Áldott állapotban

Szerző: kranki

A BLOG LEÍRÁSA

Egy ember attól fogva kezd el létezni, amikor az ondósejt és a petesejt egyetlen sejtté egyesül...nálam is minden így kezdődött..

Látogatás: 57240 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Állapotjelentés

2008.09.16.

A terhességnek nagyon hamar vége lett, az áldott állapotot felváltotta az anyaság! Itthon vagyok két gyönyörű, egészséges babával.

A továbbiakban MAZSOLÁK címen jegyzetelgetem a napi történéseket, itt követhetitek nyomon az Életünket, ami számotokra egy nyitott könyv lett! ( a hat hetes kontrollról is ott számolok már be)

Kívánok minden jövendőbeli édesanyának hasonló nyugodt, kiegyensúlyozott terhességet, jó egészséget, a szüléshez erőt és kitartást!

Bármilyen kérdésetek van, nyugodtan forduljatok hozzám, talán, mint két gyermekes édesanya tudok tanácsot, tippet adni!

Sok puszi: Kranki

Egy nap eseményei

2008.09.08.

Nagyon gyorsan telnek a napok! Ha belegondolok, már Ágica több, mint két hetes! Szinte észre sem vesszük, és már megint elmúlt egy nap!

A reggel általában fél nyolc és nyolc körül kezdődik nálunk. Először Tomcsi ébred fel, majd a kishuga. Apa kicseréli Tomcsi alatt a pelust, és felöltözteti. Addig én Ágicát rendezem. Ő reggelizik előbb, hisz neki a legfontosabb és a legegyszerűbb a kaja elkészítése. :)..

Csak előveszem a cicit, és kész! Milyen a természet! Hogy kitalálta ezt a szoptatást! Mennyire kényelmes nekünk édesanyáknak! Nem kell sterilizálni a cumisüveget, nem kell keverni, melegíteni az ennivalót és nem utolsó sorban a kisbaba számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz, erősíti az immunrendszerét, és még folytathatnám a pozitív dolgokat. De gondolom, ezeket már Ti is tudjátok!

Ha Ágica befejezte a szopizást, megbüfiztetem, kicserélem a pelenkát és visszateszem a kiságyba. Ezután megyek a fiúk után a konyhába reggelizni. Ekkora már Tomcsi szendvicsét apa elkészítette, vagy közben megérkezett mama, és átvette a vezetést. Ugyanis apának dolgozni kell menni.

A reggeli elfogyasztása után összepakolunk a konyhában, majd mama és Tomcsi lemennek sétálni. Ilyenkor elmennek a boltba, vagy meglátogatják dédimamáékat, akik három percre laknak tőlünk. Ezalatt én pihenek, ugyanis még egy kicsit gyengének érzem magam (a védőnőm szerint ez normális, hisz még két hete szültem).Fél 12 körül feljönnek, ebéd - ha van kedve enni -, és következik a csendes pihenő. Ez általában délután kettő, vagy fél háromig is eltarthat. Közben Ágicának újabb pelus csere és szopcsi következik.

Délután, ha hűlt az idő (pillanatnyilag visszatért a kánikula), 17 óra után Tomcsinak apával a játszótéren a helye! Ha már ott az idő, vagy Tomcsi jelez - hozza az apa vagy a saját cipőjét -, vagy Panni felkiabál, hogy " TOOOMIIIIII, GYEREEEEE!"

És a mi kisfiúnk szalad az ablakhoz,és válaszol, egyenlőre a saját kis nyelvén, mindjárt megyek! - gondolom én, vagy valami hasonlót.

A játszin az anyukák már minden nap kérdeznek, hogy hogy vagyunk és mikor megyünk már le. Én sem bírom már sokáig, ezért a héten, ha marad a jó idő, lesétálunk.

Este hét óra körül jönnek fel a fiúk, akkor gyors vacsora és kezdődhet a fürdés! Utána mindkét gyermek megissza a tejcsi adagját, ki üvegből, ki pedig ciciből, és jöhet az alvás.

Ágica 3-4 óránként eszik, ezért éjfélkor és négy-öt körül evési idő van. Tomcsi változó, hogy mikor ébred fel, hogy szomjas vagy éhes. Egyenlőre nem azonos időben történik a kettő, de szerencsére a nagy fiúhoz apa kel fel, és rendezi.

A barátnőm (még nincs babájuk) kérdezte valamelyik nap, hogy bírom és nem-e vagyok fáradt? Pillanatnyilag még fel vagyok töltődve és nem érzem a fáradtságot. Mennyi erőt tud adni ez a két kis apróság! Imádom őket!

Én vagyok a VILÁG LEGBOLDOGABB ANYUKÁJA!

Az első fürdés otthon

2008.09.08.

Újra előkerült a kis babakád. Ki gondolta még akkor, hogy nemsokára ismét használni fogjuk? Úgy gondoltam, előbb a kislányt fürdessük meg, hogy Tomcsi is élvezze velünk az élményt. Míg apa elkészítette a fürdővizet, addig én levetkőztettem Ágicát. Óvatosan fogtam meg, de már nem annyira bátortalanul, mint annak idején Tomcsit. Apa megmosdatta, Tomcsi és én pedig csodáltuk. A kisfiam próbált különféle pancsolós játékokat a kádba dobni, hisz ő is azokkal fürdik. Nem értette, hogy neki miért nem kell?

Nem húztuk sokáig a locsizást, gyorsan beletekertem egy pihe-puha meleg törölközőbe, és a pelenkázó szekrényre tettük. Itt felöltöztettem: hosszú ujjú body és vállpántos tipegő. Persze (végre) kislányos színben! Következhetett a vacsi, kizárólag anyatej és csakis ciciből.

Ez alatt már Tomcsi a nagy kádban pancsolta a vizet. Mikor már a szokásos esti tej adagját fogyasztotta a nagyfiú, Ágica már a büfizésen is túl volt és az igazak álmát aludta.

 

Úgy gondolom, hogy ahhoz képest, hogy az első közös esténk volt, minden terv szerint zajlott. Remélem, ez a későbbiekben sem fog változni!

Végre otthon

2008.09.06.

Pénteken szültem, plusz 4 nap, azaz kedd, és mehetünk haza ( ha minden rendben lesz!). Alig vártam, hogy teljenek a napok, vágytam már nagyon az otthoni légkörre. Vajon milyen lesz az első éjszakánk négyesben? Mit szól Tomcsi a hugihoz?

A hétfő kezdődött a szokásos takarítással, majd a reggeli, vizit és a látogatók. A babavizit késett?délben bejött egy magas, szimpatikus, szemüveges orvos, ő volt az ügyeletes vizitelő doki bácsi. Megvizsgálta Ágicát, majd megkérdezte nem akarunk-e haza menni? Szerintetek mi volt a válaszom? Bátortalanul annyit mondtam, hát ha lehet, akkor igen!

Ahogy kimondtam, már Ágica vállában landolt is a tű: AZ ELSŐ OLTÁS! Jujj!

Hamar túl estünk ezen is, már csak a zárójelentéseket kellett összevárnom, és mehetünk haza! El sem akartam hinni! Hisz ez még csak a harmadik napunk volt a kórházban! Jaj és a varrataimmal mi lesz? Az orvosom szabadságon van a héten, keddet beszéltünk meg, hogy bejön és kiszedi a varratokat. Nehogy emiatt most ne engedjenek haza! Szerencsére a doki elengedett, úgy hogy másnap visszajövök varrat szedésre.

Ágicának beletetettem a keresztszülőktől kapott fülcsit a fülébe, most már csak igazi csajszlis!

 

Utólag kiderült, hogy nagyon sok a baba, és kell az ágy?..de kit érdekelt! Végre a saját ágyamban alhatok, a fürdőszobánkban zuhanyozhatok!

Gyorsan hívtam apát, hozzon ruhát nekünk, amiben haza visz minket. Megörült ő is, hogy estére már együtt leszünk!

 

Előbb velünk, lányokkal szaladt el apa, utána hozta el mamától Tomcsit, aki nagyon meglepődött, hogy az eddig üresen tátongó kiságyban valaki alszik! Mikor pedig Ágica felsírt, hogy éhes, akkor Tomcsi a kicsi ujját a füléhez tette, és mondta: HA! Azt hittem megzabálom! Valahányszor hangot adott ki a kishúga, mindig beszaladt hozzá a szobába, és megnézte, mit csinál. Eddig minden terv szerint alakul, remélem így is fog maradni.

 

A kórházi szobában

2008.09.03.

A második napunk a kórházban. Az éjszakánk már nem volt olyan nyugodt, mint az előző. Nem annyira mi miattunk, inkább a szobatársak miatt... Ágica szopcsizott és aludt.

Az elején, mivel azt mondták, kaja előtt tegyem tisztába a kiscsajt, így tettem. De rájöttem, pelenka pocsékolás, mert evés közben rakja tele a pelust, és kezdhetem előről a dolgokat! Úgyhogy kaja után cserélem....csak finoman kell mozgatnom, mert a kajcsi visszaköszön!

Reggel 6 órakor jött a takarító brigád, zörögtek, csattogtak. Felmázolták a szoba közepét vizes ronggyal. Semmi sepregetés! A kosz és morzsa ment az ágy alá! Ez ám a higiénia!

Utána jött a csecsemő vizit, babákat levetkőztetni, és a doktornéni megvizsgálta őket! Szerencsére minden rendben!

A kocsi csörgéséből már tudtuk, érkezik a reggeli. Általában két szelet barna kenyér és hozzá valami felvágott. Az innivaló tej, tea vagy tejeskávé. Egyszer meg lehet enni! De elhízni nem fogunk tőle!

Már éppen lepihentünk volna, mikor jött a másik vizit, itt viszont minket, édesanyákat vizsgáltak. Következett a has nyomkodás, és betét mutogatás, hogy mennyire vérzünk még.

Mire ez is lement, az óra már 10 óra körül járt, és érkeztek a látogatók. Apa és Tomcsi reggel és este is megnéztek minket.  A szobatársaim első babás anyukák voltak, így ők irigykedve nézték ahogy a nagyfiúnk ölelgeti és simogatja a kishugát.

A nagyszülők is boldogan vették a kezükbe első leány unokájukat. Nem kevésbé az öcsémék, a büszke keresztszülők. (akik behozták az aranyfülbevalót, amit hazamenetelkor be is tetetünk a kiscsajnak). És így tovább a nagynéniék és a barátok, ismerősök dicshimnuszokat zengtek Ágicáról.

Szégyenlős vagyok, de hamar alkalmazkodtam a helyzethez, illetve a környezethez és megoldottam a szoptatást. Végül is a másik két anyuka is ugyanúgy szoptat, mint én!

Az ebéd, hát ne tudjátok meg: EHETETLEN volt! Nem vagyunk válogatósak,de ami rossz, az rossz! Szóval, ha odakerültök, maradjatok a hazai kosztnál! Az az isteni!

Délután újabb látogatói had érkezett, ha nem hozzám, akkor valamelyik lányhoz. Gyorsan telt az idő, jött a hideg vacsora, ami hasonló volt, mint a reggeli.

Lepihentünk, és vártuk a késő esti fürdetést....Este 9 körül ért hozzánk az ügyeletes csecsemős nővér. Már-már rekordot döntött a csecsemő állomány: egyszerre 26 baba feküdt a kórtermekben. Mire őket végig fürdeti egyedül....nem semmi! Végre elért hozzánk, levetkőztettük a kicsiket, a mérlegre tették, mennyit veszítettek a súlyukból. Az első pár napban teljesen normális, hogy veszítenek a születési súlyukból. Szerencsére nálunk a második napra megállt a csökkenés. Ezután villámgyors mosdatás következett a csap alatt, majd öltözetés. (már előre hallottuk, hol jár a nővér, csak a babasírás erősségét kellett figyelnünk, minél közelebb ért, annál hangosabb volt) Szopcsi és alvás.

Röviden ennyi egy nap bent a kórházban. Szinte elrepült ez a nap is. Remélem minden rendben lesz, és nemsokára mehetünk haza!

A születés utáni első percekről

2008.09.01.

Óhh, végre, megszületett!!

Nagyszerű érzés, kívánom mindenkinek! Mikor érzed, hogy kipottyan belőled, felsír és a melledre teszik..... Bevallom, most nemcsak a párom, még én is megkönnyeztem. Kell ennél nagyobb boldogság?

Otthon vár minket egy másfél éves kisfiú, most pedig a karomban tartom a pár perces kislányunkat, Ágicát!

Ahogy megnyugodott a kiscsaj, elvitték megvizsgálni és felöltöztetni. Persze apa ment a doktornő után, nehogy egy percre is szem elől veszítse a kislányát. Addig én még kinyomtam a méhlepényt (szinte kicsusszant az egész), majd következett a varrás...Kaptam Lidocain injekciót, hogy ne érezzem a fájdalmat, de egészen addig éreztem, míg ismét rám nem tette az immár két gyermekes apuka a mellemre Ágicát. Akkor mindent elfelejtettem, és semmit nem éreztem!

Az összeöltés után átraktak egy kórházi ágyra Ágicával együtt, és áttoltak a megfigyelőbe. A kislányom már menet közben ráharapott a cicimre, életrevaló egy teremtés! Nem bírta kivárni, míg a szájába teszem, ő már éhes volt! Tomcsi legalább megvárta, míg megérkezünk és odaadtam neki a mellem!  

Ágica szépen szopcsizott, apa pedig egyfolytában a telefonon beszélt, és SMS-eket írkált! Büszke apuka!

A megfigyelőben két órát kell eltölteni, utána pisilnünk kell, zuhanyozás és utána lehet lekerülni az osztályra. Ez így is történt.

Ezúton is szeretném megköszönni a szülésznőnek(Tóthné Pénzes Ilonának) az odaadó segítséget, és azt, hogy munkaidő lejárta után is ott maradt mellettünk, nem passzolt át másnak! KÖSZÖNJÜK! Tudom ajánlani, ha szülés előtt álltok keressétek meg!

Maga a szülés két és negyed óráig tartott, este negyed 8-kor a karunkba foghattuk a lányunkat. Este fél 10-kor jöttek értünk, és tolókocsival levittek az osztályra. Azért kocsival, mert ilyenkor elég nehéz még két lábon közlekednünk....

Kíváncsian vártam, melyik kórterembe tolnak, ezért meglepődtem, mikor más irányba fordult a kocsi. Kiderült, hogy annyi újszülött van, hogy már csak a koraterhes osztályon van szabad hely!

Szóval kaptunk egy külön szobát, ahol rajtunk kívül senki sem volt (még!). Választhattam a négy ágy közül, hogy melyiket szeretném!

Aznap este Ágicával kettesben töltöttük az éjszakát. Szép, nyugodt esténk volt. Az elején beállítottam a telefonom ébresztőre (3 óránként), de a kicsi maga jelentkezett, úgyhogy nem volt szükség a jelzésre. Szopcsi és alvás, így telt az éjszaka. Meg persze kakis pelenka!

Másnap már korán reggel kaptunk szobatársat. És kit? Akivel a tegnapi napot a szülőszobán együtt töltöttük! Katával és a kislányával, Bogival! Micsoda véletlen! Vagy nem?

Ő is előző este megszült, csak kapott epidurális érzéstelenítőt (többet is), és emiatt nem tudott lábra állni, ezért az egész éjszakát a megfigyelőben kellett töltenie. Szegéény! Ja, és állítólag nem is jó helyre szúrták neki, szóval mindent érzett, és szülés után zsibbadt le a lába, annyira, hogy nem is érezte!

Ha belegondolok, hogy én is kértem már a végén, úgy fájt! Csak szerencsémre mire felért a dokinő, addigra már felesleges volt beadni! Így én megúsztam! Ugyanígy jártam az első szülésemnél is!

De nem akarok megijeszteni senkit sem, mert eddig én is csak jókat hallottam erről a fájdalomcsillapításról! Biztos ő volt a kivétel, ami (aki) erősíti a szabályt :) !

Még a délelőtt folyamán kaptunk még egy szobatársat, Nikit és a kislányát, Nikikét! Szóval a miénk lett a lányos szoba! Létrejött a triumvirátus!

A CSODA megszületett

2008.08.30.

Elérkezett augusztus 22-e, péntek.

Korán reggel jött édesanyám Tomcsira vigyázni, ugyanis nekünk 8 órára a Klinikán kellett lennünk, újabb NST következett.

Úgy éreztem, ez a nap más lesz, mint a többi. Viccelődtem is apával, mi lesz, ha ma szülünk? Babonából a csomagomat otthon hagytuk, inkább majd apa hazaszalad érte, ha mégis kellene....

8 óra után pár perccel már szólítottak is, ígyhát bementem. Leültem a szabad székbe, a másik két kismama mellé, rámtették a mérőszerkezetet, és már hallottam is a kiscsajszli szívdobogását!

Beszélgetésbe elegyedtem a másik két anyukával,: az egyik éppen velem egyidős terhes volt, míg a másik most volt először NST-n (azaz 36 hetes). Közben figyeltem a gépet, és azt vettem észre eléggé be van lassulva az én kis drágám. Ezt jegyezte meg az ápolónő is...elkezdte rázogatni a pocakom, hogy ébredjen fel Ágica. 20 perc letelte után megkérdezte, hogy terhelhető vagyok-e, mert lépcsőznöm kell! A helyiségben volt egy szobai fellépő, azon kellett intenzíven 3 percig lépcsőznöm! Képzelhetitek, korán reggel...

Szerencsére gyorsan eltelt a 3 perc, és az eredmény? Újra rámtették a gépet. Én lihegtem, ugyanis elfáradtam, Ágica pedig aludt tovább!

Igen ám, ismét újabb 20 perc megfigyelés következett, a kismamák kicserélődtek a kórteremben. Szegény apa pedig odakint idegeskedett, nem tudta mi újság van már velünk? ( persze a mobiltelefon ilyenkor nincs nálam)

Végül letelt a 20 perc, változás nem történt, ezért átküldtek áramlás vizsgálatra. Hogy mi az? Még én sem tudtam.....kiderült, ugyanúgy ultrahanggal vizsgálnak, csak most azt nézték, hogy a köldökzsinóron keresztül mennyi vér áramlik át a magzathoz, illetve mennyi a magzatvíz. Vagy valami ilyesmi. Nem értettük pontosan, már lázban égtünk, hogy most mi lesz? Baj van?

Megnyugtattak minket, hogy nincs semmi baj, de valószínű, hogy ma szülés lesz!

Vizsgálat után vártuk az orvosunkat, aki megnézte nem-e zavaros a magzatvíz,(nem volt), és mennyire van nyitva a méhszáj. Ekkor még két ujjnyi volt! Közölte, hogy már nem mehetek haza, irány a szülőszoba!

Fent beregisztráltak, infúziót kaptam, a neve OTT. Ettől, ha felerősödnek a fájások, szülés lesz, ha nem, akkor talán elhagyhatom az épületet. Ismét rámtették az NST-s gépet, valamint egy másik kütyüt, ami a méhösszehúzódásokat mérte.

