Miért nem tud sok nő elegendő anyatejet termelni? – Új kutatások a biológiai okokról

Az anyatejes táplálás számos előnnyel jár a csecsemő és az anya számára egyaránt, mégis sok nő tapasztalja, hogy a szoptatás nehézségekbe ütközik. A leggyakoribb aggodalmak közé tartozik az elégtelen tejtermelés érzése vagy tényleges fennállása.

Sokáig az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy a valódi alacsony tejtermelés ritka jelenség, azonban az elmúlt évek kutatásai arra utalnak, hogy a probléma gyakoribb lehet, mint azt korábban gondolták.

Milyen gyakori az alacsony tejtermelés?

A fejlett országokban a nők többsége megkezdi a szoptatást (ezt támogatja sok magyarországi kórházban a „bababarát kórház” megjelölés is), ugyanakkor jelentős részük néhány héten vagy hónapon belül abbahagyja. Ennek egyik legfontosabb oka az a félelem, hogy nem termelődik elegendő anyatej a csecsemő számára.

Korábbi becslések szerint az anyák legfeljebb 5 százalékát érintette valódi tejhiány. Az Amerikában és Ausztráliában végzett újabb vizsgálatok azonban azt sugallják, hogy az alacsony tejtermelés valódi előfordulása akár 10–20 százalék is lehet, azaz akár az anyák ötödét érintheti.

A szakemberek szerint fontos különbséget tenni az anyák szubjektív tejhiányérzete és a valóban elégtelen tejtermelés között. Az utóbbi egyik legfontosabb jele a csecsemő elégtelen súlygyarapodása.

Nem mindig a szoptatási technika a probléma

Az elégtelen tejtermelés kapcsán az anyák leggyakrabban azt a tanácsot kapják, hogy gyakrabban tegyék mellre a csecsemőt vagy használjanak mellszívót, esetleg fogyasszanak tejtermelést serkentő teát, vitamint stb. Ezek az intézkedések sok esetben valóban segíthetnek, hiszen a tejtermelés alapvetően kereslet-kínálat elven működik: minél gyakrabban ürül a mell, annál több tej termelődik.

Azonban nem mindenkinél vezetnek eredményre ezek a módszerek. Egyes anyák megfelelő szoptatási technika, gyakori mellre helyezés és rendszeres fejés mellett sem képesek elegendő tejet termelni.

A kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy bizonyos esetekben olyan biológiai tényezők állnak a háttérben, amelyek nem az anya motivációjával, kitartásával vagy erőfeszítéseivel függnek össze. A magyarázat nem abban rejlik, hogy hogyan szoptatnak, hanem az emlőmirigyben található egyedi sejtek összetételében és működésében – biológiájuk egy olyan aspektusában, amely felett nincs kontrolljuk.

Ez a felfedezés már rövid távon is segíthet a kevés tejtermelés megbélyegzésének csökkentésében.

A tejtermelés kulcsszereplői: mik azok a laktociták?

Az anyatej termelését nem maga az emlőszövet egésze végzi, hanem az emlőmirigy speciális sejtjei, az úgynevezett laktociták.

A terhesség alatt ezek a sejtek gyors szaporodásnak indulnak, hogy felkészítsék az emlőt a szoptatásra. A szülést követő néhány napon belül (kb. 3 napon belül) a laktociták megkezdik az anyatej kiválasztását.

A kutatók ma már úgy tekintenek a laktocitákra, mint a tejtermelés „gyársejtjeire”. Ezek a sejtek veszik fel a vérből a szükséges tápanyagokat, majd ezekből állítják elő az anyatej fő összetevőit, köztük a tejcukrot (laktózt), a zsírokat, a fehérjéket és számos egyéb bioaktív anyagot.

Ha a laktociták száma alacsony, vagy működésük zavart szenved, az anyatejtermelés is csökkenhet.

Nem minden nőnél alakul ki ugyanannyi tejtermelő sejt

A legújabb kutatások szerint egyes nőknél már a várandósság alatt problémák jelentkezhetnek a laktociták megfelelő fejlődésében, amikor az egyes laktociták ismételten osztódnak, hogy anyasejtjeikkel azonos leánysejtpárokat hozzanak létre. Néhány laktocita azonban eltérő módon viselkedik: ahelyett, hogy új sejteket hozna létre, saját DNS-ének több példányát halmozza fel önmagában, egy olyan trükk révén, amely lehetővé teszi számára, hogy több tejet termeljen.

