36 hetes vizsgálatok
Pénteken jelenésünk volt a klinikán: NST, ultrahang és konzultáció a nőgyógyászommal.
Délre mentünk, gondolván, hogy akkor már nincsenek sokan....de tévedtünk! Ismét az ismerősünkre kellett hagyatkoznunk, rácsörögtem, hogy ott vagyunk. Kis idő múlva már szólítottak is minket. Először az NST-n kezdtünk, 20 perc szívhang hallgatás. A jövőbeni (heti egyszeri alkalom szülésig) vizsgálatok végett egy bonbont vittem a lányoknak.
A kórteremben egyszerre három kismama adatainak rögzítésére van lehetőség, most csak ketten voltunk bent.
A másik kismamának a lurkója kicsit be volt indulva, el is küldték, hogy fogyasszon valamiféle szénhidrátot (kiflit, pogácsát), amitől a kicsi megnyugszik és rögzíthetők lesznek az értékei.
Szóval egyedül maradtam....az egész szobában csak az én kicsimnek a szívverését hallottuk. Számomra szokatlan módon mocorgott Ágica, és a sztetoszkópot is mozgatnom kellett utána. Tomcsival nem volt ilyen dolgom, ő végig egy helyben feküdt! Már ebből is gondolom, hogy a hugi egy izgő-mozgó kiscsajszli lesz!
20 perc letelte után a hölgy levette rólam a készüléket, rápillantott az eredményre, elégedetten bólogatott, majd megmérte a vérnyomásom: 100/60.
Mehettünk át az ultrahangra. Itt is hamar ránk került a sor. Klárika már várt minket! Beszélgetni kezdtünk: mondtam, hogy nagyon meleg van, már nehéz a pocakom, remélem nem kell még négy hétig idejárnunk. Mire ő közölte, hogy a kislányok inkább később bújnak ki a pocakból, úgyhogy úgy készüljek, lehet 5 hét is lesz belőle! Ráadásul a pocakomat sem találta nagynak. (a barátok szerint pedig nagyobb, mint Tomcsival volt! - én már nem emlékszem)
Na de ezután jött a vizsgálat!
Szerintem még Klárika is meglepődött a méreteken: a hossza kb. 50 centiméter, a súlya pedig 2800 gramm! A talpa pedig 7,5 centi! Elmondása szerint az ő kisfiának sem volt ekkora talpa! Szóval a kislányunk már nagylábon fog élni! Ágica feje beékelődött, a méhszájam el van vékonyodva, a méhlepényem II. fokban érett. Ezért érzem akkor néha, hogy ott lent bizserget valami.....hát nyomja a szemérmemet a leányzó!
Így már megváltozott Klári véleménye is a szülés várható időpontjáról, ő is lecsökkentette kb. két hétre (mint én érzem).
Ezek után, tudva, hogy Tomcsi is három óra alatt megszületett, apára nézett és mondta neki, hogy készüljön fel a szülésre, lehet neki kell majd levezetni, olyan gyors lesz. (poénból azt is említette, ha a jövő héten megyünk NST-re ad nekünk köldökcsonkot, amivel Tomi lezárja Ágica köldökét)
Ráadásul szóba került az a mentős eset, mikor 40 percet késett a kocsi, és a nappaliban született meg a baba( biztos Ti is hallottatok róla). Erre az asszisztensnő bejelentette, hogy nem ez volt az első és egyetlen eset...csak ezt írta meg az újság!
Ilyen élmények után, vártuk a nőgyógyászunkat, hogy ő is értékelje ki az eredményeimet..... Ő is hasonló véleményt alkotott rólunk, jövő hétre kaptunk egy újabb időpontot NST-re, és akkor megejtünk egy vizsgálatot is a méhszájjal kapcsolatosan.
Hazaérve első dolgom volt Tomcsi leleteit elővenni, és összehasonlítani az Ágicáéval. A nagyfiúnál egy héttel később voltunk ultrahangon, de a méreteken nem nagyon látszott! Sőt a méhlepény érettsége akkor lett másodfokú!
Gyorsan utánanéztem, mit jelent a méhlepény érettsége. Úgy értelmeztem, ebből még nem lehet következtetni a várható szülés időpontjára. Az a lényeg, ha harmadfokú, akkor érett meg a baba tüdeje a kinti életre! Minél érettebb, annál meszesebb lesz a méhlepény.
Szóval még van időm. De mennyi? Vajon még a virágkarnevált hármasban fogjuk nézni? Ezek azok a kérdések, amikre senki nem tud nekem pontos választ adni. Ez benne a legizgalmasabb!