Új lehetőségek a perifériás idegrendszeri megbetegedések diagnózisában

A betegellátásban azonnal hasznosuló vizsgálatokat végez a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Nemzeti Agykutatási Program (NAP) B alprogramja keretében működő kétfős kutatócsoportja. Dr. Arányi Zsuzsanna egyetemi docens, a kutatócsoport vezetője és Dr. Csillik Anita egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató a perifériás idegrendszer megbetegedéseit ultrahanggal és elektrofiziológiai módszerekkel (elektromiográfiával) együttesen vizsgálja, külföldi munkatársakkal is együttműködve.

Az új, kombinált diagnosztikai eljárás jobb gyógyulási esélyt jelent a betegek számára, mivel jelentősen javítja a diagnosztikus érzékenységet, és megmutatja azt is, hogy mikor van szükség műtétre a bénulás, illetve a funkcióromlás kezelésére. A kutatók a NAP B program eredményeit több hazai és nemzetközi szaklapban közölték, így például a Muscle and Nerve, valamint a Clinical Neurophysiology című folyóiratokban is publikáltak.

Ez a cikk is érdekelheti Agyi eredetű bénulás - Melyek a leggyakoribb kiváltó okok?

Néhány szóban a vizsgálatokról

A kutatók a NAP B pályázaton elnyert összegből beszerzett ultrahangkészülékkel a nyakon, a törzsön és a végtagokon futó, ún. perifériás idegek speciális, nagy felbontású ultrahangvizsgálatát végzik, perifériás idegrendszeri megbetegedésekben érintett pácienseken a napi klinikai munka során. Az ultrahangvizsgálatokat elektrofiziológiai vizsgálattal egészítjük ki, mivel az idegeket kétféleképpen lehet vizsgálni: elektromos ingerléssel az idegek funkciója, ultrahanggal pedig az idegek képalkotó, morfológiai vizsgálata lehetséges – ismertette Dr. Arányi Zsuzsanna. Hangsúlyozta, hogy a perifériás idegek képalkotó vizsgálata eddig hiányterület volt a neurológiában, ezért nagy előrelépés az ultrahang használata, amelynek eredményeiből máris sokat tanultunk – tette hozzá. A munkacsoport kutatása jelenleg több különböző betegség mellett főként a csuklótáji (carpalis) alagút szindróma, a mellkaskimeneti szindróma (TOS), valamint a váll, illetve kar fájdalmával és egy vagy több felső végtagi ideg károsodásával járó gyulladásos betegség, a Parsonage-Turner-szindróma vizsgálatára irányulnak.

Az eddigi eredményekből jól látszik, hogy valamennyi vizsgált perifériás idegrendszeri betegségnek jellegzetes ultrahangjelei vannak – ismertette Dr. Arányi Zsuzsanna. A leggyakoribb perifériás idegrendszeri betegség a kéz éjszakai, fájdalmas zsibbadásával és ügyetlenségével járó csuklótáji alagút szindróma. Oka a csuklónál egy ideg, az ún. nervus medianus leszorítása. A munkacsoport a kórkép egy új ultrahangos diagnosztikai paraméterét, a tenyéren, az alagút elhagyása után az érintett ideg duzzanatát írta le.

Egy másik alagút szindróma, a mellkaskimeneti szindróma a nyak és a mellkas közötti átjáróban, a kart ellátó idegfonat összenyomásával, a kar következményes fájdalmával, a kiskézizmok gyengeségével és sorvadásával jár. Ez legtöbbször veleszületett anatómiai rendellenességekre, számfeletti bordára, izmokra vagy szalagokra vezethető vissza. A kórkép képalkotó vizsgálata eddig nem volt lehetséges. Kutatócsoportunk elsőként írta le a mellkaskimeneti szindróma jellegzetes ultrahangjelét, az ún. ék-sarló jelet („wedge-sickle sign”), amely megmutatja az idegfonat összenyomásának műtéti úton kezelhető helyét és okát. Mindez segíthet a betegség korai felismerésében, még mielőtt olyan súlyos, nem visszafordítható tünetek jelentkeznének, mint a kézizmok sorvadása – mondta el Dr. Arányi Zsuzsanna.

Szemben az alagút szindrómákkal, Parsonage-Turner-szindrómában az idegek károsodását nem összenyomás, hanem gyulladás okozza. A diagnózis ez idáig csak a tüneteken alapult, de az ultrahang segítségével képalkotásra is lehetőség nyílt. Kutatócsoportunk összegezte és írta le először a kórképben található jellegzetes ultrahangeltéréseket. Ilyen az idegek duzzanata, körülírt összeszűkülése, illetve az összeszűkülés helyén az ideg megcsavarodása – magyarázta Dr. Arányi Zsuzsanna. Ezek ismerete nemcsak a kórkép diagnózisát, de a betegek gyógyulását is nagymértékben segíti. Ugyanis az ultrahang által felismert nagyfokú összeszűkülés vagy idegcsavarodás esetén műtét nélkül nem várható gyógyulás, és a betegek kézfunkciója véglegesen károsodott marad. Több betegünknél is látványos javulást sikerült ily módon elérni, ezért köszönet illeti a Magyarországon először ilyen műtétet elvégző kézsebész munkatársakat is – tette hozzá....

A teljes cikket a Semmelweis Egyetem honlapján ide kattintva tudja elolvasni