Erős méhösszehúzódásokat jelzett a gép, én szerencsére ebből még nem éreztem semmit! Egy fél óra múlva kit hoztak mellém az előkészítőbe? Azt a kismamát, akivel reggel beszélgettem az NST-n! Aki velem egyidős terhes volt! Neki már nagyon nagy görcsei voltak, a fájások 5 percesek. Szegéény, nagyon szenvedett mellettem!

Míg mi az ágyon cseverésztünk, addig a férjeink összebarátkoztak odakint. Ők is felismerték egymást, hogy reggel már találkoztak.

Az idő gyorsan repült, nekem a fájdalmam elviselhető volt, nem úgy mint az ágytársamnak, Katának!

Most volt idő előkészíteni a szülésre, nemúgy mint Tomcsinál: szóval kaptam beöntést! Úristen, gondoltam, most mi lesz?

Annyira más minden, mint az első szülésemnél!

Nem is tudom pontosan, másfél vagy két liter vizet belém öntött a szülésznő(aki nagyon-nagyon édes, segítőkész volt velem). Az utolsó pár csepp volt a legszörnyűbb! Úgy éreztem, mindjárt szétdurranok. És mit mondott Icuka? Szorítsam össze a fenekem, és tartsam bent a vizet egy pár percig! ÁÁÁHH! Kemény volt! De utána megkönnyebbültem, úgy jött ki belőlem minden, mint a záporeső! Ömlött! 

Ezután átvittek a vajúdóba, ahová már apa is bejöhetett! Addig a két leendő apuka megvitatta kint az élet nagy kérdéseit.

Itt megkaptam az Oxitocin infúziót, ami kicsit felgyorsította az eseményeket. Ekkor írtunk délután 5 órát.

A fájások rendkívül felerősödtek, egyre inkább szenvedtem. A magzatburkomat felrepesztette a doki, elöntött a lábam között a forróság. A fájdalom olyan volt, mint a menstruációs görcsök, csak sokkal erősebbek! Eszembe jutott, hogy Tomcsinál is így volt. Hogy is felejthettem el?! A doki végig ott volt mellettem,  időnként nézte a méhszájat. Kérdezgettem, mennyi van még hátra. Apa keményen masszírozta a derekam, ami nagyon jól esett. Én közben szívtam a gázt, aminek állítólag fájdalomcsillapító hatása van. Nem igazán éreztem, de maga a tudat, hogy az jó, használt!! Hatalmasokat szippantottam belőle, néha el is kábultam kicsit...de jó volt! A szülésznő mondta, hogy szóljak, ha toló fájást érzek. (az olyan érzés, mintha kakálnod kellene). Szóltam. Át is toltak gyorsan a szülőszobába, áttettek a szülőszékre. És nyomhattam. 1,2,3...nagy levegő és NYOMÁÁS! Ez így is történt, míg nem kibújt a kis fejecskéje! Még nagyobb levegő, bent tart és nyomáás! És kipottyant a mi kis gyönyörűségünk, a kislányunk!

Augusztus 20.

2008.08.28.

Augusztus 20., az államalapítás ünnepe.....A virágkarnevál, a szórakozás napja! Este tüzijáték!

Reggeli ébredés után sem éreztem semmit másképp, szóval nem ez lenne a nagy nap? Azért bizakodva indultunk neki a napnak. Reggeli elfogyasztása után siettünk a szüleimhez, hogy onnan nézzük a virágkarnevált. Egy kis széken ülve végignéztem a karneváli menetet, megebédeltünk, jött a délutáni szieszta, majd séta a Piac utcán, és haza. Nem történt semmi.....

Este apával a teraszunkról megnéztük a tüzijátékot, majd hallgattuk a Neoton koncertet, és eltettük magunkat holnapra.

Ágica már nem mozgolódott annyit, mint szokott. Gondolom, kicsi és szűkös már odabent a hely! A fejecskéje néha nagyon nyom odalent...nyillalik a combomba, fáj a derekam....közel a cél!

Azért szerencsére aludni még tudok, úgyhogy kihasználom az alkalmat, és alszom amennyit csak tudok!

Holnap még pihenek, legalább bírjuk ki 22-ig..... De szép is lenne....egy napon születne velem Ágica!

A 37. hét

2008.08.15.

A héten töltöttem a 37. hetem. Egyre közelebb kerülök a végéhez.

Tegnap voltunk a klinikán a szokásos NST-n, és találkozónk is volt a nőgyógyászommal. Délre kértem időpontot NST-re, mert ekkorra már Tomcsi elalszik, nyugodtan ott tudjuk hagyni valamelyik nagymamánál. Igen ám, de ilyenkor van a legnagyobb kánikula! Még szerencse, hogy a kocsiban van klíma, egyébként nem is tudom, hogy bírtam volna ki az odáig vezető utat! Gyors léptekkel (már amennyire tudtam) besiettünk a Nőgyógyászatra, ahol is a váróterem - a változatosság kedvéért - tele volt. Úgy ültek a kismamák, mint a moziban (tömött sorokban, egymás mellett). Állítólag működött a klíma, de nem igazán éreztük a hatását. Még jó, hogy a kismamák tele vannak orvosi leletekkel, amit ugyebár mindig magunknál kell tartani, ezzel legalább tudtam egy kicsit legyezni magam. Sajna egy kis csúszás volt az NST-nél is, így dél helyett negyed 1-kor jutottam be. Ott legalább leülhettem és volt ventilátor is! 20 perc nyugalom!

Jól beebédeltem előtte, úgyhogy Ágica végig aludt, nem ficánkolt, mint a múlt héten.

Hamar eltelt az idő, a vizsgálat után felszóltak az orvosomnak, aki majd lejön kiértékeli az eredményt, és megnézi a méhszájat.

Vártunk és vártunk, de csak nem jött. Kénytelen voltam megcsörgetni a mobilján, mire közölte, a szakrendelésen van, kérjem ki a papírokat és menjünk át hozzá. Apának jeleztem aggodalmam, de azt mondta ne foglalkozzak vele. Így is történt.....

Na és milyen szakrendelésen volt? Meddőségin.......

Kicsit hülyén éreztem magam a várakozók között......olyan furcsán néztek rám......de hát én nem tehetek róla!

Bekopogtattam és be is hívtak. A doktorúr míg nézte a leleteimet, addig én gyorsan levetkőztem. Kérdezte, hogy érzem magam, mire én válaszoltam: Úgy érzem, meg vannak számlálva a napjaim.

A vizsgálat után ezt csak megerősíteni tudta. A külső méhszáj nyitott, a belső viszont még zárt. A fejecskéje már beékelődött.

Elújságoltam a tervemet: mivel a kisfiúnk Valentin napon, február 14-én született, ezért a hugi sem különcködhet, neki 20-án, a nemzeti ünnepen vagy 22-én, az én születésnapomon kell megszületnie! Jót nevetett az orvosom, és azt válaszolta, hogy "Úgy legyen!" Pont 20-án ügyeletes is lesz a klinikán. Én pedig megbeszélem a Pocaklakóval, hogy mit szól hozzá?

A következő héten 22-ére, péntekre kaptunk időpontot az NST-re. Ez vajon egy jel? Kíváncsian várom az eredményt!

Hőség van

2008.08.13.

Még mindig kánikula van! Imádok állapotos lenni, de ez a meleg.....ez kikészít! Teljesen elszívja az erőm! Itt ülök a fotelben, ölemben a laptop és folyik rólam a víz! Pedig nem vagyok egy izzadós fajta!

Az az egy vigasztal, hogy már nincs sok hátra....a Pocaklakó hamarosan megszületik! És jön az ősz, és a hideg tél....akkor viszont jó lenne egy kis meleg!

Tegnap a fiúkkal lent voltam a játszin (megyek míg tudok). Jobban telik az idő, mert pletyizek az anyukákkal, látom a családom, a gyerekeket, tapasztalatokat hallgatok a szülésről és a gyerek nevelésről. Ja, és a levegőn vagyok....délután 5 óra után már egész elviselhető a hőmérséklet!

Az az egy problémám van, hogy ezen a játszótéren nincsen pad! Így vagy a homokozót körbeölelő farudakon próbálok megtámaszkodni (kicsit kemény és keskeny) vagy a betonrengeteg szélére ülök (kicsit messzebb van a homokozótól). De valahová muszáj leraknom a hátsóm, mert most már nem bírok sokáig állni. Beismerem, elfáradok. Tomcsi után sem bírok szaladni, úgyhogy igénybe veszem a segítséget. Szerencsére, van belőle bőven! Édesanyám, nagypapám az állandó ügyeletes apán kívül(ha éppen nem dolgozik), de ezenkívül számíthatok még az anyósomra is! Nemcsak a gyermekünkre vigyáznak, ha kell ebéddel is ellátnak minket! Szóval, összeteszem a két kezem, amiért ilyen szerencsés vagyok! Köszönöm!

Megint elővettem a régi könyveimet, újságokat, hogy felidézzem a szülés kezdeti jeleit. Ezek a következők lehetnek:

 A véres folyás: nálam Tomcsinál így kezdődött..kiesett a nyákdugó! Először azt sem tudtam mi az, úgy nézett ki, mint egy véres takony (bocsi!)darab. Ez az izé zárta el a méhnyakat. Hívtuk a dokit, aki közölte, hogy innen 1-2 nap, maximum egy hét, és meg lesz a baba! Várjuk meg míg rendszeres hasi vagy hátfájások megkezdődnek, utána menjünk be a klinikára. És én még 6 napig nem szültem.....

A magzatvíz elfolyása: a magzatburok a szülés alatt bármikor megrepedhet. Lehet egy hirtelen "áradat", vagy, ami inkább gyakoribb a kis folyadékszivárgás. Azt mondják, olyan érzés, mintha bepisiltél volna, elönti a combod a melegség....

Én ezt már a vajúdóban éltem át, mikor is megrepesztették a burkomat!

Azt olvastam, ilyenkor viszont azonnal kórházba kell menni, akkor is, ha még nincsenek görcsök! Ráadásul csak vízszintes állapotban, ami gyakorlatilag csak a mentőautóban kivitelezhető!

 És végül a fájások: nincs két egyforma szülés,sőt terhesség sem. Ezért mindenkinél másképp alakul! Kezdődhet tompa hátfájással, vagy combba nyilalló fájdalmakkal. Majd jönnek a görcsök, a menstruációs görcsök....nálam így zajlott.

De mikor menjünk be? Jó kérdés. Első terhességemnél nem akartunk korán bemenni, vártunk míg lehetett. Viszonylag hamar, három óra alatt megszültem a kisfiam,ezért a nőgyógyászom azt ajánlotta, a második babánál (azaz most) siessünk, nehogy útközben elhagyjuk! Szerencsére gyorsan tágultam. 200 nőből egy ilyen van, mint ÉN!

Általában az orvosok azt javasolják, hogy várjuk meg, míg a fájások megerősödnek és 5 percesekké válnak, utána induljunk a kórházba. Addig pedig mérni kell a fájásokat egy óránál tovább, mikor kezdődik és ér véget egy-egy. Egyre erősebbé és gyakoribbá kell válnia. 

Szerintem, mindenki érzi mikor kell mennie! Én is a megérzéseimre fogok hallgatni!

A napokban már érzem a fenti tüneteket, de ezek még csak a méhösszehúzódások miatt vannak. A nyákdugóm most apró darabokban távozik belőlem, de még nem véresen.

Holnap megyünk NST-re és a nőgyógyászom is megvizsgál....kíváncsi vagyok, mit mond. Majd beszámolok.

 

36 hetes vizsgálatok

2008.08.10.

Pénteken jelenésünk volt a klinikán: NST, ultrahang és konzultáció a nőgyógyászommal.

Délre mentünk, gondolván, hogy akkor már nincsenek sokan....de tévedtünk! Ismét az ismerősünkre kellett hagyatkoznunk, rácsörögtem, hogy ott vagyunk. Kis idő múlva már szólítottak is minket. Először az NST-n kezdtünk, 20 perc szívhang hallgatás. A jövőbeni (heti egyszeri alkalom szülésig) vizsgálatok végett egy bonbont vittem a lányoknak.

A kórteremben egyszerre három kismama adatainak rögzítésére van lehetőség, most csak ketten voltunk bent.

A másik kismamának a lurkója kicsit be volt indulva, el is küldték, hogy fogyasszon valamiféle szénhidrátot (kiflit, pogácsát), amitől a kicsi megnyugszik és rögzíthetők lesznek az értékei.

Szóval egyedül maradtam....az egész szobában csak az én kicsimnek a szívverését hallottuk. Számomra szokatlan módon mocorgott Ágica, és a sztetoszkópot is mozgatnom kellett utána. Tomcsival nem volt ilyen dolgom, ő végig egy helyben feküdt! Már ebből is gondolom, hogy a hugi egy izgő-mozgó kiscsajszli lesz!

20 perc letelte után a hölgy levette rólam a készüléket, rápillantott az eredményre, elégedetten bólogatott, majd megmérte a vérnyomásom: 100/60.

Mehettünk át az ultrahangra. Itt is hamar ránk került a sor. Klárika már várt minket! Beszélgetni kezdtünk: mondtam, hogy nagyon meleg van, már nehéz a pocakom, remélem nem kell még négy hétig idejárnunk. Mire ő közölte, hogy a kislányok inkább később bújnak ki a pocakból, úgyhogy úgy készüljek, lehet 5 hét is lesz belőle! Ráadásul a pocakomat sem találta nagynak. (a barátok szerint pedig nagyobb, mint Tomcsival volt! - én már nem emlékszem)

Na de ezután jött a vizsgálat!

Szerintem még Klárika is meglepődött a méreteken: a hossza kb. 50 centiméter, a súlya pedig 2800 gramm! A talpa pedig 7,5 centi! Elmondása szerint az ő kisfiának sem volt ekkora talpa! Szóval a kislányunk már nagylábon fog élni! Ágica feje beékelődött, a méhszájam el van vékonyodva, a méhlepényem II. fokban érett. Ezért érzem akkor néha, hogy ott lent bizserget valami.....hát nyomja a szemérmemet a leányzó!

Így már megváltozott Klári véleménye is a szülés várható időpontjáról, ő is lecsökkentette kb. két hétre (mint én érzem).

Ezek után, tudva, hogy Tomcsi is három óra alatt megszületett, apára nézett és mondta neki, hogy készüljön fel a szülésre, lehet neki kell majd levezetni, olyan gyors lesz. (poénból azt is említette, ha a jövő héten megyünk NST-re ad nekünk köldökcsonkot, amivel Tomi lezárja Ágica köldökét)

Ráadásul szóba került az a mentős eset, mikor 40 percet késett a kocsi, és a nappaliban született meg a baba( biztos Ti is hallottatok róla). Erre az asszisztensnő bejelentette, hogy nem ez volt az első és egyetlen eset...csak ezt írta meg az újság!

Ilyen élmények után, vártuk a nőgyógyászunkat, hogy ő is értékelje ki az eredményeimet..... Ő is hasonló véleményt alkotott rólunk, jövő hétre kaptunk egy újabb időpontot NST-re, és akkor megejtünk egy vizsgálatot is a méhszájjal kapcsolatosan.

Hazaérve első dolgom volt Tomcsi leleteit elővenni, és összehasonlítani az Ágicáéval. A nagyfiúnál egy héttel később voltunk ultrahangon, de a méreteken nem nagyon látszott! Sőt a méhlepény érettsége akkor lett másodfokú!

Gyorsan utánanéztem, mit jelent a méhlepény érettsége. Úgy értelmeztem, ebből még nem lehet következtetni a várható szülés időpontjára. Az a lényeg, ha harmadfokú, akkor érett meg a baba tüdeje a kinti életre! Minél érettebb, annál meszesebb lesz a méhlepény.

Szóval még van időm. De mennyi? Vajon még a virágkarnevált hármasban fogjuk nézni? Ezek azok a kérdések, amikre senki nem tud nekem pontos választ adni. Ez benne a legizgalmasabb!

 

Helyzet jelentés

2008.08.04.

Ma már augusztus 4-e van. Az idő nagyon gyorsan telik, hisz még most volt karácsony, mikor is kiderült, hogy babát várok!

Most hűsölök a szobában: a ventilátor keringteti a levegőt, a lábam egy hideg vizes lavorban és pihegek. Kibírhatatlan forróság van odakint! Délelőtt elsétáltunk Tomcsival a postára. Útba ejtettük a régi szórakozóhelyünk helyén nyílt bababoltot, ahol már délelőtt fél 10-kor szakadni kezdett rólam a víz, nézegetés közben. Ugyanis Ágicának még mindig nem találtam meg a tökéletes "hazahozós rucit"! Vagy túl vastagnak, melegnek találom, vagy a színe, fazonja nem tetszik. Lehet, hogy túl válogatós vagyok? De én csak a legjobbat szeretném neki!

Még jó, hogy a babakocsi táskájában két palack vízzel közlekedünk: az egyik a nagy fiúé, a másik az enyém. De sajna, most ez sem segített rajtam. Siessünk a postára, ott legalább van klíma!

Útközben összefutottunk a sógornőmmel és a keresztfiammal, ők is oda tartottak, így együtt folytattuk az utunkat.

Amíg én beálltam a sorba, addig keresztanyu a két lurkót beültette a pénzbedobós kisautóba. Máté már ismerte a járgányt, mint kiderült, bátran tekergette a kormánykereket. Tomcsi az anyósülésen nézegetett, ő még nem próbált ilyen gépezetet. A nyomógombokat nyomogatta, így ő biztosította a zenét és a dudaszót.

A 100 Forintos hamar lejárt, jöhetett a következő, amit már én finanszíroztam meg. Miután ez is megállt, az én kicsim megpróbálta beindítani, mint mamáéknál a hintalovat- előre-hátra mozgással -. Jót mosolyogtunk rajta, és indultunk haza.

Visszafelé még a kispiacon vettünk egy kis gyümölcsöt: dinnyét, banánt, barackot. Behűtve milyen jól fog esni délután!

Még magában a paradicsomot is imádom!

Ez a jó a nyári terhességben, ilyenkor itt a sok finom természetes vitaminforrás: zöldség, gyümölcs kupac! Annyit ehetsz, amennyi jólesik, válogathatsz közülük!

Míg télen? Van az alma, a banán, a narancs, és kész!

Hazafelé gyorsabban szedtem a lábam, mint általában, mert az idő is eltelt, valamint még jobban elkezdtem izzadni, mint eddig! Sőt már nemcsak én, hanem a gyermekem is! Lihegve hazaérve sebesen engedtem pancsi vizet Tomcsinak, közben én is levettem az átnedvesedett ruháimat és lehűtöttem magam.

Szóval pihenek, mert Tomcsi alszik......

Remélem, délutánra tényleg ideér a hidegfront, és valamivel alább csúszik a hőmérséklet!

 

Megszületett Angéla!

2008.08.01.

Tegnap végül is megcsászározták Juditot ( az unokatestvérem unokatestvérét)! Így is egy jó héttel túlhordta a picit. Azért került sor a műtétre, mert az orvosa az ultrahang eredmény alapján nem javasolta a természetes szülést.

Angéla 3750 gramm és 57 centiméterrel jött a világra!!

Szép nagy lány lett! A nagyszülők szaladhattak ruhákat venni, ugyanis az 56-os méretet kapásból kinőtte a kicsike!

Jól vannak, ha minden rendben lesz, a jövő héten már jöhetnek is haza!

Gratulálunk nekik, jó egészséget kívánunk az egész családnak!

35. héten

2008.07.29.

Tegnap voltam terhesgondozáson.

Már azt hittem, megint egy unalmas delet fogok itt tölteni, mikor megpillantottam egy ismerős arcot. Az unokatestvérem unokatestvérét fedeztem fel a tömegben. Odasiettem hozzá, megörültünk egymásnak, beszélgetni kezdtünk.

Juditot pont aznap emlegettem itthon, hogy milyen jó neki, ő már túl van a pocakhordozáson, de kiderült mégsem. Épp a táppénzes papírjáért jött. Július 23-ra volt kiírva, azóta minden nap jelenése van a kórházban: egyik nap magzatvíz vizsgálat, másik nap NST. Vajon elszámolták neki, vagy csak a baba még jobban érzi magát odabent? Ez az, ami soha nem fog kiderülni! Szegény Judit, már eléggé unja a banánt, és szeretne túl lenni az egészen. Meg tudom érteni......

Pedig a régi öregek azt mondják a kislány előbb jön, a kisfiú pedig 2 héttel később....a pöszi miatt!

És ők (IS) kislányt várnak!

Gyorsan telefonszámot cseréltünk, és megígérte, ha meg lesz Angéla, küld egy SMS-t.

Kíváncsi vagyok, Ágicával hogy lesz....mikor gondolja úgy, hogy ideje szemtől szemben találkozni!

A másik meglepetés még csak ezután következett! A közös unokatestvér megjelenése!! Ez volt a hab a tortán!

Nellinek már van egy kislánya, Zsófi, ő 3 és fél éves, óvodás. Most kiderült, hogy 16 hetes terhes! Azért volt furcsa, mert a családunkban (gondolom, nem csak nálunk van ez így) futótűzként terjednek a hírek, és erről még nem tudott senki!

Megígértem, én sem mondom el:)

Végül is nem mondtam, hanem írtam.......(de a szülők nem neteznek, szóval nyugodt vagyok)

Az első három hónapja rosszullét nélkül telt el (nem úgy, mint a kislánnyal), ezért reménykednek, hogy kisfiúk lesz. Kérdeztem, hogy gondolkodtak-e már utóneveken? A válasz meglepett: Igen, Bulcsú vagy Vajk. Elég ritka nevek....hát ízlések és pofonok!

Szurkolok nekik, ők is legyenek ilyen szerencsések, mint mi! 

Visszatért megint a nagy meleg....izzadok és nehezebben veszem a levegőt. Hamarabb kifáradok, sokat kell pihennem, de igyekszem ezt úgy végezni, hogy apa és a kisfiam ne vegyen észre belőle semmit. Nagyjából sikerül is, ugyanis apa reggel elmegy dolgozni, mi Tomcsival a játszin vagyunk délelőtt. Ha feljövünk ebéd, és alvás....már nem csak neki, hanem nekem is. Igénylem, szükségem van rá.

Ma például dédipapa(azaz az én nagypapám, aki 82 éves), átjött hozzánk. Szerencsére 3 percre laknak tőlünk. A nagymamám küldött egy kis lecsót és meggyes piskótát. Hmmmmm...

Kihasználva az alkalmat, akkor már papa le is vitte az első és már nem sokáig egyetlen dédit a homokozóba. Ezért tudok most írni, és feltett lábakkal pihenni a hűvös szobában.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi segítségem van a család részéről. Tomcsinak van 7 dédije, a 4 nagyszülőn, a keresztszülőkön, a nagybácsin, nagynénin és rajtunk kívül! Ráadásul mindenki -nagyjából -jó egészségnek örvend!

És nemsokára már testvére is lesz! Ismertek hasonló esetet?

 Visszatérve a terhesgondozásra, a vérnyomásom a szokásos alacsony szinten áll, a plusz súlyom idáig 10 kg. A labor eredményem is jó lett, a vastablettából kell többet bevennem, illetve olyan ételeket ennem, melyekben sok a vas.

Szóval, minden rendben kívül-belül, remélem erre a pár hétre már így is marad!

Mama pakk

2008.07.18.

Miután a gyermekszoba készen van. a babának a holmijai rendben vannak, ideje magamra is gondolnom! Ugyanis nekem is fel kell készülnöm a szülésre, és az utána következő időszakra.

Jobb félni, mint megijedni - alapon én már ilyenkor összepakolom a kis kórházi csomagomat, ha bármi történne, készen legyen.

A  kis bőrönd a hálószobában indulásra készen vár. Az alábbiakban felsorolom a tartalmát:

- először is az okmányok....enélkül szóba sem állnak Veletek a kórházban (képzeljétek, nagy görcsök közepette előbb felveszik az adataid és csak utána szülhetsz!) A szükséges papírok: terhesgondozási kiskönyv, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya.

- étkezéshez szükséges evőeszközök, pohár, szalvéta (igaz, bent adnak kaját, de a hazai kosztnál szerintem nincs jobb)

- mobiltelefontöltő (ugyanis sok gratulációt fogtok kapni, minden rokon, barát érdeklődik a hogylétetek felől)

- hálóingek: a klinikán adnak elöl gombos feneket takaró hálóinget - amik a szülés utáni napokban jól jönnek( mert nem Nektek kell mosni, egy nap többet is kérhetsz), de jó, ha van sajátod is Nálad, ami csak pamut, és elöl gombos (a szoptatás miatt kényelmesebb)

- köntös, aminek van zsebe. Nyáron vékonyabb, télen vastag, meleg legyen.

- fehérneműk: csak pamut bugyit javaslok. Kapható már eldobható bugyi is, én használtam, és bevált. Rávettem az eldobhatóra a hagyományos bugyit.

- zokni: inkább télen van jelentősége

- papucs: jó ha van kettő, egy a kórterembe, egy pedig a zuhanyozáshoz (gumi)

- piperetáska a szokásos belevalókkal(fogkefe, fogkrém, tusfürdő, fésű, sampon, intimbetétből a legvastagabb és jó sok, WC papír, papírzsepi, intim törlőkendő, papír WC ülőke, testápoló)

- törülköző: kicsi a kéztörléshez, külön az intim részekhez, és nagy, amivel körbetekered magad

- szoptatós melltartó, melltartó betét (én Tomcsinál vittem be, de nekem még odabent nem volt rá szükségem, mert a tejcsim a 3-4. napon lövellt be, akkor pedig már jöttünk haza, itthon viszont kellett)

Mondanak, illetve írnak még mellbimbó-kiemelőt, védőt, krémeket - én nem használtam őket, de mint kezdő anyuka beszereztem!

Nagyjából ennyi, amit becsomagoltam, valamint megmutattam apának hol találja az utánpótlást!

 Valamint mivel második babánk érkezik, fel kell készülnünk arra is, ha éjszaka indul be a szülés, ki vigyáz Tomcsira, ki az, aki egyből tud jönni felügyelni a nagyfiúra.

Remélem, mindent sikerült elintéznünk, elrendeznünk, mostmár csak a pihenésre kell koncentrálnom, és nyugodtan várnunk Ágica érkezését!

Babakelengye

2008.07.17.

Mint ígértem, nagyjából összeszedtem mik is azok a dolgok, amikre tényleg szükségünk volt a kezdetek kezdetén....

Nagyon nehéz előre vásárolni, hisz csak az ultrahang eredmény alapján tudsz viszonyítani mekkora is lesz a pici. Én 56-os méretűekből vettem egy pár darabot, mert általában a legtöbb baba 48 és 52 centiméter hosszúsággal születik. A többi pedig 62-es méretű lett, gondolván a későbbi időszakra is. Tomcsi februárban született, neki inkább vastagabb, melegebb ruhácskákra volt szüksége. Ezért vagyok most egy kicsit gondban, mert Ágica viszont augusztus végén születik meg, neki pedig inkább vékonyabb, nyáriasabb rucik kellenek. Szóval hiába második gyerkőc, nem vagyok benne biztos, hogy a bátyó tipegői (ami ráadásul mind plüss hosszú ujjú) jók lesznek rá. Na meg persze, ha már KISLÁNY, akkor öltöztessük is úgy! Nincs igazam?

Tehát bodyból kell sok, mert pláne az elején lebüfizi magát, vagy véletlenül kakis lesz a body....ez az a ruhadarab amiből jó ha van bőven (nekem Tomcsinak volt kb. 10 db), így nem kell minden nap mosni. Nyilvánvaló téli babánál több hosszú ujjú és vastagabb darabokra van szükség, míg Ágicánál 1-2 darab ujjatlan is került a rövid ujjúak, és a napozók közé.

A tipegő vagy más néven rugdalózó évszak- és időjárás függő. Tomcsinál egyértelmű, hogy télen szükség volt a meleg tipegőre, míg most csak egy pár darab ujjatlan tipegőt szereztem csak be.

A védőnőtől kapott listán szerepel rékli, kising, kocsikabát, és még sok egyéb, ami szintén személy- és évszakfüggő. A kocsikabát ősszel és tavasszal hasznos, én anorákot, overált használtam télen.

Nekem egyszerűbbnek, praktikusabbnak és persze nem utolsó sorban melegebbnek tűnt, mint bármi más.

Ja és a sapka....kisfiúknak kis smicis kalap, kislányoknak kendő nyáron, télen pedig a jó meleg,vastag sapka! Olyan édesek benne!

És a kiscipő? Tündéri, mint a kiszoknik!!! A barátnőm kislánya, például mobiltelefontartónak elkért már egy párat!

A kocsicipők a kinti sétáknál mutatós darabok, de nem nagyon kell beruházni belőlük (gyorsan is nő a lábuk, bundazsáknál pedig nem is látszik) Majd ha el kezdenek lépegetni, akkor van jelentősége. Akkor viszont csak jót kell vásárolni!

Éjszakára a hálózsákot javaslom, nekem ez tuti bejött, még most is abba teszem, mert ezt nem tudja lerúgni magáról! Annak idején kaptunk egy gombosat, amivel állítani tudom a hosszát, és még mindig jó a méret!

A kórházból való hazahozatalra a szülők mindig valami szépet és újat szeretnének, ez természetes, ezzel mi is így voltunk/vagyunk!

Na de pólyában vagy bébihordozóban jobb hazajönni a picinek? Sokat olvastam erről a témáról, és nagyon megoszlanak a vélemények. Mi az első babánál is a pólya mellett döntöttünk, de nem bántuk meg. Annak a csöppségnek jó az az érzés, hogy körül fogja valami puha és meleg. Ráadásul nekünk is könnyebb megfogni pólyában, mint anélkül.

Tomcsinak volt egy pár darab "orvoshoz járós", elegánsabb ruhadarabja, a többi pedig otthoni használatra volt tökéletes.

Összefoglalóul: az a lényeg, hogy 100 %-os pamutból legyen minden ruhadarab, amely a baba testével érintkezik.

Ne vegyetek egy méretből sokat, mert nem tudhatjátok előre, milyen ütemben növekszik a kicsi, és ráadásul nagyon sokat ajándékba is kaptok! (Ötlet: ha kérdezik a rokonok, mire van szükségetek, mondjátok el bátran, ruhaméretnél inkább mindig nagyobbat kérjetek, mint amekkora éppen szükséges - azt tovább tudjátok használni-.)

Mi Ágicával jól állunk, már csak a hazahozós ruci hiányzik,,,,,meg egy szép aranyfülbevaló a kiscsajszli fülébe.....(hátha ezt keresztanyuék is olvassák:))

Felkészülés a babavárásra

2008.07.16.

Lassan itt az idő.....már csak egy jó hónap, és megszületik a hugica....szóval ideje felkészülni rá.

Szerencsémre már rutinos anyukának számítok, ezért van egy kis tapasztalatom mire is van igazán szüksége egy újszülöttnek és egy édesanyának. Annak idején nagyon sok könyvet, újságot elolvastam, mi tartozik a baba-mama pakkba. Ma már tudom, nekem mi volt ebből a felesleges és a tényleg szükséges. A továbbiakban ezt szeretném megosztani veletek.

 Első nálam a gyerekszoba: mivel már a második gyermekünk lesz, ezért a gyerekszoba alapja már meg van. A falat annak idején sárgára festettük, gondolván, az a szín semleges szín, fiúnak és lánynak is megfelelő. A két hosszabbik falra, Disney-s figurákat( Micimackóék és az Oroszlánkirály története mellett döntöttünk) rajzoltattunk, hogy egyedi és a pici számára érdekes legyen a szoba. Vettünk 140 x 70 cm-es átalakítható fenyő kiságyat,a kiságyhoz baldachint, rácsvédőt, pelenkázó szekrényt, fenyő szekrényeket, Micimackós lámpát, autópályás szőnyeget (mert közben megtudtuk, hogy kisfiúnk lesz). A fürdetéshez kádat, a kádba szivacsot, amit nagyon jónak tartok. Hőmérőt a vízbe és a szobába egyaránt, kifogót(azaz törölközőt), valamint bevásároltam egy csomó babafürdetőt, sampont, krémeket, amikből kétszer annyit még ajándékba is kaptunk. Most már okosabb leszek, csak 1-1 tubussal veszek, hisz nem tudom Ágica bőre érzékeny lesz-e vagy sem.

A babamérleget azt kölcsön kaptuk, az az elején praktikus, mikor megnézitek mennyit szopcsizott a kicsi. Ha elfogadtok egy tanácsot: nem kell folyamatosan minden szopcsi után mérni, mert csak bestresszeled magad, hogy nem evett eleget a kicsi. Nem mindig az alkalmankénti mennyiség a lényeg, hanem a napi.

Nagyon fontos még a jó babakocsi kiválasztása is. Mi először egy Pierre Cardin kék bébihordozós babakocsit választottunk, amit a mai napig nem bántunk meg, mert mivel Tomcsi február 14-én született, isten igazából nyáron használtuk, nála nem volt fontos szempont a zártság. Most viszont Ágicával inkább télen leszünk lent, neki másfajta kocsira lesz szüksége. Szóval el kell cserélnünk a járgányt. (és nő lévén akkor már csakis nőcis kocsi jöhet szóba az elsődleges szempontok után) A választék nagyon nagy, mind árban és fazonban, nem könnyű választani, még most sem tudom melyik lenne a jó döntés.  Elég sokat utazunk autóban, ezért autósülés, azaz bébihordozóra is szükségünk lesz.

A mellszívó is egy szükséges kellék, segítség a tej lefejéséhez. Ebből is van kínálat bőven, én maradtam a kézi készüléknél, melyiknél én szabályozom a sebességet, az ár pedig közép kategória, erről hallottam a legtöbb jót. Ilyen márka lett a cumisüveg, a tejespohár és a cumi készletünk is.

Ezek szerintem a nagyobb beruházások. A többi apróságnak fog tűnni. A lepedő, ami szerintem csakis gumis lehet, a sok textilpelenka, ami a büfiztetéshet nélkülözhetetlen. Ja, és az eldobható pelenkák....ebből sem kell sokat megvenni, mert valószínű,hogy ajándékba is kaptok, meg a méretet sem tudhatod előre.

És hát az icipici ruhácskák.....olyan tündériek és ellenállhatatlanok! Mai napig, ha bemegyek egy bababoltba nem tudok észrevétlenül elmenni mellettük....mindig találok valami édeset! Eddig ugyebár csak a kékek jöhettek szóba, a fiúsak, de mostmár végre vehetek pirosat, rózsaszínt, fodrosat-bodrosat is! Imádom!

Legközelebbre összeírom a listát részletesen, mi is és mennyi, ami feltétlenül szükséges a babának!

Addig is legyetek jók, vigyázzatok egymásra!

 

A 32 hetes ultrahangon

2008.07.12.

Reggel izgatottan ébredtünk, hisz ma megyünk a Klinikára, kötelező 32 hetes ultrahangra.....megnézzük Ágicát!

Klárika külön kérésére - tudjátok az ultrahangos nőci a klinikán - magunkkal vittük Tomcsit is. Apa gyorsan elszaladt egy-két partnerhez, majd közbeiktatott minket is, irány a Nagyerdei Klinika!

Beléptünk a váróterembe.....nagy tömeg, azaz a szokásos pocakos mamák hada... Na, gondoltam, még jó, hogy készültem, nagy táskával jöttünk: inni-ennivaló az egész családnak, Tomcsinak játék.

Viszont pozitívumként értekelem, hogy végre felszereltek klímákat, azaz a kismamák normális körülmények között várhatják ki a sorukat. Nem kell izzadni, levegőtlenül szuszogni.

Gyorsan beálltam a jelentkezési ablakhoz a sor végére, szerencsémre éppen Klárika ült ott, aki már várt minket.

Ebből adódóan nem kellett sokáig várnunk a váróban, hamar szólított minket.

A vizsgálóban az asszisztens hölgy is megcsodálta Tomcsit, majd végre következhetett a mi Pocaklakónk is.

A változatosság kedvéért most is aludt a drágám, de legalább a pofikáját megmutatta nekünk.

Amikor hazajöttünk, előkerestem Tomcsinak a fotóit - ha hiszitek, ha nem tisztára egyformának tűnik a két gyermek! -

Ráadásul napra pontosan 32 hét 2 naposan csodáltuk meg a nagy fiút is, így a méreteket is össze tudtam hasonlítani: a fej átmérő megegyezett, a mellkas Tomcsinál pár miliméterrel nagyobb volt, a combcsont hosszában pedig Ágica volt a nyerő!

Ja, és Ágica is hajas baba lesz, mint a bátyó! Már most kb. 1 centis a hajacskája!

A méretek alapján a súlya kb. 2 kilogramm körül lehet! Ha így folytatja, és a végéig kihúzza, akkor tuti, hogy nagyobb lesz, mint a testvére!

Közben Tomcsi kíváncsiságának eleget téve, Klárika az ölébe vette, és megmutatta neki a készüléket......szóval elmondhatom, hogy a kisfiam is "megnézte" a hugicáját....

Apa meg is kérdezte, hogy milyen végzettség szükséges ehhez, úgyhogy lehet, a Ti gyermekeiteket, unokáitokat már ő fogja vizsgálni! :)

Gyorsan elrepült az a kis idő, sietnünk kellett, mert kint még sok édesanya várt erre a csodálatos pillanatra, mikor meglesheti a kicsinyét a pocakban épp mit csinál.

Elköszöntünk, megköszöntünk mindent, majd egy hónap múlva, 36 hetesen ismét ellátogatunk az ultrahangra, és akkor kezdjük az NST-t is.

 

 

 

Napi történések

2008.07.09.

Úgy telnek a napok, hetek, hogy szinte fel sem fogom: mindjárt megszületik Ágica.

Olyan jó érzés állapotosnak lenni! Sétálsz a nagy pocakoddal, a kis csajszli izeg-mozog odabent, mindenki mosolyog rád.

Szabály szerint kivirulsz: a hajad fényes, dús lesz, a bőröd egészséges, gyönyörű, a körmöd pedig erős és szép! Nem véleletlen, hogy nincs csúnya kismama!

Ha nem lenne ilyen meleg, még biztosan nem bánnám, ha a terhesség tovább tartana. De tényleg, miért hívják így?! Valakinek ez TEHER lenne? Szerintem a világ egyik legjobb és legnagyszerűbb érzése!

A másik pedig mikor megszületik:)

Szerencsére Ágica is olyan nyugodt pocaklakó, mint Tomcsi volt. Maximálisan alkalmazkodik hozzám, vagy én ő hozzá?

Reggel 7 és fél 8 körül együtt ébredünk, jöhet a mosakodás, öltözés és a reggeli. Reggeli után a szokásos vitamin bombám: Elevit, vas tabletta és a MagneB6.

Elmosogatok a fiúk után, rendbeszedem magunkat Tomcsival, és irány a játszótér. Nyár lévén korábban megyünk és 11 körül jövünk fel. A pocaklakó nyugisan alszik, míg mi homokozunk.

Ezekután jön egy gyors locsi-pocsi a nagyfiúnak, ebéd, majd míg Ő alszik, én is ledőlök egy kis csendespihenőre. 

Nekem az a fél vagy egy óra fekvés nagyon sokat jelent, a pocaklakó is velem pihen, miután kitombolta magát. A múltkor szabályosan láttam, nyújtózkodott a kis drágám.....a bal oldalamon a kezeit, a jobb oldalamon a talpacskáit véltem felfedezni....teljesen kinyomta!!

Fantasztikus érzés volt! Kinézetre érdekes látvány volt, de végre úgy éreztem megfoghattam a kislányomat!

A délutáni szieszta után uzsonna következik, (mind a babának és a mamának is jó dolog, ha sokszor kicsit eszik)majd ismét a játszi.

Itt már apa, vagy valamelyik nagymama is besegít, hogy én csak üljek a padon a jó levegőn.

Este 7 körül szoktunk feljönni a játszótérről, megvacsizunk, fürcsi, Tomcsi megissza a tejcsi adagját, majd az ölemben mese vagy dalok kíséretében együtt alszik el a két kincsünk: Tomcsi és a kis Pocaklakónk.....

Ágica este 9 - fél 10 körül "bulizik" még egyet odabent, majd ő is mély álomba merül reggelig....

Remélem, mivel Tomcsival is így volt, ez a jó szokás megmarad a kinti világban is!

 

Terhesgondozáson

2008.06.30.

Ismét eltelt 4 hét, megint jelenésem volt a Bethlen utcai OTI-ban. Ebben a nagy melegben hatalmas kedvvel indultam neki az útnak. Ennyi odajárás után felfedeztem a liftet is, ezért már nem kellett kifulladva felmásznom a második emeletre.

A liftből kiszállva arcon ütött a meleg, és a tömeg....nagyon sok kismama van.....úgyhogy van utánpótlás!

Negyed 1-re volt időpontom, ezért siettem leadni az otthoni üvegbe öntött vizeletem. Gyorsan átadtam a beutalómat a laborban, már kaptam is a poharat, az illemhelyen áttöltöttem, betettem a kisablakon. Át a védőnői szobába, ahol beálltam a pocakosok által kialakított sor végére....és itt már kezdett lelassulni az élet....

Szerencsére az én védőnőmre nem várt előttem senki, (nagyon aranyos nőci, képzeljétek, még nekem és az öcsémnek is ő volt a védőnénije:)....

Tehát én következtem: ráálltam a személymérlegre, hoppá a súlyom ismét 2 kg-val növekedett! Mivel az előző hónapban is így történt, már képben voltam, hogy a heti fél kg az normális dolog!

A vérnyomásom egyébként is alacsony, ez a terhességem alatt sem változott: 90 / 60. Szóval agyvérzést biztos nem kapok!!

A vizelet eredményem közben elkészült, hála ott is minden negatív.

Babika néni beírta az adatokat a kiskönyvembe, és az ő nagykönyvébe, majd közölte a jó hírt.... Székely doktor úr szabadságon van, és egy másik orvos helyettesíti. Azaz nem lehet tudni mikor megyünk ma haza, nem számít az időpont sem.

Nem vagyok egy pesszimista alkat, bíztam a dolog jó és gyors kimenetelében. De ahogy teltek a percek, fél órák, a meleg, a tömeg....szomjas és éhes voltam....a sor nem akart fogyni előttem.

Kezdtem ideges lenni....

Úgy döntöttem, megkérdezem Babika nénit, mi van akkor, ha én most hazamegyek?

Szegény, próbált intézkedni, de nem nagy sikerrel. Ugyanis a helyettesítő doki először a saját körzetét látta el, utána következtünk volna mi. Egy pecsétért és aláírásért ennyit várni? Ebben a melegben, ahol még egy ventillátor sincs?

Ráadásul a büfé a földszinten volt, én pedig nem mertem lemenni, hisz lehet akkor szólítanak...

Végül is csak bevásároltam, addig a védőnénim szerzett beutalót a 32 hetes kötelező ultrahangra, és a vérvételre. Szeretem őt!

Szóval, minden jó, ha a vége jó! Siettem haza, mert a két imádott fiúm várt otthon, és a finom (megkésett) ebéd!

De két hét múlva újból terhesgondozás.......

A szülőszobán

2008.06.25.

Végre elérkezett a nagy nap, 38 hetesen nyákdugó nélkül mehettünk a következő NST-re a debreceni klinikára.

A 36. héttől van az NST, magyarul a magzati szívhang vizsgálat. Abból áll, hogy a pocakodhoz kell tartani 20 percen keresztül egy sztetoszkópot, amivel figyelik, és rögzítik a pici szívhangját.

Szerencsére időpontot adnak, és nem kell sokat várni. Az eredményem is hamar kész lett, ami elég változó volt (magas és alacsony értékek váltogatták egymást). Valami olyasmit mondtak, hogy nemsokára baba lesz. Ezt a tényt a dokim is megerősítette, aki nemcsak profi a szakmájában, de kedves és még sármos is:)

Úgy engedett haza minket, hogy vacsi után találkozunk. És még az ügyeletes orvos is Ő!

Izgatottan mentünk haza, már a kocsiban elkezdett görcsölni a hasam, mintha meg akarna jönni....

Otthon lepihentem, már nem is tudtam ebédelni, hányingerem volt.....aztán már nemcsak inger!

 Előkerült a vödör is, teljesen lefehéredtem. Szegény férjem, azt sem tudta mit segítsen....nagyon izgult.

De nem annyira, mint édesanyám, aki közben átjött érdeklődni mi volt a klinikán, majdhogy nem ő is rosszul lett!

Menjetek már befelé a kórházba!

Délután fél 2-kor be is mentünk, ahol az ügyeletes nővérkék felvették az adataim, kérdezgettek a fájások gyakoriságáról, erősségéről. Majd kaptam egy semmit nem takaró, hátul gombolós hálóinget. Plusz a skótkockás térdzokni, mulatságosan nézhettem ki...de itt senkit nem érdekelt!

Egyből jött a szülésznő, aki szintén nagyon kedves, aranyos nőci volt (meg is kérdeztük a nevét, most is ŐT szeretném magam mellett tudni), megvizsgált, már 5 ujjnyira nyitva voltam. Közölte, hogy ha így haladok, 18 körül meg lesz Tomcsi.

Szerencsére már nem volt idő beöntésre sem!

Jött az orvos, megrepesztette a magzatburkot, engem meg elöntött a melegség,olyan volt mintha bepisiltem volna!

Na, csak ezután jöttek a görcsök..., alig bírtam leszállni az ágyról, ugyanis sétálni küldtek, hogy gyorsabban táguljak!

Pár perc múlva visszamásztam az ágyra, oldalra fordultam, apa simogatta a derekam, az nagyon-nagyon jól esett!

Megint megvizsgáltak, teljesen eltűnt a méhszáj......

Kitágultam, áttoltak egy másik helyiségbe, most már nyomhatok!

És egy-kettő-háároom, na még egyszer, egy-kettőő-hááároom, nagy levegőőőő...és kint van a feje!

Apa lenézett, és ő is kiabálta, igeen, tényleg én is látom!

Nagy levegő, még két nagy nyomás, és kint lesz teljesen a nagyfiú!!

És megint egy-kettőőőőőőő, és egy-kettőőő-hááááároooom..........az az érzés mikor szó szerint kipottyan belőled, az csodálatos érzés!

És felsírt, rámtették, apa elvágta a köldökzsinórt (elmondása alapján az ollónak nem volt éle)és is rámborult, és sírt.

Aki azt mondja, van ennél szebb dolog az életben, az hazudik!!

Őssejtet is vetettünk le, sosem lehet tudni, inkább ne kelljen, de kéznél legyen, ha mégis szükség lenne rá valakinek a családban.

20 év nagy idő, az orvostudomány is sokat fejlődik addig.

Ezek után összevarrtak, mert gátmetszésem is volt (észre sem vettem közben). Tomcsit elvitték lemosni, felöltöztetni és a méreteit levenni. Apa ment velük, nehogy történjen valami útközben.

Majd áttoltak a megfigyelőbe minket, ahol egyből mellre tehettem az én drága, egyetlen kisfiam. Azt sem tudtam, hogy kell, de a picim mindenben segített nekem, rákapott, mintha eddig is így csinálta volna. Még a nővér is megdicsért minket.

Apa ott ült az ágyam szélén, és a kis családját simogatva, sírva hívta fel a szülőket, hogy megszületett az első UNOKÁJUK!!!

A fürdőben

2008.06.25.

Szombaton úgy döntöttünk apával, kinézünk a szoboszlói strandra. Tomcsi nagyon be volt sózva, pedig neki is ez volt az első szabad pancsolása.

A Pocaklakónk, Ágica is érezhetett valamit, mert már kora reggel aktívabb volt, mint máskor.

Összecsomagoltam: magamnak csak fürdőruha felsőt vittem egy halásznadrággal- gondolván nem riogatom a fürdőzőket a testemmel, ami nem elég, hogy fehér, még "nagydarab" is. De képzeljétek el, olyan testek mászkáltak, hogy komolyan büszkének éreztem magam. Pláne, mikor ezt apa is megjegyezte!

Olyan nőcik vettek fel két részes, tangás fürdőrucit, hogy eldobom az agyam!!!

Nem akarok senkit megbántani, de nekem van önkritikám! Szoktam tükörbe nézni!

Sokat lehet hallani, meg egyértelmű, hogy terhesség során a bőr megnyúlik, főleg a pocaknál. Miért nem figyelnek oda erre a kismamák?

Én rendszeresen kenem, és kentem sima testápolóval, és szerencsére az első terhességem után nem lett csíkos a hasam. Tudom, hogy ebben szerepe van a genetikának is. Ezzel magyarázom, hogy kékes-lilás hajszálerek jelentek meg a combomon, amit viszont nem tudok eltüntetni. (Hallottam már valamiféle lézeres kezelésről, ha tudtok véleményt-tapasztalatot írni róla, szívesen veszem)

Visszatérve a fürdésre, félve a különböző fertőzésektől, én nem mentem bele a medencébe, a partról, a nagy tölgyfa árnyékából figyeltem a fiúkat.

Úgy gondoltam, Ágica még 2 hónapig biztosan vízben lesz, nekem pedig elég az otthoni locsi-pocsi. Néha már így is nehéz a kiszállás a kádból.....pedig most még csak 8 kg-ot híztam!!!

A vizesedés a másik téma, ami érdekel. Tomcsival nem volt szerencsére ilyen problémám sem. Most viszont a nőgyógyászom figyelmeztetett a legutolsó vizsgálaton, hogy még több folyadék és sószegény diéta! Ugyanis dagad a bokám, meg kicsit az ujjaim is - veszélyben a karikagyűrű sorsa -.

És ez a meleg!!! Kezdek rájönni, hogy a tél jobb volt! Inkább felöltözök, hogy meg ne fázzak, minthogy a hőség miatt már nem tudok mit levenni! Izzadok, pedig nem vagyok izzadós fajta!

Kemény lesz ez a 2 hónap, ami még hátra van!

De mindent megér az a csoda, ami utána vár ránk!

A terhességem története

2008.06.18.

2006. április 22-én kimondtuk a boldogító IGEN-t...

Már az esküvőnk előtt megbeszéltük, hogy egyből belevágunk a "babaprojektbe". Kettőt szeretnénk, egy fiút és egy kislányt.

Nagyon sokat utána olvastam, mik a teendők az előkészületeknél:

1. Mozgás: Én világ életemben egy lusta nőszemély voltam, már az iskolában is lógtam a tesiórákon....Ráadásul a munkaköröm is irodai ülőmunka.... Szóval ezen nem igazán tudtam változtatni.

2. Étrend: változatos, kiegyensúlyozott legyen. Szerencsére mindenevő vagyok, ezzel nem akadt problémám. Mindenütt az Elevit tabletta, és a folsav fontosságát reklámozzák, úgyhogy én is beszereztem belőlük egy-egy dobozzal.

3. Egészségügyi kockázati tényezők kerülése: összetétel szerinti válogatott kozmetikumok, hajfestés mellőzése, amalgámtömés kerülése (sajna nekem sok fogam, még a régi időkből ezzel volt betömve, ezért a fogorvosnál hagytam egy pár forintot még az esküvő előtt..)Csak jól megmosott gyümölcs, zöldség fogyasztása, a kedvenc tatárbifsztekem elfelejtése...(a nyers hús és tojás végett..)

Mindezek után a csodálatos nászútról hazatérve következő hónapban késett a menstruációm....

Vannak nők, akik a fogantatás pillanatától kezdve érzik, hogy várandósak, fáradtabbak, émelyegnek, de én nem éreztem semmit....

A férjemmel közösen vettünk egy terhességi tesztet, amit külön kérésére az ő jelenlétében kellett megcsinálnom, mert az eredményhirdetésnél ott akart lenni!

Még jó, hogy olyan tesztet vásároltunk, amit a nap bármely szakában el lehet végezni!

Az eredményre nem kellett sokat várni, mert a két függőleges csík pillanatok alatt előbújt.

Hirtelen fel sem fogtuk, hogy ez mit jelent, egymás nyakába borultunk, csókolgattuk egymást. Legszivesebben világgá kürtöltük volna boldogságunkat, de visszafogtuk magunkat: megvárjuk az orvos megerősítését!

Azonnal hívtam a nőgyógyászom, aki a vizsgálat, és hüvelyultrahang után szintén megerősítette a tényt.

Miután (sajna) a családban is ért minket negatív csalódás (vetélés), úgy döntöttünk megvárjuk a "kritikus" 3 hónapot, és csak utána jelentjük be a nagy hírt: ÉRKEZIK AZ ELSŐ UNOKA ÉS DÉDUNOKA!

Nekem az első három hónap (is) gond, panasz nélkül telt el: se rosszullét, se émelygés, se fáradtság. Ha nem tudnám hogy terhes vagyok, nem vennék észre semmit!

Nagy nehezen eltelt az első trimeszter...büszkén mutogattuk az első ultrahang fotót a világnak! Mindenki nagyon boldog volt! Pláne, mikor kiderült a 16. héten, hogy kisfiú! A nevén nem gondolkodtunk sokáig: legyen Tamás, mint az apukája!

A második trimeszterben szabályosan kivirultam: a hajam fényesebb, dúsabb lett, a pocakom megnőtt, éreztem a kisfiam mozgásait. Csodálatos érzés!

A munkahelyemen (mert még javában dolgoztam!) is megjegyezték, hogy többet bírok, és kreatívabb vagyok, mint egyébként!

És hát a szex......tényleg igaz, hogy sokkal jobb a terhesség alatt!

Ráadásul a szülésre is felkészíti a szervezetet, mert erősíti a medenceizmokat. Ezenkívül szerves része a partnerkapcsolatunk ápolásának. Szóval, nekem bejött!

A harmadik harmadban beszéltek jósló fájásokról, haskeményedésekről...én ilyeneket sem tapasztaltam!

2006. december 30-ig dolgoztam, ekkor volt egy búcsúbulim, ahol bejelentettem, hogy 5 év múlva találkozunk (ugyanis apával eldöntöttük, hogy 2 éven belül szeretnénk egy kishugit).

A januárt, és február elejét már otthon töltöttem: összekészítettem a kórházi csomagom, Tomcsinak kimostam, átvasaltam a kisruhácskáit, a gyerekszoba rendben...szóval minden készen állt Tomcsi érkezésére.

Február 9-én kiesett a nyákdugóm (utólag tudtam meg, hogy így hívják), hívtam a dokit, hogy mi történt, mire közölte, hogy pár nap és meg lesz a baba.

14-én mentünk apával NST-re, ahol az eredmények már nem voltak valami jók, a dokibácsi mosolyogva közölte: Valentin nap estéjére szülők leszünk!

Alighogy hazaértünk, fájások jelentkeztek, szabályos mestruációs görcsök, hányás..egyre gyakrabban éreztem a fájdalmat. Felhívtuk a férjem mentős haverját, mit tegyünk: ugyanis nem akartunk túl korán bemenni a kórházba, nehogy megszóljanak....

A barát közölte, hogy a hányás már a végén fordulhat elő, úgyhogy IRÁNY a KÓRHÁZ!!!!

A következő történetben a szülésem menetét osztom meg Veletek...

Addig is vigyázzatok magatokra!

Ultrahangon

2008.06.16.

Hogy telik az idő...már 28 hetes vagyok!!!!

Éppen ma vittek anyuék a doktor nénihez 4 D-s ultrahangra, ahol a kíváncsi szüleim meg szerettek volna nézni: Vajon hogy nézek ki? Kire hasonlítok? Mekkora vagyok éppen? - hisz hallom, hogy sokat beszélgetnek erről apával.

Azt is hallottam, aki kíváncsi hamar megöregszik, és mivel én nem akarok öreg szülőket.ezért mindig úgy fordultam, hogy ne láthassanak egészben!J

Szóval, majd ha eljön az én időm, akkor megismerhetnek teljes egészében!

Most jött velünk a bátyám, Tomcsi is, aki az egész rendelőt 5 perc alatt felforgatta. Sajna apának a figyelmét is elterelte, nem tudott 100 %- osan rám koncentrálni...jobb volt a múltkor, mikor nem jött velünk! Még a doktor néni is kacagott rajta!!

Már látom, hogy lesznek harcok kettőnk között!J

Hiába nyomkodták, ütögették a “házikómat", nem igazán tudtak kizökkenteni a nyugalmamból!

Készült azért pár fotó rólam, a nunimról egy közeli fotó, amit előszeretettel mutogatnak mindenkinek, nem is értem miért? (Valószínű azért, mert első lány leszek a családban.)

Anyukám megkérdezte a méretem: Úristen! Már 1,5 kg vagyok!!! Ha így növekszem, szerény számításaim szerint a 40. hét végére több, mint 4 kilogrammos leszek! Nem leszek egy könnyű eset!!!

A combcsontom már olyan hosszú, mintha 31 hetes lennék!!

Úgyhogy fiúk készüljetek, itt nemsokára egy hosszú combú bombázó érkezik!

A szüleim azt beszélik, augusztus végén megszületek, mert anyukám is akkor született. Ha-Ha-Ha! Úgyis én döntöm el!

Ultrahang után siettünk Erzsi mamáékhoz ebédre, mert már én is nagyon éhes voltam!