Amennyiben a laktociták nem alakulnak ki megfelelő számban, vagy működésük károsodik, a tejtermelés csökkenhet.

A sejtek javító mechanizmusa sem mindig működik megfelelően

Mindkét laktocita sejtpopuláció esetében fennáll annak a veszélye, hogy véletlenszerű DNS-mutációk – genetikai hibák – halmozódnak fel bennük, amelyek a sejtek pusztulását vagy működésük leállását okozhatják. És bár létezik egy sejtjavító mechanizmus, amely növelheti a DNS-t felhalmozó, vagyis fokozott anyatejtermelő sejtek számát, ez nem mindig működik a tervek szerint.

Állatkísérletek alapján a kutatók azt találták, hogy egy WEE1 nevű enzim fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Ha ennek az enzimnek a szintje alacsony, kevesebb működőképes laktocita maradhat fenn, ami alacsonyabb tejtermeléshez vezethet.

Bár ezek az eredmények egyelőre elsősorban állatkísérletekből származnak, a kutatók szerint hasonló mechanizmusok emberben is szerepet játszhatnak.

Miért jelent áttörést ez a felismerés?

A szoptatási nehézségeket hosszú ideig elsősorban technikai problémákkal vagy a nem megfelelő mellre helyezéssel magyarázták. Az új kutatások azonban arra utalnak, hogy egyes esetekben a háttérben valójában sejtszintű biológiai eltérések állnak.

Ez azért jelentős előrelépés, mert segíthet csökkenteni azt a bűntudatot és önvádlást, amelyet sok anya él át, amikor nem tud elegendő tejet termelni a babájának.

A jelenlegi tudományos eredmények alapján egyre valószínűbb, hogy az alacsony tejtermelés bizonyos eseteiben nem a szoptatási technika vagy az anya erőfeszítéseinek hiánya, hanem a tejtermelő sejtek számának vagy működésének zavara áll a háttérben.

Miért nem működnek hatékonyan a laktociták?

Előrelépés történt ennek megértésében is. Az egyik lehetséges ok az emlőmirigyben fennálló létfontosságú tápanyagok hiánya. Ezek biztosítják az energiát a laktociták normális működéséhez, és alapanyagként szolgálnak az általuk kiválasztott anyatejhez. A kutatók úgy vélik, hogy hiányuk arra készteti a laktocitákat, hogy vagy keményebben dolgozzanak a hiány pótlása érdekében, vagy arra, hogy energiát veszítsenek. Mindkét eset oda vezethet, hogy kevesebb tejet termelnek.

Az ilyen hiányállapotok nem feltétlenül az anya étrendjének következményei; bizonyos génváltozatok és gyulladásos állapotok molekulái szintén szerepet játszhatnak ebben.

A méhlepény állapota is befolyásolhatja a tejtermelést

A tejtermelés szabályozásában számos hormon vesz részt, amelyek jelentős része a méhlepényben termelődik.

Egyes kutatások szerint a méhlepény működési zavara vagy károsodása összefügghet a későbbi alacsony tejtermeléssel. A szakemberek jelenleg azt vizsgálják, hogy bizonyos fertőzések vagy a méhlepényt érintő eltérések előre jelezhetik-e a szoptatási nehézségek kialakulását.

Ha ez igazolódik, a jövőben már a szülés körüli időszakban azonosíthatók lehetnek azok a nők, akiknél fokozott az alacsony tejtermelés kockázata.

A gyulladás szerepe

Az egyik legígéretesebb kutatási terület még a krónikus gyulladás vizsgálata.

A tartós gyulladásos állapotok – például az elhízás, a cukorbetegség vagy egyes autoimmun betegségek – megzavarhatják az emlőmirigy normális működését.

A kutatások szerint a gyulladás akadályozhatja a zsírsavak bejutását az emlőmirigyekbe, így azok nem tudnak megfelelő mértékben beépülni az anyatejbe. Emellett bizonyos gyulladásos molekulák a szénhidrátok előállítását is gátolhatják, amelyek szintén fontos alkotórészei az anyatejnek.

Vannak genetikai okok is?

A tudósok bizonyos genetikai eltéréseket is azonosítottak, amelyek kapcsolatban állhatnak az alacsony tejtermeléssel.

Például egyes génmutációk befolyásolhatják a cink anyatejbe történő kiválasztását. A cink nemcsak fontos tápanyag a csecsemő számára, hanem szerepet játszik az emlőmirigy fejlődésében is. Egyes vizsgálatok szerint az ilyen genetikai eltérések összefügghetnek a csökkent tejtermeléssel.

Más kutatások olyan géneket azonosítottak, amelyek a tej fehérjetartalmának szabályozásában vesznek részt. Elképzelhető, hogy ezek egyes változatai is befolyásolják a tejtermelést.

A szakemberek ugyanakkor úgy vélik, hogy a genetikai okok önmagukban valószínűleg ritkán magyarázzák a problémát, több körülmény együttesen szabályozhatja a tejtermelés csökkenését.

Kiknél fokozott a kockázat?

A jelenlegi kutatások alapján nagyobb lehet az alacsony tejtermelés kockázata az alábbi esetekben:

• elhízás,
• cukorbetegség,
• autoimmun betegségek,
• preeclampsia (terhességi magas vérnyomással és szervi érintettséggel járó állapot),
• bizonyos emlőfejlődési rendellenességek,
• elégtelen mirigyállomány jelenléte.

A vizsgálatok szerint az ilyen állapotokkal élő nők egy részénél akár az esetek felében is kialakulhat alacsony tejtermelés.

Miért fontos az emlőmirigy megfelelő fejlődése?

Egyes kutatások szerint az emlőmirigy fejlődése már serdülőkorban meghatározhatja a későbbi tejtermelő képességet.

Megfigyelték például, hogy egyes nőknél az átlagosnál nagyobb távolságra elhelyezkedő mellekhez kisebb mennyiségű mirigyállomány társulhat. Ilyenkor eleve kevesebb laktocita áll rendelkezésre a tejtermeléshez.

Felmerült az is, hogy a gyermek- vagy serdülőkori elhízás befolyásolhatja az emlőmirigy fejlődését, de ezen a területen egyelőre még kevés bizonyíték áll rendelkezésre.

Milyen új diagnosztikai lehetőségek várhatók?

A kutatók olyan vizsgálati módszereken dolgoznak, amelyek objektív módon képesek lehetnek kimutatni az alacsony tejtermelést.

Egy 2025-ben ismertetett fejlesztés során ausztrál kutatók olyan kézi mérőeszközt vizsgáltak, amely az anyatej nátriumszintjét képes meghatározni.

Normál esetben a tejelválasztás megindulásakor az emlőmirigy sejtjei közötti rések bezáródnak, így a nátrium nem jut át nagy mennyiségben az anyatejbe. Ha azonban a nátriumszint kórosan magas, az a tejtermelő sejtek működési zavarára utalhat.

A jövőben az ilyen vizsgálatok segíthetnek az alacsony tejtermelés korai felismerésében és a megfelelő támogatás kiválasztásában.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Érdemes szoptatási tanácsadóhoz, védőnőhöz és a gyermekorvoshoz (esetleg szülész-nőgyógyászhoz) fordulni, ha:

• a csecsemő súlygyarapodása elmarad a várttól,
• a baba kevés vizeletet ürít,
• tartósan éhesnek tűnik,
• az anya úgy érzi, hogy tejtermelése csökkent,
• a szoptatási nehézségek a megfelelő technika, és szaporító fejés ellenére is fennállnak.

Összefoglalás

Az alacsony anyatejtermelést hosszú ideig elsősorban a szoptatási technikával vagy a nem megfelelő stimulációval hozták összefüggésbe. Az új kutatások azonban azt mutatják, hogy sok esetben ennél sokkal összetett biológiai folyamatok állnak a háttérben, és nem az édesanya a hibás!

A tejtermelő laktociták fejlődési és működési zavarai, a méhlepény eltérései, a krónikus gyulladásos állapotok, valamint egyes genetikai tényezők mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy anya a megfelelő erőfeszítések ellenére sem tud elegendő anyatejet termelni.

A kutatók reményei szerint a következő években olyan diagnosztikai módszerek és célzott kezelések jelenhetnek meg, amelyek pontosabb magyarázatot és hatékonyabb segítséget nyújthatnak az érintett családok számára.

Tovább

• Hazatérés az újszülöttel - Az első napok otthon
• Szoptatás: honnan tudhatja, hogy elég teje van?
• Tejtermelést fokozó módszerek
• Az anyatej termelését elősegítő ételek
• A tápszer a legjobb alternatíva, ha nincs vagy túl kevés az anyatej

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Why many women cannot make enough breast milk (The Economist)