• Gyermekágyi pszichózis esetén sürgősen kezelni kell a kismamát

        Szerző: WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró

        A gyermekáldás az élet legnagyobb csodája. Szülés után, amikor otthonában erősödik a kismama, de el kell látnia a csecsemőjét, éjjel többnyire háromóránként felébred a baba szoptatásához, ha szükséges, pelenkát cserél, ha sír a kicsi, ringatja, vagy ha a szelek bántják a babát, simogatja a pocakját.

        Az anyuka nem tudja kipihenni magát, napközben kimerült és fáradt, mégis helyt kell állnia, sok minden másra figyelmet fordítani a családban. Vannak kismamák, akik ezt nagyon nehezen viselik ezeket a terheket, s maga a gyermekágyi időszak sérülékenyebbé teszi a lelküket, és az idegrendszerüket. Pontos adatok nincsenek még arra, hogy melyik életkorban jelentkezik gyakrabban, de az valószínűnek tűnik, hogy az első baba érkezése után több kismamát érint a gyermekágyi pszichózis.

        A gyermekágyi pszichózis valódi okát a szakemberek szerte a világon kutatják, de a pontos kiváltó okát még nem találták meg. Azt már megállapították, hogy sokak esetében genetikai tényezőkkel is magyarázható ennek az állapotnak a kialakulása. Számos vizsgált kismama életében egyértelmű volt, hogy az édesanyja is szenvedett hasonló probléma miatt, sőt még a nagymamája is. Csakhogy 40-50 évvel ezelőtt vagy korábban még kevésbé volt jellemző e nagy fontosságú pszichiátriai betegség, változás diagnosztizálása és gyógyítsa. Ugyancsak növelheti a kockázatot, ha az anyának a szülés előtti években bármilyen pszichiátriai betegsége volt. Az arra fogékony nők esetében 950-1000 szülésből egy esetben szinte bizonyosan kialakul a gyermekágyi pszichózis. Főként a szülés utáni állapothoz kapcsolódó kórképről van szó, amit egyebek mellett olykor a hormonális változások idézhetnek elő. Évente 80-90 kismama válik érintetté hazánkban. A gyermekágyi pszichózis kezelésének hazai protokollját 2017-ben határozták meg, akkor adták közre azt a szakmai irányelvet, amely a tüneteket, illetve a gyógykezelés szükséges részleteit foglalja össze. A minőségi és hatékony ellátáshoz, gyógyító munkához számos szakemberből álló, jól felkészült csapatra van szükség a kijelölt kórházak pszichiátriai osztályán, majd a rehabilitációs utókezelés során. Lényeges, hogy a gyermekágyi pszichózist semmiképpen ne tévesszék össze, ne azonosítsák a gyermekágyi depresszióval. A szakorvosoknak hatalmas a szerepük a pontos diagnózis felállításában, mert a gyermekágyas asszonyok, nők gyakorta nem képesek pontos magyarázatot adni zavart érzelmi állapotukra. Külön figyelemért kiált az, amikor a kismama bűntudatot érez azért, mert nem érzi magát lelkiismeretes, szerető anyának, idegennek tartja csecsemőjét, amire maga sem számított, ezért szégyenérzetében eltitkolja valódi érzéseit. A legelső és legmeghatározóbb intő jel a családtagok számára, ha a gyermekágyas anya akkor sem tud aludni, ha ezt megtehetné, mert az újszülött épp alszik, vagyis a mama is nyugodtan pihenhetne, de nem tud, nem mer elaludni. Fél, hogy a babájával valami rossz történik, máskor attól, hogy elviszik tőle. Ez az ébrenléti állapot 2-3 napig is eltarthat, ami komoly kimerüléshez vezet.

        - A szülést követően mutatkozó pszichózis lehet önálló tünetcsoport, vagy egyéb pszichiátriai betegség része is, melyek közül a legkritikusabb a szkizofrénia, amivel könnyen összetéveszthetőek a gyermekágyi pszichózis tünetei – tudtuk meg dr. Magyar Tünde pszichiátertől. – A gyermekágyi pszichózis a bipoláris zavar mentén jelentkező pszichotikus állapot formájában is előtörhet. Többnyire a baba születését követő napokban vagy az első három hét során jelentkezik leggyakrabban. A családtagok számára az a legriasztóbb, hogy szinte előjel nélkül mutatkozik meg. Ezt nem szabad összetéveszteni a szülés utáni depresszióval, hiszen annál a kórképnél nem jellemző például az érzékcsalódás. A gyermekágyi pszichózis viszont mind a kismama, mind a baba érdekében gyors pszichiátriai vizsgálatot, kezelést igényel – sorolta a pszichiáter, s hozzátette: – Az elmondottak mellett nagy szerepet játszhat az is, ha nem megfelelő, illetve nem elégséges a kismama szociális helyzete ahhoz, hogy alkalmas környezetet, kiegyensúlyozott életmódot, körülményeket teremtsen csecsemője egészséges fejlődéséhez és önmaga számára. Tetézi a kiszolgáltatottság, a szorongás, a kilátástalanság érzését, ha egyetlen családtag sincs, aki az anya mellett lenne, segítené, támogatná őt, és a baba ellátásában is részt venne.

        Ez a cikk is érdekelheti Önt! Nem vagy egyedül - A teljes élet lehetősége szkizofréniában

        Hirdetés

        - Utóbbi állapot vélhetően azokra a kismamákra vonatkozik, akik mellett társ sincs, és magukra maradtak az áldott állapot idején s azt követően is?

        - Igen, gyakrabban jellemző a magukra maradt, rosszabb életkörülmények között élő anyákra, de volt már olyan betegem is, aki tudatosan vállalta, hogy egyedül várja és neveli fel szerelemgyermekét. Sok esetben az anyagiakkal sem volt gond, mert a háttérben maradt vérszerinti apa előteremtette mindazt, ami a baba fogadásához szükséges volt, sőt rendszeres összeggel támogatta titkos „családját”. Csakhogy a kismama nem volt felkészülve arra, mi vár rá a magányos hétköznapokban, az ünnepeken kettesben maradni a síró, állandó elfoglaltságot, gondozást igénylő babával. Ha genetikailag is örökölte a kismama a gyermekágyi pszichózisra való hajlamot, még nagyobb az esélye, hogy mielőbbi kezelésre szorul a nagyobb bajt megelőzve.

        - Ha normál körülmények között, rendezett családban él a kismama, milyen jelekre, tünetekre kell figyelniük a családtagoknak, hogy időben felismerjék a szülés utáni gyermekágyi pszichózist?

        - Napok, hetek, olykor hónapok is eltelhetnek, mire a kórság „megmutatja az arcát”. Az első komolyabb jelzés, ha a kismama viselkedése, reakciói, a környezetéhez való viszonyulása megváltozik, amit súlyos alvászavar kísér, gyakori és indokolatlan sírás, rettegés, fokozott ingerlékenység, hallucináció, téveszme, egészen a teljes kimerülésig. Ha egymásra figyelő, szerető családról van szó, időben felfedezhető a baj. Jellemző lehet még, hogy az anyuka zárkózottá válik, olyan benyomást kelt, mintha hátat fordítana a környezetének, s közönyös lenne szerettei és a baba iránt. Többségükkel a kommunikáció is nehézzé válik, mert egy irreális világot képzelnek maguk köré, amiben ők a meg nem értett áldozatok, akik nem tudnak a mázsás terhekkel megbirkózni. Úgy érzik, mintha elveszítették volna a realitásérzéküket, mintha összeesküdött volna ellenük a világ.

        - Miben hasonlít a gyermekágyi pszichózis a szkizofréniára?

        - Súlyosabb esetekben merül fel a gyanú a pszichiáterben ezzel összefüggésben, de ismét hangsúlyozom, a két kórkép nem keverhető össze. Előfordul, hogy a kismama hangokat hallhat, látomásai lehetnek, nem létező helyzeteket valósnak képzel. Név nélkül persze, de meg kell említenem azt is, volt néhány olyan kritikus esetem, amikor a kismama azt állította, fantáziálta, hogy az újszülött nem az ő gyermeke, és valaki rá akarja erőltetni, hogy szoptassa, gondozza és a gyermekének tekintse. Ezek súlyos tünetek, kórházi kezelést igényelnek, mely során pszichiáter gondozza az édesanyát a kijelölt intézmény pszichiátriai osztályán. Ilyen esetben a gyermekorvossal és a védőnővel is meg kell beszélni a kialakult helyzetet. (A védőnő egyébként a legelső találkozás során, jó lenne, ha mindig megkérdezné a kismamától: voltak-e korábban gyakori érzelmi, hangulati ingadozásai, depresszióra való hajlama, járt-e pszichológusnál vagy pszichiáternél. Ugyancsak tájékoztatni kell az anya szülész-nőgyógyászát is, mert az ő szakmai tanácsaira is szükség lesz a hazatérés után is. Természetesen a kórházi kezelés idején rendszeresen kérjük a kollégák – nőgyógyászok, szülészek, csecsemőgondozók, gyermekorvosok, pszichiáterek, pszichológusok, szakápolók, szociális munkások – segítségét a kismama „jobb” mentális állapotának eléréséhez, és a baba gondozásának a részvételében.  

        Bizonyára súlyos gyermekágyi pszichózisnak kell mutatkoznia ahhoz, hogy a kismamát pszichiátrián ápolják, kórházi kezelésben részesítsék.

        - Valóban komoly okokkal magyarázható, ha az anyát egészségügyi intézményben gyógyítjuk, kezeljük. A legszélsőségesebb esetben ezt épp a kismama és a baba érdekében kell megtenni, mert előfordul, hogy a pszichózis során a beteg nő önmaga ellen fordul. Máskor kárt tesz a gyermekben, szándéka szerint kioltaná az életét, majd magával is végezni akar. Ezt megelőzendő a szakszerű ellátás.

        - Azt mondta, hogy a baba érdekében csecsemőgondozót, gyermekorvost is bevonnak a kezelésbe. Miként kerülhet egyáltalán kapcsolatba az újszülött vagy a csecsemő a gyermekágyi pszichózisban lévő, kezelés alatt álló édesanyjával, akit vélhetően gyógyszeresen is kezelnek?

        - Ez a betegség a szülést követő második naptól a harmadik hónapig alakulhat ki. Ha igazolódik a diagnózis, azonnali kórházi kezelésre van szükség. Hiába hasonlatosak a tünetek, mindenképpen ki kell zárni, hogy nem szkizofréniáról, bipoláris zavarról vagy más pszichiátriai rendellenességről van szó. Jó esetben nagyon fontos, hogy a kezelésre a mama, a baba és az apa egységében kerüljön sor.

        A pszichiátriai kezelés alatt a kismamának, épp a pszichózis miatt önmaga és gyermeke érdekében antipszichotikumokat, hangulatjavító, szorongáscsökkentő gyógyszereket kell szednie szakorvosi felügyelet mellett, pszichiátriai osztályon. Attól a pillanattól, amikor a szakorvos stabilabbnak látja a kismama állapotát, fenn kell tartani az édesanya és a kisbaba közötti kapcsolatot. Tudatosítani kell benne, hogy a csecsemő az ő gyermeke, körültekintően erősíteni kell, de nem erőltetni a kötődését, anyai ösztönét, felelősségérzetét a gyermekéhez. Fontos az egymásra hangolódás, az illatok, a hangok, az érintések, a testközelség mind gyakoribb fenntartása. Ezt kezdetben csakis orvosi felügyelet mellett lehet megtenni. Ezekben a helyzetekben a legideálisabb, ha az apa is jelen van, majd az állapot javulásával a legközelebbi családtagok. Erre fokozatosan készítik fel a kismamát, s figyelik a reakcióit. A baba szakszerű etetésére, esetleges gondozására gyermekorvosok, csecsemőápolók ügyelnek, majd az optimális javulást, gyógyulást követően az otthonában sem hagyják magára sem a kismamát, sem a babát, s persze a család többi tagját sem.

        - Vagyis a javulás, talpra állás esetén a pszichiátriáról máris hazaengedik az édesanyát, vagy további regeneráló kezelésekre, másik kórházi osztályra kerül?

        - Természetesen a pszichiátriai osztályon történt hatékony kezelés után rehabilitációban lesz része a kismamának egy másik osztályon. Ott gyakrabban látogatja a pszichológus, mint a pszichiátrián, de mindent addig a határig teszünk, amíg a mama gyógyulását szolgálja, s nem zaklatja fel. A szoptatásra is speciális módon kerülhet sor, mivel addig, amíg a pszichiátriai gyógyszereket szednie kell, azokat este veszi be, és csakis másnap délután kerülhet sor a szoptatásra.

        - Nem jelent ez veszélyt a babára, hiszen komoly hatású, a babára nézve esetleg egészségkárosító készítményekről beszélünk?

        - Ha a gyógyszerezés elhúzódik vagy az anya állapota lassabban javul, mindenképpen változtathat az orvosi team a szoptatással történő tápláláson. A baba egészsége nagyon fontos, így a jó minőségű tápszer hatékonyabb, mint az az anyatej, amelyikből nem tud kiürülni a pirula hatóanyaga.

        - Jónak mondható-e a gyermekágyi pszichózisból való felépülés esélye hazánkban?

        - Ha optimistán és a tapasztalataimra építve válaszolok, azt mondom: 6-12 hónapon belül tejesen helyrejönnek a kismamák a támogató, szakszerű orvosi és családi háttér mellett. A közös kórházi felvétel előnye, hogy az anyák 77 százaléka képessé vált gyermeke ellátására, ellentétben azzal a 23 százalékkal, akiket gyermekük nélkül vettek fel a pszichiátriai, kórházi osztályra. Ha a szülést követő pszichózis egy másik pszichiátriai betegség elsődleges tüneteként mutatkozott meg, akkor a pszichotikus tünetek, az ezzel járó viselkedések, cselekedetek visszatérhetnek. Azt szoktam javasolni, amikor a második babájukat várják a párok, s előtte már kezeltem az anyukát, hogy az elsődleges tüneteket nagyon komolyan kell venni. Ez pedig nem más, mint az alvásra való képtelenség 2-3 napig. Ez az első és legkomolyabb intő jel. Ezt követik a kóros téveszmék, hallucinációk, a szülés megtörténtének tagadása. A család ébersége életet menthet! Amennyiben ezek a tünetek megjelennek, azonnal szakember segítségét kell kérni. Furcsa azt mondani, hogy emiatt ne idegeskedjen, ne szorongjon a leendő kismama vagy a már áldott állapotban lévő nő. Ha nincsenek tünetek, az egészséges személyiséggel rendelkező ember nem kelt pánikot magában. Az esetek bizonyos részében viszont kiszámíthatatlanul, váratlanul jelentkezik a pszichózis, így sajnos a rizikónak szinte minden nő ki van téve.

        A csecsemőgyilkosság megakadályozható lenne

        Akinek nem lehet gyermeke, mindent megadna azért, hogy kisdedét ringathassa egyszer. Velük ellentétben, legalább 25-30 anya dönt a csecsemőgyilkosság mellett évente Magyarországon, amit legtöbben megváltozott tudatállapotban követnek el. Egyes kutatások szerint ugyanennyi anya borzalmas tettére soha nem derül fény sem a külvilág, de még a család számára sem. Utóbbiakat felelőssé lehet tenni, mivel legalább egy családtagban, munkatársban, esetleg egészségügyi dolgozóban bizonyosan felébred a gyanú, hogy a furcsán viselkedő nő, akinek ráadásul a külseje is változást mutat, valamit szorongva titkol. Még sem kérdez senki semmit tőle, mivel nem akar belefolyni a vélt feltételezésbe, hogy a nő eltitkolt terhességét cipeli.

