Osteogenesis imperfecta - Az üvegcsontú gyermek
frissítve:
Az idegen szóval osteogenesis imperfecta (oszteogenezis imperfekta (OI)) néven emlegetett betegség egy olyan örökletes kórkép, melynek során a szövetek felépítésében szerepet játszó egyik kollagéntípus szintézise szenved zavart, ezért a felépülő csontszövet tökéletlen.
Az osteogenesis imferfecta magyar fordításban tökéletlen csonképzést jelent. Valójában a megnevezés egy betegségcsoport gyűjtőneve. Egyes irodalmak négy, míg mások nyolc alcsoportot különítenek el, de a közös mindegyikben a csontanyagcsere súlyos zavara. Mivel a betegség egyik vezető tünete a törékeny csont, ezért a köznyelvben üvegcsontúságnak vagy üvegcsont betegségnek is szokták nevezni.
Előfordulása relatíve ritka, nagyjából 30.000 újszülöttből egy szenved ebben a betegségben. Fiúkat és lányokat azonos gyakorisággal érinthet.
Az osteogenesis imperfecta háttere
Az osteogenesis imperfecta a kötőszövetek fő alkotóelemeinek, a kollagéneknek, azon belül is az I-es típusú kollagénnek a betegsége. Az I-es típusú kollagén nagyon sok helyen fordul elő a szervezetben: a bőrben, zsigerek falában, erekben és természetesen a csontokban is. A csont két részre különíthető el: a csontsejtek által előállított szerves állományra, amelyet elsősorban kollagén alkot, valamint a szervetlen állományra, ami az ebbe beépülő kalciumsókat jelenti.
A két tényező aránya nagyon fontos: akármelyik irányba is tolódik el ez arány, az szerepét betölteni képtelen csontot hoz létre. A mineralizáció hiánya pl. a sokak által ismert angolkórban (kóros D-vitamin-hiány) hajlékony, deformált csontokat okoz. Az osteogenesis imperfecta a másik véglet: a nem megfelelő szerves állomány rigid, törékeny csontrendszert alakít ki.
| Biokémiai háttér |
| Az I-es típusú kollagén egy három fehérjeszál által alkotott spirális szerkezet. Ezt két alfa-1, valamint egy alfa-2 szál építi fel. Az alfa-1-et a COL1A1, az alfa-2-t a COL1A2 gén kódolja. Ezek a gének nagyméretűek, a COL1A1 51, a COL1A2 52 darab kódoló szekvenciát tartalmaz. A klasszikus elgondolás szerint a betegség ezen két gén dominánsan öröklődő betegségét jelenti, azonban ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Eredetileg a betegséget négy kategóriába sorolták (Sillence osztályozás), azonban a IV-es kategóriáról kiderült, hogy több altípusra bontható, amelyek között nemcsak recesszív öröklésmenet fordul elő, hanem az is, hogy a betegséget a COL1A1/2-n kívüli mutáció okozza. A COL1A1/2 gének mutációi a fehérjeszálakban aminosavcserét idéznek elő. Ez az aminosavcsere a fehérjeszálak egymással való kapcsolatát meggátolja, így a felépült kollagén alkalmatlan a feladatát ellátni. Az azóta bizonyítottan az osteogenesis imperfecta hátterében kimutatott egyéb gének (LRP-5, SP-7 stb.) nem a kollagén mutációit, hanem a kollagén molekula „hajtogatásáért” felelős egyéb fehérjék eltéréseit okozzák. A nem megfelelő hajtogatás nem megfelelő térszerkezetet és funkciócsökkenést okoz. |
A betegség tünetei, jelei, velejárói
Deformált, törékeny csontok
A gyakori csonttörések mellett jellemző lehet még az úgynevezett hosszú csöves csontok (pl. végtagcsontok) deformitása, ami az egyes altípusokban különböző fokú lehet, valamint a csigolyák károsodása miatt a gerinc torzulása is. A koponyacsontok csontosodási zavara miatt a fejet ért traumák végzetesek lehetnek! A beteg gyermekek jellemzően a növekedésben is erősen elmaradnak kortársaiktól.
A legtöbb törés csecsemő- és pubertáskorban következik be, de a legsúlyosabb altípusban már a méhen belül is előfordulhat csonttörés! A törésekhez már kis erőbehatás is elegendő, de a gyógyulás ugyanolyan ütemű, mint normál csontozatú embereknél.
Hosszú távon a gondot az okozza, hogy a sok törés, deformitás és ficam következtében a betegek jelentős része felnőtt korára erősen mozgáskorlátozottá válik.
A fogak, a bőr, az ízületek és a hallás is érintett lehet
A betegség bizonyos típusaiban érintett a fogfejlődés is, amely szintén tökéletlen (dentinogenesis imperfecta), így a fogak romlékonyak, szinte áttetszőek. E mellett a kollagéntermelés zavara miatt a betegek bőre is rendszerint vékony, lágy tapintású, és az ízületek is lazák. Halláscsökkenés, illetve hallásveszteség is előfordulhat.
Kékes színű szemfehérje
Jellegzetes elváltozás még, hogy a szemfehérje több alcsoportba tartozó beteg esetén kékes színű, aminek oka, hogy a szem ínhártyája is kórosan vékony, átlátszanak az alatta futó erek. Minél áttetszőbb az ínhártya, annál súlyosabb a csontképzési zavar, annál gyakoribbak a csonttörések.
Azonban fontos tudni, hogy nem kékes minden üvegcsontúságban szenvedő gyermek szemfehérjéje!
Kardiológiai problémák
A kollagén nem megfelelő termelődése miatt a szívbillentyűk is vékonyabbak, ami kardiológiai problémákhoz vezethet.
Légzési nehézségek
Ezenfelül bizonyos altípusokban súlyos légzési nehézségek is kialakulhatnak, minek következtében nem ritkán már az első néhány életévben bekövetkezik a halál. Ez azonban nem általános! A kórkép legtöbb típusában az elérhető élettartam nem marad el jelentősen az átlagtól!
Az osteogenesis imperfecta diagnózisa
A betegség diagnózisa a tüneteken túl DNS-vizsgálattal erősíthető meg, illetve bőrbiopszia segítségével – bár nem 100%-os bizonyossággal, de – kimutatható az I-es típusú kollagén képződésének zavara is.
PCR technikával vizsgálhatóvá vált, hogy a COL1A1, illetve a COL1A2 mutációk jelen vannak-e a beteg DNS-ében. Ez a technika azonban időigényes, és amióta kiderült, hogy a betegség hátterében jóval több gén szerepel, mint a fenti kettő, azóta tudjuk, hogy ez a rutinnak mondható eljárás sem ad biztos diagnózist. Viszont ma már lehetőség van arra, hogy az összes, a kórlefolyásban érintett gén teljes kódoló szekvenciáját gyorsan, nagy szenzitivitás mellett meghatározzuk, így a ma ismert összes osteogenesis imperfecta típust diagnosztizálhassuk egy mintából.
Az osteogenesis imperfecta kezelése
A betegség nem gyógyítható, csupán kezelhető. Már kialakult betegség esetén a kezelés a tünetek súlyosságának függvénye. A legenyhébb esetben csak megfigyelésre van szükség. A kezelés célja mindenképpen a csontszövet stabilitásának fokozása, a törések megelőzése lenne, és bár igazán hatékony terápia valójában nincs, már többféle gyógyszerrel kapcsolatban kimutattak mérsékelten pozitív hatást.
A fluorid például segíti a csontképzést, míg az úgynevezett flavonoidok bizonyos csoportja gátolja a csontbontást. Így ez a két szer éppen a megfelelő irányba mozdítja a csontanyagcserét. A biszfoszfonát nevű gyógyszercsoport, melyet csontritkulásban már hosszú ideje jó eredménnyel alkalmaznak, úgy tűnik, hogy valamelyest ebben a betegségben is beválik. Ez utóbbi gyógyszerek csak az úgynevezett osteoclast nevű sejtekre hatnak, melyek a csontszövet felszívódásában játszanak szerepet. Ezen sejtek működését gátolják, így a csontbontást lassítják.
Vannak próbálkozások növekedési hormon adásával is, amely egyrészt a növekedést fokozza, másrészt pedig növeli a csontsűrűséget, illetve őssejt-transzplantációval is kísérleteznek.
Gyakran azonban a gyógyszerek mellett sebészeti beavatkozás is szükségessé válik. A műtét két leggyakoribb indoka a törést követő csontrögzítés, illetve súlyos fokú csontdeformitás esetén a deformitás helyreállítása a funkció megőrzése és a törés megelőzése céljából. Ebben az esetben a csontok velőüregébe helyezett fémrúd segítségével tehermentesíthetőek a hosszú csöves csontok.
Mivel a betegség gyakori kísérő tünete a krónikus csontfájdalom, szükség lehet fájdalomcsillapítók alkalmazására is.
Rehabilitáció
A rehabilitáció különös fontosságú ezeknek a gyerekeknek az életében! Ennek során az izomzat szakszerű erősítése növeli a csontok stabilitását, a megfelelő izomcsoportok fejlesztése javítja az egyensúlyt, csökkenti az esések és így a csonttörések valószínűségét.
A testedzés növeli a gyerekek biztonságérzetét is, illetve a felügyelet mellett végzett rendszeres testmozgás, új mozgásformák kipróbálása, megtanulása, csökkentheti azt a félelemérzetet, ami a többszöri csonttörés miatt a gyermekekben a mozgás kapcsán sokszor kialakul.
A rehabilitáció során gyakran alkalmazott "eszköz" a hidroterápia is, ami viszonylag biztonságos közeg a gyermek számára, mégis számos fejlesztő gyakorlat elvégzésére ad lehetőséget és akár már csecsemőkorban elkezdhető.
Prognózis
A ritkán előforduló legsúlyosabb altípusokat leszámítva a betegségben szenvedők rendszerint elérik a felnőttkort. Bár mozgásukban rendszerint korlátozottak, megfelelő orvosi ellátás mellett, a rendelkezésre álló segédeszközöket igénybe véve (mankó, bot, járókeret, szükség esetén kerekes szék) teljes értékű életet élhetnek.
A kórlefolyás nagyban függ a betegség típusától, amelynek pontos meghatározása genetikai vizsgálattal lehetséges. A legenyhébb I-es típus esetén a betegség növekedett töréskockázattal jár, ám ez nem von maga után csökkent várható élettartamot. A köztes betegségtípusok esetén (IV, V, VI, VII) változó kockázattal állunk szemben, a III-as típusban szenvedőknek csupán 20%-a éri el a 40 éves kort, míg a II-es típusban szenvedők 1 éves korukig meghalnak. A legsúlyosabb II-es típus már a méhen belül törésekkel jár, a mellkasi deformitások kisvérköri magas vérnyomást, valamint légzési elégtelenséget okoznak, ezek a leggyakoribb halálokok.
Meg lehet előzni?
Mivel a betegség öröklődő jellegű, hátterében genetikai eltérések állnak, megelőzni nem lehet.
Nagyon fontos családalapítás előtt a családfaelemzés, amihez elengedhetetlen a betegség genetikai klasszifikálása. Amennyiben a családban előfordult már osteogenesis imperfecta, ezzel a módszerrel csökkenthető a beteg gyermekek születésének valószínűsége.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos
