soraiból, bloggerina:)))) kedves szavait.A szabadságomat pedig-az életemmel együtt-öt éve nyertem vissza, amikor végre, hosszú-hosszú évek szenvedése, gyötrelmei után felvállaltam, hogy meleg vagyok-magam előtt. Nem volt értelme tovább hazudni...

Igen, van választási lehetőségem-felszállhatok a buszra-talán egyszer megteszem,mert rövid az élet. Elindulok egy hátizsákkal oda, ahol édes a levegő, a lányok mosolya szédítő, a bőrük tejesen balzsamos, mindig napfelkelte van, ahol szeretnek és én is viszontszerethetek...De arra is rájöttem öt hosszú évvel ezelőtt, hogy a szabadság-bennem van.

Sosem voltam boldogabb, mint azon az ágyon, abban a szűk kis szobában, ahol  a szobatársaim közül én voltam a legfiatalabb,Anastaciát hallgatva,miközben ereimbe utat mart a vörös méreg. Élet-méreg-a harmadik után úgy döntöttem-mindenki legnagyobb megdöbbenésére-hogy már csak méreg, és nem kérek belőle többet.

A szabadság bennem van, a szavaimban, a fejemben, a szívemben, és senki nem veheti el tőlem.

Ma öt éve.

Köszönöm,magamnak. 

A  busz, ami messzire visz, itt áll a ház előtt. Lila és rózsaszín, és csak rám vár:)Egyszer majd elindulok.

Ám addig még van egy kis dolgom...

Garfield megmondta

2008.11.03.

Kis tanya guggol a hajnal szélén...Ólmos-selymesen gomolyog a pára a kopár föld felett,jóleső csendben zötykölődünk a fűtött autóban.

-Az ott a halastó?-kérdem Katikát lustán, az ablak felé fordulva.

-Igen-somolyog ez a mindig kedves, középkorú nő( nem mellesleg komoly fájdalmakkal küszködik gerincsérve miatt, egy időben Durogesic tapaszt használt...)-Nem ismeri meg, kedves? Olyan misztikus, igaz?

Hajnal hat óra sincs, egy tanyára tartok vért venni, két kedves mamához, akik közel állnak a szívemhez. Az idősebbik 92 éves, a testvére 86. A kilencvenkét éves mama ugyan mozogni már nem nagyon tud, viszont szellemileg meglepően friss,jobban otthon van a politikában, mint én pl:)

Tavaly hamarabb tudta,mint én, hogy meghalt Szabó Magda(kedvenc írónőm), el is mondta szépen, mit olvasott tőle(gyakorlatilag mindent)...ironikusan megjegyzett valamit a védőoltásról és Gyurcsányról,amit nem írok le, mert úgyis sztornózzák:)

A "fiatalabbik" mama ereje teljében egy hónapja hazahúzta a szomszéd tehenét: "veszekedtem egy kissé a tehénnel, no", tette hozzá elégedetten utána...minden nap átsétál a szomszéd tanyára, ami alig hat km, merthogy kell a friss tej, no meg annál jobban az éltető szó...

Kiszállok a kocsiból.Mi a szabadság, ha nem ez...gondolom, és egy titkos pillanatra lehunyom a szemem.

Vágtatni akarok, érezni a suhanó szelet a testem mellett, a végtelen teret a szívemben...nem kell a mobil, nem kell a tévé, hagyjatok!Nem kell a rosszindulat, nem kellenek a tanácsok,a barátok, a mindent tudó-jótakaró jóakarók,  morcos szomszédok, nem kell a nyüszítő gyerek, a kötelességek, a kötelezettségek, a filléreskedés, a bizonytalanság, a gyötrő vád a szívemben...ne várjatok rám!Senki...

Napok óta pánikrohamaim vannak, anginázok mellette. Volt már ilyen, amikor beteg voltam. A józan eszem sose hagy el, tudom, hogy a rohamnak vége lesz, de fuldoklom ilyenkor. Halálfélelmem van.

Itt-csak a pillanat van.Egy pillanat-A pillanat. Sodró idő, szivárványlovak az esőben, kavargó-rozsdalevelek a szélben-teljes vagyok. Csak egy

önmagammal.

 Nem akarok senkinek megfelelni.

Bemegyek, teszem a dolgom. Drága kis mama, tavaly óta azon aggódik, hogy véletlenül belekapaszkodott a doktor úr ingébe vizsgálat közben, és hogy nem sértődött-e meg. Megnyugtatom, legszívesebben megölelném, de csak megsimogatom ráncos karját."Mint a fonnyadt alma, igaz, kedveském?"kérdi mosolyogva. Nem taszítja az öregsége, látom, érzem, és ez így van jól.Elfogadta.

Ahogy majd a halált is...kifelé menet megjegyzi, hogy lehet, jövőre már csak odaföntről néz bennünket, de majd vigyáz ránk. És huncutul kacsint...Megint könnyes a szemem-bele lehet halni egy kicsit minden betegünk elvesztésébe, azt hiszem.

A vonaton hazafelé belekukkantottam a gyerek Garfield újságjába.Garfield áll, töpreng, nem tudja, hova feküdjön egy üres szobában. Mert az életben túl sok a választási lehetőség-közli vigyorogva.

Igaza van. Ezeknek a kedves, idős embereknek nem volt választási lehetőségük. Megszülettek, dolgoztak, férjhez mentek, szültek, öleltek, etettek, tették a dolguk.Nekünk? Mennyi, de mennyi választási lehetőségünk van. Mit együnk, tegyünk, kivel, hogyan..Emberek jönnek-mennek az életünkben, nem baj, pótolhatók. Nincs "kedvenc ruhánk", nem csak egy ruhánk van, hisz haladni kell a trenddel, a korral.

Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy..de hisz ezt mindenki sejti, mi felé tartunk.92 éves akarok lenni,és tiszta...

El kéne menni innen, hátha újra megtalálom-önmagam.

Csak egy hétköznap

2008.10.30.

Tegnap délután végre találkoztam egy nagyon kedves barátnémmal, akit nagyon, de nagyon régen láttam- a buszon csíptem el, amivel hazafelé tartok.

Levágatta a haját-nem hiszem el, hogy megtette!-és meglepő módon jól áll neki. Mostmár teljesen leszbikus a  feeling:)

Csak pár szót beszéltünk, mert sietett.Sokat dolgoznak, mondta, ő új állást keres...De jól megvagytok, kérdem reménykedve.Hát persze, mondja, és mosolyából szelíden ragyog a boldogság, büszkeség-párom van, társam, szeretem, naná, hogy jól megvagyunk...

Egy évvel ezelőtt jöttek össze a lánnyal, akit imád, és egy bulin találkoztak, amit még anno- a régi szép időkben nálam tartottunk.Nagyon sokáig "hálálkodtak"-milyen rossz szó ez ide-nekem, mert hogy miattam találkoztak, akadtak össze...Kaptam egy hatalmas csokit is, emlékszem, egy kocsmában ültünk, amikor elmondták. Én teljesen lefagytam, mint a Windows:), mert a párocska egyik tagja elvileg hetero volt, szerintünk "szekrényben", azaz rejtett-rejtőzködő meleg...

De itt vannak, együtt vannak:)Mindenki legnagyobb meglepetésére...nem voltak fogadkozások, csendben élnek, csak egymásnak, szigetként...ahol, ha nem is mindig süt a Nap, tudhatod, hogy a következő percben kiderül.Ahol mindig van kihez szólnod, elmondanod, ami fáj, megosztani vele mindennnapi betevő örömödet, fájdalmadat, és élelmedet...(majdnem mást írtam, de nem óhajtom, hogy blogom esetleges férfi olvasói asszociáljanak!)

Örülök nekik...

Egészségnapra készülünk a Dokival, rengeteg a beteg, és én baromi fáradt vagyok.Na nem baj, élek:)

Csak vicceltem, még élek:)

2008.10.28.

Csak vicceltem, még élek:)Eszembe jutottak ui. dolgok. Miért is kellene meghalnom?

Van egy imádnivaló gyerekem, akinek akkora szíve van, hogy az egész világ beleférne, és én csücsülök a kellős közepén...

Csodálatos családom van, akármennyit veszekszünk, akármennyit duzzogunk, akárki nem beszél akárkivel-tudom, ha minden kötél szakad, rájuk számíthatok.Apu egész életében mérges lesz rám, mert meleg vagyok, nem számít.

Én vagyok az elsőszülött lánya, akinek újszülött korában-ajajj, de régen volt:)-órákig csodálta a pofiját, akit először tanított meg biciklizni,akinek először verte el a sejhaját, amikor négy évesen gyalog elindult a város másik felébe, és már rendőrökkel kerestette.(Én meg ültem kicsi nagyanyámnál a hokedlin, és mákos tésztát faltam két pofára, bádogtányérból.)

Szeret, én is őt-eltéphetetlen kötelék.

Van egy csodálatos anyám,aki félt, felnéz rám, és lassan itt az ideje, hogy rám támaszkodjon. Hisz ez az élet rendje.

Van egy csodálatos második anyám, aki mindenkinél hamarabb elfogadta, hogy meleg vagyok. Annyit írt csak-soha ki ne  törölhető sms-em!-hogy hamarabb el kellett volna mondanom-talán nem betegszem meg...

Vannak barátaim, akik elfogadnak,úgy, ahogy vagyok.Ajándék az élettől...

Nővérke vagyok, és imádom a munkámat.Világéletemben segíteni akartam- a Jóisten megadta nekem a lehetőséget, élek vele.(Nem mellesleg a doki rámsandított a múltkor: "Nem tudok élni nélküled..."Na persze rögtön utána közölte, hogy spórolhatnék a Mefix-szel, és a hűtőt kitakaríthatnám.:))))

Minden úgy van, ahogy lennie kell...Ha nem kellek a páromnak, lesz, akinek kellek. Hisz TUDOK SZERETNI!!!

Plusz egy bónusz a Jóistentől:)

Persze még itt vagyok, Vele, a párommal. Ha gondolja, segítek, támaszkodhat rám. Mindig is itt voltam, akkor is, amikor azt gondolta,nem.

Még mindig szeretem.

De azt a részt az ÉNemből-azt visszakaptam.

És ragaszkodom hozzá:)

Búcsúlevél(remélem, csak viccelek)

2008.10.27.

Két és fél évvel ezelőtt,amikor a páromat megismertem, azt hittem, elég a boldogsághoz, ha én megfelelek neki.Hogy nagy a mellem, helyes a pofim, jól főzök, anyapótlék vagyok, és mindent eltűrök, mert szerelmes vagyok, szeretem, mint még senkit életemben.

Aztán lassan kiderült, hogy ez nem elég a boldogsághoz.Legalábbis neki nem...kezdettől fogva hazudozott-azt hiszem, benne van a vérében- én pedig talán kezdettől fogva mást kerestem, nem őt. Nem tudom.

Aztán, szégyen, nem szégyen, egy 20 éves lánytól pár napja megkaptam azt, amire mindig is vágytam, mégha csak egy csók formájában is...gyengédséget, elfogadást, rajongást...mintha egy fuldokló jutna egy korty levegőhöz..jé, így is lehet, jé, megcsókolnak, nem csípnek belém, mert husi vagyok,és engem lehet gyömöszölni,jé, nem csapják rám a telefont, nem kurvázzák le az anyámat, jé, nem vagyok féltékeny, nem hisztizek-mert nem vagyok szerelmes...

Parttalan érzések gyötörnek, nem gyötörnek, mert nincsenek-légüres térben vagyok...Harag van bennem, kicsit a barátaimra haragszom, kicsit a családomra, talán legjobban magamra. Rá nem-ő ilyen, így kell elfogadni. Nekem nem ment, azt hiszem.

Egymás szemébe hazudunk, egy hang nélkül, mosolyogva. Rettegek, hogy elveszítem, retteg, hogy elveszít, dacos vagyok, dacos, félek, ő is fél-hazudok-ő is hazudik...

Sosem tudom, hol van, sosem tudja, hol vagyok, én magam sem tudom, hol vagyok.

Gyűlölök meleg lenni.

Statisztika: a melegek gyakrabban váltják partnereiket. Miért.Én esküszöm a gyerekem életére, egy életre terveztem-Vele.

Kis ház, nyugi, munka, Család. Ehelyett bulik, cimborák, ivászatok, lányok. Hogy neki ki...

Miért? Miért hazudunk?

Ha nem írnék többet blogot, akkor meglesz az oka. Lehet, pár nap múlva jobban leszek, lehet, nem.Nem érdekel.Ahogy mást sem, semmi.Már Ágira sem haragszom, és megértem, miért bánt így velem. Csak jó lett volna leülni,megbeszélni vele a dolgokat. Annyira retteg az érzésektől. Nemhiába:)

Én itt lettem volna neki, na nem baj. Majd egy másik életben:)

Ja, amúgy jól vagyok:)

Struccfarm

2008.10.18.

Még mindig rendesen le vagyok döbbenve barátném felkérésén.Olyan szinten megalázott, akkorát, de AKKORÁT csalódtam benne, hogy elképesztő.

Kedves kihúzta belőlem, hogy mi bajom van. (Ez jó, mindaddig, amíg az első adandó alkalommal vissza nem él vele.)Elmondtam...Nem értette, miért kavart fel ennyire...illetve, ha értette is, nem akar tudni róla, hogy baj van-ez baromi jó, én is ilyen vagyok.

Struccpolitika.

MI vagyunk a struccfarm. Élünk egymás mellett, csak a kis sejhajunk-illetve az enyém nem is annyira kicsi:)-látszik ki a homokból, és azt játsszuk, hogy a homok alatt is tudunk egymásról, tudunk beszélgetni, megértjük egymást-pedig valójában fuldoklunk mindketten.

Szóval ez van.

Falusi kislyány barátném szorgalmasan írja az sms-eket. Kirajzolódott előttem egy kis élet képe. Rendes ez a lány. Vigyáz a kis keresztlányára, takarít, mos, főz 20 évesen, baromi egyszerű élete van, aminek most én vagyok az epicentruma.

Ezt az értékrendet keresem.Olyan, mint én. Mellette nem kellene rettegnem, hogy megcsal...odáig van értem, hogy mivel érdemeltem ki? Rejtély.

Tudod, barátosném, azt mondom, ez a lány többet ér, mint te.Hiába vagy baromi tanult ember, és jó csaj...(Igaz, a kislány is tanult ember lesz)Vállalja az érzelmeit, pedig tudja, TUDJA, hogy veszett ügy vagyok számára...Nem úgy, mint Te, aki kőfallal veszi körül magát, és mindenkitől elbástyázva él.Csak szurkálsz, bántasz kifelé, olyanokat, akiknek esetleg fontos lehetsz, taposol, s nem nézed, hova...De nem érdekel. Jégből vagyok.Pedig fontos voltál, egykor nem is csak barátként, s ezt te is tudod. Most már csak barátként-lettél volna.

Most csodálkozva nézem ezt a lelkes kis életet, akit még nem gyötör semmi, csak él felhőtlenül-gyerek. MARADJON IS AZ...sokáig...Tisztelet van bennem iránta. Lelkes, törődő, odaadó, fiús kinézete ellenére igazi lány, nő. Van szíve-hatalmas. Egyszer valaki majd jól jár vele...Remélem, nem keveredik bele a meleg világba. Ha rajtam múlik-s szigorúan csak barátilag- meg fogom óvni ettől...

Hittel-lélekkel

2008.10.17.

Tudom, hogy nem ilyen vagy!...Látom a lelked...ne tiltakozz...miután beszéltünk telefonon, fél óráig zokogtam.Ennyi? Ennyit érek a "húspiacon"?Jó leszek én is,de ha nem, van másik három jelentkező? ...Ezért gyűlölök leszbikus lenni. Pedig valahol tudom, hogy nem erről szól...arról, amit ez a kislány bennem lát.Gyengédség.Álmok, selymes vágyak, VaníliaÁlomkert, Ezeregyéjszaka.

Egy, vagy ezer és egy...

Jobb esetben 1000 és1 ...Nem adom a testem, mert ha valakinek ebben a büdös kurva életben még odaadom ezt a nyamvadtat, a lelkem is megy vele.Leszbikus vagyok!!Nem tudok csak "dugni"...

Miért tetted ezt velem?!És nem tudsz meggyőzni, hogy ilyen vagy,mert NEM VAGY ILYEN!Remélem, egyszer megtalálod azt, aki boldoggá tesz-ne rettegj már ennyire az érzelmektől. (És remélem, ez a kislány is megtalálja, mert nem én leszek az...)

Only Time...Olvasd el még egyszer...ez vagy TE!

Egyirányú út-Fügének

2008.10.17.

Csak Füge kedvéért írok-aki, midőn szombaton levonultam  a Klub lépcsőin,megkérdezte, miért nem írok augusztus 26. óta a blogomba...

Nos, több felfedezést tettem azóta. Rájöttem, hogy ugyanolyan-és most bocsánatot kérek minden rendes melegtől,mert van egy csomó is, csak én nem tartozok közéjük-szemét leszbikus kurva vagyok, mint a nagy többségünk, nagy többségük..és nem kell vigasztalnotok, kedves nem létező "Barátaim", hogy á,nem,nem , nem vagy az...mert az vagyok...Nem csaltam meg a páromat, szó se róla, de voltak kis stiklijeim, és akkor még keveset mondtam..amikor felkértek arra, hogy ezt a blogot írjam, arra kellett volna rávilágítanom, hogy a melegek milyen rendesek...ez így nem igaz, illetve emberfüggő. Nem "rendesek"vagyunk, hanem EMBEREK!

Jók, rosszak, nyűgösek, hűtlenek, hűségesek, pedánsak vagy baromi rendetlenek, ott élünk köztetek, ugyanúgy élünk-érzünk...csak százszor nehezebb, mint nektek, heteroknak...Esküszöm, már gondolkodtam rajta, hogy hetero leszek!Csak ne szeretném annyira a nőket...

Nyilván a köztünk levő feszültség miatt, illetve azért, mert meg vagyok győződve róla, hogy a páromnak is van -vagy volt-valakije,az utóbbi időben olyan vágyaim vannak, hogy a falat kaparom...Ma ült előttem a buszon egy lány, aki a körzetünkbe tartozik, és tudom, hogy kézilabdázik-van ám válla, karja:)Hűha, legszívesebben...Na most majd valaki olvassa a blogomat, árulkodjatok nyugodtan a kedvesemnek, hogy miket írok..Szarok rá, és tudjátok, miért?Mert SZÓLTAM neki, hogy mire van szükségem...egy darabig ment is, de aztán ugyanúgy szart rá, ahogy pölö én szarok rá, hogy ne legyek féltékeny.

Most felbukkant egy kislány a múltamból-nyugi, nem volt köztünk semmi, meg is köveznének, de hát nem vagyok pedofil-szal 20 éves, négy évvel ezelőtt mi már "jártunk." Ez úgy történt, hogy ő 200 km távolságból kinevezett "barátnőjének",(hozzáteszem, SOHA nem láttam)és úgy heti 2x felhívott, hogy mit csinálok, és szeretem-e még.

Naná:)

Aztán kb. fél év után abbahagyta-jókat mosolyogtam rajta...

Amiért most már nem mosolygok-lekerült Debrecenbe, elsőéves a jogon. Megkeresett, azt mondta, hogy nagyon bánja, hogy négy évvel ezelőtt"szakítottunk"-hehehe-és sajna úgy néz ki, hogy valóban teljesen belémzúgott. Röhej.

Amiket kaptam már: vörös rózsa, plüssrózsa, kismacika, szerelmes levél, vers, sms-ek tömkelege-átlag napi 20- bonyolítja a helyzetet, hogy valószínűleg szűz a leányzó...Nem biztatom, természetesen, és  NEM ÉRINTETTE MEG A LELKEMET!Ezt kedvesemnek írom...de ANNYIRA jó végre, hogy valaki emberként-NŐKÉNT-tekint rám, nem szidja az anyámat, a kölykömet, engem, nem engem hibáztat az elrontott életéért...nem durvasággal válaszol a reggeli ébresztő puszikra, kávéra, teára, nem vibrál, nem nyüzsög, nem ordít állandóan, és velem lenne-ha lehetne...Komolyan mondom, kitartó a csajos...Voltam én már neki kedves, bájos, a picurkája, az élete, a szépsége...

Rettegek.Rettegek, mert ezt a kedves kis falusi lányt mindenképpen bántani fogom. Én leszek az első csalódása ebben a kurva meleg világban. NEM AKAROM!Mit csináljak?Mást szeretek...Vagy vegyem el a szüzességét-Úristen, még leírni is rossz-és -ihaj-csuhaj-éljünk boldogan, míg meg nem halunk?!Itt van a párom, akiben még mindig látom azt, akibe két és fél éve beleszerettem...Csak annyi, de annyi problémánk volt már...HAZUGSÁGOK!!!!Erre nem épülhet egy kapcsolat!És nem tudok leülni vele beszélgetni, mert nem lehet!!!

Egyirányú út...a kezem levegőt markol-és itt vagy mellettem.

VALAKI jöjjön, már, segítsen!Vagy adjam fel, lássam be végre, hogy nem vagyunk egymáshoz valók? De hisz szeretem.Miért?

Csak.

Meddig a határ? Alkalmazkodás, legyek mellette, de meddig? Ha feladom, gyáva vagyok, rossz vagyok, kudarcra ítélt ember? Hol vannak a határaim? ÉN MIT KAPOK?!

Létezik olyan ember, aki elvisel? Miért nem tudok mostanában felemelt fejjel menni az utcán? Nem vagyok jól. Baromi unalmas lehetek.NEM TUDOM A VÁLLAMON TARTANI AZ EGÉSZET!

Én is létezem!!Én is szeretném ágyba kapni a kávét, szeretném, ha néha gyenge lehetnék, ha valaki főzne rám, ha lehetnék én is kicsi, gyerek, nyűgös...Mikor jön már a jó? Ez az élet, bazki!Ennyi az élet!

Amerika elúszott, vele az álmaim is. A család nem engedte. Apu. Valahol igaza van.Egész életében ezért dolgozott. Marad a hatvankilenc.Ezer.

Merthogy szex-az nem:(Mostanában tachycardiám van-biztos pszichoszomatikus. NEM BAJ-hátha megint rákos leszek, és akkor lesz miről írnom ebbe a blogba.Király.

Valaki azt mondta, attól még nem leszek rossz ember, ha fűvel-fával...Kösz, nem!!!

MIT CSINÁLJAK?

Ébredések

2008.08.26.

-Gyere ide, légy szíves!Te mit gondolsz erről a sérvről, szerinted így kellene kinéznie műtét után?...

A fenti mondat egy tündér helyettes doktornő szájából hangzik el a harmadik, együtt töltött napunkon(ó, te mázlista társkörzetes kolleganőm...)

Felpattanok a gép elől, érzem, a fülem lángol, elkerekedik a szemem-kikérték a véleményem, három év óta először...Dadogok valamit, szegény Misi bácsi elképedve néz rám: ennyire csúnya lenne a seb? Doktornő megnyugtatja a bácsit:ó, a kolleganő csak ilyen kis csodálkozós, semmi baj nincs...Puff, még egy könnyed hídbalemenetel részemről: kolleganő vagyok!!!Juhhé!!

Aztán pillanatok alatt még egy meglepi doktornőtől:telefon,3-as INR, mennyi legyen a Syncumar, kolleganő?Öööö, gondolom, akkor csökkenteni kell-valóban, hangzik a válasz, 2-2-1 legyen az adagolás...

Az élet napok óta arra kényszerít, hogy gondolkozzam, kegyetlenül...Itt ülök a rendelőben harmadik éve-eleinte, amíg meg nem tanultam a programot, valóban kihívás volt számomra...Három évvel ezelőtt sok minden más volt.Sőt, még a vizitdíjas időszakban is,amikor az emberek igen meggondolták, hogy mivel jöjjenek el a rendelőbe...Jópár hónapja-és nem Doki hibája, illetve nem TELJESEN az övé-egyszerűen gépnek érzem magam, BNO-tárnak, jogszabálytárnak, szimpla berendezési tárgynak...Szinte teljesen elfelejtettem gondolkodni, de ami rosszabb-érezni is...

Nem, nem fásultam bele a szakmámba, de az utóbbi időben-nyilván kedvesemmel való gondok miatt is- nagyon szétcsúsztam...annyi döntést kellett meghoznom, egyedül, emellett volt, hogy napokig nem tudtam szólni senkihez...és ez pedig nem a barátaim hibája-egyszerűen nem AKARTAM szólni senkihez...

A szívem pedig egy fél pillanatra elkeveredett-nem tudta, hova tartozik. Lebegett a semmiben, két élet között.

Doktornő kedvessége, embersége rámutatott arra, hogy több vagyok, mint berendezési tárgy. Érző, élő, gondolkodó szakember vagyok-ápolónő...igenis, sok múlik rajtunk.

Rengeteg minden helyrerázódott a lelkemben,bár kedvessel vannak még megvívatlan csatáink. Életem filmje az utóbbi napokban is pergett-csak színek és hang nélkül.

Volt egy nap, amikor nem bírtam felkelni...

Most megint kezdek az lenni, aki voltam: harcos.Van miért menetelnem, van kiért menetelnem. Az utóbbi pár hétben maximum a szekrényig-az újabb adag Frontinért...

Kezdődik az iskola Kölyöknek is-hála Istennek. Köszönöm a hétköznapokat, Istenem:)

Azt pedig magamnak-jórészt-hogy a hajamnál fogva kihúztam magam egy nagyon csúnya depresszióból-Roberta, amikor szombaton azt írtam, hogy I'm uninvited-nem értetted, mire gondoltam...Én voltam meghívatlan, én, az életemben, a sorsomban, nem egy nyamvadt bulira gondoltam...Négy Frontin 0.5-ös kellett hozzá,hogy megnyugodjak, no meg a józan eszem, hogy ne rázzam a tenyerembe a doboz tartalmát-100 szem...bár ki tudja,hogy vajon meghaltam volna...

De persze nem érthettétek, és nem is lehettek mellettem mindig, ez így természetes...ettől függetlenül VAGYTOK,és ezt is köszönöm:)

Talán könnyebb idők jönnek, remélem, talán nehezebbek-de a változás szele megérintett.

Ébredések...

Káosz a köbön

2008.08.23.

Mit teszel velünk, augusztus, mit teszel velünk, pénztelenség-képzeld, Kölyköt nem merem hazahozni,pedig majd'megőrülök érte, és jövő hét után kezdődik a iskola-de egyszerűen annyira puskaporos itthon a hangulat, hogy nem MEREM...egyszerűen nevetséges..

Arra születtem, hogy szeressek, hogy törődjek veled-énekli a Queen, egyik nagy kedvencem...nemsokára (majdnem mindent) fogok érteni angolul, és ez feldob...na meg az is, hogy a szakmámat, amit olyannnyira szeretek, magas színvonalon fogom művelni,és nem hatvankilencezer forintért, hanem 10 óránként hatvankilencezer forintért...de mindezt egy idegen országban, s talán egyedül...

Egyedül? Arra gondolni sem merek. Hercegnőm széthullott, és én nem tudom, hogyan legyek mellette. Pedig Isten látja lelkem, annyira igyekszem. Tudom, hogy ő ilyenkor napokra eltűnt otthon, amíg egyedül élt-de mostmár itt vagyok, vagyunk...Mit szólna, ha hagynék én is csapot-papot és eltűnnék napokra...Nem tudom,mit vár tőlem. Tudom, hogy önző vagyok, talán túl nagy részt akarok az életéből- de én, nyolc évvel ezelőtt, amikor egyedül maradtam, úgy képzeltem, hogy ha valakivel együtt leszek újra, jóban-rosszban vele leszek...

Kavarognak bennem az érzések.Nehéz valakivel együttélni, főleg, ha ennyire mások az elképzelései...Nem tudom,mit tegyek. Készülök 4.7 milla hitelt felvenni-ez is olyan elképesztő teher a vállamon, hogy hihetetlen. A tanfolyam díja, repjegy, első hónap megélhetési költségei, stb. Hercegnőm azt mondja, mellettem áll, néha el akarja adni pici lakását, másik pillanatban el akar költözni tőlem, merthogy "nem úgy viselkedek, ahogy kell". Könyörgöm, hogy "kell"?

Hisz én csak én vagyok.Nem tudok alapvetően megváltozni, 34 éves vagyok, ráadásul nyolc hosszú évig egyedül éltem.Megkeményedtem az élet bizonyos területein. Nem kell szidni a "modern templomokat", mert áldozatot bemutatva nekik, onnan élünk-ebből az anyagias világból. Teszem a dolgom!!!!!!!!!!!!Nekem is van a lelkemnek egy olyan része, ami rohan, szárnyal, ami csak az enyém, ami befogadó, végtelen, tele van tündérmesékkel...de az élet-az élet ennyi-reggel forró kávé, vasalt ruha, befizetetlen számlák, Kölyök, megtanultad a leckét?

Sajnálom Hercegnőmet-de bosszús is vagyok. Érzelmileg lenyom, nem mondhatom el a véleményemet semmiről, mert nem hogy nem fogadja el, de meg sem hallgat...mintha a kapcsolatunk verseny lenne, "Ki a jobb ember "címmel.NEM MONDTAM, HOGY JÓ EMBER VAGYOK!Erről csak Ági barátném, és még egy szívbéli barátom van meggyőződve. No meg egy pár idegen, aki ismeretlenül is látja bennem azt az erőt, amit én nem!

Látod? Erős vagyok, csak azt nem tudom, hogy kell a szerelmemet megtartani...én tiszteletben tartom, hogy "nem éljük egymás életét", de valahol végre már találkozniuk kellene a metszéspontoknak...

Remélem, megkönnyebbültél tegnap éjszaka, igen, nekem is segített, hogy a jómúltkor levonultam a Klub lépcsőin, és egész éjszaka részegen táncoltam.Gyere vissza hozzám,a lelkem itt vár, és csak téged...én Bak vagyok, állhatatos, kitartó, ragaszkodó, hűséges. Az, ami történt-illetve NEM történt- tudod, csak annyi kellene, hogy néha szorosan ölelj át, simogass, ne csak akkor, ha szexelni akarsz.És kérlek, kérlek-csókolj meg...nem tudok csók nélkül élni...a lelkem kapuja, a vágyam temploma, nekem mindennél többet jelent...nem tudok úgy leélni egy életet, hogy nem csókolnak meg, csak kéthavonta egyszer..

Látod, Kedves, leírtam, mit szeretnék-téged is erre kérlek napok óta. Nem baj, talán majd a temetés után...bár úgysem olvasod a blogom:(

Úristenem, adj erőt és nyugalmat mindkettőnknek, és hogy ne kelljen állandóan attól rettegnem, hogy mikor közlöd, hogy vége, hazaköltözöl. Ez nekem nem játék, olyannyira az életem része lettél,talán túlságosan is...Végre van CSALÁDOM, olyan, amilyen-egy nyafogó 10 éves kölyök nagy szívvel, és Te, de itt vagytok...Én nem mondom, hogy"nem ilyen lovat akartam, Istenem!"Eszembe nem jut nélküled semmi, benne vagy a hosszútávú, ötéves terveimben:)

Csak tegyük a dolgunkat mindketten, próbáljunk meg erősebbek lenni mindketten, és harcolni egymásért...ebben a zűrzavarban a legkönnyebb egymás kezét elengedni...a tiedet nem szeretném!

Only Time

2008.08.22.

Álmodtam

Veled szemben álltam-szégyen nem volt bennünk, csak határtalan vágy-a lelkednek szólt, életemben először-szerelem, napok súlytalan pillesuhanása-csak a szívem vezérelt-gyémánt ragyogás szemedben-ki tudja, csak az idő...

Nem történt semmi,csak az ingedet segítettem le gyöngéden-mindketten tudjuk-arcod simítottam vértelen-szemérmes ujjakkal...az ing a földre hullott nesztelen, ott álltál előttem-milyen utat szánt nekünk a Jóisten-ki tudja, csak az idő...

Álmodtam

Múltam mély, dohos kút, öreg-csellengő törpékkel teli-nem számít-álltál előttem, aranyló dűne,pezsgőporos pocsolyái a tengerparti homoknak, minden morajlott, csak a szívünk vert lassan, dübörgő hullámverésekkel...

Előttem álltál pőrén-csak ne hidd, hogy nem vagy tökéletes-mindenki az, teremtett lélek, Istenből jövő-nem történt más

hisz csak álmodtam

Negyed kiló kenyér

2008.08.21.

Fáradt tekintetű nő óvakodik be a rendelőbe.Fekete ruháján színfolt nem virít...

-Rudi bácsi ma hajnalban meghalt-ül le a székre Doki előtt.-A fia törte rá az ajtót...gondoltam, csak szólok...

Doki udvariasan feláll, kezet nyújt. Fogadja őszinte részvétemet, hallom üvegbúra alól a hangját.Ha valamiben tudunk segíteni...

Ülök a másik oldalon a gép előtt, és azon kapom magam, hogy a könnyeim áztatják a pólómat.Nap mint nap meghal valaki, az idősek nem bírják ezt a hőséget...de Rudi bácsi halála mégis megvisel. Az öreg gyakran bejött a rendelőbe egy-egy Metróval, egy marék cukorkával-"Külföldről kapom, tudja, uram?"A kezem ragacsos menta- és csokoládéillatú, ha csak rágondolok, az illat elborít...Nagyritkán egy-egy alma, körte bújt meg a kezében, ám letöbbször az újság-mert ingyen volt...Mindig gondolt mindkettőnkre...Dokival gyakran politizáltak, az öreg-egyébként jó kiállású, szinte egészséges idős ember-határozott álláspontot képviselt...

Rudi bácsi egyedül élt. Nagyon ritkán nyitották rá az ajtót a gyerekei...néha mégis bosszús voltam, pedig tudtam, hogy gyakran csak azért jön, hogy emberi szót halljon...És most meghalt. Emlékszem, utoljára úgy búcsúzott el tőlünk- Doki udvarias "Jó egészséget, a viszontlátásra legközelebb"mondatára reagálva: "Ki tudja, Uram, lesz-e legközelebb!..."Mosolyogtunk rajta-mindig ezt mondta. Aztán egyszer csak tényleg utoljára...

Azt is tudom, hogy gyakran nehézséget okozott neki, hogy a gyógyszereit váltsa-e ki, vagy kenyeret vegyen...ahogy sok idősnek.

Milyen életet élünk? Az időseknek a nyugdíjas kor gyötrelem, filléreskedés, néha éhezés...nekünk, fiataloknak...nincs jövő, még ha tanulsz is, nem sok esélyed van...

Visszaolvastam, mit írtam pár hónapja...Magyar vagyok, zsigereimben,gyökereimben, véremben magyar.Büszke vagyok rá, ahogy az emberekre, a múltunkra, az íróinkra, a szilajságunkra, a kultúránkra, az ételeinkre...Azt mondtam, a süllyedő hajót el nem hagyom soha, inkább éhezem...

De most megtörtem. Negyed kiló kenyér...milyen jövőt tudok biztosítani a gyerekemnek, az életem folytatásának, a mindenemnek? Hogy indítom el az életben, lesz-e lakása, tud-e majd tanulni? És meg tudom-e bocsájtani valaha is magamnak, hogy lenne rá lehetőségem, és nem élek vele-nem biztosítok neki jobb életet?!Hisz ketten keresünk, mégis egyre nehezebben élünk meg. Számlák, kaja-arról álmodni sem merünk, hogy nyaralni elmenjünk, vagy nagyobb beruházásba fogjunk...És Kölyök ebből semmit sem érezhet...Istenem, nem roppanhatok bele...

Van lehetőségem, igaz, el kell hagyjam a hazámat. Nagyon nehéz döntés volt.Jó szakmám van, külföldön keresik,megbecsülik,megfizetik-ráadásul jó is vagyok, gyors, pontos, tíz év után sem sikerült elfásulnom.

Az ápolás, a segítés az életem, tizennyolc éves korom óta erre készülök.Láttam embereket meghalni, fogtam a kezüket közben. Egy lány piros ruhában halt meg,még utoljára-miközben csöpögött neki az infúzió, otthon- arról beszélgettünk, hogy jól állna-e neki az a kivágott ruha a tv-ből.Harminc kiló volt, kilencvenről fogyott le-méhtestdaganata volt,szinte az egész medencéjét kitöltötte.

-Igen, azt hiszem, jól állna, menne a szemedhez-mondtam könnyedén, és nem hazudtam.Fogta a kezemet, csontos volt, éreztem, hogyan kapaszkodik belém. Nem éreztem a félelmét, pedig nagy útra indult. Csak segíteni akartam.

Az utolsó infúziót nem kötöttem be neki. Nem akartam hazudni. Tudtam, hogy csak a szenvedéseit nyújtaná meg az a pár csepp folyadék is- mérges voltam az elrendelő orvosra, hisz könnyű volt exsiccosisra hivatkozva az asztala mögül ilyen döntéseket hozni...

Megtagadtam hát a parancsot. Tudtam, az utolsó óráit éli. Így csak ültem mellette, a ruháról beszélgettünk a tv-ben, fogtuk egymás kezét.Aztán egyszer csak nem lélegzett tovább...Megváltás volt neki-mondták, és én tudtam, hogy így van...Fölkelt a Nap, a lány tizenéves fia zokogva rohant ki a házból. Értesítettem az orvost, meg amit kell, megtettem, aztán kocsiba ültem, és hazamentem.Ennyire egyszerű...segítettem,és ez a legfontosabb...

Amerikába megyünk, remélem,családostól.

Élni akarok végre.

Isten vele, Rudi bácsi, remélem, a mennyországban is lesz kinek mentolos csokikat hordani, no meg Metró újságot...

Élek, még tehetek valamit. MOST tehetek valamit, hogy később ne kelljen gondolkodnom-negyed kiló kenyér, vagy gyógyszer...

Nem volt könnyű döntés...de a lehetőség bennem van, előttem van.

Reszkess, Amerika, jövünk!!!!!!!!:)

Üdv, Cassiopeia

2008.08.15.

Éjfélre jár már az idő, mire fordul a kulcs a zárban.Kedves végre hazaért. Közel három órát vesztegelt a vonat-vágányzár van, egész októberig ez lesz a helyzet, mondják.

Nézem az arcát, ő az enyémet. Olyan kicsi  most, fáradt. Láttam már ilyennek-ezt az énjét is ismerem-elfogadom.Kiül az ablakba, a kedvenc helyére, a csillagok felé fordítja az arcát-egyiptomi szobor vonásain megfeszülnek az izmok...

-Látod?-kérdezi halkan-Látod a Cassiopeia csillagképet?...Azt mondják, elviszi a halottak lelkét, és megtisztulva visszaküldi a Földre...

Csak nézem állhatatosan(nem ismerem ezt  történetet)...Mi történt vele a  három nap alatt, amíg nem voltunk együtt?...

-De most kudarcot vallott!-teszi hozzá keserűn-Mert Gináén nem volt mit megtisztítani!

Gina...a legjobb barátnője édesanyja-tegnapelőtt hunyt el-hosszú szenvedés után, azt hiszem, így mondják.Nem mondta el, én Maffiózóval voltam, közben tudta meg-vártam, hogy hívjon, hisz annyira féltett...lám, még meg is haragudtam rá...

-Hogy te milyen szép vagy...-mondja, könnyes a szeme?..-A Nap ma egész idő alatt veled akart vetélkedni, tudod,ezért sütött ilyen nagyon erősen!..

Elmosolyodok.

-Neked mindig mosolyognod kéne...-tápászkodik le a párkányról- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam...

-Nem fogsz meghalni, most még nem...-simítom meg az arcát könnyedén- Majd csak sokára...addig meg még annyi dolgunk van, ugye tudod?

Lecsukódik a szeme-hol jár, nem tudom, sosem fogom megtudni. Lehetünk együtt életünk végéig, sosem fogok tudni róla mindent. Hol egymástól távol, hol egymás ölelésében járjuk Életünk Táncát, ahogy Kahlil Gibran írja.


      Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
      Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
      Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
      De együttlétetekben legyenek távolságok.
      És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

      Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
      Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
      Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
      Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
      Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
      Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

      Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
      Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
      És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
      Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
      És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

Mit is mondhatnék neki. Hogy majd'két év együttlét után kezdem csak megérteni, miről szól egy kapcsolat?Hogy ne féljen, mert a Halál az élet folytatása, hogy Ginának jobb így-annyit szenvedett...hisz nincs jogom hozzá...Mennyi minden kavaroghat a lelkében. Csak hallgatok...Itt vagyok-mondanám, de már alszik.

Meg aztán úgyis tudja.

A legnagyobb szívű maffiózó

2008.08.14.

Rájöttem, hogy a környezetemben mennyire érdekes emberek vannak...és akkor ezzel még keveset is mondtam:)

Az úgy történt, hogy Drágámnak szeretnék nagyon másik melót(szerezni), mint ahol most dolgozik-két ok miatt: egyrészt úgy gondolom, többre képes, másik az, hogy alig találkozunk...(Na ebből látszik, hogy kezd a lelkem rendbejönni, bár valami fura távolságtartás még mindig van bennem, ami az hiszem, most csak előnyünkre szolgál...)

Már mindent bevetettem-net, újság, ismerősök, stb.- ám a helyzet bonyolultabb, mint gondoltam: a civil életből kicsöppenve a való világba kedvesem alig több mint életképes...mármint munka szempontjából...és ezzel nem bántani akarom...(A keleti régióban annak sincs sok esélye, akinek diplomája van-a helyzet egyre elkeserítőbb. Mi lesz velünk pár év múlva? De ez már egy másik történet.)

