K2-vitamin hatása a csontritkulás kezelésében
frissítve:
Csontrendszerünk épségének megőrzésében számos biológiailag aktív anyag, köztük hormonok, vitaminok, ásványi anyagok vesznek részt. Ezzel összefüggésben merült fel a K2-vitamin lehetséges szerepe a kalcium és a D-vitamin mellett, ám az eddigi eredmények alapján kedvező hatása mérsékelt, így pótlása jelenleg nem szerepel az oszteoporózis megelőzésére ajánlott étrend-kiegészítők között.
Az úgynevezett postmenopauzális csontvesztés a nőket fenyegető egyik igencsak alattomos kórkép: a menstruáció elmaradtával bekövetkező hormonális változások hatására a csonttömeg fokozatosan megfogyatkozik, sűrűsége csökken és sokszor a legkisebb trauma hatására (esetleg anélkül is) roppan, törik, sérül. Ennek kivédésére intenzív kutatómunkák folynak, így került reflektorfénybe a K-vitaminok egyik típusa, nevezetesen a K2-vitamin.
Mire jó a K2-vitamin?
A K-vitaminok (K1 = fillokinon, K2 = menakinonok) elsősorban a véralvadás folyamatában vesznek részt, hiányában véralvadási problémák lépnek fel, túlzott bevitele pedig véralvadásgátló kezelésben részesülőknek kell kerülniük. A K2 forma a K1-vitaminnál biológiailag hatékonyabbnak tűnik, hosszabb ideig jelen van a keringésben és hatáserőssége is nagyobb. Önmagában is gyűjtőfogalom, több, hasonló szerkezetű molekulát takar.
Másodlagos hatása, hogy a K-vitaminok részt vesznek olyan fehérjék átalakításában is, amelyek a csontok anyagcseréjében játszanak szerepet (osteocalcin). Tartós K-vitamin-hiányos állapotban éppen ezért a csontképződés is károsodást szenved.
A K2-vitamin-hiány ritka. Tartalmazzák a savanyított (fermentált) tejtermékek (pl. túró, sajtok), tojássárgája, máj, zsíros húsok. A szervezet K1-vitaminból képes szintetizálni, továbbá bélbaktériumok is előállítják. Hiányállapot zsírfelszívódási zavarok és májbetegségek kapcsán fordulhat elő elsősorban.
K2-vitaminnal megelőzhető a csontritkulás?
Az eddigi vizsgálatok szerint a K2-vitaminnak valószínűleg valóban van kiegészítő szerepe a csontok egészségének megőrzésében, de önmagában a fokozott bevitelével nem előzhető meg a csontritkulás (oszteoporózis). A vitaminpótlás a csontozat felépítését és lebontását jelző biomarkerekben összességében kedvező változást mértek a kutatások. Fontos azonban tudni, hogy a laboratóriumi eredmények nem azonosak a valódi - tehát a betegekben ténylegesen jelentkező csontsűrűség-értékek, csonttörések előfordulása - bizonyító erejű eredményekkel.
Annak bizonyítására, hogy a rendszeresen, alacsony dózisban szedett K2-vitamin valóban képes a csontritkulás folyamatának a mérséklésére, ugyancsak több kutatást végeztek. Egy 3 évig tartó, több mint 200 egészséges, postmenopauzális korban levő hölgy bevonásával készült úgynevezett kettős vak próbán (amikor sem a beteg, sem az orvos nem tudja, vajon aktív hatóanyagot vagy csak placebót kap a beteg) az eredményeket tekintve az első év mérései még nem hozták meg az áttörést, nem volt meggyőző a vitamin pótlásának előnye. Az első éven túl azonban a hatóanyagot kapó nők csontozatának csontritkulással szembeni ellenállóssága egyre szignifikánsabban mutatkozott a kontrollcsoportnálnál mért eredményekhez képest.
A jelenlegi szakmai ajánlásokban nem szerepel a K2-vitamin pótlása, a hangsúly változatlanul a kalcium és a D-vitamin kombinált bevitelén van, az életmódtényezők (testmozgás) mellett. Az eddigi eredmények alapján a K2-vitaminnak lehet létjogosultsága a postmenopauzális csontritkulás megelőzésében, illetve a folyamat mérséklésében, ugyanakkor a tudományos eredmények még nem kellően erősek.
- Kedvező hatása kisebb mértékű, és legalább egy évet meghaladó vitaminpótlás szükséges az eredményekhez.
- Inkább a kalcium beépülésében vesz részt, ezért hatása közvetett, megfelelő kalcium és a D-vitamin-ellátottság nélkül nem érvényesülnek a kedvező hatások
- A K-vitamin hiánya ritka, a túlzottan egyoldalú táplálkozástól és bizonyos betegségektől eltekintve általában biztosított a megfelelő ellátottság, a szükségesen felüli mennyiség pedig nem jár további előnyökkel.
A K2-vitamin hatását vizsgálják más betegségcsoportokban is (érelmeszesedés, daganatos betegségek, demencia, vesebetegség, diabétesz), ám az eddigi eredmények még ellentmdásosak és további kutatások szükségesek.
Tovább

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász