Mennyit ihat egy vesebeteg? - I. rész

A médiában, főleg a nyári hónapokban kitüntetett téma az elégséges folyadék fogyasztására való figyelmeztetés. Ezek az ajánlások legtöbbször arra biztatnak, hogy a szomjúság okán elfogyasztott folyadéknál is többet kell inni...

A közelmúltban konzíliumba hívtak egy idős szívbeteghez romló vesefunkciói miatt. A beteg alsó végtagjai olyan mértékben voltak combtőig vizenyősek, hogy a feszülő kültakarón kialakult hámhiányos területeken át a szövetek közül csordogált a testnedv. Kérdésemre a beteg elmondta, hogy igyekszik napi 2-3 liter folyadékot fogyasztani, annak ellenére, hogy a vizeletmennyiség ennél mindig kevesebb. Mi készteti ilyen sok folyadék fogyasztására? – kérdeztem. – Hát a rádióban hallottam, hogy legalább napi 2-3 liter folyadékot kell inni.

A jelentős mennyiségű vizenyő kialakulásához gyomorvérzés miatt bekövetkezett súlyos vérszegénység, az érpályában csökkent volumen, alacsony vérnyomás, általános oxigénhiány okozta szív és veseelégtelenség vezetett. Transzfúzió adását követően a beteg állapotában javulás következett be.

A médiában, főleg a nyári hónapokban kitüntetett téma az elégséges folyadék fogyasztására való figyelmeztetés. Ezek az ajánlások legtöbbször arra biztatnak, hogy a szomjúság okán elfogyasztott folyadéknál is többet kell inni. Gyakran van helyes utalás arra, hogy a koffein- és cukortartalmú italok és az alkohol nem ajánlott folyadékpótlásra. De sohasem térnek ki arra a tényre, hogy a gyümölcsök, zöldségek 85-95 százaléka víz, és ha például rizst vagy tésztát főzünk, az kétszer annyi vizet vesz fel, mint a saját súlya, így az egyéni étkezési szokások befolyásolják a szükséges, pohárból fogyasztott víz mennyiségét. Nem olvastam vagy hallottam azt a figyelmeztetést sem, hogy sok olyan krónikus betegség van, amelyben egyedileg kell megítélni, mennyi folyadék fogyasztása biztonságos.

Igen elterjedt az a hit, hogy ha a laboratóriumi leletekben a vesefunkciók beszűkülése észlelhető (szérumkarbamid, kreatinin, eGFR vagy eGFR-EPI érték), akkor függetlenül az ehhez az állapothoz vezető októl, feltétlenül még az általában javasoltaknál is több folyadékot kell fogyasztani, hogy a „veséket mossuk, a méreganyag kiválasztást fokozzuk”. Valóban ez lenne a leghelyesebb javaslat?

A só- és vízháztartás szabályozása

Az emberi szervezet és benne az összes szervrendszer funkciójának és egészségének fenntartásához többek között a só- és vízháztartás egyensúlyára is szükség van. A felnőtt ember testének összvíztartalma férfiakban 60, míg nőkben kb. 50 százalék. A sejteken belül (intracellulárisan) az összvíztartalom 1/3-a található, a 2/3-nyi extracelluláris folyadéktér az érpályában lévő és a sejtek közötti térben elhelyezkedő folyadékból tevődik össze 1:4 arányban. Az extracelluláris folyadékmennyiség alapvetően a szervezet nátriumtartalmától függ.

Két fontos szabályozórendszer van, amely a só- és vízháztartás állandóságát őrzi. A nátriumegyensúlyt a volumenszabályozás, a folyadékegyensúlyt az úgynevezett ozmoreguláció (a nátrium-klorid és víz arányának szabályozása) biztosítja. (Az ozmolalitás egy vízkilogrammra vonatkoztatott oldott anyagmennyiség. Az extracelluláris tér ozmolalitását döntően a nátriumion határozza meg).

