Tévhitek és a valóság: mikor kötelező és mikor nem a védőoltás?

Az életkorhoz kötött védőoltások célja egyfelől a gyermekek egészséges fejlődésének biztosítása, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelme. Mi a helyzet akkor, ha a szülő nem szeretné beoltatni gyermekét? Milyen kötelességei, jogai, lehetőségei vannak?

Az elmúlt években – különösen a COVID-19 járvány idején – sok szülőben bizonytalanság alakult ki az oltásokkal kapcsolatban. A sok ellentmondó információ miatt nehéz eligazodni abban, hogy mely oltások kötelezők, melyek választhatók, és mi történik akkor, ha valaki nem szeretné beadatni őket.

Megkülönböztetünk kötelező és szabadon választható védőoltásokat, valamint olyanokat, amelyeket megbetegedési veszély esetén kell alkalmazni.

A kötelező oltások Magyarországon

Magyarországon vannak olyan gyermekkori védőoltások, amelyeket a jogszabályok kötelezővé tesznek. Ezeket meghatározott életkorban kell megkapni, és céljuk az, hogy megvédjék a gyermeket – és rajta keresztül a közösséget – súlyos, akár életveszélyes fertőző betegségektől. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadását újszülöttkorban a szülészeti osztályok mellett a házi gyermekorvos, az iskolai kampányoltásokat pedig az iskolaorvos végzi.

Ezek nem választhatók, hanem az oltási rend részei. Ha egy kötelező oltás elmarad, azt pótolni kell, kivéve akkor, ha egészségügyi okból erre nincs lehetőség.

Mi számít választható oltásnak?

Vannak olyan oltások, amelyek nem kötelezők, hanem ajánlottak. Ilyenek például az influenza, a meningococcus vagy a rotavírus elleni oltások.

Ezeknél az oltás igénybevételéről a szülők dönthetnek, az orvos szakmai szempontból vizsgálja meg azt, hogy javasolt-e, és lehetséges-e a védőoltás beadása, és ennek figyelembevételével segít mérlegelni a családnak a döntés meghozatalában, ugyanakkor nincs jogi következménye annak, ha nem kérik őket.

Lásd még Kötelező és ajánlott védőoltások gyermekkorban

Milyen esetben adható mentesség a kötelező oltások beadása alól?

Fontos tudni, hogy világnézeti okok vagy a szülői vélemény kötelező oltások esetén nem elegendő a mentességhez, kizárólag orvosilag indokolt esetben lehet mentességet kapni.

1. A védőoltás elhalasztása átmeneti és pl. akut betegség esetén fordul elő, amikor a gyermek például lázas, átmenetileg legyengült az immunrendszere. Ilyenkor az oltást gyógyulás után pótolják, amikor már biztonságos. A halasztásról az oltást beadó orvos dönt a gyermek aktuális állapota alapján.

2. Tartós mentesség akkor adható, ha a védőoltás a gyermek egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná, például korábban súlyos allergiás reakció lépett fel egy oltásra vagy annak összetevőjére, vagy ha a gyermek olyan súlyos immunhiányos betegségben szenved, amelyben bizonyos oltások veszélyesek lehetnek. Ezek az esetek meglehetősen ritkák. A tartós mentesség szakorvosi véleményhez kötött.

Fontos tudni, hogy az orvosok jól meghatározott szakmai alapelvek alapján (bizonyos diagnosztizált krónikus betegségek) hozhatnak döntést a mentességről, azaz a szülői „rábeszélés” alapján nem adható mentesség.

• A kezelőorvos, a szülő vagy a törvényes képviselő a lakóhelyük szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnél kérelmezheti a védőoltás alóli mentesítést.
• A kérelemhez csatolni kell az indokoltságot alátámasztó, a kezelőorvos által kiadott szakvéleményt.
• A védőoltások ellenjavallataival kapcsolatban az országos tisztifőorvos által évente kiadott módszertani levél tartalmaz tájékoztatást.
• A kötelező védőoltás alóli mentesítést igazoló orvosi szakvéleményt – végleges mentesítés esetén a járási hivatal jóváhagyását – dokumentálni kell az oltókör és az oltásra kötelezett személy nyilvántartásában.

Milyen következményei lehetnek az oltás elmaradásának?

A kötelező védőoltás beadásához a gyermek megjelenéséről a szülőnek vagy törvényes képviselőjének kell gondoskodnia. Az oltás módjáról, céljáról, helyéről és idejéről minden esetben értesítést kap a szülő, ennek tudatában köteles a gyermekével a védőoltáson megjelenni.

Ha a gyermek a védőoltás helyén a megjelölt időben nem tud megjelenni, azt haladéktalanul be kell jelenteni. Ekkor a védőoltás új időpontjáról értesítést fog kapni. Amennyiben időközben megkapta a gyermek az adott védőoltást vagy végleges mentességet kapott, ezt is szükséges bejelenteni és hitelt érdemlően igazolni.

Az életkorhoz kötött kötelező védőoltás nem lehetőség, hanem kötelezettség. Egyfelől a gyermeket védik, másfelől az egész társadalmat a járványok megjelenésétől. Amennyiben ezt a szülő megtagadja, azzal gyermek egészségét veszélyezteti.

Ha egy szülő nem engedi beadatni a kötelező oltást, hivatalos, hatósági eljárás indulhat. Az eljárás célja az egyedi helyzet tisztázása, a szülők együttműködés-készségének felderítése, és szükség esetén a jogkövető magatartás biztosítása.

Amennyiben az érintett gyermek többszöri felszólítás ellenére sem jelenik meg a megjelölt helyen és időben, a járási hivatal hatósági eljárásban kötelezheti erre, bírságot szabhat ki, szélsőséges esetben a gyermek veszélyeztetése miatt gyermekvédelmi eljárást is indíthat.

Gyakori kérdések és tévhitek a védőoltásokról

„Ha mások be vannak oltva, az én gyermekemnek már nem kell”

A közösségi védelem csak akkor működik, ha szinte mindenki részt vesz benne. Egy oltatlan gyermek önmaga is nagyobb eséllyel betegszik meg, és továbbadhatja a fertőzést másoknak, köztük még oltatlan csecsemőknek, vagy olyanoknak, akik betegségük miatt nem részesülhettek védőoltásban. Az oltások széles körű alkalmazása ezért a közösséget is védi (nyájimmunitás).

„Az oltások túlterhelik az immunrendszert”

Egy gyermek immunrendszere naponta sokkal több kórokozóval találkozik, mint amennyit az oltások tartalmaznak. Az oltások nem túlterhelik, hanem tanítják az immunrendszert, hasonlóan ahhoz, ahogy a természetes környezet is teszi.

„Jobb természetes úton átesni a betegségen”

A fertőzések „természetes” átvészelése súlyos szövődményekkel, maradandó károsodással, akár halállal is járhat. Az oltások pont azért léteznek, hogy ezeket a kockázatokat megelőzzék, miközben védettséget adnak.

Az oltási reakció nem szövődmény!

Az oltási reakció a beadás után jelentkező mellékhatás, amely bizonyos oltottakon előfordulhat (pl. az oltás helyén kialakuló duzzanat, bőrpír, láz). Tartós károsodást nem okozó, magától elmúló jelenség, az immunrendszer reakciója.

Az „oltási szövődmény” már túlhaladott, nemzetközi nomenklatúra által nem használt fogalom. Napjainkban az „oltást követő nemkívánatos esemény” (OKNE) kifejezést alkalmazzuk. Ezzel kapcsolatban fontos leszögezni, hogy bár az oltottak által az oltást követően tapasztalt nemkívánatos tünetek időbeli összefüggést mutatnak az oltással, de ez nem jelent automatikusan ok-okozati kapcsolatot.

Egy oltóanyag várható mellékhatásairól, illetve azok gyakoriságáról a készítmények betegtájékoztatóiból tájékozódhatunk, ami nyilvánosan elérhető az NNGYK honlapján a Gyógyszeradatbázisban.

Jogszabályok és szakmai útmutatók:

• 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről – Tartalmazza az egészségügyi ellátásra vonatkozó alapvető betegjogi rendelkezéseket, amelyek gyermekek esetén is alkalmazandók (tájékoztatás, beleegyezés, ellátáshoz való hozzáférés, ellátás visszautasítása stb.).

• 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről, mely tartalmazza a kötelező oltások listáját, valamint a megbetegedési veszély esetén kötelező vagy kötelezővé tehető oltások, illetve az oltásokkal kapcsolatos jelentés szabályait és az egészségügyi szolgáltatók védőoltásokkal kapcsolatos feladatait is.

• Ezeken kívül az aktuális – adott évre érvényes – szakmai iránymutatást az országos tisztifőorvos által jogszabály alapján évente kötelezően kiadott védőoltási módszertani levél tartalmazza.

(WEBBeteg)