A szénhidrát háztartás zavarai - Inzulinrezisztencia

Az egészséges éhgyomri vércukor szint 3.9 - 6.0 mmol/l. A tartomány alatti vércukorszint esetén alacsony vércukorszintről (hipoglikémiáról), az a feletti érték esetén magas vércukorszintről (hiperglikémiáról) beszélünk.

A magas vércukorszinttel járó szénhidrát anyagcserezavarnak a nemzetközi osztályozás szerint három stádiuma van. Az első az emelkedett éhomi vércukor érték, amikor az éhomi vércukor szint magasabb az élettani értéknél, de nem éri el a cukorbetegségre jellemző értéket. A második stádiumra, a csökkent glükóz toleranciára alacsonyabb cukortűrő képesség jellemző, mint az egészségesek esetében. A harmadik stádium maga a cukorbetegség.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Emelkedett éhomi vércukor szint állapotáról akkor beszélhetünk, ha az ismételt éhgyomri vércukor mérések során a vénás vérben mért vércukor 6.1-6.9 mmol/l között van.

Ez az állapot általában panaszmentes, azonban felismerése fontos, egyrészt mert cukorbetegség kialakulásához vezethet, illetve azért is, mert már ez az állapot is fokozhatja a szív– és érrendszeri betegségek kockázatát. Felismerése csak rendszeresen elvégzett vércukorszint ellenőrzéssel lehetséges.

Hasznos linkek!

Testtömegindex (BMI) Optimális vérnyomás Energiaszükséglet Vitaminok, ásványi elemek Labor normálértékek Patika adatbázis

A csökkent glükóz tolerancia diagnózisa az ún. orális glükóz tolerancia teszt segítségével állítható fel, amely csak normál éhgyomri értékek mellett végezhető el.

A vizsgálat menete: a páciensnek előzetes kb. 10 órás éhezést követően, 75 g cukor tartalmú vizet kell elfogyasztania. Az első vércukormérés, még a teszt előtt, a második mérés pedig, 120 perccel a cukor elfogyasztása után történik. IGT fennállásáról akkor beszélhetünk, ha a 120 perces érték 7.8-11.1 mmol/l között mérhető.

Mik a kockázati tényezők?

A 2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség (diabétesz mellitusz) kialakulásáról sokan nem is tudnak, mivel a szervezet egy ideig képes ellensúlyozni az inzulinrezisztenciát. A 2-es típusú cukorbetegségről bővebben>>

A kockázati tényezők hasonlóak a 2-es típusú cukorbetegség rizikófaktoraihoz. Általában az életkor előrehaladásával fokozódik a kockázat, de fontos tényező a fizikai aktivitás mértéke is. További jelentőséggel bír az ún. testtömegindex (body mass index=BMI) 27 feletti értéke, amit egyszerűen kiszámolhatunk, ha a kg-ban mért testsúlyt elosztjuk a m-ben megadott testmagasság négyzetével.

Az IGT-s egyének esetében gyakori a hasra lokalizálódó (abdominális) elhízás és a magas triglicerid szint (hipertrigliceridémia) is, illetve az öröklődés szerepe sem elhanyagolható.

Egy kutatás eredménye szerint a magzati alultápláltság miatt kialakult alacsony születési súly is előidézhet IGT-t és 2-es típusú cukorbetegséget kb. 40-60 évvel később.

Hogyan vezet az inzulinrezisztencia cukorbetegséghez?

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy az inzulinérzékeny szövetek (máj, perifériás szövetek: agy, izomszövet, zsírszövet) inzulin jelenlétében a normálisnál kevesebb glükózt képesek csak felvenni, ami azt eredményezi, hogy a normális biológiai válasz létrejöttéhez jóval magasabb (kóros mennyiségű) inzulin mennyiségre van szükség

Az inzulinérzékeny szövetek a károsodás miatt csak az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében képesek felvenni a glükózt.

Ezt az extra inzulin szükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei fokozott inzulintermeléssel, egy bizonyos határig képesek kielégíteni. Azonban kezelés nélkül, a ß-sejtek kimerülnek, és már nem lesznek képesek a fokozott mennyiségű inzulin előállítására.

A 2-es típusú cukorbetegség fennállása esetén már gyakran a cukorbetegség jellegzetes tünetei alapján (szomjúság, szájszáradás, sok folyadék fogyasztás, gyakori vizeletürítés, bőrviszketés) gyanítani lehet a betegség fennállását.

A diagnózisa egyértelműen felállítható, ha két egymást követő alkalommal a vénás vérben mért éhomi vércukorszint eléri a 7.0 mmol/l feletti értéket vagy véletlenszerű mérés során a vénás vércukor eléri vagy meghaladja a 11.1 mmol/l értéket.

A szénhidrát anyagcsere zavara az életmód megváltoztatását teszi szükségessé: törekedni kell testsúly normalizálására, azonban tartózkodni kell a túlzott energia bevitel korlátozásától is, figyelni kell a túlzott szénhidrát és zsír bevitel mellőzésére, fontos a rendszeres testmozgás és a társuló betegségek megfelelő kezelése.

Mikor válik szükségessé a gyógyszeres kezelés? 

Jelenlegi ajánlás szerint az akut anyagcsere-kisiklással nem járó esetekben, egyéni mérlegelés alapján megengedhető az intenzív életmódkezelés  önmagában, azonban 6-8 hét után ha nem elegendő, javasolt a gyógyszeres kezelés.

Más esetekben az életmódváltással egyidejűleg már javasolt a metformin (első választandó gyógyszer) terápia beállítása. ( Ez az európai ajánlás is.)

Célértékként minden kezelési fázisban a <7% HbA1C-érték szerepel. Terápiaváltás szükséges, ha az alkalmazott kezelés a kívánt glykaemiás kontrollt (<7%HbA1C 3 hónap elteltével sem biztosítja.

(WEBBeteg - Dr. Borsi-Lieber Katalin)