Szóval arra vetemedtem, hogy felhívjam egy ismerősömet, egy kopasz, lesötétített autóval száguldozó maffiózót, aki nem mellesleg fegyvert tart az autója ülése alatt, annyira fél-hogy mitől?:)Persze Hercegnőm rögtön frászt kapott-be ne ülj az autójába!Csak ne ülj be, kérlek!-könyörgött látványosan, ámde annál hatástalanabbul.Amit egyszer a fejembe veszek...ti. hogy kedvesnek normálisabb melója lesz...

Annyit megígértem neki, hogy no kivágott felső, no parfüm, smink:)

Maffiózóm pontos volt.Beszálltam a kocsijába a megbeszélt helyen-széles vigyorral fogadott, csak a fogsora többszázezer lehetett-állapítottam meg.Kopasz fején sikoltva csúszott el egy kósza napsugár,  szőrös karján Rolex villogott.

A kocsi csikorogva fordult ki parkolóból.

-Egy bambi?-villant Maffiózó mosolya.

-Naná- szepegtem magamban bátran.

Lustán suhant a kocsi a délutáni forgalomban. Maffiózó egy eldugott kis helyre vitt...a kiszolgáló csaj rögvest kikezdett vele,amitől még jobban éreztem magam:)

Aztán az elkövetkező két óra mindent megváltoztatott bennem...Maffiózónak-mint kiderült-hatalmas szíve van, remek humora, és odafigyel a másikra, ami nekem nagyon meglepő volt, hiszen nem igazán ismerem ezt az embert. Elmondtam neki, hogy kétségbeesésemben már nem tudtam kihez fordulni, és róla tudom, hogy rengeteg szál fut hozzá...nem rohant le, nem méltatlankodott, hogy hogyan merem szinte ismeretlen létemre "zaklatni", tapintatos volt, és szinte végig mosolygott. Elmondott egy pár dolgot az életéről-cserébe én is elmondtam, hogy miért ilyen fontos, hogy az "ismim" jó helyre kerüljön:)-boldogtalan házasságáról, feszültségeiről...

Fura helyzet volt,mert azalatt a két óra alatt szinte barátság szövődött köztünk. Azt is éreztem, hogy-bár a pasiknak ez olaj a tűzre- nem hatja meg, hogy leszbikus vagyok, és nem vár tőlem semmit...bár ezt még az elején tisztáztam, hogy semmi ilyesmit nem tudok nyújtani, ám bármi másban-mi másban? mosolyogtam magamban utólag-segítek neki...

Maffiózóm megígérte, hogy minden szálat megmozgat-de ha még nem is sikerül neki,nem bántam meg, hogy "randiztam"vele. Rá kellett jöjjek, mennyire óvakodnunk kell a sztereotípiáktól...Nem minden az, aminek látszik...hogy tudunk ítélkezni első látásra, nem? Roma, öreg, hajléktalan, meleg, kövér, csúnya...sokszor szinte lehetőséget se adunk a másiknak, hogy bizonyítson...pedig a Jóisten mindannyiónkat egyformának teremtett...

Szeretném Majmocskámat ebben a szellemben nevelni...amúgy ma van a névnapja, ahogy hazajön, óriási névnapi bulit szervezek neki-tortával,bambival, és a szomszéd három gyerekével:)...

Fáradt vagyok

2008.08.12.

Tegnap baromi jó volt kiírni magamból a fájdalmamat.Asszem, egy érdektelen, könnyes-romantikusnak talán nevezhető karcolat lett belőle, de ez terápiának is jó.

Kezdünk túllenni a "nehéz napokon". Talán mondhatom, hogy kibékültünk. Tegnap este-három hete először-egy szeretkezéssel pecsételtük meg-illetve már hasonlított egy szeretkezéshez...legalább nem bőgtem, mint a záporeső.Sokszor szexeltünk már, sok helyen. De szeretkezni...egy kezemen meg tudnám számolni...ez az volt. Talán. Talán igen:)Merthogy végre ott volt, ő is, lélekben is. Simogatott...meg lehet tanítani a szeretetet, a gyöngédséget egy felnőtt embernek, aki nem így nőtt fel? Ez lenne a feladatom?

Azt hittem, amikor összeköltöztünk, minden könnyebb lesz. De a mérleg nyelve kibillent-túl sok mindent vállaltam. Fizikailag-lelkileg.Naná, hogy én is éltem volna a helyzettel. Nem tudom, szabad-e egy ilyen embert lekötni. Ám, ha nem vagyok mellette, lohol utánam, mint egy kiskutya...Anyapótlék vagyok-pedig nekem társ kell.

Csak egy baj van-szeretem. Tegnap voltam egy érdekes emberkénél-individuálpszichológus, pszichoterapeuta, stb. Minden évben kétszer megjárja Indiát, jógát oktat-itthon.Elmondtam neki,mi a szitu...(Miért ne. Olyan fásultság van bennem amúgy is. Emberek, buzi vagyok. Na és.)

Persze sok olyan dolgot mondott,amit magamtól is tudtam. A féltékenység önértékelési zavar, meg a kutya meg a lánc, és a tegnapi kakában nem vájkálunk.Hát, ezt már hallottam párszor:)

Azt is tudom, túl sokat adok.Ha valamit akarok a szeretteimnek, megyek,elintézem tűzön-vízen át.És-mellettem ki van?...Ma egyedül voltam, azt a naplót olvasgattam, amit Majom kisbabakorában írtam. Milyen kerek volt a világunk-milyen biztonságos. Etetés, pelenkázás, "ajde, mama, baba."Mikor válasszam el...hypoallergén öblítő, már nem jó rá a 68-as méretű body.Kerek, ártatlan kis arc, "hol van az én édes anyukám?"-kérdezte legelőször, amikor kétévesen beadtam játszóházba. Ági barátnémnak-talán-igaza van,nem tudom. Szerintem jó srác lesz. Már most az, a szíve akkora-érzem, hogy feladata van. Talán még nekem is...

Talán.Ó,szerelmem, érezd már, hogy hogyan legyél mellettem, mert beleőrülök.

Ki vagyok én? A szombati kurva, aki travinak -mellesleg szép! travinak-álcázva magát lement a Klubba, és hullarészegen hajnalig táncolt?!Tűsarkú cipő, láncos felső, gyönyörű smink, tupírozott-becsavart haj,na meg öt Jager, egy üveg pezsgő, boroskóla, ilyesmi.

Ági, szerinted ez sem vagyok...csak tudnám,akkor ki  vagyok.És mit keresek?

Hol bujkálsz bennem, szerelem?

 

A szivárványon túl

2008.08.11.

A Lány egy padon ült, egy parkban, közel a vasútállomáshoz.A térdére hajtotta a fejét. Úgy érezte, a szíve megszűnt dobogni.

Még arra is volt ereje, hogy elmosolyodjon ezen a képtelen gondolaton.Másra nem. Minden nagyon élesen ugrott elő, szinte valószínűtlenül valóságos volt minden, az emberek színes ruhákban, busz után rohanva, beszélgetve, egy más élet után eredve.

Neki most nem volt otthona. A lakás, amit eddig otthonának mondott, megszűnt az lenni-csatatér lett, aknamezőkkel, időzített bombákkal. Boldogtalan volt.Csak egy hátizsák volt nála, fogkefével, a kedvenc könyvével, egy váltás fehérneművel. Arra gondolt,a munkahelyén alszik majd. Nem, képtelen hazamenni.

A pad túlsó oldalán mogorva öregember üldögélt.Egy nejonzacskóban kenyérmorzsákat tartogatott, a galambokat etette.A Lány minden érdeklődés nélkül pillantott rá. Túlságosan elfoglalta a saját fájdalma. Az,ami történt...kedves az ő kedvese még? Az övé még egyáltalán?Átléptek egy határt, ahonnan nem nagyon van visszaút...

Hirtelen színes társaság perdült eléjük szinte a semmiből.Egy izzadt, kedves mosolyú,kerek arcú fiatal lány, hóna alatt tenyérnyi verejtékfoltokkal, divatjamúlt ruhában,vállán alvó kisgyerekkel, és egy csapat férfi...Románok, gondolta a Lány.

A román nő bájos magyarsággal a városból kivezető utat kérdezte.Előkerült egy térkép is, kiderült, megjárták Portugáliát, Spanyolországot,és egész Európát, mert a fiatalúr-az alvó kisgyerek- nem volt még sehol...A Lány egyre jobban felélénkült. Ez igen, gondolta, ez nem semmi.Csak így útrakelni, igen, így kellene, itthagyni mindent...A társaság ütött-kopott mikrobusszal utazott, jókedvük határtalan volt.Idegen, déli tájak illata bukkant fel velük együtt, az alacsony bokrokról narancsot szedtek, a napkorong a tengerben úszott, kagyló és hal mámorító illata lengte be a parkot...

A Lány a tengerparton állt, velük. A nagy Ősanya a lábát mosta, átölelte, élt. Hatalmas állatként lélegzett, de nem bántotta. Annyi mindent befogadott már, annyi fájdalmat,testet, ölelést, annyi hajnalt megélt. Hagyta, hogy fájó-izzó fehérre mossa a szívét...

Felpillantott. Az öreg váratlanul beleszólt a beszélgetésbe, egy rövidebb utat ajánlott a csapatnak.A Lány meglepődve fordult felé, haragot érzett-hisz őt kérdezték...aztán belátta, hogy az idős férfinak igaza van...Most már könnyedén dűlőre jutottak, és a kalandos kis csapat útrakelt a határ felé.

A Lány bocsánatot kért a bácsitól.Beszélgetni kezdtek, nehezen-döcögősen.A Lány észrevette a botot az idős ember oldalán.

-Nem tetszett még protézisben gondolkodni?

-Nem vállalták el- válaszolt villámgyorsan az öreg, némileg döbbent arccal.

-Ápolónő vagyok- közölte halvány mosollyal a szája sarkában a Lány.

-Á, így már értem...-motyogta a másik.-Nagyon súlyos kopásom van, tudja, kedves? Már kora gyerekkoromban dolgoztam, s ott aztán nem nézték, hogy kisgyerek-e vagy sem...Húszkilós zsákokat cipeltem kétrét görnyedve...

A Lány maga elé bámult.

-Aztán meg ott volt a háború. Tudja, kedveském, hogy itt nem járt a villamos? Debrecennek ezt a részét lebombázták. Szinte mindent a semmiből kellett újraépítenünk...

-Felesége van? -kérdezte a Lány, de meg is bánta. A bácsi ruhája kopott volt, foltos, a gallérján látszott, hogy nem mos rá senki.

-Meghalt húsz éve- lökte oda az öreg túl gyorsan- Rákos volt, sokat szenvedett. De van három gyerekünk, unokák, lassan dédik is...csak...nem nagyon ér rá senki..tudja, hogy van ez, kedves.Rohannak, élik az életüket.

A parkot lassan édes illat töltötte be.Hárs? Hogy is lehetne, vetetette el a Lány a gondolatot-augusztus van. Vagy mégis? Kedves milyen jót mosolyogna most rajtam, villant belé, de gyorsan el is hessegette a gondolatot.

Lassan az idős férfi felé fordult.

-És...sokáig tetszettek együtt élni?-tette fel a kérdést halkan.

-Harminc évig- bólintott az öreg.

 -És...-sandított rá a Lány szinte félénken- Hogy tetszettek...csinálni?Mi a titka?

-A szeretet, kedvesem, a szeretet- mosolygott a bácsi. Szinte megfiatalodott a mosolyától. A Lány meglátta benne az ereje teljében levő fiatal férfit, a világháborúban harcoló katonát,az apát...-Tűrni a másiknak, alkalmazkodni...De hisz ezt magácska nagyon jól tudja,ugye?

A Lány nem nézett fel,a szempillái hirtelen súlyosnak tűntek,alig bírta tartani. Egy könnycsepp remegett az ében pillák szélén gyöngyösen-ékkőként.Csak kiperdült-gondolta súlytalanul.Lenyalta, nem is érezte a sós ízét.

Hirtelen felpattant, az öreg mindenttudóan nézte. Bólogatott.

-Mennem kell- hebegte sután a Lány, felkapva hátizsákját.Visszafordult-most mit mondjon, köszönje meg?Á, az olyan hülyén jön ki...Nézték egymást mosolyogva.

Szaladt haza.

Nem volt más, csak szivárványszín könnyek, meg a tenger.

Valahol a parkban az öregember nehézkesen tápászkodott fel.Hazaballagott az üres lakásba...vajon tudja ez a fiatal teremtés, hogy ő mindig is látta a tengert? Hogy az ő lábát is mosta egykoron?...Nézte a felesége fényképét, szelíden mosolygott a nő, akit egykor olyannyira szeretett, és most valahol a szivárványon túl nézi őt. Megöregedtem, gondolta, ám valahogy könnyebb szívvel. A lány kedves arcára gondolt a parkban...

A tenger már a parkban zúgott, méltóságteljesen, időtlenül.Igen, gondolta az öregember, és gondolta két utcával arrébb kedvese karjaiban a Lány.Igen.A szeretet...

Mona Lisa mosolya

2008.08.01.

Kedvesem napok óta sántikál valamiben.

Pénzt gyűjt-ez meglepő számomra, illetve nem gyűjti, hanem dugdossa...Roberta barátunkkal susmutol, sutyerál, sutyorog, telefonálgat...Miss Hárpia, hát mire is gondolna, ha nem arra, hogy valami vaj van kettőjük füle mögött?...Nagyon romantikus lenne, ha azt írhatnám, hogy teleszórta közös szerelmi fészkünket, az ágyunkat rózsákkal, és arra helyezte hanyagul a meglepit,amire hetek óta gyűjtöget-ám sajnos a nyilvánvaló tény az, hogy kihisztiztem, hogy elmondja, mire készül...szégyellem magam..(na azért annyira nem.:)))

Este Roberta barátunkkal elraboltak engemet (a kezemet elég nehezen tudták összekötözni, a lábamról nem is szólva,  a számba dugott büdös zokniról már nem is beszélek!)és elvittek egészen az Egyetem sugárútig, ahol is kitekertek a gúzsból, és bependerítettek egy alter kocsmába. Itt egy kedves lány fogadott, akiről utóbb kiderült, festőművész...

Hercegnőm lefestetett...ez volt a meglepetés, amire hetek óta készült...A kép-ami kezdetben kis kavarodást okozott, mert drágám olyan fotót adott, amin a hajam fekete volt, hosszú, és szemüveges voltam, ellenben most rövid, barna, frufrum van és kontaktlencsém-nahát el is sápadt a szerelmem rendesen, azt gondolta, hogy a másik csaja fényképét adta oda?!...Miután tisztáztuk a kavarodást, nyugtáztuk, hogy jól sikerült a kép, és elsztorizgattunk(párommal bárhol könnyesre tudjuk röhögni magunkat, nem egyszer majdnem bepisilt miattam:)))kiderült, mi is volt a valódi oka s festmény elkészíttetésének...

Aggódtak, hogy meghalok, és ezért készült a kép!!!Na jó, némi túlzással, de valami ilyesmi volt a háttérben!...Megdöbbenve néztem a két embert, Roberta barátomat és Hercegnőmet-"Ahhoz képest, hogy haldoklom, elég jó erőben vagyok,nem gondoljátok?!"kérdeztem mellre feszítve, röhögve.Á,nem,nem-közölték velem hadonászva, dehogy!(Hercegnőm, amikor elmentünk a bőrgyógyira a leletért, s kiderült, hogy negatív lett,a pultra csapott, és közölte az adminisztrátorral: Basszus!Pedig már megrendeltem a koporsót!Majd az asszisztens arcára nézett, és félfordulatból motyogta:Csak vicceltem. Kösz:))

Azért meghatódtam-de ezt neked nem kell tudnod, édes. Itt élek ezzel a lánnyal fél éve...látott már hányni, sírni, részegen, betegen, őrjöngve...Én is láttam már őt mindenhogy, ahogy más sosem. Itt vagyunk egymásnak, nem kell álarcot hordanunk egymás előtt...Még mindig meglepődöm-szeret engem. (Én is őt.)Hát ilyen lenne családban élni?Egy hajóban evezünk, egy célért, és nekem ebben sosem volt még részem.Megcsaltak nemegyszer hetero kapcsolatban, a volt férjem-merthogy nekem az is volt-három évig tartott szeretőt mellettem...Még egy családja volt a város másik részén-rajtam kívül mindenki tudta.

Azóta, hogy apám elhagyott, mindig félek az érzelmektől, és mindig engem hagytak el...Ó, Istenem, micsoda történeteket hallok hetero nőktől. Szerencsés vagyok...Sok-sok bátor ember van a világon, én is annak tartom magam-harcoltam a rákkal, és győztem. S most is micsoda harcot vívok...De az egyik legbátrabb ember a szerelmem. Nem tanulhatta meg, milyen érzéseket, szerelmet felvállalni, őt is elhagyták mindig. Sokszor megaláztam, bántottam, piszkáltam, voltam féltékeny alaptalanul, megríkattam...ennek ellenére megtanulta, tanulja folyamatosan, hogyan kell szeretni...

Ülünk a kocsiban, átölel, most ő az erős, én bújok hozzá.Kicsit sörszagú, de nem bánom, a csókjaiból érzem a vágyát-nekem szól, nekem, annak a lánynak, aki husi, nagymellű, szégyellős, hisztis, dumálós, féltékeny...Neki nem kell más...Lesütöm a szemem, olyan, mintha először randiznánk...Nem köszönöm meg neki, már annyiszor megköszöntem, hogy mellettem van...hisz tudja...

Két éve megmondta, hogy egyszer szerelmes leszek belé-és így lett. Nézem a képet-hisz ez a lány boldog...

Te rongyos élet

2008.07.31.

Istenem, milyen szép tud lenni néha az ÉLET!!!Ez a kegyetlen, csodás, napsütötte, egyetlen, gyönyörűséges élet!!

Nem vagyok Lyme kóros-negatív lett az eredményem...

Hercegnőmmel mindent megbeszéltünk, a pillanatnyi elmezavarom immár a múlté-a szívemben rend és béke honol...

Panni barátném szerelmes-remélem,ezúttal jó lesz és szép minden neki is...

Hát csak köszönöm-és még egyszer köszönöm, köszönöm...

Jóéjt mindenkinek!...

Ne hajtsátok le fejeteket

2008.07.30.

Furcsa nap volt, minden elúszott előle, lustán-lomhán, elmosódottan.Szinte semmire nem emlékezett belőle. A lelkiismeretfurdalása folyamatosan kikandikált, mint ködmön alól a csizma, de a Lány nem volt hajlandó észrevenni.

Szavak nem jutottak el álmos lelkéig, csak érzések-érintések, bűntudat marta keserűn a gyomrát, érezte a sötétséget, halványan lebbenő hajának síkos illatát, gyöngyösen-gyémántosan gördültek le nyakán az izzadságcseppek...Az utca sötét volt, néhány kóbor kutya ugatta a kifliholdat, a Lány gyomra marokbaszorult, keserű-töppedten, mint a sütőben sült alma, valami kis édes felhanggal keveredve...az izgalom, a fájdalom, elvágyódás? Nem tudta.Csak azt, hogy ő nem Ő, hanem másvalaki Ő-je...Gyűlölte magát. Hol van a határ, nem tudta. Gyönyör kúszott-indázott fel szorongó szívébe.Aztán csak egy ölelés,kósza járókelők.Százhuszas pulzussal ocsúdott fel, majdnem kiugorva kígyóbőréből-igen, annak érezte magát.Ez nem játék-gondolta lélekben zokogva.

Menjünk,mondta kiáltva, élénken, mintha ezzel meg tudná semmisíteni az iménti pillanatot. Ki vagy? -gondolta gyötrődve. És Te, édes-kedves, hol vagy? Ugye mellettem, ugye fogod a kezem, szorítsd erősen, el ne sodorjon a világ!Kérlek!

Hazaindult, rohanva, cipősarka meg-megkoppant a girbe-gurba macskaköveken.Én szerelmes vagyok, dideregte magában, suttogta, motyogta, életem, édesem, kicsim,drágám, mindenem, hisz a kezedbe tettem le az életed, abba a gyönyörű kezedbe-Neked van hetedik szobád?Nekem csak ez, kérlek, ne less be a kulcslyukon, minden rendbe jön majd-zörrent a kulcs a zárban-megint,megint egyedül. Egyszer vége a nyárnak, egyszer vége, és a hétköznapok jönnek, és Ő lesz melletted...és jönnek az édes délutánok, az összebújós esték, leckeírás, nyugalom szigete, jaj Istenem, mielőbb...Leült, a szíve rohant, az agya nem tudta utolérni, félájultan.

Sms-t kapott."Ahol nincs Te, ott nem vagyok én sem.Szeretlek"

Akkor a mobilra borult, és végre hangosan zokogni kezdett.

Hazamegyek

2008.07.28.

Végre vége a sötét napoknak-hazamegyek:)Lassan már kezdett a blogom egy depis liba naplójává avanzsálni...mi mindent össze nem szedtem már...Rák, Lyme-kór, depresszió:))

Péntek délután van, Kismajom az anyámnál, Hercegnőm már délelőtt felült a vonatra, ami oly messzire röpítette...és oly sokszor hozzám, vissza...Most már talán haza...Remélem.

Feltuszkolom magam és számtalan csomagomat a hétvégi gyorsra, meglepő módon, hiába nincsenek hazafelé utazó kollégisták, mégis nagyon sokan vagyunk. Valami vibrálást érzek a levegőben, vonaton könnyebben ismerkednek az emberek, élmények, újságok cserélődnek, könnyed-röpke mosolyokat ajándékozunk egymásnak ismeretlenül-utazni, megérkezni mindig jó!...

Szinte repülök az ismerős utcákon, hát persze, újra karcsú gimnazista vagyok, töprengő kisiskolás, copfos óvodás...Jé, itt van a piros ovi, ami előtt megfogadtam, hogy ha nagy leszek, apu felesége leszek...És igen, mindig összekevertük a tejbegrízt-hogy ez miért számított bűnnek az óvónők szemében-mai napig nem tudom...

Kismajom a nyakamba ugrik, közli, hogy gyönyörű vagyok, rá két percre összeveszünk-igen, az élet megy tovább, és ez így jó...mosolygok, napok óta először. Érzések hada rohan meg...hiányzik a kis lakásom, hiányzik a drágám, a hétköznapok lassan hulló cseppjei, amik néha édesek, mint a méz, néha elviselhetetlenül émelygősek, és néha keserűek...a másik oldalon ott van a múltam, hogy mit csináltam volna másképp...de hisz pont én vagyok az, aki ennek esküdt ellensége-sosem nézem, sosem érdekel, "mi lett volna, ha"...

Csak a ma van...Nem is olyan rég találkozom Ági barátnémmal. Nem vagyok valami nyugodt, Ági közli, hogy mi lenne, ha néha...

-Nem tűnt fel, hogy együtt élek valakivel, és nem utolsósorban szerelmes vagyok belé?-kérdem őszintén csodálkozva...

-Te vagy az egyetlen, aki ezt ki tudja hozni belőlem...

Miért pont én, döbbenek meg. Hiszen nem vagyok egy nagy szám...a lelkem? De hisz hisztis liba vagyok...Miért, miért pont én?!Imádom a kedvesem. De néha azt nem értékeljük, ami az orrunk előtt van...Valami hiányzik az életemből-talán az, hogy ne én hordozzam ennek a kapcsolatnak a teljes súlyát...Mocsok vagyok.Azt hallottam, fel lehet nőni...volt már ilyen a világtörténelemben, igaz? Hát adjon valaki két büdös nagy pofont...Nem,nem történt semmi, soha...de egyszer, egyszer, még valamikor az ősidőkben, a télen, egy jeges, utálatos napon, amikor még az angyalok is fázósan összebújtak odafenn...Csak egy ölelés volt...Nem nagy cucc, mást is megölelek-na jó, szám szerint kb. két embert...Pannit, és egy másik barátnémat...Ó, Hercegnőm, tarts szorosan átölelve, ne engedj el soha, kérlek---

Itthon vagyok, és mégsem, a lelkem már a kedvesemnél...Olyan törékenyek az érzések...sosem tudod, mit okozol a másikban-szavakkal ölni, vagy ölelni-Te már annyiszor megöltél, Édes.

Muszáj bíznunk egymásban,mert nagy dobásra készülünk, amit még alig pár ember tud...én miért nem tudok még ennyi idő után sem megbízni benne?Oké, oké, az a bizonyos hetedik szoba... elismerem, de én-úgy érzem, átlátszó vagyok, kiszámítható. Ő nem.Vagy csak az én szememben nem?...Bár ne lenne ez a teher a szívemen.

Hercegnőm hív szombat délután, közli, hogy ő már hazament-meglepődök. Érzem, hogy talán már kezd otthon lenni az otthonom számára is...Majd'fél év után-de jobb későn, mint soha...

Jó hazamenni, és jó hazajönni.

 

 

The Power Of ...

2008.07.23.

Hiszek a szerelem erejében.

Hiszek az érintésben, szelíd-bűvös dallam táncában,ölelésben.

Hiszek a barátságban.

Hiszek az átbeszélgetett éjszakákban, segítő kéz simogatásában, pofonokban, ha kell.

Hiszek a jövőben.

Hiszek a gyermekemben, tiszta szívében, a vágyaiban-ha nekem már nem lesznek.

Hiszek az  életben.

Mert hinnem kell-hinni akarok.

Hiszek a halálban.

Nem félek.

Igazi színeink

2008.07.21.

A fájdalom lelkünk legmélyéből jön, és nehéz hozzáférkőzni...Miért érzed azt, hogy hiába élsz valakivel, mégsem tudsz róla semmit? ...Aranyszállal átszőtt fátyol mögött éljük mindennapjainkat, csak néha sejlik fel alóla valódi mosolyunk.Milyen a bánat színe-azt mondják, fekete.Szerintem padlizsánlila...homályosan selymes-nehézfényű, súlyos.

Ott fekszik az az ember, az a lány,akire vártál egész életedben-a gyönyörű, feszesbarna arca tejesen sápadt, arcára mély árkot szántanak a könnyek.Persze, hogy nem akartad megbántani.Milyen az én színem? A szívemé vibráló-vakító kék, az arcomé fehér, a gondolataimé...

-Nekem ezzel kellett megküzdenem-mondja ő-Olyan kevesen látják a valódi színemet!Neked mással, a testeddel...

-De nem tudok!-szakad fel belőlem nyöszörögve az önsajnálat- Gyűlölöm...

-És én? -kérdi szinte nyüszítve - Cigánybőrt kaptam,érted? Ezzel kell élnem...Tudod, milyen érzés?

-Nem!-lököm oda dühösen- És te tudod, milyen érzés ilyen testben élni?...

Nem hiszem, hogy dűlőre fogunk jutni-ő nem értheti az én fájdalmamat, én az övét. Bár édesapám roma, én hófehér bőrrel születtem. Nem tudom, mit hozott volna az élet számomra, ha...

Milyen az igazi színünk? Hópehelyként kavarognak lelkemben a gondolatok. Az igazit akarom-kevesebbel nem érem be!Én látom a Kedvesem, a szerelmem igazi színét-szebb, mint bárkié, tisztább...Ő látja az igazi testemet, a húszévesét, a szeretőt, a milói Vénusz testét, a párja testét-a puhát, az anyáét, a kedvesét...

Édesem, kedvesem, maradjunk meg igazi tükörként egymásnak, még akkor is, ha mások nem látják az igazi színünket, az igazi énünket.

Szomorúfűz Kisasszony

Hamburger és Felkelő Nap

2008.07.20.

1.41-világított a sötétben a foszforeszkáló óra számlapja.

Döbbenten ültem fel az ágyban-hajnal háromnegyed kettő, és kedvesem még sehol sincs? Mindenesként dolgozik egy étteremben, tizenegyig vannak nyitva, de általában már háromnegyed tizenkettőkor nyílik az ajtó...

Éltem női fifikámmal, és nem törtem rá egyből-egyrészt még bennem volt a tegnapi nap sértettsége, fájdalma, másrészt nem akartam kiszolgáltatni magam- így csak esemest írtam neki, szűkszavúan: "Minden rendben? "

A válasz hamar érkezett: "Jól vagyok iszok a fiúkkal megyek mindjárt megyek"

Egyből tudatosult bennem, hogy kedvesem valószínűleg részeg, mint a csacsi, az sms stílusából és az időpontból ítélve. Na, baromi jó.

Hú, de lassan tud telni az idő hajnalban, amikor az ember kocsmázó párját várja haza!Gondoltam mindenre, kezdve a jó öreg sodrófa-effektustól odáig, hogy a másik szobában alszok...ám egyiket se láttam elég büntetésnek(és nem azért, hogy elment, hanem mert nem szólt...)

Aztán eszembe jutott Panni, aki a héten éjjel két óráig dolgozik( I'm lovin it) kedvenc éttermünkben:)))))Villámgyorsan ráállt a késői randira, így kedvesemnek csak egy szűkszavú sms-t írva azonnal el is indultam.Az sms mindössze ennyit tartalmazott: "Szia, édes!Elmentem, majd jövök, vigyázz magadra hazafelé. Puxxxx."

Hát, a "jön még kutyára kamion "effektus bevált...Olyannyira, hogy onnantól kezdve kb. tízszer hívott fel, és a beszélgetések hangneme a fenyegetőtől a könyörgőig változott.Közöltem vele, hogy elvileg nem korlátozzuk egymást, mire ő nyüszítve kérdezte, hogy "De ki a fenével találkozol hajnal háromkor??"

Aztán volt még az "anyátlankiskutyavagyokmentsmeg" feeling, a "deazthittemteadszenni"(miután közöltem vele, hogy kaja a hűtőben), majd a romantikus "szeretkezünk, édes?" praktika...

Bosszúm édes volt, mint a méz.Hehe.

Ballagunk Pannival a debreceni éjszakában. Körülöttünk részeg alakok-nők is, pedig annál nincs csúnyább látvány...

Nézem a lányt, akiből még hajnali háromkor is árad az életerő és jókedv...Annyi mindent átélt az utóbbi időkben-végignézte édesanyja halálát, ahogy testét szétemésztette a rák és az alkohol...

Amikor a temetés után először lejött  a Klubba-őrült táncba kezdett. Tanácstalanul néztük-hagyjátok, mondtam.Aztán leült egy sarokba, és sírva fakadt...Átöleltem. Akkor beszéltünk a szakításunk óta először.

Azután lassan rendeződtek a dolgai-visszaköltözött a bátyjához, túlesett egy szemműtéten, rengeteg barátja lett...Remélem, egyszer megtalálja a hozzá méltó lányt-mert nagyszerű ember.

Mindketten éhesek leszünk, így kiülünk egy éjjel-nappal nyitvatartó gyros-osba, és hamburgert eszünk, azon röhögve,hogy az állunkon hogy folyik a kecsöp.Aztán hirtelen megáll a számban a falat...

Panni is odakapja a fejét. Felkelt a Nap-mondja, és egymásra mosolygunk-új nap, új lehetőség-nem számít, mi volt tegnap, tudod, ugye?

Tudom, ragyogja a mosolya.

-Köszönöm- mondom aztán, amikor hazakísér.Nem kérdi, mit, csak megölel, az ölelésében erő van és végtelen szeretet.

Bebújok Hercegnőm mellé.

-Anyuci...-motyogja pityókás hangon.- Hazajöttél? Nem tudtam nélküled aludni...Úgy hiányoztál, ne csinálj többet ilyet!

Magamban vigyorgok csak-akasztják a hóhért, gondolom.De azért átölelem, a keze selymes, az ujjai simogatóan hosszúak, lágyak, és az enyémek...

Panni is hazaér-pittyeg a telefonom. Hálás vagyok neki-barátom, gondolom.Barátom.

Felkelt a Nap, igen, és mindig van lehetőség az újrakezdésre...akkor is, ha fáj. Már nem haragszom Hercegnőmre.

Carpe Diem.

 

Te Deum

2008.07.18.

Napok óta rossz kedvem van.

Szeretnék átlátszó lenni-senkihez nem szólni, senki ne szóljon hozzám-csak pislogok testetlenül, nem akarom, hogy bármi vagy bárki megérintsen...az lenne a jó, ha védőburok venne körül...

Mint amikor gyerek voltam, és szentül hittem benne, hogy ha télen magam köré képzelek egy üvegbúrát, akor nem érhet szél, hó, fagy...Nem tudom, miért van ez. Illetve tudom...azon kívül, hogy a gyomromat a hányingerig marja a Doxycyclin-hiába eszek mellé Acidophyllust, kétmilliárd NE/kapszula, a patikusunktól kaptam, ingyé',amiért már több mint két éve dolgozok velük...egyre jobban hiányzik a kölyök, az idétlen-édes kerek feje, a naiv, illetve egyre nem-naivabb kérdései, a puha kis gyerekteste, ami már nem is annyira gyerektest...

Megint kizökkent a helyéből a világ...

Talán a kis kerti túra tette, talán az, hogy tegnap összevesztünk-volt minden, leves csorgott a falon(drágám kezéből rántotta ki a gravitáció, no meg izmainak és agyának összehangolt működése)tányérral együtt...

Ja, meg visszatért a  zaklatónk-pontosabban a drágámé-amit utólag tudok meg, az az, hogy megzsarolja a kedvest, hogy adja meg neki az iwiw-jelszavát, és akkor örökre békén hagy bennünket...Ezek után az az őrült bemegy a drágám wiw-jébe, kiírja az üzenőfalra, hogy albérletet keres, kitörli az ismerőseit, stb.És  Hercegnőm még mindig nem kapcsol...

Elegem van. Állok az utcán, nézem az eget-szürke, szeretnék beleolvadni, föloldódni benne. Düh van bennem, gyűlölet, de érdekes módon nem csak a nő iránt, hanem a párom iránt is...Hogy lehet ilyen tutyimutyi...Nehezen viselem, hogy azt érzem, az egész kapcsolat súlya az én vállamon van.

Nem tudom, mit csinálok...átmegyek a piroson, nem érdekel semmi. Folyjon a vérem...ma bejön egy 92 éves bácsika a rendelőbe, már működik az agyi érelmeszesedés erőteljesen...kiszolgáltatott, elsírja magát, látszik,hogy nem mos rá senki.

Olyan, mint egy gyerek.Eltűnődök-nem akarok ennyi idős lenni,azt hiszem.Max.50 év. A doktornő rámnéz(helyettesítek éppen)-hangosan gondolkoztam?-és megkérdi:

-Hány éves lesz a fiad, mikor te ötven leszel?...

-Huszonhat-felelem elvörösödve.

-Gondolod, hogy huszonhat évesen nem lesz már szüksége rád?...-néz rám anyai szeretettel.

Elgondolkozok, de nem tudom a választ. Most olyan messze van tőle a gyermek, aki a testemből szakadt ki, aki az életem része, a lélegzetem, aki nélkül szinte élni sem tudok.

Gyűlölöm magam.

Te Deum-Uram, a mélyből kiáltok Hozzád.Segíts.

Segíts, mert elsüllyedek...segíts, hogy tiszta legyen a szívem, hogy ne kelljen gondolkodnom folyton, hogy egyszerű életet élhessek,amiben nincsenek gyűlölködők,rossz emberek, csak szeretet van, karácsony, fahéjillat, összetartozás, segíts, hogy meg tudjam fogni a megfoghatatlant, ami mindenkinek ott van a szíve közepén-

Azt hiszem, rosszra készülök. Hol vagy, Füge, hogy kicsavard a kezemből az altatós dobozt.Látod, te is elhagytál-ez a gond a pasikkal.

Talán egyszer követem majd Tibit-ne félj, magammal viszem a szivárványszínű zászlót, édesem, és majd kivirítunk a mennyország tiszta fehérjéből.

Te Deum-segíts.

Hol van bennem a gyermek, az ötéves, copfos, akit bántottak, elhagytak,hol van a tizenhárom éves, akit zaklattak,aki nem egyszer akart öngyilkos lenni-segíts, hogy meg tudjak neki bocsájtani. Hiszen nem tett semmi rosszat.

Hercegnőm, te mitől félsz? Én nem akarok félni semmitől, és mégis mindig rettegek. Pedig így nem lehet élni, vagyis lehet, de nem érdemes.

Nem tudom, mi lesz. Fogytán van az erőm. Hercegnőmet húzom-vonszolom magammal, de sokáig én sem bírom.

Úristen, de félek.

Show must go on

2008.07.16.

Hogy kell átlátszónak lenni? Valaki mutassa meg--------

Almaszüret

2008.07.14.

Tegnap kivittek a barátaim a kertembe-gondűzés gyanánt. Egyedül vagyok, Hercegnőm folyamatosan délutános, Kismajmot az apja elvitte két hétre(rettenetes, mennyire tud hiányozni!!)

Ültek a kanapén, síri csendben-gondoltam is magamban, ha ezek ilyenek lesznek, hazaküldöm őket:)-aztán Panni bátyja elkezdte köszörülni a torkát.

-Drága-mondta kenetteljesen, zsebét szorongatva-Hoztam neked valamit, engedd meg, hogy odaadjam...

-Mit, te "nő"?-kérdeztem kedvesen mosolyogva-Megírtad a nekrológomat?

-Hülye- veti oda szintén kedvesen a srác-Ezt ni!...-azzal előhúzott a zsebéből egy méregdrága immunerősítő készítményt.

Teljesen meghatódtam, de igyekeztem nem mutatni.

-De édes vagy...

-Te is gondoltál rám, amikor megégett a lábam, és Robertával elküldted azt az aloés kencét...

Tényleg teljesen odavagyok...ezek a srácok...mióta is már, hogy barátok vagyunk? 2003 vagy 2004 őszén, hogy megismerkedtünk Kígyós klubjában, lent a Garai utcán...Mennyi mindenen keresztülmentünk, mennyi csalódás érte egyikünket-másikunkat, mennyire tudunk örülni, ha valamelyikünk révbeér...mindőnk véleménye fontos a másiknak, és néha a legnagyobb kincset adjuk egymásnak, amit csak barát adhat...megértést, odafigyelést, meghallgatást, türelmet, jó szót...

Mondom Robertának-drága, segítésre mindig kész barátomnak-hogy ugorjunk már ki a kertembe, mert ki tudja, azóta milyen  morfológiai változáson ment át a szerencsétlen, amióta feléje sem néztem...(ez pontosan múlt hét péntek óta, azaz múlt-múlt hét péntek óta történt, hogy utoljára működtem benne)...

Kocsiba pattanunk, Roberta hűséges szolgája bárhová elrepít bennünket-és milyen jól fogyaszt!!Pestet megjártuk háromezerháromszáz forintból fejenként, hatalmas csavargásokkal együtt-a vonatjegy kétszer ennyibe kerül...

Vidáman robogunk a kis tanyaközpont felé, kezd jobb kedvem lenni, a délutáni pánikroham már a múlté, még az emléke is...Pletykák pletykák hátán: tudom-e, hogy az egyik baráti házaspár(két leányzó)egyik tagja gyermeket vár???Megdöbbent a hír, bár a két csajszi imádja egymást, és már évek óta regélnek a babaprojektről-de hogy bevállalták-szinte hihetetlen...Csak arra gondolok-az anyagi dolgokon túl-hogy mi lesz velük akkor(huszonévesek mindketten)ha véletlenül elsodorja valamelyiket a meleg élet...ne adj'Isten, hogy így legyen, és esküszöm, imádkozom értük, de hát minden előfordulhat-szólal meg szkeptikus énem...(talán irigylem is kicsit a lányt..)Meg aztán a családi felállás is kérdéses-egy meleg sráctól van, ő az apa, de vajh' akarja-é apai jogait gyakorolni...az ő sorsuk, hármójuké immár örökre összeforrt, ha akarják, ha nem...de szurkolok nekik...

Meg hogy tudom-e, hogy Panni lány felvette a kapcsolatot Erával,a pesti ragadós kullancsommal, aki azóta nem zaklat, hál'Isten...Mondom neki, vigyed, drága gyermek, csak a baráti körbe ne hozd be, mert nem biztos, hogy jó vége lesz...micsoda paradox helyzet-ami nálunk, melegeknél, sajna, nem is annyira abszurd-hogy esetleg a két exem összejön...

Kiérünk a kertbe, ahol almát szedünk-Panni nagyon fára akar mászni, de csak egy ágat húz le nekem, amivel majdnem kiüti a szemét, de -úgy érzem-imponálni akar nekem...cserébe megmutatom, hova akartam egyszer költözni vele-egy apró szolgálati lakásba a rendelő mellett, és ráadásul komolyan is gondoltam:)))

Fura a kapcsolatunk...ennek a lánynak akkora  a szíve, hogy az egész világ belefér...imádtam, nem volt az a lángoló szerelem, amit Hercegnőm iránt érzek a mai napig is, de valami különlegesen meghitt volt a kapcsolatunk...egy nagyon zűrös időszakban jöttünk össze, szeretetre volt szüksége, és nekem is...érintésre, melegségre...egyedül élt egy albérletben, a zűrös családja elől menekülve...nehezen élt meg, de mindig akkora tartás és életerő volt benne, amit bárki megirigyelhetne...

Ő akarta, hogy vége legyen, és csak sokára fogadtam el, és értettem meg, hogy huszonévesen nem lehetnek ugyanazok a céljaink...nekem család kellett, stabil kapcsolat, amire építhetek, mint egy erős sziklára a váramat, hiszen viharos tenger felé nyúlik...Ő csillagokba vágyott, hajtotta-repítette a szíve, vitte ismeretlen célok felé...Nekem Hercegnőm volt a kikötő...de ő egy nagyon fontos állomás volt, azt hiszem,talán csak még egy nő volt ilyen az életemben...Panni a múlt, már nem kezdenék vele-elsősorban a szerelmem miatt, akit végtelenül szeretek és tisztelek...másodsorban a lányzó miatt-mérges vagyok rá. Belekeveredett a meleg világ forgatagába, s talán jobban elkapta, mint kellett volna. Féltem...

 Azóta túl sok idegen kéz ért hozzá...Kár. Bízom benne, hogy valaki-és elsősorban ő maga- felfedezi benne az értékeket, ami elsősorban nem a testében rejlik...Nem találta még meg önmagát-pedig az igazi Panni ott csücsül a szíve közepében, ártatlanul, mint egy kislány...

Remélem, megtalálod Őt.

Szóval almát szedünk, málnát, ribizlit, cukkinit kertem maradványaiból...Csak azt sajnálom, hogy Kedves nem lehetett velünk...Panni tyúkot is akar szedni,ami aztán hála istennek nem jön össze:)))

Útban hazafelé meghívom a srácokat egy bambira:))a helyi Szabó Ervin Könyvtárba:) Egy-két betegünkkel is összefutunk, furán néznek rám, de nem érdekel-egyszerűen csak jól érzem magam...

Hazaindulunk, hajamat az arcomba fújja a meleg júliusi szél. Szabad vagyok...ebben a pillanatban nem vagyok anya, társ, nővérke, barát, gyerek, morcos, beteg-ebben a pillanatban enyém az örökkévalóság-még ha ez az örökkévalóság csak húsz percig tart, bömbölő zenével, röhögéssel aláfestve-ebben a pillanatban nem vagyok test, csak hullám vagyok, tenger vagyok, vaníliaillatú déli szél, suhanás vagyok, mosoly vagyok, érintés, könnyed csók a kedvesem vállán,egy kopott radír a gyermekem zsebében, poros üveggolyó,ami maszatos lurkókezekre vár, déltengeri áramlat vagyok, üveg bor a kredencben, nemes, örök, zamatos-csillám valaki szemében, bársonyabrosz egy ódon-faragott asztalon, karikagyűrű egy hadbainduló kezén, zokogás, vágy, zuhanás, föl a csillagokba, múlt vagyok, jelen vagyok, jövő vagyok-én vagyok-én, én, én-Minden és Semmi-öröktől fogva és örökké végtelen...

Kiszállunk a ház előtt.Már mindenki fáradt, én Hercegnőmet várom, nyúlik az idő, mintha nem akarna vége lenni.Panni megölel, hogy mondjam meg neki, hogy vigyázzon magára?

Mintha olvasna a gondolataimban, könnyedén vállat von, és elviharzik biciklivel...várják a lányok , csavargás a Nagyerdőn, egy egész más világ, mint engem...Mosolygok. Minden úgy van jól, ahogy van-gondolom...

 

Depi a köbön

2008.07.13.

Persze nem veszem ennyire könnyedén a dolgot, ahogy leírtam...

Depi depi hátán, pánikrohamokkal tarkítva...barátaink teljesen mellettem vannak, nagyon édesek, Panni közli, hogy ő "pszichiátriára kerül"-idézet fent nevezett-től-ha velem valami történik...szegénykémet az utóbbi időben eléggé elkapta a Sors...gondolom, ez csak az utolsó csepp a pohárban.

Nagyon jólesik a reakciója, akaratlanul összehasonlítom kedvesemével...persze aggódik ő értem, de mintha kevésbé lenne empatikus, persze ezt csak abban a pillanatban érzem így, mert baromi érzékeny vagyok...remélem, tényleg mellettem lesz, ahogy folyton ígéri.

Hú, most ez nagyon rosszul hangzott-még így leírva is:(Hát, elviselnie neki kell engem, és ez, bevallom őszintén, meglehetősen nehéz.

Sokat változtam a majd'két év alatt, amióta együtt vagyunk...ő is.Tegnap mondtam neki, hogy nem tudom, hogy csináltam végig úgy másfél évet, hogy gyakorlatilag kéthetente találkoztunk, és nem is igazán ismertem őt...és meglepő módon, ő is ugyanezt érzi...

Hogy mennyire tudunk hiányozni egymásnak...ma dolgozik, rámszólt dél körül, hogy rohanjak az étterem elé, ahol mindenes, mert kint sepri az udvart, csak hogy lásson-azelőtt váltunk el kb.két órája-és még fél óráig kint lesz...

Naná, hogy rohantam, szakadt rólam a víz, habtestemről:))nem is mehetnék napra a Doxcycylin miatt, de nem érdekel...szerelem, mindennél előbbre való vagy!...

Láttam drágámat tíz percre, de így könnyebb lesz este tizenegyig.

Stabil alapokat szeretnék...ebben az ingatag meleg világban...úgy látszik, jó lóra tettem...

Kész vagyok veled az életemet leélni, ha akarod...csak hogy tudd...

Hal a tortán

2008.07.12.

Hah!Kétségtelenül minden helyzetben próbálok megfelelni az elvárásoknak. Olyannyira, hogy-mivel ez egy egészségügyi weboldal, és ez egy eü blog(lenne)-beszereztem egy jó kis Lyme-kórt a napokban:)))Csak az igen tisztelt olvasók kedvéért természetesen, hogy legyen miről olvasniuk:)Olvassák csak a kálváriámat, mindenkivel szívesen megosztom elkövetkezendő tapasztalataimat.(akár jó, akár rossz lesz)

Nah, az történt, hogy egy három héttel ezelőtti napon heterósat akartunk játszani a kedvesemmel, és a Nagyerdőn próbáltuk megtapasztalni  a testi szerelem gyönyöreit a szabadban...:))Hamar rájöttünk, hogy nekünk, leszbikusoknak ez nem nagyon megy, bizonyos okokat figyelembevéve:)-tehát maradtunk a piknikezésnél(miután a fél Nagyerdőt végigrettegtük és -röhögtük, hogy ki, hol, és mikor lát meg bennünket, próbáltuk itt, próbáltuk ott, de a végén valami sosem stimmelt).

Megettük tehát szendvicseinket, megittuk üdcsinket, és hazaindultunk. Kullancs barátom ezalatt már kedvesen ragaszkodva hozzám, belekapaszkodott a lábamba, így hazafuvaroztam-teljesen ingyé'.

Persze jó szemem van, azonnal kiszúrtam uraságát-nevezzük csak Tóninak, nem tuom, miért, de valahogy ez illik rá, Kullancs Tóni Borrelia Spiracheata Őurasága, röviden csak Tóni, vagy Toncsi-de én úgy értékeltem a helyzetet, hogy a drága gyemek nem hatolt bele bőröm szubkultúrájának titokzatos világába, csak rám esett-én naiv...Kedvenc gyógyszerészemtől-kérdezze meg kezelőrvosát, gyógyszerészét-később megtudtam ,hogy ilyet akkor szoktak mán csinálni a kedves illetők,amikor már teleették magukat, ti. kimásznak...

Nah, mondtam is egyből a dokinak, ám ő azt felelte, hogy ilyen szempontból ugyanúgy  kell kezelni, mint egy másik "bogárt-kedvesem szavajárásával élve-tehát tennivalóm nincs. O.K.

Aztán az történt, hogy három napja jött a kokárda-jel-és én azonnal tudtam, hogy mi a szitu...naná, mint akkor, öt éve, amikor daganatos beteg lettem...nem is kezdtem el bömbölni, csak kb. két perccel később-mit nekem egy kis rák után egy Lyme-kór. Igazi túlélő vagyok.Szupi!!!

Azonnal riasztottam Dokit,aki felírt egy rahedli Doxcycylint- az első lépés a terápiában tetraciklin-származékok adása prevenciós céllal, mondjuk, megette a fene a prevenciós célt, ez az erythema migrans, vándorló bőrpír egyértelműen a Lyme-kór jele-meg irány a bőrgyógyászat.

Kedvesen fogadtak, nem is vártam, csak három és fél órát a Bajcsy-n, esküszöm, legszívesebben odamentem volna az adminisztrátorhoz, aki a pultnál fogadott, és közöltem volna vele, hogy tíz éve dolgozom egészségügyben, és nem sikerült még belefásulnom, pedig, higgye el nekem, én is hatvannyolcezer forintért csinálok egy bizonyos heteroszexuális altesti tevékenységet, amelyet megnevezni itt nem kívánok, legfeljebb hozzátenném, hogy az ilyesmit a hetero nők a szájukkal viszik véghez-de aztán kedvesem lenyugtatott néhány pofonnal:)))Á, csak viccelek, én szoktam őt verni, elvégre egyenrangú társkapcsolatban élünk....demokrácia van: az van, amit én akarok:)))

Dél tájékán be is jutottam, egy hasonlóan fásult doktornő közölte, hogy Toncsi kitolt velem, ez az..Lyme-kór...de ne aggódjak, időben elkaptuk...Juhhéjjj!!Aztán vért vettek, akkora tűvel, amekkorát,ESKÜSZÖM, még nem láttam-na jó, viccelek-de tényleg használhatott volna kisebbet, na mindegy, már nyűgös vagyok. De ez jó sztori, ezt folytatom,csak alszok kicsit...

Vandálka

2008.07.09.

Fáradt vagyok és nyűgös. Úgy szeretnék egy kisbabát. Annyi álmunk van még. Kettőnkből nem maradhat lenyomat...pedig néha figyelmeztetnem kell az agyamat erre.Vanda, talán ez lenne a neve. Hercegnőm nagyon elszánt. Nekem az Izabella is tetszik, a Hanna. Milyen lenne? Szőke, kék szemű, vagy Indián Hercegnőmre hasonlítana? Copfokkal, szendén,vagányan, fára mászva...Vagy fekete hajú, macskaszemű...mi van velem...kezdek szétcsúszni. Mit vettetek el tőlünk, ti szombati rombolók, ti senkik? Milyen jogotok volt ehhez-Isten ugyanolyannak teremtett mindannyiónkat...Azt hiszem, most csapódott le bennem minden. Hercegnőm gyakran átölel az utcán, megcsókol. Nem érdekel. Ne nézzetek, ha nem tetszik...Boldog vagyok Vele, olyan boldog, mint életem harminchárom éve alatt soha,talán csak annak idején anyámmal-apámmal, gyerekként. Ezt akarjátok elvenni, tőlem, tőlünk, sokszáz hasonló társunktól?Hát nem tudjátok...

Boldogság, gyere haza.

MÉG MINDIG PRIDE

2008.07.09.

Tesóék felvisznek a Komjádi uszoda tetején levő bárba, ahol a legnagyobb élményt Ági mama wc-je nyújtja-teli idézetekkel, születésnapi jókívánságokkal, versekkel...Kifelé menet megjegyzem neki, rég volt ilyen élményben részem...

Húgom és barátja hazavisznek Békásmegyerre, később jön Roberta és Panni is,hajnal ötkor, ők elmennek bulizni, én- Hercegnőmre való tekintettel-nem.Tizenegy órakor felkeltem őket, egyre sikerül is összekapniuk magukat, így végre elindulhatunk rég nem látott, szeretett Debrecenünkbe.:)-alig 16 óra telt el, hogy eljöttünk otthonról, de igazi lokálpatrióták vagyunk, úgyhogy...

Tavaly ugyan két barátnőmmel megfogadtuk, hogy együtt vonulunk fel, hármasban(ugyanúgy, ahogy akkor), de egyszerűen nem merem bevállalni. Végigrobogunk a városon, teljesen véletlenül a menet útvonalán megyünk végig.A látvány már most megdöbbentő. A Hősök Terén szélsőjobbosok gyülekezete, meleget egyelőre sehol nem látunk...Rendőrautók tömkelege, vízágyúk, rabomobilok,a káosz és erőszak szele megcsap bennünket is...

Már jócskán Szolnok felé tartunk, amikor egyik barátnőm azzal hív fel, hogy megy hazafelé a Balaton mellé, és ő ugyan felvonulna egyedül is, ha mi már nem vagyunk...Mondom neki, addig meneküljön onnan, amíg megteheti...tavaly ez a lány végigsírta a menetet, láttam a szemében a rettegést, egy törékeny szőke, bájos lány...miközben a nyakunkról csöpögött a tojáslé...az emlékek felkavarnak,csendben robogunk.

És amíg mi úton vagyunk hazafelé, bátrabb sorstársaink felvállalják helyettünk is,amit fel kell. Kitör a káosz.Este -végre otthon, Kedvessel és Kismajommal, békében-elképedve látjuk, mi történik, mi történt...

Nem értek a politikához, mondják, hogy minden szál a Fideszhez vezet...(talán bátorság ezt így leírni, nem tudom.)De a embertelenségnek ez a foka, ami a szemünk elé tárul,megdöbbent mindannyiónkat.Sérültek, könnygáz, mocskos buzizástól hangos a tér, tojások mindenfelé, Molotov-koktél...

A doki mesélte, hogy Nyugaton a vesztes pártok a nyertesek mellé állnak, így segítve az ország ügyét. Amit itt most látunk, az minden, csak nem összefogás...a mentők nem látják el a sérülteket(ez egyébként tavaly is így volt)az ellentüntetők felszedik az utcakövet, mindent, amit érnek...gyűlölet bűzétől szaglik a levegő is...

Nem tudom, nem tudom...teljesen meg vagyunk zavarodva...értetlenül nézek magam elé. Nem is olyan rég( már nem én csináltam a Klubot, hála Istennek)megvertek a debreceni Pláza előtt két lányt, akik talán még csak nem is kézenfogva mentek a hajnali utcán hazafelé a buliból...Mi történik velünk, velük? Hiszen nem akarunk mást, csak boldogan élni-élni, egymással, a teherrel,ami bennünk van, amit oly régóta hordozunk, és ami nem választás kérdése...

Emlékszem, annak idején, amikor komolyan szembesültem azzal, hogy nekem férfiakkal nem fog menni, az is megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek...nem egy sorstársam nem tud mit kezdeni az"élménnyel"...és a coming out-ok következményeivel...engem szó szerint kitagadtak a családi örökségből, de egy barátom is azt mondja, azért nem kap az apjától annyi segítséget, mint az öccse, mert meleg...A testvérének már vállalkozása, lakása van...És a barátom ezt tudja...hogy honnan:az apja mondta el neki...

Sokat beszéltünk Robertával, szeretett és nagyra becsült barátommal erről, a felvonulással szemben kettősség van bennünk-nem segíti az ügyünket, hogy kikent-kifent travik illegetik magukat..bár a szivárványszín arra utal: ilyen sokszínűek vagyunk, fogadjatok el!!Talán arra kellene helyezni a hangsúlyt, amit páran képviselünk-én úgy szoktam mondani, hetero értékrenddel rendelkező meleg vagyok-mi valóban családban élünk, létünk alapeleme a hűség, szeretet...mi, hála Istennek, nem járunk meleg bulikba-elég volt, hogy egy évig csináltam, majdnem rá is ment a kapcsolatom-van egy szűk kis baráti körünk, akikkel többre értékelünk egy jó kis bográcsolást, mint tíz meleg bulit...mindannyian tartós kapcsolatot keresünk, erre is törekszünk,Hercegnőmmel, ha nem is mintapáros vagyunk, de arról "legendásak"meleg körökben, hogy annyi mindenen keresztülmentünk már, éltünk egymástól százhúsz kilométerre, annyian, de annyian tönkre akarták már tenni a kapcsolatunkat, a szerelmünket, de nem hagytuk...

Közénk semmi nem állhat, ezt így érzem, és amióta ide költözött a drágám, még erősebb ez az érzés bennem...

Miért nem ránk figyeltek? Így is lehet élni, elvonulva a világ elől. Ugyanúgy élünk, szeretünk, gyereket nevelünk, terveink vannak, mint nektek, "többségi társadalomban"élő embereknek.

Melegek mindig is voltak, vannak és lesznek, ez nem egy betegség, amit gyógyítani lehet-és ez neked is szól, apukám...

Emberek vagyunk. Fel kellene ismernünk végre, hogy bár mindannyian különbözünk valamiben, de emberek vagyunk...tarts tiszteletben, és én is tisztellek majd téged...de tudod, mit-ne tisztelj, csak hagyj élni...

Különbözőek vagyunk-és ez ettől gyönyörű...

K.O.a lelkemnek, a szívemnek-------

 

PRIDE

2008.07.07.

Betipegek tűsarkú piros cipőmben a pasik közé, mögöttem Panni vagányan, égnek meredő hidrogénszőke séróval, fenékig lecsúszó gatyában , szivárványszínű övvel, mögötte pedig Era, magában dúlva-fúlva...Ránézek a sok pasira, vékony fejhangon megjegyzem: Bocsi, srácok, csak azért jöttünk, mert nem volt jegy leszbi filmre...:)))

Beülünk majdnem legelőre, csörgünk a mekis zacskóval-benne életmentő sajtburger, rántott hagymakarika(távozz tőlem sántán!)-Era majd fölrobban, erre a kezébe nyomok mindent, hogy onnan szemezgessünk csajszival-a hatás leírhatatlan:))

Végigvihogjuk a filmeket, van köztük jópofa is,tényleg élvezzük...Panni néha bemutatja tánctudását széken ülve, valamint leegyezteti barátnőivel az esti randikat telefonon, természetesen hangosan, nekem beszorul a tűsarkú cipős lábam két szék közé, sziszegve rángatom, Panni a földre esik a röhögéstől, majd arra buzdít, hogy arrafelé húzzam,ahol vékonyabb-rásandítok:Nekem hol vékony a lábam?kérdem vigyorogva.

Era néha bepróbálkozik: Úgy belenyalnék a füledbe-búgja(szerinte)erotikus hangon.Rémülten ránézek, majd Pannihoz bújok: Segítség-suttogom rekedten, majd felajánlom Pannit, hogy Era az ő fülébe nyaljon bele. Era duzzog, Panni vigyorog, nem lenne ellenére a dolog, látom rajta:))

Végre vége a filmnek, tesómék jönnek értem bankár barátjával, sietve kimentem magam, de előtte megpróbálom összeboronálni a két csajt...Era  inkább elmenekül a az utolsó HÉV-hez,hangosan föllélegzek, Panni megjegyzi, hogy neki tetszik a csaj, "Igen? Vidd,ó, az ég szerelmére kérlek, vidd!Kínlódj vele te..."-mondom megkönnyebbülve-és megadom a csajos telefonszámát.

Semmi előjele a másnapi balhénak, de valami feszültség mégis érződik a levegőben...valamire várunk mindannyian, valami rosszra...

Bent a Művész Moziban fotókiállítás van. Fiús és nőies, önmagukat vállaló és rejtőzködő, őszinte leszbikus nők, őszinte tekintetek-igen, ő a kedvesem, igen, ez az életem, van közöd hozzá vagy nincs, ezt élem-fogadd el...

Megállok egy fekete-fehér fénykép előtt. Két nő tart a karjában két újszülöttet, az aláírás valami olyasmi, hogy "Senki nem vonhatja kétségbe, hogy számukra mi vagyunk a legjobb szülők."Könnybe lábad a szemem.Gyorsan lefényképezem, Hercegnőmnek ezt biztosan megmutatom.Mi is szeretnénk gyereket egy pár év múlva-aki közel áll hozzánk, az jól tudja.

Nem tudom megmondani, jót teszek-e Kölyökkel,  hogy ilyen életet"kell"élnie. De nincs más választásom, tudom. Eszembe jut Kahlíl Gibran verse: "Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.."

“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."

Ezt már rég megértettem, rég tudom, és próbálom így nevelni...

Ezek a nők, elődeink, sorstársaink, utódaink-csak próbálnak boldogok lenni...ahogy én, mi...Nehéz.És nem így élni-fölismerni, hogy számunkra csak így lehet élni.

Tesóék fölvisznek az éjszakai Várba-gyönyörű...Folyt.köv.(ez hosszú lesz:)))

PRIDE

2008.07.06.

P.S.:Szeretlek, apu! Ez nem az én választásom volt, hidd el, a könnyebbik útra vágytam!...Ezt adta a Jóisten, ezzel kell élnem...az unokádat ne féltsd-még élek, boldogan élek, és ezt ő is látja.Lehetnék halott is, a rák szétehette volna a testem, amennyi gyűlöleletet magamba préseltem, és nem tudtam kiadni magamból, nem tudtam a világba kiabálni: Meleg vagyok!!!!Nőre vágyom, úristen, úgy vágyom egy nőre, úgy vágyom egy őszinte, tiszta életre, úgy vágyom szerelemre, megbecsülésre...ÚGY, MINT TI!...

Roberta barátom-némi angolos késéssel-két óra tájban érkezett meg hozzánk, Pannival egyetemben. Addigra már túlvoltam egy idegesítő napon a rendelőben, és kiscicám, Foltos halálán...(Kedvesem mondta, hogy ne éljem magam bele, hogy cicám van-rá két napra elütötte egy autó...Hogy hogy kellett megtudnom, külön sztori...

A gondnok bácsi feltűnően kedves velem-átallyába bejövök az ötvenes pasiknak, sajna, akik naon szeretik-szeretnék a tömör gyönyör testecskémet, és nyilvánvalóan elképzelik, ahogy egy szál kötényben tüsténkedem a konyhájukban, palacsintát sütögetve-és ez a tény-mármint hogy tetszek neki, nem tetszik az ő kedves feleségének!...Ha tudná, hogy MENNYIRE nincs mitől félnie:)))Na mármost a drága nő mindent megtesz, hogy rosszul érezzem magam...Foltos halálát a rendelőből kifelé menet közölte, hanyag rátartisággal:"Ja, amúgy a macskádat tegnap elütötte egy autó!Jancsi az este kaparta el a kertben..."

Bumm-egy újabb nyíl a szívembe-mérgezett heggyel...)

A három és fél órás út alatt kopp hangerőre tekerve végighallgattuk a barátaink repertoárját:Groovehouse, Pink, Duffy, Máté Péter, Rúzsa Magdi, stb.stb.stb.Pest alatt már izzadtak voltunk, fáradtak, éhesek, Kedves nem nagyon hívott, éreztem, hogy mérges rám, viszont Era annál többször-a lány, akivel le kellett zárjam a tavalyi kis affért...

Ahogy megérkeztünk, és kikeveredtünk Békásmegyerre, tesóhoz-nagyon nagylelkűen befogadott hármónkat-egyből megrohamoztuk a fürdőszobáját...Tesó ellátott instrukciókkal a lakást illetően-gyönyörű, de olyan élettelen, mint egy magazinlakás-majd eltávozott hozzá hasonlóan sznob, félmillát kereső bankár barátjához.

(Már látom őket magam előtt mintacsaládként, ötvenes évekbeli feelingben úszva: anya a konyhában főz, apa a tv előtt újságot olvasva, gyermekek a szobájukban, illedelmesen társasozva...kép eltűnik, majd beúszik a felirat:"Hellmann's majonéz! Otthonába visszük az otthon ízét!"Család mosolyog, zene aláúszik, kamera ki...)

Jókedvünk van, érzem magamon, hogy izgatott vagyok.Az nagyon bánt, hogy Hercegnő nem hív, de küldök neki egy esemest,amiben biztosítom szerelmemről...Panni a fürdőben kicsit kipancsol, ordítva hív, hogy ugyan keressek már egy felmosót...a fürdőszoba mögötti kis szekrényben megtalálom, mutatom a csajnak:kőkemény a felmosófej, látszik, hogy hónapok óta nem használták...elnézést kérek a nyilvánvaló tényért-mármint hogy húgom nem kifejezett házitündér- ordítva egymásnak esünk a röhögéstől, Panni tekézik a kőkemény,golyóbis felmosóval, Roberta kinéz a konyhából: na ne haragudj, drágám....

Végre elindulunk a Művész mozi elé, ahol az ötnapos rendezvénysorozat művészeti része zajlik-illetve itt is zajlik-előadások, fotókiállítás, mozifilmek...A szivárványszínű zászló fázósan kuporodik össze, nem hirdeti büszkén: igen, itt vagyunk élünk, és mennyifélék vagyunk...Fél ő is...Era türelmetlenül vár bennünket-pontosabban engem...ahogy meglátom, elönt a megkönnyebbülés: Istenem, mit láttam meg tavaly ebben a lányban?...Szó se róla, csinos, arcra is helyes, "jó bőr", de a szemében agresszivitás és valami meghatározhatatlan keveréke, valamié, ami elől menekülök...keserűség, életuntság, zavartság? Nem tudom.

Rögtön rámkattan, elhív kávézni, drága barátaim-akiket előtte felvilágosítottam, hogy egy pillanatig nem akarok ezzel a lánnyal kettesben lenni, pontosan Hercegnőm miatt- egymásra néznek, Roberta álmélkodó hangon közli: nahát, pont ők is arra készültek, ugyan menjünk már együtt...Vigyorgok.

A kávézóban hozzuk a formánkat, ugratjuk egymást, Pannit folyamatosan szívatom, piszkálom-szeretetteljes a kapcsolatunk, nagyon hiányozna az életemből, ha eltűnne-Era mérges, majd'fölrobban, hogy nem lehet velem kettesben...Megjegyzésekkel tarkítja az amúgy is feszült légkört, vagyunk kiállhatatlanok, gyerekesek, szánalmasak....Csak generálja a hangulatot, majd szétvet a jókedv mindhármónkat.Egyre inkább csak szabadulni akarok ettől a lánytól.

Végre visszakeveredünk a mozihoz, ahol kiderül, nincs jegy leszbikus filmre, csak férfi rövidfilmekre...

Folyt.köv.holnap(ez hosszú lesz)

Mission Impossible

2008.07.03.

Kedves Teljesen Titkos Naplóm, amelyet mindezidáig csupán csak 8152-en tekintettek meg!

Utálom, utálom, utálom!

Utálom, hogy ennyire tudok kötődni!Kedvesem elutazott a keresztanyjához, a Balaton mellé, négy napra...Kora reggel kitört belőlem Miss Hárpia Bond, és teljesítette titkos és hálátlan küldetését!Felvette láthatatlanná és undokká tevő, hiper-szuper ultraibolyalézer-propelleres napszemüvegét, és hurrikánként söpört végig a lakáson és kettőnkön...kevert és kavart, morcos volt, még sírt is, persze sósavas könnyeket, amelyek azonnal át is változtak láthatatlan tintává...

A tintával azonnal meg is írta tíz másodperces önmegsemmisítő levelét, amely olyannyira titkos volt, hogy még Hárpia Bond sem tudta, mi van benne...mindezek után megivott egy rostos sárgarépalevet-felrázva, nem keverve, kacskaringós szívószállal!-majd elképesztő halálugrást véghezvive eltűnt az ablakon keresztül, oly gyorsan, ahogy jött...

Húha, Miss Hárpia, gyere ritkábban!;)

Amúgy tudom, mi volt a levélben...csak annyit írt: "Te kis buta, ne aggódj-ez a SZERELEM!"...

Ez?Amikor apróságon sírni tudsz, egy szerelmes dalon vagy filmen pedig zokogni?Amikor majdnem két év után még mindig úgy tudsz a másikra nézni, mintha először látnád, és úgy érzed, előtte nem volt életed...amikor a testetek egymásba simul, lélegzik, egymás lenyomata...amikor csak egyszerűen jó a másik mellett lenni, csak tévét nézni, amikor a szívedbe nem férkőzhet más, a jövődbe végképp nem...tudom, ismerlek-mosolyogsz...ennyire egyszerű lenne valakihez tartozni?...

Persze tudod, hogy a hétköznapok csak hétköznapok-a pirítós néha odaég, sok a mosatlan, már megint az ablakban cigiztél??-tudod, hogy gyűlölöm!De ennyi-élünk, egymással élünk, ez a mi kis köztársaságunk...

Gyerekkoromban elhagyott az apám, aztán a kedveseim, így nem csoda, hogy félek az elkötelezettségtől-valójában mindig is féltem, bár úgy vágytam rá, mint az éhező egy falat kenyérre.Most nincs bennem félelem...csak hajnalok vannak, a szerelmed keze álmában a szíved fölé téved, odaát az életed másik értelme szuszog, csak éjszakák annak, boldogító-balzsamos, átszeretkezett éjszakák, csak nappalok vannak, hosszú beszélgetések, tervek a jövőnkről-hármunkéról!

Miss Hárpia, teljesítetted a küldetésed-hát, ez is én vagyok:)-Te meg gyere gyorsan haza a Balatonról, mert csak most robogott el veled  a vonat egy órája, de már HIÁNYZOL!

 

Boldogságosságok

2008.07.02.

Ma miért is lehetek hálás Neked, Istenem?Nézzük csak:)

-Hercegnőmnek lett munkája(az én áldásos közreműködésemmel-szívesen, DRÁGÁM!!:))

-Van egy macskám(Foltosnak hívják, igazi, és csak hozzámcsapódott a rendelő kertjében-hiába, édes, ez szerelem első látásra!:P)

-Kismajom nagyon jól érzi magát a mostohaanyámnál-aki inkább édes mostoha, mint valódi:)

-Ma megismerhettem kedvesem egyik legrégebbi barátját:)-és akitől ezúton kérek elnézést, mert kissé rideg voltam vele-hiába, Bak vagyok, nehezen engedek fel...de nagyon aranyos...:)

-Vettem egy dögös felsőt...(No comment)

-Pénteken együtt leszek a barátaimmal, a húgommal, akit fél évben egyszer látok...

-Hát nem is tudom-csak vigyorgok kifelé a fejemből...ÉLEK:)

 

 

Ébredj, Csipkerózsika

2008.07.02.

A Lány már napok óta nem találta a helyét.Körülötte kitágult a világ, nyugtalan szíve ismeretlen dallamot zakatolt...Mindenre volt szeme, a nyári-lenge ruhákból selymesen kibuggyanó, lágyan suhanó, feszes domborulatokra, bőrük illatára, testük szoborformáira...

Nem értette, mi történik vele.Voltak vágyai, de ezek a vágyak nem a férfiaknak szóltak.Nem tudta elfogadni.Kisvárosban nőtt fel, ahol boszorkánynak kiáltották volna ki, ha megtudták volna, hogy mi zajlik benne...

Egy padon ült, egy számára ismeretlen városban, amelybe nemrég költözött, egy számára ismeretlen férfival.Tudta, hogy ezt várják el tőle odahaza, de nem érezte jól magát ebben a kapcsolatban, alig kapott levegőt.A fiú,akivel jött, ugyanúgy menekült, mint ő, el a kisvárosi élet elől, az anyja elől, a lehetőségek városába...Nem volt közük egymáshoz.

Kinyitotta  a hirdetőújságot, amelyet nemrég vett. 1997.11.08.-feketéllett a dátum a papír jobb felső sarkán."Kapcsolatok"-sandított a rovatokra. Volt egy pár meleg hirdetés is...tudta,mit kell tennie.A gépezet beindult...találkozott lányokkal,szimpatikusakkal is...de azt érezte, nem erre várt, nem egy idegen ágyban idegen szagú lánnyal eltöltött félórára,ami után talán nem is találkoznak soha többé...

Az első csókot, élete első valódi csókját végül Pesten kapta, egy nyegle, fiús lánytól,aki egy pillanatig nem vette komolyan, csak játszott vele...de az ajka íze síkos-levendulaillatú volt, édes-bódító, vérét kergető, vágyát ébresztő, érzékeit forraló-tenyerébe szemérmetlenül simuló domborulataival, bizsergető selyem volt a bőre...

Az évszázados álom elmúlt...a Lányt, aki nem tudhatta, mi minden vár még rá- ebben a  pillanatban semmi nem érdekelte...beleolvadt a gyömbérillatú ölelésbe, beszívta magával a parfümillatú-mocskos, boldogító-kegyetlen meleg világ...

Ébredj, Csipkerózsika-gondolta bódultan, aztán a világ megszűnt létezni.

Molotov-koktél

2008.07.01.

Gyönyörű volt a hétvége, úszunk, szaunáztunk, jókat ettünk-ittunk, szeretkeztünk nyitott ablak mellett:), szereztünk kullancsot, s új barátra tettem szert-Mátrafüredi Avar Breki Békára, csak egyszerűen Brekire.

Brekit Hercegnőmtől kaptam, és már első éjszaka összevesztünk, ki aludjon vele...Megjártuk a Borfalut Gyöngyösön-kisvasúttal mentünk, érdekes felfedezésre téve szert: visszafelé mindenkinek feltűnően virágos jókedve volt, beleértve szépségemet is:)

Készülünk a pride-ra. Hárman megyünk, Roberta barátom, Lovaspanni, s jómagam.Roberta barátomat meg akarom kérni valamire...majd holnap elmondom, drága.

Szal az a helyzet, hogy itt van ez a lány, a szerelmem, akiért az életemet adnám, ha arra kérne. Nagy dologra készülünk ketten, illetve hárman...de most még nem akarom elkiabálni.

Bizonságban vagyok. Olyan melengető érzés, olyan, mint egy jó meleg fészek...ma megmondtam egy idegennek, hogy meleg vagyok.Nem esett nehezemre.Szerencsésnek mondhatom magam, életem fontos szereplői mind tudják, hogy meleg vagyok. A családom, a barátaim, a főnököm...

Harminchat fokos lázban égek mégis...semmi nem jó, kavarog bennem minden...kérlek, édes, ezt most ne olvasd el...hadd menjek most egy kicsit. Hadd zárjam le  a múltam egy szeletkéjét. Bízz bennem, hidd el, hogy nem kell más. De engedj most el egy picikét...te kellesz egy életre, mert elfogadtál, mert elfogadtalak, olyannak, amilyen vagyok, olyannak, amilyen vagy.Melletted leszek, ameddig kellek, ameddig akarod,támogatlak mindenben. De ez a tánc most a lelkemben csak az enyém...

Mindig is Beléd voltam szerelmes, akkor is, amikor tavaly kirúgtál, és én egy másik lány karjaiban leltem vigaszt.Fönt voltunk Pesten a pride-on, nem történt más, csak megcsókolt, és én közben Rád gondoltam...felhívtál-pedig nem voltunk együtt-hogy lemegyek-e hozzád...igent mondtam, pedig vasárnap ezzel a lánnyal randiztam volna a Margit-szigeten.De Te kellettél...

Szóval mostanában látod, hogy más vagyok. Igen, valóban megkavart a dolog, hogy találkozok ezzel a lánnyal pénteken...de nem azért, amiért gondolod. Csak tényleg szeretném már lezárni ezt az egészet, mert ez a kedves, magányos lány időközben belém szeretett-milyen muris:)-és azt szeretném, ha nem vágyakozna utánam, ahogy vágyakozik már egy éve...

Itt vagyok.Itt is leszek, ne félj. Te voltál az én Molotov-koktélom, 2006 júniusában-bele a szívem közepébe:)

Nagyon szeretlek.

Túlélőtúra

2008.06.30.

Recept az ideális utazáshoz:

 

Végy két darab hátizsákot, telezsúfolva alvós pólóval, utazós pólóval, "lecserélem-ha-leeszem"pólóval, izzadós pólóval, rövidnadrággal, hosszú nadrággal, váltás nadrággal, egy nadrággal-ha-megjönne, kis feketével(ha elmennénk étterembe)tűsarkú cipővel, túracipővel, cipővel-ha-bemennénk a városba, bugyival, melltartóval, tamponnal, pipereszerekkel, fényképezőgéppel, Foltossal, a kabalával, (megjárta velünk Prágát januárban!)szendvicsekkel-kizárólag teljes kiőrlésű kenyérből-telefonnal,és még amit el tudsz képzelni...

Keverd össze egy négy és fél órás buszúttal-Kedvesem ötlete volt:P- mely idő alatt gondoskodj róla, hogy a sofőr egyetlenegyszer se álljon meg...szórd meg negyven fokos hőséggel, egy kis őrjítő páratartalommal fűszerezve, "jézusompisilnemkell" feeling-gel tetézve. Szorongasd a lábaid között-na nem azt:))- a hátizsákot, amelyből kikandikál a kabala, fél csomag papírzsebkendő, két darab paradicsomtól ázott, buggyantott tojás szagú teljes kiőrlésű kenyérből készült szendvics, egy kis sárgabarack-merthogy kell a vitamin-puncitörlő, amit csak utána veszel észre, és rettentően ég a fejed miatta, de vöröslő füleidet amúgy is baseball-sapka takarja...

Tégy hozzá tizenkét darab 10-12 év közötti gyereket, fiút-lányt egyaránt, akik táborból jönnek haza, és baromira fáradtak, unják magukat, és egyáltalán.Szedd ki őket az ablakból-mármint a te ablakodból-csavard ki kezükből a telefonodat, amelyet pofátlan módon elsajátítanak, próbálj meg aludni tőlük, ami gyakorlatilag lehetetlen, mert négy és fél óráig kell hallgasd,hogy ki kivel veszett össze, kinek ki tetszik, ki hülye, mi történt a táborban, idétlen viccekkel spékelve, és telefonok csengőhangjaival fűszerezve.Szerezd vissza tőlük a szandálodat, melyet ugyan azért rúgtál le, mert meleged volt, de  a kis piszkok azonnal két sorral arrébb rúgják, és amely cipőket  majd csak az utazás végén, az utolsó percben veszel észre, hogy az alatt a dagadt, kelletlen ötvenes úr alatt tartózkodik, akivel két és fél órával azelőtt azért vesztél össze, mert nem engedte, hogy lehúzd a napellenzőt...

Oldd meg a problémát:)

Miután próbáltál aludni, nem-összeveszni a másikkal-a te ötleted volt, hogy busszal jöjjünk!!!-, olvasni, fészkelődni, malmozni, kő-papír-ollózni, barkochbázni,nézelődni, levegőhöz jutni, kedvesnek lenni a párodhoz, enni-inni, röhögni az egészen,stb.stb.stb. tedd az egészet forró sütőbe, süsd négy és fél órán keresztül...ha túlélted, gratulálj magadnak, és fogadd meg, hogy húsz kilométeres körzeten kívül SEHOVA nem mész busszal!!...

Folyt. köv. (a buszút két túlélőnaplója következik)...

Hurrá,nyaralunk!

2008.06.27.

Hurrá, nyaralunk!:)

-Csakis abban az esetben ébressz fel, ha a buszon  hangosan horkolnék, és a nyálam az ablakon csorogna lefelé-kértem kedvesen kedvesem egy átigavont hét után:)

Mátrafüredi utunk-meglepő módon-édesapám ajándéka...Ez nagy szó tőle-úgy érzem, kezd megpuhulni az öreg velem-velünk kapcsolatban...

Mindösszesen annyit kértem tőle, hogy nézzen már ugyan nekünk ócsó szállást a hegyekben, mert csak telik-telik a nyár, és csak dógozódunk, dógozódunk...

Erre mi történt? Apu befizetett bennünket egy "wellness-hétvégére" Mátrafüredre, az Avar hotelbe:)

(Először ugyan kicsit gyanakodtam, mert érdekesen hangzott az Avar hotel:))-de aztán rájöttünk, hogy nem kész átverés zajlik itten, mert az öreg valóban befizetett kettőnket:)

Úgyhogy most nagy készülődésben vagyunk-Kölyköcske apjánál lesz-de hogy Hercegnőmet többé ebben az életben nem küldöm el bevásárolni, az is biztos...Négyszáznegyvenhárom forintért tíz deka felvágottat venni, nahát...

Who will live forever?

2008.06.26.

Hogy miért hívom a kedvesemet Indián Hercegnőmnek? Van egy fényképünk, közös, amin olyan csodálatosan szép, mint egy indián lány...szinte látom, ahogy a felkelő nap fényében áll egy wigwam előtt...:)Magas arccsontján feszül a bőr, mandulavágású szeme fénylik, ajkán mosoly...

Ma nagy erőpróbán estünk át.Aki homoszexuális párkapcsolatban él, mindig számolnia kell azzzal, hogy lesznek ellenségei, rosszakarói...

Sok ember fejében él téves elképzelés velünk kapcsolatban. Azt veszem észre, hogy nagyon végletesek ezek az elképzelések...Vagy nagyon idealizált, vagy nagyon rosszindulatú...az igazság az, hogy van egy olyan oldala ennek a világnak, amit legszívesebben én is elfelejtenék...amíg a Klubot csináltam, számtalanszor történt meg, hogy a hajnali zárás a lépcsőn talált, ahol valaki vállán zokogtam ki magamból mindazt a mocskot, amit láttam...kavarás, pletykák, sehova-nem -tartozás, hajt a vágy...Viszont ott a másik oldal:én azt szoktam mondani, hetero értékrenddel rendelkező meleg vagyok...

Kevesen vagyunk, de vagyunk egy páran. Hűség, szeretet, kitartás, őszinteség. Még ha fáj is... azt hiszem, erre kell épüljön egy kapcsolat... ha meleg, ha hetero...

Nekem is, Hercegnőmnek is volt már kitartó, kéretlen rajongója-zaklatója...mindkettőnknek egy beteg, kallódó, szívében-lelkében hontalan nő...

Én hála Istennek, túl vagyok rajta, de megviselt...

Éppen EKG-t húztam le a rendelőben, amikor fura sms-t kaptam kedvesemtől: "Ne higyj neki!Írt neked iwiwen, de ne higyj neki! Nagyon szeretlek, bízz bennem!"

Van egy lány, aki teljesen alaptalanul, már egy éve kergeti Hercegnőmet...Sokat sírtam, hisztiztem, olyan fájdalmat okozott, mint semmi más...De ma más volt.Valami megváltozott bennem. Épp tegnap kaptam Hercegnőmtől alapos fejmosást, mert épp megint féltékeny kedvemben voltam, szokás szerint teljesen alaptalanul...

-Tudod-mondta aztán, tőle szokatlanul gyengéd hangon-nem azért vagyok veled, mert nincs hol laknom. Szeretlek, és úgy bízom benned, ahogy még egyetlen barátnőmben sem.(Na nem mintha olyan sok lett volna.)

