A koronavírus-fertőzés kimutatásának útvesztői

Szerző: Magyar Tudományos Akadémia

A jelenleg zajló világjárvány miatt a virológiai laboratóriumi diagnosztika a figyelem középpontjába került. A hétköznapi beszéd részévé váltak a virológiai, immunológiai, diagnosztikai szakszavak: a napi sajtóanyagokban, híradásokban, de a közbeszédben is megjelent a PCR, vírusgenom, RNS, gyorsteszt, antigén, ellenanyag, átvészelt fertőzés, neutralizáló ellenanyag és még sok más, a témához kapcsolódó kifejezés. A tudomany.hu-nak most Csoma Eszter, a Debreceni Egyetem Orvosi Mikrobiologiai Intézetének adjunktusa írt részletes összefoglalót a vírusdiagnosztikával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról.

Miért van szükség egyáltalán tesztelésre? A diagnosztika háttere

A megfelelő laboratóriumi diagnosztika kulcsfontosságú a COVID-19-betegség igazolásához, a SARS-CoV-2-vírusfertőzés kimutatásához, a járványügyi adatgyűjtéshez, az intézkedések meghozatalához és a vírusellenes gyógyszeres terápiák vizsgálatához. Önmagában a tesztelés nem képes a járvány megfékezésére, de a tesztek eredményeinek ismerete segíti a járvány megfékezéséhez szükséges intézkedések meghozatalát. Ahogy bővülnek ismereteink, tudományos adataink, újabb és újabb tesztek kerülnek forgalomba és használatba. Egyre nő az igény a laboratóriumokat, drága műszereket, képzett mikrobiológusokat nem igénylő, betegágy mellett, a mentőben vagy akár a beteg otthonában is elvégezhető, esetleg nagyobb tömegek szűrésére is használható, egyszerű, könnyen és gyorsan kivitelezhető tesztekre.

Még akkor is, ha ezek nem olyan érzékenységűek, mint a laboratóriumban használatos módszerek. De az is új jelenség, hogy az általános diagnosztikai feladatoknál magasabb szintű vizsgálatra van szükség: a járvány terjedésének vizsgálatát, a mutációk felismerését, elemzését lehetővé tévő szekvenálásokra. A diagnosztikai munkában egyébként igen fontos tényezők, mint a specificitás (annak valószínűsége, hogy a teszt negatív lesz, ha valaki nem fertőzött) és a szenzitivitás (annak valószínűsége, hogy a teszt pozitív lesz, ha valaki fertőzött) mellett kulcsfontosságú lett az időfaktor is, azaz hogy milyen gyorsan hány mintát lehet megvizsgálni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai alapján Magyarország is szigorú, folyamatosan frissülő eljárásrendet dolgozott ki, ami a betegellátást, a járványügyi intézkedéseket és a diagnosztikai vizsgálatokat is szabályozza. A téma nagyon sok szempontból vizsgálható. A cikk igyekszik megválaszolni a koronavírus-fertőzés kimutatásával, a tesztekkel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.

Hogyan mutatható ki a SARS-CoV-2 koronavírus-fertőzés?

A COVID-19-betegség felismerése a beteg tüneteinek orvosi és laboratóriumi vizsgálata alapján történhet. A kórokozó, a SARS-CoV-2 vírus általi fertőzést a mikrobiológiai diagnosztika igazolhatja. A vírus azonban a szervezetbe való bejutás után nem azonnal és nem is mindenkiben okoz tüneteket. Így, ha fertőző személlyel kerültek kapcsolatba, azoknál is szükség lehet mikrobiológiai vizsgálatra, akik tünetmentesek, vagy még nem jelentkeztek náluk tünetek.

Alapvetően két dolgot vizsgálhatunk a fertőzéssel kapcsolatban:

  • Éppen zajlik-e a fertőzés, jelen van-e a vírus a szervezetben?
  • Átesett-e már a vizsgált személy a fertőzésen?

A vakcinák elérhetővé válásával és használatával pedig már arra is van igény, hogy a vakcina által kiváltott immunválaszt vizsgáljuk.

Az éppen zajló fertőzés kimutatására azok a módszerek alkalmasak, amelyek közvetlenül a vírust, a vírusnak valamelyik alkotórészét (örökítőanyagát vagy fehérjéjét) mutatják ki. Ezeket direkt kimutatási módszereknek nevezzük, és megfelelő mintára van hozzájuk szükség.

De mi a megfelelő minta?

A SARS-CoV-2 légúti mintákból mutatható ki. (Ma már tudjuk, hogy ez a vírus sajnos képes a légutakból a szervezetben máshová is eljutni, így más mintákból is kimutatható, ám a rutin diagnosztikai vizsgálatok nagy tömege légúti mintákkal zajlik.)

Az előírásokkal összhangban minden laboratórium a saját vizsgálati módszereihez igazítva meghatározza, hogy milyen mintából végzi a vizsgálatot, milyen mintavételi eszközt fogad el, mik a szállítási és tárolási szabályok. Ha ettől eltérnek, a laboratórium visszautasíthatja a vizsgálatot. Ha a laboratórium nem tud az eltérésről (nem jelzik, nem látható, nem mutatható ki), akkor pedig hibás eredmény születhet.

Milyen légúti mintákból végezhető vizsgálat?

Alsó vagy felső légúti mintából. Alsó légúti mintákat elsősorban kórházban ápolt, súlyos állapotú betegektől vesznek speciális eszközökkel. A felső légúti minták esetén sem mindegy, hogy pontosan honnan származnak (hová is nyúlnak be azzal a bizonyos mintavételi tamponnal), mert a vírus kimutathatósága erősen függ a mintavétel pontos helyétől. Vehetnek mintát az orrgaratból (az egyik legjobb minta, ám kissé kellemetlen az eljárás), a szájgaratból, az orrjáratból. Mintát megfelelő anatómiai ismeretekkel rendelkező egészségügyi szakember vehet.

Milyen módszereket használunk a vírus direkt kimutatására?

1. A vírus örökítőanyagának, azaz RNS-ének kimutatását lehetővé tevő módszerek

Ez a bizonyos RNS teszi egyedivé ezt a vírust, így alkalmas arra, hogy általa a vírus jelenlétét bizonyítsuk. A vizsgálatot molekuláris biológiai módszerekkel végezhetjük. Ezek valójában nukleinsav-amplifikációs (felsokszorozó) módszerek, amelyek közül a PCR, azaz a polimeráz-láncreakció a legelterjedtebben használt. Valójában még a PCR is csak egy gyűjtőnév, ami sok lehetőséget foglal magába. Leginkább valós idejű, reverz transzkripciós PCR-t végzünk. A nagyobb módszertani elmélyülés egy külön cikket is megtöltene, helyette csak röviden: a vírus RNS-ének jól meghatározott, specifikus szakaszát vagy szakaszait felsokszorozzuk és kimutathatóvá tesszük. Ha a vírus több szakaszát vizsgáljuk egyszerre, növelhetjük a kimutatás specificitását és szenzitivitását is. Ráadásul a detektálást a felsokszorozással egy időben végezzük, így a kiértékelés lényegesen gyorsabbá válhat. Tulajdonképpen ez a módszer a kimutatás ún. aranystandardja, vagyis ez a legjobb és legbiztosabb módszerünk.

Mi szükséges ehhez a módszerhez?

A vírus RNS-e. Mivel a vírus RNS-ét akarjuk kimutatni, ezt a PCR reagensei számára hozzáférhetővé kell tennünk a mintából. Nagyon leegyszerűsítve: a vírus RNS-e jelen lehet nagyjából szabadon a sejteken belül, de jelen lehet a víruson belül, a vírus pedig a sejten belül. Ez a sok minden, ami körülveszi az RNS-t, gyakorlatilag akadályt képez, így a PCR nem tud végbemenni. Valahogyan ki kell szabadítani az RNS-t. Erre sokféle RNS-izolálási módszert használhatunk, ami történhet kézzel vagy gépekkel, automatizálva is. Ilyen mennyiségű gépre, reagensre, műanyag árura soha nem volt még szükség. A gyártóknak úgy kellett volna sokszorosára növelni kapacitásaikat, hogy őket is sújtotta a járvány hatása. A reagensek, műanyagok, automaták elérhetősége korlátozott és akadozó volt, és jelenleg is problémát okoz. Így olyan PCR-tesztek fejlesztése is megindult, amelyek nem igénylik az előzetes RNS-izolálást, hanem a mintából közvetlenül végezhetők. Sőt, nem PCR-alapú vizsgálatok (lásd később) is előtérbe kerültek.

A PCR-hez szükséges reagensek. A diagnosztikai PCR-eket kereskedelmi forgalomban kapható kitekkel végezzük. Ezek megfelelő tesztelésen estek át, és egy erre kijelölt szakmai szervezet engedélyezte a használatukat.

Maga a PCR egy gépben zajlik. Egy bizonyos teszt adott gépeken futtatható, azzal kompatibilis, illetve arra vizsgálták. Ebben a gépben meghatározott számú mintát (96, de akár 384) lehet egyszerre vizsgálni, ami adott ideig tart. Így minél több mintát akarunk egy időegység (például 1 nap) alatt vizsgálni, annál több gépre lehet szükségünk.

Mennyire jók a PCR-tesztek?

Általánosságban elmondható, hogy specificitásuk nagyon magas (akár 100%), és szenzitivitásuk is kiváló. Ez azt jelenti, hogy alkalmasak arra, hogy nagyon kis mennyiségű vírust is képesek legyenek kimutatni (hogy pontosan mennyit, az tesztenként változó). Illetve egyértelműen azonosíthatjuk a SARS-CoV-2 RNS-ét.

Mennyire megbízhatóak az eredmények?

A laboratóriumban jól képzett kollégák, esetleg automaták végzik a vizsgálatokat. Ember és gép által végzett vizsgálatnál is lehetséges azonban hiba. Éppen ezért minden vizsgálat megfelelően kontrollált. Kontrolláljuk az RNS-izolálás sikerességét, a PCR sikerességét, a szennyeződés lehetőségét. A minták értékelése csak akkor történhet meg, ha a kontrollok az előírásoknak megfelelnek.

Ki adhat eredményt?

Az eredmények értékelését, a leletezést kizárólag magasan képzett, az orvosi mikrobiológia területén szakképesítéssel és nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek végzik. Magyarországon az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere jelölte ki azokat a laboratóriumokat, ahol a SARS-CoV-2 PCR-vizsgálatok végezhetők és kötelezően végzendők. Ezek közt a laboratóriumok közt számos olyan egyetemi laboratórium is van, ahol az orvosi, klinikai mikrobiológiában szakképzettek egyben kutatók és egyetemi oktatók is.

Milyen eredményt közöl a laboratórium, és mit jelentenek ezek?

A PCR eredménye: NEM ÉRTÉKELHETŐ

Ha a mintából az RNS-izolálás vagy a PCR sikerességét jelző kontroll nem megfelelő, akkor a vírus RNS kimutatását célzó PCR negatív eredménye nem fogadható el. Vagy az RNS-izolálás volt sikertelen, vagy a PCR. Ennek lehet az az oka, hogy a minta olyan gátlóanyagokat tartalmaz, amelyek megakadályozzák a reakció sikerességét. Lehet, hogy ott volt a mintában a vírus, de nem tudtuk az RNS-ét hozzáférhetővé tenni, de akár helytelen mintavétel vagy a mintatárolás is állhat a háttérben. Ha a vizsgálati eredményre szükség van, a mintavételt meg kell ismételni.

A PCR eredménye: NEGATÍV

A vírus RNS-ét nem mutatták ki a vizsgált mintában. Azt jelenti-e ez, hogy akkor nem fertőzött az illető? Erre határozottan nem a válasz. A negatív eredmény nem zárja ki a fertőzés lehetőségét, ennek pedig számos oka van. Ahogy az előzőekben láttuk, a PCR-vizsgálatot számos lépés előzi meg. Ha ezek bármelyike nem ideális módon történik, az befolyásolja a kimutathatóságot. A tesztnek van egy ún. analitikai érzékenysége. Leegyszerűsítve: az adott PCR-teszt X számú vírus-RNS-t tud kimutatni egy milliliter mintában. Ha a mintában < X vírus-RNS van 1 milliliterben, akkor ezt nagy valószínűséggel nem tudjuk kimutatni. Emellett azt is tudjuk, hogy a fertőzés megtörténte után el kell telnie egy bizonyos időnek, mire tünetek jelenhetnek meg (2–14 nap), illetve amíg a vírus RNS-e kimutathatóvá válik (már a tünetek megjelenése előtt). Lehet, hogy még nem tudjuk kimutatni, de később, egy újabb mintavétellel már igen.

