Mélypont

Asszem,ma megvolt a második mélypontom:(

Reggel azzal kezdődött,hogy be kellett mennem a port miatt a kórházba,megbeszélni az időpontot,stb...nagyon nehezen viselem,hogy én itt csak "beteg",egy beteg vagyok,és nem eü dolgozó,mint "régen"-régen?!Alig egy hónapja,két hónapja?Úristen,szinte mindent elvesztettem két hónap alatt: a munkámat,az életemet,az egészségemet,mindent...Egy apró porszem a gépezetben,nem pedig a gépezet jól működő fogaskereke...

Egy kicsit hisztiztem,mert azt mondták,hogy délre be is kerülök-reggel fél kilenc volt.Mi a faszért nem tudta valaki ráírni a kurva ambuláns lapomra?!...Persze,ki tudhatta,de én sem,ez tuti...Mindegy,asszem,ennél nagyobb hírem már nem lehet itt:(Ez is túlélési stratégia,punktum:(Amúgy a tanár úr tök megnyugtató személyiség,de maga a műtét már nem annyira...baromira félek,legszívesebben csak ordítanék,és nem,nem tudtam még túllépni a "miért pont én,Uram"?!!!!!!!kérdésén!!!!!

Utána elmentünk dolgozni egy kicsit,havas volt az erdő,arra gondoltam,ha nem lennék ennyire gyáva disznó,keresnék egy jó vastag ágat,és felakasztanám magam.Mert az rendjén van,ahogy a nagyokosok mondják-ó,mindenki annyira ért hozzá!-hogy "meg kell szenvedni" a dolgokért,de bazdmeg,ha a vége halál,akkor miért szenvedtet előtte a Jóisten?!!!!

Aztán elmentünk egy étterembe kajálni,egy csomó ismi,régi beteg,és én marha,legszívesebben elbújtam volna, el is bújtam az asztal alá majdnem,csak ne ismerjenek meg baseball-sapiban,mintha az én szégyenem lenne,hogy beteg vagyok-az enyém???Az enyém?Szégyellem magam,ez tény...

A legjobb a mai napban Dokitól egy Xanax SR 1 mg-os volt,és két komoly érdeklődő a lakásra.Nincs kedvem írni,talán sosem tudtam,azt hiszem,szeretni sem tudtam sosem,minden csak egy álomvilág volt,amit képzeltem,az is hogy a nyáron marha boldog voltam------------------

a legfájóbb pont,hogy elvesztettem az integritásomat.Mindenki olvassa ezt a kibaszott szar blogot,a párom, az apám,egy csomóan a kórházból,mindenkiről szépet kell írnom,bár való igaz,mostanában tényleg mindenki rendes velem,tényleg,tényleg rendesek.Nem bújhatok szavak mögé,ahogy az olyan nagy örörmet okozott a nyáron.Egyszer Zanika írt valami olyasmit,hogy csillagokat író kezem van,vagy nem tudom...emlékszel,Királynőm?Már nincs...eszméletlen bennem ez a keserűség...sok-sok embernek elég volna...nem segít elő semmit,de énnekem már mindenre vigyáznom kell,amíg élek?Egy önző,beteg,dagadt kis senki lettem,istenem,ki van tapétázva a fal a képeinkkel,hogy folyton szembesüljek azzal,hogy sic transit gloria mundi,hogy milyen szép voltam...mert szép voltam,csessze meg,nem is olyan rég...volt életem,de ami a lényeg:megvolt mindenem,mert egészséges voltam...2003-ban újra fel kellett építenem az életemet,romjaiból...képes leszek rá újból?Fogok még teljes életet élni?