Alacsonynövés gyermekkorban

Alacsony növésű gyermekünkkel érdemes idejében orvoshoz fordulni, főleg akkor, ha a családban nem jellemző az alacsony testmagasság. A jelenség sok esetben sikeresen kezelhető, de csak akkor, ha még a serdülőkor befejezte előtt felkeressük a szakembert.

Mi számít alacsonynövésnek?

Gyermekkorban a normál testmagasság megállapításához úgynevezett percentil táblázatok (vagy percentilis görbék) állnak az orvos segítségére. Ezek nemek és életkorok szerint ábrázolják a jellemző magasságokat és testsúlyértékeket. Az értékek 0-100 percentil között helyezkednek el, az 50 percentiles érték mutatja az adott nemű és életkorú gyermekek átlagos testmagasságát. Ettől lefelé található az átlagnál alacsonyabb, az 50 percentil felett pedig az átlagnál magasabb testmagasságok.

Orvosi értelemben akkor beszélünk alacsonynövésről, ha az adott gyermek testmagassága a 3 percentil alatt helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeknek kevesebb, mint 3 százaléka rendelkezik ilyen testmagassággal az adott nem és életkor szerint. Önmagában az átlagtól alacsonyabb testmagasság nem kóros és nem igényel kezelést.

Fontos az abszolút értéken túl a változás nyomon követése is. Ha például egy korábban átlagos magasságú gyermek elmarad kortársaitól, ugyancsak indokolt lehet orvoshoz fordulni.

Normális jelenség vagy betegség áll a hátterében?

Az alacsonynövésre legtöbbször óvodai, iskolai, háziorvosi szűrővizsgálaton derül fény. Bár sokszor a család számára is egyértelmű, hogy a gyermek testmagassága jóval alatta van az átlagnak, mégsem fordulnak orvoshoz, mivel azt természetes alkati tényezőnek tekintik. Ez sokszor valóban így van, fontos azonban tudni, hogy az alacsonynövés betegség miatt is kialakulhat és a pubertáskor lezárulta előtt kezelhető is lehet.

Az alacsonynövés hátterében számos ok állhat. Lehet egészen banális oka, mely kezelést nem igényel, azonban egészségtelen környezeti hatások és súlyos betegségek is meghúzódhatnak mögötte. A testmagasság kialakulásához megfelelő mennyiségű és minőségű étel fogyasztása, kiegyensúlyozott családi háttér, normális hormonstátusz (azaz a növekedési hormonok és a pajzsmirigyhormon megfelelő szintje), és egészség kell. Bármelyik területen zavar támad, járhat a fejlődés elmaradásával. Az okok kivizsgálását érdemes szakemberre bízni.

Mi okozza az alacsonynövést?

Genetikai, alkati tényezők

Az alacsonynövés legegyszerűbb oka, amikor a gyermek családtagjai is kicsi növésűek, és ő örökli ezt a hajlamot. Ha gyermekünk alacsony növésű, ne elégedjünk meg annyival, hogy mi a szülei is kis méretűek vagyunk, hanem keressünk fel szakorvost, endokrinológust, családi hajlam esetén is érdemes kivizsgálni a növekedést! A probléma hátterében álló okok egy részén lehet segíteni, és így biztosak lehetünk abban, hogy mindent megtettünk gyermekünk érdekében. Alkatilag lehet lassúbb a gyermek növekedési üteme akkor is, ha szüleinél nem volt tapasztalható.

Sok gyermeknél a nemi érés késik kortársaihoz képest. Ilyenkor legtöbbször ha azonban a nemi érése beindul, akkor növekedése is jobban megindul, és végleges testmagassága közelít az átlagoshoz. A pubertáskor kezdetével összefüggő elmaradás tehát nem tartós állapot, ettől függetlenül ebben az esetben is érdemes kivizsgáltatni a kései pubertás okát.

Környezeti hatások

Az alacsonynövés ismert változata az úgynevezett pszichoszociális növekedési zavar. Itt általában a háttérben súlyos családi problémák húzódnak meg, a gyermek sokszor ingerszegény környezetben nő fel és a szociális körülményei is rosszak. Ilyenkor a gyermek hiányosan vagy egészségtelenül táplálkozik, sokszor nem az étel mennyiségével van gond, hanem annak minőségével, egyoldalúságával. Pszichoszociális alacsony növésben a családi problémák kezelése, a gyermek környezetének változása segít.

Az alacsonynövés mögött a méhen belüli növekedés zavara is állhat. Ez a magzati életben ható különböző ártalmak miatt jön létre, például az édesanya betegsége miatt, illetve ha az anya alkoholt fogyaszt és/vagy dohányzik a terhesség alatt, akkor a baba szintén növekedésében visszamaradhat. Ilyenkor az újszülött kis súllyal és hosszal születik, sokszor tartósan megmarad a kortársaitól való elmaradás. Koraszülötteknél gyakoribb az alacsonyabb testmagasság.

Betegségek

Alacsonynövéshez vezethetnek a krónikus gyermekkori betegségek, mint például szív-, tüdő-, vese-, gyomor-, idegrendszeri-, bélrendszeri betegségek. Előfordulhat cöliákia (lisztérzékenység) esetén, amikor a vékonybél bolyhainak károsodása miatt romlik a tápanyagok felszívódása, ezért a szervezet egészséges fejlődéséhez szükséges tápanyagokból hiány alakul ki. Ha valamilyen alapbetegség társul az alacsonynövéshez, akkor arra jellemző tünetek is észlelhetőek, például a vesebeteg sápadtsága, a tüdő- vagy szívbeteg óraüvegszerű körme. Számos krónikus betegség esetén azonban a növekedés lelassulása akár évekkel korábban jelentkezhet, mint a betegség nyilvánvalóbb tünetei! Legtöbbször a testmagasság mellett a testsúly növekedése is elmarad.

A hormonális eredetű okok között a növekedésre leggyakrabban az agyalapi mirigy megbetegedése és a pajzsmirigy alulműködése van hatással.

Mivel a növekedési hormon (GH) az agyalapi mirigyben (hipotalamusz) termelődik, így logikus, hogy az ezt érő trauma, fertőzés, daganatos betegség, fejlődési rendellenesség stb. a növekedési hormon hiányát okozhatja. Amennyiben ezen hormon hiánya áll az alacsonynövés hátterében, a fejlődés elmaradása rendszerint egyenletes, a gyermek testalkata arányosan kisebb marad.

Az alacsonynövés létrejöttéhez hozzájárulhat a pajzsmirigy alulműködése által okozott lelassult anyagcsere is, mely gyermekkorban sokszor veleszületett. Ha ez áll a háttérben, rendszerint túlsúly, fáradtság, bőrproblémák, székrekedés is fellépnek, súlyos esetben a szellemi fejlődés is visszamarad. Rendszerint a nemi érés késésével is együtt jár.

Részletesen Az alacsonynövés hormonális okai

A Turner-szindróma lányokat érintő genetikai betegség, enyhébb formájában csak a gyermek 4 éves kora körül válik nyilvánvalóvá, hogy alacsonyabb, vékonyabb, fejletlenebb kortársainál. Serdülőkorban a nemi érés különböző jelei, mint a szőrzet megjelenése, a mellnövekedés, a menstruáció megjelenése késhet. Léteznek további, a csontfejlődés elmaradásával járó genetikai eltérések is, legtöbbször azonban ez egyéb testi tünetek alapján ezek jól felismerhetőek és nem az alacsonynövés hívja fel rájuk a figyelmet.

A kivizsgálás menete

A védőnő, iskolaorvos, házi gyermekorvos a gyermek testmagasságát, illetve annak időbeli alakulását nézik, és percentil táblázat alapján megállapítják, hogy testmagassága, növekedési üteme mennyiben tér el az átlagostól. Egy online percentilis kalkulátor itt található. Ha a magassága 3 percentil alá esik, akkor megkezdődik a kivizsgálás, ha pedig 3 és 10 percentil közé, akkor kontrollálni, időközönként mérni kell a magasságát.

A csontkor megállapítását is röntgen vizsgálat segítségével végzik, ennek során a gyermek kézközépcsontjairól készül felvétel. Ez a vizsgálat segít kideríteni, hogy a gyermek csontozata mennyire érett, hogy a növekedés ütemében hol tart a gyermek. Mivel a kéz- és csukló területén sok apró csont van, amelyek érése, növekedése meghatározott sorrendben követi egymást, ennek vizsgálatával jól megállapítható a csontozat fejlődésének állapota, és hogy az életkorának megfelelő ütemben érik-e, vagy attól elmaradóan. Ha a gyermek csontkora és tényleges életkora között eltérés van, alapos kivizsgálás indokolt.

A kivizsgálás során először a szülőt kérdezik ki a terhességről, terhesség alatti betegségekről, az esetleges szülés körüli komplikációkról és a gyermek ismert betegségeiről. A szülők testmagasságát is megmérik.

Ezután következik a gyermek teljes körű vizsgálata. Ilyenkor az alacsonynövés hátterében húzódható betegségeket keresik. Laboratóriumi vizsgálatok (vér- és vizeletvétellel) segítségével vérszegénység, vesefunkció zavar, pajzsmirigyhormonok (T3, T4) alacsony szintje, növekedési hormon (GH) hiány állapítható meg vagy zárható ki, nemi hormon vizsgálatokkal a nemi érést lehet megállapítani, kromoszómavizsgálattal genetikai betegség deríthető ki. Képalkotó vizsgálatok, mint a koponyaröntgen, CT, MRI, hasi ultrahang, és egyéb vizsgálatok következhetnek.

Hogyan kezelhető az alacsonynövés?

A testmagasság elmaradásához vezető okok jelentős része jól kezelhető, a kiváltó oknak megfelelő célzott terápiával.

• Ha valamilyen betegségre, például felszívódási zavarra, pajzsmirigy alulműködésre, tüdő-, vese- vagy szívbetegségre stb. derült fény, akkor azt kell célzottan kezelni.
• Az olyan gyermekeknél, akiknél a fejlődés üteme késik, nemi hormon adása segítheti a gyorsabb érést és ezzel a testmagasság növekedésének beindulását.
• Ha a háttérben a növekedési hormon alacsony szintje igazolódott, akkor megfelelő kivizsgálást követően, indikáció fennállása esetén a növekedési hormon injekciós pótlása válhat szükségessé, segítségével 10-12 centiméterrel nagyobb testmagasság érhető el felnőttkorra, mint kezelés nélkül. Hormonpótló terápiát csak gyermekendokrinológus végezhet.

Mindenképpen fontos, hogy még a serdülőkor befejezte előtt forduljunk orvoshoz, mert a kezelés csak addig folytatható. Utána már a csontosodás befejeződik, gyógyszeres kezeléssel már eredményt nem tudunk elérni. A növekedési életkorban a csöves csontok végén nyitott növekedési zónák találhatóak, melyek új csontszövet képződését teszik lehetővé. Lányoknál kb. 15-16, fiúknál 17-18 éves kor körül ezek a zónák lezárulnak, ezt követően már nem érhető el a csontképződés növekedési hormon adásával sem.

Ha a gyermeknél semmilyen szervi eltérést nem találtak, akkor csak a megfigyelés, nyomon követés javasolt.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász