A cluster fejfájás és tünetei, kezelése

A cluster fejfájás a fejfájások egyik ritka, de a legerősebb fájdalommal járó formája. A betegségre tipikusan a ciklikusan, úgynevezett clusterekben jelentkező, általában hirtelen kialakuló fájdalom jellemző. Előfordulása gyakoribb férfiaknál, főleg 20-40 éves kor között.

Bár a cluster fejfájásos rohamok nagyon intenzív, olykor szinte elviselhetetlennek tűnő fejfájást okoznak és jelentősen rontják a beteg életminőségét, nem veszélyes, nem jelez súlyos agyi alapbetegséget vagy következményeket. Kezeléssel a rohamok időtartama és súlyossága csökkenthető. Szerencsére a cluster fejfájás ritka betegség, 1000 emberből egyet érint.

A cluster fejfájás tünetei

A cluster fejfájás legtöbbször előzetes bevezető tünetek nélkül nagyon gyorsan csap le, pár percen belül kialakul a fájdalom. Ritkán tapasztalhatóak auraszerű (hányingerrel, fényvillanásokkal járó) bevezető tünetek.

Jellegzetes, hogy a fejfájás a fej valamelyik oldalán alakul ki, és a roham alatt, sőt egy egész életen át ezen az oldalon marad. A fej valamely körülhatárolt területét érinti, nem a teljes oldalát. Ez jellemzően a szem mögötti és környéki terület, de kiterjedhet az arc és a fej más területeire is. Néha a fájdalom válthat a másik oldalra a következő rohamperiódus során.

A betegek a fájdalmat éles, átható, szúró fájdalomként jellemzik, olyan mintha egy forró pálcát szúrnának a szembe, vagy a szem kinyomódna a szemgödörből. A fejfájás alatt a betegek gyakran nyugtalanok, kezükkel fogják a fejüket, vagy jeget raknak a fájó területre. A fejfájás alatt a betegek gyakran egyedüllétre vágynak. A fájdalom néha olyan erős, hogy egyesek akár önmagukban is kárt tehetnek, miközben próbálják elterelni figyelmüket a fájdalomról.

A fekvés - a migrénnel ellentétben - fokozza a fájdalmat. Van, akinek a mozgás, a futás, a felülések végzése hoz enyhülést.

A cluster fejfájás aktiválja a vegetatív idegrendszert is. A vegetatív idegrendszer szabályozza az automatikus, életfontosságú tevékenységeket, többek között a vérnyomást, a szívfrekvenciát, az izzadást és a testhőmérsékletet. Éppen ezért a rohamok alatt a fej fájdalmán túl egyéb szervi panaszok is fellépnek. Ilyen további panaszok az alábbiak lehetnek:

• a fájdalmas oldalon erőteljes könnyezést, szempirosságot idézhet elő - ez a leggyakoribb kapcsolódó panasz
• az arc kipirulása az érintett oldalon,
• izzadt, sápadt bőr, leggyakrabban a homlok izzadása
• orrdugulás a fájdalmas oldalon
• a fájdalmas arcfél duzzanata
• beszűkült pupilla
• csüngő szemhéj
• olykor fény- és hangérzékenység

A roham ugyanolyan gyorsan múlik el, ahogy kezdődött, de a beteg nagyon kimerültnek érzi magát utána. Az egyéb tünetek is csak addig vannak jelen, amíg a fejfájás fennáll, kivéve a pupillaszűkületet és a szemhéj csüngését: ezek a roham után még sokáig megmaradhatnak.

Cluster periódusok

A cluster típusú fejfájás legfőbb jellegzetessége, hogy fejfájásos rohamokkal visszatérően jelentkező (cluster periódus), illetve fájdalommentes időszakok váltják egymást. Egy rohamokkal járó periódus heteken-hónapokon keresztül kínozhatja a beteget, majd ezt egy ugyancsak hosszabb, teljesen tünetmentes periódus (remisszió) követi.

A cluster periódusok visszatérése legtöbbször mindig az év meghatározott időszakában történik, egy betegnél például mindig egy bizonyos évszakban jellemző. Az egyes periódusok hossza a különböző betegeknél eltérő, de egy-egy beteg esetében jellemző. A fejfájásos időszak leggyakrabban 6-8 hét, ritkábban mindössze egy hét, de akár egy éven túli időszak is lehet. A fájdalommentes időszak legtöbbször több mint 3 hónap.

Egy cluster periódusban a fejfájás általában mindennap jelentkezik, akár 2-3 alkalommal is, jellemzően a napnak ugyanabban a szakaszában. Egy roham időtartama legtöbbször 30-45 perc, de ennél rövidebb és hosszabb is lehet. A legtöbb érintettre a lefekvés után 1-2 órával történő kialakulás jellemző, az éles fájdalom felébreszti az alvásból a beteget.

Diagnózis, differenciáldiagnózis

A cluster fejfájásra jellegzetes a fájdalom típusa és a rohamok formája, ezért a diagnózis felállítható a beteg által adott fájdalomrohamok leírásán: meghatározó a fájdalom helye, súlyossága, gyakorisága és időtartama, valamint a társuló tünetek. Néha a rohamok között is szűkebb a pupilla és csüng a szemhéj, ezért a fizikális vizsgálat is megerősítheti a diagnózist.

A diagnózis felállításakor általában neurológiai szempontból is megvizsgálja a beteget az orvosa, illetve képalkotó vizsgálatok (koponya-CT vagy MR/MRI) végzése válhat szükségessé. Ennek célja a fejfájások más gyakori, szervi okainak, például az agyi aneurizmának és az agydaganatnak a kizárására.

Okai, provokáló tényezői

A cluster fejfájás első orvosi leírását Gerard van Swieten készítette 1745-ben, ám azóta sem jutottak sokkal előbbre a betegség kialakulásának és mechanizmusának megismerésében. Gyakoribb az előfordulása azoknál, akiknek a családjában volt már cluster fejfájásban szenvedő rokon, ugyanakkor a betegek többségénél nincs családi halmozódás.

A cluster periódus jelentkezése és a fejfájásrohamok kialakulása legtöbbször meghatározott időben jelentkezik, a migréntől eltérően kevésbé köthető provokáló tényezőkhöz. Egyes beszámolók szerint az alkoholfogyasztás, a szeles és hideg időjárás, valamint a kialvatlanság fokozhatja a rohamokat.

A cluster fejfájás kezelése

A cluster fejfájás nem gyógyítható, ezért a kezelés elsődeleges célja a fájdalom gyors enyhítése, és a fejfájásos időszak rövidítése lehet.

Fájdalomcsillapítás, rohamoldás

A fájdalom kezelése során cél a cluster fejfájás kialakulása után az azonnali fájdalomkezelés. Mivel a fejfájás nagyon gyorsan válik nagyon intenzívvé, gyorsan, azonnal ható gyógyszerekre van szükség. Ez elsősorban injekció adásával, vagy a gyógyszer inhalálásával valósítható meg. A hagyományos vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók hatása gyakran már a fájdalom megszűnése után alakul csak ki.

Az alábbi fájdalomcsillapító kezelések állnak rendelkezésre cluster fejfájás esetén, valamennyi szakorvos felügyelete mellett alkalmazandó:

• Oxigén - 100 százalékos oxigén belélegzése már 15 percen belül is drámai javulást eredményez a legtöbb beteg esetén. Néha az oxigén azonban csak késlelteti a fájdalom megjelenését.
• Triptánok - A migrén kezelésében használt bőr alá (subcutan) adható szumatriptán hatásos. Van, akinek orrspray formában adható triptánok is megfelelőek, ezek azonban általában kevésbé hatásos, mint az injekciós forma. A gyógyszer magasvérnyomás-betegség, és koszorúér-betegség fennállása esetén ellenjavallt.
• Egyéb gyógyszerek - Amennyiben a triptánok vagy az oxigén nem kellően hatásosak, további gyógyszerek állnak rendelkezésre: az injekciós szomatosztatin és a gyors fájdalomcsillapító hatást eredményező lidocain érzéstelenítő is. Súlyos esetekben a szakirodalom szerint hatásosabb, ha a nyakszirt környékére adnak be fájdalomcsillapító injekciót.

Megelőző gyógyszeres kezelések

A rohamokat megelőző céllal szedett gyógyszereket a cluster periódus kezdetén kell elkezdeni szedni. Adhatóak az elsősorban szív-érrendszeri betegségek kezelésében alkalmazott kalciumcsatorna-blokkolók, valamint a kortikoszteroidok (szteroid gyulladáscsökkentők). Valamennyi gyógyszer vényköteles, mellékhatásaik miatt szakorvos mérlegesése alapján alkalmazható.

Műtét

Ha a cluster fejfájás gyógyszeresen nem befolyásolható, vagy a beteg valamilyen okból kifolyólag nem tudja a gyógyszereket szedni, felmerülhet műtéti kezelés is. A sebészeti megoldás lényege, hogy átvágják a fájdalmat okozó idegpályákat.

A beavatkozás feltétele, hogy a fejfájás mindig azonos fejfélre lokalizálódjon, mert a műtét csak egyszer végezhető el. Ha a fejfájás mindkét oldalon szokott jelentkezni, előfordulhat, hogy a műtét sikertelen lesz. Számolni kell a műtét kockázataival is, az idegpályák átvágása az arcon érzéskieséssel, állkapocs-gyengeséggel járhat.

Folynak kutatások a neuromoduláció alkalmazásáról, melynek során az idegpályákat elektromosan stimuláló eszközt ültetnek az agy meghatározott területére. A módszert (pl. mélyagyi stimuláció) több neurológiai betegségnél már alkalmazzák, a cluster fejfájás esetében azonban további vizsgálatokat igényel az eredményesség megállapítása.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus