Hasnyálmirigykövek - Kialakulásuk, tüneteik és kezelésük

A hasnyálmirigykövek a hasnyálmirigy kivezetőcsatornáiban kialakuló, többnyire kalciumtartalmú, meszes lerakódások. Leggyakrabban krónikus hasnyálmirigy-gyulladáshoz társulnak. Bizonyos esetekben elegendő a megfigyelésük, máskor endoszkópos beavatkozásra, kőzúzásra vagy műtétre lehet szükség.

Mik a hasnyálmirigykövek?

A hasnyálmirigykövek (pancreatolithok) a hasnyálmirigy csatornarendszerében, ritkábban a mirigyállományban alakulnak ki. Kialakulásuk során fehérjedús lerakódások képződhetnek a hasnyálmirigy-váladékban, amelyekben idővel kalcium rakódik le, a folyamat előrehaladtával a lerakódások megnövekedhetnek.

A kövek sokáig akár panaszmentesek is maradhatnak. Ha azonban részlegesen vagy teljesen akadályozzák a hasnyálmirigy-váladék elfolyását, a csatornán belüli nyomás emelkedhet, és a környező szövetek további károsodása következhet be. Visszatérő hasi fájdalmat, gyulladásos epizódokat és emésztési zavarokat okozhatnak.

Fontos elkülöníteni a hasnyálmirigyköveket az epekövektől, bár a két elváltozás következményei és bizonyos tünetei hasonlóak lehetnek. A hasnyálmirigykövek magában a hasnyálmirigyben, annak csatornarendszerében alakulnak ki. Az epekövek az epehólyagban vagy az epeutakban képződnek, és ha a közös epevezeték alsó szakaszán elakadnak, akut hasnyálmirigy-gyulladást válthatnak ki. A hasnyálmirigykövek előfordulása ritkább, akut hasnyálmirigy-gyulladást is gyakrabban okoznak epekövek, mint hasnyálmirigykövek.

Mi okozza a hasnyálmirigykövek kialakulását?

A hasnyálmirigykövesség leggyakoribb háttere a krónikus pancreatitis, vagyis a hasnyálmirigy tartós, progresszív gyulladása. Ennek során a mirigyállomány fokozatosan károsodik, hegesedik, a kivezetőcsatornák szerkezete megváltozhat, és a hasnyálmirigy-váladék összetétele is módosulhat. A fehérjedús dugókban kalciumsók rakódhatnak le, amelyek idővel egyre nagyobb kövekké alakulhatnak.

A hasnyálmirigykövek nem minden krónikus pancreatitisben szenvedő betegnél jelennek meg, és a kövesség önmagában sem jelenti feltétlenül azt, hogy a betegnek súlyos tünetei lesznek. Klinikai jelentőségük elsősorban attól függ, hogy akadályozzák-e a váladék elfolyását, illetve milyen mértékű károsodás alakult ki a hasnyálmirigyben.

Milyen tüneteket okozhatnak?

A hasnyálmirigykövek akár hosszú ideig tünetmentesek maradhatnak, és előfordul, hogy csak egy más okból végzett képalkotó vizsgálat során derülnek ki. Ha azonban elzárják a kivezetőcsatornát, vagy a háttérben aktív gyulladás áll fenn, jellegzetes panaszok jelentkezhetnek.

A leggyakoribb tünet a felhasban, sokszor a gyomorszáj környékén jelentkező fájdalom, amely a hátba is kisugározhat. A fájdalom lehet tompa és tartós, de rohamokban is jelentkezhet, étkezés után pedig fokozódhat. Hányinger és hányás is társulhat hozzá. A fájdalom erőssége nem feltétlenül arányos a kövek méretével vagy számával.

A hasnyálmirigykövek legfontosabb következménye a kivezetőcsatorna elzáródása és a fájdalom, de a szűkületet okozó kövek súlyosbíthatják a háttérben fennálló krónikus pancreatitis progresszióját és további szövődményekhez is vezethet. Az emésztőenzimek csökkent mennyisége miatt romlik a tápanyagok lebontása és felszívódása, az inzulintermelő sejtek károsodása miatt pedig ún. 3c típusú diabtesz, azaz hasnyálmirigy-betegséghez társuló cukorbetegség jelentkezhet. A krónikus gyulladás a hasnyálmirigy-vezeték hegesedését, valamint folyadékgyülemek, úgynevezett álciszták kialakulását is elősegítheti. Ritkábban epeúti elzáródás, lépvéna-trombózis vagy emésztőrendszeri vérzés is előfordulhat.

A tünetekről bővebben a krónikus hasnyálmirigypancreatitisről szóló cikkünkben olvashat.

Hogyan diagnosztizálható a hasnyálmirigykövesség?

A kivizsgálás során nemcsak a kövek jelenlétét kell igazolni, hanem azt is meg kell határozni, hogy hol helyezkednek el, mekkorák, okoznak-e csatornaelzáródást, és milyen állapotban van a hasnyálmirigy.

A hasi ultrahang gyakran az első vizsgálat, de a hasnyálmirigy elhelyezkedése és a bélgázok miatt a szerv nem mindig ábrázolható megfelelően. A meszes kövek felismerhetők lehetnek, ugyanakkor a negatív ultrahanglelet nem zárja ki a hasnyálmirigykövességet.

A hasi CT különösen alkalmas a meszes kövek kimutatására, valamint a krónikus pancreatitis szerkezeti eltéréseinek és az esetleges szövődményeknek a felismerésére.

Az MRCP elsősorban a hasnyálmirigy és az epeutak csatornarendszerének részletes vizsgálatára alkalmas. Segítségével a szűkületek, tágulatok és egyéb anatómiai eltérések is felismerhetők.

Az endoszkópos ultrahang további információt nyújthat akkor, ha a hagyományos képalkotó vizsgálatok nem adnak egyértelmű eredményt, vagy más hasnyálmirigy-betegséget is ki kell zárni.

Az ERCP során a szájon át bevezetett endoszkóppal érik el a nyombélben található hasnyálmirigy-vezeték-szájadékot, majd kontrasztanyag segítségével ábrázolják a csatornarendszert. Elsősorban akkor alkalmazzák, ha egyúttal terápiás beavatkozásra – például kőeltávolításra vagy stent behelyezésére – is szükség van.

A laboratóriumi vizsgálatok kiegészítik a képalkotó diagnosztikát. A lipáz és az amiláz elsősorban akut gyulladás gyanúja esetén lehet hasznos, míg a májenzimek és a bilirubin az esetleges epeúti érintettség megítélésében segíthetnek. A vércukor és a HbA1c a szénhidrát-anyagcsere állapotáról tájékoztat. A hasnyálmirigy emésztőenzim-termelésének csökkenése széklet-elasztáz vizsgálattal is kimutatható. Egyetlen laboreredmény sem elegendő azonban a kövesség igazolására.

Hogyan kezelhetők a hasnyálmirigykövek?

A panaszmentes, szövődménymentes kövek nem feltétlenül igényelnek eltávolítást; ilyenkor az alapbetegség kezelése, a kockázati tényezők csökkentése és az egyénre szabott követés kerülhet előtérbe. Ha viszont a kövek tartós fájdalmat, jelentős csatornaelzáródást vagy visszatérő gyulladást okoznak, beavatkozásra lehet szükség.

A kezelés fontos része az alkoholfogyasztás kerülése és a dohányzás abbahagyása, mert ezek a tényezők hozzájárulhatnak a krónikus pancreatitis progressziójához. A fájdalomcsillapítás mellett gondoskodni kell a megfelelő tápláltsági állapotról, bizonyos esetekben hasnyálmirigyenzim-pótlással is. Ezek azonban az alapbetegség kezelését jelentik, nem oldják fel a köveket.

ERCP - A kivezetőcsatornában elhelyezkedő kövek egy része endoszkópos úton, ERCP során távolítható el. A kisebb köveket speciális kosárral vagy ballonnal emelhetik ki, míg a szűkületek kezelése, a vezeték szájadékának bemetszése vagy átmeneti stent behelyezése is szükségessé válhat. A nagyobb, kemény kövek endoszkópos eltávolítása nem mindig sikerül.

Lökéshullám-terápia - Ilyen esetekben alkalmazható a testen kívüli lökéshullám-kezelés, azaz az ESWL. Ennek során célzott lökéshullámokkal aprítják fel a köveket, hogy a kisebb darabok spontán távozhassanak, vagy endoszkópos úton eltávolíthatók legyenek. A módszer különösen a fő hasnyálmirigy-vezetékben elhelyezkedő, nagyobb, megfelelően hozzáférhető köveknél jöhet szóba.

Műtét - Ha a kövek jelentős elzáródást, tartós fájdalmat vagy visszatérő gyulladást okoznak, és az endoszkópos kezelés nem megfelelő, illetve várhatóan nem biztosít tartós eredményt, műtétre is szükség lehet. A sebészi kezelést nem kizárólag a sikertelen endoszkópos beavatkozások után kell mérlegelni. Fájdalmas, elzáródással járó krónikus pancreatitisben egyes betegek számára a műtét korábbi és tartósabb fájdalomcsillapítást biztosíthat. Az endoszkópos és a sebészi kezelés közötti választás ezért egyéni mérlegelést igényel. A megfelelő műtéti eljárást a hasnyálmirigy szerkezete, a vezeték tágassága, a kövek elhelyezkedése és a beteg általános állapota határozza meg.

A betegség prognózisa

A hasnyálmirigykövesség hosszú távú kimenetele elsősorban a kiváltó alapbetegségtől, a csatornaelzáródás mértékétől, a hasnyálmirigy működésének állapotától és a kezelés eredményességétől függ. A panaszmentes, szövődménymentes kövek nem feltétlenül igényelnek beavatkozást, míg az elzáródást okozó kövek eltávolítása vagy a csatorna átjárhatóságának helyreállítása sok esetben jelentősen enyhítheti a fájdalmat.

A sikeres kőeltávolítás ugyanakkor nem jelenti feltétlenül a krónikus pancreatitis gyógyulását. A már kialakult hegesedés és mirigyállomány-károsodás tartósan fennmaradhat, ezért az emésztőenzim-hiány vagy a cukorbetegség a kövek eltávolítása után is kezelést igényelhet. A kövek újbóli kialakulása szintén lehetséges, különösen akkor, ha a kiváltó tényezők továbbra is fennállnak, vagy a csatornarendszerben szűkület marad vissza.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász
Ábra forrása: brgfx (Magnific)