Hajnal Leszbosz szigetén

Vajon miféle "kezelés" az,amitől az ember testileg-lelkileg megnyomorítva érzi magát?..."A rák nem válogat...nem szelíd eszközökkel dolgozik...ezért mi sem válogathatunk az eszközökben,ez vérremenő harc."Hol vannak a határaim?Hol kezdődik az "ÉN",s hol végződik?

Vége van egyáltalán?

Szerencsésen túlestem a negyedik kemon:)

Jelen pillanatban a "fejben dől el" taktika használ,amit a későbbiekben is alkalmazni óhajtok:)Szóval testileg-fizikailag nagyon jól vagyok.

Nap mint nap történnek dolgok,apróságok,melyek számomra nem is apróságok,amik tartják bennem a lelket...

Tegnap például szülőire mentünk-ketten:)

Elég vacak napjaim voltak mostanában,igyekszem túllenni rajta.Nem nagyon tudtam őszinte lenni magamhoz,miután gyakorlatilag "be lett tiltva" a blogom,mert a klinikán nem tetszett egy-két embernek...fejmosást is kaptam rendesen,naná,tök jó,hogy az embert kiszolgáltatott helyzetben még basztatják is.Ez volt az egyetlen szelepem,kapaszkodóm-de ez megszűnt a maga nemében,soha többet nem leszek már olyan őszinte,mint régen,nincs is kedvem hozzá.

A lelkesedésem fogy.Elég szarul aludtam mostanában-állítólag a kemo mellékhatása,hallott már erről valaki?-és ez nagyon rányomta a bélyegét a napjaimra.Hiába itt van az egész nap,az éjszakáktól félek kicsit...hm,nem is kicsit.

csak egy elcsúszott szó

egy félrecsúszott szó,amiből tudnom kéne,tudnod kéne

Ma megvolt a harmadik kemo-Istenem,már csak kilenc van hátra:)

Nagyon büszke vagyok magamra,baromi jól viselem/viseltem/fogom viselni...

tudod,Istenem,sokat gondolok arra

hogy ezen az úton jár az egyéves,a tízéves,a harmincéves is

Büszke szívét égig emelte az érzés,ahogy a Harcos ősei földjére lépett újra.

Horkanó paripája fagyos földön dobbantott szilaj lábával.Csitító kézzel fogta vissza,Zengő,hű társa,értett a csöndes mozdulatból-immáron hét éve,hogy egyek voltak ő ketten.Hány éjszakát töltött mellette,az istállóban,a szalmán feküdve,míg a Jóisten csillagai szelíden bámultak le rá...meg sem tudja számolni.

Ti láttatok már a szívetekkel?

De úgy igazán,belülről.Amikor nem számít,kivel beszélsz,honnan jön,mivel foglalkozik,férfi avagy nő-e,öreg vagy szegény,szép vagy csúnya...

-Igen,valóban vannak az orvostudományban megmagyarázhatatlan dolgok,amiket nem tudunk,képtelenek vagyunk képletekkel,kódokkal,fehérjékkel,reakciókkal leírni...többek között ezért fordultam a pszichiátria ezen ága felé.-A törékeny,bájos nő végtelen türelemmel és szelídséggel mosolygott rám.Apró szobában fogadott,egyenes derékkal ültünk,egymással szemben.-A hagyományos orvoslás mellett nagyon fontos,hogy a beteg(akiben,minden egyes betegemben,már látom a leendő gyógyult embert-ó,milyen hálás vagyok ezért a mondatáért...)saját,belső öngyógyító erőit is bevesse...

Felszabadultan mosolyogtam rá,lenyűgözött a lénye-első pillanattól kezdve.Igen,ilyen egy igazi GYÓGYÍTÓ.