Karácsonyi feszültségek, láthatatlan elvárások kezelése

A karácsonyhoz legtöbben meghittség, szeretet és közös élmények képét társítjuk. A gyakorlatban azonban sokan éppen az ellenkezőjét élik meg: sietést, kimerültséget, bűntudatot, és olyan családi feszültségeket, amelyek egész évben szunnyadtak.

Különösen gyakori jelenség, hogy a rokonok, hozzátartozók karácsonykor hirtelen igényt tartanak a jelenlétünkre, és elvárják, hogy ez az ünnep automatikusan a közös időtöltésről szóljon – miközben év közben alig tartották a kapcsolatot, vagy ők sem mutattak különösebb érdeklődést felénk. Ez sokakban okoz ambivalenciát: „zavar, hogy most szükségük van rám, de év közben nem számítok... Mégis rosszul érzem magam, ha nemet mondok.”

Miért pont karácsonykor törnek elő az elvárások?

1.Társadalmi elvárások

Az ünnephez olyan kollektív elképzelések kapcsolódhatnak, mint: „Ilyenkor a család mindenhol együtt van”, „Senki ne legyen egyedül”, „A szeretet napja minden sérelmet felülír”.

Ezek a forgatókönyvek mindenkit feszültségbe hoznak, aki nem egy harmonikus, jól működő családi rendszerben él. A belső narratíva ilyenkor így hangozhat: „Ha most nem megyek, rossz ember vagyok.” vagy: „Karácsonykor mindenkinek kötelessége együtt lenni.”

2. Az év vége érzelmi mérföldkő

Az ünnep időszakában megnő a veszteségérzet, a magány, a számvetés. Sok hozzátartozó karácsonykor érzi meg igazán a folyamatos távolodást, és ilyenkor „pánikszerűen” próbál közeledni. Egy kiegyensúlyozott kapcsolattartásban ilyesmik nem merülnek fel.

3. „Év közben nem figyeltem rád – de karácsonykor itt az idő”

Ez gyakran nem rosszindulatból adódik, inkább kapcsolati készséghiányból. A családtag azt gondolhatja: „Most legyen minden rendben, legalább az ünnepen.” Ilyenkor viszont a másik fél érezheti úgy, mintha egyfajta szolgáltatást kellene nyújtania: legyen jelen, oldja meg a hangulatot, legyen jó társaság. Ez érzelmileg borzasztóan megterhelő.

Miért válik a készülődés rohanássá – és mi köze ennek a családi dinamikákhoz?

A rohanás sokszor nemcsak időgazdálkodási probléma, hanem pszichológiai probléma. Adódhat túlkompenzálásból, ha azt hisszük, hogyha tökéletes lesz a karácsony, akkor a kapcsolataink is rendben lesznek. Adódhat megfelelési kényszerből, amikor nem akarunk vagy nem merünk csalódást okozni. És persze bűntudatból is az év közbeni távolság miatt. Újraaktiválódhatnak a régi gyerekszerepek: jó kislánynak, jó fiúnak kell lenni. A karácsony sajnos így nem pihenés lesz, hanem érzelmi vizsga, amire mindenki szorongva készül.

Mit lehet tenni, ha csak karácsonykor “leszünk fontosak” másoknak?

1. Ne az ünnep legyen az egyetlen mérce

Az egész éves kapcsolat minőségét nem a karácsonykor eltöltött 3 nap mutatja meg.

Ha év közben nincs valódi kötődés, azt egy ünnepi ebéd nem fogja pótolni. Ez a felismerés csökkenti a bűntudatot.

2. Állítsunk fel határokat, akkor is, ha eddig nem volt szokás

Ez lehet például ilyesmi:

„Idén délután tudunk menni, előtte kettesben/hármasban stb. töltünk időt.”

„A 24-e csendes nap, 25-én, 26-án látogatunk.”

„Most nem szeretnék hosszú programot, de örülök, ha egy órát beszélgetünk.”

A határok nem elutasítást jelentenek, hanem védelmet.

3. Fogalmazzuk meg magunknak: mi fér bele és mi nem?

A karácsonyi konfliktusok legalább fele abból fakad, hogy az emberek nem a valós igényeik alapján döntenek, hanem automatikusan, a vélt vagy valós elvárások szerint.

Érdemes átgondolni: Mennyire érezzük kimerültnek magunkat? Kire, mire vágyunk valójában? Mi az, ami tényleg ad, és mi az, ami inkább elviszi az energiát?

4. Ha valakiben a bűntudat aktiválódik – érdemes felismerni a gyökereit

Sokakban karácsonykor a gyerekkori szerepek térnek vissza: a jó gyerek, a béketeremtő, a közvetítő, a segítő. A bűntudat nem feltétlenül a jelen helyzetről szól, hanem a régről hozott kötődési vagy családi mintákról. Mi alapján cselekszünk a jelenben?

5. Kommunikáljunk őszintén, de röviden

Nem kell hosszan magyarázkodni. Pl.: „Nagyon fontos nekem a pihenés és a saját tempóm megtartása. Szeretnék veletek találkozni, de úgy, hogy az ne menjen a saját egyensúlyom rovására.”

6. Fogadjuk el: nem mindenki ugyanúgy szeret és kötődik

A karácsonykor felébredő „most legyünk együtt” vágy sokaknál inkább rituálé, mint valódi kötődés. Engedhetjük, ha valaki csak így tud kapcsolódni, de nem kell túlságosan alkalmazkodni hozzá. Ne mások elvárásai határozzák meg az ünnepünket.

Hogyan készülhetünk úgy, hogy a karácsony ne rohanás és érzelmi túlterhelés legyen?

• Kevesebb tökéletesség – több jelenlét: Nem a sok fogás vagy a tökéletes dekoráció számít. A kapcsolódás nem minőségvizsga.
• Tervezzük be a saját énidőnket is! A családi program ugyanolyan “naptári időpont”, mint bármelyik másik.
• Hagyjuk ki, ha lehet, ami teher. Lehet nemet mondani. Ettől még szerethetőek maradhatunk.
• Praktikus a közös szokások kialakítása a jövőre nézve: Ha zavaró, hogy csak karácsonykor keresik egyes rokonok, és van önben nyitottság, kezdeményezhet évközben kisebb kapcsolódásokat. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy telefonhívás, egy közös séta, egy ebéd sokat old a feszültségeken.

Záró gondolatok

A karácsony akkor válik valóban ünneppé, ha nem a kötelezettség, hanem a választás határozhatja meg.

Ismerjük fel saját határainkat: jogunkat a pihenéshez! És azt is, hogy az ünnepi időszak sem írja felül az egész éves kapcsolati valóságot.

Jó, ha az ünnep nem a bűntudatról szól, hanem a kapcsolódás lehetőségéről, de annyiban és úgy, ahogy az mindenkinek jó.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos