Hajnal Leszbosz szigetén

A fenti idézet az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányomból van-talán nem is pontosan-a Titkos kertből... Varázslatos írás, mindenkinek ajánlom, gyerekkori énem szinte követeli ezeket a könyveket mostanában...

Olyan szépeket álmodok mostanában, hihetetlenül színesek, csodálatosak... az egyik ilyen álmomban megvolt a kiskertem a rendelő előtt, pontosabban a gondnok-akivel a négy év alatt nagy barátok lettünk, a szó legnemesebb értelmében-felásta, elkezdett veteményezni is,és volt már, ami ki is bújt a földből... szinte repültem a kertbe az örömtől. Mennyi, de mennyi örömöt adott tavaly, tavalyelőtt, ahogy figyelhettem a természet ébredezését, a saját kezem munkájának gyümölcsét, a rengeteg biozöldséget-emlékszem, tavaly egész nyáron tököt, cukkinit és patisszont ettünk minden létező formában, mert úgy nőtt,mint a dudva:)))) Igénytelen zöldségek.

Ülök a buszon,amely hazafelé tart.

Haza,haza.Haza.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Amióta itthon vagyok,és nincs-effektíve-teljesidős munkám,és kiskertem se-amit nagyon sajnálok:(((,magamhoz képest elég sokat nézem a nagy "agymosót",a TV-t...

Ilyen-olyan szempillaspirál,amitől a szempillánk még dúsabbnak és hosszabbnak látszik,műsorok modellekről és szépségkirálynőválasztásokról,fantasztikus illatú tusfürdők,amitől endorfinjaink olyan mértékben tobzódnak bennünk,hogy képesek vagyunk a szökőkútba ugrani...

"Azt mesélte nekem egy idős jezsuita:"Tudod,Feri,már negyven éve Japánban éltem,amikor megkaptam a diagnózist,hogy rákos vagyok.

Leültem,és arra gondoltam:végülis hatvanvalahány évet éltem,az nem is kevés,de azért ez a betegség mégis rettenetes probléma"

Szerdán voltunk Egerben CT-n,hála istennek elég jelentős mértékű regresszió látható:)))

A vérképem,a tumormarkerem is jó:)))

Ma délelőtt kimentünk Kedvessel és kutyival az Erdők Erdejébe:)

Ez meglehetősen érdekes történet volt,mert szerencsétlen kutyát nem bírtuk másképp kivinni-egy pár km az erdő-csak hátizsákban.:)Próbáltam a biciklimhez,pontosabban a kosárhoz odaszíjazni,de egy lépés után sikerült úgy kibogoznia magát,hogy kiugrott és vidáman ügetett mellettem.Hihetetlen önfejű egy kutya,amit ő eltervez,az úgy van,és kész.

Mostanában nagyon rákattantam egy-egy fórumra,ami a daganatos betegségekkel foglalkozik.Van egy-két nagyon rendes ember,aki felkarol.Még mindig nem nagyon tudok kibékülni a gondolattal,hogy ebben a csatában a legfőbb szövetségesemet,az immunrendszeremet teszik tönkre...kemóval a hivatalos gyógyulási arány (az olyan nehezebb esetekben,mint az enyém):3%.Erre senki nem lehet büszke,azt gondolom,az onkológia zsákutcába jutott.Nem igaz ám,hogy javulnak az arányok,mert tavalyelőtt kb 33 ezren haltak meg rákban,tavaly meg 39 ezren.Gratula mindenkinek.

A hagyományos onkológia elutasítja-méghozzá vaskalaposan- a holisztikus gyógyítást,olvasgattam a fórumokon,hogy orvosok még immunrendszererősítőt,vitamint sem ajánlanak a betegeknek-hadd nőjön az államilag elismert halálozási ráta,ne kelljen annyi nyugdíjat fizetni.Hisz úgyis mindenki tudja,hogy a kemó,sugár másodlagos daganatokat okoz,x év múlva-élő példa vagyok rá,baromira bánom,hogy hét éve bevállaltam.Akkor,hét éve kellett volna életmódot váltanom,megcsinálni egy léböjtkúrát,stb.A szervezetem akkor még topon volt.Most...agyonkemózva,sugarazva,szurkálva,műtve...

Napok óta dührohamok jönnek rám,persze csak disztingváltan.

Folyamatosan a buszon ülő embereket nézegetem-sokat rohangálok ide-oda,mindig van intéznivaló...Próbálom kitalálni,hová mennek,milyen életet élnek,mi járhat a fejükben...Általában  mindig ugyanaz a vége:sóvárgok,bárki más élete után.Azt mondják,sokan áldásnak érzik,hogy betegek lesznek-én nem vagyok még lelkileg ennyire fejlett.

Tegnap találkoztam egy élő legendával-gondolom,nemcsak számomra az,hanem sok-sok hálás beteg embernek,a neve:Kovács Ádám:))))))

Biztos beugrik mindenkinek a CellAdam:)