A születés utáni első percekről
Óhh, végre, megszületett!!
Nagyszerű érzés, kívánom mindenkinek! Mikor érzed, hogy kipottyan belőled, felsír és a melledre teszik..... Bevallom, most nemcsak a párom, még én is megkönnyeztem. Kell ennél nagyobb boldogság?
Otthon vár minket egy másfél éves kisfiú, most pedig a karomban tartom a pár perces kislányunkat, Ágicát!
Ahogy megnyugodott a kiscsaj, elvitték megvizsgálni és felöltöztetni. Persze apa ment a doktornő után, nehogy egy percre is szem elől veszítse a kislányát. Addig én még kinyomtam a méhlepényt (szinte kicsusszant az egész), majd következett a varrás...Kaptam Lidocain injekciót, hogy ne érezzem a fájdalmat, de egészen addig éreztem, míg ismét rám nem tette az immár két gyermekes apuka a mellemre Ágicát. Akkor mindent elfelejtettem, és semmit nem éreztem!
Az összeöltés után átraktak egy kórházi ágyra Ágicával együtt, és áttoltak a megfigyelőbe. A kislányom már menet közben ráharapott a cicimre, életrevaló egy teremtés! Nem bírta kivárni, míg a szájába teszem, ő már éhes volt! Tomcsi legalább megvárta, míg megérkezünk és odaadtam neki a mellem!
Ágica szépen szopcsizott, apa pedig egyfolytában a telefonon beszélt, és SMS-eket írkált! Büszke apuka!
A megfigyelőben két órát kell eltölteni, utána pisilnünk kell, zuhanyozás és utána lehet lekerülni az osztályra. Ez így is történt.
Ezúton is szeretném megköszönni a szülésznőnek(Tóthné Pénzes Ilonának) az odaadó segítséget, és azt, hogy munkaidő lejárta után is ott maradt mellettünk, nem passzolt át másnak! KÖSZÖNJÜK! Tudom ajánlani, ha szülés előtt álltok keressétek meg!
Maga a szülés két és negyed óráig tartott, este negyed 8-kor a karunkba foghattuk a lányunkat. Este fél 10-kor jöttek értünk, és tolókocsival levittek az osztályra. Azért kocsival, mert ilyenkor elég nehéz még két lábon közlekednünk....
Kíváncsian vártam, melyik kórterembe tolnak, ezért meglepődtem, mikor más irányba fordult a kocsi. Kiderült, hogy annyi újszülött van, hogy már csak a koraterhes osztályon van szabad hely!
Szóval kaptunk egy külön szobát, ahol rajtunk kívül senki sem volt (még!). Választhattam a négy ágy közül, hogy melyiket szeretném!
Aznap este Ágicával kettesben töltöttük az éjszakát. Szép, nyugodt esténk volt. Az elején beállítottam a telefonom ébresztőre (3 óránként), de a kicsi maga jelentkezett, úgyhogy nem volt szükség a jelzésre. Szopcsi és alvás, így telt az éjszaka. Meg persze kakis pelenka!
Másnap már korán reggel kaptunk szobatársat. És kit? Akivel a tegnapi napot a szülőszobán együtt töltöttük! Katával és a kislányával, Bogival! Micsoda véletlen! Vagy nem?
Ő is előző este megszült, csak kapott epidurális érzéstelenítőt (többet is), és emiatt nem tudott lábra állni, ezért az egész éjszakát a megfigyelőben kellett töltenie. Szegéény! Ja, és állítólag nem is jó helyre szúrták neki, szóval mindent érzett, és szülés után zsibbadt le a lába, annyira, hogy nem is érezte!
Ha belegondolok, hogy én is kértem már a végén, úgy fájt! Csak szerencsémre mire felért a dokinő, addigra már felesleges volt beadni! Így én megúsztam! Ugyanígy jártam az első szülésemnél is!
De nem akarok megijeszteni senkit sem, mert eddig én is csak jókat hallottam erről a fájdalomcsillapításról! Biztos ő volt a kivétel, ami (aki) erősíti a szabályt :) !
Még a délelőtt folyamán kaptunk még egy szobatársat, Nikit és a kislányát, Nikikét! Szóval a miénk lett a lányos szoba! Létrejött a triumvirátus!