        Dr. Cseres Judit pszichológus-kutató, a Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Kutatóintézetének munkatársa 1981 és 2000 között 280 olyan nő sorsát követte nyomon egészen a büntetés-végrehajtási intézetben eltöltött büntetést letöltő esztendőkig, akik titokban meggyilkolták gyermeküket. Dr. Cseres Judit „Eltékozolt újszülöttek” című könyvében részletesen beszámol azoknak a nőknek a tettéről, indítékairól, akik titokban kioltották nem kívánt csecsemőjük életét. A nők 46 százaléka hajadon volt, míg mások házasságban éltek, többségük nyolc általános végzettséggel rendelkezett, akik kisbabájukat gyakorta a ház félreeső zugában szülték meg, míg férjük tévézett, kártyázott, sörözött, vagy otthon sem volt. Az újszülöttek 56 százalékának a halált az anya passzivitása okozta, a babák magukra hagyottsága, a szakszerű ellátás hiánya, a kihűlés vagy a fulladás. Ezek a nők gyakran másik megyében keresték fel az őket ellátó nőgyógyászokat, míg másokhoz mentőt kellett hívni, majd rendőrségi vizsgálat indult a bűnös anyák ellen. Sokuk viszont „megúszta” rémséges tettét, aminek lelki terheit egy életen át cipelte és cipeli vélhetően a mai napig. A szakember feltárta azt is, hogy a védőnők és az orvosok legalább 24 százaléka valamiképpen sejthette a később gyilkossá váló, visszafordíthatatlan pszichózist megélő nők másállapotát, de a tettet megakadályozni nem tudták. Kiderült a kutatásból az is, hogy 49 nő egyéjszakás kaland során esett teherbe, s annak következményétől, szégyenétől bármi áron szabadulni akart, ezért ölt. Mások erőszak áldozatai lettek, s félelmükben szabadultak meg védtelen csecsemőjüktől. A pszichológus egyértelművé tette, hogy a teljesen beszűkült tudati, lelki és idegrendszeri állapotban a vizsgált nők nem gondolnak arra, hogy a nem kívánt csöppnyi életet elhelyezzék valamely kórház szülészeti-nőgyógyászati kapubejárójának babamentő inkubátorába anélkül, hogy a saját személyüket fel kellene fedniük. Pedig ha elhelyeznék egy kórház babamentő inkubátorába, akkor a baba így nem maradna ellátatlanul, sőt, szerető szülők nélkül sem, és a vér szerinti anyának is van ideje eltűnni az ismeretlenség homályában.

        Forrás: WEBBeteg
        Balogh Mária, újságíró
        Szakértő: Dr. Magyar Tünde, pszichiáter

        Módosítva: 2020.05.11 13:03, Megjelenés: 2020.05.11 13:03
      • Cikkajánló

        Helyes orrfújás

        Helyes orrfújás

        Dr. Árki Ildikó

        A kicsik még nem tudják kifújni az orrukat. Tanítsuk meg nekik, hogyan kell!

        Hemokromatózis

        Hemokromatózis

        Dr. Tomonkó Magdolna

        Milyen típusai vannak ennek a betegségnek, és mik lehetnek ezek tünetei?

        A COVID-19 veszélyesebb a terhes nőkre és magzataikra, mint eddig gondolták?

        A járvány kitörését követő első hónapokban úgy vélték, hogy a COVID-19 nem jelent nagyobb veszélyt a terhes nőkre és magzataikra. Időközben összegyűltek adatok több mint 11 000 terhességről a világ több pontjáról, amelyek kissé megváltoztatták a korábbi vélekedést.

        A terhességi toxémia kimutatását segítő új jelzőanyagokat azonosítottak

        A terhességi toxémia diagnosztizálását és a betegségkockázat kimutatását segítő két új biomarkert azonosítottak a kutatók.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
      • Hirdetések
      • Partnereink hírei
        Hirdetések
        Mi vezethet alvászavarhoz?
        Az alvásra a szervezetnek az evésnél is nagyobb szüksége van.
        COVID-19 kisokos
        Amit tudnia kell és érdemes a járványról. A legfontosabb ismeretek egy helyen.
      • Orvos válaszol
      • Infografika és videó
      • Hirdetés
      • Szavazás

        Korábbi szavazások