Hibás konfliktuskezelés óvódában (gyermekpszichológusnak)

Tisztelt Hölgyem/Uram!

 

Kisfiam tavaly június végén töltötte be a 2. életévét és július óta járt egy magánóvodába. Lassan szokott be, sokáig csak egyedül ücsörgött egész nap., De az augusztusi szünet után szeptembertől minden jóra fordult. Nagyon szeretett járni, lettek barátai, jól érezte magát, vidám volt és kiegyensúlyozott., December elején azonban egyre nyűgösebben indult, néha sírt is reggelenként, és egy délután mikor hazajött, azt mondta, hogy megrúgta az óvónő. Abszurdnak tűnt, kérdezgettem beszélgettünk róla, és a végén talán az én nyomásomra (sajnos), de azt mondta, hogy ő bántotta az óvónénit. Ekkor egyébként még nem beszélt összefüggően, de egyértelműen azt mondta először: "Anya óvónéni rúgta babát! ". Másnap rákérdeztem az óvónőre, aki azt mondta, valóban volt egy kisebb konfliktusok, de szerinte már fárad év vége felé, ezért nyűgösebb. Első gyerekes anyaként, tapasztalat nélkül én ezt el is hittem., De a két hetes téli szünet sem lett jobb, reggelente elbujdosott indulás előtt, határozottan ellenállt mikor indultunk.
Február másodikán délután mikor mentem érte azt mondta, felpofozta az óvónéni, és eljátszotta, hogy történt, hová csapott és neki az fájt és sírt.
Az óvónő másnap annyit beismert, hogy ráütött, de állította, hogy a fenekére és a pelenkán keresztül nem is érezhette., De sajnos, mivel a többi gyerek előtt történt és ők nagy sokára elmesélték otthon pl. testvérnek, mert azt mondták nekik, hogy a szüleiknek ne meséljék el, ez az ő közös titkuk, kiderült, hogy tényleg pofon volt és nem az első.
Azonnal kivettük a gyereket, aki egyébként egy vidám, értelmes, kiegyensúlyozott kisfiú, de hatalmas a mozgásigénye és folyamatosan le kell (ett volna) kötni. Ebből adódtak a konfliktusok is.
Azóta, máshová jár, a régi barátai egy részével, tehát ismerős gyerekekkel, viszont ha valami nem tetszik neki, bármilyen konfliktus van, odacsap a többieknek, lökdösi őket, sokszor előzmény nélkül is. Illetve, ha az óvónéni szól rá egy másik gyerekre, akkor ő rögtön ott terem, rácsap, és a maga módján megszidja. Én ezt az óvodai pofon és az így ellesett konfliktuskezelési, minta hatásának gondolom, de lehet, hogy tévedek és más okozza. Néha, mintha provokálná is a többi gyereket, ha nem rá figyelnek. Lehet, hogy az is baj, hogy egyke, és itthon talán túlzottan is körülötte forog minden, főleg az óvodai probléma után.
, De nem szeretném, ha egyszer kiközösítenék emiatt. Egyébként nagyon szeret mindenkit, és őt is, egy összetartó kis csapat. Mostanában újra sokat beszél a pofonról, idegeneknek meséli, hogy képzeljék el vele ez történt.
Ezeket csak azért írtam le, hogy valamennyire megismerje az előzményeket, lehet-e összefüggés dolgok között?, Hogyan tudnék neki feldolgozni a történteket, ha beszélünk róla, vagy ha nem?, Hogyan lehetnek leszoktatni a lökdösődésről, csapkodásról?
Kérem segítsen, hogyan oldhatnám meg ezt a helyzetet, hogy a lelke és a viselkedése is mihamarabb helyreálljon! Várom válaszát! Előre is köszönöm: Bea

WEBBeteg szakértő válasza pszichológia témában

Kedves Bea! Egészen biztosan van összefüggés a kisfiú viselkedése és a múltbeli rossz élmények között. Így próbálja meg magában feldolgozni a történteket. A feldolgozásban, átdolgozásban lehet neki segíteni, hogyha rajzban meg tudja jeleníteni a bántalmazást, vagy játékokkal, bábokkal eljátszik egy hasonló történetet, azaz, mintegy kijátssza magából. Itt a játék során meg lehet azt is beszélni, hogy mit érezhet vajon az, akit éppen bántanak, és hogy akit bántanak, azt inkább meg kell védeni, beszélgessenek arról is, hogy ő vajon, hogyan tudná megvédeni. A kisfiú a maga módján ugyan, de részben sikeresen feldolgozta az eseményeket, amit visszatérő kedve és bátorsága is jelez. Már csak abban kell neki segíteni, hogy ne az? agresszorral? azonosuljon. Kevésbé vagy súlyosan bántalmazott gyermekeknél gyakori, hogy a bántalmazóval azonosulnak, és maguk is bántalmazóvá válnak? így tudják feldolgozni gyengeségüket, kiszolgáltatottságukat. Ez történhetett a kisfiánál is. Beszélgessenek erről az eseményről, a bántalmazó? bántalmazott szerepről, játsszák el, és idővel ez oldódni fog. Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
WEBBeteg szakértő
Ujpál Zsófia, pszichológus
Megválaszolva: 2010. május 14.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Kislány-apa kapcsolat-pszhiológia
Kislányom 3 éves. Az édesapjával nagyon szeretik egymást, mégis furcsa megnyilvánulásai vannak az apjával szemben (együtt élünk, kiegyensúlyozott családi...
Gyermekpszichológia
üdvözlöm.a fiamnak aki most8 éves, olyan problémája van, hogy rendszeressen minden nap bekakil.régebbi probléma még, hogy mióta tud járni, azt lábújhegyen...
Gyermekkor
Tisztelt Doktornő! Van egy hároméves kisfiam és idén ősszel kezdi az óvodát. A problémám még nem szobatiszta, félig végzi a bilibe a dolgát. A nagy dolog nem...
Gyermekpszihiátria
Tisztelt Dr.nő! Kislányom 5 és fél éves. Az a problémám, nem tudom eldönteni, vigyem-e pszihológushoz, avagy sem. Minden reggel sírva megy be az oviba,...
Félelem
Kedves Doktor Úr/Doktor Nő! Abban a reményben fordulok Önhöz, hogy segít megoldást találni a problémámra, amely már egy hónapja majdhogynem napi szinten...
Mi a megoldás?
Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! Rengeteg problémám van, és nem tudom, hol kezdjem. Kezdhetném talán azzal, hogy volt egy másfél éves kapcsolatom, amibe a szó...