• Vándorló fájdalom sportolóknál - vajon mi állhat a háttérben és hogyan érdemes kezelni a problémát?

        Feövenyessy Krisztina
        Szerző: WEBBeteg - Feövenyessy Krisztina, mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember (MSc.), a Balance Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ vezetője

        Az utóbbi időben számos sportoló keresett fel bennünket hónapok, esetenként évek óta fennálló különös, vándorló fájdalomra panaszkodva.

        Szinte mindannyian hasonlóképp írták körül a problémát: ha az egyik testtájon megjelenő, többnyire terhelésre jelentkező, a lágyrészeket (azaz az izmokat és a kötőszöveti elemeket) érintő fájdalmat különféle kezelések fájdalomcsillapító és izomlazító gyógyszerek, triggerpont kezelés, manuális fascialazító technikák, lézer, krioterápia és/vagy lökéshullám kezelés segítségével nagy nehezen sikerült legyőzni, néhány napon/héten belül megjelent egy másik testtájon. Miután számos neves szakembert kerestek már fel előttünk, kétség nem férhet ahhoz, hogy jó kezekben voltak. A probléma mégsem oldódott meg. Vajon mi állhat a furcsa panaszok hátterében? Miért nem bizonyultak hatékonynak a kezelések, és hogyan lehet érdemi segítséget nyújtani?

        Hirdetés

        Az egyoldalú sportot űzőknél ide sorolom mindazokat, akik csupán egyféle sportnak hódolnak (pl. csak teniszeznek, csak futnak, csak kézilabdáznak), vagy többféle sportot űznek ugyan, de mindegyik ugyanazt a típusú terhelést rója a szervezetükre (pl. kizárólag erősítő edzéseket folytatnak) gyakori jelenség egy-egy myofasciális lánc krónikus túlterhelése, hisz szinte minden sporttevékenység bizonyos izomláncolat(ok) dominanciáján alapul.

        Hogy mik azok a myofasciális láncok?

        Mára bizonyítottá vált, hogy az emberi test nem különálló izmokból épül fel, hanem hosszú láncokból. Az egyes izmokat az úgynevezett fascia (az izmot burokként körbevevő izompólya, az izmot a csonthoz rögzítő ín, a csonthártya, illetve az ízületi szalagok és tok) mintegy összekapcsolja, láncolattá alakítja. Az ily módon létrejövő egységet (izom+fascia) nevezzük myofasciának, ezek folytonosságát pedig myofasciális láncnak. A myofascia több hosszú láncot alkot az emberi testen belül. Ha a lánc egyik eleme sérül, a hatás bizony továbbgyűrűzik a többi elemre is (a fasciáról részletesebben itt írtam).

        Túlterhelés esetén általában a „leggyengébb láncszem elv” határozza meg, hogy az adott lánc melyik eleménél jelenik meg először a panasz. Az egyénre jellemző anatómiai és biomechanikai viszonyok (pl. az X- vagy O-láb), a különféle, szintén egyénfüggő terhelési minták, illetve az esetleges korábbi, talán nem is észlelt sérülések mind-mind gyengíthetnek egy-egy struktúrát/testtájat, hozzájárulva ahhoz, hogy „leggyengébb láncszemmé” váljon, azaz a teljes láncot érintő probléma ott bukkanjon fel először. Sajnos az egészségügyre még ma is a lokális szemlélet jellemző. Ha a térd fáj, a térdet kezeljük, ha a boka, kizárólag a bokára koncentrálunk, figyelmen kívül hagyva azt a ma már köztudott tényt, hogy minden egyes testtáj/-terület egy összefüggő láncolat része, s az egyes elemek kölcsönösen hatnak egymásra. Ha egy elem sérül, sérül az összes többi is, és még az sem biztos, hogy a panasz (fájdalom) a probléma valódi forrásánál jelentkezik. A lokális kezelés – legyen az mozgásterápia vagy passzív kezelés – tehát önmagában jellemzően nem vezet tartós eredményre. Ha el is múlik a fájdalom, hamarosan előbukkan a láncolat egy másik pontján. Célszerű tehát átfogóan, globálisan gondolkodni, azaz meglátni a fától az erdőt.

        Mi történhet, ha túlterheli valamelyik myofasciális láncát?

        Ha egy futó jelentősen túlterheli a hátulsó felszíni myofasciális láncát (lásd az alábbi képen), a fájdalom a talpi bőnyétől kezdve az Achilles-ínon és a lábszár vagy comb hátulsó részének izmain és a derekán át egészen a nyakáig bárhol jelentkezhet, attól függően, hogy az ő esetében melyik a leggyengébb láncszem. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy csupán a talpi bőnye/Achilles-ín/derék sérült. A probléma forrása a teljes hátulsó myofasciális lánc krónikus túlterhelése. Ha csupán a fájdalmas régiót kezeljük, a lokális fájdalom idővel elmúlhat ugyan, ám a lánc továbbra is sérült/túlterhelt marad, így hamarosan megadja magát a második leggyengébb láncszem, azaz a fájdalom egyszerűen „átvándorol” egy másik régióba. Ez a legvalószínűbb magyarázat sportoló pácienseink rejtélyes, vándorló fájdalmára.

        A hátulsó felszíni myofasciális lánc sárga színnel jelölve

         

        De vajon mit is jelent valójában a globális szemlélet?

        Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy akkor gondolkozunk globálisan, ha az egyes izmok/területek kezelése mellett a teljes érintett lánc (vagy láncok) hatékony rehabilitációjára is gondot fordítunk. Nos, sportoló pácienseink esetében ezt már mások is megtették előttünk, mégsem sikerült tartós eredményt elérni. Én tehát még ennél is továbbmennék: ha valóban globálisan gondolkozunk, a fájdalmas struktúra és az érintett myofasciális lánc komplex kezelése mellett a panaszok kialakulásának okát is meg kell keresni és szüntetni, enélkül ugyanis fabatkát sem ér a terápia.

        Nézzünk néhány általános példát arra, miért is alakulhat ki úgynevezett „overuse” (túlterheltség) szindróma a sportolóknál, és mit tehetünk ellene:

        • Az edzés nem más, mint a test tervezett és kontrollált terhelése. A szervezetet minden esetben alaposan fel kell készíteni a terhelésre (bemelegítés), ahogy arra is kiemelt figyelmet kell fordítani, hogy az edzés végén a feszessé vált szöveteket megfelelően regeneráljuk (ellazítsuk). Megfelelő mennyiségű és minőségű bemelegítés, illetve az edzést követő levezetés (lazítás és nyújtás) hiányában a test törvényszerűen túlterhelődik. Meglepő, hány (él)sportoló (és sportedző) nincs tisztában a bemelegítés és a levezetés jelentőségével és/vagy a modern, a myofasciát is figyelembe vevő technikákkal! Gyakran csupán annyi a dolgunk, hogy a sérült szövetek kezelése mellett összeállítunk és megtanítunk egy modern, sportágra és személyre szabott, hatékony bemelegítő és lazító programot a sportolónak, megakadályozva ezzel a jövőbeni túlterheléseket és a visszaesést.
        • A túlterhelés hátterében számos esetben a helytelen sportmozgások állnak. Hogy csupán egyetlen példát említsek: ha a guggolási technika helytelen (gyakori jelenség például a térd „beesése”), bizony hamar túlterhelődik a test. S ha a sportoló még súlyt is mozgat guggolás közben, előbb-utóbb rejtélyesnek tűnő problémákkal szembesül. Nincs tisztában azzal, hogy rossz technikával dolgozik, így azt sem érti majd, miért fáj a bokája, térde, dereka vagy épp a nyaka. Ilyen esetekben az akut sérülés/fájdalom kezelése mellett látványos eredményre vezethet egy aprócskának tűnő beavatkozás, a hibás sportmozgás korrekciója. Ha azonban a mozgásmintát nem javítjuk, a leggondosabb kezelés ellenére is visszatérhet a probléma, mihelyst a sportoló újra edzeni kezd.
        • Ha a sportoló egyoldalúan edz, mindig ugyanazt a láncot (vagy láncokat) terheli, és gyakorlatilag elkerülhetetlen a szövetek túlterhelése. Ilyen esetben érdemes egyéb, kiegészítő edzésformákat is javasolni számára, ezek ugyanis értelemszerűen más területeket, más mennyiségben és minőségben terhelnek. A változatosság nemcsak gyönyörködtet, de gyógyít is. A változatos sportolás harmonikusan edzi a testet, és segít a túlterhelés, illetve az azzal járó panaszok, fájdalmak kialakulásának megelőzésében.

        Sportolóként érdemes tehát szakértő segítségét kérni akár a megelőzés, akár a kezelés a cél, hisz egy-két apró, ámde szakszerű módosítással, korrekcióval megelőzhető a panaszok kialakulása vagy a rehabilitációt követően azok kiújulása.

        • Talán nem meglepő, hogy a feketelevest a végére hagytam: bizony megtörténik néha, hogy a terapeutának fel kell vállalnia a „rossz hír hozója” szerepet. Előfordul, hogy sem a terápia, sem a fenti jó tanácsok és korrekciós programok nem elegendőek, valami még hiányzik, s ez a valami bizony akár komoly kompromisszumot vagy lemondást is igényelhet a sportoló részéről.
        Van, hogy a terhelés csökkentésére is szükség van

        Leginkább idősebb sportolóknál gyakori, hogy a panasz kialakulásához vezető terhelés csökkentése nélkül egyetlen terápia, de még a fenti jó tanácsok és korrekciós programok sem vezetnek hosszú távú sikerre. 40 éves kor körül relatíve lassú, ám jelentős változáson megy át az emberi test, egyre csökken többek közt a fascia rugalmassága és teherbíró képessége is. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a terhelést úgy kell(ene) adagolni, hogy az életkornak (és természetesen más személyes sajátosságoknak) is megfeleljen, azaz egész egyszerűen vissza kellene vennie egy kicsikét. Különösen igaz ez azokra, akik a hosszú évek során az egyoldalú sportolással már jócskán kizsigerelték a testüket.

        Mit tehet a terapeuta, ha ilyen pácienssel találkozik, tudván, hogy semmit nem szeretne kevésbé, mint lemondani imádott sportjáról? Jómagam mindenekelőtt teljes körű, hiteles és őszinte tájékoztatást adok, még ha emiatt el is veszítem a pácienst, aki máshol keresi majd a nem létező csodamegoldást. Ez nem csupán szakmai, de egyben emberi kötelességem is. Ami a terápiát illeti, két lehetőséget szoktam felvázolni, a döntést ugyanis a páciensnek kell meghoznia. Megtehetem, hogy tűzoltás jelleggel kezelem az épp felmerülő, aktuális problémát, miközben a sportterhelés intenzitása változatlan marad. Ha a sportoló ezt a megoldást választja, fel kell őt világosítanom arról is, hogy átmenetileg javulhatnak ugyan a panaszok, de tartós sikert nagy valószínűséggel nem várhatunk a terápiától. A másik, hatékonyabbnak tűnő lehetőség az, hogy a kezelés mellett csökkenti, vagy – amennyiben valóban indokolt – akár fel is függeszti a túlzottan terhelő sporttevékenységet. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy nem sportolhat, hisz mozgás nélkül nincs egészség. Inkább úgy fogalmaznék, hogy csökkentse elfogadható mértékűre a probléma kialakulásához vezető edzés mennyiségét, és az ily módon felszabaduló energiákat fordítsa más, harmonikusabban terhelő sporttevékenységre. Bárhogy is dönt, segíteni és támogatni fogom minden lehetséges eszközzel.

