Diszmorfofóbia – Amikor a tükör torzít

A diszmorfofóbia - mai nevén testdiszmorfiás zavar (Body Dysmorphic Disorder, BDD) - olyan pszichiátriai betegség, amelyben az érintett személy kóros mértékben foglalkozik egy vélt vagy minimális testi hibával. Gyakran órákon át aggódik külseje miatt, miközben környezete sokszor semmilyen vagy csak alig észrevehető eltérést lát rajta.

A probléma nem egyszerű hiúság vagy önbizalomhiány: a testdiszmorfiás zavar jelentős szenvedést, társas izolációt, munkaképtelenséget, depressziót okozhat, és akár öngyilkossági veszélyt is hordozhat magában.

Mit jelent a diszmorfofóbia?

A „diszmorfofóbia” kifejezést először Enrico Morselli olasz pszichiáter használta 1886-ban. A jelenséget kezdetben a monoszimptómás hipochondriás pszichózisok közé sorolták. A szakirodalomban több elnevezés is megjelent, például „beauty hypochondria”, „Quasimodo-komplexus” vagy „Dorian Gray-szindróma”.

A DSM-III és DSM-IV diagnosztikai rendszerek még a szomatoform zavarok között tartották számon, azonban a jelenleg használt modern klasszifikációkban, azaz a DSM-5-ben már a „kényszeres és kapcsolódó zavarok”-hoz sorolják. Ez azért fontos, mert a betegség működésmódja sok szempontból hasonlít az obszesszív-kompulzív zavarhoz (OCD).

Milyen tünetei vannak?

A testdiszmorfiás zavar központi eleme a túlzott foglalkozás egy vagy több vélt testi hibával. A leggyakoribb testtájak, amelyekkel a testdiszmorfiás zavarban szenvedőnek problémája van: az arc, a bőr, az orr, a haj, a fogak, a testalkat, az izmok, a mell vagy nemi szervek.

Az érintett személy gyakran teljes bizonyossággal hiszi, hogy külseje „visszataszító”, „deformált” vagy „nevetséges”, még akkor is, ha objektíven ez nem igaz. A tünetekkel való foglalkozás pedig napi több órát is felemészthet.

Jellemző az érintettekre a:

• kényszeres tükörnézegetés vagy éppen a tükrök teljes kerülése,
• állandó összehasonlítás másokkal,
• túlzott sminkelés vagy test elfedése,
• bőrkaparás, nyomkodás, tépkedés (skin picking)
• nagy számú, az érintett területről készült, ismételt szelfik készítése,
• másoktól való folyamatos megnyugtatáskérés,
• társas helyzetek kerülése,
• plasztikai műtétek vagy komolyabb kozmetikai beavatkozások ismételt igénybevétele.

Mikortól számít betegségnek?

Sok ember elégedetlen bizonyos testi adottságaival, önmagában ez azonban nem kóros. Testdiszmorfiás zavarról akkor beszélünk, ha:

• a gondolatok túlzott mértékűek és nehezen kontrollálhatóak,
• jelentős szorongást okoznak,
• rontják az életminőséget,
• akadályozzák a munkát, a tanulást vagy a társas kapcsolatok fenntartását,
• kényszeres viselkedéses elemek társulnak hozzájuk.

A zavar gyakran serdülőkorban kezdődik, de sok esetben évekig rejtve marad, mert az érintettek szégyellik a problémájukat. Előfordul, hogy étkezési zavar is társul a betegséghez.

A közösségi média szerepe

A modern vizuális kultúra, a filterek, az influenszer-kultúra és a folyamatos online önbemutatás jelentősen fokozhatja a testképzavarok kialakulásának kockázatát. A kutatások szerint a közösségi média fokozhatja az irreális szépségideálokhoz való hasonlítgatást, a testtel való elégedetlenséget, a szorongást, és az önértékelési problémákat.

Egyesek a saját, filterezett fotókon megjelenő önmagukhoz szeretnének minél jobban hasonlítani. Ez a jelenség az úgynevezett „Snapchat-dysmorphia” (más néven selfie-dysmorphia). Az érintettek azért, hogy a valóságban is minél inkább úgy nézzenek ki, mint a közösségi oldalaikon (pl. Snapchat, Instagram) használt, erősen retusált és tökéletesített filteres szelfijeiken, gyakran plasztikai műtéteket vagy komolyabb kozmetikai beavatkozásokat is végeztetnek magukon. Nem számít önálló diagnózisnak, hanem a testdiszmorfiás zavarhoz kapcsolódik.

Izomdiszmorfia – főleg férfiaknál

A testdiszmorfiás zavar egyik speciális formája az izomdiszmorfia. Ilyenkor az érintett (gyakrabban férfiak) kórosan soványnak, kicsinek vagy gyengének látja magát akkor is, ha valójában izmos testalkatú. Ez az állapot gyakran társul túlzott edzéssel, szigorú diétákkal, táplálékkiegészítők túlhasználatával, anabolikus szteroidok használatával, és társas izolációval.

Kapcsolódó pszichiátriai problémák

A testdiszmorfiás zavar gyakran nem önmagában jelenik meg. Gyakori társbetegségek a depresszió, szociális szorongás, egyéb kényszerbetegség, evészavarok, szerhasználati problémák. Sokszor jelennek meg öngyilkossági gondolatok is.

Az öngyilkossági kockázat különösen magas lehet, ezért a zavar komoly pszichiátriai figyelmet igényel.

Hogyan diagnosztizálható?

A diagnózis pszichiátriai vagy klinikai szakpszichológiai vizsgálat alapján állítható fel. Fontos elkülöníteni más állapotoktól, például az evészavaroktól, pszichotikus zavaroktól, szociális fóbiától, normál testkép-elégedetlenségtől.

Sok beteg először nem pszichiáterhez, hanem bőrgyógyászhoz, kozmetikushoz vagy plasztikai sebészhez fordul. Bár a testdiszmorfiás zavarban szenvedők gyakran remélik, hogy egy esztétikai beavatkozás megszünteti szenvedésüket, a műtétek többsége nem hoz tartós javulást, és a plasztikai műtétek rendszerint nem oldják meg a problémát.

Gyakori, hogy az elégedetlenség megmarad, újabb „hibákat” fedeznek fel magukon, és ismételt műtétek iránti igény alakul ki. A felesleges beavatkozások elkerülése és a gyógyulás miatt fontos, hogy a háttérben álló pszichés problémát kezeljék.

Hogyan kezelhető?

A testdiszmorfiás zavar kezelhető, de gyakran hosszabb távú terápiát igényel.

Pszichoterápia

A leghatékonyabb pszichoterápiás módszernek a kognitív viselkedésterápia (CBT) számít. A terápia segíthet a torzult testkép felismerésében, a kényszeres viselkedések csökkentésében, az önértékelés javításában, és a társas elkerülés oldásában. Az expozíciós és válaszmegelőzéses technikák (ERP) különösen hatékonyak lehetnek.

Gyógyszeres kezelés

Közepes vagy súlyos esetekben antidepresszáns gyógyszerek, főként SSRI-ok alkalmazhatók. Ezek segíthetnek a kényszergondolatok, a szorongás, és az esetlegesen társuló depresszió csökkentésében. A gyógyszeres kezelés pszichiáter felügyeletét igényli.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Szakemberhez érdemes fordulni, ha valaki napi több órát tölt a külsejével kapcsolatos aggódással, vagy akár ehhez kapcsolódó, ismétlődő, akár kényszeres tevékenységgel (pl. bőrnyomkodás). Ha kerüli az embereket a megjelenése miatt, ismétlődő kozmetikai vagy plasztikai sebészeti beavatkozásokat keres, jelentős szorongást él meg, úgy érzi, hogy „elviselhetetlenül csúnya”, vagy mindezek miatt öngyilkossági gondolatai vannak.

A korai felismerés javíthatja a kezelés eredményességét és megelőzheti az állapot súlyosbodását.

Összegzés

A testdiszmorfiás zavar súlyos, de gyakran rejtve maradó pszichiátriai betegség. Az érintettek szenvedése valós, még akkor is, ha a környezet sokszor „nem lát semmi problémát”. A zavar megfelelő pszichoterápiával és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel jelentősen javítható.

A diszmorfofóbia nem hiúság, hanem olyan állapot, amely komoly pszichés terhet és életminőség-romlást okozhat, ezért fontos az empatikus megközelítés és a megfelelő pszichés szakmai segítség igénybevétele.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz, Oriold és Társai Kiadó
• A testdiszmorfiás zavar (Kertváros Pszichológiai Rendelő)