Délutáni

tudod,Istenem,sokat gondolok arra

hogy ezen az úton jár az egyéves,a tízéves,a harmincéves is

-nem találok vigaszt benne mégsem.

idegen ablakokon lesek be,ropogó tűz,család

meghitt félmosolyok

nem magam választottam a keresztemet-persze,ki választja...

szeretnék más testében lenni-bárki,sarki zöldséges

csacsogó tizenéves a plázákból,koldus akár utcasarkon

vagy csak elszaladni,rohanni,magam után hagyni

ezt a testemet...tudom,nem lehet

mégis,maradok alázattal

ÉN