        Nem hiszem, hogy létezne hasznosabb tanács annál, hogy sportolóként ne várjuk (terapeutaként pedig soha ne ígérjük), hogy a krónikus szöveti túlterhelés hatására bekövetkező panaszok megszűnnek, vagy akár csak tartósan javulnak pusztán a kezelések (legyenek azok gyógyszeres, mozgáson alapuló vagy manuális terápiák) hatására! Az igazság oly egyszerű, mégis – talán a számtalan hamis ígéret miatt – oly kevesen hiszik el: egy probléma mindig okkal alakul ki. Ha csak a tünettel foglalkozunk és az okot nem orvosoljuk, a panasz törvényszerűen kiújul. Ha a fájdalom kialakulásához a krónikus túlterhelés vezet, nincs az a terápia, amely önmagában elegendő lenne. A gyógyulás vagy tartós állapotjavulás érdekében így vagy úgy, de a páciensnek is változtatnia kell sportolási szokásain. Én ezt tartom globális szemléletű gondolkodásnak és terápiának, még ha néha hálátlan is a szerep, amit nekünk, terapeutáknak be kell töltenünk.

        Olvasson tovább!

        Feövenyessy Krisztina, mozgásterapeutaForrás: WEBBeteg
        Szerzőnk: Feövenyessy Krisztina, mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember (MSc.), 
        a Balance Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ vezetője

        Módosítva: 2020.05.26 05:06, Megjelenés: 2020.05.26 05:06
      • Cikkajánló

        SARS-CoV-2 koronavírus

        SARS-CoV-2 koronavírus

        Fazekas Erzsébet, újságíró

        Az új típusú koronavírus képes terjedni a levegőben is, ezt bizonyítékok támasztják alá.

        Hőség és terhesség

        Hőség és terhesség

        Balogh Mária, újságíró

        Milyen kihívásokkal kell szembenézniük a kismamáknak nyáron? Hasznos tanácsok.

        Allodynia - Érintésre való érzékenység

        A migrén intenzív, lüktető fejfájást okoz, mely annyira érzékennyé teheti az idegeket, hogy a fejbőr legkisebb érintése is fájdalmas lehet. Ezt a jelenséget allodyniának nevezzük, ami szó szerint egyéb fájdalmat jelent.

        Vándorló fájdalom sportolóknál - vajon mi állhat a háttérben és hogyan érdemes kezelni a problémát?

        Az utóbbi időben számos sportoló keresett fel bennünket hónapok, esetenként évek óta fennálló különös, vándorló fájdalomra panaszkodva.

        Milyen betegségre utalhat az égő fájdalom?

        A fájdalomnak számos formája ismert, egyik jellegzetes, gyakori típusa az égő fájdalom, melynek hátterében több betegség állhat. Ezek felderítésében sokat segít az égő fájdalom helyének, rendszerességének és súlyosságának pontos meghatározása.

        A nyaki fájdalom okai

        A nyaki fájdalom lehet akut és krónikus. Számos ok állhat hátterében, például izommerevség vagy porckopás, de akár súlyos betegségek is.

        Fájdalmak, melyeket vegyen komolyan!

        A szervezet a fájdalommal jelzi, hogy valami nincs rendben. Remélhetőleg elég harmóniában él a szervezetével ahhoz, hogy felismerje, a fájdalom mikor csak a költözés vagy a harmadik hamburger eredménye, vagy mikor jelez komoly problémát. Cikkünkből megtudhatja, melyik az a 7 fájdalomtípus, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

        5 mítosz a fájdalommal kapcsolatban

        Sok esetben a korábban reménytelennek tűnő fájdalom, ma már kezelhető. Mindezt az orvosoknak és kutatóknak köszönhetjük, akik az elmúlt időszakban sokat tettek a fájdalom megértése és kezelése érdekében. Ez idő alatt azonban lehullott a lepel néhány tévhitről is. Melyek ezek?

        A kínzó fájdalmak csillapíthatóak lennének a szakambulanciákon

        A fájdalom megjelenése az emberi szervezetben nem más, mint egy önvédelmi reakció. Jelzés arra, hogy valamilyen káros, gyógyításra váró folyamat zajlik valahol a testünkben, amire mindenkor komoly figyelmet kell fordítani, és az okokat ki kell vizsgáltatni.

        Az öt leggyakoribb lábfejfájdalom

        A láb fájdalma egy nagyon gyakori probléma. A lábfejben 26 csont és 33 ízület, emellett több mint 120 izom, szalagok és idegek találhatók. Minden egyes lépés olyan erőkifejtést jelent a lábfejünkre, amely testsúlyunk két-háromszorosának felel meg.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.