A PCR eredménye: POZITÍV

A vírus RNS-ét kimutatták a mintában, igazolták a vírusfertőzést. Azt igazoltuk-e, hogy az illető fertőző? A válasz: nem. Az RNS a vírusnak csak egy része, nem azt mutatjuk ki, hogy fertőzőképes vírus van-e a mintában. A legtöbb laboratórium nem határozza meg a vírus RNS-ének mennyiségét. Lehetne-e az RNS mennyiségéből bármilyen következtetést levonni? Igen, de ezek nem bizonyosságok. Valójában a jól végzett, valós idejű PCR-ek esetében becsülhető a vírus RNS-ének mennyisége. Emellett pedig pontosan meg is határozható. Történtek már arra vonatkozó vizsgálatok, hogy bizonyos PCR eredmények vagy pontos RNS mennyiségek hogyan feleltethetők meg a fertőzőképes vírusmennyiségeknek. Hiba lenne azonban a PCR eredményekből ezek alapján egyértelmű állításokat kijelenteni. Ugyanakkor nem haszontalan tudás.

Van-e szükség arra, hogy nyomon kövessük a PCR pozitív személyt, ellenőrizzük, mikor válik negatívvá?

Aki a járvány elején fertőződött meg, az csak akkor szabadult a karanténból, amikor PCR vizsgálata negatív lett. Ma már ez nem így van. Ennek oka az, hogy óriási esetszámból hatalmas tudás halmozódott fel, így tudjuk, hogy nagyon hosszan, sok héten át is lehet a PCR eredménye pozitív. Viszont azt is tudjuk – az előbb említett, a fertőzőképes vírusok kimutatását célzó kutatásokból –, hogy ilyen hosszan fertőző vírus ürítése már nem jellemző azokra, akik enyhén vagy tünetek nélkül vészelik át a fertőzést. A karanténintézkedéseket pedig ehhez igazították. Természetesen vannak jól szabályozott kivételek, amikor történik PCR-es nyomon követés, de ezt most nem részletezzük.

A PCR eredménye: KÉTES

Ebben az esetben SARS-CoV-2-fertőzés nem zárható ki, azonban a PCR során olyan eredmény született, amely ezt egyértelműen nem igazolja. A kétes eredmény nem a vizsgálat kivitelezését vonja kétségbe (hiszen azt körültekintően ellenőrizte a szakember), hanem felveti a valószínűségét a SARS-CoV-2-fertőzésnek, amelyet ismételt mintavétellel javasolt eldönteni. Ennek az is lehet az oka, hogy nagyon kevés vírus-RNS van a mintában, éppen a határán annak, amit még ki lehet mutatni.

Mikor várható eredmény a mintavétel után? Igaz-e, hogy 1-2 óra múlva is lehetséges?

Elvileg lehet gyorsan, akár 2 órán belül is eredmény, a gyakorlat azonban nem ez. Ahogy láttuk, ezt nem pusztán a PCR-gépben eltöltött idő határozza meg. Ha csak egyetlen minta érkezik a laboratóriumba, és megfelelően gyors módszert használunk, akkor is csak kivételes esetben lesz a mintavételtől számított 2 órán belül eredmény. Természetesen mindig vannak sürgősségi minták, amelyek feldolgozására a laboratórium gyors, külön eljárást dolgoz ki. Az így végezhető napi vizsgálatok száma azonban erősen korlátozott (elsősorban a szükséges anyagok és eszközök korlátozott elérhetősége miatt).

Jelenleg az ilyen diagnosztikai tevékenységet végző laboratóriumokba napi sok száz, akár több ezer minta érkezik PCR-vizsgálatra. A minták feldolgozása nem egyesével történik, hanem a gépek kapacitásának megfelelően egyszerre több mintáé. Akár teljes mértékben robotok végzik a minták mozgatását, feldolgozását, akár emberek, ha a minták száma a napi maximális kapacitáshoz közeli, vagy azt meghaladja, az eredmények közlése lassul, és akár napokba is telhet. Hiába ez a legmegfelelőbb módszer, az eredményközléshez szükséges idő mellett magas költsége, eszköz-, anyag- és a szakértőigénye miatt más direkt kimutatási lehetőségekre is szükség van.

2. A vírusfehérje kimutatását célzó tesztek

Ezek a vizsgálatok az ún. antigéntesztek, amelyekkel a vírusfehérjét (nagyon gyakran a vírus örökítőanyagát burkoló nukleokapszid fehérjét) mutatjuk ki erre specifikus ellenanyaggal. Ezek a tesztek lehetnek laboratóriumban végezhető, bonyolultabb, automatizálható, egyszerre több minta vizsgálatát lehetővé tévők. Azonban hazánkban és világszerte is jelenleg az ún. antigéngyorstesztek használatosak, amelyeket szakmai szervezetek vizsgáltak és engedélyeztek.

Milyen mintából végezhető a teszt?

Ugyanolyan légúti mintából, mint amit a PCR-teszteknél korábban már részleteztünk.

Milyen előnyei vannak ennek a tesztnek?

A PCR-rel összehasonlítva lényegesen olcsóbb. Nagyon egyszerűen, a csomagolásban lévő leírás alapján szinte bárhol elvégezhető, ahol mintavétel történhet. Az ilyen típusú teszteket point of care (POC) tesztekként is emlegetik, hiszen közvetlenül az ellátás helyszínén elvégezhetők. Szaktudás nélkül is kiértékelhetők. Rendívül gyorsak, maximum fél órán belül eredményt adnak. Egyedi mintával végezhetők, maga a teszt tartalmazza a kiértékeléshez szükséges kontroll(oka)t. Akár tünetmentes, ám jelentős mennyiségű vírust ürítők is kiszűrhetők.

Ha ilyen sok előnye van, miért nem váltja ki teljesen a PCR-vizsgálatokat?

Bár a specificitásuk nagyon jó, a PCR-ekéhez hasonló, a szenzitivitásuk nem éri el azokét. Így a fals negatív eredmények aránya nagyobb. Pozitivitás a tünetek megjelenése előtti 1–3 napban és a tünetek megjelenését követő első néhány napban gyakoribb.

Milyen eredményt adhat, és azt hogyan kell értelmezni?

Természetesen ekkor is a kontrollok értékelését kell először elvégezni. Ha azok megfelelőek, leolvasható az eredmény. Valójában a terhességi gyorstesztekhez hasonlóak, „van csík, vagy nincs csík” alapon értékelendők.

Az antigéngyorsteszt eredménye: NEM ÉRTÉKELHETŐ

A kontroll nem megfelelő. Ekkor újabb mintavétel történik, de már PCR-vizsgálatra.

Az antigéngyorsteszt eredménye: POZITÍV

Az eredmény igazolja a SARS-CoV-2-fertőzést, ennek alapján például a mentővel szállított beteg megfelelő ellátóhelyre vihető, megkezdhető a terápia, a vizsgált személy karanténba helyezhető. PCR-vizsgálatra nincs szükség.

Az antigéngyorsteszt eredménye: NEGATÍV

Nem zárja ki a fertőzést. Amennyiben a beteg tünetes, vagy valószínűsíthető a fertőzés, ismételt mintavétel szükséges, de már PCR-vizsgálatra.

Az antigéngyorsteszt eredménye: KÉTES

A teszt nem értékelhető egyértelműen. Amennyiben a beteg tünetes, vagy valószínűsíthető a fertőzés, ismételt mintavétel szükséges. Az ismételt mintából nem antigéngyorstesztet, hanem PCR-tesztet végeznek.

3. A fertőzőképes vírus kimutatását célzó tesztek

Ha a beteg mintája tartalmaz fertőzőképes vírusokat, akkor azok képesek a megfelelő módon előkészített, laboratóriumi körülmények között tartott, fogékony sejteket megfertőzni, képesek magukat bennük megsokszorozni, ezt pedig egyértelműen tudjuk is igazolni. Ez a lehetőség több okból sem a rutin laboratóriumi diagnosztika része. Egyrészt ez a tevékenység ezzel a koronavírussal a négyfokozatú biológiai biztonsági szintből (BSL = biosafety level) a harmadikba (BSL-3) tartozik. Egy átlagos mikrobiológiai diagnosztikai vagy kutatólaboratórium BSL-2 szintű. Hazánkban mindössze két helyen történhet és történt ennek az új koronavírusnak az izolálása: a Nemzeti Népegészségügyi Központban és a pécsi Szentágothai János Kutatóközpontban. A másik ok, amiért nem rutin diagnosztikai lehetőség, hogy nagy szakértelmet igényel (a virológusok közül is kevesen dolgoznak ilyen módszerekkel), lassú, az érzékenysége pedig elmarad a PCR-étől.

Mégis miért van erre is szükség? Így lehet létrehozni mesterséges, de az élő szervezetben zajló folyamatokat utánzó, ún. in vitro rendszereket, esetleg állatkísérletekkel in vivo vizsgálati lehetőségeket. A kutatások, a vírus és replikációjának a megismerése, a pontos vírusmennyiségek meghatározása, a lehetséges gyógyszeres támadáspontok feltérképezése, majd vírusellenes gyógyszerek tesztelése, az immunológiai folyamatok vizsgálata, a vakcinafejlesztés és -gyártás e nélkül a lehetőség nélkül nehezen vagy egyáltalán nem valósulhat meg.

Hogyan mutatható ki, hogy valaki már átesett a fertőzésen?

Ha a szervezetünkbe vírus kerül, akkor immunrendszerünk szinte azonnal felveszi a harcot a betolakodóval. A bonyolult folyamat egyik eredménye, hogy a vírus fehérjéi, antigénjei ellen egy idő után specifikus ellenanyagok jönnek létre. Ezek pedig kimutathatóak, vagyis közvetve igazolhatják, hogy a vírusfertőzés korábban megtörtént.

Hogyan végezhető a vizsgálat?

Az ellenanyag-vizsgálatra alapvetően kétféle lehetőség van:

  • gyorsteszttel;
  • laboratóriumban használt szerológiai teszttel.

A gyorstesztek már a világjárvány kezdetén is elérhetőek voltak, jóllehet közülük akkor többnek megkérdőjelezték a használhatóságát. Azóta már jobb tesztek érhetőek el, ám még a megfelelő vizsgálatokon átesettek szenzitivitása és specificitása is jóval elmarad a laboratóriumban használatos, bonyolultabb tesztekétől. Általánosságban elmondható, hogy az antigéngyorstesztekhez hasonlóan rövid idő alatt eredményt adnak, egyedi minták vizsgálhatóak velük, megfelelő kontrollokat tartalmaznak.

A laboratóriumi vizsgálatok bonyolultabbak, szaktudást és gépeket igénylő, ún. immunassay-k. Az elérhető tesztek módszertanilag változatosak, vannak, amelyekkel az ellenanyag mennyisége is meghatározható.

Mit mutat ki ez a vizsgálat?

A vérkeringésben lévő ellenanyagokat. Detektálhatják külön-külön az IgM-et, az IgG-t és esetleg az IgA-t, de akár ezeket együtt is, ekkor ún. totál ellenanyag-vizsgálatra kerül sor.

Mire van szükség a vizsgálathoz?

A vizsgálathoz vérmintára van szükség, amit a jól ismert módon vénából vesznek. Gyorstesztek esetén viszont akár az ujjbegyből nyert vércseppel is elvégezhető a teszt.

A vizsgálathoz a vírus antigénjére van szükség. Ezek közül elsősorban a tüskefehérjét (S) és a nukleokapszid fehérjét vagy ezek egy részét használják.

Használható-e akut, éppen zajló fertőzés igazolására?

Nem javasolt, mivel a vírus szervezetbe való bejutása és az ellenanyagok kimutatható mennyiségben való megjelenése közt jelentős idő telik el (leggyakrabban 1–3 hét). A vizsgálatok alapján ez az idő és az ellenanyagok mennyisége is eltérő a súlyos tünetekkel küzdők, az enyhe tünetesek és a tünetmentes fertőzöttek esetén. A megfigyelések szerint minél súlyosabb a fertőzés, annál hamarabb és annál több ellenanyag mutatható ki. Enyhe, tünetmentes fertőzöttek esetén pedig nagyon alacsony ellenanyag-mennyiséget is mértek, ráadásul lassabban érte el a kimutathatóság szintjét, sőt voltak, akikben egyáltalán nem sikerült ellenanyagot kimutatni. Az eddig összegyűlt tudományos adatok alapján az ellenanyag-vizsgálatot diagnosztikus céllal nem érdemes a tünetek megjelenését követő két héten belül végezni.

Ez idő alatt azonban a fertőzött személy vírust ürít, fertőz. Vagyis a diagnózis felállítása ebben az időszakban a fentebb részletezett, vírust kimutató módokon lehetséges. Ugyanakkor, ha valaki esetében erős a COVID-19-betegség gyanúja, de a direkt vizsgálati módszer nem igazolja a vírus jelenlétét, érdemes szerológiai vizsgálatot végezni. Ekkor a betegség akut szakaszában, az első héten, majd 2–4 hét múlva is vesznek mintát. Erős a gyanú a fertőzésre, ha a második mintában az elsőhöz képest nagyobb mennyiségű specifikus ellenanyag mutatható ki.

Milyen eredménye lehet a vizsgálatnak?

Az ellenanyag-vizsgálat eredménye: NEGATÍV

Ebben az esetben nem mutattak ki ellenanyagot. Kizárja-e ez annak valószínűségét, hogy az illető korábban megfertőződött a vírussal? A válasz: nem. Hiszen egyesekben lassan emelkedik az ellenanyag mennyisége, és lehetnek olyan fertőzöttek, akikben egyáltalán nem mutatható ki a bizonyított fertőzés ellenére.

Az ellenanyag-vizsgálat eredménye: POZITÍV

Ellenanyagot mutattak ki a vírus antigénje ellen. Igazolja-e ez a korábbi fertőzést, ha erre nem volt bizonyíték (nem végeztek vagy negatív lett a PCR vagy antigéngyorsteszt)? A válasz: valószínűsíti. Két egymást követő, nagyobb időkülönbséggel vett mintában az ellenanyag mennyiségének növekedése erősíti az eredményt. Ezeknek a teszteknek a pozitív prediktív értékét, azaz annak valószínűségét, hogy a pozitív eredmény valóban átvészelt fertőzést jelent, több tényező is befolyásolja. A teszt szenzitivitása és specificitása mellett hangsúlyos szerepet kap a vírusfertőzés prevalenciája az adott populációban. A prevalencia a fertőzöttek aránya a populációban. Minél kevesebben estek át a fertőzésen, annál valószínűbb, hogy a detektált pozitivitás nem valós, különösen, ha a specificitás nem közel 100%. A világ számos pontján jelenleg még alacsony az átfertőzöttség.

Az ellenanyag-vizsgálat eredménye: KÉTES

A teszt nem negatív, az eredmény nem zárja ki az ellenanyag jelenlétét. Ebben az esetben javasolt később egy újabb vérminta vétele és vizsgálata.

Jelent-e a valós ellenanyag-pozitivitás teljes védettséget a fertőzéssel szemben?

Valószínűsíti a fertőzést, ha nem történt PCR-rel vagy antigéngyorteszttel korábban vizsgálat és valamilyen szintű védelmet is jelent (ha a fertőzést nem is akadályozza meg, a betegséget megelőzheti vagy súlyosságát mérsékelheti), de ismereteink e téren még hiányosak. Igazoltak már újrafertőződést, ám egyelőre még csak néhány esetben. A rutin diagnosztikai módszerekkel kimutatott ellenanyagok nem feltétlenül neutralizáló ellenanyagok, azaz olyanok, amelyek képesek megakadályozni a vírus sejtbe való bejutását azzal, hogy az ehhez szükséges vírusfehérjékhez kötődnek.

