Visszér és női hormonok - Visszeresség terhesség idején
A visszeresség megjelenését a női nemi hormonok jelentősen befolyásolják, ezért nők esetében sokkal gyakoribb a visszeresség. A női nemi hormonoknak hatása van a visszérrendszerre, ezért érthető, hogy miért csak pubertás után jelennek meg a nőkben a felületes hajszálerek, a pókvénák, illetve a tágult visszerek.
A visszeresség |
A felületes vénák kitágulását a felületes vénákban megnövekedett nyomás okozza, mely a visszér kiürülését nehezíti. A megnehezített kiürülés miatt a mögöttes vénaszakaszokban pangás lép fel. A pangás miatt a vénafalra fehérvérsejtek tapadnak ki, melyek bizonyos érfalkárosító anyagok termelése révén tönkreteszik a visszerek falát, melynek eredménye a vénafal kitágulása. |
Felmérések szerint a terhesek ötven százalékának vannak tágult visszerei, melyek hetvenöt százaléka az első, húsz százaléka a második, és öt százaléka a harmadik trimeszterben alakul ki. Ebből a felmérésből az következik, hogy a hormonális változás az elsődleges kiváltó ok, nem pedig a növekvő magzat térszűkítő, vénakompressziót okozó hatása.
A magzat térszűkítő hatása nem magának a visszereknek a kialakulásában, hanem inkább a visszeresség romlásában, a betegség progressziójában van. A terhességi visszérbetegség kialakulásának elsődleges oka tehát a terhességi hormonok (oestradiol, progesteron) megjelenése, melyek különböző mechanizmusok révén vezetnek a visszértágulatok megjelenéséhez. Ezen mechanizmusok között szerepel a különböző erek közötti összeköttetések (arteriovenosus shunt) megnyílása.
A másik, fontosabb mechanizmus az, amikor hormonhatásra (a terhesség során termelődő hormonok feladata a simaizmok, elsősorban a méh simaizmának tágítása) csökken a visszerek tónusa, mely miatt a vénafal nem képes ellenállni a véroszlop nyomásának, így a véna kitágul. Ilyen esetekben a vénatágulat következtében, tehát másodlagosan alakul ki billentyűelégtelenség.
A terhesség alatt kialakuló visszerek jellegzetességei
A terhességi visszerek annyiban különböznek a szokványos visszerektől, hogy a tágult erek feszesebbek, tágabbak, vörhenyesebb színűek, kiterjedtebbek.
Az alsó végtagi visszértágulatokon kívül speciálisan terhességben jelennek meg a gáttáji és a kismedencei vénatágulatok. A gáttáji visszeresség esetén a nagyajkakon vagy a gáttájon vannak tágult vénák. A kismedencei visszeresség kismedencei pangás szindróma képében jelenik meg, melyre jellemző az alhasi fájdalom, gáttáji húzó érzés, erőteljes vizelési inger, valamint látható visszértágulat a külső nemi szerveken, a gáttájon és a lágyékhajlatban.
Ezek a speciális visszerek általában nem az első terhesség alkalmával, hanem többszörös terhességet követően alakulnak ki, és a legtöbb esetben a szülés után csaknem teljesen visszafejlődnek.
A terhesség alatt kialakult visszeresség nem jelent közvetlen veszélyt sem a kismama, sem a magzat számára, viszont jelentős életminőség romlást okoz. Ezen kívül esetleges komplikációkat okozhat, melyek közül a felületesvisszér-gyulladás a leggyakoribb.
A terhesség alatt kialakult visszerek akár teljesen el is tűnhetnek
Jó hír azonban az, hogy szülés után a hormonszintek csökkenésével a visszerek visszanyerhetik tónusukat, újra ellent tudnak állni a véroszlop nyomásának, a tágult vénák részben vagy teljesen visszafejlődnek. Természetesen csak a terhesség során kialakult visszerek húzódnak vissza, a terhesség előtt is meglévő visszerek sajnos már nem tudnak visszafejlődni. Azonban a terhesség alatt megjelenő és a szülés után is megmaradó kisfokú visszeresség elindítója lehet a visszérbetegség folyamatának, és az újabb terhességek az állapot súlyosbodásához vezethetnek.
Komoly gondot jelenthet a terhesség vállalása már meglévő visszérbetegséggel, mert a fennálló vénatágulat a terhesség alatt jelentősen romlik, kellemetlen panaszok, helyrehozhatatlan bőrszövődmények, ismétlődő visszérgyulladások, trombózis alakulhat ki. Mindezek miatt a terhesség előtt érdemes a visszérműtét elvégzése, mert ugyan nem lehet garantálni a kiújulás mentességet, de az ismételten fellépő kisfokú visszértágulat könnyebben megoldható.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bodnár Edina, bőrgyógyász