Térdprotézis-operáció: kórteremtől a műtőig, lábadozásig

Az emberek alig tulajdonítanak jelentőséget annak, amikor beteg ismerősüktől, családtagjuktól ezt a választ kapják: „Semmihez nem hasonlítható az a fájdalom és kiszolgáltatottság, amit a műtét után érzek. Igaz, előtte csöppnyi remény sem volt a kínok elhagyására.”

Nyilván, nem is mond sokat egy egészséges embernek, ha a térdprotézis beültetés rejtelmeibe szeretne elmélyülni a beteglátogatás során. Nem hibáztathatjuk, mert valóban elképzelhetetlen az a szenvedés, a megnyomorított élethelyzet, amit azelőtt élt át hosszú hónapokig, évekig, míg az életminőségét javító, a fájdalmat nagyban száműző operációjára sor került. A szenvedő bármit vállal, csak visszakapja a korábbi életminőségét, a munkáját, a mozgás, a járás szabadságát, s megszűnjön a porcfosztott térd rohamos állapotromlása, ahogy mondják: „a csonton járás pokla”.

A koronavírus-világjárvány miatt voltak, akiknek több mint két évet is várniuk kellett erre a beavatkozásra, ami csak a protokoll szerint nem sürgősségi műtét, egyébként azoknak, akik elszenvedik, mindennél sürgősebb lenne. Ezért is elkeserítő az a friss hír, hogy akiknek például idén áprilisról novemberre csúszott a térdprotézis operációjuk időpontja, nekik a COVID-19 világjárvány idején elmaradt, majd felhalmozódott beavatkozások miatt, újabb tíz-tizenkét hónapot kell várniuk a központi tájékoztatás szerint. Vagyis, akik idén novemberben remélték a megváltó térd totál endoprotézis (TEP) operációt, s erről már értesítést is kaptak, 2022. májusnál-júliusnál előbb, vélhetően nem történik meg az életminőséget jelentősen korrigáló műtétjük.

Így, sokan azt fontolgatják, hogy személyi kölcsönt vesznek fel valamelyik pénzintézettől, vagy tekintélyes családi összefogással, 2-2,5 millió forintért magánklinikán kérik a műtétet. Ezeken a helyeken ugyanis a kötelező góckutatás után, 3-4 héten belül sor kerülhet az operációra. A góckutatási vizsgálatok azonban szinte sehol nem tatoznak a tekintélyes végösszegbe.

Nem feltétlenül az életkor előrehaladtával alakul ki a térdízület porcállományának kopása, teljes porcfosztottsága, melyen konzervatív kezelésekkel már nem lehet korrigálni. Számos sportsérülés, komolyabb baleset elindítója lehet a térd betegségének, sorozatos operációt igénylő állapotának, és funkcióvesztésének, s a járásvesztésnek.

Ez is érdekelheti A térdsérülések fajtái és kezelésük

A következőkben saját tapasztalataimról számolok be:

A TEP beépítésének operációja, a személyes tapasztalat semmilyen elbeszéléshez, szakmai leíráshoz nem hasonlítható. Amikor bizonyossá vált, hogy 2021. februárban, a COVID-19-világjárvány miatt elmaradt térdprotézisműtétre sebészem új időpontot adott a járóbeteg-szakrendelésen idén júniusban, és kimondta azt a bűvös dátumot, hogy „2021. augusztus 3.”, legszívesebben magamhoz öleltem volna. Azt mégsem tehettem, noha fel sem fogtam a reményt adó hírt. Amúgy is sokan várakoztak az SZTK folyosóján a hasonló hírre. Örömöm határtalan volt. Ilyen közel még sosem voltam a térdprotézis-operációhoz, amitől ugyan rettegtem, de reményt kaptam arra, hogy több év után kimozduljak beszűkült, keservesen fájdalmas életminőségemből. S noha egyre inkább hallható volt már júniusban, júliusban is a koronavírus delta-variánsa terjedésének híre, ami az elmúlt évekhez hasonlóan megálljt parancsolhatott volna már az augusztusi műtéteknek is. Mégis gyermeki örömmel kapaszkodtam a megváltó időpontba.

Osztottam, szoroztam – minden tekintetben –, s apránként megvettem a klinikai listán szereplő kötelezően és alapból felírt kellékeket a kórházi léthez. E sorok írója jó tanácsként megjegyzi, legalább három kisebb palack, fél literes, szénsavmentes ásványvizet mindenki vigyen magával a kórházba a térdprotézis-operáció előtti készülődés során. Azt könnyen elhelyezheti, és megemelheti a műtétet követő bő 24 órában. Legyen a kisszekrényünk fiókjában elegendő zsebkendő, tisztasági törlőkendő, kézfertőtlenítő, a saját gyógyszereink, melyeket engedély nélkül tilos és veszélyes bevenni. Utóbbiak listájáról még az altatóorvosi vizsgálat, a góckutatás során pontosan tájékoztatni kell a belgyógyászt és az altatóorvost is, akárcsak a gyógyszerérzékenységünkről vagy -allergiánkról. A korábbi évekhez képest egyébként, most már szinte minden pirulánkat kiporciózzák a nővérek a műanyag dobozkába a kórházi készletből.

Azon az augusztusi, hétfői napon, 24 órával korábban kellett érkeznem, a DE – KK Ortopéd Klinikájára, amikor közeledett a térdprotézis-operációm ideje. Addig nem mehettem a kórterembe, amíg a PCR-tesztem eredménye el nem készült, noha a koronavírus elleni védőoltás mindkét dózisát megkaptam, s plasztikkártyámat is azonosították a számítógépes rendszerben.

A jószerencse kétágyas kórterembe vitt, egy jóságos, bölcs szépkorú szobatárs mellé, akit akkor már két hete megoperáltak, ő csípőprotézist kapott.

- Mondja már kedves, hogyan lehetséges, hogy ilyen fiatalon térdprotézis műtétre érkezett? – kérdezte a néni rövid csevejünk után.

- Hosszú történet – feleltem, hogy némi gondolkodási időt nyerjek. Egyrészt, mert saját megítélésem szerint nem tekintem magam oly nagyon fiatalnak, másrészt nem tudtam, miként foglaljam össze a sorscsapás lényegét. – Közel hat éve, amikor még tanítottam, egy iskolai buszbaleset vétlen áldozata lettem a buszsofőr súlyos szabálytalansága miatt – feleltem. – A rendetlenkedő diákokat védtem a váratlan fékezéskor, miközben a „hősiességem” oltárán bevágódtam két ülés közé. Két kereszt- és két oldalszalag a jobb térdemben teljesen, illetve részlegesen leszakadt, megsérült a gerincem. Immár négy operáción és számtalan rehabilitáción estem át, de az állapotom nem lett jobb.

- Édes Istenem! – ezt hallani is szörnyű. - Akkor a nagy sérüléseket a térde szenvedte, ugye? – kérdezte betegtársam.

- A legnagyobbat a jobb térdem, igen, s a legtöbb operációt is. Két éve négyes porcfosztottsággal élek, ami azt jelenti, nincs porcállomány a jobb térdemben, vagyis gyógymód sem létezik, csak a protézis beépítése.

Mindent elrendeztem az éjjeli szekrényemben úgy, ahogyan a nővérek javasolták, tekintettel arra, hogy az operációt követően 24 órás intenzívterápiás megfigyelés vár minden térdprotézis-beültetésen átesett betegre a speciálisan felszerelt kórteremben, ahová áttolják a kisszekrényét, amiben mindennek kéznél kell lennie.

A klinikára érkezés előtti két napban az otthoni teljes béltisztítás volt a „házi feladat”, ami indításnak emberpróbáló főpróba volt a műtéthez képest. Csakis patikában vásárolt, speciális sót szabad langyos vízben feloldani, s azt iszogatni, és „tisztulni” éjjel-nappal. A klinikán az első napon folytatódott e csöppet sem kellemes művelet, noha már okafogyott volt, de a szabály az szabály.

Másnap reggel a kórházi fertőtlenítő tisztálkodószerrel kellett zuhanyozni. Ezután már csak – jól ismert – kórházi, fehér, gombos hálóinget lehetett felvenni.

Az altatóorvos empatikus lénye nyugalmat adó jelenség volt, ami nem mellékes egy közel háromórás műtét előtt. A főorvosnő türelmes és meggyőző érvei után a gerincérzéstelenítést választottam. Megnyugtatott, hogy semmit nem fogok hallani a fúrásból, faragásból, kalapácsolásból, mert közben folyamatosan bódítanak a nyugtató „koktéllal” és más korszerű módszerrel.

Műtét előtt megtudtam, hogy a Johnson minőségű, korszerű protézis beépítése várt a jobb térdemre, mivel azon a napon – újabb „ajándék” a sok szenvedésért cserébe – egyetlen operáció volt: az enyém. A térdprotézis beültetése során a térd elhasználódott, károsodott ízületi felszínét, a már nem létező porcállományt helyettesítették ezzel a művi implantátummal.