Vizsgálható-e neutralizáló ellenanyag jelenléte?

Igen, azonban ez nem rutin diagnosztikai tevékenység. Plazmaterápiára használt vérmintákból, illetve kutatási céllal végeznek jelenleg ilyen vizsgálatokat. A hagyományos módszer, amelyhez fertőzőképes vírus szükséges, kizárólag BSL-3 laboratóriumban történhet. Azonban ehhez hasonló, ezt szimuláló vizsgálatok veszélyes vírus nélkül is elérhetőek alacsonyabb biztonsági fokozatú laborok számára.

Jelenti-e igazolt korábbi fertőzés, majd negatív ellenanyagteszt, hogy nincs védettség?

Nem tudjuk. Azt azonban feltételezik, hogy a humorális immunválasz mellett, ami az ellenanyagok megjelenésével jár, az ún. celluláris, azaz sejtes immunválasznak is jelentős a szerepe a fertőzés leküzdésében, így a betegséggel szembeni védettségben is.

Vizsgálható-e a vírussal szembeni sejtes immunválasz?

Kutatási céllal igen, de nem rutin diagnosztikai tevékenység.

Vizsgálható-e, hogy a vakcinálás után keletkeznek-e ellenanyagok?

Igen, a laboratóriumi tesztek alkalmasak erre, azonban a szervezet csak azok ellen a vírusfehérjék ellen termel ellenanyagot, amelyeket a vakcina tartalmaz, vagy amelyek a vakcinálás után a szervezetünkben keletkeznek. A Magyarországon eddig használt vakcinák (Pfizer-BioNTech és Moderna), illetve a híradásokból ismert Szputnyik V és AstraZeneca oltóanyagok is csak a vírus S-fehérjéjének keletkezését eredményezik, így ellenanyag csak ez ellen alakul ki. Ha ezen védőoltások utáni ellenanyagválaszt akarjuk vizsgálni, olyan tesztet kell választanunk, ami az S-antigén elleni ellenanyagokat mutatja ki.

(Magyar Tudományos Akadémia)

Ajánlott cikkek - A COVID-19

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

5 tényező, ami a pszichológus...

Bár a különféle védőoltások a huszadik század legnagyobb közegészségügyi vívmányai közé tartoznak - hiszen az egyik legköltséghatékonyabb...

Ha a kínai vakcinával is elindulhat...

Ha a kínai vakcinával is elkezdődhet az oltás, akkor húsvétig minden eddig regisztráltat be lehet oltani a koronavírus ellen - mondta Orbán Viktor...

A Sheehan-szindróma tünetei és...

Az agyalapi mirigy a hormonrendszerünk karmestere. Ha a karmester kilép, a zenekar sem játszik tovább. Valami ilyesmi történik a Sheehan-szindrómában...

Üres sella szindróma

A sella turcica (ejtsd: szella turcika) magyarul - formája miatt - töröknyeregnek nevezett csontos képlet a koponyán belül. Ez a képlet az agykoponyát...

Soványság és korai menopauza

Sok nő és még több fiatal lány törekszik modellalkat elérésére. Azonban a karcsúságnak számos hátránya is van. A hiányos táplálkozás...

9 tipp a hólapátoláshoz - Hogyan...

Amikor leesik a hó, több szokatlan terhelés vár ránk. A téli munkák könnyen megerőltetőek lehetnek, megjelenhetnek vagy kiújulhatnak kellemetlen...

Karikás szemek - Ezek állhatnak a...

Ha valakinek karikás szemei vannak, arról mindenkinek a fáradtság, kialvatlanság, stressz jut elsőként az eszébe. Tényleg, leggyakrabban csak ezeknek...

Herpesz: ajakherpesz és nemi herpesz

A herpeszvírus 1-es típusa a bőrön és nyálkahártyákon jelentkezik, ajakherpeszt, szájüregi herpeszt okozva. A 2-es típusú vírus a nemi szerveket...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.