• Áldott állapotban
        kranki blogja

        A CSODA megszületett

        Elérkezett augusztus 22-e, péntek.

        Korán reggel jött édesanyám Tomcsira vigyázni, ugyanis nekünk 8 órára a Klinikán kellett lennünk, újabb NST következett.

        Úgy éreztem, ez a nap más lesz, mint a többi. Viccelődtem is apával, mi lesz, ha ma szülünk? Babonából a csomagomat otthon hagytuk, inkább majd apa hazaszalad érte, ha mégis kellene....

        8 óra után pár perccel már szólítottak is, ígyhát bementem. Leültem a szabad székbe, a másik két kismama mellé, rámtették a mérőszerkezetet, és már hallottam is a kiscsajszli szívdobogását!

        Beszélgetésbe elegyedtem a másik két anyukával,: az egyik éppen velem egyidős terhes volt, míg a másik most volt először NST-n (azaz 36 hetes). Közben figyeltem a gépet, és azt vettem észre eléggé be van lassulva az én kis drágám. Ezt jegyezte meg az ápolónő is...elkezdte rázogatni a pocakom, hogy ébredjen fel Ágica. 20 perc letelte után megkérdezte, hogy terhelhető vagyok-e, mert lépcsőznöm kell! A helyiségben volt egy szobai fellépő, azon kellett intenzíven 3 percig lépcsőznöm! Képzelhetitek, korán reggel...

        Szerencsére gyorsan eltelt a 3 perc, és az eredmény? Újra rámtették a gépet. Én lihegtem, ugyanis elfáradtam, Ágica pedig aludt tovább!

        Igen ám, ismét újabb 20 perc megfigyelés következett, a kismamák kicserélődtek a kórteremben. Szegény apa pedig odakint idegeskedett, nem tudta mi újság van már velünk? ( persze a mobiltelefon ilyenkor nincs nálam)

        Végül letelt a 20 perc, változás nem történt, ezért átküldtek áramlás vizsgálatra. Hogy mi az? Még én sem tudtam.....kiderült, ugyanúgy ultrahanggal vizsgálnak, csak most azt nézték, hogy a köldökzsinóron keresztül mennyi vér áramlik át a magzathoz, illetve mennyi a magzatvíz. Vagy valami ilyesmi. Nem értettük pontosan, már lázban égtünk, hogy most mi lesz? Baj van?

        Megnyugtattak minket, hogy nincs semmi baj, de valószínű, hogy ma szülés lesz!

        Vizsgálat után vártuk az orvosunkat, aki megnézte nem-e zavaros a magzatvíz,(nem volt), és mennyire van nyitva a méhszáj. Ekkor még két ujjnyi volt! Közölte, hogy már nem mehetek haza, irány a szülőszoba!

        Fent beregisztráltak, infúziót kaptam, a neve OTT. Ettől, ha felerősödnek a fájások, szülés lesz, ha nem, akkor talán elhagyhatom az épületet. Ismét rámtették az NST-s gépet, valamint egy másik kütyüt, ami a méhösszehúzódásokat mérte.

        Erős méhösszehúzódásokat jelzett a gép, én szerencsére ebből még nem éreztem semmit! Egy fél óra múlva kit hoztak mellém az előkészítőbe? Azt a kismamát, akivel reggel beszélgettem az NST-n! Aki velem egyidős terhes volt! Neki már nagyon nagy görcsei voltak, a fájások 5 percesek. Szegéény, nagyon szenvedett mellettem!

        Míg mi az ágyon cseverésztünk, addig a férjeink összebarátkoztak odakint. Ők is felismerték egymást, hogy reggel már találkoztak.

        Az idő gyorsan repült, nekem a fájdalmam elviselhető volt, nem úgy mint az ágytársamnak, Katának!

        Most volt idő előkészíteni a szülésre, nemúgy mint Tomcsinál: szóval kaptam beöntést! Úristen, gondoltam, most mi lesz?

        Annyira más minden, mint az első szülésemnél!

        Nem is tudom pontosan, másfél vagy két liter vizet belém öntött a szülésznő(aki nagyon-nagyon édes, segítőkész volt velem). Az utolsó pár csepp volt a legszörnyűbb! Úgy éreztem, mindjárt szétdurranok. És mit mondott Icuka? Szorítsam össze a fenekem, és tartsam bent a vizet egy pár percig! ÁÁÁHH! Kemény volt! De utána megkönnyebbültem, úgy jött ki belőlem minden, mint a záporeső! Ömlött! 

        Ezután átvittek a vajúdóba, ahová már apa is bejöhetett! Addig a két leendő apuka megvitatta kint az élet nagy kérdéseit.

        Itt megkaptam az Oxitocin infúziót, ami kicsit felgyorsította az eseményeket. Ekkor írtunk délután 5 órát.

        A fájások rendkívül felerősödtek, egyre inkább szenvedtem. A magzatburkomat felrepesztette a doki, elöntött a lábam között a forróság. A fájdalom olyan volt, mint a menstruációs görcsök, csak sokkal erősebbek! Eszembe jutott, hogy Tomcsinál is így volt. Hogy is felejthettem el?! A doki végig ott volt mellettem,  időnként nézte a méhszájat. Kérdezgettem, mennyi van még hátra. Apa keményen masszírozta a derekam, ami nagyon jól esett. Én közben szívtam a gázt, aminek állítólag fájdalomcsillapító hatása van. Nem igazán éreztem, de maga a tudat, hogy az jó, használt!! Hatalmasokat szippantottam belőle, néha el is kábultam kicsit...de jó volt! A szülésznő mondta, hogy szóljak, ha toló fájást érzek. (az olyan érzés, mintha kakálnod kellene). Szóltam. Át is toltak gyorsan a szülőszobába, áttettek a szülőszékre. És nyomhattam. 1,2,3...nagy levegő és NYOMÁÁS! Ez így is történt, míg nem kibújt a kis fejecskéje! Még nagyobb levegő, bent tart és nyomáás! És kipottyant a mi kis gyönyörűségünk, a kislányunk!



      • Blog leírása

        Egy ember attól fogva kezd el létezni, amikor az ondósejt és a petesejt egyetlen sejtté egyesül...nálam is minden így kezdődött..
        Látogatás: 52721 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések