Hajnal Leszbosz szigetén

Ma kint voltunk a zsibin-a valaki nem tudná,rengeteg hasznos dolgot lehet beszerezni potom áron,és rengeteg haszontalant:D-azaz PIAC,a szó kevésbé nemes értelmében:)

Unokatesómnak,pontosabban a születendő babájának vettem néhány babacuccot-32 éves,véletlenül esett teherbe,az apukával külön élnek,és nem is hiszem,hogy valaha összeköltöznének...az uncsitesóm világéletében otthon élt,az apukája meghalt,amikor ő 10 éves volt,az édesanyja pedig a széltől is óvta,egyszer akart a drága leány elköltözni otthonról,anyuka rögtön pszichiátriára került:(

Itthon vagyok,gyógyulgatok a műtét után.Valójában akkora lelki és testi traumát okozott mindkettőnknek-jobban nekem-a műtét,hogy még csak most kezdek magamhoz térni.Ideje lenne visszatérni Onkológiába,de tudjáto,mennyivel kellemesebb a levegő idekinn,még ha beteg is az ember?Amúgy is valami felső légúti infekció bujkál bennem-ennyi kemo és immunszupresszor Medrol mellett nem csoda...-úgyhogy úgysem kaphatnék semmit...

Más.Az egyik nagyon kedves,aranyos leszbikus ismerősömnek meghalt az anyukája.Nem nagyon ismerem a lányt,fiatal és tényleg nagyon csinos és szép,jellegzetes kis pofival.Tavaly nyáron lógtunk együtt párszor,próbáltam benne tartani a lelket-ki-ha-én-nem-Terézanyu-Ange-már akkor is beteg volt az anyukája-daganatos...úgy látszik,feladta a harcot...Egyszerűen annyira sajnálom,és nem tudom,írhatok-e neki pár sort,mert nem ismerem annyira, de hát ez...akkora elképzelhetetlen gyász...remélem,a barátnői közül-akik,ki tudja,mennyire barátok-vannak mellette most...

Nem is én lennék én,ha a bentlétem nem a következő módon zajlott volna...

Reggel nyolckor jelentkeztünk a szívsebészeti klinikán,ahol közölték,hogy bent kell maradnom,nem megy ambulánsan...Már fordultam is ki az ajtón,de Kedves visszatartott-"ha bent kell maradni,hát bent kell maradni" jelszóval...alig két óra múlva már kaptam is ágyat egy kétágyas szobában egy irtó kedves ,nagyothalló néni mellett-tök jól elvoltunk,mármint a nénivel,kivéve,hogy állandóan elbeszéltünk egymás mellett,így egy idő után csak mosolyogtam és bólogattam:))))

Fáradt vagyok-testileg-lelkileg.Holnap portbeültetés.Mindenki biztat"csak egy kisműtét",de csesszétek meg...megint engem szúrnak,megint nekem fog fájni...

Nem tudom.Azt érzem,nem jó úton járok.Skype-on beszéltem tegnap egy idősebb úriemberrel,a feleségét vesztette el pár éve,és olyan szinten belevetette magát a rákkal kapcsolatos dolgokba,tanulmányokba,alternatív gyógymódokba,hogy gyakorlatilag ezért él.Majdhogynem 24 órás ügyeletet tart,minden gyógymódot ismer...le a kalappal előtte.

Ma megvolt a hatodik kemo is:)

Ismét az a tüneményes anesztes doktornő szúrt meg,aki a múltkor-hát velem már nem boldogul senki emberfia:(-rendesen szakadt róla a verejték,a negyedik vagy ötödiknél azt mondta,nem szúr többet.Én meg mondtam:branül és kemo nélkül nem megyek haza:)Na erre sikerült is:)

A gödör aljáról talán kezdek kimászni:)

Megjött a gyógyszerem,amit az OEP támogat,és ami 85%-ban hatásos állítólag:)Már a héten meg is kapom az első adagot:)Hurrá,megyek vissza nemsokára dógozni,az én szeretett kis melóhelyemre:)))

Asszem,ma megvolt a második mélypontom:(

Reggel azzal kezdődött,hogy be kellett mennem a port miatt a kórházba,megbeszélni az időpontot,stb...nagyon nehezen viselem,hogy én itt csak "beteg",egy beteg vagyok,és nem eü dolgozó,mint "régen"-régen?!Alig egy hónapja,két hónapja?Úristen,szinte mindent elvesztettem két hónap alatt: a munkámat,az életemet,az egészségemet,mindent...Egy apró porszem a gépezetben,nem pedig a gépezet jól működő fogaskereke...

Hát,csak bementem ma reggel,és megszúrattam magam,így 22-edjére sikerült,a mai adag is lement:)Egy nagyon jó kezű anesztes doktornőnek köszönhetően:)A makacsságom csak nem hagyott nyugodni...

Tegnap baromi érdekes esténk volt,kiskutyánk,Cukrozott Gyömbér balesetet szenvedett:(Kedves vitte le sétálni,és Őmakacssága Szeleburdi Ki-Ha-Én-Nem Úrfi kiugrott a kezéből,és a lábát,ezt a tüneményesen görbe tacskólábát maga alá gyűrte.volt nagy sikítozás Kedves és Kutya Úr részéről is.Felrohantak,párom a kutya 8,5 kilóját pehelyként röpítette fel,szeméből krokodilkönnyek potyogtak.

Haj-haj!Most olvastam egy ritka betegségben szenvedő brit lányról,aki képes akár 22 napot is egyhuzamban átaludni.Tiszta Csipkerózsika-szindróma.Hát,most kiegyeznék egy két hónapos gyönyörű-mély álommal,hogy aztán áprilisban egészségesen keljek fel:)

Szóval,azért "majdnem ötödik"kemo,mert nem sikerült megszúrni máma engem.Azt hiszem,hússzor próbálkoztak,ha nem többször,vagy kevesebbszer,csuda tudja.Ilyen szinten már nem számolja az ember.Szanaszét vannak a vénáim.

Már rég nem mástól várta a csodát.

Kicsi lány volt,nem sok mindenre emlékezett.Édesanyjával hajnali órában menekültek az Országból-alattuk megnyílt a föld,minden robajlott,morgott,dühödten ásított a fekete-oly jól ismert,zsíros föld.Gonosz erők küldték rájuk a földrengést.