-Ez nálad  mit jelent? -kérdeztem nyűgösen.

-Odaadnám érted a fél karom-nézett rám állhatatosan gyönyörű mandulavágású szemével-Tudom, hogy van jövőnk!...Veled mindent el tudok képzelni!...

Elgondolkoztam...eszembe jutott a tavaly nyár, amikor sírva hívott fel, (éppen egy hónapos szünetet tartottunk, én megismerkedtem egy másik lánnyal, de ez már csak következménye volt dolgoknak...)hogy nagyon rosszul van, és menjek le, mert szüksége van rám, arra, hogy szeretkezzünk...

Azonnal vonatra ültem, úgy, ahogy voltam.Amikor beértem a lakásába, nem kérdeztem semmit, csak levettem a ruhám-csodálatos délután volt...nem sokat beszéltünk...éreztem, hogy erre van szüksége...

Olyan sok mindenen mentünk már keresztül. Itt él velem négy hónapja, elvisel-nem könnyű. Tervez velem, neveli a gyerekemet.Fogta a kezem, amikor beteg voltam, főzte a teát szorgalmasan...Miért hazudna?Hisz szeret...

Jézusom, ez a lány szeret engem-villant belém a felismerés-na végre, mi?- mondaná Drágám.

Így hát, ahelyett, hogy elkezdtem volna hisztizni, egyszerűen csak a szívemre hallgattam. "Bízom benned!Nem érdekel senki más rajtad kívül, nem engedem, hogy belelépjenek a kapcsolatunkba...itt vagyok és leszek..."írtam neki sms-ben...

Micsoda megkönnyebbülés...hihetetlen érzés... érzem, ahogy a lelkem megnyugvásra talál...Mindig erre vágytam...Mindig Rá vártam!És itt van-velem!...Elfogadott, a rossz természetemmel, a nem éppen tökéletes testemmel, a gyerekemmel együtt...

Eddig csak léteztem, most már élek is...írta egy szerelmes barátnőm a párjáról.Élek!Itt vagyok, világ!Élek, és örökké élni fogok...:)

Hát ilyen érzés szabadnak lenni?...

Dobogj,csak dobogj

2008.06.26.

Roberta barátom kérésére írok pár sort magamról, és a múltamról-kizárólag száraz tényeket közölve, nem Danielle Steele stílusában-tudod, hova, drágám;)...

Édesapámat ötvenöt éve ismerem:) édesanyámat ötvenkilenc:)szerelemgyerek voltam, apám szilaj, büszke, barna szemében  a vágyak az égig értek...édesanyám Nap-szőke, kalász-szőke, ringó csípejű teremtés...őbelőlük gyúrtak össze, az ő vágyaikból, álmaikból, közös jövőjükből lettem, én, anya-szülte, élet-szülte, Hold és Nap keveréke...

Tizenhárom évesen már arról írtam a naplómba, hogy egy lányba vagyok szerelmes... képzeld, Roberta, annyira naiv voltam, és annyira bíztam az emberekben, hogy egy tenisztáborban-életem első táborában-bevallottam a társaimnak, hogy nekem a lányok tetszenek...Akkor megtanultam, mit jelent MÁSNAK lenni...Életemben annyi megaláztatásban, csúfolódásban nem volt részem...kiközösítettek, emlékszem,mindenki kapott tábor végén egy apró kis ajándékot, én nem...

Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy ez TITOK, csúf, gonosz, undorító titok...Képzeld, még férjhez is mentem apám kedvéért, szültem egy gyereket, és megpróbáltam elhitetni magammal, hogy a pasikat szeretem, akik közül három állat megpróbált megerőszakolni-tizenhat sem voltam, szűz...Egyszer kérdezték tőlem, hogy lett a gyerek-gondolom, a biológiai hátterét nem kell elmondanom:)naná, szuper volt, élveztem-fekszel, mint egy fadarab, és zsigereidben tiltakozol-ez nem az, amit és akit akarsz...

Dobogj, csak dobogj, te nyamvadt szív-akkora vagy csak, mint az öklöm, nahát, akkor picike...de hogy tudsz fájni néha...

Hát azt hiszem, nem pont erre gondoltál, kedves Roberta barátom, majd egyszer, majd...hosszú volt a nap...

Múzeumok éjszakája

2008.06.23.

Múzeumok éjszakája, Hercegnőmmel csavarogjuk be  az emberektől nyüzsgő teret.A Déri múzeumban egy tárlatvezetésen veszünk részt, amit egy életteli, szikrázó egyéniség, egy középkorú hölgy tart...

Debreceni kötődéseinket, a régi paraszti hagyományokat, babonákat beszéli el ízesen, mulatságosan. Kicsit szégyellem magam, lokálpatrióta létemre sok mindenről nem hallottam még...például a "kiteszik a szűrét" mondás jelentésével sem voltam tisztában...(bár valószínű ez nem csak debreceni hagyomány:))

Elmondja,hogy régebben a fiúk a vaskos, telt lányokat kedvelték, mivel(azon kívül, hogy volt mit rajtuk fogni:)) ezek a lányok jobban bírták a munkát, dolgosabbak voltak...

A hölgy minden lányt arra biztat, hogy ne fogyókúrázzon, mire kedvesem rámsandít, és fennhangon közli: "Na, asszony, hallod? Holnap irány a kert..."Mindenki nevet, de kedvesen, elfogadóan, nagyon kellemes a hangulat...

Emberek áradata, a sör hideg, most viszont meleg van...bár a klíma működik,  drágám ma megbütykölte...folyt.köv.

Nincskedve Kisasszony & Co.

 

Tőzsdecápa kontra csülökpörkölt

2008.06.21.

Nézem a Fókuszt.Magyar lány New York-ban, a legnagyobbak között, enyhén amerikai akcentussal(erősen magyarságtudatos kedvesemnek odasúgom: na, ez is hamar el fog felejteni magyarul...)

Tőzsdecápák. Egy olyan életstílus, amiben nekünk legfeljebb csak álmainkban lehet részünk...De hogy akarnám-e, kérdéses...Nézem a magyar üzletember arcát, amint mondja: hiányzik édesanyám paprikáscsirkéje...

Mostanában-ameddig nem lettem beteg, már gyógyulgatok amúgy-biciklivel jártam be a munkahelyemre. Kb. tíz kilométer...Számomra a biciklizés olyan, mint a meditáció...Néztem a szelíd lankákat, mindent betöltött a hárs édes illata...Feszített bársony az ég. Itt minden ismerős. Itthon vagyok. Egyszerű emberekkel dolgozom, de sokat tanultam tőlük. Többgenerációs családban élnek, a nagyszülőket istápolják(milyen szép szó ez: istápolás)a nagyik cserébe nevelik a lurkókat, hogy a szülők tudjanak dolgozni...

Repülök...az életemet itt töltöttem, ide kötnek a gyökereim...itt élned, halnod kell...Itt miénk minden, nem tudják elvenni tőlünk. Sok mindent igen, de a magyarságtudatomat nem...és százszor inkább paprikás krumpli, mint idegen földön idegen étel, idegen élet...talán jobb élet, de...

Hívtak már dolgozni Svédországba, külföldön keresik a jól képzett nővéreket. De nem megyek...megtanultam napról-napra élni...vagyunk még egy páran, akik nem hagyják el a süllyedő hajót...

Itt élned-halnod kell...Hortobágy,nekem nem kell tenger, ami fölött szétszórják a hamvaimat.Legelésszenek csak békésen magyar szürkemarhák.És főzzenek csülökpörköltet, de bográcsban, mert úgy a legfinomabb...

Magyar vagyok-csak így, szerényen:)

Séta az őszben(Válasz Remarknak)

2008.06.21.

Kedves Remark!

Köszönöm kedves és megnyugtató hozzászólásodat!Hosszú út vezetett idáig...Hogy apáink szeretnek bennünket, afelől nincsenek kétségeim...

Tudtam, hogy rákos vagyok. Már akkor tudtam, amikor akkori kedvesem keze odatévedt a mellemre, erre a csodásan gyöngéd domborulatra, ami két éven keresztül táplált és éltetett egy gyermeket...azt mondják, a daganatos betegek megérzik, hogy betegek...ez így van-egy pillanatnyi kétségem nem volt efelől, hiába próbált a család ál-őszintén, kétségbeesetten megnyugtatni...

Apuval a Kékgolyó utcában sétáltunk. Puha őszi levelek piruetteztek a gyenge őszi szélben, némelyikük a talpunk alatt lelve halálát. Az agyamba égett a főorvos szigorú-rideg hangja: ne sírjon!Beteg, ez tény. De van esély a gyógyulásra.(S csak félfordulatban dünnyögte maga elé: bár nem túl sok...)

Apu, ez a hatalmas,kemény ember úgy zokogott, mint egy kisgyerek. Úgy szorította a kezem, mintha sosem akarná elengedni.

-Nem engedem, hogy meghalj, kislányom!...Bár átvehetnék mindent tőled...Nem engedem, érted?...

Egész odáig, addigi életemben azt éreztem, bár kötéltáncot járok, védőháló mindig van alattam, és ez a család, apu. Apukám, aki kicsi koromban felültetett a biciklije hátsó ülésére, és hajnalban kikerekeztünk a Berettyóhoz, akihez négyévesen férjhez akartam menni, akitől féltem, mint a tűztől, de aki emberré nevelt...

Most  védőháló hirtelen eltűnt alólam. Csak a tények maradtak: harc vagy halál.S a halál tűnt esélyesebbnek...Csak nem számolt ellenfelével: velem.

Akkor az egyszer mondta nekem: szeretlek, kislányom. De ha soha többet nem mondja, akkor is biztos leszek benne.

Kedves Remark, a szüleink szeretnek bennünket, mert ez a dolguk:)Én is szülő vagyok,és tudom, ez az érzés mit jelent:)Csak az élet nagy zűrzavarában néha elfelejtjük, hogy ez a legfontosabb...Remélem, megnyugszik egyszer a sokat megélt lelke az én édesapámnak...és talán az enyém is.

 

Kukoricakirályság

2008.06.18.

Hétvégén a Bölcs Öreg, a király összehívta három leányát.(Értsd: bennünket.)Fejére tette koronáját, kezébe vette jogarát(értsd:a távirányítót)majd elhevert királyi trónján(alias a kanapén)és imígyen szólott hozzánk(a Kicsihez, a Középsőhöz, és a szépséges Legnagyobbhoz, vagyis hozzám:)):

-Leányaim!Ím elérkeztem életem alkonyához...Nagyon sokat dolgoztam, dolgoztunk mostohaanyátokkal együtt. Ti mindent megkaptatok,mi szem-szájnak ingere, földet, lovat, erdőt-mezőt.Immáron szeretnénk önmagunkra is gondolni, ezért nemsokára egyedül kell, hogy boldoguljatok a kegyetlen életben.

Testvéreimmel pislogtunk, mint miskolci kocsonyában a béka:)Már jobban a két húgom csodálkozott, hiszen engem ez a pénzbeli támogatás valójában már nem nagyon érint tizenkét éve, amikor is elköltöztem szép hazámból:)Tizenkét éve állok a saját lábamon, huszonegy éves korom óta...Egyetlen időszak volt azóta, amikor édesapám segített:amikor beteg voltam...

Csak néztem az öreg mákos, szép fejét, és megértettem...Ötvenöt éves, világéletében rengeteget dolgozott...

Egy hagyományőrző roma család tizedik gyerekeként szaladgált a kukoricaföldeken kis purgyé korában, amíg tíz évesen be nem fogták címerezni hajnaltól késő estig...Gyakran csak dinnyét ettek kenyérrel...

Elvégezte a gimnáziumot, reggelente egy órát tekerve a szomszéd városba,mert a faluból buszjárat nem volt...Azt hiszem,mindig is tudta, hogy ki akar törni, nem akar úgy élni, mint a szülei...Dolgozott abroncsgyárban, TSZ-ben, földeken, árult dinnyét  a piacon, mígnem az élet, és az akarata úgy nem hozta, hogy sikeres vállalkozó lett...

Mind a hármónknak lakást vett, támogatta a tanulmányainkat. Igen, gondoltam, itt az ideje, hogy pihenjenek, élvezzék az életet vége, mert eddig nem sok idejük maradt erre...

Csak néztem az öreg büszke, dacos-szép fejét, és rájöttem, hogy mennyire szeretem. Még ha nem is tudja elfogadni, hogy a legnagyobb lánya, a legnagyobb reménysége nem szerzett diplomát, viszont szült egy gyereket a semmire, és egy lánnyal él...

Tudom, mekkora erőfeszítésébe került megkérdezni a hétvégén, hogy "A barátnőd jól van, dolgozik?"Másfél év után...

Másfél év gyötrelem, miértek, kínlódás, mit rontottam el...

Igyekszem majd megmutatni neki, hogy semmit. Ő semmit...

Na abbahagyom mára, mert kapok a fejemre:)Nem mentem ma dolgozni, mert elkapott egy nyári vírus, kedvenc dokimat felhívtam este, hogy valószínű ma nem látogatom meg kedvenc rendelőmet, mert nem tudok felállni a WC-ről, mire ő: "De ha reggel esetleg jobban leszel, gyere ám!"Nagyon valószínű:)

Azt hiszem,folyt.köv. még ma...

Legnagyobb Királyleánya Őfelsége Édesapjának:)

Arcod izzadt tenyeremben

2008.06.15.

Nesztelen éjszakai sötét-idegenek az árnyak, minden mozdulatunkra jajdul az egyszemélyes ágy...Az ablak előtt eperfa táncol különös mozdulatokat a falra-kedvesemmel szorosan összebújunk nagymamája ódon ágyában, Kismajom a szomszéd szobában,egy kihúzható fotelben...

Kósza álmomból halk hüppögés riaszt fel-odaátról jön. Szemérmes, már-már férfias sírás-azonnal bújok ki Hercegnőm meleg öleléséből, és rohanok a másikhoz, akiért a világot is...

-Mi baj van? -suttogom riadtan.Kölyök arca belesimul a tenyerembe, csatakos a könnyeitől.

-Pisilnem kell, de olyan sötét van, és már nem bírom...-hadarja szégyellősen...Megértem-idegen hely, és valóban vaksötét van.

Átölelem riadt kis gyerektestét, kikísérem a fürdőszobába.Bukdácsolunk,néha egy-egy kölyökmacska kerül a talpunk alá-kis utunk meglehetősen kalandos lesz így...

Visszamegyünk, betakargatom. Átkarolja a nyakam

-Köszönöm, anya, hogy kikísértél...

-Ne viccelj, kicsim, ez egy anyuka dolga- mondom mosolyogva a sötétben, de egy pillanatra összeszorul a szívem a boldogságtól.

Kölyök már szuszog, visszabújok Hercegnőm mellé-egy kézszorítás, tudom, hogy hallotta...Még egy jó ideig bámulok a vaksötétbe.

Eszembe jut, amikor kicsikém hosszas utazás után megérkezett erre a világra.Apró teste síkos volt, szinte még érződött rajta az idegen világ illata, ahonnan jött. A hasamra fektették-felemelte reszketeg fejét, és egyenesen a szemembe nézett...ismerlek, mondta ez a tekintet...

Engem választottál, igen-válaszoltam a szememmel fáradtan, de azt az érzést soha előtte, se utána...

Boldogság, kételyek, hogy tudom-e vállalni, apu tekintete, amikor huszonév után megmondtam neki, hogy hogyan érzek a lányok iránt(Kölyköt add nekünk, ha nem tudod felnevelni!-ütött a szemével...)átvirrasztott éjszakák, harcok, nélkülözések...szégyenszemre hatalmas vívódás volt számomra, amikor elkapott a meleg világ, és nem tudtam, hova tartozom, tartozom-e egyáltalán-hogy Kölyök velem maradjon-e...

Csak ezek a pillanatok kárpótolnak, csak ilyenkor tudom, mit érek,-ez az Élet, az életem...

Kölyök és Hercegnő, Hercegnő és Kölyök-az egyiknek ilyen anya jutott, a másiknak semmilyen...Micsoda gyötrő fájdalom és mégis...

Arcod izzadt tenyeremben, arcom izzadt tenyeredben, s már nem számít, hogy húsz évvel ezelőtt, hogy én vagy te...

Egyek vagyunk.

Tojás a plafonon(Levél Robertának)

2008.06.12.

Drága Roberta!:)

Finoman szólva "éltem írói jogaimmal"-azaz azon az éjszakán egyikünk sem ivott egy kortyot sem:)

Viccet félretéve, ahogy írtad a kommentedet, nagyon sok minden eszembe jutott. Például, hogy hogy ismerkedtünk meg...

Jópár éve már, hogy egy őszi napon remegő lábakkal óvakodtam le egy kicsi pincehelyiségbe...a hirdetés egy népszerű hirdetőújságban kellette magát...akkor voltam épp túl egy négy éves kapcsolaton, amibe majdnem belehaltam-emlékszem, csak száguldoztam Méregzsákkal, kedves öreg kis Volkswagenemmel az utakon, és minden szembejövő fában a lehetőséget láttam-a halálra...United üvöltötte a fülembe:"ha volna még..."de nem volt, csak az őrjítő-maró fájdalom és magány...

A hirdetés arról szólt(már nem emlékszem pontosan)hogy ha egyedül érzed magad, és meleg vagy, itt egy lehetőség az ismerkedésre...

A pincehelyiség tetejét számtalan tojásdoboz díszítette-mint később megtudtam, hangszigetelésre szolgált-talán ez volt az első, amit észrevettem...

Nem sokáig álldogáltam egyedül, mert egy kövérkés, joviális mosolyú srác sietett elém, jellegzetes kéztartással, egy üveg sört szorongatva izzadó markában...

-Isten hozott, drágám, gyere beljebb!-húzott magával a terem belsejébe.

Azelőtt sosem voltam még ilyen helyen, előző barátnőmmel újsághirdetésen keresztül ismerkedtem meg. Kicsit tartottam a meleg sztereotípiáktól-de semmi kellemetlen meglepetés nem ért.Két asztal körül üldögéltek egy páran, a srác, a klub vezetője leültetett engem is.

-Ha elegen leszünk, Activity-t játszunk majd-közölte vihorászva.

Aztán lassan gyülekezni kezdtek az emberkék...olyan emberek, akikről álmomban meg nem mondtam volna, hogy a saját nemükhöz vonzódnak...Nem szépítem,voltak fura alakok is:)de nagy részük kedves, kellemes jelenség volt...volt köztük informatikus, orvostanhallgató, mérnök...

Teljesen belemelegedtünk a játékba. Tíz óra körül a srácok elkezdtek táncolgatni, a zenét egy vékony, cuki srác keverte...

Ott ismertem meg Robertát,és sok más embert- onnantól kezdve sosem voltam egyedül...velem voltak jóban-rosszban,átbeszélgetett-átsírt éjszakákon fogták a kezemet, elfogadták, hogy nehéz természetem van, mert tudták, hogy hűvös téli napokon mindig vár rájuk egy csésze meleg tea nálam, egy csomag papírzsepi, ha épp nekik volt bánatuk...

Aztán történt egy tragédia is- a klub vezetője szerelmi bánatában felakasztotta magát...nagyon sokáig nem tudtuk feldolgozni...de Kígyós akkor és ott elindított valamit,amit mi folytattunk a Klub1001 Éjszakával-egy ideig....

Hát-talán révbe értem, kedves Roberta:)hosszú volt az út idáig, majd egyszer leírom itt a blogban(persze  csak röviden,prózaian-Uram, igen, Uram!:))

Köszönöm, hogy mellettem voltatok, és lesztek-történjék akármi.

Angeleyes

Mátrix I-II-III(Kölyöknek)

2008.06.11.

Tudtam!Mindig is TUDTAM, hogy léteznek más idősíkok, dimenziók!

Tegnap az a szerencsés-vagy szerencsétlen?-helyzet állt elő, hogy Kölyök és Hercegnő magukra maradtak, miközben én hajnalban eltávoztam kedvenc munkahelyemre(na nem mintha több lenne...)Kölyöknek értekezlet az iskolában, Hercegnőm munkát keres bőszen...Kettőjük kapcsolata némileg borsos-paprikás jelleggel bír-ebből Drágám része a "borsos-paprikás", Kölyöké a "jelleg"...

Mire hazaértem, kedvesem közölte, hogy Kölyök lassú, bamba, és "mintha nem is ebben a világban élne"- fitos orrát mindehhez bosszúsan fintorgatta...A szitu a következő volt:A Szent Család-melynek harmadik tagja BNO-kódokat bújt, kötözött, zsémbes öregasszonyokat csillapított, kerek hátsókba döfött hatalmas injekcióstűket,receptet írt, jogszabályt értelmezett stb.stb.stb.-gyrost ebédelt, melynek földi maradványait közös otthonunkba szállították együttes erővel...