Az emberi szervezet folyadékegyensúlyát elsősorban a „pohárból” elfogyasztott folyadék és a vizelet mennyiségének arányával jellemezzük. Nem számolunk az ételek víztartalmával és a belső biokémiai folyamatok során keletkező vízmennyiséggel, de ez nem vezet nagy tévedésre, mert a széklettel, a légzéssel és a bőrön át való párolgással leadott folyadékkal ez általában arányos. A folyadékegyensúly mindaddig jól őrizhető, amíg a folyadékbevitel nem akadályozott (ezért vannak veszélyeztetett helyzetben a csecsemők és az idősek, főleg a fekvő betegek), a só- és vízháztartást szabályozó érzékelő rendszerek működése és az erre reagáló hormontermelés megfelelő, és a hormonok egészséges veséken tudják a hatásukat kifejteni.

A veséken áthaladó vérből napi 180 liter „szűrlet” képződik. Hogy ebből a 180 literből napi 1,5-2 liter vizelet lesz, ezt a csodát az összességében 60 km hosszú vesecsatornákban zajló só- és vízforgalom szabályozása biztosítja. Az egészséges vese attól függően, hogy mennyi oldott anyag és mennyi víz kiválasztása a feladata, a vizelet ozmolalitását („töménységét”) tág határok között képes változtatni.

Ha a szervezetben vízhiány lép fel, a szomjúság érzése folyadékfogyasztásra késztet bennünket, és az agyban keletkező antidiuretikus (vizeletképződést gátló) hormon hatására a vesecsatornácskákban kevesebb vízmolekula választódik ki. A volumenreguláció egy másik szabályozórendszeren át befolyásolja a vesecsatornákban a nátrium visszaszívásának mértékét.

Számos olyan betegség van, amelyben a vizelet mennyisége megkevesbedik, bár a vesék alapvetően egészségesek. Például, ha a vese vérellátása nem biztosított (szívbetegségben vagy más okból bekövetkező kórosan alacsony vérnyomás esetén, illetve a vesékhez vezető érszakasz szűkülete miatt), a vérből való szűrlet mennyisége csökken, és ez a napi vizelet mennyiségének csökkenését vonja maga után.

Az antidiuretikus hormon termelését számos tényező befolyásolhatja. Agysérülések, daganatok agyi áttéte miatt a hormontermelés csökkenhet, akár meg is szűnhet. Antidiuretikus hormon hiányában a vese nem képes koncentrálni, a napi vizelet a 10-20 litert is meghaladhatja. (Ezt az állapotot centrális diabétesz inszipidusznak nevezik.) Ha nincs mód a kiürült víz pótlására, rövid időn belül a beteg súlyos vízhiányos állapotba kerül. Ma már lehetséges a hormon pótlása injekció, orrcsepp vagy tabletta formájában, így a normális vízforgalom helyreállhat.

Számos gyógyszer (epilepszia-szerek, pszichiátriai gyógyszerek, reumára szedett gyógyszerek egy része) az antidiuretikus hormon elválasztásának mértékét vagy annak a vesecsatornán való hatását fokozza, és a vízmolekula kiválasztását akadályozza, több víz marad a szervezetben, mint ami az egészséges egyensúlyhoz szükséges, a nátrium-víz arány kóros lesz, „vízmérgezés” alakul ki. Ezekben az esetekben, a kiváltó ok megszűnésével a fokozott hormonhatás is megszűnik. Ha azonban erre rövid időn belül nincs mód, úgy az első teendő a vízbevitel csökkentése.

Hypertonia és a kardiovaszkuláris rendszer

A Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság szakmai támogatásával betegtájékoztató folyóiratot indított útjára a Tudomány Kiadó a magas vérnyomással élők ismereteinek bővítésére. A lap hasznos tudnivalókat tartalmaz a betegségről, kezelésének módjáról, szövődményeiről és elkerülésük lehetőségeiről. A tájékozottság, a betegséggel kapcsolatos tudnivalók elsajátítása vitathatatlan szerepet játszik a kezelés sikerében, a jó vérnyomásértékek elérésében, az életminőség javításában, a szövődmények elkerülésében, késleltetésében. A kiadvány szakmai felügyelet mellett készül, ellenőrzött írásokat tartalmaz. A Hypertonia kiadvány megrendelése

(Hypertonia)