Szülői értekezlet

Nap mint nap történnek dolgok,apróságok,melyek számomra nem is apróságok,amik tartják bennem a lelket...

Tegnap például szülőire mentünk-ketten:)

Szinte összezsugorodott az idő,ahogy én is begörnyedtem a padba,újból átélhettem gyerekkori kis dolgaimat,beleláthattam Kölyköcském kis életébe,mindennapjaiba...elég érdekes dolgokat tudtunk meg,elborzaszt,hogy "ez a korosztály"micsoda dolgokra képes:az életükben jelen van az agresszió,méghozzá nem is kis mértékben,és ez szörnyű,és ijesztő...remélem,Kölyköt nem bántják...ő a mimózább kategória,egy mélyérzésű-szeleburdi kisgyerek...

Alig vártam,hogy hazaérjünk-ahogy benyitottam,meleg,és sülthús-illat fogadott,Anyu rántotthúst sütött,Kismajom ott ült az asztalnál,és az élet komoly kérdéseiről beszélgettek:)

Abban a pillanatban azt kívántam,bár tartana örökké..meleg,szeretet,család,belebújni Kismajom ölelésébe,meghallgatni,századszor,mennyire hiányoztam neki,megsimogatni őszibarack-arcát,amelyen még nem fognak a kamaszdolgok...

Nagyon nagy erőt ad,hogy itt van nekem.Szinte ez visz előre-napról-napra.Ez az ősi,ösztönös,elementáris erejű szeretet.