Kölyök-ahelyett, hogy rendeltetési helyére, a hűtőbe tette volna a maradékot, Hercegnő elmondása szerint VÉGIGCSORGATTA  a gyros levét a lakáson, s amikor kedvesem szólt neki, csak nézett:"jé, ez folyik, de tényleg, nahát!"Majd mátrixos lassúsággal, és mátrixos testhelyzetet fölvéve az előszobaszekrényhez úszott-ám addigra drágám már rendezte a "helyzet derivációs szigmatúráját", és a gyros viharos gyorsasággal Kölök orra előtt a kukában landolt.

Hogy ezek mindig, mindenen veszekednek...gondoltam. Én nem bosszankodtam.

Még emlékszem ugyanis a saját 10 éves kori énemre...Elvarázsolt gyerek voltam, molnármónival minden délután a játszótéren kötöttünk ki-a mászóka pillanatok alatt űrhajóvá avanzsált, körülöttünk süvített a marsi homok, az égre jelet írtak a suttogó csillagok, és én hittem, elhittem, hogy létezik a jövő, varázslatok igenis vannak, és a világegyetem arra vár, hogy felfedezzem...

A mászóka tetejéről boldogan üvöltöttem, hogy "előre, az ismeretlenbe!"molnármóni szalutált maszatos barna kis kezével, és már száguldottunk is...

Egy nap pedig---

A folyó  időtlenül csillogott, gyöngyös pára gomolygott rezzenetlen tükre felett...Hajnal négy óra lehetett-valami feszítő-boldog idegességgel pattant ki a szemem, szívem hevesen dobogott, szinte éreztem fülemben vad, doboló suhanását.

Hallottam. Hívtak, a messzi távolból, ők- boldogságom időtlen forrásai- a Százholdas Pagonyból Micimackó, Malacka, szomorú, szürke Füles, na és Róbert Gida...Lecsúsztam az ágyról, éreztem, mennem kell, nem tudom, hová, de meg kell keresnem, nem tudom, mit,de meg kell találnom...

Egy szál pizsamában lesurrantam a lépcsőn, papucs nélkül, és elindultam a Folyó felé. Nem éreztem, hogy a talpam mezítelen, hogy göröngyös kavicsok szúrják, hogy egy részeg hajnali autós rámdudált...

Boldog voltam-tudtam, ha odaérek, ha átmegyek a Kapun, ha beérek a Százholdas Pagonyba, várni fognak, és elmondják, amit tudnom kell...hogy örökké gyerek maradhassak, hogy örökké velük lehessek...A hangok egyre csak hívtak,hívtak, és én csak mentem,mentem...

Órákon keresztül meneteltem. A Százholdas Pagonyt nem találtam meg. A szúnyogok egyszer csak csípni kezdtek, fáradt lettem és letört...Azt hiszem, akkor értettem meg valamit, amit a mai napig nem akarok elfogadni: hogy igenis egyszer fel kell nőni...

Hazmentem, otthon senki nem vette észre, hogy eltűntem, a mai napig nem tudnak erről a kis kalandomról...Ám néha, ha otthon az ablakhoz állok, és a Berettyó csodás dallamokat duruzsol a fülembe, újra feltámad bennem a remény...

Ugye vártok még valahol, ugye vannak még csodák? Tudom, hogy így lesz-egyszer köztetek leszek...Átmegyek a Kapun, és újra gyerek leszek, egy olyan világban, ahol nincs fájdalom, gyűlölet,csak szeretet, méz, és Róbert Gida az én kezemet is megfogja majd időtlen utazásunk előtt...

Te is érzed, kicsim?...

Soha ne felejtsd el.

Áldás vagy átok(Ági barátomnak)

2008.06.10.

Csatakos nyári délután, forró testek kipárolgása buszon, utcán, reménykedve lesünk Esőbontó Anyánkra, az égre...

Ági barátnőmmel egy templom előtt botlunk egymásba-szemébe nézek, és tudom, baj van...Befordulunk a boltíves, hatalmas kapun- újra gyermeknek érzem magam, ahogy a hűvös, cirádás kilincs kicsúszik izzadt kezemből...

Odabent közönyös szentek követik minden lépésünket,gyémánt-feszes szemükben évszázados titkok sejlenek fel- miféle bűnök tudói lehetnek vajon?...

Ági tenyerébe temeti arcát, izzadt fürtjei kedvesen gyűrűznek kerek arca körül.

-Mi baj van?-.kérdem suttogva.

-Te, Ange! Ez a Jóisten leszállhatna végre a trónjáról!Hé, hallod! Gyere, igyál velünk egy sört, üljünk be valahová!...Legyen szíved, dobogjon, mint nekünk, hasadjon meg!

-Megőrültél?-sziszegem dühösen- Mégiscsak egy templomban vagyunk!

-Szarom le...-buknak belőle darabos-csüggedten a szavak-Tudod, miért imádkozom?Hogy ne legyek leszbikus...Én ebbe beleőrülök...nem tudom senkinek elmondani rajtad kívül...egy posvány az életem...Anyám csak csodálkozik, hogy nem viszek fel fiúkat...Bűnösnek érzem magam, értsd meg!Hova forduljak, mit tegyek, ha a Jóisten sem hallgat meg? Ebben a nyamvadt meleg világban a csajok úgy cserélik a párjukat, mint jó esetben a bugyijukat...

Végre elmosolyodik, mosolya körbefon.

-Milyen jó neked...stabil kapcsolatban élsz...

-Azt tudod, hogy egy kapcsolatért dolgozni kell...-válaszolom-Nekünk is voltak hullámvölgyeink, mint minden párnak...Mindig lesz jobb, szebb,vékonyabb, nagyobb mellű vagy épp fiúsabb...De mindig érezned, éreztetned kell, hogy különleges vagy, megismételhetetlen, egyedi...-fogom át ujjait- Hinned kell, hogy eljön a nagy Ő-a szőke dyke fehér lovon...és hidd el, ha valaki, a Jóisten már rég megbocsájtott neked. Bocsáss meg te is magadnak,ez a legfontosabb...

Halkan nevetünk- a szobrok mintha megenyhülnének, csillámporos-röpke mosoly fut át ajkukon.

-Majd egyszer elmondom, mi mindenen mentünk át, jó?-húzom fel a padról.-Menjünk.

Nyikorogva nyílik a templom kapuja, odakint fejest ugrunk a világ nyüzsgésébe.Megállunk egymással szemben.

-Én mindig itt leszek-hazudom nagyot nyelve-számíthatsz rám, akármi van!

-Az jó lesz-hazudja ő is, miközben nem néz a szemembe- de én is itt leszek, ne felejtsd...

Könnyedén megfordul, és eltűnik az utca forgatagában. Hátranézek, a templom tekintélyesen magasodik felém. Tudom, hogy nem mondtam neki igazat, és tudom, hogy min ment keresztül, de nem segíthetek neki...ezt a harcot mindenkinek magának kell megharcolnia. Én majdnem belehaltam...remélem, ő szerencsésebb lesz...

(Ági hónapokra eltűnik, belebonyolódik egy szerencsétlen kapcsolatba, aztán egy győri lányért dobog a szíve-alig 300 km...Remélem, boldog vagy. Csak ne hidd, hogy elfelejtettelek...Carpe Diem-tanultuk egymástól hónapokon keresztül...és nincs happy end...)

Közjáték, ribizlivel koronázva:)

2008.06.09.

(Tegnap éjszakai közjáték:késő este,a kedvessel, némi huza-vona és ugratás után egymásba gabalyodunk végre:)Méltatlan módon, a XXI. század átkaként, megszólal a drága mobilja...morcosan közlöm, ha fölveszi, örök harag, nincs többé szex-Hercegnőm vigyorog-hála Istennek, közli, és felveszi a telefont, persze közben rám kacsint, nehogy komolyan vegyem...

Az egyik közös barátunk az, kérdezi, mikor jöhet megbütykölni az elszállt skype-unkat-nekem nem létfontosságú, csak Hercegnőm legjobb barátai Hollandiában élnek, ők is leszbik...

A következő párbeszéd zajlik le köztük:

-Höhöhö...ühm...jajjj...holnap? Hát persze...hehe...jujj...gyeree...csak fel...:))Hogy a kedves mit csinál? (Mármint én:))Hát...hogy beállt-e, olyan furcsa a hangja?Hehehe...ujjjjuj, ezt ne, te hülye!Jaj, nem neked...uuuu..ez jó...ja, igen, beállt, teljesen be van állva...hehe...höhöhö...sokat ivott, szegény, igen, nagyon sokat(cupp:))de amúgy jól van...akkor holnap...hümmm...hehe...

Kedves, imádnivaló közös barátunk némi hűvös távolságtartással, disztingváltan közli(szinte látom magam előtt az arcát:):Hm, nos, azt hiszem, zavarok, úgyhogy elbúcsúzom...

Amikor drágám kinyomja a telefont, megkérdezem: mit beszéltetek?Halvány gőzöm nincs, közli fuldokolva a röhögéstől, aztán függöny...)

Hétvégén Hercegnőm nagymamáját ünnepeljük, és édesapám születésnapját.Folyt.köv.:Ribizliszedő Lány

 

Gondolatok

2008.06.08.

Furcsamód úgy érzem az utóbbi időben, hogy igazi család lettünk. Az Hercegnőm érdeme, hogy "elfogadott"gyerekkel együtt-bár, amikor már lecsillapodnak a vágyak( a mi vágyaink lecsillapodnak valaha?) nagyon sok meleg szeretne nyomot hagyni maga után a világban, szeretne gyermeket.

Nekem ez már nem okoz gondot-egy gondatlan éjszaka eredményeképp-Hercegnőm pedig, állítása szerint-mindig olyan párra vágyott, akinek gyermeke van.

Hát most megkapta:)-sokszor mondom neki tréfásan:"Vigyázz az álmokkal, mert még beteljesülnek."

Kölyök reggel fél pár zoknijáért ordít, Hercegnőm arcára barázdát vés az álom- Ametiszt-óceán partjáról térünk vissza mindketten-gyöngéd, cinkos, félmosolyos pillantások, fő a kávé, a hajnali napsugár orra bukik a vajas kenyéren...

Persze nem mindig ilyen idilli a kép...a gyerekneveléshez türelem kell és következetesség, ez pedig nem mindig áll rendelkezésemre...Kölyök az enyém, én neveltem nyolc hosszú éven át egyedül, miattam lett ilyen, amilyen: érzékeny, néha gyámoltalan, de nagylelkű, anyás kis majom...

Sokszor gyötör a lelkiismeretfurdalás, hogy nem tudtam neki, és nem is tudok "igazi"családot biztosítani, ahol apuci-anyuci egymás kezét fogva nézi gyermekét a játszótéren-az én életem sokáig az Alibi, Bárcsak, Capella, harmadosztályú vidéki meleg bárok, gyötrő, sodró, értelmetlen, egyéjszakás kapcsolatok, jelenetek, meleg barátok, utazások Pestre-sőt, egy évig én magam csináltam Kelet-Magyarország legnagyobb és legnívósabb meleg buliját..

Hát nem vagyok mintaanya...megpróbáltam...majd pár év múlva kopaszon, kendővel a fejemen, miközben a Kín kéjesen táncolt körül, ereimben a rubintvörös méreggel-úgy döntöttem, ha túlélem, nem hazudok többé magamnak...

Nem hazudtam többé-akkor és ott valamit elvesztettem, valamit nyertem-de úgy éreztem magam, mintha jéghideg patak vizéből bukkantam volna fel kortynyi levegőért fuldokolva...

Sokszor érzem úgy,hogy kötéltáncot járok-néha Hercegnőm idegein:)-néha a Világ terül el alattam, néha saját magam látom a mélyben odalenn, várva, mikor zuhanok le...

Szép nap volt, együtt voltunk, Kölyök Egerbe készül, Hercegnőm itt fekszik az ágyon, rám várva, gyönyörű, mint mindig...ők az én Családom, keresztülfonják az életemet, gondolataimat, mint a folyondár....

Már jobb kedvem van, Ágnes Vanillát hallgatok, akit Lovaspanni szerettetett meg velem-egyik kedves, szívbéli barátom, holnap ribizlit szedek a saját kertemből!

Bár minden nap ilyen lenne:)

Jóéjt, álomszagú keleti szél, jóéjt, nappali gondok, tócsák a macskaköves utcákon, sápadt ég, jóéjt mindenkinek...

 

 

Táncoltak(Kedvesemnek, megismerkedésünk emlékére)

2008.06.07.

Táncoltak.
A Lány belenézett a másik szemébe, mely szelíd volt, és titkokkal sejtelmes, mégis zengő, mint egy középkori örömünnep.
Nem régóta ismerte. Amikor először eléperdült abban a zűrös kis kocsmában, még nem sejtette, hogy az élete örökre megváltozik. A másik - az ő Kedvese - bohókás volt, komolytalan, nem olyan, akinek álmaiban képzelte.
Leült a Lánnyal szemben, és vigyorogva közölte, hogy nemsokára szerelmes lesz belé, és ne is próbáljon tiltakozni.A Lány bosszúsan utasította vissza, kicsit pökhendinek tartotta ezt a fura idegent. Kapcsolatban volt éppen, egy megalázó, semmilyen, ostoba kapcsolatban, ám görcsösen ragaszkodott hozzá, mint valami mágikus talizmánhoz, amit, bár sejtette, hogy csak rosszat hoz rá, mégis izzadó markában tartott.
Táncoltak.
Az Idő úszott.
Lassan, méltóságteljesen hömpölygött, óarany színűn, lustán, mint a folyó. Körbefonta őket, beterítette zajtalan hullámaival. Biztonságot adott, állandóságot, mégis tovasodorta mindkettőjüket valami parttalan, kimondhatatlan boldogságba.nem kapaszkodtak belé, mégis megajándékozta őket titokzatos hatalmával, melynek neve előttük is kimondhatatlan volt.
Eltelt a nyár, az ősz nesztelenül, udvariasan köszöntött rájuk, megtörölte sáros lábát a lábtörlőn, és betelepedett életükbe pár hónapra.
A Lány azon vette észre magát, hogy egyre többet gondol a fura idegenre, aki úgy bosszantotta, és mégis megnevetette.Az érzés erőszakosan magával ragadta, nem volt megállás.
Táncoltak.
Nem tudta, mióta fonódik össze a testük, nem tudta, mióta ismeri Kedvesét, úgy tűnt abban a pillanatban, mindig is együtt voltak.
Együtt voltak már a középkorban is, amikor még csak lopva pillanthatott rá, hiszen bűnösnek, boszorkánynak kiáltották volna ki. Csak röpke percek maradtak nekik, egy mező közepén, koszorút illesztve egymás hajába.
Együtt voltak a második világháborúban, ahol azért hurcolták el mindkettőjüket, mert ki mertek egymásért állni, szerelmükért, mely, bár másnak tartották, mégis ugyanolyan szent volt, mindent fölemésztő és gyönyörűséges.
Együtt voltak időnek elejétől.
A Lány hatalmasnak érezte magát, sérthetetlennek.Csak nézte szerelme mandulavágású barna szemét, hosszú, seprős szempilláját, pisze orrát, száját. Öntudatlanul felemelte kezét, és megsimogatta Kedvese haját, mely kósza zuhatagban ömlött vállára.
Táncoltak.
Tudta, hogy ezért a szerelemért mindent vállalni fog. Szülei kitagadták, nem érdekelte. Nem érezte bűnösnek magát. Csak szeretett, és viszontszerették.
Bár minden ilyen egyszerű lenne.
Ahogy belenézett Kedvese szemébe, hirtelen minden eltűnt. Már nem a kis klubban voltak.A tengerparton ölelték egymást, a Holdon, szélfútta dűnék között, a sivatagban.Szeretkeztek, és bár sohasem lehettek teljesen egymáséi, testük minden rezdülése a másikéra csendült.
Táncoltak.
Mindketten tudták, ahogy abbamarad ez a gyönyörű, lassú szám, minden meg fog változni, de nem érdekelte őket. Tudták, hogy sokat fognak veszekedni, hogy életük néha harcmező lesz, ahol áldozatokat kell majd hozni, vagy fehér zászlóval előbújni a lövészárokból.
Ám ez a perc mindent megért. Tudták, hogy egymáshoz tartoznak, bármi történjék is.Szerették egymást, néha kínlódva, néha ujjongva, de ezen semmi nem változtathatott.
A szám véget ért. Egy barátjuk lépett el mellettük, és megértőn mosolygott rájuk.
- Szépek vagytok, lányok- súgta oda, majd ment, hogy megkeresse párját, egy magas, vékony fiút, hogy együtt lépjenek ki az udvarra.A két nő egymásra mosolygott. Mosolyuk időtlen volt, mindent betöltő.
Egymást átölelve ballagtak ki a bár elé.
A Hold közönyösen nézte őket, rideg udvara volt.
Kemény lesz a tél, gondolták mindketten.
Egymásba kulcsolták a kezüket, és elindultak a kijárat felé, hogy megkeressék álmaikat, melyek csillámporosak voltak, törékenyek, néha ostobák, de, úgy érezték, elérhetők...

Katarzis

2008.06.06.

Tegnap reggel becsusszantunk az én gyönyörű Indián Hercegnőmmel-még épp az utolsó pillanatban,merthogy már szedték le képeket- a Kölcsey Művelődési Központba a sajtófotókiállításra.

Tagbaszakadt férfiemberek hóna alatt haladt el a Világ:töpörödött, huncut pillantású, bagót rágcsáló öregasszony, Ős-anya szülte, hajnali nap vajúdta, márványból faragott arcélű, áhítattal éneklő  Nő..

Egy kép előtt döbbenten álltam meg-a fotó a budapesti(vagy berlini?Isten tudja...)Gay Parade után készült...Két férfi, egymást átölelve, döbbent mozdulatlanságban,véres arccal, véres ingben... miután vége lett a felvonulásnak, betértek egy kocsmába, ahol-miután megkérdezték tőlük, melegek-e- az igenlő válasz után megverték őket...

Hirtelen újra tavaly július lett, és én ott meneteltem a jogainkért két barátnőmmel a felvonuláson...Körülöttünk mindenütt értetlen, gyűlölködő pillantások, a Molotow-koktél előttünk robbant,riadtan hajolgattunk a tojások elől...Egy 16 év körüli lány különösen acsarkodott ránk, talán kiszúrt hármunkat... 

Félig eszméletlenül, a tűző napon ájuldozva sok minden kavargott a fejemben- amit évszázadok óta sokan nem értenek- miért?

Hiszen csak ugyanúgy próbálunk élni, szeretni, mint a "többségi társadalomban" élő embertársaink...A Nap ránk is ugyanúgy süt, a Hold szelíden simogatja arcunkat minden éjjel, elveszünk egy pillantásban, meghalunk egy ölelésben...

Amikor először simított végig egy női kéz, úgy éreztem, hazaértem...

Miért is szeretném a férfiakat? Megpróbáltam...szültem egy gyereket, csak hogy a társadalom és apám elvárásainak megfeleljek...

Nincs velük bajom, bár amikor 11 éves voltam, és nagybátyámnál laktunk, furcsa pillantások érték fejlődő gyermektestemet...egy éjjel pedig arra ébredtem...

Apa, hol voltál akkor?Gyere értem, és vigyél el...Haldokló sivatag napról napra---

Felnőttem, és vállaltam magam...Indián Hercegnőm pedig minden éjjel a Gyönyörök Kertjébe repít, ahol édes a vágy,és lágyak a mozdulatok...

Mikor fog a társadalom is felnőni?Hozzánk, emberségből.Hiszen nem vétettünk ellenetek.

Végül a két férfi is eltűnt az egyik szállító hóna alatt.Ám a kétségbeesés ott maradt a levegőben, évszázados lenyomatot hagyva könnyből, bánatból, titkolózásból...

Egy pohár bor mellett

2008.06.05.

 

Tegnap levittem a kölyköt vidékre a nagyanyjához.Ültünk a vonaton, a lámpák sárgás fénykört vetettek az arcokra, mintha viaszból faragtak volna ki minden vonást-mindenki gyönyörű volt, tele jóindulattal.Arra gondoltam, íme, itt vagyunk, mi magyarok-mennyi vágy van bennünk, nemes dac, indulat, szilajság, kedvesség, büszkeség-ettől akarnak bennünket megfosztani...

Főztem, ülök egy pohár bor mellett, várom a Kedvesem.Miért nem márványba faragott idő az, amit birtokolunk, miért kell mindennek elmúlnia-de most ez így jó...

Szeretem a nőket-ők a világ közepe, a létezés miértje.Gyönyörűek, puhák, jóillatúak-sosem felejtem el, amikor először támadt föl bennem a vágy egy nő iránt. Nő? 13 évesek voltunk mindketten, kamasz domborulatokkal,ez a lány mellém ült egy tornaórán, és a világ megfordult velem, ahogy bársonyosan hosszú combjaira néztem...valami ösztönös érzés robbant bennem, aminek akkor még nem tudtam a nevét...

Hosszú lesz a ma éjszaka-remélem.