Repülőút légzőszervi betegséggel

A meleg évszak beköszöntével elérkezik a várva várt nyári szabadságolások ideje. Sokan belföldi úti célt választanak, és vannak, akik repülővel utaznak el az év fáradalmait kipihenni. Azoknak a légzőszervi betegségben szenvedőknek, akik az utazás ez utóbbi formáját választják, ajánlott a fokozott óvatosság, hiszen a repülés az egészséges szervezetnek is egyfajta terhelést jelent.

Megfelelő előkészületek hiányában a légzőszervi betegek vérének oxigénszintje a normál szint alá csökkenhet (ez az úgynevezett hipoxémia), melynek jellemző tünetei többek között a légszomj, szédülés, zavartság, szívproblémák.

Repülés közben ennek oka a légköri nyomás csökkenése. Normál repülési magasságon akkora a nyomás a kabinban, mint egy kb. 2500 méter magas hegyen. Ilyen körülmények között a belélegzett levegő oxigénkoncentrációja 15% körüli (szemben a megszokott 21%-kal), mindez jelentősen befolyásolja a vérben jelen lévő oxihemoglobin arányát. A hemoglobin oxigént szállító formája az oxihemoglobin, melynek százalékos arányát az oxigéntelítettség vagy ismertebb nevén oxigénszaturáció mutatja meg. Felnőtteknél ennek normál tartománya 95-100%. A 90% alatti érték alacsony oxigéntelítettséget jelent és oxigénpótlást tesz szükségessé.

A kabin fent említett nyomásértékén az oxihemoglobin aránya egészséges emberben 90% felett marad, azonban súlyos légzőszervi betegségben szenvedőknél nem (még stabil állapotban sem).

Kiket érint leginkább ez a veszély?

Akik leginkább érintettek, azok a krónikus obstruktív tüdőbetegek (COPD) és a tüdőfibrózissal élők, esetükben akár már normál légköri nyomáson is 90% alá csökkenhet az oxigénszaturáció, utazási magasságon pedig akár jóval ez alá.

Mit kell tudniuk a repüléssel kapcsolatban?

Amennyiben ezen betegek nincsenek megfelelően kezelve, nem szabad repülniük. Tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy mindaddig érdemes tartózkodniuk a repüléstől, amíg vissza nem térnek a betegség stabil állapotába, ez körülbelül 6 hetes várakozást jelent. Minden esetben a kezelőorvos által elmondottakhoz kell igazodni.

Azok a betegek, akik bár légzési állapotukban stabilak, mégis oxigénkiegészítésre szorulnak, szintén kérjék ki orvosuk tanácsát utazás előtt. Nagy valószínűséggel oxigénpalackkal szükséges majd utazniuk és előfordulhat, hogy növelni kell az oxigénáramlást is. Egy, a témában jártas, Amerikában praktizáló pulmonológus elmondta, hogy azoknak a betegeknek, akik nyugalmi állapotban 4 liter/percnél nagyobb oxigénadagot kapnak, repülés helyett tanácsos más utazási módot választani. Számukra ugyanis nem biztonságosak a hordozható oxigénkoncentrátorok, mivel azok nem képesek a megfelelő oxigénáramlást biztosítani a repülőút során.

Otthoni oxigénellátásban nem részesülő betegek, akiknek a pulzoximetriás értéke nyugalomban 95% feletti, feltehetően a repülőn sem szorulnak majd oxigénpótlásra.

Ellenben, akiknek szaturációja 95% alatti, 6 perces sétateszten kell átesniük az út előtt. Ha a teszt során 84% alá csökken a szaturációjuk, repülés közben oxigénpótlást kell kapniuk, ismertette a szakorvos a külföldi gyakorlatot. 84% feletti szaturációnál magaslati szimulációs tesztet szoktak javasolni a repülés során szükséges oxigén meghatározása érdekében. Ilyenkor a beteg olyan levegőt lélegez be, melynek oxigéntartalma megegyezik a repülési magasságon található levegő oxigéntartalmával. Ha 20 perc múltán csökken a szaturáció, szintén indokolt a kiegészítő oxigén felírása a repülőúthoz.

Az egyetlen oxigénforrás, ami megengedett a repülőgépen, a hordozható oxigénkoncentrátor. A légitársaságonként eltérő szabályok miatt minden repülés előtt egyeztetni kell az adott vállalattal, hogy milyen készüléket fogadnak el és van-e bármilyen korlátozás.

Valószínűleg szükség lesz szakorvosi igazolásra az oxigénnel való utazáshoz. Nagyon fontos figyelni a készülék akkumulátorának töltöttségére, javasolt, hogy a kapacitás legalább a repülési idő másfélszeresére elég legyen. Egyes légitársaságok megszabják, hol ülhetnek az oxigénkoncentrátorral utazók.

A háziorvosok figyelmét is felhívták bizonyos előkészületekre. Nem javasolt például utazás előtt két héttel új gyógyszert bevezetni. A betegek vigyék magukkal a tüdőfunkciókról és oxigénigényről szóló orvosi dokumentumaikat és részletesen tájékozódjanak a repülőgépen elérhető oxigénellátásról.

A repülővel utazás nem lehetetlen tehát súlyos légzőszervi betegségben szenvedők számára sem, azonban elengedhetetlen a gondos tervezés, a szükséges előkészületek időbeni megkezdése és a folyamatos, részletes informálódás.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kőműves Anikó, szakgyógyszerész, orvos- és egészségtudományi szakfordító
Felhasznált irodalom: Tips for Patients With Pulmonary Disease Before Air Travel (Medscape)