Negyedik kemo

Szerencsésen túlestem a negyedik kemon:)

Jelen pillanatban a "fejben dől el" taktika használ,amit a későbbiekben is alkalmazni óhajtok:)Szóval testileg-fizikailag nagyon jól vagyok.

Megismerkedtem egy 36 éves sorstársammal,aki tavaly nyáron végrehajtott egy csodával határos remissziót,a csontvelejében,a  csontjaiban,a májában volt áttét,és négy hónap alatt totál remisszióba hozta magát különböző gyógytermékekkel,amikben nem mellesleg én is hiszek...egy baj volt,utána óvatlan módon nem szedte...de a hite most is töretlen-önmagában,akárcsak nekem:)85 kiló,csupa kacarászó életkedv,mondta,ő "nem ér rá meghalni",fel kell nevelnie a gyerekeit,na,ezen a ponton lekezeltünk egymással:)

Milyen jó lenne,ha az orvosok nem vennék el a reményt a betegektől azzal,hogy jósolnak,statisztikának nézik az embert,hanem azt mondanák:ez egy megoldandó probléma...

Több kellemes dolog is ért a héten,olyan emberek biztosítottak maradéktalan elfogadásukról-és nem csak a betegségem miatt,remélem-akikről álmomban sem gondoltam volna...

Most Apuéknál vagyunk,itt érzem magam a legnagyobb biztonságban,itt még az idő is máshogy telik:lusta-lassú,álmatag,nem kell sietni sehová...szeretem...