Máskor, más esetben, amikor négy-öt embert operálnak az ortopéd sebészek, ahogyan a következő napoktól ez látható is volt, többnyire a legfiatalabb páciens kapja a hosszabb élettartamú protézist.

A műtőben reszkettem a félelemtől, de az aneszteziológus és a sebész orvos nyugalma és a segítőkész műtős személyzet mégis békét adott.

Az ébredés az intenzív terápiás megfigyelőben ért a nővérek szakszerű figyelme, odaadó helytállása mellett, akik a legkorszerűbb műszerekkel ellenőrizték a keringési értékeimet, a laborfunkciókat. A három infúziós tasakot pedig folyamatosan cserélték, melyek egyebek mellett erős fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, élettani sóoldatot tartalmaztak. Előre szóltak, ha tízes skálán eléri a négyes fokozatot a fájdalom, azonnal nyomjam meg a nővérhívó csengőt, mert akkor korrigálnak a fájdalomcsillapító összetételén.

Felesleges titkolni, pokolian nehéz, fájdalmas éjszakám és 24 órám volt, amit – ha csekélyebb mértékben, de – 8-9 hétig otthonunkban is érzünk.

Amikor visszakerülünk a kórterembe, továbbra is kapjuk a fájdalomcsillapító infúziót, amit a harmadik nap körül tabletták váltanak fel.

A gyógytornász a második naptól megtanítja a kezdő gyakorlatokat, illetve kollégája, a térdgépen az operált láb mozgatását. Járókeret segítségével, ha nem szédülünk, kezdetben néhány lépést muszáj megtenni, majd eljutni a mosdóig, ami a legnagyobb kihívás, mivel a kórtermekhez nem tartozik sem toalett, sem mosakodási lehetőség.

Víz 2,5-3 hétig semmiképpen nem érheti a sebet, így varratszedésnél, a 12. napon, amikor vissza kell térni a sebészhez, vízálló sebtapasz kerül az operált területre. A kompressziós harisnyát 4-6 hétig kell viselni, addig, amíg a véralvadásgátló készítményt naponta bevesszük vagy injekcióban beadjuk magunknak.

Ezt a sebész írja fel, amikor távozáskor megkapjuk a zárójelentést, mint ahogyan a gyógytornász igénylését 14 x 2 alkalmas időtartamban. Az igényt a családorvosnak kell továbbítani még a műtét előtt. Ez ingyenes, a társadalombiztosító által támogatott, mivel a speciális gyógytorna nélkülözhetetlen része a rehabilitációnak, amit otthonunkban is végezhetünk, ha nem kívánunk hasonló profilú kórházi intézménybe menni két hétre legalább. A gyógytornász, hetente kétszer-háromszor keresi meg a beteget az otthonában, s a betanított gyakorlatokat a köztes időben a lábadozónak önállóan is végeznie kell naponta háromszor.

A kezelőorvosunk, az ortopéd sebész határozza meg, hogy járókerettel vagy mankóval kell kezdeni a lépegetést, járástanulást, s azt is, hogy milyen mértékben terhelhető az operált láb. Ez egyénenként változik, mindenki az orvosa utasítását kövesse. Három hónap elteltével, jó esetben, már sima, egyenletes talajon járóképessé válik a térdprotézis-beültetésen átesett páciens.

A jegelés ugyancsak bevésődik a szókészletünkbe, mivel már a kórházban meghatározott időnként speciális jégtasakot kapnak az operált betegek, s azt maximum 20 percig lehet a gyógyulásra váró testrészen tartani, fásliba, gézbe, vagy vékony textilbe helyezve. Ez csökkenti a gyulladást, így fokozatosan a fájdalmat is, ami szintén hosszabb idő.

Mindent óvatosan, fokozatosan végezzünk, nem túllépve a fájdalomtűrési küszöbünket, a belső feszülés kissé kellemetlen érzését. Mozdulatainkra fordítsunk gondot – stabil járókerettel vagy mankóval, kinek mit engedélyezett az orvosa. A pihentetésre, a kiegyensúlyozott, vitamindús táplálkozásra, a bő folyadékfogyasztásra fordítsunk kellő figyelmet. A kiszolgáltatott beteget a család ne hagyja magára, s legalább az első két hónapban segítsék őt.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

• Hogyan készüljünk fel egy műtétre?
• Operációra várva - Hogyan segítsen gyermekének a félelme leküzdésében?
• Szülők a kórházi ágy szélén
• Gócok - Számos panasz mögött megbújhatnak
• Vizsgálatok, góckutatás a nem sürgősségi operációk előtt

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró